Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

MAG Vasárnap, Í977. szepíemEer 23: Épületek doktora — Milyen szép lett ez a ház! Észrevetted valaha is, milyen gaz­dagon díszített? Figyeld csak: ki­javították a széttöredezett rozet­tákat. az eresz alatt futó dísz­szalagok és pótolták a hiányzó oszlopfőket. Meg sem lehet kü­lönböztetni, melyik &z új és me­lyik az eredeti. — Vajon kinek a keze munká­ját dicsérik? Varga István, a Szegedi Ingat­lankezelő Vállalat épületszobrá­sza — véletlen tanúja a beszél­getésnek — szót sem szól. Meg­elégszik azzal a jóleső érzéssel, hogy tetszik a munkája. Tekin­tetével végigsimítja az épületet, ö tudja jól. hol hiányoztak a dí­szek a homlokzat eresz alatti ko­ronájából. évekre visszamenőleg is jól emlékszik, melyik házra hány oszlopfőt, hány balusztert, gipszből formált, baba alakú díszt készített. A • virágmotívumokból, tölgyialevelekből. csavarodó in­dákból megmintázott rozettákrúl ls meg tudná mondani, melyik az övé, H melyik n régi mesteré. Az utcai járókelők szemében mind egyformák, hasonlítanak egymás­ra. mint egyik tojás a másikra. Eredeti szakmája kőműves. Hosszú évekig 6 Is ugyanazt a munkát végezte, mint azok. aki­ket az állványok magasában va­kolókanállal látunk dolgozni. A díszekkel akkor találkozott elő­ször. amikor a felújítóbrigádba került S tanulta, vagy sem. ezt a fajta munkát is vállalnia kellett A felújításoknál ugyanis alapkö­vetelmény. hogy a házak ne ve­szítsék el eredeti külsőjüket, jel­legzetességüket Hadd gyönyör­ködjenek ma ls a régi mesterek munkáiban, s hadd lássák majd évtizedele múltán az emberek, mi­lyen volt a történelmi Belváros. Jóleső érzés a különös gonddal épített egyedi tervek alapján, dús fantáziával készített épületek között elbámészkodni. Főképpen annak, aki a házgyári panelekből összerakott kockaházak ablakai­ból néz ki az utcára minden reg­gel. Munkatársai ÍMflgyeltek r*. Varga István kivételes tehetség­Ke! restaurálja, pótolja a tönkre­ment vagy hiányzó díszeket Pre­cízen. nyugodtan dolgozott s úgy Wleszeretett a munkába, hogy már azt sem bánta, keze nem jár olyan gyorsan, mint a többleké. Türelem és kitartás nélkül / az effajta tevékenység aligha vezet •redményiv Mondhatnánk, ter­Jón. társa!, a házakon dolgozó kő­művesek nem várakozhatnak rá. Műhelyében alig akad talpalatnyi szabad hely. A falakra felerősí­tett díszítőelemek, akár a kiállí­tás darabjai. Elég rájuk pillan­tani, a laikus is azonnal megítél­heti. a minták számtalan variá­cióban egyesülnek. Itt láthatjuk, amit utcán jártunkban észre sem veszünk, ahány ház, annyiféle díszítés, nincs két teljesen egyfor­ma erkélytartó, oszlop, homlokza­tot ékesítő rozetta. — Éppen ez a szép. ezért érde­kes a munkám. Pedig sokszor fejtörést okoz, hogyan készítsem el a gipszmásolatot. A sok kis kiemelkedő rész, virágformák; csavart motívumok miatt egy­egy mintadarabot gyakran tia­vagy húsz részből kell megönte­nem. A gipsz ugyanis igen köny­nyen megreped. Több apró mo­zaikból állítom össze az egészet, s úgy kell ügyeskednem, hogy ezt nagyítóval se lehessen észreven­ni. Varga István Immár évek óta nem görnyed, kapaszkodik az áll­ványokon. munkabérét nem befo­lyásolja, hogy hány négyzetméter­nyi felületet vakolt be, javított ki. Akadnak, akik irigylik ezért. Pedig csak egy napra kellene odaáilniuk vele a munkaasztal mellé. Könnyen elismernék, ez a munka sem könnyebb, mint a kőműveseké. Tavaly 60 mázsa gipszet használt fel, hány min­tát. s a séma alapján hány kü­lönböző díszítőelemet készített, megszámolni is képtelenség. S nem mérhető az sem. pontosan mennyi időt vesz igénybe, míg egy-egy darab a szállítóállványra kerül. Sietni, kapkodni nem le­het őt is kötelezi a teljesítmény: a legkisebb díszítólécet, csöppnyi erkélyt csinosító oszlopot is úgy adja kl a keséből, hogy arról bár­ki elmondhatja, szebb nem is le­hetne. Az elismerés munkája Igazi Ju­talma. Dicsérik is sokan, isme­retlenül, egy-egy újjávarázsolt épület láttán. — Sokáig én !s űgy Jártam-kél­tem a városban, mint a legtöbb ember, tudtam az utcák, terek nevét de a szép házakat csak a színes prospektusokban csodáltam meg. Most már tudom, ezért nem kell külföldre utazni, látnivaló körülöttünk is akad bőven. Gyak­ran tréfálkoznak velem az Isme­rősök: akér a holdkóros, mindig magasba emelt tekintettel járok. Munkám a legfőbb szórakozásom, és ott fönn. a homlokzatot éke­sítő díszek között sok az enyém. LADÁNYI ZSUZSA Nagymama a benzinkútnál nifszctcH1 munkamegosztásnak; hovatovább kiderült. 6 a díszek legügyesebb mestere. A vállalat vezetősége úgy döntött, ne ls fog­lalkozzon mással: műhelyt ka­pott. ellátták a szükséges anya­gokkal. szerszámokkal. Immár évek óta önállóan dolgozik. Keze munkáját megcsodálhatjuk jó né­hány házon, például a Dóm tér sarkán. a szerb templommal szemben, a Somogyi utca 6. szám alatti épületen, a Klauzál tér­Kelemen utca sarkán levő lakó­házon. — Ügy teszek, mint a harkály, a beteg fák doktora. A felújítás kezdeten, amikor már körüláll­ványozták az épületet, felmászom a deszkákon. Minden díszt ala­posan meRnézek. Ilyenkor kide­rül. ami lentről épnek látszott, megrepedt, hiányos. Leemelem a helyéről: majd a műhelyben ki­javítom, s a restaurált darabot mintának használva, újakat ké­szítek. A többit végigkopogtatom, a hang után a rejlett hibákat is könnyű felfedezni. Amikor kész a „diagnózissal", füzetébe jegyzi, egy-egy házra hány fajta és hány darab díszt kell készítenie. Fontos, hogy a munkával kellő ütemben halad­Mennyi szép emléket hagy ma­ga után a nyár, a szabadság, az utazás! De nem mindenki számá­ra. Eddig — ez közismert — sok szabadságra utazó francia kitette kutyáját macskáját az utcára ar­ra az időre, amíg távol van. Ujabban (igaz, csak itt-ott for­dul elő az ilyesmi) találkozni olyan nagyszülőkkel ls. akiket hasonló kutyasors ért Egy orvos a Francé Inter Rádióban elmond­ta. hogy a kórházban, ahol dolgo­zik. tizenhét hirtelen hajléktalan­ná vált nagymama és nagypapa jelentkezett ezen a nyáron, se­gítséget kérve. Kialakulóban vannak a mód­szerek. A papa, a mama és a gye­rekek nyaralni mennek. Bepakol­nak a kocsiba, beültetik a nagy­mamát vagy a nagypapát is. Egy benzinkútnál megállnak, tankol­nak, kávéznak, a nagyszülőt be­küldik a mosdóba, hiszen még hosszú út áll előttük. Mire az öreg leljen, a kocsi eltűnt Mit tehet? Felkeresi a legközelebbi rendőrőrszobát onnan elviszik valamilyen menhelyre, ahol leg­alább tető lesz a feje fölött és naponta háromszor enni kap. amíg a család vissza nem érkezik. Mit mond ilyenkor az ittha­gyott nagvmamának csokoládé­barnára sült fia, leánya és az unokák? Nem tudom elképzelni. S mit tehet a szegény, idős asz­szony. vagy férfi? Nem engedhe­ti meg magának a megsér­tődés luxusát nem csaphatja be büszkén az ajtót és nem távoz­hat emelt fővel. Nincs hová. Legfeljebb a menhelyre. S ha rejtély számomra, hogy mit mond a visszatérő család a nagyszülőnek, még kevésbé tu­dom elképzelni, hogyan magya­rázzák eljárásukat a kisgyerekek Zelei Miklós Elmerült csillagfénnyel kihímzett emlék szövetei már elleplezték bedőlt kutakban maradt béke lehet csöndjének menedéke rongyba csavart elásott szélben lapul a földmély melegében kemenceszag elmerült álom pitymallik kenyérként a tálon. Károlyi Amy Mögött A szavak mögött valaki áll leheli nyakamba láthatatlan púpos, jókedvű, egyenes, sír a szavak mögötti szavakban Nincsből és van-ból elkeverve áramként bujkál az erekben púpos. Jókedvű, egyenes, sír nem én írok, ő ír helyettem A szavak mögött valami zúg susog kitartón és szüntelen mint hogy ha fájás megszakad így döbbenek rá kis szünetben A szavak mögötti veremben ülök egyedül, ülünk ketten ülünk sokan pince-torokban a szavak mögötti szavakban. Műemlék cukrászda előtt akik természetesen mindezt jól látják, s egyébként ls árgus szemekkel figyelik a szülő maga­tartását Vagy nem is magyaráz­kodnak, iskolának szánják ezt a színjátékot? Tanulja meg a gye­rek, hogyan viselkedjen húsz-har­minc év múlva. TATÁR IMRE A Vörösmarty, a szép, műem­lék cukrászda a Belváros egyik legjellegzetesebb színfoltja — még ma ls Zserbónak nevezik a pestiek —, Jövőre lesz 120 éves, 1858-ban nyitotta itt meg cuk­rászdáját Kugler Henrik, akitől 1884-ben Gerbeaud Emil francia cukrász vette át és fejlesztette naggyá. A százéves évfordulón a cukrászda megkísérelte, hogy is­mét felvegye a Zserbó nevet de a Gerbeaud-örökösök ehhez nem járultak hozzá, és egészen a há­gai nemzetközi bíróságig mentek, hogy megtiltsák a Vörösmarty té­ri cukrászdának a régi, patinás név használatát. Kevesen tudják, hogy a cuk­rászdát magába foglaló háztöm­böt a régi pesti zsargon Schnei­der Vierecknek, vágó négyszög­nek nevezte, ugyanis négy vágó ember lakott illetve tartott üzle­tet a négy sarokházban, egy se­bész, egy szabó, egy hentes és egy bankár, bár az utóbbi csak képletesen vágta meg klienseit A cukrászda 1973 óta védett műemlék, számos berendezési REICH KAROLY GRAFIKÁJA tárgya majd 100 esztendős. IlyaJ nek a bronzveretes lábakon álló márványasztalok, a kandallók és a híres földgömb órák, amelyeket a 120. évfordulóra ismét működő­képessé tesznek majd. Az sem köztudott hogy a cukrászda alatt kiterjedt borospince húzódik, itt annak idején nem bort hanem a házi üzemben készült speciális szörpöket tárolták hordókban. Ma raktárnak használják. A cukrászda speciális tortái, süteményei Európa-hírűek, egyik híres készítménye, a Zsardinett, csaknem 80 éves múltra tekint­het vissza. A különleges gyü­mölcsformákba préselt banánt barackot és déligyümölcsöket tar­talmazó parfék06ár reprezentatív fogadások ínyenc asztaldísze, s speciális mélyhűtőkben külföldre is szállítják. A patinás cukrászdában szá­mos híres politikus, művész es más egzotikus személy fordult meg fennállásának 120 éve alatt. Járt itt 1912-ben Theodore Roo­sevelt, az Egyesült Államok elnö­ke. a walesi herceg, a kapurtalal maharadzsa, a némafilmek híres sztárja. Psilander Waldemár és Pola Negri, sőt egy alkalommal, a húszas évek közepe táján teljes harci díszbe öltözött torreádorok fogyasztották itt uzsonnájukat. Néhány szót az egykori zserbó­kisasszonyokról. A patinás cuk­rászda alkalmazottjának lenni va­lamikor komoly rangot jelentett, és a szigoráról híres madame Gerbeaud, aki több mint fél év­századig uralkodott az ódon, de mégis meghitt termekben, alapos gonddal választotta ki a felszol­gálószemélyzetet. A csinosságon, udvariasságon és szolgálatkész­ségen kívül megkövetelte a négy polgári iskolai végzettséget, a francia vagy német nyelvtudást, maga ellenőrizte a híres zserbó­kisasszonyok egyenruháját, sőt nem egyszer az alsó fehérnemű tisztaságát ls. Tegyük hozzá, hogy a „mai zserbó-kisasszonyok" leg­többje vendéglátóipari szakkö­zépiskolát végzett, és mindegyik „kötényében hordja a marsallbo­tot". Példa rá a cukrászda igaz­gatója, Ágoston Mária, a szakma legfiatalabb vezetője, aki maga is mint a cukrászda felszolgálója kezdte vendéglátóipari pályafutá­sát A 120. évfordulóra jelentős fel­újítással készül a Vörösmarty cukrászda, stílusának megfelelő belső garnitúrát, ülőberendezése­ket kap a patinás, meghitt élő múzeum. FÉNYES TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom