Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-24 / 302. szám

é Szombat, 1977. december 31. 5 wmmntmmmm Szalio János 1 köszöntése Szabó János nyugalmazott minisztert, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosát 80. születésnapja alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága levélben köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözletét és ajándékát Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára adta át Jelen volt Katona István, a Központi Bizottság tagja, a KB irodájának vezetője Környezetvédelem Osztrák licenc alapján elkészült az első hazai hulladékégető berendezés a J ászberényi Aprítógépgyárban. Ezzel az üzem bekapcsolódott a környezetvédelmi célokat szolgáló eszközök gyártásába. A prototípust a tavaszi BNV-n mutatják be az érdeklődőknek. Az új berendezés kórházi hulladék elégetésére alkalmas, gázzal üzemel, és 24 óra alatt kétszáz köbméter hulladékot semmisít meg. Ahol esz éj pesti villamos készül Prága Smichcrv kerületében a CKD Tatra üzem az elmúlt évtized során a világ egyik legnagyobb villamoskocsi gyártója és exportőre lett. Itt kezdik gyártani 1978-ban a Budapesti Közlekedési Vállalat részére a T5C5 típusú villamoskocsikat. amelyeket a budapesti igényeknek megfelelően kétoldali forgalomra terveztek és készítenek eL A T5C5 jelű villamoskicsi egy üj generációhoz tartozik, új paraméterekkel. Az úi típus a T3 jelű villamoskocsik utóda. Ezeket már 1962. óta gyártják; gyorsak, kényelmesek és üzemeltetésük gazdaságos. A kocsikból háromrészes szerelvényt is összeállíthatnak, s ezek — ha egyperces időközökben közlekednék — óránként mintegy 25 ezer utast szállíthatnak. A prágai Tatra üzem októberben ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját. Közép-Európában itt készült először sínen futó jármű. Az alapítás óta több mint 160 ezer személy- és tehervagon, motoros- és pótkocsi, alváz és villamoskocsi hagyta el az üzemet. A villamoskocsigyártás a 100. évforduló óta a Tatra gyár legfőbb programja. Mindig nagy figyelmet fordítottak a városi tömegközlekedés technikájának fejlesztésére, az új gyártmányok kialakításában az egész világ kutatási eredményeit és a nemzetközi konferenciák tapasztalatait hasznosítják. Októberben Prágában nemzetközi konferenciát tartottak „A korszerű villamoskocsik perspektívájáról", s ezen megállapították, hogy a tirisztoros szabályozású T5-ös kocsik az utazás komfortját és az üzemelés gazdaságosságát illetően a világ élenjáró termékei közé tartoznak. Mester és tanítványa Az oktatási felelőst keresem. Az út először az irodájába vezet: részletes tájékoztatás az itt folyó szakmunkásképzésről. Az eredmények kimagaslóak. Három %nuló kiváló termékei egy első és két harmadik díjat nyertek hetekkel ezelőtt, országos versenyen. Nem rossz reklám a gyárnak, hogy végzős tanulói kész mesterek. A tanműhely közepén alacsony munkaasztal, nyolc fiú üli körül. Nem egyhangú szalagmunkát végeznek, mint a szomszéd csarnok felnőtt dolgozói. Itt megtanulhatják a szakma fogásait. Az oktató mutatja: ez az elsődíjas munkadarab megállná helyét a kirakatokban is! — Miért választotta éppen ezt q kevésbé népszerű szakmáit? — kérdezem bizodalommal Sz. Lászlót, hátha olyan érveket tud felsorolni, melyek más. pályaválasztás előtt álló fiatalnak is fölkelthetik az érdeklődését. Kiderül, korántsem tudatos szakmaválasztásról van szó. Kényszer, pontosabban egészségügyi okok miatt csöppent ide De ha már beiecsöppent — harmadik éve tanulja, s munkadarabja első lett országos versenyen —, nyilván megszerette. — Mit tud a szakma történetéről, az ősi mesterségről? Néma csend, és kínos mosoly. Faggatom tovább. — Hány óra alatt készül el egy ilyen termék? Üjabb csend, újabb mosoly. Nem titkolom csalódásomat, de azért biztatom, beszéljen csak a szakmájáról, a sikereiről. — Hohó! — szól közbe az oktató. — Ez a napfényes oldal lenne, kérem. Nemcsak erről kéne ám írni! — Hát miről? Átveszi a szót. Özönlik belőle a panasz. Kiderül, több mint harminc éve dolgozik a gyárban. Régebben főállásban oktatott, tizenöt évig. Most mintadarab-készítő. A tanulók oktatásáért nem kap semmi fizetséget. A gyár vezetői úgy tartják, munkája közben jut elég ideje foglalkozni a fiatalokkal. De nem is ez a legfőbb baja. Több megbecsülést vár tanítványaitól, és a gyár vezetőségétől — mindhiába. Pedig az elismerő szó nemi kerülne pénzbe. Az oktatási felelős csitítaná, bár elismeri: az oklevél átadásakor az oktató nevét meg sem említették. — Több tiszteletet várnék a fiúktól is — folytatja a szakoktató, és Lászlónak szegezi a kérdést: — Te talán odajöttél hozzám, hogy megköszönd a segítséget? Kifelé menet aztán az oktatási felelős elárulja: az oktató rnég az utolsó napon is simítgatta, csiszolgatta a tanulók munkadarabjait. Ö tán még lelkesebben készült a kiállításra, mint a gyerekek. Megyünk tovább, nézzük a másik tanműhelyt. Ez a nagyobb, a korszerűbb. Szép tiszta, világos. Éppen üres, délután kezdődik az oktatás. Kék köpenyes műszerész szereli a modern gépet. Kísérőm érdeklődik, mit csinál azzal a masinával. Mondja, hogy elviszik vidékre. Főmérnöki utasítás. A tanműhelyből nélkülözhető, a vidéki gyáregységnél viszont nem állhat le a termelés. Megjön a lányok oktatója. Felváltva hadakoznak a téemkással: a gép nem mehet el innen, délután lenne a tanulók osztályozása, itt a félév, küldenék az iskolának a minősítéseket. Ha nincs gép, mivel dolgozzanak? Elmesélem a másik tanműhelyben történteket. — A lányokkal meg vagyunk elégedve — mondja. — Hetven százalékuknak jó a szakmai eredménye. — Tehát itt nincs árnyék? — Az oktatói kereset 2500 forint. Az egyik régi tanítványom sűrűn meglátogat. Négyezret is megkeres a szalagon... Az oktatási felelősnek sem irigylésre méltó a munkája. — Ez vállalati tanműhely — mondja. — Nehéz összeegyeztetni a tanulók, a gyár és az iskola érdekeit Vajon miért? Rózsa Imre 1 mezőgazÉsip nagyüzemei csaknem 5 ezer traktort vettek Csaknem 5 ezer traktort vásároltak idén a mezőgazdasági nagyüzemek, hozzávetőleg annyit, mint az elmúlt évben. Viszont az erőgépek átlagos lóerőteljesítménye nagyobb, s így az 1977-es esztendő előreDobozy Imre szovjet kitüntetése A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a Magyar írók Szövetsége elnökének, Dobozy Imrének., a szovjet és a magyar nép barátságának elmélyítésében végzett társadalmi és irodalmi tevékenysége elismeréséül, 60. születésnapja alkalmából a Népek Barátsága Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Félix Pelrovics Bogdánon, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője pénteken a nagykövetségen nyújtotta át, Az érdemrend átadásánál jelen volt Pozsgay Imre kulturális miniszter. KornidesZ Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Roska István külügyminiszter-helyettes és Garai Gábor, az írószövetség főtitkára. Ott volt Vlagyimir Popov, a Szovjetunió kulturális miniszterhelyettese, valamint Zoja Tumanova, az SZKP KB kulturális osztálya vezetőjének elSQ helyettese. lépést jelent a traktorpark fejlődésében. A gazdaságok örömmel fogadták a Győrben gyártott új típusú Rába—180 mintájú, licenc alapján előállított traktort. Szállítását novemberben kezdték meg, s a gyár azóta 200 gépet adott át az AGROKER-vállalatoknak. A Rába—180-as régi hiányt pótol, 180 lóerős motorteljesítménye jól alkalmazkodik az üzemi igényekhez, s emellett sokoldalúan használható, mert két hidraulikával rendelkezik. Nő az érdeklődés a Rába-Steiger nagy traktorok iránt, idén több mint 150-et vásároltak az üzemek. A raktárkészlet bőséges, több mint 300 Rába-Steiger vár jövő évi eladásra. Az év végén több mint kétezer MTZ—800-as traktor áll a telepeken, a gépek egy részét a zárszámadások után veszik majd át a gazdaságok. Az ÁGROTRÖSZT a tavalyinál lényegesen több mezőgazdasági pótkocsit ér, tékesitett központ Emlékszem, úgy kilenc-tíz évvel ezelőtt mindig egyvalamiért kerestük az árkádos, belvárosi épületeket: melyik szegedi beategyüttes játszik a „Juhászban". Akkor még hivatalosan művelődési otthonnak hívták. Az emeleti nagyterem ablakaiból, mintegy fellegvárból áradt alá, le az utcára a gitárok hangja, a dobok dübörgése. Azóta eltelt jó néhány esztendő, s a Juhász Gyulának a nevében is valami megváltozott: művelődési központ lett. S érdemes kissé időzni az új elnevezésnél. Vele az intézmény rendeltetése és a tartalmi munka úgy került közelebb egymáshoz, hogy egyre "inkább a centrális jelleg, a „központ" szó kapott szerepet. Persze időre volt szükség, míg alkalmazkodni tudtak a megváltozott feladathoz. Megyei szintre emelni és a „kinek?" kérdése mellett a „hogyan?"-ra is válaszolni a részletes feladatok kidolgozásakor. A megváltozott „profil" pedig azt jelentette, hogy tevékenységük középpontjában az üzemek, vállalatok kulturális munkájának szakmai, módszertani irányítása és segítése áll. Vagyis: maga a munkásművelődés. Ennek rendelték alá a működő klubokat éppúgy, mint a többi rendezvényeket. Az idei év már egy begyakorolt, „sínre került" jelleg sikereit tükrözi. A Munka és műveltség vetélkedő lebonyolításának sikerét mindennél beszédesebben bizonyítják a számok: 83 vállalat 662 brigádja közel 7 ezer fővel nevezett, a lemorzsolódás elenyésző volt. A Mindenki iskolája különleges oktatási formáit a konzultációs központ tanárainak segítségével oldották meg, közművelődési részét ügyesen a vetélkedőhöz kapcsolták. önálló irodalmi estek, kiállítások, koncertek egész évben — igen sok szocialista brigád részvételével. Az 1977. évi tervben szerepelt a klubmozgalom fejlesztése, illetve átalakítása is: új klubok létrehozása, gyengébben működők megszüntetése. Így alakult meg a közművelődési klub, s szűnt meg — sajnos — a színházbarátok klubja. Az előbbinek csak örülhetünk. Ami viszont az utóbbit illeti: a megoldást csakis az jelenthetné, ha Szeged színházi életének színvonalán sikerülne javítani, hogy így jól működő, „stabil" klub is létrejöhessen. A régebben meglevő klubok esetében viszont egyértelmű fejlődésről lehet beszámolni : növekedett az ifjúsági klub tagjainak száma, javult az amatőrfilmklub szervezettsége, s kiemelkedő volt a szociálista brigád vezetők klubjának látogatottsága is. Ám beszéljenek a számok, amelyek szárazak, ridegen objektívek — és: igazak. A szegedi Juhász Gyula Művelődési Központban 1977ben összesen 776 foglalkozást tartottak, amelyeken közel 80 ezren vettek részt. Bái-milyen szépek az idei eredmények: megállás természetesen nincs, nem is lehet. A jövő év tervei között megtalálhatjuk a már bevált formákat és az újításokat egyaránt. Folytatódik a Munka és műveltség vetélkedő, s a jobb felkészülés érdekében például előadásra hívják meg Pálfy Józsefet, a Magyarország főszerkesztőjét, a Mindenki iskolája keretében pedig többek között Jókai Anna írónőt és Sas Elemér fizikust. Ü.jdonság és aktualitás: megrendezik a VIT-vetélkedőt. Drahota Andrea, Szabó Gyula, Kútvölgyi Erzsébet önálló irodalmi estjei mellett szegedi művészek — Nagy Zoltán, Vajda Márta — meghívását is tervezik. Ami pedig legfőbb célt, a munkásművelődés további segítését illeti : előadássorozatok, TWéL kedők rendezésével új és újabb vállalatokat, üzemeket igyekeznek igényesebb, tervszerűbb kulturális munkára ösztönözni. Jogosan lett tehát a művelődési otthonból művelődési központ. Csakhogy ez a két fogalom egyáltalán nem zárja ki egymást. Ebben a Vörösmarty utcai árkádos épületben, a fellegvár régi fizikai élménye alaposan átértékelődött. Központban — otthonra talált a szegedi munkásművelődés ügye. D. L. Anyanyelv, nyolcéveseknek Kitől kapjuk anyanyelvünket? Benne van a névben: az édesanyánktól, akitől először halljuk-tanuljuk népünk beszédét. Azonban olvasni, írni s egyáltalán a nyelvet bennünk tudatosítani már elsősorban az általános iskola tanít meg. Felesleges bizonygatni, örökös követelmény: a tankönyvek megfelelő színvonala. Az viszont semmiképpen sem hagyható szó nélkül: a helyes anyanyelvi oktatáshoz a kulcs rögtön az iskolába kerülés utáni időben található. A betűvetés-olvasás elsajátítása után. Ügy — a második osztály körül. Békési Imréné saját szavai szerint élete óriási feladatát végzi. Az asztalon írógép, jegyzetek. könyvek körös-körül. A Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 2-es számú gyakorló általános iskolájának tanárnője — tankönyvet ír. — A feltétel az volt, hogy olyan nyelvtankönyv és munkafüzet készüljön a másodikosoknak, amelyben a nyelvhasználat, a beszédművelés a legfontosabb szempont. Ügynevezett „munkáltató" könyv, azaz nem a munkafüzetben lesznek külön feladatlapok, hanem a könyv feladatainak rendszerébe épülnek bele. Alapvető, hogyan indítjuk el a gyermek anyanyelvi szemléletének kialakítását. Ismerni kell a mai nyelvészet legújabb eredményeit, ugyanakkor jó néhány éves tanítási gyakorlat is szükséges. Szerencsés helyzetben voltam, így eshetett rám a választás. 1969-ben végeztem a főiskolát, magyar—történelem szakon, azután, hogy alsó tagozatban taníthassak, beiratkoztam a jászberényi tanítóképzőbe is. Az egyetem magyar szakát pedig most végeztem el levelezőn. Vizsgálatokat folytattam az alsótagozatosok nyelvhasználatának körében, búvárkodtam különféle szakfolyóiratokban, anélkül, hogy akkor tudtam volna: könyvet fogok frni. Azután a mindennapi tanári tapasztalatok, a gyermekirodalom tanulmányozása, „információszerző" látogatások szegedi és vidéki iskolákban. De ezek mind csak útkeresések voltak. Igazi nagy segítséget a Magyar Tudományos Akadémia anyanyelvi bizottságától, személy szerint Deme László professzortól kaptam. Persze az egész vállalkozásból semmi sem lehetett volna, ha a minisztérium nem biztosít számomra négyhónapos alkotószabadságot. Heti 25 óra mellett gondolni sem tudtam volna az írásra. Kollégáim és Hornyák András igazgató igen megévtőek voltak, így minden feltétel biztosított. Január végén kell leadnom a kéziratot, jól haladok — Magam is fiatal vagyok, azt hiszem, nem kötnek a régi beidegzettségek. Két kisiskolás gyermekem van, az itthoni tapasztalatokat is használhatom. Figyelem, ahogy ők beszélnek. A munkafüzet csak az összevont tanyai iskoláknak készül, rengeteg gondot jelent. Ügy kellett megtervezni, hogy a szókincsbeli hátrányok ..ledolgozhatók" legyenek. A tanyai gyerekek ismeretanyaga véleményem szerint nem kisebb a városiakénál, csak éppen kevesebbet beszélnek. Ezért arra törekedtem, hogy az új koncepciót felhasználva minél több, néhány mondatból álló összefüggő szövegben ismerje fel a gyerek az új szavakat. Túlságosan átbillentünk az anyanyelvi oktatásban is a feladatlap-divat oldalára, beszéltető gyakorlatok kellenek, hiszen amit a nyolcéves nem képes szóban megfogalmazni, azt írásban sem tudja. Ezért a fő cél a beszédművelés.— Nehézségek? Fel se tudom sorolni. Mindennapos szituációk Összegyűjtése é« megfogalmazása. Érdekes és beszédre ingerlő legyen, de ne sablonos, ugyanakkoi gyakorlatias is, aktuális is, Vigyázni kell, ne essünk a túl-ott didaktikusság csapdájába. Egy feladat például? Tessék: hogyan mesélnél el egy akadályversenyt otthon a szüleidnek, a barátodnak és az iskolában a tanító néninek? A nyelvi fantáziára kell építeni. Döbbenetes, hányszor jártam úgy: tudom, hová akarok kilyukadni, de iszonyú nehéz az én felnőtt gondolatmenetemet a nyolcéves anyanyelvi tudattal szinkronba hozni. Sokat kínlódtam, a megoldásokat talán a kollégák hasznára tudom bocsátani: az új könyvhöz készítek egy útmutatót is gyakorlati szempontokkal és a differenciálás különböző módozataival. Mindent összegezve: nagyonnagyon remélem, hogy az elméleti és gyakorlati kutatások és tapasztalatok megfelelő összhangja biztosítja mhjd a könyv hasznosságát. Tegyük hozzá: ebben a reményben csak osztozhatunk. Bizakodva és örömmel. Domonkos László Nagyáruház Székesfehérvár központjában pénteken megkezdték a 7 ezer négyzetméteres szövetkezeti nagyáruház műszaki átadását. A Fejér megyei állami építőipari vállalat nem egészen két év alatt készítette el a háromszintes. korszerű épületet. Szilágyi Dezső, a magyar és nemzetközi kommunista mozgalom harcosa születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek pénteken a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában Az MSZMP KB nevében Púja Frigyes és Berecz János, a Magyar Partizán Szövetség képviseletében Rostás István és László Aladár helyezte el a megemlékezés koszorúit.