Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

Szerda, 1977. november 16. 25 Bcíilwáros panasza Vita a kereskedelemről Hamar híre ment: a városi tanács vb kereskedelmi osz­tályának ankétsorozata valóban rászolgált a közérdekű meg­különböztető jelzőre. Nemcsak á témája miatt. Itt is, ott is hirdettek, szerveztek már hasonló, sokakat érintő eszmecse­réket, csakhogy gyakran hiba csúszott a megvalósításba. A lakosság bizonyos ideig — ameddig figyelméből futja — hall­gatja az előadó közérdekű fejtegetéseit, de ha túlságosan hosszúra nyúlik, s a hivatalos nyelv kiszikkadt szavaival tá­lalt a mondandó, hamarosan elkalandozik a hallgatóság fi­gyelme. Rosszabb esetben diszkréten ugyan, de kitartóan kiürülnek a széksorok is. S mire a voltaképpeni eszmecserére sor kerülne, már le lehet kattintani a villanykapcsolót, s be lehet zárni a tanácskozóterem ajtaját. A kereskedelmi ellátásról, • társadalompolitikai célki­tűzések megvalósításáról szó­ló viták esetében éppen a fordítottja volt tapasztalha­tó. Az előadók komolyan vették a meghívókon is fel­tüntetett gondolatot: a hiva­talos beszámolót — a de­cemberi tanácsülés elé ke­rülő kereskedelmi jelentés anyagát — lényegretörően, öntömjénezés nélkül Ismer­tették. s arra buzdították a megjelenteket, mondják el bátran és őszintén gondjaikat, ötleteiket is. A Szegeden és a járásban, összesen 22 ta­nácskozási központban tar­tott vitasorozat meggyőzően igazolta azokat, akik úgy vé­lekednek: az eredmények mellett szükséges és hasznos a féjó pontok felszínre do­bása is. A szemellenzős mód­szer ugyanis aligha vezethet további eredményekhez. Kétségtelen tény, hogy Szeged ellátása sokat fejlő­dött az utóbbi években. A kereskedelmi és a vendéglá­tóipari hálózat számos, kor­szerű üzlettel gyarapodott. Ugyanakkor vitathatatlan az ls, hogy a peremkerületek­ben sokszor az alapvető élel­miszereket sem lehet megfe­lelő mennyiségben és vá­lasztékban kapni. Megerősíti ezt a vitákban elhangzott majd 170 hozzászólás nagy része lt. Különösen a móra­városl. a hattyas- és békete­pl lakosság érzi méltányta­lannak helyzetét. Ahogy el­mondták. a kevés számú, csekély alapterületű üzletek­ben gyakran hiánycikk a ke­nyér, a tej. a zöldség és a gyümölcs, legalábbis mire az emberek a munkából haza­érnek, már ezt sem, azt sem lehet kannl. (Annál nagyobb választék várja a vevőket szeszes italokból.) A perem­kerületek lakói ezért haza­felé menet a városban vá­sárolnak, s ezáltal akarat­lanul is gyarapítják a Bel­város ellátásának gondjait. A vitákon az észrevétele­ket az Illetékesek lelkiisme­retesen, pontosan jegyezték. De ezzel még nem eléged­tek meg, számos „fájó seb­re" azonnal, vagy néhány napún belül „gyógyírt" kerí­tettek. így például — a la­kosság máris tapasztalhatja — a kis alapterületű üzle­tekből kivonták a szeszes Italokat, a felszabadult hely lehetőséget ad több közszük­ségleti cikk forgalmazására. Hamarosan megvalósítják azt a tervet ls — ugyancsak a lakosság észrevételeinek fi­gyelembevételével — hogy a KISOSZ segítségével magán­kereskedőknek adják kl az egy-két személyes kis bolto­kat. Az egyéni és a közös­ségi érdek egymásra találá­sából remélhetően a lakos­ság is sokat nyer, s meg­szűnnek a gazdaságtalanul működő üzletek. Ide kívánkozik még: a ke­reskedelmi osztály konkrét térveket dolgozott ki a mó­ravárosi, a gyálarétl, a béké­és a hattyastelepi kereske­delmi és vendéglátó hálózat bővítésére. A ZÖLDÉRT-tel folyó tárgyalások eredménye^ képpen hamarosan 350 négy­zetméter alapterületű boltot nyitnak az Úttörő tér köze­lében, a Tolbuhin sugárúton. A Vám térre tervezett tá­gas, auflis bevásárlási köz­pont a hozzátartozó szolgál­tatóházzal még ebben az öt­éves tervben elkészül, s bő­vítik a hattyastelepi ZÖL­DÉRT-boltot. Tovább tallózva a hozzászólások között; Haty­tyason -szóvá tették, hogy megoldatlan a takarmányér­tékesítés. A mondottakat az­óto múlt időbe tehetlük," a ZÖLDÉRT segítségével a gondot megszüntették. A la­kosság sok helyen emleget­te: gyakran rossz minőségű, szikkadt a kenyér és hétvé­geken sokszor késik a ki­szállítása. A panaszok or­voslására elsősorban a Sze­gedi Sütőipari Vállalat hiva­tott, de hathatós Intézkedé­seket kellene tegyen annak érdekében ls, hogy a péksü­teményeket Időben, megfe­lelő választékban hordják szét az üzletekbe és a pavi­lonokba. A tejipari vállalat­tal kapcsolatban is szó érte a „ház elejét". Gyakran ta­pasztalhatjuk, a tasakok ma­szatosak, áteresztik a folya­dékot. s a rajtuk feltüntetett szavatossági idő sem mindig olvasható. Sűrűn emlegették a vitákon az alkatrészellátás gondiait is. Sokszor csak egy parányi fémgyűrűre lenne szükség az elromlott vízcsap megjavításához, de „se égen, se földön" nem kapni. Mit tehet az ember, megvesz egy komplett csapteleoet. Pedig a kellemetlenségeket köny­nyen el lehetne hárítani, ha az ipar és a nagykereskede­lem erre több figyelmet for­dítana. A hozzászólások sorát még hosszan folytathatnánk. Vol­tak, akik a kereskedelmi és a vendéglátó üzletek bővíté­sére. a helyiségek cseréjére tettek javaslatot, mások a konfekcionált ruházati cik­kek egyhangúságát sérelmez­ték. Az ötletek és az észre­vételek nem hangzottak el hiába, a kereskedelmi osz­tály elkövetkezendő tervei, feladatai megvalósítása so­rán valamennyit figyelembe veszi. L Za. Műemlékek jegyzéke Megjelent a magyaronszági hatóságokhoz, hogy mielőbb műemlékek új jegyzéke: a felülvizsgálhassák a nyllván­820 oldalas kötet több mint tartásban levő épületek álla­8000 védett épület helyét, stí- gát, elvégezzék a szükséges lusát, történetét ismerteti, karbantartási munkákat, Külön fejezetekben tünteti vagy a rekonstrukciót. fel az Iparművészeti, a ré­gészeti, a természeti emlé­keket. A műemlékjelentősé­gű területekről térképeket is közöl. Az első — 1980-ban kiadott — Jegyzék , túlhala­dott volt, nem adott teljes Az állam központi pénz­alapból évenként, mintegy 500 millió forintot költ az ország műemlékeinek hely­reállítására. Ezenkívül te­temes összeget fordít a Bu­davári Palota rekonstrukció­képet történeti, építészeti jára. A tanácsok is számotte­értékeinkről. Az utóbbi évek- vően hozzájárulnak a mű­ben ugyanis változott a mű- emlékek megőrzéséhez — a emlékállomány. műemléki területek, a tör­A kiegészített teljes Jegy- ténelml városközpontok! — zéket elküldték az építésügyi védelméhez. Közlekedési balesetek Órákban tompított vi- között. Az ütközés következtében a lovas kocsi utasa, a 46 éve* Makra Antal (Domiaszék, Hákócsi utca 32.) 8 napon bélül gyógyuló, könnyű .sérülést szenvedett. A kora délelőtti órákban fcét­pótkocals vontatóval haladt a Kossuth Lajcs sugárúton e 37 éves Aitbal István, Szeged, Dózsa utoa 5. szám alatti lakos. A ró­kust Állomás felöl « Párizsi körút kereszteződése felé lgycikenett, a Az esti tágítással vezette gépkocsiját 28 éves Frank Sándor (Szeged­Felső város 110/B). A József At­tila sugárúton Tarján felé igye­kezett. A Rózsa utca keresztező­déséhez érve nem vette figyelem­be. hogy a Jelzőtáblával védett, kijélölt gyialogátkefLőhedyen gya­logos halad At. Így az 51 éves Puskás Ferencet. Oltványi utca szám alatti lakost elütötte. A gyalogcs a baleset következtében belső forgalmi sávban. A Rókusi 8 napon túl gyógyuló súlyos, de templom előtt áttért a külső sáv­nom életveszélyes sérülést seen- ba, hogy bekanyarodjon a Pá­vedett. rizsi körű (na. Kanya rodás Az Algyői út 27. számú ház Köaben meglökte a gyadogátkelő­előtt futott át átlós irányban az Wg" « úttesten & 42 eves Nagy Tibor ^JJ?*' (Hunyadi János sugárút 39.). A * Y*1 szemközti buszmegállóhoz Így e- te^obbojdaU kereke és a mo­kezett, figyelmetlensége balesetet S^lASí^SÍ okozott. Mielőtt lelépett voima a 8 naPCm túl, gyógyuló, súlyes, de járdáról, nem nézett körül. így hem életvf^élyes sérüléssel szél­azt sem vette észre, hogy az üt- Htották kórházba. tipten személygépkocsi közeledik. Thália cukorbabái Tisztelt Levélírónk! iskola Szegeden, melynek készítéssel — elkerülhetőek Panaszos sorai csüggesz- önálló koncertsorozatot biz­tő emlékeket idéznek, nem tosít a filharmónia, hosszú az első, aki jogosan füstö- évek óta. Nyilván nem vé­lög diákok viselt dolgairól letlenül teszi. De hát most a színházban. Mint Déryné­bérletes számol be a néző­téren minap lezajlott külön­előadásról. „Sajnos, a kitű­nő Don Carlost nem tud­tuk hallgatni és látni, mert éppen a valóságos cukorzápor zúdult a nyakunkba — írja —, a harmadik emelet jobb és bal oldaláról dobálták le a diákok a kavicsdrazsékat. Magam is kénytelen voltam bemenekülni egy földszinti páholyba, mert nem akar­tam cukorbaba lenni. Sze­a kellemetlen incidensek. Ha a diákok tudják, mit kapnak, érdeklődéssel vár­ják a színház bemutatóját, a többság figyelmét bizo­nyára leköti az élmény, s akkor a maguk közössége garantálja majd a fegyel­met, mert egymást bizonyá­ra nem hagyják zavarni. S ön színházi előadásról ír (pontosabban operáról, ami viszont köztudomásúan „ja­varészt" zene, ezért is gon­dolom rendhagyónak, hogy vasűtforgalmisták borzolták föl a kedélyeket), minthogy Thália szentélye s kérése cseppet sem indo- sem az a templom, msly­kolatlan macera, tökélete- nek imazsámolyához habo­sén igaz és jogos: rendet zás nélkül letérdepel bárki, kell teremteni a diákelő- az iskolai órákon, szakköri adásokon. Csak hát: ki te- vagy más célszerű foglal­gye? kozásokon praktikusan meg­Sajnos, a bérleti rendszer teremthető a színielőadások - török átok, de hát a je- elő- és utóélete. Mert rencsére a zenekari árkot lenlegi színházstruktúránk egyébként vajmi kevés nem találták el, így a mu- egyszerűen nem nélkülöz- haszna, értelme a különbö­zsikusokat kevésbé zavar- heti ezt a fedezetét az álla- ző iskolai bérletakcióknak. ták munkájukban. A Déry- mi támogatás melletti ren- Adódna más alternatíva: né-bérlet tulajdonosainak tabilitásnak — lehetetlenné csak diákoknak szervezni kérése: ne azért szervezzék teszi, hogy az előadáson előadásokat. Nem biztos, be az iskola diákjait, hogy csakis azok üljenek, akiket hogy üdvözítő. Ha jól em­zavarják az előadást. Visel- érdekel. A helyzetet tovább lékszem évekkel ezzelőtt a kedjenek a tanulók kultu- bonyolítja, hogy a tanuló- 600-as szakmunkáskéoző in­rált módon, ha viszont nem kat (bár nem feltétlenül kö- tézményesen lemondta a ta­érdekli őket az opera, men- zépiskolás fokon kezdve, nuibk hagyományos bérle­jenek haza, s tanuljanak." noha később is jobb, mint teit. Akkor az igazgató úgy Lakonikus javaslatát, no- soha) először színházba kel- érvelt hogy a kartonok ki­ha nyomós érvek diktálják, lene szoktatni. Tehát a di- használása rapszodikus, aligha tehetjük, mindössze ákelőadások némileg hozzá- esetleges, a pedagógusok ennyivel, ad acta. Hasonló tartoznak, vagy tartoznának kéotelerék felügyelni, in­bosszúságokról régóta hal- a pedagógiához, s mint kább esetenként szerveznek, lani, s jóllehet ön, az DÉ- ilyenek, számolniok kell a kisebb-nagyobb közösségek MASZ Üzemigazgatóság fiatalok életkori sajátossá­dolgozója, a vasútforgalmi gátból adódó lezserséggel. szakközépiskola tanulólt (Színháziak mondják, szá­vélte fölfedezni a nézőté- mólnak is vele, innen az a ren, más források szerint jó néhány idegcsillapitó, viszont nem róluk van szó amivel szervezetük ideig­egyértelműen, fölöslegesnek óráig föltranszformálja a tűnne búrmiféle elsietett türelem határait.) A diák­következtetésekre Jutni. Mo- előadások iramlóbb pulzu­mentán a vasútforgalmis- sát persze a „kívülálló" nó­tákról annál kevésbé, hl- ző. aki pénzéért egyenérté­szen szerény értesülésem, kű produkciót vár, aligha oldalú, á íelnőttközönség tapasztalataim szerint ke- méltányolja. Mindazonáltal viselkedjék „felnőtt mó­vés oktatási intézményünk- csak Ismételhetjük önma- jon", és ebben önnek, ked­ben támogatják és szerve- gunkat (korábban pedzet- veg levélírónk, teljesen iga­zik oly hatékonyan a diá- tük már): az iskolákban M van­kok iskolán kívüli művé- megfelelő ellenőrzéssel és szetl nevelését, mint ott*— felügyelettel, mi több, s ne- üdvözlettel: mást ne említsek, egyetlen tán fontosabb, okosabb föl- Nikolényl István érdeklődésének megfelelően, színházlátogatásokat. És mondott még valamit a di­rektor: tapasztalataik sze­rint a gyerekek nem szere­tik, ha tej fölösszáj úaknak kezelik Őket, a színházi szertartáson éppoly felnőtt­ként akarnak részt venni, mint mások. Lehet persze vitatni. Ám az érem két­Algyői emberek<|§> Ezzel a címmel kétrészes társadalomnak — erről alig miért éppen az amúgy na­dokumentum-rlportfilmet tudunk közelebbit az áltálé- gyon szép citeramuzsika ki­mutatott be a televízió. A nosságoknál. Talán ml, itt a vatott aláfesteni az élet vál­film arról szólt, amit a címe városban és környékén azért tozásáról kimondott szavakat jelzett: emberekről, akik a mégis többet, mint másutt, ós a lefotografált „tárgyi bi­szegedi olajmézőn dolgoznak. Hiszen ezeken a hasábokon is zonyftékokat". Ügy tűnik, a Vértessy Sándor sorra-rendre sok sorban szóltak már mon- tiszai dalok ugyanolyan ál­meginterjúvolta azokat a datok az életformavéltásnak landó, levakarhatatlan, köz­munkásokat és vezetőket, nevezett, ezer ág-bogú, mind- helyes kísérői az e tájról ké­akiknek életútja a többieké- annyiunkat érintő folyamat- szült műsoroknak, mint Sze­hez nagyjából hasonló módon ról, melynek Immár „Irodai- gednek a máról mar semmi vezeteti ide, Magyarország ma" is van, művészek ls lát- valósat nem mondó Jelzők legnagyobb szénhidrogénme- tak és láttattak belőle lénye- (hogy a napfény, meg a pap­zőjére. Azt is mondhatnánk, geset. De nem járhatunk rika és a többi). Ilyenfajta olyan emberek szólaltak meg, messze az igazságtól, ha azt felszínesség, felületesség beszéltek magukrólrmunka- gondoljuk: nem Ismeri még „eredményeként" aztán néz­jukról, akikről eddig is tud- úgy az ország az algyői em- hettük az „iparibb már nem tuk: Zalából jöttek, vagy az bereket, ahogy kellene. is lehet"-tájat és hallgathat­Alföld más olajhelyeiről". Többek k5zött ezért örül_ tuk a hajdani pákászok dudo­avagy a környékbeli tanyák- tünk tévéfilmnek és üUUnk r6«te datokat• Amelyeket « ról falvakból ; a fold me lol a lokálpatrióta érzelmekkel dú- S kutak, tornyok, csővezetékek sítotlP várakozással a képér- a bP1v ^AvJXn kozé Csakhogy a „tipikusan fi elé A1 tájékozódás, ~. •JffiLS?múf£u algyői" életutakat nagyon is lsymeTkeriés előzhette meg á ^li.nns Si sokféle saját gondokkal küsz- forBatAct. hiszen valóban tatas alap,án' Alapos előzetes ködő, saját örömöket megélő S®rSanyok" választatUk — be. Hogy mit akik képesek „szemléltet- [ZÍI^m 'J ufT valóságban, míg, ni": müven hirtele^ és^lké- "nSiVt'esTanl emberek járták be. Hogy mit is jelent a valóságban, míg, ni». mliyen hirtelen és elké mondjuk tanyás gazdából peSzt6en gépkezelővé válik valaki; mit meg az WW^SK Ki jelent annak az egy ember­nek, a családjának és mit a A gépltocal vezetője minden ere­jével fékezett. a űyalogowt azon­ban így ls elütötte. Nagy Tibort 8 napon túl gyógyuló, aúlyos, életveszélyes sérülésoklkel szállí­tott ák kórházba. A 43 éves Tóth Károty (Szeged, Űrhajós utca 6/A) ittasan, kerék­párját tolva akart áthaladni a József Attila sugárút—Uzsoki ut­oa kereszteződésében a zárt pá­lyás vtltajmcisvágfinycm. Flgyel­mellenül a villamos elé lépett. A villrmca vezetője még Időbén fé­kezett. ennak köszönhető, hogy Tóth Káról ynrJk a kisebb horzso­láeoktm kívül egyéb baja nem esett. A gyalogost a mentők a detoxlkil'4 állomásra szállították. A hajnali órákban tooreitott vl­ligítárori vezette személy génko­csiját a 43 éves Román József (Szeged, Eszoarciotó utca 6.). Az 55-öR úton bomaszék felől Sze­gedre tartott. A BÜTÜ köd miatt csak mintegy 15 méterről vette észre, hogy előtte, szabályesan kivilágítva lovas kocsi közleke­dik. A 4-es kilométerkő közélé­ben gépkocsijával a fogatnak üt­„pwtta.1 ayafr *xy »«.or- ismerkedés szag egyik vbgebol a másikba .» szólította az olaj, ki azzal, hogy a termőre gondozás he gyobb műsorvezetői azonosu­lás, közvetlenség (és nem Szakmunkástanuló­és ifjúmunkásnapok Vásárhelyen, a 602-es Holnapután, csütörtökön számú Ipari Szakmunkás- délután 2-tőí Egyetemisták képző Intézetben versenyt a szakmunkásképzésárt el­rendeztek a megyei szak- nevezásű fórumot tartanak, munkésképsők irodalmi szíri- A szegedi felsőfokú intézmé­sPzlmunSnulóA éTgú- KlSZ-tltkáral. diákja. munkásnapok alkalmával » szakmunkásképző intézetek tartott versenyen hét iskola vezetőivel, KISZ-titkáraival irodalmi színpada lépett kö- beszélgetnek az eddig is zönség elé; első helyet ért „„nmölesözött eevüttműkö­el a szegedi 624-es intézet, ®yu ö csö , egyuumuko a szentesiek és a szegedi desro1 és a Kapcsolatok fej­textilipariak előtt, le&ztésérőL lyett most a mélyben lapuló közvetlenkedés) révén lehe­kincsért csapolja a földet, tett volna megteremteni. A Fölfokozott várakozásunkat beszélgető partnerek kirívóan okoljuk-e, hogy a műsor művi megsétáltatásával nem mindennek ellenére hiányér- annyira lehet a spontaneitás zetet ls hagyott bennünk? Az hatását kelteni; érdemesebb elkészült riportok megmarad- jól, emberre szabottan kór­tak önálló, önmagukban ér- deznl és a beszélgetés Idejére tékes és érdekes részeknek, lemondani a kívülálló távol­Nem sikerült formát találni, ságtartó modoráról. A ripor­amibe mind elfér és az egy- tok „jőlfésültsége", a beállí­ség hatását kelti. tások kimódoltsága doku­A műsor készítői maguk is rnentumhitelt ront — min­érezhették a darabosság ve- den műsorban. Az algyői em­jzélyét, legalább hangulati bereknek köszönhető, hogy egységet igyekeztek teremte- őszinte szavaik azért sokszor ni az „aláfestő" népzenével, elérték a nézőket. Csak azt nem értjük egészen, . S. E. < A 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom