Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

CsÜt8rt5k, 1977. október 6. S Elbúcsúztatták Fodor Gézát Az egyetemek központi épületében búcsúztatták Fodor Gézát Konferencia ritkatémekről Hazánkban évente több milliárd forint értékű ritka­fémet használunk fel, de egy évtizeden belül több­szörösére lesz szükség. A nagy tisztaságú, különle"^ kémiai és fizikai tulaK ságokkai rendelkező féme­ket a korszerű technika fej­lődésével kezdték nálunk is széles körben alkalmazni. Szerdán Pécsett megkez­dődött a ritkafém konferen­cia, amelyet ezúttal hatodik alkalommal rendeztek meg. A tanácskozás most elő­ször nemzetközi méretű. Száznegyven résztvevője kö­zül negyvenen érkeztek a Szovjetunióból, Lengyelor­szágból, Csehszlovákiából, az NDK-ból és Romániából. Valamennyien a téma leg­kiválóbb szakértői, a tudo­mány és az ipar területén. A ritkafémek szerteágazó köréből a természetes radio­aktív elemekkel és a ritka­földfémekkel foglalkoznak a háromnapos konferencián. A szeptember 89-én el­hunyt Fodor Gáza akadé­mikus, tanszékvezető egyete­mi tanár búcsúztatását teg­nap, szerdán délelőtt tartot­ták. Az egyetemek központi épületének előcsarnokában felállított ravatalnál rótták le kegyeletüket tudóstársai, egyetemi kollégái, családjá­nak tagjai, hallgatói, bará­tai, ismerősei. Az egyetemi énekkar gyászdalai után el­sőként dr. Antalffy György, a József Attila Tudomány­egyetem rektora búcsúzott Fodor,Gézától, a tudóstól, a volt rektortól, a pedagógus­tól, a közéleti embertől. A Magyar Tudományos Akadé­mia nevében dr. Tarján lm­r« akadémikus vett végső búcsút as elhunyttól. Szólt a ravatalnál dr. Szikely Sán­dor, a JATE pártbizottságá­nak titkára, valamint a társ­intézmények nevében dr. Cserháti István tanszékveze­tő egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese. Fodor Géza földi marad­ványait a szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra. A sírnál dr. Tandori Károly tanszékveze­tő egyetemi tanár, a JATE Természettudományi Kará­nak dékánja, valamint a ta­nítványok nevében Tóth Pé­ter egyetemi hallgató vett végső búcsút dr. Fodor Gé­zától. A sírt elborították o részvét és a kegyelet virá­gai. Kiállítás az HDK nemzeti ünnepén A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe, alapításának 28. évfordulója alkalmából Hans és Lea Grundig grafikusművészek munkáiból nyílt kiállítás szerdán Budapesten az NDK kulturális és tájékoztatási központban. A házaspárnak eddig már több mint kétszáz közös tárlata volt, bemutat­koztak számos európai orr szágban, valamint Japánban, Kubában és Argentínában is. Budapesti kiállításukon 60 alkotást, metszeteket, ak­varelleket, ceruza-, grafika-, tus-, kréta- és tintarajzokat láthatnak az érdeklődők ok­tóber 26-ig. A művészek munkásságát Áradt Nóra művészettörté­nész, a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténett kutatócsoportjának igazgató­ja méltatta. Karamellás fej, fűszerezett krémtúró Tejipari tervek ' A Szegedi Tejipari Válla­lat nemcsak a várost és a megyét, de Bács-Kiskun déli körzeteit is ellátja termékei­vel, idén 16 millió literrel adva többet a tervezettnél. Az ellátás további javítása érdekében többirányú tevé­kenységet folytatnak: fej­lesztik a szervezést, az üz­lethálózatot és az együttmű­ködést a kereskedelemmel és változtatják a termék­struktúrát, azaz időről időre üjabb termékekkel jelent­keznek. Nem tejipari gyártmány ugyan, de szorosan ahhoz kapcsolódik az első újdon­ság: Csongrád megve na­gyobb városaiban fokozato­san tejautomatákat fognak felállítani, hasonlókat a bu­dapesti pályaudvarokon lát­hatókhoz. Elsőként főleg az egyetemisták élvezhetik en­nek minden előnyét, már az idén: az Aradi vértanúk te­rén, a népszerű „Gödör" ét­teremmel szemben levő pék­süteményes bódénál szere­lik fel az első gépet, amely­ből különféle hűtött tejipari készítmények, joghurt, ke­fir, tej és kockasajt lesz kapható. A vállalat új gyártmányai közé tartozik a jövő év első­második negyedévétől a ho­mogenezett tej, fóliás cso­magolásban, valamint két újdonság, az ízesített tejita­lok köréből: a karamellás és a kávés tej, melyeket rög­tön a gyártás megkezdése után a megve mintegy 40 helységében lehet majd vá­sárolni. ,Aa első negyedév. ben az utólagos hőkezelési eljárással készült fűszerezett krémtúrók gyártmánycsalád­jának első darabjai is kike­rülnek az üzemből: a pap­rikás-hagymás és a zelleres­zöldséges, 125 és 350 gram­mos csomagolásban. Később még további négyféle fűsze­rezett krémtúró gyártásának megindítását tervezik, s 1978 második félévétől ez­zel a termékükkel az egész országot ellátják majd. A több mint 5 millió forint értékű, vadonatúj technoló­giával készülő krémtúró sza­vatossági idéje az utólagos hőkezelés miatt két-három nap helyeit 6—8 nap lesz. Mivel a lakosság megfele­lő tejellátásának kérdése az utóbbi években különös fon­tosságúvá vált, a legtöbb tejipari vállalatnál a ter­mékskála szűkül, a volumen, azaz a megtermelt mennyi­ség növekszik. így egyre in­kább elterjed a vállalatok közötti együttműködés kere­tében a kölcsönös vásárlás, egymás termékeinek átvéte­le. A Szegedi Tejipari Vál­lalat szinte azonnal „ráha­rapott" a BNV-n nagy si­kert aratott epres és citro­mos, habosított joghurtra, s már „meg ls kapta" a gyár­tó Budapesti Tejipari Válla­lattól. A francia licenc alap­ján készült, rendkívül ízletes édesség a jövő év folvamán tehát már a szegediekhez ls ellut. Jelentős mértékben vásároltak még különféle gyümölcsökkel ízesített jog­hurtokat, valamint a Bara­nya megyei társvállalattól 10—15 dekás csomagolásban sajtokat is. A tetszetősebb külső. a csomagolástechnika javítása érdekében nemsokára a vaj alufólia köntösben kerül a fogyasztókhoz, akárcsak a félzsíros krémtúró. A tejipari vállalatnál úgy tervezik: ha minden „bejön", a tervek szerint alakul — 11—12 százalékos értékesíté­si felfutás várható a közel­jövőben. Azonban tisztában vannak azzal is, hogy az op­timális szükségleteknek még mindig csak körülbelül 70 százalékát tudják kielégíte­ni. Növelni kívánják a pro­pagandát, fontos a fogyasz­tói „hagyományok", az igé­nyek megváltoztatása, hi­szen egyre több jó minősé­gű, bő választékban kapható tejtermék várja a vásárló­kat — a szegedi vállalat gyártmányai. Forgalom a fogadószinten A viz állt még a bejárat melletti gödörben. Jó helye volt ott, az igazgató csinálta neki, sajátkezűleg. Ebben a városban mindenki tudja — könyveiből vagy máshonnan —, hogy sokféle szerszám engedelmes Tóth Bélának, a Somogyi-könyvtár igazgató­jának kezében; de azt, hogy az ásó is — most bizonyítja először a nagy nyilvánosság előtt. A Somogyi új (augusz­tusban elkészült), Odessza városrész 228-as épületének „fogadószintjén" berendezett fiókkönyvtárát tudniillik el­árasztotta a minap az eső­víz. Merthogy a magasabb fekvésű úttestről ls — akarja vagy nem — a fogadószint fogadja az égből folyó áldást. Az eredmény; a könyvtár gyönyörű parkettája átvette a víztermészetet, hullámokat vetett, és úgy maradt. És persze megszületett a gödör. De mindössze ez a két szeplő az amúgy nagyon szép, sok funkciójú, kétmillióért létre­hozott fiókkönyvtáron, amely pillanatnyilag a legnagyobb és a legkorszerűbb a városi hálózatban. — A parketta rövidesen újra sima lesz, reméljük ha­mar jönnek a mesterek, és eltüntetik az árnyornokat — mondta a könyvtár vezetője, Joó Sandorné. Végigkísért a hosszú folyosón, az eredeti garázsfalakon vágott ajtókon, a könyvespolcok között. „Hogy tetszik?" Ügy kérdez­te, nálam bátrabbak sem mertek volna rossz szót mon­dani hamar megszeretett bi­rodalmára. Nehéz is lenne. A hosszú­kás, téglalapforma, 160 négy­zetméteres alapterületen az előcsarnokból jobbra és bal­ra nyílnak a kisebb-nagyobb, folyosókkal összekötött helyi, ségek: az egyik szárnyon két olvasótér, körül könyvespol­cokkal, középen asztalokkal és kényelmes, modern szé­kekkel — a felnőtteknek; az olvasószobában a kiállítások­nak helyet adó polcok alatt íróasztalok, nyugodt sarkok a helybenolvasásra. A másik szárnyon az előcsarnok mel­lett a kölcsönzőrészleg kapott helyet. Következik az iroda, majd olvasótér a gyerekek­nek, a falán színes, kedves képek, játékok. Legbelül is­mét egy olvasó-, illetve ze­neszoba — lesz, ha megér­kezik a berendezés. A zenei kiadványokat máris idegyűj­tötték, van néhány lemezük, eddig főként a gyerekek hall­gatták a meséket, gyermek­és népdalokat. Ugyancsak Itt Kapott helyet a negyvenféle újság és folyóirat elhelyezé­sére szolgáló tárló. A bútorok tetszetősek és jól kihasznál­hatók, a szőnyegeket gonddal válogatták, ügyelve a színek összhangjára. A rengeteg Ilyen-olyan csövet, amelyek a garázsokban keretezik a falakat, faburkolat alá rej­tették, akárcsak a fűtőteste­ket és a mennyezetet. A szo­kásts, vastag, fényt elnyelő és a szellőzést lehetetlenné tevő üvegfalakat redőnyös ablakokkal cserélték fel, a szobák világosak, levegősek. Aki bejön, jól körülnéz, ha­marosan kedve támad, hogy böngésszen a könyvek között, egyet-egyet leemeljen a polcról, belenézzen, időről megfeledkezve olvasson. Va­jon megteszik? A könyvtárvezető a No­vember 7. Művelődési Köz­pont melletti kiskönyvtárból került ide, az új szegedi ol­vasóközönség tehát nem is­meretlen számára. — Csakhogy itt „újak" lak­nak, a lakótelep házaiba frissen beköltözött családo­kat nem ismerem. Mármint az érdeklődésüket, az idő­beosztásukat. Az olvasók to­borzása mellett most ez a legfontosabb dolgunk, hogy tájékozódjunk: a lakosság milyen rétegeire számítha­tunk, miféle könyvek lesznek a legkeresettebbek, a köl­csönzésen kívül milyen más szolgáltatásokat várnak; a nap melyik szakában jut ide­jük a könyvtárra, hogyan alakul a hétvégi program­juk — a mi nézőpontunkból. — Rövid idő telt el a nyi­tás óta, de talán vannak mór elképzeléseik: kié lesz, hogyan működik ez a szép könyvtár, ha már „teljes ka­pacitással üzemel"; ha a környék lakói már mindany­nyian tudomásul veszik, hogy létezik, kesz a szolgálatukra. — Az egy hónap alatt 415-en iratkoztak be. Nem szabad elfelejteni, hogy az augusztus vége, a szeptember eleje még uborkaszezonnak számít, az Iskolásoknak és a szüleiknek az évkezdés gondjaival. Az egyetemisták pedig nemrég jöttek vissza. A beiratkozottak 20 százalé­ka munkás. Sok az általános iskolás (a 415-ből 135-en). Van elég Ifjúsági könyvünk, ismeretterjesztő és szépiro­dalom egyaránt, és máris tartottunk játékos gyerekfog­lalkozásokat. A közeli Mező Imre iskolából szóltak, hogy egy-egy osztállyal rendszere­sen jönnének afféle rendha­gyó órákra. Az egyetemisták közül huszonketten iratkoz­tak be eddig, itt laknak a kollégiumban. Azt hiszem, egyelőre nem tudják, hogy egészen jó kézikönyvtár áll rendelkezésükre, később majd a zeneszoba, és aki Igényli, annak viszonylag nyugodt, kényelmes tanuló­hely. Hogy a látogatóink összetétele később miként változik, erről korai lenne beszélni. Sok kismamára, a gyermekgondozásra itthon­maradottakra számítok, és minthogy lakótelepről, fia­tal házasokról van szó, az általános Iskolások és a még kisebbek jó Ideig sokkal töb­ben lesznek, mint a középis­kolások. Mit várnak a könyvtártól? Jó könyveket és jó szót. Vagyis, hogy jól ajánljuk a Jó könyveket, gyorsan megkaphassa, akinek kevés az ideje, nyugodtan elüldögélhessen, aki ráér. Bí­zom benne, hogy a városrész legforgalmasabb háza lesz ez a 228-as, Legalábbis a foga­dószint. Sulyok Erzsébet Új film Egy erkölcsös éjszaka Színes magyar film. trtai Bacsó Péter és Örkény Ist­ván. Zene: Balassa P. Ta­más. Operatőr: Tóth János. Rendezte: Makk Károly. Főbb szereplők: Makay Margit, Psota Irén, Carla Romanelll, Tarján GyBrgyi, Cserhalmi György. Avatott kezek simították vászonra Hunyady Sándor novelláját, A vöröslámpás házat. Bacsó Péter a film­rendezői, Örkény István az írói szem rés éleslátásával sietett Makk Károly segítsé­gére, nem haszontalanul: az Egy erkölcsös éjszaka az utóbbi évek egyik legsikere­sebb hazai termese. A cím némileg leszűkítő. Valójában egy erkölcstelen és egy félig-meddig erköl­csösnek mondható éjszakára virrad hajnal a század eleji koloasvári nyilvánosházban, ami éli a maga megszokott életét, mígnem közibük csöp­pen a „doktor úr", a marad koeztra-kvártélyra, majd megérkezik a kedves mama is, valahonnan faluról. A bo­hém fiút — doktor úrnak R eggel hat óra. Az ab­lak alatt egy kocsi vergődik. Kinézek. Nem fér ki a kis teherautó egy másik kocsitól a parkoló jármüvek közül. Előre, hát­ra, kész kínlódás. Már elfordulok, mlfcor csö­römpölés veri fel a környé­ket. Egy piros Zsiguli hátsó ab­laka. Beverte! Szegény gazdája! — gon­dolom, amikor arra leszek fi­gyelmes, hogy a teherautó pilótája, nem is túl sietősen, még egyszer elöreguritja a kocsit, majd elkanyarodik. De miért? YE 85-11 — irom gyorsan a rendszámot, Bár még min­dig nem akarok hinni a szememnek, hogy elmegy. Sietős az útja? Nem tudott egy betétlapot se hagyni, ar­ra sem volt ideje? Nem értem. Nem értem, hogy miért kell rendőrséget hinni, tanú­kat felírni ahhoz, hogy meg­találják? A 10. sz. Volán Vállalattól percek alatt meg­mondták telefonon, ki tilt a kormánykerék mögött. Egy fiatal sofőrnő, a közelmúlt­ban vizsgázott. KRESZ-ből is, természetesen. S most, az első koccanás­nál, levizsgázott. Tisztesség­ből, korrektségből. J J volna, ha nem felej­tené el a fő magyar közmondást, melynek a lényege, hogy a sánta ku­tyát utolérik. A közmondás elejét is ismeri bizonyára. De miért kell ahhoz bün­tetés is, hogy ezen gondol­kozzék? szólítják, bölesésztanulmé­nyait tisztelendő — természe­tes gesztussal befogadja a házicicák hermetikusan zárt közösségtenyészete, a hamvas lelkű mamának viszont szín­lelni kell, megőrizni a tisz­tesség látszatát, amíg csak lehet. Ettől a „színjátéktól" töltik együtt azt a bizonyos erkölcsös éjszakát: a Mutter munkaszüneti napot rendel el. S noha pirkadat előtt menetszerűen bekopogtatnak a kuntsaftok, átvirrasztott kártyacsatáktól mozgásigény­re hevült úri társaság, meg az egyik örömlány idegei is fölmondják a szolgálatot, ön­gyilkossági kísérlete perpat­vart csap — a hazautazd kedves mama azért van any­nyira naiv, hogy szemet huny a látottakon. Talán igaz, ta­lán nem, nyugodt lélekkel tá­vozik, mit sem vett észre a történtekből. Makk Károly filmjének belső környezetrajza, fony­nyadt félhomálya egyszeyre rajzol finom ecset von ássa! kor- és kórképet. A szere­lem nem téma nálunk —ok­tatja a Mutter Bellát, a prob­lémázót, kl társnői közül nemcsak idomaival különbö­zik, de ösztönös türelmetlen­ségkomplexumaival is. Egye­dül neki kevés a többiek ki­alakulatlan érzelmi élete, a nagy ritkán szervezett színház és kirándulás. A lefojtottság és ambivalencia filmje ez, Tóth János mesterien diszk­rét fényképezéeében, olyan remek ezínéazl alakításokkal, mint a vásznainkon lassan otthonossá váló Carla Romá­nomé, vagy Makay Margité, Psota Iréné, A postás szere­pében Máriáss József reme­kelt N. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom