Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

65 Vasárnap, 1977. november 20. Ady Endre A magyar messiások Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Öh, semmit se tehettek. Ne lássatok meg Ne adjatok rám aranyos palástot, Nem kell a gyémántos korona. De vigyétek a víg csörgő-sapkát is S tarka köpönyeg sem kell soha. Szürke-országnak vagyok a királya. Láthatatlan trónom nekem ragyog. Amíg nem láttok, nem ékesíttek. Nem rubrikáztok, addig: vagyok. Négy-öt magyar összehajol Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol S kicsordul gúnyos fájdalmukból Egv ifjú-ősi könny, magyar könnv Miért is? > És utána, mint a zápor Jön a többi könny: Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és miértnél Fölöttük hahota köszön, Hahotája. akik nem értnek S akik sohase kérdik s kérdték 1 Miért is? És csöoög a könny: Miért is miért is. miért is? És hömnölyög fönt a hahota, Hogy soha, soha, soha. m Ennyi búsulással fényesen Nvílnék meg az Ég. Ahol csak Ég és okos üdvösség van S itt nem elég. Itt nem kell csak a könny S itt valahol, ott valahol Esett szén. szomorú feiekkel Négv-öt ma°var összehajol. Miért is, miért is, miért is? orr „Evilági otthonteremtés" Beszélgetés Király Istvánnal — Évtizedes kutatómunka eredményei, tanulságai alapján, és úgy is, mint szenvedélyesen el­kötelezett közéleti ember, mi­ben látja Ady életművének mai érvényességét, legfontosabb üze­netét a ma embere számára? — Ha Ady Endre életművének mai érvényességéről beszélünk, akkor — úgy vélem — a lehetsé­ges magyar huszadik századról beszélünk, olyan feladatokról, amelyeknek végzésén ma fárado­zunk, s holnap is fáradoznunk kell. A huszadik század mindenki számára új és alapvető kérdése­ket tett fel, s Magyarországon Ady Endre keresett választ elő­ször emberként, magyarként a kor nagy kérdéseire. Az egyik ilyen alapkérdése századunknak a nemzeti kérdés. Ady életművéből az emberiségben gondolkodó hu­szadik századi ember válaszát is­merhetjük meg, azét az emberét, aki a nemzeti és nemzetközi, a patriotizmus és internacionaliz­mus egységét elsőként valósítot­ta meg a magyar költészetben. Mert két irányból nézte Ady ezt a kérdést. Nézte a nemzetközi fe­lől, s nem véletlen, hogy világ­képének egyik sarkalatos eleme volt a szakítás mindennel, ami partikuláris, ami provinciális, ami — visszahúzó értelemben — „ma­gyar". De nézte és tudatosan néz­te Ady ezt a kérdést a nemzeti fe­lől, pontosabban az emberiség fe­lé is, s tudta és vallotta, hogy a „magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csilla­gok felé vezető útján". A másik, ezzel szorosan összefüggő vá­lasz Ady kelet-európaisága. A századelő Magyarországa „perem­vidék" volt. peremvidéke a társa­dalmi fejlődésnek. Ebből a pe­remvidéki létből magyarázható Ady lírájának olyan kulcskérdé­se, mint a megkésettség, annak a tudata, hogy „Minden, minden ideálunk / Másutt megunt ócska­ság már". A vidékiség, a falusi­asság, az ázsiaiság elleni harc ezért jut kiemelt szerephez köl­tészetében. (Érdekes felfigyelni arra, hogy később József Attila költészetében is meghatározó elemként bukkan elő a külvárosi­motívum. a peremvidék-tudat pro­letár változata, például a Külvá­rosi éj, az Elégia, a Város pere­mén című versekben.) Ez a pe­remvidék-élmény azonban nem gátja, sokkal inkább emelője az öntudatnak Adynál. Hiszen a pe­remvidék kilátópont is egyben, egyszerre tekinthet előre és hát­ra. a köztes helyzetből tisztábban rajzolódik ki előtte a fejlődés irá­nya. Elöl a fények: a megva­lósítandó emberi lehetőségek, csá­bítanak, de nem fordulhat el a tekintet az itt és most gondiaitól, látnia kell az emberi megoldat­lanságok és félmegoldások kínzó jelenvalóságát is. Ebből a perem­vidéki sorsból fakad a saiátos, adys dac, a „Végek öntudata", de a távolabb látó. tudatos népi-de­mokratikus forradalmár is ebből a sorsból nő fel. Erről a magaslat­ról pillantva szét tud testvériesül­ni a tágabban vett peremvidék­kel: Keiet-Európával, s tud iga­zán európai, egyetemes költővé is válni. S ezzel lényegében elérkez­tünk Ady harmadik érvényes em­beri válaszához: az ember, a mo­rális lény a huszadik században csak forradalmárként, nem csu- ' pán politikai, hanem emberi érte­lemben vett forradalmárként viszonyulhat kora valóságához. A mindegy-emberséggel, a pesszi­mizmussal. közönnyel, a kívülma­radó arisztokratizmussal szemben a mégis-emberség vállalását hir­deti Ady. Nem naiv illuzioniz­mus ez a mégis-morál: megszen­vedett. tragikus optimizmus ez, a kétségbeesés, a fenyegetettség és bizonytalanság szakadékai felett átívelő egvetlen deszkaszál. az egyetlen tisztességes emberi ma­gatartás lehetősége, hogv ne ad­juk fel „az ember Szépbe-szőtt hitet". Több ez a magatartás az elvont moralizálásnál. itt jut ér­vényre a közösségi ember felelős­ségérzete. a „Mában élni a Jövő­ért" öntudata. — Tudjuk. hogy Ady már életében, majd jó ideig halála után is döntő hatást anakorolt költészetünkre, az elmúlt évti­A marxista esztétika és iro­dalomtörténet újabb eredmé­nyeire támaszkodva, a 60-as években megérett egy új. min­den eddiginél teljesebb és dif­ferenciáltabb, az életmű min. den részletét kibontó korszerű Ady-szintézis szükségessége és lehetősége. E korszerű marxis­ta szintézis megvalósulása el­választhatatlanul összekapcso­lódik Király István akadémi­kus, egyetemi tanár munkássá­gával, azokkal az új szempon­tú. és hangsúlyosan a müvek esztétikai elemzésére támasz­kodó kutatásával, amelyeket Ady Endre című monográfiá­jának 1970-ben meglelcnt két­kötetes első része tett ismertté. zedekben inkább József Attila volt a példa és a mérce. Meny­nyiben lehet termékenyítő ma Ady költői öröksége? — Irodalomtörténeti közhely, hogy Petőfi—Ady—József Attila életműve a magyar költészet ele­venen ható fővonala. Ezidáig azonban a hangsúly jobbára az eszmei folytonosságra, az elköte­lezett. forradalmi magatartásra esett, és nemigen foglalkoztunk e fő vonal esztétikai sajátosságai­val. Ennek következtében elsik­kadt, pontosabban nem tudatoso­dott eléggé egv lehetséges esztéti­kai iránvzat folytonossága. Jel­lemző például, hogy József Attila első Ady-élménye a Halottak élén című kötet Adyja, s érett költé­szete éppúgy elválaszthatatlan at­tól, ahogyan József Attila érett költészete nélkül nem érthetnénk pontosan Juhász Ferenc. Nagy László költészetét. Ezt végiggon­dolva nyilvánvaló, hogy Ady köl­tői öröksége folyamatosan hat lé­nyegi tartalmaival ma is. még ha ezt nem is értékeljük közvetlen hatásként. Pedig ennek az esztéti­kai folytonosságnak a feltárásán, tudatosításán keresztül világosab­ban láthatnánk a magyar líra va­lódi hozzáiárulását a világ költé­szetéhez. Nálunk máig divatos egyfajta kulturális kisebbrendűsé­gi érzés, miszerint újat csak a világ adhat nekünk, mi nem ad­hatunk újat a világnak. Eszünkbe sem iut, hogv tovább vihetjük, tovább teljesíthetjük az egyete­mes gondolkodás, művészet ered­ményeit, pedig erre — sok más mellett — énpen Ady költészete a nyilvánvaló példa Sokáig csak azt hangsúlyozták az esztéták, hogy — megkésve ugyan, de ná­lunk úttörő módon — Ady is csatta^o-mtt a szimbolizmushoz. Ez részben igaz. de ez a kevésbé lé­nyeges. Arról azonban kevés szó esik — pedig ez a döntő —, hoay Ady is tovább vitte, de egy sa­játos kelet-európai lírai realiz­mus irányába. A késői Ady már nem szimbolista, de nem is exp­resszionista. És ez a sajátos lírai realizmus folytatódik József At­tila, Juhász Ferenc, Nagy László költészetén keresztül napjainkig. — Mivel lehetne röviden jel­lemezni ezt a kelet-európai lírai realizmust, s miben fogalmaz­ható meg az Ady-líra egyetemes jelentősége? — Ha egyetlen szóval kellene jellemezni ezt a — hangsúlyozom — huszadik századi lírai realiz­must, elsőként a gondolatiság szó kínálkozna. Mert ezt a lírát — amelynek rokon hajtásai szintén a peremvidékeken: Kelet-Európá­ban, a Szovjetunióban, Latin­Amerikában nőttek és nőnek — döntően a Mindenség-hiány, a Teljesség-akarás, egyáltalán a Kozmoszban való gondolkodás evilágisága jellemzi, valamint a szoros kötődés a nem elvont, hanem konkrét Emberhez, embe­riséghez. Mély történelmi elköte­lezettség, szenvedélyes közösségi kötődés hatja át, szemben a kü­lönféle individuális, irracionális utakkal. Tehát: gondolkodói fe­lelősség, művészi felelősség a le­hető emberi jó megvalósításáért. Az Ady-líra világirodalmi jelen­tőségét elsősorban abban fogal­mazhatjuk meg, hogy az elsők kö­zött alkotta meg magas esztétikai színvonalon, itt Kelet-Európában, azt a költészetet, mely máig egye­düli életképes alternatívája és individualista polgári költészet­nek. . — Készül és várjuk az .Ady­monográfia második, az utolsó pályaszakaszt feldolgozó részét. Miben tudná Király elvtárs e — talán legfontosabb — pálya­szakaszra vonatkozó kutatásai­nak eredményeit összefoglalni? — Az Ady-líra csúcsának va­lóban joggal tekinthetjük a világ­háborús évek költészetét. Ezekben a köteteiben jut el a költő egye­temes magaslatokra. E kötetekben teljesedik ki tragikus optimizmu­sa, mely egész költészetének kul­csa. Míg könyvem megjelenő el­ső részében azt próbáltam meg­mutatni, hogyan jut el Ady a ki­teljesedett otthontalanságig, majd a kiteljesedett otthontalanságból hogy próbál kitörni egyrészt a társadalmi-politikai feladatválla­lás változatain, másrészt — té­vesztett módon — az istenkeresé­sen keresztül; a második részben az elidegenedettséggel szemben győzedelmeskedő otthonteremtés gondolata kerül a középpontba. El kellett jutnia ehhez Adynak, hogy leírhassa: „a végesség: hal­hatatlanság / s csak a Máé a ret­tenet". s nem véletlen, hogy ép­pen az első világháború mindent kizökkentő, minden Voltat ösz­szekúszáló iszonyata, tébolya ide­jén. El kellett jutnia ehhez a gondolathoz annak a költőnek, aki oly mélyen élte meg az életet, akit oly mélyen foglalkoztatott az ember sorsa a huszadik század­ban. S hogv ehhez eljuthasson a költő, természetszerűleg el kellett jutnia az aktuálpolitikától a vi­lágnézetig. Azaz. el kellett jutnia ahhoz a felismeréshez, hogy az ember nem lehet otthontalan, nem lehet idegen végérvényesen saját világában, hogv „várja az Embert víg célja / a Piros, tartós öröm". S ha az ember természettől fog­va nem otthontalan, akkor meg­van az igazi, evilági otthonterem­tés lehetősége. PETE GYÖRGY Ady Endre Intés az őrzőkhöz őrzők, vigyázzatok a strázsán, Csillag-szórók az éjszakák. Szent-János-bogarak a kertben. Emlékek elmúlt nyarakon. F'lórenc nyarán s összekeverten Búcsúztató őszi Lidónak Emlékei a hajnali Párás, dísz-kócos tánci termen. Történt szépek, éltek és voltak, Kik meg nem halhatnak soha, Őrzött elevenek és holtak. Szívek távoli mosolya. Reátok néz. aggódva, árván. Őrzők vigyázzatok a strázsán. Őrzők, vigyázzatok a strázsán. Az Élet él és élni akar. Nem azért adott annyi széoet, H*gy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnvűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét. S akik még vagytok őrzőn, árván. Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom