Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

Vasárnap, 1977. december 25. 3 A verseny folytatódik Az épülő Északi városrész Kedden hatvankilenc fővárosi vállalat és szövetkezet szocialista brigádjainak képviselői munkásgyűlést tartottak a Láng Gépgyárban. Itt elhatározták, hogy a SZOT és a KISZ KB állásfoglalásának alapján folytatják a szocialista munkaversenyt, és felajánlásokat tettek az 1978. évi terv­feladatok sikeres megvalósítására. A verseny folytatódik te­hát. A lenini gondolat szel­lemében: „A szocializmus először teremti meg annak lehetőségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tö­megméretekben alkalmaz­zák." Ezt hangsúlyozta a Láng gépgyári nagygyűlés is: ahhoz, hogy céljainkat meg­valósíthassuk nélkülözhetet­len a munkások, a mezőgaz­dasági dolgozók az értelmi­ségiek teremtő erejének szé­les körű kibontakoztatása, a a szocialista munkaverseny lendületének töretlen foly­tatása. Az állásfoglalás le­szögezi: a versenymozgalom segítse elő a jövő évre elő­irányzott életszínvonal-növe­kedés anyagi megalapozását, a dolgozók élet- és munka­körülményeinek tervszerű ja­vítását. A felhíváshoz már a kö­vetkező napon csatlakozott néhány szegedi vállalat, így a DÉLÉP is. Az építők vál­lalták, hogy javítják a lakás­építés ütemét, csökkentik az átfutási időt. Jobban hasz­nálják ki a munkaidőt,, taka­rékoskodnak az anyaggal és az energiával, igyekeznek korszerű termelési eljáráso­kat bevezetni, javítják a munkafegyelmet. Az összes általuk épített lakás 47 százalékát adják át az első félévben. Áz iskolá­kat, óvodákat és bölcsődé­ket pedig augusztus közepén már birtokba vehetik lakóik. Az úgynevezett célcsoportos lakásokba november 30-án költözhetnek tulajdonosaik. A Szegedi Ruhagyárban a Május 1. szocialista brigád intézett felhívást a kollek­tívákhoz, hogy csatlakozza­nak a munkaversenyhez. A felajánlás lényege: a válla­lat dolgozóinak létszáma 1978-ban várhatóan százzal csökken; ennek ellenére a mostani szinten tartják a termelést, teljesítik a tervet. Nagy dolog ez. hiszen a munkaidőalapból 220 ezer esik ki. Az eredeti tervek szerint a termelékenységnek 4,1 százalékkal kellene nö­vekednie. A ruhagyáriak ennek túlteljesítését vállal­ják. Javítják termékeik mi­nőségét, betartják a szállí­tási határidőket. Ebben az esztendőben át­szervezték a gyárat. Öltöny­szalagot indítottak, itt 400 ember dolgozik. Ök azt vál­lalták, hogy már az első év­ben mind mennyiségben, mind minőségben túlteljesí­tik az előirányzatot. Vala­mennyi brigád vállalta, hogy segít a gyár üzemszervezési gondjain, saját munkáját elemezve ad javaslatokat a műszaki vezetőknek. Csatlakoztak a felhíváshoz a Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat brigádjai is. A DÉMÁSZ dolgozói eb­ben az évben 16 százalék­kal szolgáltattak több ener­giát, mint tavaly. Az orszá­gos növekedési átlag csak 6 százalék volt. Háromszáz­millió forint értékű új ve­zetéket építettek. Ezeket az eredményeket szeretnék 1978-ban túlszárnyalni. A munkaverseny legyen segítője a gazdasági haté­konyság növelésének, a kor­szerű, gazdaságos termelési szerkezet kialakításának. Szélesíteni, ösztönözni kell azokat a kezdeményezéseket is, amelyek a dolgozók szak­mai továbbképzését, a ro­konszakmák elsajátítását szolgálják, és összhangba kell hozni a képzést a ter­melési szerkezet korszerűsí­tésével — fogalmaz a Láng gépgyári felhívás. Ennek szellemében születnek most a felajánlások Szeged gyá­raiban, üzemeiben, vállala­tainál. A versenymozgalom­nak különös jelentőséget ad. hogy 1978-ban ünnepeljük pártunk megalakulásának 60 évfordulóját. Jövőre nemzeti jövedel­münket 5 százalékkal kel! növelni. Az egy lakosra jutó átlagos jövedelmet pedig 7 százalékkal, a fogyasztói ár­színvonalat néggyel. Össze­sen 90 ezer lakást kell épí­tenünk. Nagy feladatok ezek, csak akkor teljesíthetők, ha a to­vábbfolytatódó munkaver­senyben mindenki teljesíti azt, amit vállal. Fejlesztési terv és költségvetés 1978-ra (Folytatás az 1. oldalról.) főgyűjtő, a Vértó víztelenítő csatornája és az új verseny­uszoda befejezésére költenek; a szennyvíztisztító telep be­ruházási programja készül el; a vízvezeték-hálózat 5,7 kilométerrel, a szennyvíz­csatorna-hálózat 10 és fél kilométerrel nő. Az új kór­házi pavilonra jövőre 25 mil­lió jut, s elkészül egy új szociális otthon beruházási programja. A kulturális ága­zat 53 millió forintjából be­fejezik az algyői 75 és a do­rozsmai 100 személyes óvo­dát. elkezdik az újszegedi 100 személyes óvoda építését, előkészítik a móravérosi, a hattyasi és a tápéi óvoda­építést. összesen 500 új óvodai hellyel és 16 új ál­Taláros iskolai tanteremmel számol a jövő évi fejlesztési terv. Jövőre készül el az Ifjú­sági Ház is. A tanács 1978-ban is ko­moly összeget fordít szolgál­tatásfejlesztési támogatásra. Az északi városrészben épü­lő új autószervizhez 10 mil­liós támogatást nyújt, a Pa­tyolat Vállalat gépparkjának rekonstrukcióját és a Szűcs­ipari Szövetkezet vegytisztí­tóját pedig 2—2 millióval se­gíti. A város 1978. évi tervé­nek vitájában Török József, a városi pártbizottság első titkára is részt vett és több elvi jelentőségű mozzanatra hívta fel a figyelmet. Min­denekelőtt megállapította, hogy ez a terv megfelelően takarja az ötödik ötéves terv eredeti szándékait és meg­valósítása annak fontos ré­sze lesz. Igen nagy a tanács felelőssége és a feladata, hi­szen 1978-ban az ez évről maradt, áthúzódó munkákat is be kell fejezni, ezek nél­kül ugyanis erős hátrányba kerülnénk. Ezt a fejlesztési tervet a munka menetében további részletekig ki kell dolgozni, pontossá kell ten­ni, megteremtve benne az elvárások és a lehetőségek minél harmonikusabb egysé­gét. Ezzel együtt ls reális azonban a terv, mert egy­részt jobb szervezőmunká­val, kooperációval teljesíthe­tő, másrészt a vállalati be­ruházások központi mérsék­lése kedvezőbb kivitelezési feltételeket teremthet a vá­rospolitikai célok szolgálatá­hoz. Mas Honex János A család az emberi civilizáció törté­netének több évezredes, sok meg­próbáltatásnak kitett, de napjain­kig és a távoli jövőre is időtállónak bizo­nyuló intézménye, alapsejtje. A történelem nehéz évszázadainak tanulmányozása so­rán egyszerre találkozunk a boldog, békés családi élet utáni vággyal, annak meg­éneklésével és a viharok tépdeste családi sorsok keserűségével. Évszázadokkal ez­előtt valószínűen örökértékű szépséggel fo­galmazta meg Shakespeare az eszményi család mottójaként VIII. szonettjében: „Halld, egymásnak mily édesen felelget kölcsönös rendben s hitvesként a húr, mint mikor férj s a boldog nő, s a gyermek dala egyetlen dallammá simul." Az egyetlen dal­lammá simuló boldog családi életet az em­beriség történelmének közel 15 ezer hábo­rúja, járványok százai, népek pusztulásá­nak hosszú sora tette tömegméretekben szinte lehetetlenné. A hatvan évvel ezelőtti nagy történelmi sorsforduló a családok számára is új társa­dalmi és érzelmi távlatokat teremtett. A szocialista forradalom győzelme után egy országban immár hat évtizede, a szocialis­ta közösség országaiban is emberöltőnyi ideje annak, hogy a költők által oly szé­pen megénekelt családi kör — nem gon­dok, nehézségek és ellentmondások nélkül, de — a történelemben soha nem tapasztalt módon virágzik. Eközben — különösen a szovjet családok — óriási áldozatokat hoz­tak a fasizmus ellen, az emberiség haladá­sáért vívott harcban. E hősi küzdelem sok­sok millió halottja a második világhábo­rúban ugyanannyi család nem múló kese­rűségének volt forrása. Nem véletlen, hogy a családok létbizton­ságáért folyó küzdelemnek a második vi­lágháború óta és napjainkban is döntő té­nyezője a béke biztosítása. És ha most csa­ládjainkat a karácsony békéje veszi körül, nem feledhetjük, hogy ez nem önmagától, vagy valami megfoghatatlan erőtől való, hanem eredménye a haladó, a békéért küz­dő erők következetes harcának, bátor erő­feszítéseinek. És amikor Kisfaludy Sándor szép sorait idézve mondjuk: „Áldott béke! Idvez légy!" — arra is gondoljunk, hogy ez a béke a mi békénk és mindannyiunkon sok múlik, hogy az emberiség egyik alter­natívájából egyetlen perspektívája legyen. Csak így reagálhatunk helyesen azokra a törekvésekre, amelyek — éppen a legutób­bi hónapokban és napokban a Szovjetunió komplex békeprogramja szellemében — széles körű nemzetközi együttműködés alapján kibontakoznak. H azánkban a béke megőrzéséért foly­tatott küzdelem együttes felada­tunk a fejlett szocialista társa­dalom építésével. A családok he­lyét és szerepét a fejlett szocialista társadalom építésében pártunk XI. kong­resszusa a következőkben jelölte meg: „A család szocialista társadalmunkban az em­beri együttélés alapvető közössége, min­dennapi tevékenységével olyan feladatokat lát el, amelyek nem csupán az egyén, ha­nem az egész társadalom számára rendkí­vül fontosak. Társadalmi eszközökkel segí­teni kell, hogy a családi kapcsolatok új, szocialista elémei erősödjenek. Ehhez rész­ben szemléleti változásra, részben a szol­gáltatások és a gyermekintézmények foko­zott fejlesztésére van szükség. A szocialista társadalom harmonikus fejlődésének, nem­zetünk-jövőjének fontos feltétele a születé­sek számának megfelelő alakulása ... Tár­sadalmunk megbecsülésben részesíti a gyermeket nevelő szülőket és elvárja, hogy a szülők is felelősséggel, a szocialista er­kölcsi normák szerint neveljék gyermekü­ket." E program jól kifejezi azokat az erőfe­szítéseket, amelyeket pártunk, a társada­lom, a szocialista család politikai, gazdasá­gi és erkölcsi, összességében emberi létbiz­tonságáért tesz, illetve meghatároz, de egy­ben utal arra is, hogy szocialista előrehala­dásunk tervszerű megvalósulásában nem kicsi a családok lehetősége és felelőssége. Ugyanezt a gondolatot fejezi ki a Magyar Népköztársaság 1972-ben elfogadott és tör­vényerőre emelt Alkotmánya, amely ki­mondja: A Magyar Népköztársaság védi a házasság és a család intézményét..., kü­lönös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és szocialista nevelésére, védelmezi az if­júság érdekeit..védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét, és beteg­ség, munkaképtelenség, öregség esetén tá­mogatja őket. A család társadalmi létbiztonságát, funk­ciói gyakorlásának lehetőségét több ténye­ző mind hatékonyabban biztosítja, illetve ösztönzi. A politikai létbiztonság alapvető feltétele a szocialista törvényesség garan­tálása hazánkban. A közösségi célokért az egyéni boldogulás alapján tanúsított cse­lekvő tenniakarás növekvő elismerést és tiszteletet kap társadalmunk minden szfé­rájában. A teljes foglalkoztatottság, amely immár folyamatosan garantálja a munkához való emberi jog gyakorlását, megteremti a le­hetőségét az emberi tehetség és alkotás­vágy szinte korlátlan kibontakoztatásának. Gazdasági célkitűzéseink mindinkább arra ösztönöznek, hogy az emberi alkotóerő tar­talékait felszínre hozzuk, a tehetséget ka­matoztassuk. Fontos, hogy mindez a társa­dalmi értékmérő norma áthassa a családi gondolkodást is. Lényeges ez a mai felnőtt társadalom szempontjából is, de nem ki­sebb mértékben annak érdekében, hogy a felnövekvő ifjúsággal szemben támasztott társadalmi követelmények és a családi jíél­damutatás közel kerüljön egymáshoz. Rö­viden szólva a termelés—elosztás—fogyasz­tás sorrendisége kell, hogy meghatározza nemcsak a társadalom, hanem a családi ér­tékmérő normákat is olyan feltételek kö­zött, amikor — Simon István költő szavai­val: „Valahol, vajh ki tudja hol, ki sejti meddig és mitől, nagy ívben .láthatatlanul húzódik a családi kör." Vagyis — bár a család tagjai a termelésben több helyen vesznek részt, a fogyasztásban viszont együtt, mégis — gondoskodni kell arról, hogy a család közösségében a munka, az alkotás tisztelete legyen a meghatározó er­kölcsi tényező, és az elosztás és a fogyasz­tás úgy szerepeljen, mint a javak előállí­tásának egyik fontos eredménye és körül­ménye. A láthatatlanul húzódó családi kör ilyetén láthatóvá tétele a közösségi együvé­tartozásban nagy lehetőség. A családi létbiztonság számos ténye­zőjéről szólhatunk még. Ismeretes, hogy társadalmunkban az em­beri javakat tekintve a bérekben a munka szerinti differenciálás, a jövedelemben a családok közötti különb­ségek csökkentése a cél. A lakások százez­rei, a bölcsődei, óvodai, kollégiumi, napkö­zi otthoni, iskolai, kórházi helyek ezrei épülnek folyamatosan hazánkban. Megépí­tésükben természetesen a családok tagjai is részt vesznek, de egyben mind igazságosab­ban részesülnek is abból. Nem kevés mú­lik a családokon, hogy e téren is milyen ütemben tudjuk terveinket teljesíteni. összességében a családi élet feltételei — gondjainkkal együtt is — dinamikus ütem­ben fejlődnek. Amint azonban az életben mindenütt, itt is érvényes, hogy e feltéte­lek változása befolyásolja, de nem határoz­za meg kizárólagosan és főleg automatiku­san az életszemlélet alakulását. Vagyis — amint arra a XI. kongresszus is utal —, a családi élettel kapcsolatos szemléletformá­lásban is jelentős feladataink vannak még. Ha összehasonlítást tehetünk, úgy tűnik, mintha a családi életet tekintve a feltételek gyorsabban változnának, mint a szemlélet. Mire gondolunk? A feltételek javulásával nem tartott lépést a családi kapcsolatok szakítószilárdságának erősödése. Csongrád megye pedig a nem éppen tiszteletreméltó eiső helyen áll a megyék között az ezer családra jutó válások számával országo­san. Természetes, egy megromlott családi kapcsolat rendezésének tisztességes útja lehet a válás is, ez azonban nem jelenti azt, hogy a családi kapcsolatok szétesése eszményeink közé tartozna. Nagy tartalékaink vannak az egészséges anya- és gyermekkultusz szemléletté for­málásában is. Lehet, hogy Arany János verssorai túlzottan idilliek, de a családi élet legfontosabb értelmét és szépségét mégis jól kifejezik, amikor az anya „aztán elvegyül a gyermektársaságban, mint csil­lagok közt a nyájas hold világa", és „amint körülnéz a víg csemetéken, sötét arcredői elsimulnak szépen". De felvethetjük azt is, hogy nem kevés a gyermekeket felelőtlenül vállalók sora, amit az is jelez, hogy indo­kolatlanul növekszik az állami gondozott gyermekek száma. Iskolai nevelésünkben is — úgy tűnik — a holnapi szülő nevelésé­ben jelentős tartalékaink vannak. De van­nak tartálékok a szülő tiszteletére nevelés­ben ls. A szüleivel nem törődő gyermek semmivel sem tisztességesebb, mint a gyer­mekeivel nem törődő szülő. A karácsony egy nap az esztendőből, nem kis mértékben a családi együ­vétartozás sajátos érzelmi töltésű ünnepe. A családok életének nyugalma és szépsége azonban az év további 364 napjá­ban ugyanúgy fontos, mint ma. Szocialista törekvéseink szerint a munka mindennap­jai is lehetnek a családi életben ünnepna­pok. Azt a közösségi erőt, amelyet a csa­lád biztosít tagjainak, becsülnünk, erősíte­nünk és kamatoztatnunk kelL

Next

/
Oldalképek
Tartalom