Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

2 Péntek, 1977. szeptember 2i Lázár György Szófiában (Folytatás az 1. oldalról.) Georgi Dimitrovnak a bolgár főváros szívében álló mauzóleumánál, majd lerótta kegyeletét a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának szarkofágjánál. A mauzóleumtól a magyar kormányfő Vladimír Videnov budapesti bolgár nagykövet kíséretében gyalog ment át a Minisztertanács épületébe. Itt Sztanko Todorov dolgozószobájában négyszemközti megbeszélést folytatott bolgár vendéglátójával. * Csütörtökön délután a bolgár Minisztertanács épületében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Lázár György és Sztanko Todorov, valamint a két kormányfő kíséretének tagjai között. A tárgyalósokon bolgár részről részt vesznek: Makó Dakov miniszterelnök-helyettes, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bixottság bolgár tagozatának elnöke, Marij Ivanov, a külügyminiszter első helyettese, Pefer Kiszjov, az elektronikai és elektrotechnikai miniszter első helyettese, Marko Markov, a minisztertanács elnökének kabinetfőnöke, Penko Bakalov, OÁ Állami Tervbizottság elnökhelyettese, Jordán Cvetanov, a gépgyártási és fémkohászati miniszter első helyettese és Vladimír Videnov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A több órás, mindvégig szívélyes, elvtársi légkörű kormányfői megbeszéléseken áttekintették a Magyar és a Bolgár Népköztársaság politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlődését, különös tekintettel az MSZMP és a Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusa határozataiból adódó feladatokra. Mindkét részről hangsúlyozták a rendszeres személyes találkozók, közvetlen tárgyalások jelentőségét, a sokoldalú együttműködés további kibontakoztatásában. A megbeszélések egyik központi kérdése a gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok helyzete, ezek dinamikus továbbfejlesztésének lehetősége volt. Ennek megfelelően külön figyelmet szenteltek a — már eddig is igen eredményes és a kölcsönös áruforgalom növekedését is nagyban segítő — termelési kooperációk bővítésének, újabb területekre való kiterjesztésének. A kormányfők kiemelték a két ország népei közötti isin pgn OKTÓBER JEGYEBEN A Nagy Októbert Szocialista Forradalom közelgő 00. évfordulójának szentelte csütörtöki idénynyitó előadását a világhírű moszkvai operaház, a Bolsoj Tyeatr: felújította Vano Muradeli „Október" című operáját, amely a forradalom előtti napokban Játszódik és Lenin tevékenységét viszi sajátos eszközökkel az operaszinpadra. RHODESIAI „VÁLASZTÁSOK" A várakozásnak megfelelően Ian Smilh miniszterelnök pártja, a Rhodesiai Front szerezte meg a győzelmet a szerdán megtartott „általános választásokon" Az 52 342 érvényes szavazatból 44 228-at szereztek meg, vagyis a parlament 60 képviselői helyéből 37-et. Mint Ismeretes, a választásokon a felnőtt színes bőrű lakosságnak mindössze 0,3%-a szavazhatott. MEGEMLÉKEZÉSEK LENGYELORSZÁGBAN Harmincnyolc évvel ezelőtt, 1939. szeptember elsején indult meg a hitleri csapatok támad asa Lengyelország ellen, és ezzel kezdetét vette az emberiség történelmének eddigi legpusztítóbb háborúja, a második világháború. Szerdán este Lengyelországban megemlékeztek a tragikus évfordulóról. Az összlengyei Békebizottság nyilatkozatában felidézi a tragédiát, és figyelmeztet arra, hogy a háború veszélye nem műit el örökre. A nyilatkozat élesen elítéli az imperialista körök fegyverkezési politikáját, és a lengyel közvélemény nevében tiltakozik a neutronfegyver gyártása ellen. A bizottság rámutat, hogy cz a „humanitáriusnak" beállított új fegyverfajta valójában a tömegpusztító fegyverek egy rettenetes változata. ÉRDEKKÉPVISELETI IRODA A korábban amerikai nagykövetség épületében, a svájci nagykövetség, az Egyesült Államok külügyminisztériuma, valamint a kubai külügyminisztérium képviselőinek jelenlétéhen csütörtökön Havannában megnyitották az Egyesült Államok havannai érdekképviseleti irodáját. A helyi Idő szerint déli 12 órakor megtartott megnyitóval a két ország újabb lépést tett a kapcsolatok normalizálásának útján. RÁDIÓJELEK SALT.TARGYALAS A stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalások újabb fordulóját tartották meg csütörtökön Genfben. A tervek szerint a következő ülésre hétfőn kerül sor. ALAPVETŐ TAPASZTALATOK A Görög Kommunista Párt alapvetőnek tartja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatait, különösen azokat, amelyek a forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségét képezik — állapítja meg a moszkvai Pravda csütörtöki számában megjelent cikkében Harilaosz Florakisz, a Görög KP Központi Bizottságának első titkara. A forradalmi harcnak kétségkívül fontos elemei a nemzeti sajátosságok, ezért minden testvérpárt törekszik helyes elemzésükre. E sajátságok azonban nem takarhatják el a mindenütt meglevő, általánosan érvényes, közös törvényszerűségeket A Görög Kommunista Párt elutasítja az „eurokommunizmus" elméletét közvetlen kapcsolatok nagy jelentőségét, s igen hasznosnak értékelték az üzémek és intézmények közötti közvetlen tapasztalatcseréket, a testvérmegyei és testvérvárosi kapcsolatokat, valamint a kölcsönös turizmust. A tárgyalásokon áttekintették a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi" kommunista és munkásmozgalom főbb kérdéseit is. Ezek értékelésében, valamint a nemzetközi enyhülés erősítésével és a szocialista országok együttműködésének további fejlesztésével kapcsolatos feladatok megítélésében is a teljes egyetértés jellemezte a tárgyaló felek álláspontját. • ' Sztanko Todorov. a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke csütörtökön este vacsorát adott Lázár György miniszterelnök tiszteletére a lozeneci kormányrezidencián. A vacsorán a két miniszterelnök pohárköszöntőt mondott. Sztanko Todorov méltatta népeink hagyományos barátságát és kapcsolatait, amelyek a szocialista építés során, a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus alapján mind gazdagabbá és szélesebb körűvé fejlődnek. „Mindez hozzájárul nemzeti és internacionalista feladataink jobb megoldásához, s ezért is még tovább akarjuk bővíteni együttműködésünket, mindenekelőtt pedig hatékony módszerekkel kívánjuk erősíteni gazdasági kapcsolatainkat" — mondotta. A bolgár kormányfő befejezésül hangoztatta, hogy a tartós békéért és a biztonságért folytatott közös és következetes harc, a Varsói Szerződés országálnak összehangolt politikája kedvező visszhangra talál a világ békeszerető és reálisan gondolkodó emberei. körében.. Lázár György válaszában hangsúlyozta: a magyar nép nagyra értékeli a bolgár népnek a szocializmus építésében, az életszínvonal emelésében a kommunista párt vezetésével elért történelmi Jelentőségű eredményeit. A következetes békepolitika. az építőmunka sikerei méltán biztosítanak megbecsülést és tekintélyt a Bolgár Népköztársaság számára. A magyar miniszterelnök kitért a fejlett szocialista társadalom építésének magyarországi eredményeire, feladataira, majd a magyar és a bolgár nép kapcsolatairól szólt. „Összeköt bennünket — mondotta többek között — közös eszménk, a marxizmus—leninizmus, s barátságunkat még szorosabbra fűzi, hogy szilárd alapokon nyugszik szövetségünk a világ első szocialista államával, a Szovjetunióval, és a többi testvéri szocialista országgal." Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; Apró Antal, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke üdvözlő táviratot küldött Le Duan elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának: Ton Duc Thang elvtársak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének; Truong Chinh elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének; Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormánya elnökének. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 32. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése és egész népünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, és önökön keresztül o Vietnami Kommunista Part Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányanak, nemzetgyűlésének és az egész vietnami népnek. Népünk nagy figyelemmel kiséri a vietnami nép országépitó munkáját, és vele együtt örül a Vietnami Kommunista Párt VI. kongresszusán hozott nagy jelentőségű határozatok végrehajtásában elért sikereknek. Biztosak vagyunk abban, hogy a vietnami nép harcedzett marxista—leninista élcsapata, a Vietnami Kommunista Párt vezetésével — a történelmi jelentőségű győzelem kivívása, hazájának újraegyesítése után — sikerrel fogja volóra váltani az egcsz társadalom szocialista átalakítását. a népgazdaság sokoldalú fejlesztését, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését célzó nagyszabású programot. Pártunk és népünk nagyra értékeli és támogatja a Vietnami Kommunista Pártnak es a vietnami népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgatom egységének erősítésére, a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés sokoldalú fejlesztésére, az imperializmus elleni harcban kikovácsolódott testvéri szolidaritás elmélyítésére, a szocialista Vietnam nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit. örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és kormányaink együttes, céltudatos tevékenysége nyomán továbbfejlődik és mélyül az élet minden területén a fegyveres felszabadító harc nehéz időszakában született és megerősödött barátságunk és együttműködésünk. Szilárd meggyőződésünk, hogy kapcsolataink sokoldalú fejlesztése jól szolgálja közös ügyünket, a szocializmus és a béke győzelmét az egész világon. Biztosíthatjuk önöket, hogy békés építőmunkájukhoz a jövőben is minden tőlünk telhető támogatást megadunk. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük al'talmából további kiemelkedő sikereket kívánunk önöknek és az egész vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása érdekében végzett tevékenységben. • A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ünnep alkalmából ugyancsak táviratban köszöntötte vietnami testvérszervezetét. II szabad Vietnam ünnepén Szinte bármely országban ellenőrizhető igazság, hogy a „Vietnam" szó ma többet jelent, mint egy gyönyörű országot, mint egy rokonszenves, ötvenmllliős népet. Ha a világ bármely táján ma azt mondjuk Vietnam, nemcsak Hanoi munkába igyekvő kerékpárosai, Saigon távol, keleti nyüzsgésének érdekes alakjai, a tengeröblök bólo. gató pálmái és festői sziklaalakzatai jutnak eszünkbe — hanem egy leküzdhetetlennek bizonyult eszme diadala is. Vietnam hosszú esztendőkön át a szabadságharc, az utóbbi időben Immár a diadalmas szabadságharc jelképévé vált: annak a szimbólumává, hogy ha egy sokat szenvedett nép az összeforrottság, a tömeges hősiesség példáit adja, ha küzdelmét a leghaladóbb elmélet és gyakorlat jegyében vívja, a szó szoros értelmében nincs erő, amely megállíthatja a győzelem. a szocialista társadalom, a teljes nemzeti önrendelkezés felé vezető úton. Pedig micsoda erők próbálták megállítani! Jól táplált. kitűnően és korszerűen felfegyverzett francia, japán, majd amerikai elitcsapatok, nyomasztó technika, légierődök, lombtalan! tó vegyszerek, gátszakító légitámadások — és mégis bekövetkezett, ami a történélem kérlelhetetlen parancsára be kellett következnie: egy független, egységes és szabad Vietnam ünnepli nagy diadalának harminckettedik évfordulóját. 1945. szeptember 2-án a hősies küzdelem, Ho Si Minh és kipróbált munkatársai vezetésével megalakult Délkelet-Ázsia első népi demokratikus állama. Csakhogy akkor a francia — és a nemzetközi — imperializmus még, megpróbálta, megpróbálhatta megállítani „a veszélyes folyamatot". Mára elmondhatjuk, hogy éppen a vietnami példa bizonyult „e veszélyes folyamat", a nemzeti felszabadítás! harc legemlékezetesebb állomásának. Az a Vietnam, amelyet a századforduló előtt a francia imperializmus terelt be a maga „francia—indokínai" karámjába, amelyet a II. vU lágháború alatt japán hódítók támadtak meg, amelyre a franciák kiverése után rázúdult az amerikai, hadigépezet — most a népek,, nemzetek családjának "tekintélyes tagja. Az egységes szocialista Vietnamban továbbra is szükség van a tömeges hősiességre, ezúttal a békés építés csatáiban. A Vietnami Szocialista Köztársaság fénylő példa Ázsia és az egész változó világ még elnyomott népei számára. A szó szoros értelmében százmilliók figyelik ennek a másik, ennek a mostani küzdelemnek a kimenetelét, azt a harcot, amelynek eredménye a gyarmati múlt, a háborús esztendők súlyos örökségének maradéktalan felszámolása lesz. Vietnamban ma egységes ország, egységes szabad nóp küldöttei gyülekeznek Ho apó mauzóleuma előtt. Ezért lett ez az ország, ez a nép mindannak a jelképe, amiért élni és küzdeni érdemes. Harmat Endre Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 81. Eszerint a szakállas, idősebb ifjút (lehetett vagy huszonnégy éves) Ernst Blumenthalnak hívták. Banktisztviselő volt, de nagyon gyengén fizették, s ezért határozta el, hogy elindul hosszú vándorútra, persze, pénz nélkül. Az ifjabbal, akinek Kari Noel volt a neve, s festőnek készült, közös, szűkebb hazájukban. Berlinben szánták magukat erre, s a német határtól Észak-Itálién át április óta szakadatlanul gyalogolnak. Én is elmondtam magamról egyet-mást, elsősorban azt, hogy Rómától Nápolyig én is gyalog jöttem lefelés, s csak azért fékeztem le iramomat, mert társam maláriát kapott a Pontini-mocsaraknál, s ez oly súlyos lett, hogy orvosai tanácsára kénytelen volt hazautazni. Így maradtam magamra, s most már egyedül folytatom utamat Szicíliába is. A két német összevillant, és szinte egyszerre bökte ki: — Nem volna kedve velünk tartani? Én hüledeztem: — De hát még nem is ismernek eléggé Az ilyen úton könnyen kiderülnek az emberi gyöngeségek — ezt mosolyogva fűztem előbbi szavaimhoz. — ön nagyon nekünk való ember, nem hiszem, hogy bármin is összekülönböznénk, hiszen közös céljaink vannak. Meg akarjuk ismerni Itáliát. Kari ldssé kesernyésen toldotta meg barátja szavait. — S közben megélünk. Mert otthon képtelenség. De így összekolduljuk, ami éppen kell, és éjszaka az út mentén megalszunk. Ezek a szavak mélyen belevilágítottak abba a hihetetlen nyomorúságba, amellyel a világháború sújtotta az emberiséget, különösen a fiatalságot. Húszéves emberek céltalanul bolyongtak szerte a világban, hogy egy-egy szelet kenyér, s egy kis gyümölcs kirimánkodásávai eltengessék magukat. így morzsolták le napjaikat, így verték agyon a drága idejüket, mert azt mondanom sem kell, hogy nem minden „világvándor"-nak volt elegendő felkészültsége ahhoz, hogy egy idegen ország szépségeit felmérje. E két német ifjú sem volt elég képzett, és biíony sok olyan kérdésben árultak el meglepő tudatlanságot, amit én már évek óta tudtam. Pedig hol voltam én is attól, hogy megismerjem Olaszországot? Húszévi szívós stúdium sem elég ehhez. Lassan haladtunk Salerno felé, s apránként meggyőződtem róla, hogy a két németben van valami érdeklődés, de igazi céljuk e nagy vándorlással valóban csak a megélhetés, az idő húzása volt. Ügy remélték, hogy mire visszaérkeznek hazájukba, addigra rendeződik Németország állapota, s majd csak kenyérhez jutnak. Erről ők nyíltan sohasem beszéltek, de elejtett szavaikból kikövetkeztethettem, hogy a művészet megismerése is csak ürügy volt számukra. Nem vallhatták be igazi okaikat, így hát ők is a nagy szólamot hangoztatták: Megismerni az olasz kultúrát! Ezt mondták nekem is, de az a körülmény, hogy még egy Baedekert sem hoztak magukkal, s úgy lézengtek szerte ezen a gazdag múltú földön, mint a falusiak valami irdatlan nagy városban, ez leleplezte műveltségi fokukat és érdeklődésük határait is. Az azonban bizonyos, hogy termés'.etrajongásuk valódi volt, igazi német dolog, mert valahányszor a tengerre, vagy a hegyekre pillantottak, elragadtatva kiáltottak föl: — Prachtvoll, fabelhaft! — Ezt örökösen mondogatták, és bár kitörésük hovatovább mechanikus beidegzettségnek látszott, extázisuk őszinteségében mégsem kételked hittem. Javaslatukra, hogy menjünk együtt, nem válaszoltam rögtön, teljes határozottsággal, de már ingadoztam. Salernóban az utóbbi napokban két kellemetlenség is ért: Elena körül botrány tört ki. s tartancmi kellett attól, hogy a megvadult vőlegény megbicskáz, aznap éjjel pedig a nonno halt meg, feltehetőleg az én hibámból. Mindkét esemény eléggé felkavart ahhoz, hogy búcsút mondjak a szép kis városkának, ahol őszinte barátokat is szereztem, s megismertem az emberi jóságot is, mert éhezési szándékom idején igazán megmutatták, hogy van szívük, s kis híja. hogy halálra nem etettek. Ilyenféle meggondolások után hajlottam rá hogy fölkerekedjem, annál is inkább, mert különben is ez volt a. szándékom. De nem tudtam, ki ez a két német Ifjú, s egy kicsit nekem is meg kellett ismernem őket, hogy ilyen hosszú, közös útra vállaljam a társaságukat. Viszont egyedül nagyon elcsüggesztő a gyaloglás és az éjszakázás, s talán félelmes is. (Folytatjuk.)