Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-03 / 259. szám

4 Csütörtök, 1977. november 3. 5 Rugalmas vállalat Évek óta követelmény, hogy a vállalatok váljanak rugalmassá, lényegesen rugalmasabbá, mint korábban voltak. Más szavakkal: a gyárak és persze a bel- és külkereskedelmi vállalatok, a kutató- és tervezőintézetek is legyenek képesek mindig gyorsan alkalmazkodni a piaci változásokhoz, az árak, a kereslet ingadozásaihoz. Azaz — s ez már nemcsak piaci, kereskedelmi munka — legyenek képesek rövid idő alatt felújítani, korszerűsíteni termékeiket, folyamatosan alkalmazva a legújabb műszaki megoldásokat, vagy a saját kutatási-fejlesztési eredményeket. A társadalmi és csoportérdek egyaránt az. hogy váljanak rugalmassá a vállalatok a tartós jövedelmezőség elérése érdekében, az eddigi gazdálkodási alapállásukat alakítsák át mozgékony, felelősséggel teli. célszerű vállalkozói magatartássá. Ezt a magatartást talán az jellemrt a legjobban. hogy a vállalat az eredményeit sohasem csak egy korábbi időszakhoz méri, hanem ahhoz, hogy a lehetőségek mennyit engedtek meg. s azzal hogyan tudott élni. Ismeretes, hogy évtizedekig (nem is mindig indokolatlanul) az államháztartás levette a vállalatokról a „vállalkozás" kockázatát és terheit Jelentős mértékben éppen emiatt kényelmesedtek el. néhol túlságosan ls. E kényelmessé válásnak persze sok összetevője van. Illetve volt. Ma már inkább az a kérdés, hogy miképp lehetne az esetleg nehezebben mozduló vállalatokat is, rövid Idő alatt, ebből az érdektelenségből kimozdítani. A változás több mindénnel is felgyorsítható. Ezúttal csak azokat vegyük szemügyre, amelyek a népgazdaság jelenlegi adottságainak és lehetőségeinek megfelelnek. Nos. sokak szerint a vállalati rugalmasság talán legfőbb feltétele a megfelelő, korszerű vezetési stílus. Valóban megfigyelhető, hogy ahol az utóbbi években többé-kevésbé kibontakozott a kívánatos vállalkozói magatartás. ott a kevésbé mozgékony vállalatokhoz hasonlítva más a vezetés stílusa ls. Főleg ez különbözteti meg az úgynevezett vállalkozó típusú vállalatokat az átlagostól, hiszen a többitől lényegesen különböző fejlesztési és piaci programjai ugyanabban a közgazdasági környezetben alakultak ki. és teljesültek, amelyben valamennyi vállalat dolgozik. (Abban a környezetben tehát. amely a többi szerint nem ls ösztönöz különösebb mozgékonyságra, mert a „fontolgatva haladást" ls elég jól honorálja.) Hogy egyes vállalatok az átlagostól elütő energiával vágtak bele különféle vállalkozásokba, az viszont azt Igazolja, hogy az a bizonyos közgazdasági környezet — a szabályozók, a kooperációs társak, a központi irányítás stb. — nem gátolja a mozgékonyan gazdálkodás kialakulását — ha Valahol kellő készség és bátorság van ehhez. Elvárható-e azonban az efféle magatartás, a korszerűbb, bátrabb kockázatvállalás, a vállalatvezetők többségétől? Nos. mindenképpen el kell várni — ez természetes. A társadalom morális kényszerítőereje készteti őket arra, hogy gyorsabban szakítsanak végre a kényelmes, beidegzett gazdálkodási megoldásokkal. Bizonyos azonban, hogy ez az „erkölcsi norma" önmagában kevés. Ennek, az eddigieknél egyértelműbb érdekeltséggel is párosulnia kellene. Ezek az érdekeltségi tényezők léteznek ugyan a jelenlegi szabályzórendszerben, csak a hatásukat ma sok kivétel és egyedi elbírálás tompítja. A rugalmasság „terjedéséhez" tehát kétségkívül az eredmények eddiginél következetesebb mérlegelése és minősítése is szükséges, tehát, hogy az eredménytelenség következményeit ne a költségvetés viselje. Emiatt is vitathatatlan, hogy valóban érdemes még egyértelműbbé tenni a szabályozó és az árrendszer ösztönző hatását a hatékonyabb munkára. Bővíteni kell általában a vállalkozás lehetőségét is. Például a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatainak további korszerűsítésével. Ma ugyanis még megtörténik, hogy egy termelővállalat hiába akar esetleg merészen vállalkozni, ha a külkereskedelmi vállalat illetékes részlege — az érdekeltség összhangjának hiánya miatt — a fontolgatva haladás híve. Tehát egy sor külső feltétel korszerűsítése, megteremtése valóban elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalatok rugalmassága, az ebben (tehát a kockázatvállalásában) \ aló érdekeltségük növekedjék. Vannak azonban kialakításra váró vállalati belső feltételek is, amelyek ráadásul hatásukat tekintve a külsőkkel teljesen egyenrangúak. Létezik ugyanis vállalati belső bürokrácia. túlzott adminisztráció, gyenge vállalati belső érdekeltségi rendszer is, amely ugyancsak hátráltatja a hatékonyabb vállalati munkát. Egy vállalat rugalmas alkalmazkodása a külső körülményekhez a belső mechanizmus „minőségétől" is függ. A belső mechanizmuson múlik. hogy milyen gyorsan futnak a vállalaton belül az információk a gyáregységektől a vezérigazgatóig. Ez szabja meg a helyes döntések átfutási idejét is például egy-egy változtatási javaslat felett Az a vállalat lesz igazán rugalmas, s vállalkozhat a legkisebb kockázattal különböző akciókra, ahol kialakították a döntési jogkörök ésszerű rendjét s ehhez szerkesztették meg a belső érdekeltségi rendszert is. Nem elég ugyanis, ha csak a vállalatok felső vezetésében buzog a vállalkozói kedv és a kockázatvállalási merészség. A vállalat valamennyi dolgozójának megfelelő érdekeltsége. lehetősége, kedve és közreműködése szükséges ahhoz, hogy az egész kollektíva mozgékonyan, hatékonyan, versenyképesen dolgozzon Gerencsér Ferenc A gyorsíró- és gépíróiskolákról szól az oktatási miniszter 5/1977. (VI. 27.) OM. sz. rendelete, mely szerint ezek az iskolák középfokú oktatási intézmények, amelyek a gyorsíró és gépíró munkakör betöltéséhez szükséges alapfokú szakmai kép. zettséget, továbbá nem befejezett középfokú általános műveltséget nyújtanak. A képzési idő két év, alapfokú tanfolyamon a képzési idő középiskolai végzettséggel rendelkezők számára egy tanévre összevonható. A rendelet — amely a Magyar Közlöny 1977. 50. számában jelent meg — szabályozza, hogy kik vehetők fel az iskola első évfolyamára, és kik az alapfokú tanfolyamra. Az iskola tanulói — a jogszabályokban felsorolt kivételektől eltekintve — tandíjat nem fizetnek, az alapfokú tanfolyami díj azok részére, akik már szakképesítéssel rendelkeznek, 80 forint A Minisztertanács 23/1977. (VII." 1.) sz. rendelete módosítja és kiegészíti a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjáról szóló korábbi rendeletet Táblázat, ban tünteti fel a szolgálati kötelmekkel összefüggő rokkantsági nyugdíj összegét az illetményátlag százalékában, rögzíti a legalacsonyabb és legmagasabb illetményátlag összegét is. A rendelet, amely kihirdetése napján (július l-én) hatályba lépett, a Magyar Közlöny f. évi 51. számában jelent meg. A munkaügyi miniszter 9/1977. (VII. 1.) MüM. számú rendelete a fogyasztói, értékesítő és beszerző szövetkezetek dolgozóinak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szól. E rendeletekből csupán az alábbiakat idézzük: „A dolgozó díjazására, valamint a részére járó egyéb juttatásokra és térítésekre — ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik — az állami szervekkel munkaviszony, ban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni (Magyar Közlöny 1977. 51. szám). A Művelődésügyi Közlöny 1977. évi 12. számában jelent meg a kulturális miniszter 105/1977. KM. számú utasítása a kulturális intézmények belső ellenőrzésének rendjéről. Az utasítás melléklete irányelveket ad a belső ellenőrzés rendjének kialakításához, a vezetői ellenőrzésekhez megjelöli az egyszemélyi felelős vezető feladatait, a beosztott vezetők és a belső ellenőr feladatait, va. lamint részletesen szabályozza a tevékenység folyamatába épített ellenőrzést. Külön fejezetben szól a belső ellenőr személyéről anyagi, va. lamint erkölcsi megbecsülő* séről. Harc a hangyavész ellen Ecuador tudósai programot dolgoztak ki a Galapagos-szigetek ritka állatfajainak a hangyavész elleni megmentésére. Főként a vazmania-hangyákat igyekeznek megsemmisíteni. Ez a rovarfajta a Galapagos-sziget számos állatának tojásait. illetve fészkeit elpusztítja. A hangyákat bizonyíthatóan azok a hajók hozták be. amelyekkel szárazföldi turisták érkeznek a szigetre. A kártevők különösen Santa Cruz siigetén szaporodtak el. amely a világ leguánokban egyik leggazdagabb területe. Őszi lehalászás Fehér-fán Javában tart az őszi lehalászási idény a Szegedi Állami Gazdaság Fehér-tói halászati telepén. Naponta 300—350 mázsa halat fognak ki hálóval az összesen több, mint 1300 hektárnyi halastavakból. A hálóhúzást még nem, de a halait kiemelését gépesítették, egy mezőgazdaságban használatos homlokrakodót alakítottak át erre a célra. Ezzel nemcsak könnyebbé, hanem gyorsabbá is vált ez a lehalászás. A halat a születésétől az értékesítési súlyig, ami legalább 1 kilogramm, három évig kell nevelni. Az első esztendőben még ivadék, a másodikban már tenyészhal, de értékesíteni csak a harmadik évben leHaszontalan készítmények A japán rendőrség letartóztatta az egyik gyógyszergyár tulajdonosait. Azzal vádolta őket, hogy törvénytelenül nagy tételekA „repü'ő földmérő rr/f A Harkovi Repülési Intézet diákjai mini repülőgépe- k >nstruóLak a földmérők rézzé ,-e. A fotóberendezésekkel ellátott kis repülőgépet benzinmotor emeli a magasba, ahonnan lefényképezi a terepet és R különböző objektumokat. A „repülő földmérőnek' nevezett mini repülőgép csak 10 kilogrammos, és rádióirányítással működik. A benzin elfogyásakor kinyílik egy ejtőernyő, amelynek segítségével a kis gép a földre ereszkedik. A gép ötletét és modelljét számos szovjet repülési szakember nagyra értékeli. ben gyártottak olyan orvosságokat, amelyeket széles körben reklámoztak, mint hatékony szert a gyomorbántalmak gyógyítására, és kiderült, hogy a „csodaszer" csupán keményítő és cukor keveréke volt, semmilyen gyógyhatással nem rendelkezett Évről évre nő a Japán Szociális és Egészségügyi Minisztérium által károsnak ítélt gyógyszerek száma. A nyereség utáni hajszában a gyógy-zervállalatok egyre újabb és úiabb készítményeket dobnak a piacra, és nem költenek a gyógyszerek előzetes kipróbálására. het. A Szegedi Állami Gaz daság a haltenyésztésnél 1 kilogramm halhús előállításához 2,8 kilogramm takarmányt használ fel, ami országosan is nagyon jó eredmény. A Fehér-tőn jórészt pontyot nevelnek, de közel 30 százalékban tenyésztik a növényevő halakat is. mint az amúrt, vagy a pettyes- és fehér húsú busát. A növényevő halak jórészt konzervipari feldolgozásra kerülnek. Az őszi nagy lehalászást október elején kezdték el a halgazdaságban, s a tervek szerint november végére fejezik be. A tervezett mennyiség felét már kifogták. melynek egy része a Marx téri saját halüzletükbe került, másik részét a Halértékesítő Vállalatnak adták át. Ennek nagy részét Budapestre szállították. de jutott belőle exportra is. A folyamatos téli ellátás biztosítása érdekében a teleltető medencékben is helyeztek el értékesíthető halat A nyári és az őszi lehalászás során összesen 170— 180 vagon halat fognak ki a Fehér-tói halastavakból. Ebből 50 vagonnyi a második éves tenyészhal, ezeket az ivadékokkal együtt a teleltető medencékbe helyezik át. Egy-egy medencében. ha 8—10 Celsius-fok alá süllyed a víz hőmérséklete. 100 mázsa halat teleltethetnek A halászok munkáját most még nehezíti, hogy a melegebb őszi időjárás miatt a víz nem hűl* le ke.lőképpen, ezért csak 4C—50 mázsa halat tudnak egy-egy medencében elhelyezni. Kétezer anyag rákkeltő? NDK-dokumontáció a rák okairőP A rák! a maga sokféle megjelenési formájával és következményeivel még mindig a rettegett betegség számunkra. A kutatók és orvo-' sok munkaórák millióit fordítják leküzdésére. A sokoldalú csodaeszköz azonban még mindig nem áll rendelkezésükre, a rák mind ez ideig eriwebbnek bizonyult. És az orvosnak a rossz'nr dulatú daganat kezelésének hagyományos eszközeihez kell folyamodnia: sebészeti, sugárgyógyászati, chemoterápiai és hormonális módszerekhez. Ezért egyre több kutató kollektíva változtatja meg harci stratégiáját; rákkeltő anyagokat, vagy tényezőket, hatékony kezelési formákat keresnek a lehető legkorábbi időszakban és e két lépés alapján próbálják tisztázni a legfontosabb kérdést: hogyan, milyen körülmények között a'akul át egy egészséges sejt ráksejtté. Századunk eleién növekvő mértékben találtak olyan anyagokat, amelyeknek cancerogén (rákkeltő) hatásuk van. Az angol Sir Percival Pott már 200 évvel ezelőtt gyanította, hogy a kandallótisztítók „kéményseprőrákja" az állandó koromhatás következménye. „Sebészeti megfigyelései" közvetett módon az első természeti eredetű cancerogén szintéziséhez vezetett. Ma már ismeretes, hogy a korom által tartalmazott szénhidrátok nemcsak állatkísérletek 6orán okozhatnak rákot. NDK-tudósok az elmúlt években terjedelmes dokumentációt hoztak létre, mely nemzetközi figyelmet kelt. A Berlin-Buchban található Róbert Rössle-klinika kutatóközpontjának specialistái összefoglalják benne azoknak az anyagoknak az eddig csak egyes publikációkban fe'sorolt adatait, melyek az állatkísérletek során rákkeltőeknek bizonyultak. Ez a „cancerogén hatású anyagok" címmel 1975-ben második kiadásban megielent dokumentáció több mint 2 ezer ilyen vegyületet sorol fel. A leningrádi N. N. Petrov Onkológiai Intézet tudományos kollektívájának szoros együttműködésében az elmúlt évben orosz nyelvű feldolgozásban is megjelentették. A WHO Egészségügyi Világszervezet már az 1964ben kiadott je'entésében annak a nézetnek adott hangot, hogy az ember rákos megbetegedéseinek háromnegyedét direkt vagy indirekt módon külső tényezők okozzák, illetve elősegítik keletkezésüket. Ezért fontos, törvény előírta feladat az, hogy az új vegyi anyagokat, vagy új termékeket aszerint in megvizsgálják, van-e rákkeltő hatásuk. A kísérleti vizsgálat szempontjából azoknak az anyagoknak van abszolút elsőségük, melyek nagj mennyiségben kerülnek » környezetbe és lerakódnak az emberi szövetekben vagj szervekben. Ilyenek például a mesterséges édesítő anyagok, az élelmiszer-színező ve1 gyi anyagok, de a kártevők elleni szerek, a mező-, erdő* gazdaságban, az élelmiszer iparban és az iparban hasz nált speciális trágyák is. Itt nagyon fontosak a huzamos ideig tartó álla tkisér letek, melyek során felismerik, majd megszüntetik a gyanúi anyagokat. Az állatkísérletek azonban nem tesznek lehetővé analóg következtetéseket az emberi organizmus viselkedésére. Az egerek, patkányok, '/tengerimalacok, kutyák, macskák, majmok és más kísérleti állatok nélkülözhetetlenek, de az állatkísérleti laboratórium leleteinek helyessége csak a klinikai gyakorlatban bizonyosodik be. A tudósok! egyre inkább arra a felismerésre jutnak, hogy a sejtek rosszindulatú fejlődését vírusok, illetve külső tényezők behatása is okozhatja. Ennek ellenére még nincs végleges bizonyíték a vírusok rákkeltő szerepére. A tumorvírus-kutatásban jelenleg két fő irányzat van: az első többnyire molekuláris-biológiai módszerekkel. állati 'modellrendszereken dolgozik, hogy felderítse az elmúlt évtizedekben kimutatott számos tumorvírus hatásmechanizmusát. A második azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a majomnál és hasonló módon az embernél kimutassa a rákkeltő hatású vírusokat. Különösen a molekuláris biológia kutatói voltak azok, akik új betekintést nyújtottak a sejt, annak mikrostruktúrái és genetikai fe'építése titokzatos világába. Ma már tudjuk, hogy minden rákkeltő vírusforma DNS-másolatokat (DNS = dezoxiribonukleinsav, az emberi öröklődés hordozója) építenek be a gazdasejtbe és ezek okozzák a rákos jelleget. E mechanizmus teljes felderítése még messze van, épp olyan kevéssé imerik azokat a vírusokat, melyek a majmoknál vérrákot (leukémiát) okozhatnak. A kiindulópont emberi leukémiaanyag volt, melyet majmokba fecskendeztek. A kutatóknak ma nem az a feladatuk, hogy fáradságos kísérleti lánco,atok ezreit végezzék el, hanem hogy kutatási eredményeiket a kllr.ikai gyakorlatban is felhaszna'hassák és mindenekelőtt általános áttekintést nyerjenek. Jochen Manfeejr , v V