Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

Kedd, 1977. szeptember 27, Színházi hét Szolnokon Szolnok büszke színházára: fesztivállal köszönti 25. szü­letésnapját Persze a szín­játszásuk nem huszonöt éves. Csupán az önálló társulat, melynek névadója múltszá­zadi klasszikusunk, Szigligeti Ede, s tradíciói ls jó évszá­zadosak: Egressy Béni egyik darabjával érkeztek először teátristák ide, a Fehérlóhoz címzett vendéglőbe. még 1875-ben. Azóta több-keve­sebb rendszerességgel tartot­tak előadásokat, kezdetben a Vigadó utcai faépítményben, majd a Scheftsik-kertben, ahol a jó üzletet szimatoló tulajdonos mindjárt kószin­házat emelt különböző társas rendezvények céljaira. Aztán a Nemzeti Szálloda táncter­me fogadott színészeket, míg­nem az Időközben megala­kult színpártoló egyesület sürgető-szervező munkája ré­vén állandó hajlékot kapott Thália. Mai épületét 1912 áprili­sában avatták, később há­romszor át is építették (leg­utóbb 1982-ben): a felszaba­dulást követően kecskemé­tiek és békéscsabalak Játszot­tak itt, s 1952-tól vehette bir­tokába a város önálló társu­lata. Ennek negyedszázados jubileuméra emlékeztek most. (A színház ünnepnap­jaihoz a helyi képzőművé­szeti élet ünnepnapjai tár­sultak. A Szolnoki Művész­telep létrehozásának 75. esz­tendejében impozáns kiállí­tást és művészettörténeti konferenciát rendeztek, ahol dr. Pozsgay Imre kulturális miniszter és dr. Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója tartott előadást.) ..Ma már országos szaktekin­télyek is elismerik — olvas­ni a reprezentatív műsor­füzetben —, hogy városunk színháza a hazai színházi élet élvonalában foglal he­lyet A jubileumi ünnepi rendezvénysorozata Jó alka­lom arra. hogy vendégeink produkcióinak tükrében meg­vizsgáljuk önnön képessé­geink erényeit és hibáit. Olyan együtteseket hívtunk meg. melyek művészi hit­vallásukban, útkeresésükben a miénkkel azonos célok felé törekednek." öt színház igye. kezett elegáns, választékos ajánlattal kedvében járni a közönségnek. A Pécsi Balett Eck Imre koreográfiáját Ígér­te Verdi Requiemjére, a kecskeméti Katona József Színház Németh László: VII. Gergelyét hozta, a hazaiak Goldinit (Karneválvégi éj­szaka), Bulgakov ot (Álszen­tek összeesküvése — a Sze­gedről elszármazott Paál István rendezésében) és Shakespeare-t (Athéni Ti­mon játszották. A Vígszínház Gogol monodrámáját jelezte, az Egy őrült naplóját; Dar­vas Iván betegsége miatt azonban a Kedves booper került színre. Major Tamás főszereplésével. E sorok írója a kaposvá­riakat látta. Előadásukban Osztrovszkij komédiája, az Erdő, komoly visszhangot váltott ki az elmúlt évadban, tóvárosi vendégszereplésre is elvitték. így a dolgok szoká­sos rendje szerint nagyobb szakmai figyelem szegődött nyomukba. Ismerős nevek csábítanak a színlapról. Ol­savszky Éva (a nyári szege­di szabadtéri Lear Regan-ja), Vajda László és Koltai Ró­bert (filmek, tévéjátékok visszatérő szereplői), a sze­gedi deszkákat kaposváriak­ra elcserélt Molnár Piroska és Kiss István mellett az onnan ideszerződött- Fekete Gizi, s hogy teljes legyen a lista, szegről-végről idevalósi a hangeffektusok szerzője, Vidovszky László is: a sze­gedi zenekonzervatóriumnak volt egykor növendéke. A fiatal Szőke István rendezé­se kétségtelenül magán viseli a korszerű játékstílusnak ha­zánkban is meggyökerezett szellemes-groteszk jellem­jegyeit, az előadás stílusa egyszerre igyekszik realisz­tikus és távolságtartó (diva­tosan: elidegenítő) lenni. S miután az Erdő-t jó okkal hihetjük a csehovi színház előképének, természetesnek tetszik, ha fzeket-hangulato. kat sejtetnek meg a Cseresz­nyéskertből is. Keserű Ilona játéktere színes lehetőségei­vel, fantáziabőségével igazi reveláció — az előadás vi­szint túlságosan hosszú (csak a középső felvonás másfél órányi), s mivel belső ará­nyai elbillentettek, némélyütt a szereposztás is vitatható (Szomorov, a vándorszínész dramatisch-figurája például nehezen illeszkedik a máskü­lönben igen tehetséges Vajda László rusztikus, tenyeres­talpas alkatához), imitt-amott unalmas. Azért jó néhány át­forrósító pillanat tanúi lehet­tek az este a szolnoki szín­ház nézői, szép számmal a fiatalok. Az előadás szüne­teiben beszélgetéseikből ki­hallható volt, e színházi hét eseményei jelesül propagál­ták a nagykorúvá érett szol­noki teátrumot. Nikolényi István Weimarban, Moszkvában üdv-emlékkiállítás Az Ady-centenérium al- mellett a költő orosz és né­kalmából irodalmi vándor- met nyelvre fordított kötetei kiállítás nyílik szeptember is helyet kapnak. • Festmé­30-án, Moszkvában, az Al- nyek', szobrok és relikviák lami Múzeumban és Wei- is idézik a költő korát, em­marban, a Goethe-házban, lékét. A vándorkiállítások A különböző magyar mű- anyagát később Berlinben, SS SSSfflvare6ban' Szo­beli antológiák, folyóiratok, f'ában és Belgrádban is be­hírlapok és verseskönyvek mutatják1. (MTI) RAZASftAQ L kerület Szegedt Dr. Oláh János dr. Petrl Klára, Debreczenl Gábor és Imre Magdolna. Kertész De­zső és Veres Plrooke, Kemenczl Tibor Liszlő és Dobrt Katalin Veronika. Bereczky Károly és Bógel íren, Diószegi István és Török Rózsa Ibolya, dr. Lányi András és Horváth Erzsébet. TI­tzavart József István és Soóa Margit, Tóth József János és nanku Jolán. Rágyanszky János es Buknicz Olga, Kurucz József és Jó Ilona Evw. Rózsa Béla éa '/.surkán Veronika. Komáromi István és dr. Kovács Zsuzsanna. Domonkos Róbert József és Tóth Erika, dr. Béstyi András és dr. Kártylk Zsuzsanna, Tóth Géza Zoltán és Egri Bva. Baipp Gá­bor és Kiss Katalin, Lévai Sán­dor és Virág Erzsébet Eva, Oláh Pál és Horváth Erzsébet. Temes­vár Zoltán és Pálmai Zsuzsan­na, Zabos János és Kész Ildikó, Duha István György és Morto­nosl Beatrix, F.rvdreffy Gábor és Borsi Éva házasságot kötöt­tek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged; Czlrok-PAtaW József­nek és Pallós Erzsébetnek Zol­tán József, Tanács Istvánnak cs Szögi Irénnek Ildikó, Sári Mi­hálynak éa Balog Máriának Ádám. Hannibál Gyula Kálmán­nak és Kurunczl Irénnek Kata­lin, Kocsit Jánosnak és Paipftüvl Katáimnak Katalin, Lajos Jó­zsefnek és Bányai Teréziának Tentaéa, Hackler László Ferenc­nek és Gazdag Marietta Ibolyá­nak Erik János. Kalmár István Andrásnak és Klspétcr Máriának Marianna. Kühn János Tibornak cs Lakatos Gizella Etelkának Éva. Mészáros Istvánnak és Bóv­lik Honának Evw, Tari János Ist­v : rmak ís Dékány Klárának I.uszlo, Ferenczí Péter Jánosnak és Tóth Ibolya Ilonának Krisz­tina. Kolok Zoltán Lászlónak és Petcrdl Ágnes Máriának Orsolya, Grra Antal Sándornak és Török Mária Észternek Zsolt, Keller Sándor Györgynek és Bodor Má­ria Teréziának Beáta. Mcdo­várszky Zoltán Lászlónak és Du­nai Évának Zoltán, RAcz Márton­nak és Nótári Gyöngyinek Gyöngyi Erika, Szász Zoltánnak és Veidnej Katalin Ágnesnek Judit, JÓÓ Imrének és Varga Er­zsébet Évának Erzsébet, Fröna Mihálynak és Czlrok Irénnek Attila Mihály. Hujbert Lajos Mi­hálynak es szaniszló Emíliának Lajos Attila, Borbás Zoltánnak Cs PAP Rózsának Anikó Eszter, Bagyinkn András Lászlónak és Tülkös Romániák Krisztina, Ugrl Ferenc Lászlónak cs dr- Hunyadi I r •• logh Mária Teréziának Orsolya, I AftlAMI Varga Ferencnek és KmeUár V Jk B M 811 Magdolna Beatrixnek Balázs Fe­IllllllIIUI ronc, Vörös László Györgynek —— W •• • •• • és Tamás Mária Jolánnak Ág­nes, Kratisz Károlynak és Belo­vai Anna Irénnek Ildikó- Ibolya, Orosz Józsefnek és Szabó Mária /Innának Szabolcs, OUárl And­rásnak és Csáki Erika Ilonának Gábor Zsolt, dr. Fenyvesi Györgynek és Pétor Edit Ildikó­véri Évának Orsolya, dr. Haulik Noémi, Obott-Kovics Imre Lászlónak és dr. Tiboldi Évának Istvánnak és Tombácz Juliamná­Ágnm, Maczelka Lászlónak és n»k Tibor Tamás, Btró Antalnak Zádori Julianna Katallnn ik Ilel- ós Miaróti Rózsának Tímea nevű ga. Hollóst Péternek és Lórinczl gyermekük született. események Juditnak Judit, SzöUöal Sándor­nak és Juhász Piroskának Erika, Kovács Józsefnek és Molnár no­ná Etelkának RÍM, Erilőel Ernő Istvánnak és Fapp Máriának 11­HALALOZAS I. kerület Szeged; Heim József, nátintené Baiíiamcs Ilona, Kunos Bakró Emlékezés Martos Flórára rtlkó Anett, Halász Pálrak és '"HSE?1, A,5" Kiss Máriának Anita, Túri Tibor rahám-Tandart Vince, Fátyol Já­Györgynek-és Bitó Máriának Ti- nos, Bortkó János, Fogas Imre, bor, KoczKás Tibor Endrének és T6th J™30?^ ^^ ,Annt I?.6' Klas Idának Réka Omolya. Ak- met KÁrolyné Frank Rozália, nal Lászlónak és Győri Iloná- Hódl Mjklósné Csikós Julianna, nak Tibor. Szilágyi Győzőnek Ferenc, Hajas Mihály, és Benedek Évának Csaba, Zsó- Hudék Katalin, Pataki Andrásáé tér László Andrásnak és Illés Sza®s Etelka, Hargitai Imre. Gabri- iénak Zita Gabriella, Da- Krémer István János, Nyerges nlcs Jozsrínok és Bujdosó Edit- g^a Istvánné Dénes Julianna, nek Enikő, nodkán Tivadarnak Mészáros Jánoe-neBörcsök Ka­és Nagy Zsuzsanna Máriának taM-n, Gyenes József Gács Sán­Androa. Zsuzsanna, Varga La- <ome NafY KiFály jósnak és Zakar Annának Zsu- Bucakó Károlyné Dudás zsannn. Nagy Zoltánnak és Bár- Julianna. Kalmár Ferenc, kányi Mártának Szilvia, Vasas Rá<* Andrásné Tóth Ilona, Szik­Józsefnek es Leidokker Katalin- János metfudt. nak Judit, Poinyecz Györgynek és HaJmiai Ilonának And re Gi­III. kerület Szeged: Szotyori Albert, Siroki zella, Gubtk Györgynek és Rigó Tibor, Schrelber Alodárné Frics Zsuzsanna Anikónak Zsuzsanna. Ilona, Szálai Imre, Börcsök Ju­Németh Sándornak é« Németh ltanna. ördög-Katona István, Juliannának Sándor Tibor nevű Kis Kálmán, Szabó Sándor meg­gyermekük született. III. kerület Szeged: Makk Ferencnek és Béres Erzsébetinek Erika, Szliu­puv-szki Tibornak és Hegzl Klá­rának Csateo. Mohai Imréinek és Paplógo Máriának Csaba, Nagy Imrének ée Tóth Juliannának Juliamna. Pigniczkl Sándornak és Maisa Erikának Sándor Imre, Trungel-Nagy Mátyásnak ée Czuth Irémnok Tamás, Sípos Fe­rencnek és Hegedűs Ibolyának Ferenc, Gombos Gyulának és Cs erényi Anna Zsuzsannának Gyula, Elekes József Sámuelnek és Lakatos Gabriellának József László. Abonyi-Tóth Andrásnak és Kolonlcs Erzsébetnek István Mihály. Huhn András Péternek és Budó Gabriella Máriának Gá­bor András. Suhajda Józsefnek és újvári Ibolyának Diána. Pé­ter Jánosnak és szabari Julian­nának János, Budai Jánosnak és Kecskeméti Katalin Rozáliának János. Vurga Ferencnek és Blcskl Eszternek Andrea EszieT. ÚJ vád Szilveszternek halt. „Elvtárs, hisz te vagy a /Vörös Segély. Testvér, segítsd o llebukottakat." József Attila sorai nálánál jobban senkire sem illettek. Akik Ismerték, együtt dol­goztak, harcoltak vele, val­lották, ma is vallják: a tö­rékeny, kis asszony szinte egymaga képes volt tarta­lommal megtölteni a mun­kásszolidaritás eszméjét. Az elnyomatás, a kizsákmányo­lás ellen küzdő, s ezért bör­tönbe került, meghurcolt, nemegyszer megkínzott bal­oldallak reménye névtelenül is felé Irányult. Névtelenül, hiszen a cellák lakói több­nyire nem ismerhették azo­kat, akik a Vörös Segély il­legális jnunkáját irányítot­ták. A Horthy-rendszer rendőrsége mindent megtett, hogy szétzúzza az üldözöt­tek-elítéltek segélyszerveze­tét. A Vörös Segély aktivis­táinak tehát rejtőzniük kel­lett, hogy az állandó üldöz­tetés ellenére is elvégezhes­sék munkájukat. Így az ő nevét sem tudhatta a börtö­nökben tengődő sok ezer po­litikai fogoly, akikhez meg­találta az utat a szolidaritás szervezete. Nem tudhatták — vagy csak nagyon keve­sen —, hogy az ellenforra­dalmi korszakban Magyar­országon is oly fontos sze­repet. játszott szervezet ve­zetője, a lebukott' balolda­liak ügyének legáldozatké­szebb szolgája egy fiatal nő, Martos Flóra volt. Most len­ne nyolcvanesztendős. * A Tanácsköztársaság leve­rése után fiatal baloldali szociáldemokrataként Martos Flóra a Magyarországi Ma­gántisztviselők Szövetségé­ben dolgozott, s itt került kapcsolatba az illegális kom­munista mozgalommal. Ak­koriban már voltak tapasz­talatai az ellenforradalmi hatalom módszereiről, és se­gélyező munkájáról is. De a passzív együttérzés számára nem volt összeegyeztethető saját belső nyugalmával. Azt csak akkor érhette el, ha mindent megtett, amit em­beri érzései diktáltak. Előszór a zalaegerszegi In­ternálótábor foglyaihoz jut­tatott el élelmet, s vállalva a veszélyt, meg is látogatta őket, hogy erőt próbáljon önteni beléjük. Űtja ezután szinte törvényszerűen vitte az 1923-ban nálunk is létre­hívott Vörös Segélybe. Be­kapcsolódása a kommunista mozgalomba lehetővé tette számára, hogy ezt az egyéni­ségéhez, hajlamaihoz leg­jobban illő illegális munkát végezze. 1927-ben már ő ve­zette a szervezetet, amely­nek egyre több és egyre ve­szélyesebb feladata volt. Martos Flóra maga, az ille­gális tevékenységén túl, a munkahelyén is igyekezett segíteni a dolgozóknak, véd­te érdekeiket. A Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepén dol­gozott a laboratóriumban. A munkások természetesen mit sem tudtak a „Labor kis­asszony" másik életéről. Azt viszont tudták, hogy bármi bajuk, sérelmük van, hozzá bizalommal fordulhatnak. 1930-ban ő is lebukott. A rendőrségnek feltűnt, hogy a börtönök politikai foglyai rendszeresen kapnak köny­veket látogatóiktól. A nyo­mozás során a könyvek mennyisége arra mutatott, hogy valahol egységes elosz­tóközpont működik. Rájöt­tek, hogy a régóta hiába ke­resett Vörös Segély nyomára bukkantak. Hatalmas appa­rátussal kezdték met az ül­dözést, s a szálak végül el­vezettek Martos Flórához. Heteken keresztül vallatták, kínozták, hogy megtudják tőle munkatársai nevét — hiába. A mindig csendes, gyenge fizikumú asszony hi­hetetlen állhatatossággal hallgatott illegális munkájá­ról. Végül bíróság elé állí­tották, de bizonyítékok hiá­nyában fel kellett menteni. A Vörös Segély tovább élt. Á következő években el­sősorban az ő munkájának eredményeként a Vörös Se­gély jelentősen kiszélesítette tevékenységét. A párttagok és az egyszerűen csak ro­konszenvezők, együttérzők megmozgatásával sikerült elérni, hogy rendszeres le­gyen a bebörtönzött kommu­nisták és családtagjaik anya­gi és erkölcsi támogatása, jogvédelme. A hatóságok eredménytejen hajszát foly­tattak a Vörös Segély akti­vistái után. Éveken keresz­tül nem tudtak megfelelő bi­zonyítékokat összeszedni Martos Flóra ellen sem. De azt sejtették, hogy ki­emelkedő szerepe van az il­legális munkában. Így is volt. 1935-ben a párt komoly feladatokat bízott rá. Mivel régtől fogva jó kapcsolatai voltak a szociáldemokrata párt egyes vezetőivel, neki kellett kapcsolatokat keres­ni a legálisan működő má­sik munkáspárttal. Nagy ''je­lentősége volt ennek abban az időben, amikor Európa­szerte napirenden volt a munkásmozgalomban a nö­vekvő fasisztaveszély elleni egységes népfront megterem­tése. 1935 nyarán aztán a rend­őrség ismét letartóztatta. Bizonyítékuk illegális mun­kájára akkor sem volt, ezért koholt vádakkal vetették börtönbe. Kémkedéssel gya­núsították, és több mint húsz hónapig, pontosan 614 napig tartották vizsgálati fogságban. Mire sor került tárgyalására, a brutális ki­hallgatások és a börtön ret­tenetes körülményei követ­keztében olyan súlyos beteg lett, hogy hordágyon kellett a bíróságra vinni. Hatalmas lelki erővel azönban betegen is keményen, határozottan utasította vissza a hazaáru­lás képtelen vádját. Ismét nem sikerült semmi terhelőt rábizonyítani. Felmentették* A súlyos beteg asszonyt a párt kijuttatta Prágába, hogy egy szanatóriumban vissza­nyerje egészségét Szerveze­te azonban nem tudta le­győzni a betegségét. 1938 decemberében, amikor a hit­leristák már legázolták Ausztriát Csehszlovákiát Martos Flóra haldoklott. Be­tegágyát csak titokban láto­gathatták meg harcostársai, akiket az utolsó pillanatig optimistán biztatott. Két nappal az 1939-es esztendő előtt halt meg. Nevét ma iskolák, hivatalok, utcák őr­zik. S emlékét az egymást követő nemzedékek. Avar Károly Korszerűsítés Mintegy háromszázmillió forintos költséggel rekonst­rukció kezdődött a Borsod megyei Tejipari Vállalat miskolci üzemében. A fel­újítás az üzemet alkalmassá teszi a legkorszerűbb ter­mékek gyártására. FeS újítják a Kisfaludy-házat Kisfaludy Károly életének A házat felújítják, s mú­egy jelentős részét rokonai- zeumnak rendezik be. Erre nál töltötte, a Vas megyei a célra eddig mintegy 200 Vönöck községben. A ház, ezer forint áll rendelkezésre, ahol' több éven át alkotott, Ebből az összegből helyreál­ma is megvan még, nagyon lítják a tetőszerkezetet, hogy rossz állapotban. A celldö- az időjárás viszontagságaitól mölki járás vezetői most megóvják a házat. Elkészült úgy döntöttek, hogy nem már a felújítás teljes terve hagyják elpusztulni az épü- is, amelynek megvalósításá­letet, az irodalmi értékű val újabb irodalmi emlék­hajlékot megmentik az utó- hellyel gazdagodik a celldö­iia-' korru. mölki járás. (MTI) Október 3-B Idős emberek hete A világ Vöröskereszt-szer­vezeteinek munkáját az ön­zetlen segítőkészség, a hu­mánum irányítja. A magyar szervezetek is osztoznak ezekben az alapelvekben, s a maguk módján, sajátos módszereikkel mindent meg­tesznek. hogy kézen fogják a bajba jutott embereket, te­kintet nélkül bőrük színére, nemükre és nemzetiségükre. Tudjuk jól, az öregség is olyan állapot, amelyben több törődést igényel mindenki. A Vöröskereszt szegedi szervezete úgy határozott, a meglevő állami gondoskodás mellett fokozott segítséget nyújtanak ahhoz, hogy sze­retetteljes környezetben tölt­sék napjaikat az idős embe­rek. Ez egész évre szóló fel­adatot jelent, mégis október első hetében még több fi­gyelmet szentelnek számuk­ra. Október 3. és 8. között megrendezik a városban az Idős emberek hetét. A veze­tőség máris elküldte a tájé­koztatókat a helyi vöröske­resztes szervezetekhez, ahol önálló programokat állítanak össze az idős emberek ré­szére. Az üzemekben, kü­lönböző intézményekben nyugdíjas-találkozókat szer­veznek, kulturális esemény­nyel örvendeztetik meg volt dolgozóikat. Lesz egészség­ügyi vagy egyéb közérdekű témáról előadás, találkozó az öregek napközi otthonainak lakóival. Az odahaza egyedül élő. nehezen elmozduló idős emberekről sem feledkezik meg a Vöröskereszt: a lakó­területi szervezetek képvise­lői fölkeresik őket, és igye­keznek gondjaikon segíteni I is. Bekopogtatnak a házi szo­ciális gondozásra szorulók­hoz is. Az egyes körzetekben is gondoskodnak zenés, szó­rakoztató műsorról, külön­böző előadásokról, összejö­vetelekről. Hogy miként sikerül al első szegedi Idős emberek hete, a vöröskeresztesek le­leményességén, ötletességén múlik. És az is, hogy aa effajta örömszerzésnek lesz-e folytatása, majd hagyománya a városban. Az idős emberek bizonyára ezt szeretnék. Ch. A. Különleges papír A Fűzfői Papírgyár szak­emberei saját receptura alapján megkezdték az úgy­nevezett dekorpapir gyártá­sát, amely a bútoripar ke­resett anyaga. Ez ugyanis az egyik alapanyaga a fa­forgács borítólemezeknek, természetesen nem önmagá­ban, hanem különböző mű­anyagokkal kezelve. Ezt a papírféleséget eddig import­ból szerezték be a bútor­gyárak. Az első szállítmányt — a sikeres kísérletek után — már útnak indították a szombathelyi faforgácsle­mez-gyárba. A tervek sze­rint a következő esztendők­ben évi 400—500 tonnányi bútoripari dekorpapírt állit majd elő a Fűzfői Papír­gyár. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom