Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

Szerda, 1977. november 23. 5 Eltemették iénes Leót Elvtársai, barátai. har­costársai, tisztelői kísérték utolsó útjára kedden, a Farkasréti temetőben Dánes Leót, a munkásmozgalom ré­gi harcosát. Szeged felsza­badulás utáni polgármeste­rét. a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének nyugalma­zott elnökhelyettesét. A hamvasztás utáni bú­csúztatáson a budapesti párt­bizottság, a család és a ba­rátok nevében Siklós János, a Népszava főszerkesztő­je, a Hazafias Népfront képviseletében S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra. a szegedi kommunisták nevében Dánj Mihály mon­dott emlékbeszédet. Méltat­ták Dénes Leó kommunista és munkásmozgalmi tevé­kenvségét. kimagasló érde­melt a jövő generációjának nevelésében. Több mint fél évszázadot töltött el a kom­munista mozgalomban, a fel­szabadulás utáni munkáját népköztársaságunk magas kitüntetésekkel Ismerte el. Tudományos emlékülés Az MTA szegedi bizottsága és a SZOTE tegnap, kedden délután emlékülést rendezett az akadémiai bizottság Somo­gyi utcai székházának üléstermében, dr. Geleí József aka­démikus halálának 25. évfordulója alkalmából. Az emlék­ülésen ott volt Szabó G. László, a megyei tanács elnökhe­lyettese. dr. Petri Gábor akadémikus, a SZOTE rektora és Vántus Istvánné, a városi pártbizottság munkatársa. Az em­lékülésen három előadás hangzott el. Dr. Ábrahám Ambrus akadémikus emlékezett Gelei Józsefre, a tudósra és az'em­berre. majd dr. Szemere György egyetemi tanár tartott elő­adást Aoáthy és Gelei kapcsolata, levelezésük tükrében címmel. Végül dr. Németh Gábor Magolazmahányados­váltorások a Géléiről elnevezett Tetrahymela pviformis sejt­cyclusa során címmel tartott előadást. Negyedszázada annak, hogy dr. Geleí József akadémikus, a Szegedi Orvostudományi Egyetem orvosi biológiai in­tézetének alapítója, a ma­gyar biológiai kutatás úttö­rője, a világszerte Ismert kutató elhunyt. Tudományos pálya'utását Apáthy István irányításával kezdte, tőle ta­nulta megfigyelni és meg­látni mindazt, ami az élő Rádiófigyelő Bemondók és purifíkátorok A csodálatos Moliere egyik legcsodálatosabb figurája at­tól csodálatos, hogy azt hi­szi, prózában beszél. Ennek a sokfedelü csodának a ter­mészetrajzáról csak ennyit: a tévképzetnek, de nevezhet­nénk rögeszmerendszernek vagy hamis tudatnak is, szin­te valamennyien áldozatai leszünk, vagy vagyunk. Hol­ott az igazság az: nemhogy prózában, de köznyelven sem mindig tudunk jól és ponto­san beszélni. A Moliere fel­mutatta példa ezért is hat ma is a reveláció erejével. Pedig! Beszélni nehéz! És nemcsak úgy nehéz, hogy azonnal, frissiben fogalmaz­zuk meg gondolatainkat pontosan, hanem másképpen ls. Talán furcsának tűnik, de bizonyítható, hogy olvas­ni is nehéz. Bárki tanú le­het rá, aki megpróbált már felszólalni mondjuk egy szakszervezeti taggyűlésen. Arról, hogy a rádió vágó­technikusai mit mesélhetné­nek — ezúttal nem is szólok. A világirodalomból vett pél­dával; Murke doktor össze­gyűjtött csendjei helyett nyilván valamennyinek van gyűjteménye válogatott és összegyűjtött nyögéseinkből. Ennyi bevezető után essék szó a rádió szürke eminen­ciásairól, a bemondókról, akik úgy egyéniségek, hogy a sajátjukat kénytelenek hát­térbe szorítani, hogy az ál­talános mondanivalót — hí­reket, konferáló szövegeket, Információkat, reklámot — közvetíthessenek nekünk. Manapság — és éppen róluk szólva — divattá vált egyfajta rádiós céhnyelvről beszélni. (Főképp a nyelvé­szet purifikátorainak köré­ben.) Amiért mindezt leírom: a jól beszélő, kitűnő orgá­nummal rendelkező bemon­dókon kívül nincs más az emberekhez közel jutó, a kommunikáció legfontosabb áramkörében élő és ható erő, ami a köznyelv pontos hasz­nálatára taníthatná az ösz­szes magyar embert. És ezek után még egy apró megjegy­zés: talán ezért is van, hogy az egyszerre több millió em­berhez beszélő, drukkban le­vő bemondónak még azt is mosolyogva nézi el minden­ki, ha azt mondja: „Rek­lámműsorunkat hallották. Kedves hallgatóink, öt. perc múlva hat perc." P. F. anyagban végbemegy, s ami pompás mikrotechnikai eljá­rásaival kimutatható volt. Már ifjú kutatóként rendkí­vüli eredményeket, ért el, melyek során elsőként tisz­tázta a petesejt érési meg­oszlásait és az ivarsejtek crhornosoma redukciójának mechanizmusát. Ez a felfe­dezése nagyban előrevitte a genetikai ismeretek gyarapí­tását. Legfeltűnőbb és legna­gyobb értékű kutatásai az egysejtűek alak- és élettaná­val foglalkoznak. Világhírű­vé tették azok a kutatásai, melyekben kimutatta a csil­lósok kezdeti idegelemeit és összefüggését a csillék moz­gásával. Kutató- és oktató működésének egyik fontos feladatául tekintette a tu­dósképzést. Azok közé a pro­fesszorok közé tartozott, akik igazi iskolát alapítottak és akiknek tudományos ered­ményeit még életében méltá­nyolták és megbecsülték. Nevét a biológiai tudomá­nyok széles területein Isme­rik, megállapításait és cso­dálatos rajzait számos könyv és dolgozat őrzi. Neve egy sor csillós élőlényfaj megha­tározásában szerepel, melye­ket az iránta való tisztelet­ből róla neveztek el. Sze­mélyes példamutatásával, tu­dományos munkásságával a tudósok egész nemzedékét indította útnak. Társadalmi aktivitása messze meghaladta korát. Már az 1920-as években hirdette a termelőszövetke­zetek eszméjét, mondván hogy „sok-sok törpebirtokos fogjon össze, tegye együvé kicsi földjeit, s azon gazdál­kodjék közösen, és teljesített munka arányában részesed­jék a termésből." Gelei József akadémikust a magyar tudomány kiemel­kedő alakjai között tartjuk számon. Nem kell térdig járnia a lá­bát, aki Italhoz akar jutni. Elébe áll a kocsma, a talpon­álló, a köpködő, az italbolt, a négylámpás, a hatlépC3Ős, a bisztró és a hetelő, a vendég­lő, a presszó, az étterem, a bögrecsárda meg a sarki bolt. Akinek ez sem elég, menjen panaszra józan fejjel oda, ahová akar. Ha olyan szere­tettel figyelné a kereskede­lem, milyen messziről cipeke­dik a háziasszony, amikor vá­rosrészeken által viszi a sár­garépát és krumplit, a tejet és a kenyeret, mint amilyen kímélettel ügyeli a másik, es­sen útba jövet-menet a krics­ni — naiv ember száraz ál­ma az egész. Elősorolhatnám riasztó pél­dának az utóbbi fél hónap kacskaringós léptű, utcahosz­szat hadaró, magában motyo­gó, nagyokat pislogó, lámpák szárát ölelgető férfiait és nőit — kezd teljessé lenni az emancipáció —, akikkel reg­gel, délben és este összetalál­koztam. Kerestem inkább egyet a sok közül, aki nem dülöngélt ugyan, de letekint­vén a pohár fenekére, maga­magának mondta: itt álljon meg a menet! — Az én napom így kez­dődött: gyerekek, kapjunk be valamit! Előttünk a teljes nap, meg ne aszalódjunk. Nagy csavargás az én szak­mám, Dunától a Körösig, de 30k pohár útbaesik! Márka a pilótának, féldeci magamnak. Az ötödik faluban -már ér zem, melyik Ü3tben főzték a legjobb barackot. Fizetésna­pokon meg utána nehéz utat törni a sok apuskám között, kapaszkodnak mind a pult sarkába, mintha odahegesz­tették volna őket. Ezt bele kell kalkulálni a menetlevél­be. — Feleség várt otthon, asz­tal megterítve, meleg étel a fazékbán, én meg C3ak mond­tam: várj kicsikét, dolgom van még. A kocsmahivatal­ban sógor-koma amíg szusz­szal bírta, én kitartottam mellettük. Keresztbe nem tet­tem a lábam soha járás köz­ben, én a lépést nem cifráz­tam, a munkámat elvégez­tem, de a vége csak az lett, kórházba került a felesé?. Mondom neki, elkísérem. Amíg ő bent lesz, rendbeho­zatom a szerkezetet. Kive­szem a szabadságot, táskába a pizsamát, mondom az or­vosnak, garanciális javításra iöttem. Kevés ember jár Ide jószántából, jól megnézfek, aztán bevezettek a nyolcas­ba. El nem túloznám a dol­got, de előtte láttam a Ka­kukk-filmet: mintha felesze replője idevetődött volna nyaralni. Első gondolat: eny­nyi látvány nekem elég egy életre, ha rákötözik a poharat a kezemre, akkor se emelem föl, de Itt se maradok. Még kiderül, hogy fertőző a rán­gatózás meg a kézremegés, vagy rámragad a füttyösről az összes melódia. De ha el­futok, a tükörbe többet bele nem nézek. Magam jöttem, megdicsértek érte, most meg mondjam, hogy meggondol­tam? Az első kocsmáig fut­hattam volna, tovább nem. Ha a szomszéd negyedszerre próbálkozik, mégis vissza­esik, én talán nem.mászom meg egy pohárkáért a négy­öt lépcsőt? Ülj az ágyra, itt maradsz! — Jön a vizsgálat, állom. Jön a beszélgetés az orvossal, itt kezdődik a baj. Hogy a családi életem fölborult vol­na? Szó sincs róla! Más ba­jom nincs, csak nem akarok inni. Egy életre való fejada­gom régen lecsúszott már a torkomon, elég volt. Örök­ség? Semmi. Jó barátok? Ezek lennének az én jó bará­taim? Két szót nem tudok váltani itt benn hajdanvolt szesztestvéreimmel. Kuksol mind, mintha a Kék fényre várna. Nem, doktor úr, ve­gyük csak úgy, ahogy van; nincsen baj semmi, csak a po­hárral fölmondom a fegyver­barátságot. — Megy is szépen minden, az első itatásig. Tálcáról vá­laszthat, ki mit szeret. Szer­tartása van azonban az ital­nak, kis tűvel a bőröm alá szúrnak, és csak utána mond­ják, tessék parancsolni. Elha­markodni most sem lehet, szívja mellre először az em­ber azt a. jó illatot, amit el­lenszélben kilométerekről megérzett azelőtt. Dobnám már a fenébe, táncot jár a gyomrom tőle, de nincs visz­szaút, a lavór ha itt van előt­tem, annak értelme van. Megszorítom úgy a poharat, attól tartok, tarhonya lesz be­lőle, de behajítom. Hogy meg tud változni az ember! Min­den idegszálam befelé szi­vattyúzta eddig, most löki ki­felé, mint a szippantó kocsi, ha átkapcsolják. — Háromszor iszunk he­tenként. Lányok, ha szép fiút akartok látni, ne ide gyertek. De a fölső emeletre se, mert ott asszonyok vannak. Ben­nem a tizenkét adag. és az a boldog tudat, hogy én előt­tem minden ajtó nyitva van. Akármikor mondom, köszö­nöm, elég volt, mehetek. De nem mondom, inkább repetát kérek, tizenkettő után a ti­zenharmadikat. Biztosra aka­rok menni, úgy csinálom, folytatás ne legyen. — Jönnek a haverok, azt mondják, bolond vagyok, ök többet ittak, mégsincsgnek itt. Kiért akarok én vezekel­ni? Mert én nem reprezentá­cióból ittam? Táska alján kis üveget is hoznak, sátáni vi­gyorral ideadnák. Nem fut össze a nyál a számba, nem is mondok' semmit, csak in­idején, 1916. júliusban figyelmeztette a forradal­márokat. hogy az egységes világforradalmi fo­lyamatban. amely megrendíti és szétzúzza a ka­pitalizmust. összeolvadnak szocialista forradal­mak. imperializmus ellenes nemzeti felszabadító mozgalmak és általános demokratikus mozgal­mak. Ugyanakkor figyelmeztetett, hogy nem minden nemzeti mozgalom érdemel támogatást. „Érteni kell ahhoz, hogy a demokráciáért vívott harcot összekössük a szocialista forradalomért vívott harccal, és az előzőt alárendeljük az utób­birak." Ez az adott korban fontos tanítás ma is a leg­nagyobb mértékben aktuális, és ugyancsak egyik legnehezebb feladat. Ekkor mutatott rá arra is, hoey a különböző országok különböző utakon juthatnak el a szocializmushoz, ez az adott or­szág társadalmi-gazdasági és politikai viszonyai­nak változatosságából adódik, de mindenütt meg kell teremteni a proletárhatalmat. „A proletariá­tusnak... a diktatúrája elengedhetetlen a bur­zsoázia megdöntéséhez és ellenforradalmi kísér­leteirek visszaveréséhez. A proletárdiktatúra kérdése — írta .—. olyan nagy fontosságú kér­dés. hogy az. aki elveti, vaey csak szavakban is­meri el. nem lehet a szociáldemokrata oárt tag-, ja." Ez a lenini tanítás egvaránt fellépett a re­vlzio-Hmus és az anarchizmus ellen, amelyek trrs-más indokkal bár. de elvetették a proletár­diktatúrát. Mindezeket abban a mély meggyőző­déiben írta. hogy hamarosan győz a forradalom. Valóban: 27-én győzött a oolgári demokratikus forradalom, amelyről megállaoította. hogy a há­ború szülte forradalmak közül ez az első forra­dalom, ez az ..első szakasza, nem az utolsó sza­kasz és nem is csak orosz szakasz lesz". A nemzetközi közvéleményben, és különösen a nemzetközi munkásmozgalomban, nagy hatást váltott ki a februári forradalom győzelme. Mac Donald, az Angol Munkáspárt akkori vezetője március 31-én az angol munkásokat arra szólítot­ta fel, hogy tekintetüket fordítsák Kelet felé, ahol világtörténelmi fordulat kezdődött. A fran­cia forradalom történészei a 18. századi polgári átalakulás folytatását, kelet-európai kiegészítését látták benne. Garami Ernő is kijelentette: vala­mennyi ország szocialista pártjainak arra kell tö­rekedniük, hogy az orosz szocialistákat... meg­erősítsék. A svájci Grimm hivatalos formában akarta üdvözöltetni az orosz forradalmat, mint amely a nemzetközi munkásosztály ügye, és a szabadság mellett remélhetőleg meghozza a bé­két. A munkások, a baloldali szociáldemokraták szerte a világon a békét várták tőle. Az oroszor­szági földcsuszamlás nagy titkot árult el a világ munkásainak: a békéhez a legrövidebb út a for­radalmon át vezet. A februári forradalom fogadtatása igen látvá­nyos volt. A polgári közvélemény, a kispolgárok, a jobboldali szociáldemokratákon át. a baloldali munkásokig elismerték. Ez érthető, hiszen egy gyűlöletes rendsze" megdöntésén túl, a békéhez is utat mutatott. Igazi történelmi jelentősége azonban abban van. hogv kiindulópont ia volt a permanens forradalomnak, amely a Nagy Októ­beri S'nc'aüsta Fon-adatomhoz vezetett. A NOSZF fogadtatása a polgári világ részé­ről eleinte a hallgatásban nyilvánult még, hogy azután elinduljon a minden területre kiterjedő támadás ellene. Ugyanakkor határtalan lelkese­dést váltott ki a munkásság — különösen a szer­vezett baloldaliak körében., A NOSZF nemzetközi jelentősége abban van, hogy új korszakot nyitott az emberiség történe­tében. „Másképp alakult a dolog, mint ahogy Marx és Engels várta, nekünk, orosz dolgozó és kizsákmányolt osztályoknak jutott osztályrészül a nemzetközi szocialista forradalom élcsapatának megtisztelő szerepe... az orosz kezdte — a né­met, a francia, az angol befeiezi. és a szocializ­mus győzni fog" — írta Lenin. Az oroszországi forradaiom a világkapitalizmusra mért csapást, ez a NOSZF tágabb értelmű nemzetközi jelentő­sége. hogy kihat az egész világra. De van a for­radalomnak szűkebb értelmű nemzetközi jelen­tősége is. hogv nchány fő vonása szükségszerű­en megismétlődik nemzetközi viszonylatban min­denütt. ahol a szocializmus útjára lépnek. Ezek a proietárforradalom, a proletárdiktatúra, a párt vezető szerepe, a szövetségi politika, a kizsák­mányolás megszüntetése, kultúrforradalom stb. A nemzetközi munkásmozgalom számára a NOSZF hatása a példa erején kívül abban a tu­datos tevékenységben van. ahogyan Lenin és nártja a forra-tatom győzelmét előkészítő és biz­biztosító eszméket és tapasztalatokat átadta, a nemzetközi forradalmi mozgalom képviselői pe­dig átvették és alkalmazták saiát viszonyaikra Ez nem egvszeri és nem egyszerű aktus, hanem bonyolult, é- tizedeken át tartó, kölcsönössé sok­oldalúvá vált folyamat. A folyamat első léoése a Nagy Októberi Szocialista Forradalomhoz kö­tődik, az eszme kisugárzott az egész világra és öntudatra ébresztette a legelmaradottabb orszá­gok elnyomottait is Dr. Ördögh Piroska egyetemi docens tek. Látom itt, hazaengednek valakit, mákosán jön viasza. Hát ember az ilyen? — Mondja az orvos, ők meggyógyítani nem tudnak. Kezet nyújtanak csak felém,. legyen mibe kapaszkodni, ha rámjön a gyöngeség, de a po­hárral csak magam csatázha­tok. Magyarország bortermő vidékeit — Mórahalom, Zá­kányszék, Doma3zék. Mérges, Rúzsa, Balota — fölrajzol­hatnám a térképre arról, ki honnan jött. Énrólam ezután senki mag ne mondja, hol mérik a legjobb kisüstit, ké­rem a ráadást is, a tizenhar­madikat. — Olyan hely ez, nem sza­bad úgy köszönni, hogy vi­szontlátásra. Keserű napjaira voltak bent, nem tagadom, de azóta érzem megint ember­nek magam. Megyek haza, vár a vacsora, vár a feleség. Ennyire kötözni való ökör voltam én élőző életemben? Alszom, mint a bunda. Zör­gött bennem a csont, aki most lát, rámszól: pöndülsz, ko-. mám! Ütbaesik egy presszó? Ha kocsival megyünk, két már­ka, két kávé. Ha haverral va­gyok, egy márka, egy rum, Enyém a márka! Eszembe nem jut, hogy cseréljünk. Já­rok az esztékába kétheten­ként, pedig nem kellene, mert önkéntes vagyok. Megmérik a vérnyomást, a pulzust, £~ kéthetenként pálinkát iszom. Itt már nincs állami támoga­tás, ezt a pálinkát én vi­szem. Névnapon egy aprócs­ka üveggel félretettem, egy évre elég lesz. Edzés kéthe­tenként, hogy el ne felejtsem a szesz utálatát. — A névnapon? Annyian voltak, mint máskor. Annyi Italt hoztam, mint máskor. Rötyögtek a kollégák, hogy bolond vagyok. Más sokkal többet iszik, mégse megy eh Éntőlem nevethetnek, ameny­nyit akarnak. Szeretem őket, jó barátok, de csak márká­val. • Akárhová megyünk, le­tesszük a fuvart, dugják az orrom alá az üveget. Sokszor belegondoltam: egy jó erős kézfogás nem többet érne? Avatnak valamit, ott is ott vagyunk, dönthetném ma­gamba a potyát. A szép nap örömére annyit Isznak néhá­nyan, eltévednek az új ház­ban. Hozzák a poharat, amit a magasságos szeszipar eddig kitalált, mind benne van. Ha azt mondom, elvonón voltam, úgy néznek rám, mint a köz­törvényes bűnözőre. Azok is, akiknek leginkább ott lenne a helyük az elvonón. Ha me­sélni kezdem, hogy magam mentem, megsajnálnak és otthagynak. — Köszönöm, gyógyszert szedek, nem ihatok — ennyit mondok csak. Ha nekem azt mondta az orvos, segítő kezet nyújt felém, tegyem hátra a magamét? Voltam én már a pohár fenekén, most elsétá­lok mellette. Máskülönben is sétálgatok, azt is észreve­szem, ha süt a nap. Színe lett a világnak! Horváth Dezső Automata szerszámgépek Sovimag 630 márkanévvel új típusú számjegyvezérlésű szerszámgépet fejlesztett ki a Szerszámgépipari Mű­vek és a szovjet Lemz Elektrotechnikai Gyár. A közös fejlesztés után a kooperációs gyártás is meg­kezdődött. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom