Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-11 / 265. szám

T Péntek, 1977. november 11. 3 Tudományos emlékülés pártoktatás éséröl Somogyi Károlyne íelvetele Ai elnökség és a résztvevők egy csoportja Tegnap, csütörtökön reggel Szegedre érkezett dr. Berecz János, a történelemtudományok kandidátusa, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője. A megyei pártbizottság székházában dr. Koncz Jánossal, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkárával a megye külkapcsolatairól folytattak megbeszélést. Dr. Berecz János ezután előadást tartott azon az emlékülésen, amelyet az MSZMP Csongrád megyei bizottságának Oktatási Igazgatósága és a felsőoktatási intézmények marxizmus—leninizmus tanszékei rendeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Délután dr. Koncz János és Deák Béla, a szegedi városi pártbizottság titkára társaságában a JATE kibernetikai laboratóriumát tekintette meg dr. Berecz János. Itt dr. Székely Sándor tájékoztatta az oktató-nevelő és a kutatómunkáról. A Központi Bizottság osztályvezetőjét a késő délutáni órákban fogadta dr. Perjési László, a megyei tanács elnöke. Dr. Berecz János ezután visszautazott Budapestre. Dr. Berecz János előadása Á tudományos emlékülést, melyen megjelent Deák Béla, a városi pártbizottság titkára, Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Antalffy György, a JATE rektora, dr. Moholi Károly, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgatója és dr. Cserháti István, a SZOTE rektorhelyettese, dr. Koncz János nyitotta meg. Referátumot A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a forradalomelmélet fejlődése címmel dr. Berecz János tartott; a rendkívül gondolatgazdag előadás első részében a marxista történelemszemlélet fejlődéséről adott áttekintést. Beszélt arról, hogy Marx és Engels tudományos munkássága a társadalmi fejlődés mozgástörvényeinek feltárására, valamint az abból a forradalmi gyakorlatra kötelező tanulságoknak a munkásmozgalomba történt elültetésére irányult. Elemzéssel igazolták, hogy a társadalmi forradalom éppoly elkerülhetetlenül része a fejlődésnek, mint amilyen természetes módon váltotta fel az ősközösséget az akkor magasabb szintű rabszolgatartó termelési mód. Rámutatott arra is, hogy az 1848—49-es európai forradalmakat közvetlenül megelőző években Marx és Engels még úgy látta: a munkásosztályt többé nem képes kiszorítani a hatalomból a burzsoázia. Későbbi munkásságukban azonban maguk fejtették ki, hogy ez túlzott várakozás volt, hisz a történelem igazolta: a proletariátus akkor még csupán a burzsoáziát emel• hette hatalomra, hiszen annak megragadására maga még nem érett meg, szervezetei erre nem készültek fel. Vakság azonban, ha a klaszszikusok munkásságát ma bárki egymástól elválasztható részekre bonthatónak véli. Ezzel ugyanis éppen lényegétől, a dialektikától fosztják meg Marx és Engels tevékenységét. Igen szemléletesen bontotta ki az előadó, hogy a forradalmi apály bekövetkeztekor Marx és Engels milyen nagy következetességgel szembesítette az elméletet a V gyakorlattal. Erre utal, hogy a múlt század hetvenes éveiben figyelmüket mind nagyobb mértékben fordították Kelet-Európa, s mindenekelőtt Oroszország felé. S ha akkor még sokan jóslásszám-; ba is vették arra való utalásukat, hogy a szocialista forradalom esetleg éppen Oroszországban győzedelmeskedhet elsőként, néhány1 évtizeddel később azonban mindenkinek be kellett látnia: a nemzetközi forradalmi mozgalom élcsapatává valóban az orosz munkásosztály fejlődött. E tény mögött természetesen Lenin elméleti munkássága, az új típusú forradalmi tömegpártért indított rendkívül céltudatos, fáradhatatlan harca húzódik meg. Lenin műveit idézve bizonyította a szónok, hogyo/orradalomelmélet fejlődését milyen nagymértékben kapcsolta össze századunk legnagyobb gondolkodója a társadalmi gyakorlat elemzésével. Az 1905—1907-es oroszországi forradalom tanulságait egyedül ő értékelte helyesen, tíz esztendővel később, 1917 áprilisában is Lenin ismerte fel elsőként: a szocialista forradalmat senki sem képes a maga szubjektív elhatározásából siettetni. Feltételeinek a társadalom méhében kell megérlelődniük, a tudatos forradalmárok feladata pedig abban áll, hogy ezt az érdeklődési folyamatot szüntelenül kísérjék figyelemmel, s a legkedvezőbb pillanatot megragadva szólítsák cselekvésre a tömegeket. Leninnek és a bolsevik párt más vezetőinek ez a tevékenysége óriási.mértékben részes az októberi forradalom győzelmében, a történelmi fejlődés törvényszerűségeit senki sem erőszakolhatja meg. Nagyon világosan kifejeződésre jutott Leninnek ez az álláspontja a későbbiekben is. Erről vall, hogy mindvégig következetes harcot folytatott az úgynevezett baloldali opportunisták azon véleményével, mely szerint a forradalmat a győztes orosz proletariátus képes exportálni. A Magyar Tanácsköztársaság idejében is figyelmeztetett Lenin arra, hogy bár az orosz példa tanulságait természetes módon értékelni kell, a nemzeti sajátosságok legmesszebbmenő figyelembevétele nélkül azonban ezt nem lehet megtenni. Ugyanilyen következetességgel ostorozta azokat is, akik éppen az októberi forradalomnak abból a sajátosságából, hogy az a világháborút követően győzött, azt a következtetést vonták le, hogy. a háborúk általában a forradalmak, a szocialista forradalmak győzelemre segítői lehetnének. A trockizmussal vitatkozva fejtette ki Lenin: a győztes proletárforradalom a békés egymás mellett élés perspektíváját kínálja a kapitalista országoknak. Erre a tételre alapozódik a Szovjetunió, s a szocialista, világrendszer egész külpolitikája ma is. Igen fontos persze hozzátenni: a békés egymás mellett élés csupán az államok közötti kapcsolatra, és semmiképpen sem az ideológiák közötti viszonyra értendő. Ebben nincs békés egymás mellett élés, hiszen az a nemzetközi munkásosztály legszélesebben értelmezett érdekeivel ellenkeznék. Napjaink kérdéseiről szólva az előadó áttekintést adott a nyugat-európai testvérpártok stratégiai célkitűzéseiről, s ezzel összhangban a taktikai meggondolásokról is. Bizonyította, hogy valamennyi kommunista párt programjában egyértelműen kifejezi: a tőkés társadalmi-gazdasági alakulat végérvényesen elvesztette minden hajdani progresszív jellegét, s vele szemben csupán a szocializmus képvisel valóságos alternatívát. A korreferátumok sorát dr. Szilágyi Júlia, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatója nyitotta, meg A szovjet külpolitika és a békés egymás mellett élés című előadásával. Az emlékülésre összesen nyolc korreferátum készült, ezek később nyomtatásban is megjelennek. Az emlékülés dr. Koncz János zárszavával ért véget. Október 10-én a szegedi pártszervezetek többségében elkezdődött a pártoktatás. Ebben az oktatási évben a városban kis híján 14 ezer 500-an tanulnak, köztük 7 ezer 432-en párttagok. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános és szakosító tagozataira részben pályázat útján, nagyobb részt káderfejlesztési és utánpótlási tervek szerint kerültek a hallgatók. Az utóbbi években jelentősen megnőtt érdeklődés miatt a kiválasztás is gondot okozott: lehetőleg olyan embereket kellett felvételi bizottság elé bocsátani, akiknek képzése és továbbképzése valóban indokolt. Az általános tagozat első évfolyamára felvett 150 hallgatóból 112-en párttagok, s ez jobb a megyei átlagnál, viszont a nők aránya gyengébb annál. A szakosító tagozatok első évfolyamára 164 jelentkezőt vettek föl. itt azonban mind a párttagok, mind a nők aránya magasabb, mint a megyében. Még mindig kevesen vannak a fizikai dolgozók, belőlük az általános tagozaton idén nem sikerült önálló csoportot szervezni. Biztató viszont, hogy az esti egyetemen nőtt a pedagógusok és az agrárértelmiségiek aránya. A tömegtanfolyamok közül a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskola egyéves tagozatán 220-an tanulnak, a kétéves tagozat első évfolyamán pedig 1059en. Üj oktatási forma a Magyar munkásmozgalom rövid története tanfolyam 331, és a Marxista—Leninista világnézet alapjai tanfolyam 231 hallgatóval. Mindkettő átmenetet képez a tömegtanfolyamok és az esti egyetem között, tehát ezekre olyan hallgatókat küldtek az alapszervezetek, akik korábban már elvégezték a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolát, de magasabb fokon nem kívánnak továbbtanulni. Az elméleti konferencián 64 csoportban 127-en vesznek részt. Az oktatási év felkészülésének tapasztalatait öszszegezve megállapítható: a szegedi pártszervezetek a határozatoknak megfelelően, terv szerint igyekeztek megszervezni a különféle tanfolyamokat. s több új, jól képzett propagandistát is munkába állítottak. Hiba volt. hogy az esti egyetem általános és szakosító tanfolyamaira kevés nőt és fizikai munkást küldtek, s hogy az általános tagozat felvételi vizsgáira többen gyengén készültek föl. Problémát okozott az is. hogy tömegesen küldtek a speciális kollégiumokra olyan hallgatókat, akik az előírt követelményeknek nem feleltek meg. A tömegtanfolyamok szervezésénél a pártszervezetek egy része nem vette figyelembe a fokozatosság elvét, és a jelentkezők érdeklődési körét. Viszont sikeres volt az oktatási év megnyitásával kapcsolatos propagandista továbbképzés — amint ezt a városi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén megállapította. A szeptember 12—31. között megtartott továbbképző tanfolyamokon 135 propagandista vett részt, akik az előadásokat. konzultációkat igen színvonalasnak értékelték. Immunológusok vándorgyűlése Szegeden Szegeden rendezi meg nyolcadik vándorgyűlését a Magyar Immunológiai Társaság. Mintegy kétszáz szakember részvételével tegnap, csütörtökön délelőtt kezdte meg munkáját a tanácskozás a MTESZ Technika Házában. Dr. Simon Miklós egyetemi tanár, a SZOTE Bőr- és Nemikórtani Intézetének igazgatója köszöntötte a megjelenteket, közöttük Bányainé dr. Birkás Máriát, a városi tanács elnökhelyettesét, dr. Kesztyűs Loránd akadémikust, a Magyar Immunológiai Társaság elnökét, dr. Szekeres László egyetemi tanárt, a SZOTE tudományos rektorhelyettesét és H. H. Fudenberg Egyesült Államokbeli professzort, a világhírű immunológust. A táfsaság szegedi vándorgyűlésének háromnapos programját dr. Kesztyűs Loránd nyitotta meg. Üdvözölte a tanácskozás résztvevőit a vendéglátó egyetem képviseletében dr. Szekeres László, a házigazda város nevében pedig Bányainé dr. Birkás Mária. Tegnap délelőtt hangzott el a tudományos program két referátuma. Kesztyűs Loránd A thymus szabályozó szerepe a celluláris immunvédekezésben címmel, dr. Petrányi Gyula egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Il-es számú belklinikájának igazgatója pedig A celluláris immunitás klinikai jelentősége címmel tartott előadást. Az egyik referátum a tudományos kutatás elméleti kérdéseit, míg a másik a gyakorlati alkalmazás módszereit elemezte. MegA vándorgyűlés résztvevői dr. Kesztyűs Loránd megnyitóját hallgatják kezdődtek a korreferátumok, A tudományos program melyek közül a három nap mellett ma. pénteken délalatt 72 hangzik el. A leg- után megrendezik a Magyar több előadás a kutatócsoportok tevékenységének eredmé nyeit összegzi. t. Immunológiai Társaság közgyűlését. Lengyel vendégek az MHSZ-ben Néhány napos tapasztalatcserére Csongrád megyébe érkezett a Magyar Honvédelmi Szövetség lengyelországi testvér szövetsége (LOK) két területi vezetője. Juzef Suprovski ezredes, a LOK Hidgos vajdasági vezetőség elnökének helyettese, valamint Juzef Danckij őrnagy, a LOK gdanski vajdasági vezetősége gépjárműosztályának vezetője az MHSZ itteni munkája? val ismerkednek. Elsősorban az ipari üzemekben működő MHSZ-szervezetek, klubok munkáját tanulmányozzák Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Csongrádon. Lengyel vendégeinket Mihalik Ferenc alezredes, az MHSZ Csongrád megyei vezetőségének titkára fogadta és tájékoztatta a szövetség életéről. Milyen a munkaidő kihasználása ? A népi ellenőrzés vizsgálata A Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap, csütörtökön délután megtartott ülésén áttekintette annak a vizsgálatnak az összegezését, amelyet a munkaidő kihasználásának helyzetéről tartottak több megyei iparvállalatnál, és ipari szövetkezetnél. Azért is igen aktuális volt a népi ellenőrök körültekintése ebben a kérdésben, mert szabad munkaerőt lehetetlen szerezni. A népgazdaság fejlődésében is szinte kizárólag az intenzív út a járható, a termelékenység útján lehet termelésnövekedésről beszélni. Megállapították a vizsgálatok során, hogy a legtöbb vállalatnál eleget tesznek a kormányhatározatoknak, s az ötödik ötéves tervidőszakra készítettek konkrét programot, tervet a munkaidőalap jobb kihasználása érdekében, bár sok még a tennivaló. összegezésükből az is kitűnik, hogy a vállalatoknál az erőfeszítéseknek csak lassan érződik az eredménye. A rendelkezésre álló munkaerőt nem elég tervszerűen és hatékonyan foglalkoztatják. így a munkaidőalapot sem tudják megfelelően kihasználni. A különféle jogszerű, hivatalos és jogtalan egész- és törtnapi munkaidő-kiesések jelentős mértékben csökkentették a munkaidőalapot. A testület és a vizsgálatot végző szakemberek ajánlásokat fogalmaztak meg a felsőbb szerveknek, illetve a vizsgálatba bevont vállalatoknak.