Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

2 Vasárnap, 1977. november 27; • CHILEI KÁLVÁRIA A Pinochet-rezsim megtagadta a visszautazást engedélyt három chilei a$zszonytól, akik New Yorkban tartózkodtak. A chilei asszonyok azért utaztak az Egyesült Államokba. hogy felkérjék Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt: tegyen meg mindent, hogy felvilágosítást kapjanak a junta által elhurcolt, és azóta életjelt nem adó férjeik sorsáról. A chilei asszonyok Andrew Younghoz. az Egyesült Államok ENSZ nagykövetéhez fordultak, hogy lépjen fe; a hazaengedósük érdekében. A három chilei asszony kálváriájáról beszámoló jelentések emlékeztetnek ar ra, hogy Pinochet hatalomra kerülése óta sok ezren tűntek el nyomtalanul a fasiszta rezsim kínzókamráibaru BARRE SZÍRIÁBAN Szombaton reggel katonai repülőgép fedélzetén Szíriába utazott Raymond Barre francia miniszterelnök Guiringaud külügy- és Rossi külkereskedelmi miniszter kíséretében. Raymond Barro az elsó francia miniszterelnök, aki Sziriáöa látogat, de nem ez az első osiicaszintü kontaktus, n két ország között: Asszad szíriai elnök 1076. júniusában Giscard d'Estaing köztársasági elnök vendége volt Párizsban. AUTONÓMIA BASZKFÖLDÖN A katalán autonómia ideiglenes helyreállítása után döntő fázisba jutottak a baszk autonómiáról folytatott tárgyalások. A szombati spanyol lapok közlik annak a rendelettervezetnek a szövegét, amelyben a kormány és a baszk politikai pártok képviselői megegyezték. Baszk politikai körökben rendkívüli módon elégedettek a tervezettel, és ügy vélik, hogy a katalánoknál előnyösebb feltételekkel tudják majd a rendelet alapján az ideiglenes autonómiát kiépíteni. A történelmi baszk tartományok a tervezet szerint parlamenti képviselőik többségi szavazatával maguk döntik el. hogy csatlakozzanak-e a baszk autonóm tanácshoz. A tervezet szerint a baszk Ideiglenes autonóm kormány hattagú lesz. Három tagot a tartományi tanácsok. három tagot ped'g a baszk parlamenti képviselők választanak maguk közül NÉGYMILLIÓ RUBEL Hétfőtől Moszkvában tartja újabb ülését a szovjetmagyar gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kérdéseivel foglalkozó kormányközi bizottság. A két ország szakértői a termelési kooperáció és szakosodás fejlesztése közös hosszú távú programjának kidolgozásával kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. Megvizsgálják a korábban kötött kormányközi ésegyeb szerződések teliesitését Is és szó lesz a Vinnyice—Albert Irsa közötti nagyfeszültségű elektromos távvezeték építkezéséről. Az eddigi eredményeket méltatva a TASZ§Z enüékeztet arra. hogy Magyarország a Szovjetunió egyik legjelentősebb kereskedelmi partnere. Tavaly a kölcsönös szállítások értéke elérte a 3,49 milliárd rubelt — ez több mint kétszerese az 1987-es szintnek. Idén a szállítások értéke várhatóan eléri a 4 milliárd rubel nagyságrendet. MAGYAR HÉT I.AS PALMASBAN A Hungsxpo rendezésében november 2Í-től W \% megvár hetet tartottak Las Palmasbo.i. a Kannri Sziget^: fővárosában, A magvSr hét keretében kiállítás p.'".t a Hú'nJOiolex n Chumóllmpex, u Mek'rolm ptx és a Kultúru Külker.-.s ke.d .Imi Va''alrt. t-alnmini *> Videó-on részvéteiét »1 Japán és Kína „Hova taszítják Japánt?" címmel. ..Szemleíró" aláírással cikk Jelent meg a moszkvai Pravda szombati számában. -Az utóbbi időben a Japán és a Kínai Népköztársaság közötti béke- és barátsági szerződés megkötésének problémája meglehetősen kiéjeződött, ezzel együtt felélénkültek Japánban az ilyen vagy olyan formában Idestova három éve folyó viták. Ezt egyrészt az váltotta ki, ,hogy a kínai vezetőség fokozza nyomását Tokióra, erőjteti a szerződés megkötését Másfelől Japánban — nem utolsósorban a Kínai Népköztársaság kezdeményezésére és támogatásával — aktivizálódtak azok a belső erők, amelyek ugyanebbe az irányba hatnak. Ugyanakkor az országban vannak befolyásos körök, amelyek komoly megfontolások után óvatos megközelítést ajánlanak, figyelembe véve a sok nem kívánatos következményt, amelyek Japán nemzeti érdekeit sújthatják. Arról van szó, hogy a kínai vezetőség ultimátumszerűén követeli, vegyék be a szerződésbe a harmadik országok,, „hegemóniájával" való szembenállás tételét. Egyáltalán nem titkolják e tétel szovjetellenes jellegét, amely nyilvánvalóan kiemeli a szerződést a japán—kínai kétoldalú kapcsolatok kereteiből — és a más országokkal szembeni konfrontáció eszközévé teszi. Bármennyire is erősítgetik a szerződés mielőbbi megkötésének japán hívei, hogy úgymond a „hegemónia" elleni harc elvont fogalom, nincs konkrét iránya, teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerződéssel Japán mindenképpen szolidaritást vállalna Kína jelenlegi külpolitikai vonalaval. A Szovjetunió nem azért lép fel a „hegemóniával" való szembehelyezkedés tétele ellen, mert, mint azt egyesek Igyekeznek beállítani, valamiféle megkülönböztetett helyzetre tart igényt a világban. Távolról sem. A Szovjetunió már számos alkalommal felhívta Japán figyelmét arra, hogy Kínának a japán—kínai szerződéssel kapcsolatos tevékenysége azt a szándékát tükrözi, hogy Japánt ilyen vagy olyan formában sa ját külpolitikájának pályájává állítsa, olyan pályára, amely ellentétes az enyhülésnek, a béke megszilárdításának Ázsiában és az egész világon erősödő irányvonalával. Japánt — akár tetszik ez neki, akár nem — olyan útra taszítják, amely megnehezíti kapcsolatait harmadik országokkal, mert ezeknek jogukban állna válaszintézkedéseket tenniük abban az esetben, ha Kína és Japán a Peking által erőszakolt terv keretén belül közös akciót tenne. A Szovjetunió nem harmadik országok kárára építi kapcsolatait Japánnal. Eopen ellenkezőleg. A japán államférfiak annak idején maguk is állást foglaltak amellett, hogy ilyen irányú vonalat valósítsanak meg kapcsolataikban a SzovjetunióvaL Most azonban Tokióban aktívan tárgyalnak arról a lehetőségről, hogy a legközelebbi jövőben felújítják a megbeszéléseket, megkötik a békéről és barátságról szóló japán—kínai szerződést, belefoglalva abba a „hegemóniáról" szóló hírhedt tézist is. Természetesen a japán fél dolga, hogy kiket választ partnerül a külpolitikai kötelezettségek terén. Japánban azonban számításba kell venni azt, hogy az olyan szerződés megkötése a KNK-val, amely a Szovjetunió ellen irányuló tézist is magába foglalja, megrendítené a bizalmat Japán egész politikája iránt, és negatív hatást gyakorolna a szovjet—Japán kapcsolatok egészére. Azok, akik ilyenfaita szövetkezést Javasolnak Kínával, súlyos felelősséget vállalnak magukra terveik következményeiért, ha e terveket a Józan ész ellenére megvalósítják. Szeretnénk remélni, hogy Japán ismét megfontolt álláspontra helyezkedik a japán—kínai szerződés megvitatásával kapcsolatban, s a maga részéről semmi olyat nem tesz, ami kárt okozna országaink kapcsolatai fejlődésének. Nem kétséges, hogy az ázsiai és a világbéke és biztonság megszilárdítása érdekeinek ez a magatartás felelne meg-. A hét három kérdése A negyven óra, amelyet Szadat Jeruzsálemben töltött, nem rengette meg a világot, de annál súlyosabb bonyodalmakat idéz fel a Közel-Keleten. Miközben egymást érik a hírek, álliílek és cáfolatok, hogy eset. leg még az idén, december 20-a után, összeülne a genfi békeértekezlet, az arab világ minden eddiginél meg. osztottabb képet mutat Fennáll a reális veszélye annak, hogy összehívják ugyan a konferenciát a svájci városba, de az egész lépés Igazából karikatúrája lenne a valódi „genfi szellemnek", s többen távolmaradnának a közvetlenül ér. dekeltek közül. MILYEN VISSZHANGOT VÁLTOTT KI AZ ARAB VILÁGBAN SZADAT UTAZASA? Már a két esztendővel ezelőtt, 1975 szeptemberében megkötött sinairmegállanodás is valóságos vízválasztónak bizonyult az arab világban, miután Egyiptom tulajdonképpen kivált a frontállamok köréből. Ettől kezdve hiába hangoztak el önmagukban talán nem kifogásolható nyilatkozatok Kairóban, az Egyiptom által vállalt feltételek jelezték: még akkor sem lennének képesek a szolidaritás iegvében fellépni, ha történetesen ilyen szándékuk lenne. A jeruzsálemi látogatással pont került a mondat végére, lényegében befejeződött ez a hosszabb ideje tartó folyamat. Szadat nyflt támogatóinak tábora viszonylag szűk: az Arab Liga huszonkét tagja közül Szudán. Marokkó és Omán helyeselte fenntartás nélkül az egyiptomi államfő döntését. Felemás nyilatkozatok láttak napvilágot Szaúd-Arábiában. A legbefolyásosabb olajálam, s egyúttal Egyiptom egyik fő hitelezője. egyrészt örül annak, hogy a Pax Americana. az amerikai recept szerinti békerendezés előrehalad, másrészt viszont az iszlám szent helyeinek fanatikus őreként, nem nézhette derült tekintettel, amint az egyiptomi elnök, puszta jelenlétével, szinte szentesíti az izraeli jelenlétet Jeruzsálemben, a muzulmánok Mekka és Medina utáni harmadik, legszentebb városában. A bírálók között sorakozott fel Líbia, Algéria. Szíria. Dél-Jemen, Irak és természetesen a Palesztinai Felszabadítási Szervezet. A legmesszebb Líbia jutott. ismét szakítás történt, sőt Tripoli az egyiptomiak kijárását követeli az Arab Államok Szervezetéből. Kairó ellenlépéseket tett. például utazási korlátozásokat vezetett be, s nem lehet kirekeszteni annak veszélyét sem,- hogy megismétlődik az idén már egyszer végrehajtott határ menti egyiptomi katonai akció. Felvetődött annak gondolata, hogy az „elutasítók" hívjanak össze külügyminiszteri értekezletet, ezt azonban Szíria és Irak viszálya mind ez ideig lehetetlenné tette. Bonvolftja a helyzetet., hogy a különböző manőverek megosxthatiák a palesztin mozgalmat Is. (Mivel a PFS7-t szeretnék kizárni a genfi tárgva1ó*«,"emből. de nsie«ztin személvtséeek valamilyen form-tjt-nri ph lehetnének, a személyek és politikai irónv^atnk összecsapás különMző ellentéteket idézhet fel.) MI A LELFRVTZVZÍYJE A NYUGATNÉMET KANCELLÁR LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁSÁNAK? Az eredeti tervek szerint hat. héttel korábban kellett volna ellátogatnia Schmidt kancellárnak Lengyelországba. Akkor ezt nem tehette meg — s ezt Varsóban is megértették —, miután a diplomácia helyett a válságstáb üléseivel volt elfoglalva. a terrorista túszdrámák közepette. A hamburgi szociáldemokrata kongresszus másnapján azonban sietett pótolni az elmaradt utazást, s a kedvező lengyel—nyugatnémet Párbeszéd továbbra is egvik fontos tényezőte az európai továbblépésnek. Szó esett természetesen a kétoldalú kapcsolatokról Is. mindenekelőtt a gazdaság területénVarsó és Bonn viszonyának jelentőséget ad az a tény, hogy a héten bizonyos átrendeződés kezdődött a nyugatnémet ellenzék soraiban, Strauss bejelentette nyílt igényét a jobboldal kancellárjelöltségére. Ez annyit jelenthet, hogy az uniópártok (CDU—CSU) a még terméketlenebb állásfoglalások felé sodródnak a külpolitikában. Ezért valóban kontinentális érdek .az NSZK keleti politikájának folytatása, s főként következetessége. HOGYAN ALAKUL A IIELYZF-T DÉL-EURÓPABAN? A kőzvéleménykutatók ezúttal nem fogtak mellé a görög választási előrejelzések során, csaknem százalékos pontossággal előrevetítették az eredményeket. Karamanlisz pártja megőrizte abszolút parlamenti többségét, noha a szavazatoknak csupán 43 százalékát szerezte meg. Jelentősen előretört a baloldal: Papöndreunak a NATO-tagságot ellenző Dánhellén mozgalma és a Görög Kommunista Párt. A rendkívüli választások indokai között előkelőhelven szerepelt a ciprusi probléma. A déleurópai áttekintés Jogos kérdése tehát, hogy miután Athénban lebonyolódott a választás — Törökország egy papírvékony többséggel rendelkező kabinettel rendelkezik — és Cipruson februárban járulnak az urnák elé: történhet és történik-e valami előrehaladás? A mediterrán térség másik végén, az Ibériai-félszigeten, több szinten is folynak a tárgvalások Spanyolország és Portugália között arról, 'hogy korábban két diktátor, a Ft-anco és Salazar által kötött ibériai paktumot új szerződéssel vált<ák fel; London és Madrid Gibra'tár jövőjéről tanácskozik: de viták folvnak Spanyolországon belül az új aíktttíríSéiVróf/8 a gazdasági rendszabályokról, valamint Portugálfában, ahol a' kormány kétségbeesett "tó-őfeszítéseket tesz megrendült helyzetének könnyítésére. A DélEurópa középpontjában elhelyezkedő Olaszországban pedig a halpárti megállapodás realizálása van napirenden, nem kevés nézeteltéréssel hiszen — a régi közmondás igazsága szerint — az ördög mindig a részletekben búvik meg. Réti Ervin Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 140. így mélázgattunk ott, s arra goqrioltunk, hogy itt várjuk kl az eső végét, amikor megjelent egy keménykötésű, szőrös fiatalember az ajtóban, s minden meglepődés nélkül odaköszőnt nekünk, s rögtön közölte, hogy a méltóságos úr szívesen lát bennünket a lakásán. Nehéz volt megérteni a lovászt, mert nyilván az volt, s nagyon meg kellett erőltetni az agyamat, hogy ezen a szicíliai beszéden eligazodjam. Ugyanis nem akartam htnúi a fülemnek, egyszerűen elképzelhetetlennek tetszett, hogy valami méltóságos úr látni óhaltson minket. Talán valami bolondos arisztokrata — gondoltam — itt Szicíliában sok a gróf és a márki, de még a herceg ls. s lehet, hogy únja magát, s szeretne idegen vagabundokkal szórakozni. — Ki az a méltóságoe úr? — Képviselő. Mosslnat képviselő. Ez a birtok az övé. Meglátta magukat, ahogy beszaladtak a kapun. — Hát hol a háza? Erre kimutatott az istállóajtón, s oldalra bökött. — Ott a fák közt. Kiléptünk -nij dhárman a szabadba, s odalestünk. Egy kétemeletes, sárgára festett, erkélyes kis kastély húzódott meg a hatalmas gesztenyefák kötött. A hullámvonalú, lépcsős feljáró oszlopokkal díszített, faragóit kapuhoz iszetett, melyot felül cs'nka tümpsnon Koronázott, stílusosan. ok'alán két hatalmas, vlrágfüzérekkel övezett kőumával. Ahogy Ott állu'nk és bámészkodtunk, vigyázva, hegy újra rvg ne t*rok nagyon, valóban megjárni az eg.dk ablakban egy negyven év körüli, elegáns férfi, s előkelő mozdulattal üdvözölve minket, Intett, hogy tiszteljük meg látogatásunkkal. Udvariasan hajlongtunk feléje, én kissé elnyűtt, s nem is tiszta ruhámra mutogatva, mentegetőzni igyekeztem, de a „signor deputato" egyre csak intett, hogy nem tesz semmit, szívesen lát bennünket. Fölkaptuk hát. zsákjainkat, s a pokrócokat, melyek még mindig fehérek voltak a márványportól, s a lovász vezetésével elindultunk a kastély felé. A feljáró közeiébén néhány pálmafa tette parkszerűvé a virágokkal beültetett környezetet. Szabódva léptünk be az . előszobába, ahol gyorsan leraktuk holminkat, mert a képviselő elébünk jött, s már be is tessékelt egy kényelmesen, s főúrian berendezett dolgozószobába. Nyakig süppedtünk a bőrfotelekbe, mikor helylyel kínált bennünket — Kik maguk és mit csinálnak? — ez volt az első kérdése. Ledaráltuk a szokott szöveget Furcsa módon, ez a képviselő volt az első, s egyben utolsó is olaszországi vándorlásaim során, aki magyar mivoltomat nemcsak hogy nem vette lelkesen tudomásul, hanem még játékosan meg ts fenyegetett az ujjával. — Ö, a magyarok! — mondta nevetgélve, udvariasan, de nem minden malícia nélkül. Vállat vontam, mert nem értettem a dolgot pláne Szicíliában, ahol Türr és Tüköry emléke még mindig él. de bele kellett törődnöm, hogy ennek a különben rokonszenves embernek volt valami kellemetlen találkozása egy magyarral, vagy talán egy rr.agyar nővel, s ez elfogulttá tette irányomban. De -z ls lehet hogy a háborúban került szembe harcias magyar csapatokkal, hiszen a Doterdón éppen a szegedi 46-osnk küzdöttek keményen, 1 óztuk a bátyám is, és így nincs kizárva, hogy e'i-nszerive háború* eredetű. De bár mennyire is Lyekez nt lekezelni engem a németekk-i szemben, akikről tökéleihódolattrl beszólt (akár De Steíero barátom, Salaméba..), a vééin m-ris csa* rám fanyalodott, mert hármunk közül négis csak én kotyogtam legfolyamatosabban olaszul, a a két némettel is csak rajtam keresztül tudta magát úgy ahogy megértetni. Az „onorevole" különben elegáns úr volt, magas, fekete, Jól ápolt, és sötétkék selyem háziköntösében volóban ünnepélyesen hatott. Kla angol bajuszt viselt, de haja oldalt már erősen szürkült, igaz, hogy ez csak fokozta előkelő, komoly megjelenését. Ez utóbbit csupán az rontotta le némiképp, hogy sokat beszélt, túl közlékeny volt, szinte fecsegő, s ez — bár ártott tekintélyének — számomra azzal az előnnyel járt, hogy a sok szóból mindig ki tudtam hámozni azt, ami lényeges, amit éppen közölni kívánt. tgy aztán mindenről szó esett, legfőképpen Szicília helyzetéről, mely, amint mondta, nagyon nyomorúságos, valóban oly végletes társadalmi berendezkedésű, hogy itt csak gazdagok és koldusok léteznek. A gazdagok akár feudális eredetűek, akár polgári kapitalisták, egyaránt kihasználták a parasztságot, mely tehetetlenül vengődlk a mindenható maffia kezében. Ha nem maffiás a paraszt, akkor nem kap védelmet a földesurától, s könnyen eltehetik láb alól is, ha meg az, akkor az úr szolgálatában akár gyilkosságot is kénytelen végrehajtani, s így a bűnözők listátára kerül. Bántódása azért ritkán esik. mert a földesúr megvédi hű emberét a hatóságokkal szemben is. — De hát ml az a maffia? — törtem ki én, mert érthetetlen vólt számomra, hogy erről a szervezetről mindenki tud. a hatóságok is, és mégis tehetetlenek vele szemben. — Könnyebbet kérdezzen, barátom — nevetett föl a képviselő. — Sok könyvet írtak már róla. s hol azt sütik kJ, hogy banditák bűnszövetkezete. hol azt, hogy szükséges és nélkülözhetetlen érdekszövetség Szicíliában, mert nélküle egyszerűen nem lehet boldogulni. /,kl nem tartozik hozzá, az mehet máshová szerencsét próbálni, aki meg hozzátartozik, ha szegény, előbbutóbb gyilkosságba keveredik, s akkor főnöke védnöksége alatt kihajózhat Amerikába, hogy tellsndítse az ottani gengszterizmust. — S ezt nem lehet megszüntetni? — faggattam én kíváncsian. (Folytatjuk.)