Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-12 / 266. szám

8 Szombal, 1977. november 12. EB MM Vifaminkockák I exportra Sxáritmány WO vason parasiiGsompagsi lkától A Csongrád megyei ZÖL- szárítás előnye, hogy a DÉftT Vállalat csaknem 709 csúcsdányben bármilyen vagon paradicsompaprikát mennyiségben érkezett a felvásárolt fel az ősszel, két- vásárló telepekre a zöldség, száz vagonnal többet a ter- mindet átvették, mert a fsvezettnél. Bőséges volt az les leget szárítással tartósíidei termés, amelyből leg- tották. Azért is többet tudtöbbet a szatvmazi Finn- tak feldolgozni, mint a megMagyar Barátság, s a tö- előző esztendőkben, mert a mörkényi Alkotmány Tsz és szeletelésben gépek is segia Pankotai Állami Gazdaság tettek és így kevesebb kézi szállított. A gazdag C-vita- erőre volt szükség, min-tartalmú zöldség zömét m„,M-M mmi^^ nyers állapotban forgalmazták, ellátva a hazai piacot s eleget téve a külföldi megrendeléseknek. Jelentős mennyiséget adtak át a konzervgyáraknak, amelyek pritaminpürét és egyéb ételízesítőket készítettek. Fsrmerrubák A »leveí®k" összhangja A Szekszárdi Szabó Szövetkezet a legújabb divat szerinti keki- és zöldszínű női farmerruhák készítését kezdte meg. A szekszárdi Korzó áruházba nyolcszázat, Szegedre ezernél többet szállítottak a külföldiekkel versenyre kelő, de azoknál olcsóbb farmerruhákból. A budapesti Skála áruház hatféle modellből ezerkétszázat rendelt, amelyekből az első négyszáz darabos szállítmányt már elindították Budapestre. Ha van rá igény, a szekszárdi szövetkezet vállalja a további sorozatgyártást. Külföldön kedveltek a zöldségszárítmányok s éppen a paradicsompaprikának úgyszólván korlátlan piaca van a tőkés országokban. A ZÖLDÉRT Vállalat szegedi és makói szárítóüzemeiben a nagy idényben 6zünet nélkül dolgoztak a szárítóberendezések. Százhatvan vagon nyerspaprika felszeletelt húsából hétszer hét milliméter méretű „vitaminkockák" készültek. Ezeket ötkilós műanyag tasakokba zárva, nagy dobozokban szállítják folyamatosan a tőkés országokba. A Fontos Sándor kiállítása Forráskúton Csütörtökön este nyílt meg jellegű Alföld-látása, egyéni a forráskúti Jerney János formanyelvet kell kialakitaMűvelődési Házban Fontos nia. Fölfedezte és megismerSándor festőművész kiállítá- te a táj szerkezetét: a latsa. ható és a nem látható utak A művész 1911-ben szere- erövonalai szinte sugallták a A rnuvesz 1951-ben szere f szerkesztést. Rászeren lTkott témája vég- döbbent' h°gy csak sfl*" hitelen homoká táj i ottéfó kézi munká'a mond ei min" ember volt. Induló éveit a dent a paraszti létről, a földdel és a természettel való festői és emberi tájékozódás, birk6zásróL Ez a megélt az0. a megorokites novekvo biznosulás hitelesíti képeinek őszintecégét. Ezért is vállalkozott krópikaírásra és általánosításra: virágba borult barackosai már a magyar falu egyre gazdagodó világát is jelképezik. Színei kezdetben komorak Erezte hnev ezek közvetíté- voltak' hiszen tanyán, alig Erezte, hogy ezek kozvetité- Uágított 8zobában este félenem eleg korabbl lelro lemérzet fogja el az egyedül tossága jellemezte. Üllésre költözve (1957) más szerkezetű tájat, fejlett gyümölcskultúrát talált. Maga is telepíteni kezdett. Kint szerzett tapasztalataiból és élményeiből ekkorra alakult ki életszemlélete és önálló mondandója. Sámán a presszóban Polner Zeitén: Táncoltató A nép siratóénekei és va- kenyitett költészetének jelrázsolásai sohasem akartak lemzőek a kulcsszavai is; verssé lenni, — ha akartak verseiben minden ég, lángol, volna, azzá is váltak volna, jajgat és rikódik eszelősen és A legszebb siratókká, a leg- áramütésesen, sorait vércsepgyönyörübb verávarázslatok- pek vérzik át, pirosak és alká. Verssé csak a népdalok vadt-feketék. Kulcsszavai meg a táncolható balladák még: a küszöb, ami a se váltak. kinn, se benn képe, és MaJött aztán egy költő. — itt gyarország, ami mindenütt él közöttünk, e sorok negye- jelen van: hol tájként, hol dik kötetének olvasása köz- mértékként, ben születnek bennem. — A kulcsszavak árulkodnak, aki évtizede-nekiveselkedett, de árulkotínak a felvállalt hogy babonakat, ráolvasaso- éldák is Polner ZoltáR Ka_ kat, siratókat es varázsoláso- jári Gyuláró), Radnóti Mikkat változtasson at versekke. lósról; Kiss Lajosról ír verAkkonban meg maga is így gct s megihieti egy Mónusgondolta: „Ügy erzem. hogy a vá^a is rasz hnltoszának Sí^ q Saját, kép: él egy költő hető darabjai ezek, és szeret- Szegecen, s versei mintha ném megmutatni őket a vers nera ,lU szuletnenek - Váés a megismerés döbbentő tarhelyen, falvakban végig a élményötvözetében." Ma'os Lebet< h.ügy A költő ma már nem tesz azok % f^draíz' és f.™ber' különbséget; legújabb köte- taJak lobban hasonlítanak tét eddigi szokásával ellen- hozza. tétben nem osztja ciklusok- Polner Zoltán folyamatora, ilyen típusú versei ott ®an, kötetről-kötetre fejlődő sorakoznak a másféle él- költő. Ami a mostaniban, az ményanyagból táplálkozok immár negyedik gyűjteményközölt. Mindezek ellenére a ben a legnagyobb meglepekét verstípus közötti kü- tés, az a versdráma megjelelönbség mutatkozik; ha fo- ne;e (Gyertyák) ilyen könyürlyamatosan olvassa az em- telenül, pontosan, haikra ber a kötetet, a beiktatott hangszerelve: „Egyetlen éjbabonaversek ki-kizökken- szakák egy életre. / Könnytik, Polner Zoltán másik köl- bői sírhant. / Ki kéne fizettészetének áramköréből ki- ni a sírásókat, j Eloltani végkapcsolják. re a villanyt. A magyarázat; a halódó Talán ez is a további út hitvilág költészetté változta- egyik legígéretesebb lehetőtása továbbra is csak kísér- sége: megérkezni a folytolet. Tiszteletre méltó és ér- nos, múlt időt vallató lobodekes, de kísérlet; sokszor gásból a mába. Már vannak csak archaikus szavakkal tűz- a Táncoltatóban ilyen daradelt rigmus válik belőle. bok is (Románc, Kérdőjelek, Az igazán fontos momen- Akvárium). És felbukkannak tum azonban nem is ebben a groteszk elemei is. Követvan. Ezek a verskísérletek— keznek a szituációból; a végül is egyetlen költőnek presszóba tévedt sámán mássincs két tolla! — pezsdítően képp látja a presszót (preszhatot'.ak, megtermékenyítet- szón ebben az esetben nem ték Polner Zoltán lírájának vendéglátóipari létesítményt másik, hagyományos verstí- kell csupán érteni, hanem pusokben építkező részét. egyfajta é'ctformát is!), mint A költő fel is vállalja ezt a ha- a presszójárók, tást. K^tnyitó versének pe- A folytatásból _ „bár a dlg címevei jelzi: Sumdno'.c ^ nem kívanja, hogy nyara; a verrzúró sorokkal ki n alkotásalt valóságnak tekintmondja: „Ahol a kuszoonek Eük„ _ mai valóságunkat kene lenni, szava. / a hall- nemesak a múltból, de a jegatsának révukte a jajon- M1 fg faggató művek szüÍ^S&Jx IMMAR £GÉSZ lethetnek. Mint mondottam: ELElr.M) Polner Zoltán fejlődő költő. Polner Zoltán ujabb, ezekkel a hatásokkal megtermé- Petrl Ferenc élőt. Föloldódott színvilágát ma a világoskékek és szürkésfehérek ellentéte határozza meg. Eltűnt a hangsúlyozott szerkezet, átadta helyét az ágas-bogas fák sűrű szövedékének. Jórészt ezekből a képeiből vitt Forráskútra. Fontos Sándor 23 évig szolgált a végeken, 1969 óta Szegeden él. A tanyavilág képe lassan emlékké szelídült. Az erejét veszítő látvány és az emlékképek kialakulása — úgy tűnik — egy elvontabb megjelenítés irányába hat. Néhány képén a föld, a szántás, a kukoricás hol sommázó, hol szabadon alakított formában tűnik föl. Egyelőre az út elején tartok — mondja — hiszen mindez egy lassú belső folyamat eredménye. Sokkal messzebb jut, ha a témának nincs korábbi — fékező hatású — földolgozása A parti sziklákon megtörő hullámok játéka (Adria) és a széltől vonagló táj (Vihar előtt) már csak ürügy arra, iiogy a látvány keltette érzéseit epikától és természeti formáktól mentesen rögzítse. A kiállítást dr. Laczó Katalin főiskolai adjunktus nyitotta meg. A. F. Naponta hallunk, olvasunk, beszélünk a fizikai dolgozók gyermekei egyetemi továbbtanulásának segítéséről, felkarolásukról, támogatásukról a középiskolában, az egyetemi felvételi előkészítésénél, majd egyetemi tanulmányaik során, sőt még a végzés utáni időszakban is. Hogyan? Elfelejtkeztünk volna pártunk VIII. kongresszusának határozatáról, amely eltörölte az egyetemi felvételiknél a jelöltek származás szerinti kategorizálását? Visszaléptünk egy korábban már bírált, időszerűtlennek ítélt megoldáshoz? Vagy az említett határozat volt megalapozatlan, máig is időszerűtlen döntés? — merülhet fel a kérdések sora. Nem léptünk vissza, a származás szerinti kategorizálás eltörlése indokolt volt. Hadd emlékeztessünk rá, hogy a hatvanas évek elejére társadalmi építőmunkánk addigi, közel két évtizedes szakasza nyomán kiépült a szocialista tulajdonviszonyok rendszere, a felszabadulás előtti helyzethez viszonyítva alapvetően emelkedett népünk életszínvonala, közoktatási rendszerünk demokratizálódott, társadalmi rendszerünk iránt elkötelezett értelmiség nőtt fel — nem utolsó sóiban a származás szerinti kategorizálás révén egyetemre került munkás-paraszt származású fiatalok közül —, jelentős számot és növekvő társadalmi erőt képviseltek a népi értelmiségiek. Az egyetemi továbbtanulási arányok hatalmi eszközökkel történő adminisztratív szabályozása azonban nélkülözhető megoldássá vált, a szocialista tulajdonviszonyok általánossá válása indokolta is a kategorizálás eltörlését. A döntés azonban, bár szinte mindenki egyetértett vele, készületlenül érte oktatási rendszerünket. Társadalmi céljaink é3 törekvéseink ellenére a munkás-paraszt szülők gyermekeinek száma, aránya rohamosan csökkent az egyetemre jelentkezők között, és az alkalmazottiértelmiségi családokból származók aránya ugrásszerűen emelkedett. „Miért baj ez", kérdezhetné bárki. „A képességek-felkészültség szabad versenyében győzzön a jobbik, a tehetségesebb" — mondják. Az első szembeötlő tény, hogy nem a középiskolákból hozott pontokban van különbség, hisz nagyközségi, kisvárosi, de nagyobb vidéki városok iskoláiból is szép számmal akadtak munkásparaszt származású jelentkezők maximális hozott pontNépinesepsr Szegeilen Döntött a Legfelsőbb Bíróság Az Akadémiai Kiadó gon- dag hagyományból merít akdozásában 1975-ben jeleni kor is, ha az úgynevezett almeg tájunk legnagyobb népi kotó típushoz tartozik, szermesélője, Tombácz János ál- zősége tehát jogi értelemben tal elmondott mesék gyűjte- sem állapítható meg. Az „alménye. A kötet megjelené- kotó típus" ebben az esetben sét nagyon várta a mesemon- azt jelenti, hogy nem betadó, de nem érhette meg, nult szöveget mond, nem úgy 1974.' december 22-én meg- adja elő a népmesét, ahogy halt. A 700 oldalt meghaladó hallotta, hanem közönségékönyv azóta „jogi eset" lett, hez igazodva állandóan válaz örökösök érdekeit képvi- toztat rajta, de mindig a haselve port indított a Szerzői gyomány fölhasználásával. Jogvédő Hivatal a kiadó el A mesék értékéből ez a bírósági döntés természetesen semmit nem von le, a kötet és szerzői* díjfizetésére tudományos értéke változates szerzői oij nz„.esere íanul nagy Flgyelemre mél_ len. Arra kérte a bíróságot, mondja ki szerzőnek, a mesék alkotójának Tombácz Já nost, kötelezze a kiadót. A Legfelsőbb Bíróság — fellebbezéssel került elé az ügy — a közelmúltban Szegeden tartotta tárgyalását, é3 hasonló esetekben állásfoglalásnak is tekinthető tanulságos döntést hozott.. Szakértők és tanúk meghallgatása lere kitüntetés tó az egyik szakértő véleménye: az értéket őrző és továbbadó népművész erkölcsi megbecsülést és anyagi elismerést is érdemel. A Bába dűlő népszerű mesélőjét állafriunk a Népművészet Mesrévén halála számmal, hanem a felvételi teljesítményben. A felvételi vizsgaeredmény perdöntő tényezővé vált. Itt jöttek elő a jelentkezők közötti jelentős felkészültségbeli különbségek. Miből fakad ez a felvételi esélyt alapvetően befolyásoló különbség? Több éves tapasztalat alapján két csoportra osztjuk az okokat. A felkészültségbeli különbség egyik oldalról a középiskoláskori előképzés színvonalában, tartalmában tapasztalható eltérésekből adódik. A nagyobb hagyományokkal rendelkező, nagyobb követelményeket állító gimnáziumokból arányaiban is több érettségizett került egyetemre. Ezekben az iskolákban szervezték meg magasabb óraszámmal, gazdagabb tematikával, felkészültebb középiskolai tanerőkkel a különböző tagozatos osztályokat, amelyek jobb feltételekkel természetesen eredményesebben képesek előkészíteni a diákokat a továbbtanulásra. Az alkalmazotti és értelmiségi családok körében terjedt el elsősorban, hogy felvételi előkészítésre drága pénzért szaktanárt fogadnak, é3 ebből napjainkra sajnos igen ellentmondásos hagyomány lett. Az okok másik csoportja pedig a családok eltérő társadalmi helyzetében keresendők. Az eltérő társadalmi helyzet nem azt jelenti, hogy ki a „valaki" és ki nem, hogy kinek van nagyobb protekciója és kinek nincs. Tárgyilagosan állíthatjuk, az alkalmazotti-értelmiségi családok gyermekei közül nem azért került be több az egyetemre, mert ők „valaki gyerekei", s felvételüket protekcióval egyengették (van ilyen, de nem ez a döntő ok!), hanem mert a tájékozottabb szülők tanácsokkal, segítséggel jobban felkészítették vagy előkészítették gyermekeiket a felvételire. A szülők iskolázottságában, műveltségi színvonalában, a családok kulturális arculatában ma még igen nagy eltéréseket találunk. Öriá3i súlya van a család könyvellátottságának a gyerekek felkészültségében. Megvizsgáltuk, a fizikai dolgozók könyvanyagának felső szintje duplájánál kezdődik az értelmiségi családok könyvtárainak alsó szintje. Az anyagiak. Valóban, az esetek többségében a fizikai dolgozó családok egy főre jutó jövedelme jóval alacsonyabb, mint a szellemi dolgozó családokban. De államunk, szociális helyzetük, tanulmányi eredményük alapján méltányosan támogatja az egyetemi hallgatókat. Anyagi nehézségek miatt ma már senki nem marad ki az egyetemről. Az anyagiaknak, tagadhatatlan, van még súlyuk a továbbtanulást befolyásoló tényezők között, de kisebb, mint az előbbiekben említett tényezőké. Nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy a családok társadalmi helyzete nem közvetlenül a felvételi vizsgaeredményeknél kap súlyt, hanem már az egyetemi felvételre jelentkezés időszakában. A fizikai dolgozó családokból nagyon kevés gyerek jelentkezik egyetemre. A sikeres szereplés majdnem hasonló arányú körükben is (körülbelül 30 százalék), mint a nem fizikai dolgozó családból pályázók között. Sokan azonbán egykét ponttal lemaradnak, s ez az egy-két pont a jelentkezők többségénél perdöntőnek mutatkozott. A VIII. kongresszus említett határozatát követően, mivel nem ismertük fel időben a meghatározó okokat és nem kíséreltük meg ellensúlyozni azokat, rohamosan csökkent a fizikai dolgozók gyermekeinek száma az egyetemeken és főiskolákon, és a fentiek alapján belátható, nem a „tehetségen", hanem mélyebb társadalmi okokon is múlt. „De ha nem megy, miért erőltetjük? Majd, ha eltűnnek az okok, rendeződik minden magától!" — mondják sokan. Ügy hiszem, ezek az emberek elfelejtkeznek társadalmunk humanista céljairól. Arról, hogy az ország lakosságának túlnyomó többségét kitevő munkásság-parasztság gyermekei számára is mind magasabb szinten hozzáférhetővé szeretnénk tenni a korszerű szak- és általános műveltséget, hogy a kultúra további demokratizálására törekszünk, hogy társadalmunk nyitottságának, azaz az egyes társadalmi osztályokrétegek közötti szabad átáramlás biztosítására törekszünk — a „társadalmi vetésforgó" érvényesítésére, ahogyan Horváth Dezső említi —, hogy az egyes osztályokrétegek az új generációkkal ne távolabb, hanem közelebb kerüljenek egymáshoz. Ehhez pedig szocialista társadalmunk, joggal, alapvető osztályai érdekeit-céljait elkötelezetten vállaló organikus értelmiség kinevelését igényli. A szocialista humanizmus elveit csak a társadalmi feltételek tudatos, következetes alakításával leszünk képesek érvényesíteni. A fizikai dolgozó gyerekek továbbtanulásában található tényleges társadalmi hátrányok ellensúlyozására, a versenyfeltételek állandó javítása nélkülözhetetlen. Egyetértünk az olyan támogatással, amely nem érdemtelen előnyökhöz juttat, hanem feltételeket biztosit a felzárkózáshoz, a munkára, egyéni erőfeszítésekre építő emberi kibontakozáshoz. Nem protekcióra, hanem egyenlő versenyfeltételeket nyújtó társadalmi igazságtevésre van szükség. Dr. .Besenyi Sándor r Uj sfúdióberendezés Korszerű, 16 sávos magne- stúdiójában. Az új technikai tofonnal dolgozhatnak ezen- berendezéssel jobb minőségű tul a technikusok a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat bu- felvételeket készíthetnek a dapesti, Rottenbiller utcai zenei rendezők. i , Exportszerződés után kimondotta, hogy a napjáig havonta járandóságnépmesék elmondója a gaz- gal tisztelte meg. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban már javában dolgoznak a jövő évi exportszerződéseken. A közelmúltban Moszkvában 49 millió rubeles szerződést írtak, alá a gyár és az Avtoexport szovjet külkereskedelmi vállalat képviselői. Ezért az összegért több mint 30 ezer hátsó futóművet szállít a Rába gyár 1978-ban a szovjet trolibusz- és autóbuszgyáraknak. Ezenkívül nagy számban kerülnek győri Diesel-motorok azokba az autóbuszokba, amelyeket az Ikarus gyár szállít a Szovjetunióba. (MTI)