Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

Vasárnap, 1977. szeptember 11." MAGAZIN Mi az oka annak, hogy az emberek ennyire gyanakvóan és ilyen könnyen elhiszik a legroszszabbal is felebarátaikról? A minap például, amikor a kávéházban reggeliztem, egy leányzó figyelmesen rám pillantott, és — mindegyik szavát valami különleges értelemmel felruházva — ezt mondta: — Tegnap biztosan remek estéd volt. ugyebár? — Tegnap? — feleltem kérdéssel, s megpróbáltam visszaemlékezni, mi volt az, ami akár csak a legkisebb árnyékot vethetné a hírnevemre. Ez alkalommal olyan ártatlannak éreztem magam, mint a ma született bárány, mégis félrefordítottam a tekintetemet, s ekkor megvilágosodott az agyam. — A, biztosan a vörös szememre célzói! Hát ennek nem a sok nő. meg a borban és a dalban való tobzódás az oka. hanem csupán az, hogy ma reggel egy kis frissítő úszkálást végeztem az uszoda klórozott vizében. És mindig így van. Ez a lány egyáltalán nem kivétel. Hiszen ha találkozunk egy pirospozsgás úriemberrel, akinek tekintélyes, kékespiros orra van, akkor értő kacsintással kijelentlük: — Látszik, hogy ez nem alamizsnára tékozolta a pénzét... Pedig valóban nemcsak a konyak lehet ilyen hatással a bőrre. Például a túl sok friss leveA gyanú öl gő is. Emiatt sok öreg matrózt vagy favágót alaptalanul lehetne a szeszes italok kedvelésével gyanúsítani. A gyanakvás jelenségének még egy példája — n „kék folt a szem alatt'. Az efféle ékesség láttán először a verekedés jut eszünkbe. fis nem sokan hiszik el azt, ha valaki például azt mondja, hogy a sötétben egy félig nyitott ajtónak ütközött. Mindenesetre, magam sem hittem el. amikor a barátom óriási, bíborvörös dudorral a homlokán jelent meg. — A sötétben beleütköztem a félig nyitott ajtóba — magyarázta. — Ide hallgass — felettem —, mesélhetsz mindjárt Piroskáról és a farkasról is. csak sose restelld magad... — Dehogy, igazat mondok — jelentette ki barátom fájdalmas sóhajjal, mivel nem én voltam az első, aki kétségbe vonta szavait. — Valóban ügy történt — folytatta —, hogy amikor tegnapelőtt hazaértem, a kutyám elém iramodott, és ... MoSt láthatod ezt a dudort. De hát senki sem hinné el, hogy én ilyen rendes ember vagyok, és mindig az előszobában húzom le a cipőmet. Ezért tálalom fel a félig nyitott ajtó históriáját. — Ez persze ostobaság, a te helyedben azonban én mégis a kutya verzióját használnám fel. Ez mindenesetre jobb. mint a félig nyitott ajtó, azt senki sem hiszi el. — Ügy látszik, neked tapasztalataid vannak a kék foltok és a dudorok eredetinek megmagyarázása terén — mondta barátom kajánul. — Igen, ugyanis egyszer jókora ké'c folt volt a szemem alatt — Éj hogyan szerezted? Repülő csészealjjal ütköztél össze? Fontolóra vettem, mit feleljek. És úgy határoztam, hogy az igazat mondom: — Sötét volt, nem akartam felgyújtani a villanyt, és beleütköztem a félig nyitott ajtóba ... Széles mosoly ömlött el barátom arcán. Nem hitte el. Hiszen az emberek annyira gyanakvóak! Márpedig éppen így történt Az ajtó valóban félig nyitva volt, és én olyan erővel vágtam neki a homlokomat hogy úgy csengett tőle a fúlem, akár az ébresztőóra. STIG KLAESSON (Gellért György fordítása) Böngésző Jékely Endre A vizek óriásai cimű könyvében arra vállalkozott hogy a vizek világának szakavatott ismerőit megszólaltatva, a tengerek és folyamok hatalmas állatairól ad közre egy rendkívül érdekes válogatást A vizek mélyén élő, mintegy 210 ezer állatfaj közül azokra esett a választása, melyek az idők folyamán fontos szerepet játszottak vagy fognak látszani az ember életében. Könyvének lapjain izgalmas halász-, vadász- és horgászkalandok csábítanak olvasásra, A 30— 40 tonnát is elérő, kisebb hajókat is veszélyeztető óriás kalmárokon kívül megismerkedhetünk a cápák és a ráják természetével, a kígyóhalnak is nevezett muréna életformájával, napjaink vízi őshüllőivel. a krokodilusokkal, a vízi kígyók és teknősök elejtésének módszereivel. A sarkvidék állatai közül több történet foglalkozik a jegesmedvével, a fókákkal és rozmárokkal, valamint földünk legnagyobb állatával, az óriás cettel. Róbert Merle könyve után viszont már kevés újat tud mondani a delfinekről szóló fordításokkal. (Gondolat, 1977.) Konrád Lorenz válogatott tanulmányai is az állatok világával foglalkoznak, de egészen más szempontból. Korábbi sikeres könyvei után, melyek elsősorban az érdeklődő laikusok számára készültek, most több évtizedes kutatói pályájának eredményeiből nyújt válogatást. Lorenz munkássága elválaszthatatlan az etológia — a magatartást kutató tudomány — önálló tudománnyá fejlődésétől. Most közreadott tanulmányaiban jórészt a madarak magatartásformáit, a szimbolikus mozgásformákat, a különféle kifejező hangokat tárgyalja, de különösen fontos és alapos tájékozottságot kíván az a rész. ahol a magatartás-kutatás módszertani kérdéseit fejtegeti. Az 1973-ban Nobel-díjjal kitüntetett osztrák tudós a diszciplína ismeretelméleti vonatkozásait, a tudományágon belül kialakult irányzatok sajátosságait is az olvasó elé tárja. (Gondolat. 1977.) Végh Antal válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye A leltár címet viseli. Valóban egyfajta öszszegzést eredményeznek az itt olvasható novellák, ahol olykor az egyes írások is sikeres kortörténeti tablóvá válnak. A móriczi hangvétellel íródott kötetnyitó novella (Sámánok) ugyan nem ad többet a nomád pásztorvilág gyermekien kegyetlen és naiv rajzánál, de ezt követően (például a Vizitben) máig ható és izgató etikai kérdések körül bonyolítja történeteit a szerző. A személyi kultusz időszakának ábrázolása ugyan nem több, mint amit jobb íróink is elmondtak már erről a korról, de találhatunk olyan írásokat is, amelyekben mai problémáink gyökereit is sikerül megmutatnia (Hldroxil-gyök, Lenlnsándor. A leltár stb.). Valamenynyi itt között novellája egy örvendetes jelenségre hívja fól a figyelmet: a művek középpontjában mir.dig alacsony osztályhelyzetű hősök állnak, akiknek rajzával létrehozójuk szerencsésen túl tud lépni a sematizmus egyszer már csődöt mondott megoldásain, és egy szikár, hamis nézetektől befolyásolhatatlan módszert kezd kialakítani. (A szerző kiadása, 1977.) Rózsa Gyula Négy portréja a Munkácsy-dij nemzedékét, Kokas Ignácz, Varga Imre, Vígh Tamás és Kondor Béla művészetét mutatja be. Ez a nemzedék — írja Rózsa — élvezte és szenvedte a politikai öntudatosodás mámorító élményét, és az illúziók összeomlásának. a blgonyos bizonytalanná hullásának keserűségeit Igy* hát Rózsa azoknak a pályáját tárgyalja, akik a társadalmi, politikai és magánéleti válságok hullámvasúján sem szédültek a művészi megrekedésig, hanem életműveket és iskolákat teremtve, alapot adtak a legújabb képzőművészeti törekvések számára. E művészi utakat vázolva, Rózsa gondosan ügyel arra, hogy a kor, az uralkodó művészi Irányzatok egységesítő, elmosó tendenciái mellett az egyéni sajátosságok finom elemzésére is sor kerüljön. A fekete-fehér és színes reprodukciókat bőségesen tartalmazó könyv szerkesztés szempontjából is figyelemreméltó teljesítmény. Eredeti bevezetéseivel, pontosan eligazító adataival segíti hozzá az olvasót a művészekkel és művekkel való megismerkedéséhez. (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1977.) Az Európa Könyvkiadó Szabó György válogatásában mai olasz drámákat adott ki. A Bűntény a Kecskeszigeten szerzői között találjuk Rossi dl San Secondo, Ugo Betti, F.duardo de Filippo, Alberto Moravia és más, kevésbé ismertek nevét. A műveket úgy válogatták csokorba, hogy Itália megannyi jellegzetes figurája, az olasz társadalom szinte minden képviselője megtalálható legyen bennük. A darabokban minduntalan érződik a XX. századi olasz színház korszakos jelentőségű alakjának, Luigi Pirandellónak hatása, ám mégsem mondható, hogy a legutóbbi, közel fél évszázados drámatermés kizárólag a Nobel-díjas szicíliai író filozófiájának vonzásában jött létre. Az olasz groteszk színházból kinövő friss drámai hajtások, a fonák helyzetek, a meglepően összetett jellemek, a vígjátékban is igényes létértelmezések egytől egyig megtalálhatók itt, mégpedig nagyon is eredeti formában. A legfiatalabbak — közöttük Alberto Moravia és Goffredo Parisé — alkotásainak analitikus jellege különösen jól érvényesül olvasás közben. A mai olasz dráma gazdag forrásvidékének régóta várt föltárásával mindeddig túlzott Ptrandello-központú ismereteinket bővíti most e kitűnő válogatás. (Európa, 1977.) TÉGLÁST IMRE Katona ludit Vénasszonyok nyara A gyümölcsök húsa kiolvad. Iz csurran s vörös magvakból a napra kristálysóit az őszi nap kicsapja. Rétekről a fák messze bolyongnak. •Izgalom fut át a szárakon. Nedvek tolongnak a sápadt levelekben. Nesz bukdácsol. A zaj már tehetetlen, hátára billent s fekszik az úton. Mi mozdít meg mindent gyökérig? Poros nagy útját a nyár izzadva futja, fútorkokból hang tör fel s magasodva zeng a végső beteljesülésig. Esőfürt leng. A búza csűrben áll már, fűre ejti súlyos fejét az illat s mi megköszönni szorgos napjainkat szótlan állunk a bőség asztalánál. védelme A

közelmúltban hosszabb időt töltöttem a Duna-kanyarban. A fest"! szépségű vidék évről évre több turistát vonz. Sajnos, ezt a szépséget már kikezdte az emberáradattal együtt járó „betegség", a szemetelés. Nem elég. hogy a Duna vize még mindig kátrányos, s ezért gyakran megesik, hogy a strandolók fekete pöttyesen jönnek ki a partra fürdés után. De vajon miért tetézik mindezt a turisták? A parton mezítláb végigsétálni lehetetlen. Széthajigálva, nemcsak papír, ételmaradék és más hulladék, hanem törött sörös- és borosüvegek, felnyitott konzervdobozok. Sajnos, a balesetek egyre szaporodnak emiatt. A víz alatt lapuló üvegdarab könyörtelenül elvágja a gyerekek és felnőttek lábát. Értetlen számomra ez a jelenség, mert a környék tanácsai szemétgyűjtőket helyeztek el — nagyon ötletesen —, vasállványra fóliazsákokat feszitettek ki. Ha megtelik, könnyen lekapcsolják és elszállítják. Illetve, csak elszállítanák, ha megtelne. A környezet azonban szemetes, míg a szemétgyűjtő üres, vagy éppen alig található benne valami. Pedig ez végképp az embereken múlik. Egy csöppnyi többletmunka másokért. De ez nem minden. Ne higgye senki, hogy csak a lakóhelyek közelében érvényes a megállapítás. Távol mindentől, például a szobi révvel szemben, ugyanolyan szemetes a part, mint bárhol máshol. Az autós turistainvázió elérte a visegrádi fellegvárat is. Jelzi ezt a sok elhajigált olajos műanyag flakon. Az életért küzdő virág mellett a kifolyt maradék olaj feketére festi a vöröses talajt. De ne menjünk ilyen messzire! Elég, ha valaki arra szánja magát, hogy a Szeged—Budapest között közlekedő vonat ablakán kinéz. Hiába az ablakfélfán levő kis tábla, áthúzott üvegpalackkal és bármilyen felirat, mégis összetört üvegek, konzervdobozok, papírgalacsinok láthatók a vasúti sínek mentén. Szerencsés vidék az. ahol valamilyen okból leégett a fű, legalább a szemét és papír is megsemmisült. Persze, az is feltűnik, hogy hány helyen látható kisebb-nagyobb szeméttelep kint a határban. Ahol valamikor ballangót görgetett játékosan a szél. most fóliadarabokkal civakodik, felkapja, leejti, míg egy növényen fel nem akadnak. Lehangoló látvány ez, s az ember önkéntelenül arra gondol, mi lesz 10—20, vagy 30 év múlva? A szemét lesz úrrá a vidéken? Az is elszomorító, amit újabban a szegediek kedvenc sétálóhelyén, a korzón lehet észlelni. A járdaszegélynél elhaiigált kukoricacsutkák, őszibarackmagok, fagylalttölesérek díszelegnek. Pedig minden éjjel tisztára mossák a locsclóautók a város utcáit, annak rendje és módja szerint. Hol van már az az idő. amikor az idegenek Szegedet a legtisztább város jelzővel illették? Emlékszem, még mozgalmat is szerveztek a városban. S meg is volt az eredménye. Hihetetlenül megnőtt a forgalom az utóbbi években Szegeden. A személyautók mellett egyre több traktor, vontató és teherautó közlekedik a város útjain. Eizor.y, roVszor htitt'k le nor és szemét a rakományból az aszfaltra A takarítógépek ugyan ezeket eltávolítják, mégis tenni kellene ellene valamit, hogy ne szóródjon örökké. A vandalizmusnak is furcsa megnyilvánulásai vannak. A közelmúltban a Tisza-parti sétány közelében az egyik szeméttárolót valaki letörte, s a körzetében szétszórta a benne levő szemetet Vajon mi lelkesítette tette végrehajtásakor, a társai, az alkohol, vagy a virtus? Szűkíthetném p. kört még mondjuk Tarjánra is. Már az is fo^as kérdés, miért kell a betonrengeteg között minden talpalatnyi földet kibetonozni. A kis fáknak meghagyott szűk élettér sokszor bizonyul kevésnek, s ezért idő előtt el is pusztulnak. Pedig védeni, óvni kellene őket. hogy mielőbb megerősödhessenek. Sokszor hallani, hogy ennyi és ennyi kis fát ültetnek el társadalmi munkában. Arról azonban keveset. hogy mennyi kiültetett kis fát gondoztak, locsoltak, permeteztek egész évben. Ebben a városrészben is jócskán van szemét. Kevesen tudják, mert legtöbben még az igazak álmát alusszák, hogy hajnalonta, 4 —5 óra körül, a 800-as épületek parkjaiban egy néni szedegeti a szemetet, papírgalncsinokat, elhajigált dinnyedarabokat. Sárga műanyag vödre, ha megtelik, kukába üríti, s aztán újrakezdi a gyűjtögetést, mégsem győzi. Csak a nagyjára marad ideje, ha haladni akar. Sok a szemét? Miért nincs szemétláda? — kérdezhet vissza bárki. Valóban hiánycikk ezen a részen a szemétgyűjtő. Ha van is. mint például a Tünde téren, mindig színültig van, de sajnos a tér is. Lehet, hogy ritkán ürítik? Járt-e már valaki úgy Tarján parkjaiban, hogv a földre szegezte tekintetét? Utakon, bokrok között, füves réteken egyaránt nagyon sok cigarettavéget lel. Pedig ezeken a helyeken apróságok játszanak, iskolás csapatok randalíroznak. s bizony rábukkannak a eigarettavégekre. Bántóan nagy a pazarlás, hogy könnyelmű és meggondolatlan viselkedésünkkel talán akaratlanul is gyilkoljuk a természetet. Mindannyian tudjuk, hogy a panelrengetegben a környezetet újraéleszteni nem kis feladat, s évek kellene!: hozzá, hogy az apró növénykékből fák, bokrok, virágok legyenek. Nem késleltetni kell ezt a folyamatot, hanem segíteni. Ne legvünk restek hát összeszedni a hulladékot — vagy legjobb volna el sem dobni — esetleg megöntözni a fákat, füvet, bokrokat. Védjük, óvjuk a természetet, környezetünket a jelenleginél lényegesen több szívvel. Sok mindent elsoroltam már. de egy dolog még a nyelvemen van. A pázsiton sokszor gyerekeket nem engednek a felnőttek játszani. Az autó mégis más. Neki többet lehet. Nyugodtan parkolhat a drága pénzért és sok munkával létrehozott füves felületeken is. Ideie lenne megérteni, környezetünk védelme rajtunk is múlik. Magunk teremtjük meg magunknak, s olyan marad, ahogyan mi is viselkedünk. RADICS FERENC