Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

2 Kedd, 1977. október 11. L. Brezsnyev fogadta Dávid Owent • Moszkva (MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn délelőtt tárgyalásokat kezdett Moszkvában Dávid Owen angol külügyminiszterrel, aki vasárnap este érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az 1975-ös Moszkvában megtartott szovjet—angol csúcstalálkozó határozatainak megfelelően a két külügyminiszter áttekintette a Szovjetunió és Nagy-Britannia kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és a kapcsolatok fejlesztésének távlatait. Eszmecserét folytattak az időszerű nemzetközi kérdésekről ls, köztük az európai biztonság és együttműködés kérdéseiről, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséről, a fegyverkezési verseny megszüntetéséről és a leszerelésről, a nukleáris háború kirobbanása veszélyeinek kiküszöböléséről. A tárgyalás tárgyszerű, konstruktív légkörben folyt le. Andrej Gromiko hétfőn ebédet adott brit kollégája tiszteletére. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, hétfőn a Kremlben fogadta Dávid Owent. Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a Szovjetunió fennállásának hatévtizedes története során mindig következetesen a lenini békepolitikút folytatta és folytatja, állást foglal amellett, hogy a nemzetközi kapcsolatokban minden téren érvényesítsék a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének elvét. Az új szovjet alkotmányban kifejezésre jut. hogy a Szovjetunió külpolitikájának alapja az államok közötti békés viszony. A beszélgetés további részében eszmecserét folytattak arról hogyan fejlődnek tovább a szovjet—angol kapcsolatok a szovjet és az angol vezetők között. 1975 februárjában Moszkvában megtartott találkozó alkalmával aláírt dokumentum és megállapodások alapján. Hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a Szovjetunió és NagyBritannia között a különböző területeken szélesedjék az együttműködés. Megvitatta azokat az időszerű nemzetközi kérdéseket is, amelyek mindkét fél számára jelentősek és mindenekelőtt az enyhülés megszilárdításával, a fegyverkezési verseny megszüntetésével és a leszereléssel függenek össze, mind Európában, mind pedig az egész világon. Elvi jellegű megbeszélés folyt a nukleáris háború kiküszöbölésének problémájáról. Dávid Owen James Callaghan miniszterelnök nevében megismételte azt a meghívást, amelyet Leonyid Brezsnyevhez már korábban intéztek : tegyen látogatást Nagy-Britanniában. A felek kapcsolatban maradnak egymással, hogy rögzítsék a látogatás mindkét fél számára megfelelő időpontját. Forró drót létesül Moszkva és London között a véletlen nukleáris háború kirobbanása veszélyének megakadályozására. Hétfőn a moszkvai Kreml György termében Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Dmitrij Usztinov, Vaszilij Kuznyecov és más szovjet vezetők jelenlétében írta alá Andrej Gromiko szovjet és Dávid Owen angol külügyminiszter azt az öt cikkelyből álló megállapodást, amelyet a Szovjetunió és Nagy-Britannia kötött' a nukleáris háború véletlen kirobbanásának megakadályozásáról. A megállapodásról még 1975 februárjában, a Moszkvában megtartott szovjet—angol csúcstalálkozón született elvi megegyezés. A megállapodás leszögezi: a két kormány, annak tudatában, milyen megserhmisítő következményekkel járna a nukleáris háború, megállapodott abban, hogy egyaránt kötelezettséget vállal a már meglevő szervezeti és technikai intézkedések fenntartására és tökéletesítésére annak érdekében, hogy megakadályozza a birtokában levő nukleáris fegyverek véletlen, vagy engedély nélkül történő alkalmazását. Közéleti napló BORBÉLY SÁNDOR BERLINBE UTAZOTT A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának meghívására Borbély Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével hétfőn 5 napos látogatásra Berlinbe érkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A magyar pártküldöttség hétfőn délután a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának székházában baráti megbeszélésen találkozott Horst Dohlussal, a KB Politikai Bizottságának póttagjával, a KB titkárával, akS tájékoztatást adott az NSZEP IX. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a pártszervezetek előtt álló legfontosabb feladatokról. VISSZAÉRKEZETT BUDAPESTRE GRÓSZ KAROLY Grósz Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője, aki az MSZMP képviseletében megfigyelőként részt vett az Angol Munkáspárt konferenciáján, visszaérkezett Budapestre. INDIAI SZAKSZERVEZETI DELEGÁCIÓ HAZÁNKBAN A SZOT meghívására hétfőn Budapestre érkezett az Indiai Nemzeti Szakszervezeti Kongresszus (INTUC) küldöttsége. Az INTUC képviselői elsó hivatalos magyarországi látogatásuk során tanulmányozzák a magyar szakszervezetek tevékenységét, a magyar dolgozók' élet- és munkakörülményeit HAZAÉRKEZETT POZSGAY IMRE Pozsgay Imre kulturális miniszter vezetésével hazaérkezett az a küldöttség, amely Jan-Erik Wikström svéd közoktatási és kulturális, illetve Kalevi Kivistö finn közoktatási miniszterek meghívására hivatalos látogatást tett Svédországban és Finnországban. Oroszország enindent kimondott 1. „e.eLemondok a trónról..." Magyar—afgán kapcsolatok Az Afgán Köztársaság ElőAzsiában fekszik, 655 000 négyzetkilométer területen. Északon a Szovjetunióval határos, további szomszédai Irán, Pakisztán. India és Kína. Lakosainak száma 18 millió. Területén mintegy 20 nemzetiség él. Hivatalos nyelve a dari (a perzsa nyelv afgán változata) és a pastu. Fővárosa a félmillió lakosú Kabul. Gazdasági kapcsolataink alakulásában fontos lépés volt a szabad devizás kereskedelmi egyezmény aláírása 1974-ben. Ez a megállapodás fektette le tulajdonképpen a gazdasági kapcsolatok alapját. Az egyezmény alapján az Afgán Köztársaság gyapotot. gyapjút, különböző bőr- és szőrmeféleségeket. szőnyegekel, gyógyszeralapanyagokat és szárított gyümölcsöt szállít. A magyar fél mezőgazdasági berendezéseket, orvosi műszereket, kórházi felszereléseket, szerszámgépeket, kisüzemeket, gyógyszereket, vegyianyagokat és különböző fogyasztási cikkeket exportál Afganisztánba. Az árucsere-forgalom az idei év első felében már több mint a háromszorosa volt. a három évvel ezelőttinek. A múlt évben hazánk és Afganisztán képviselői már a második kulturális együttműködési jegyzőkönyvet írták alá. A magyar felsőoktatási intézményekben az elmúlt. tanévben 20 afgán ösztöndíjas tanult. Hazánk részt vett a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szervezésében épülő kabuli sugárterápiái központ építésében. Afganisztánnal 1956-ban létesült diplomáciai viszony követi szinten, ezt 1964-ben nagyköveti szintre emeltük. Eddig Hollai Imre és Rácz Pál külügyminiszter-helyettes járt Afganisztánban, 1971-ben, illetve 1974-ben. Afganisztán a bonyolultabbá vált külső tényezők ellenére is szilárd, pozitív el nem kötelezettségi politikát folytat a térség békéje, politikai stabilitása érdekében. U Ma már senki sem vitatja, hogy 1917-ben valami gyökeresen új született Oroszországban — és az emberiség történetében. Februárban a Minden Oroszok Cárjának félelmetes elnyomó gépezetét elsöpörte az egyetlen erő, amely elsöpörhette — a Minden Oroszok Népe. A földkerekség egyhatodán hihetetlenül rövid idő alatt összeomlott a világ legreakciósabb birodalma. Mi épüljön e birodalom romjain? Milyen hatalom lépjen a régi helyébe? A legjobb elmék világszerte már akkor felismerték, hogy az erre a kérdésre adandó válasz nemcsak a közvetlenül .érintett népek, hanem hoszszabb távon az egész emberiség számára sorsdöntő. „Néhány hónap leforgása alatt — írja Konsztantyin Pausztovszkij — Oroszország mindent kimondott, amiről évszázadok óta hallgatott. Ezerkilencszáztizenhét februárjától őszéig az egész országban éjjel-nappal gyűléseztek, szüntelenül és a legnagyobb összevisszaságban. A városok terein, emlékművek tövében, klórszagú pályaudvarokon, gyárban, falun, piactéren, minden valamennyire lakott ház udvarán, lépcsőházában embertömegek zúgtak. Esküvések, felhívások, leleplezések, szónoki hév — mindez tomboló „Le vele!" kiáltásokba, vagy lelkes, rekedt éljenzésbe fúlt. Mintha kocsi dübörögne végig macskaköves úton. úgy hangzott fel ez a kiabálás minden útkereszteződésnél-" Oroszország akícör a történelem útkereszteződése volt. Nemcsak a» emberek hangulatát jellemezte valami különös lebegés, hanem a hatalom jeliegét is. Március másodikán megalakult egy kabinet, amely igen stílszerűen nevezte magát Ideiglenes Kormánynak: az „ideiglenes" volt az egyetlen jelző, amelynek jogosságában e kormánnyal kapcsolatban senkisem kételkedett... A burzsoá kadetpárt képviselője, Miljukov, a kabinet megalakulásakor kijelentette: „A nép által létrehozott első társadalmi hatalmat már nem lesz olyan könnyű megdönteni". Csakhogy ezt a hatalmat nem a nép hozta létre, a nép „csak" elsöpörte a gyűlölt régit. A népuralom csíráját nem ez a testület képviselte, hanem az a másik, amely már egy héttel korábban megalakult a cári Duma székhelyéül szolgáló Tauriai-palotában: a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, amelynek eredetileg kétszázötven, nem sokkal később már kétezer tagja volt. A Szovjet új típusú, néphatalmi szerv volt, tévedései is tükrözték a benne képviselt tömegek tévedéseit. Március 2-án, az Ideiglenes Kormány megalakulásának napján még egy esemény híre járta be a világot: II. Miklós cár Pszkovban délután 15 órakor lemondott. Egyik főtisztje, Danyilov tábornok, aki jelen volt a történelmi pillanatban, így emlékezik: „ ... Sírí csend támadt. A cár felállt és látszólag nem is tudva, mit tesz, az elfüggönyözött ablakra meredt. Szája lebiggyedt, amit még sosem láttam és ettől egyébként oly nyugodt arca eltorzult. Látszott, hogy hihetetlen harc dúl a lelkében. Miklós cár hirtelen felénk fordult és szilárd hangon így szólt: — Döntöttem. Döntöttem, hogy lemondok a trónról Alekszej fiam javára..." A lemondás és a kormány megalakulásának időbeli egybeesése véletlen. De a történelemben néha a véletleneknek is megvan a maguk jelképes jelentősége. Az Ideiglenes Kormány ugyanis nem a cárizmust akarta megdönteni, hanem — éppen á monarchia megmentése érdekében — ezt a cárt lemondatni. Azok az emberek, akiket a vihar első szélvésze a bársonyszékekbe repített, tehetetlenül, semmit sem értve álltak. Az események sodorták őket, nem ők irányították az eseményeket. Nem volt egy tettük, sőt szavuk, amely el né késett" volna. És mit érteltek meg az eseményekből a régi világ képviselői? „Szárnysegédem — emlékezik Alekszandr nagyherceg — hajnali szürkületkor, elkékült szájjal ébresztett fel. A lemondó okirat volt... Felültem az ágyban, mégegyszer elolvastam. Nikinek (ez volt Miklós, azaz Nyikolaj cár beceneve a cári családban) nyilvánvalóan elment az esze. Mikor mondott le egy uralkodó azért, mert a fővárosban kenyérhiány miatt zavargások voltak? A tartalékcsapatok árulása Petrográdon? De hiszen tizenötmilliós hadsereg felett rendelkezett!..." A cár végülis — féltve a fiát — testvére, Mihail nagyherceg javára mondott le, Mihail viszont magát féltette. „Eltökéltem — jelentette ki március 3-án, —, hogy csak abban az esetben fogadom el a legfelső hatalmat, ha ez lesz nagy népünk akarata..." Ez volt a Komanovok történetében az első eset, amikor a cári família tagjait hirtelen szenvedélyesen érdekelni kezdte az orosz nép akarata... Az Ideiglenes Kormányt azonban most sem érdekelte. Március negyedikén Miljukov külügyminiszter táviratot intézett a szövetséges hatalmaknál akkreditált orosz nagykövethez, amelyben kijelentette: „A kormány, amelynek tagja vagyok, minden erejével igyekszik majd kivívni a győzelmet ..." Az orosz nép azonban nem katonai sikereket akart, hanem azonnali békét. Harmat Endre (Következik: ,Kezén-lábán gúzsbaköti...") aVu" ü: Íl# WiSiülí!:^' '- ' M * * MACHEL KUBÁBAN Magas rangú delegáció élén vasárnap Havannába érkezett Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke és a Mozambiki Felszabadítási Front vezetője. Az afrikai államfő Fidel Castrónak, a Kubai Államtanács elnökének, a Kubai KP KB első titkárának meghívására tesz látogatást Kubában. PLENÁRIS ÜLÉS BELGRÁDBAN Hétfőn második munkahetében lépett a belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozó. Az újbelgrádi „Száva" kongreszszusi központban zárt plenáris ülésen folytatta tanácskozásait a 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada nagyköveti szintű küldöttsége. A SZOCIALISTÁK VÁLASZA A Francia Szocialista Párt igazgatóbizottsága ülésén egyhangúlag elfogadott határozatban válaszolt az FKP Központi Bizottságának szeptember 23-i levelére. A szocialista dokumentum azt hangoztatja, hogy a szocialisták: hűek maradnak a baloldali unióhoz és elutasítják az ellenük indított „alaptalan támadásokat" — a szöveg a kommunista elemzést minősíti így —, amelyek „csak a jobboldalnak használnak". Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 105. — Forduljatok vissza gyorsan! — s kézzel-lábbal hadonásztak, hogy megértsük őket. S mikor látták, hogy bambán nézünk rájuk, a vezér odaugrott hozzánk, s csak ennyit mondott: — Carablnieril — aztán nekiiramodtak a sűrűnek, s egy szempillantás alatt eltűntek az áthatolhatatlan bozótban. Egy-egy lomb rezzenése vagy csak a haraszt roppanása jelezte, hogy merre vannak, de néhány perc múlva már teljesen nyomuk veszett, mintha a föld nyelte volna el őket. Mi meg inkább elkeseredve mint megszeppenve egy ideig még tanakodtunk, mert nehezen tudtunk beletörődni, hogy fuccs a báránysültnek, de aztán mégiscsak megembereltük magunkat, s lógó fejjel indultunk visszafelé. Ernst megint kitett magáért, mert csalhatatlan kutyaösztönnel szimatolta ki, hogy merről jöttünk, és bizosan vezetett vissza bennünket a megtett úton. Kisült, hogy minden gallyra, avarkupacra, vagy mohos törzsre emlékezett, úgy, hogy hamarosan derengeni kezdett az erdőszéli fény. s mi ugyanott voltunk, ahol előző este megtelepedtünk. — Te így tudsz tájékozódni ? — kérdeztem Ernsttől őszinte elismeréssel, mert belőlem ez a képesség teljességgel hiányzott. Még Szegeden is el tudtam tévedni, ha a Felsővároson vagy az Alsóvároson barangoltam. — Ez semmi — legyintett Ernst. — A harctéren sötét éjszaka, ismeretlen területen is biztos érzékkel vezettem a bajtársakat a megfelelő irányba. Egyszerűen érzem, hogy merre kell menni. Az erdei zaj azonban fokozódott, s mi nem tehettünk egyebet, mint, hogy gyorsan leheveredtünk. elővettük ételünket, és falatozni kezdtünk. Ebben az ártatlan állapotban aligha fogják elhinni rólunk, hogy összejátszunk a haramiákkal, akik valószínűleg csak egyszerű szegényemberek. S bár a báránysültből semmi sem lett, mi mégis hálát éreztünk irántuk, mert meg volt bennük a jó szándék, s ók sem tehettek róla, hogy a hatóság beleavatkozott nemes terveikbe. Máig fájlalom, hogy nem láthattam a zsiványtanyát, bár — ha most visszagondolok — volt ebben valami veszély is, hiszen fogalmunk sem volt róla, hogy ott mi vár ránk. Elvadult, konok fickóknak látszottak, különösen a vezér, akinek széles, lapos orra, hunyorgó, szúrós szeme, s kissé nyitva tartott húsos szája végsőkig menő elszántságot árult el, nem beszélve két hatalmas mancsáról, melynek lomha lóbálása is fenyegető volt, és mindig támadásra kész. Azt hiszem nem sokat habozott, ha ütnie kellett, hogy elnémítson valakit, esetleg örökre. Falatozgattunk tehát, amikor az erdő fái közül több helyen is fegyveres carabinierék bukkantak elő, nyilván abban a hiszemben, hogy sikerül lecsapniuk a banditákra. Izgatott szóváltással nyomultak felénk, de minél közelebb értek hozzánk, annál lehűltebben vették tudomásul. hogy nem sikerült a hajtóvadászat. Ingerültek és dühösek lettek, s bár mi a legártatlanabbul bámultunk föl rájuk, szitkozódva, kelletlenül ordítoztak velünk: — Mit kerestek itt? Mit csináltok? — kiabáltak kiábrándultan. Voltak vagy tízen, egy egész kis hadsereg, amely a napóleoni csákóban engem most valami színházi jelenetre emlékeztetett. De az olaszok haragja még Szicíliában is hamar elpárolog, így egy darabig ők is morgolódtak, sőt hivataloskodtak is, de aztán csak megbékéltek, s akkor az egyik valamivel szelídebben fordult hozzám: — Nem láttatok erre senkit? Gyanús személyeket? — Nem — ráztuk tagadólag a fejünket szinte egyszerre, a hatósági tényezők ellen érzett ösztönös komiszsággal. — Pedig itt is aludtunk az éjszaka. Kit keresnek? Az őrmester habozott, hogy elárulja-e a titkot, de ő is olasz volt, és szeretett beszélni. — Tolvajokat — jelentette ki szárazon, hogy a bizalmaskodásnak azért elejét vegye. Kari megint nyájas modorához folyamodott, s nevetgélve állt a hadvezéri zsandár elé: — Lövik a szarvasokat vagy az őzeket? — s rám villantott, hogy segítsem kl a beszédben. (Folytatjuk.)