Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

4 I Kedd, 1977. szeptember 20; Önteni tanulnak Attól tartok, pályaválasztás előtt álló fiatalokkal készí­tett felmérések alkalmával a legritkább esetben érkezik eíféle válasz: öntő akarok lenni. Ma. amikor a fizikai munkára készülők előtt is annyi divatos, viszonylag jó keresettel Járó foglalkozás le­beg, az autószerelőtől az elektroműszerészig — miért éppen ez a nehéz, veszélyes, tetőtől talpig férfit kívánó, komoly fizikai megterhelés­sel járó szakma vonzaná az ifjakat, mégoly Jó keresettel is? Az ötvenes évek kohász­martinász-vasas munkásmí­tosza a múlté — öntőmunká­sokra mégis szükség van, pontosabban volna. S mivel kényszeríteni senkit sem le­bet. a másfelé csábító aján­latok pedig mindig megteszik a magukét: jóformán kizá­rólag néhány áldozatkész, igazi pedagógus — mert ta­nári-nevelói munka ez! — szándékán és tettein áll vagy bukik a dolog: öntőipari ta­nulóknak is jelentkezzenek a tizennégy éves srácok. A forrásvidék — Korábban Csengelén ta­nítottam, három éve kerül­tem az öntödébe — mondja Szóké Lászlóné személyzeti és oktatási előadó, akinek revéhez fűzódik voltaképpen az öntőipari tanulók képzé­sének megindítása Szegeden. A „rang" ellen tiltakozik: a javaslat a főnököké volt, ő csak „kivitelező". — Hogyan is történt? — A t)00-as számú ipari szakmunkásképző intézet az 1975/78-os tanévben indított először „öntőosztályt". Ad­digra kellett eljutni odáig — hogy legyen kikből. Je­lenleg Budapesten kivül csak Szegeden van képzés, a há­rom osztályban összesen 38­an vannak. Tizenkét elsős, 14 másodikos van, tizenketten pedig, az első fecskék Jövő nyárra végeznek. — Honnan és hogyan ke­rültek ide a jövő öntőmun­kásai? — Minden évben október­ben—novemberben járni kezdem a szegedi határt. Meglátogatok körülbelül har­minc járási iskolát Beszélek a szakmáról, az öntödéről, annak fejlődéséről, a mun­kakörülményekről. Tapaszta­lataim szerint öten-nyolcan jelentkeznek, afféle „ha te jössz, én is megpróbálom" alapon. De ez még egyálta­lán nem jelenti azt hogy ennyien ide is kerülnek. A jelentkezőknek bemutatjuk az üzemet, ismerkedjenek, nézelődjenek. A hatás nem marad el: a létszám felére csökken. Velük előzetes meg. állapodást kőt az Öntödei Vállalat szegedi gyáregysége, vállalják, hogy az általános iskola befejezése után ide je­lentkeznek. Ezt a gyerek és a szülő is aláírja. A kővet­kező zűr ennél a stációnál kezdődik. Még ennek a há­rom-négy gyereknek is a fe­lét a szülők nem akarják engedni. Élnek az előítéle­tek, „ne menj oda fiam, ne­héz munka az, veszélyes, annyi más lehetőség van, nem tudod, mire vállalkoz­nál". Ilyenkor elmegyek a la­kásra, próbálom meggyőzni őket, behívom ide, megmu­tatom nekik a műhelyeket Végül azután vagy ráadja a fejét vagy nem. Persze, többnyire a pedagógusok sem ismerik az öntőszakmát így kedvet sem igen kaphat­nak a gyerekek. Amikor ide­kerülnek, annak a kevésnek már megoldódik a dolog: ha­vi 500 forint társadalmi ösz­töndíjra szerződünk velük, ók ennek fejében vállalják, hogy a szakmunkásvizsga után három évig itt dolgoz­nak. Vita Váccal Az öntő szakmunkások képzésében Szeged voltakép­pen Vác szerepét vette át Amikor a 600-asban megin­dult az „öntőosztály", el is akarták őket vinni a váci, 204-es szakmunkásképzőbe. — Persze, nem akartak menni — mondja Szókéné —, nem akartak kiszakadni megszokott környezetükből: idevalósi gyerekek ezek, szatymaziak, kistelekiek, sán­dorfalviak, deszkiek. Viszont Vác mellett szólt a korsze­rűbb oktatás rendszere, meg­felelő szemléltetőeszközök, megszerzett rutin. Nagy vita, jó néhány levélváltás után a Kohó- és Gépipari Minisz­térium döntött: továbbra is folyhat a képzés Szegeden. Ez egyben azt is jelentette, hogy Vácott megszűnik, idén már be is zarta kapuit az iskola. Jó féléves „mérkőzés" után „győztük le" a 204-est, de megérte a huzavona. Idő­közben, ahogy mondani szok­ták, felnőttünk a feladathoz, meglett a tanműhely, a vál­lalaton keresztül igényeltünk a minisztériumtól alumínium és bronz olvasztókemencét, film-, dia-, írásvetítőt, mag­nót — sikerült összeszedni magunkat jó lenne, ha az iskola üzem­látogatást szervezne Buda­pestre, hogy ott olyanokat is láthassanak, amivel itt, a mi lehetőségeink között nem találkozhatnak. Annak ide­jén mi másodéves korunkban Vácott esztergapadokat ön­töttünk, ők is meg tudnák csinálni! A szakrrfa gépesíté­se a jövőt jelenti, erre sem ártana jobban felkészíteni őket. Rostás József elsőéves: — Én Kisteleken szület­tem, a szüleim elhagytak, ál­lami gondozott lettem. Szeg­váron voltam, aztán a Lon­doni körúti, meg a Rigó ut­cai nevelőotthonban. Már a nyáron itt dolgoztam, a Há­mán Kató szocialista brigád patronál, nagyon sok min­dent kaptam tőlük, mindig segítenek. Nekem nincs sen­kim, persze, hogy itt akarok maradni. Kakuszi Tibor: — Először a textilgyárba akartam menni, őrült zaj volt, az általánosban előttem végzők közül meg egy-két srác idejött, meséltek. Meg­tetszett amit mondtak, a suli könhyű, jók a tanárok, meg jól is lehet keresni. — Nem riasztott, hogy ez a munka nehéz? — Más munka is az. Itt akarok maradni. Jövő tavasszal Gémes Jó­zsefből is szakmunkás lesz. A harmadik ipari tanuló évét már „rendes" műhelyben, művezetők felügyelete mel­lett tölti. — Milyen volt az első két év — „első fecskeként"? — Nem éreztük mi any­nyira, hogy első fecskék vol­tunk. Egyszerűen jó volt, tényleg. Persze, most érez­zük a különbséget, a nagy műhely meg a tanműhely között, de ez nem vészes, meg lehet szokni. Szeretnék továbbtanulni, érettségizni, de ebben a két évben nem untam meg se a szakmát, se az öntödét. Szőke Lászlóné áll mel­lettem, mosolyog. Tudom, hogy miért Domonkos László Tamási Áronra Nyolcvan esztendeje, 1897. szeptember 20-án született az Udvarhely megyei Far­kaslakán és 1966. május 26­án halt meg Budapesten Ta­mási Áron Kossuth-díjas hírlapíró, regény- és dráma­író. elbeszélő. A húszas években feltűnt egy szegény székely család­ból elindult fiatal író, aki aztán mindvégig a Székely­föld embereit, tájait emléke­it szólaltatta meg novellái­ban, regényeiben, drámáiban. Az író. Tamási Aron szülő­földjén elvégezte a gimnázi­umot, majd megjárta az el­ső világháború frontjait, a húszas évek elején pedig sze­rencsét próbálni Amerikaba hajózott. Ott az Újvilágban érzett nagy szomjúságot hogy szóljon, beszéljen az elha­gyott szülőföldről. székely I osztályostársairól, a már-mar misztikus szépségű világról. Haza is tért hamarosan a vándorúiról, s Kolozsváron vert tanyát, a szerkesztősé­gek környékén. Első novel­lái jelezték, hogy nagy tehet­ség Indult újra útnak, most már a művészet világába. Indulása idején volt épp szerveződőben a haladó er­délyi magyar irodalom, az új művészeti élet. A romániai magyar kisebbség a prog­resszív erdélyi hagyományok szemszögéből vizsgálták a le­hetőségeket, s e lehetőségek megteremtését azzal is szor­galmazták, hogy tudatosítot­ták az ott élő magyarság fel­adatait, s íróinak küldetését. A fiatal Tamási első írá­saiban kicsi népének, a sze­gény, de becsületesen küzdő, életrevaló székelységnek vi­lágát mutatja meg. Stílusát természetesen meghatározza a gyerekkori élmény, a kissé misztikumba hajló meseszö­vés, mely általában jellem­ző a nép képzeletvilágára is. Első novellái a székely fa­lu világát ábrázolták; mesei ihletésű, költői realizmussal, mókázással és humorral mu­tatta be szegénysorsoú, de életrevaló hőseit: Lélekindu­lás. Szociális érzékenységgel tárta fel a társadalom belső ellentéteit: Rendes feltáma­dás című elbeszélésében. Szűzmáriás királyfi című re­gényében egy székely legény tragédiáját rajzolta meg bal­ladás és misztikus színekkel. Címeresek című regényében az erdélyi magyar arisztok­rácia romlottságát leplezte le. A műben a jó szemű tár­sadalombíráló ítélkezett. Legnagyobb sikert biztosí­tó munkájában, az Abel­trilógiában már egy új re­génytípus megteremtőjeként fejlődik tovább. A műben olyan hőst teremtett aki er­kölcsi tisztaságával és fur­fangos eszével győzi le a veszedelmeket. Áz első Jfö­t.etben (Abel a rengetegben) az ágról szakadt székely fiú munkájával, erejével akarja legyőzni a szegénységet. Majd a városban s a határokon túl próbál szerencsét (Abel az országban. Abel Ameriká­ban). Amerikából azonban hazahívja az erdélyi táj; visszatér, s a havasok kőzött lel békét, kivonulva minden­fajta társadalomból. Ez a momentum jelzi az író to­vábbi útját Is. Írásaiban ez­után gyakori lett az irreális elem. a mese csodába hajlott a művek az erkölcsi megiga­zulás útját keresték (Jég­törő Mátyás. Ragyog egy csillag). A harmincas évek közenén egyik legolvasottabb, s a legsikeresebb írója nem­zedékének. A felszabadulás után még néhány jelentős művel gyarapította a koráb­ban is gazdag életművét. Bölcső és bagoly című ön­életrajzi regénye stílusában már megtisztult korábban olykor modorosnak is ható népies elemektől, s a telje­sen kiforrott, szuverén író a népi realizmus még tisztább szintéziséig jutott el. Tamási a drámaírással leg­inkább a negyvenes évek­ben foglalkozott Drámái né­pi játékok, népi misztériu­mok: Énekes madár. Tün­döklő Jeromos. Tamási egye­nesen a székely népmeséből indul ki. s ennek indítékai­ból építik ki a székelység lelki képét olyannak, ami­lyennek az ezeréves történet atmosz.féranyomása alakítot­ta: csavaros eszűnek. ravasz­kodónak, minden élethely­zetben alkalmazkodónak, tré­fás beszéddel, közmondással, adomával bölcselkedőnek, a természet gyermekének, aki közelebb él az erdő vadjai­hoz, mint a városok civili­zált népéhez, mint a róka a csaodát. úgy tudja elkerülni a rá leselkedő veszedelmeket, s ha kell. fel tudja magát ta­lálni akár városban akár Amerikában is. Tamási az Ábelben elragadó típusát te­remtette meg ennek a szé­kelységnek. Tamási egész pá­lyafutása alatt a népben lát­ta a politikai és művelődési megújulás forrását. A szé­kely falvak világának ábrá­zolója. látásmódja. stílusa, szókincse, egész művészi vi­lága Itt gyökerezik. Tehetsé­ge. fantáziája játszi köny­nyedséggel olvasztja egybe a tragédiát és komédiát. a misztikumot és a falu józan realizmusát. Műveiben küz­dött a szegény nép jogaiért, a társadalmi igazságtalansá­gok ellen. Hitet tett a mun­kásosztály nemzet- és világ­formáló szerepe mellett. Dr. Fűr István rr Maradunk" A tanműhelyben kissé megszeppent arcú tizenöt évesek hajladoznak. Alig egy hete mondhatják ipari ta­nulónak magukat — Sokat még nem tudok mondani róluk, de nem hi­szem, hogy különösebb ba­jok lesznek velük, rendes srácoknak látszanak — mondja Horváth Sándor ok­tató. — Gondok inkább a módszertan körül lehetnek. Az elméleti és gyakorlati oktatás között van némi szakadék. Ennek elsősorban anyagi okai vannak. Az is Áram a RAM-nak Az uszty-ilímszkl vízi erő­mű és a Korsuniha-Uszty­Kut közötti 300 kilométer hosszú távvezeték első kilo­méterén már kifeszítették a kábeleket. Ezen a 220 kilo­voltos távvezetéken érkezik majd az energia az Angará­ról n Léna partjára, és innen tovább a BAM — a Bajitól —Amur vasútvonal — nyu­gati szakaszáig. Ez a magasfeszültségű ve­zeték az érintetlen tajgán, magas hegyek között halad, több tucatnyi vízi akadályon át. A szibériai eröműépítők és a Bratszkgassztroj szak­emberei elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára a távvezetéken már áramot „küldenek" Uszty-Kutba. (BUDAPRESS—APN) Új növényvédő szerek mintegy harminc tonnát, az ugyancsak nagy hatású liszt­harmat elleni gombaölő szer­ből pedig mintegy tizenöt­húsz tonnát készítenek. Mindkét termék a mező­Két új termék, az Ep­tam nevű kukorica-gyomirtó szer es az SF—101 — 50 VP gombaölő szer kísér­leti gyártását kezdték meg a sajóbábonyi Észak-ma­gyarországi Vegyimüvek­ben. A nagy hatású, a ku­korica kelése előtt haszná­latok gyomirtó szerből gazdaságban, a már forga­lomban levő szerek válasz­tékát szélesíti. HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Kovács Sándor és Komi oá Mária. Szilágyi Illés es Kender Erzsébet. Farkas Lajos es Szekere® Zsuzsanna, Szolnoki Árpád és Balogh Zsuzsanna. Bozsó Oszkár és Kovács Katalin. Lajkú Lajos ós Sztinyl Katalin, Szélpál Jstván és Kasza Ágnes, Csonka István és Varga Szilvia. Csanádi Zoltán e» Tóth Veroni­ka, Radó Csaba és Dudás Ma­ria Magdolna, Kálmán Tibor es Hegedűs Eva Anna, Papfalvi János és Vlgh Piroska, Lehotai Lajos és Szécsi Ilona. Kurusa Józ.sef és Cyoval Mária, Bartók Józseí és Varga Zsuzsanna Ka­talin, Szögi István és Korom Eva. Kis László és Kácz Ágnes, Zslkal Tibor és dr. Orsvárl Ju­dit, Borbély László cs Samu Eva házasságot kötöttek. Szóreg: Rúzsa Imre és Tóth Erzsébet házassagot kötöttek. II. kerület Szeged: Berczy Béla Jözseí és Pápai Judit. Pallos László es dr. Illésy Mária Anna, Vajda Pál és Zelei Franciska, Kör­mendi István és Kácser Zsu­zsanna. Hrickó József Balázs és (.tárgyán Mária. Minda Clábor es Szász Erzsébet, Gyémánt István és Masa Mária, Mariska Zoltán Miklós és Lltovszky Ka­talin, Hartmann Márton és Bár­kányi Etelka Ilona. Brullch Sándor és Balázs Ágnes, Gublna András Imre és Szél Mária, Farkas András és Banga Jusz­tina, Király László és Kállai Eva. Szűcs Sándor -és Ábrahám Mária Piroska, Király Szilvesz­ter és Flnta Irén, Szögyényi Józseí es Csomor Éva, Bende István és Karakas Piroska. Be­rend Tamás és Pintér Olga, Sárközi Fcrenc és Marki Katalin Ilona. Nagy-Dani Károly és Otott-Kovács F.dit. Piplcz Antal és Császár Krisztina Marianna. Tombáez Antal László es Nagy Éva. Csikós László és Szuroka Mária házasságot kötöttek. SZÜLETES I. kerület S/.eged: Volford Józsefnek és Ordögh Jolán Klárának Csaba Józseí. Balogh Szabolcsnak és Gyöngyösi Jolánnak Krisztina, Czlnege Sándornak és Palotás Margit Máriának Tamás, Balogh Antalnak es Holovár Editnek Zsolt Zoltun, Boldogh Miklós­nak és Kéri Margitnak Tamas, Farkas Gábornak és Ábrahám Mariának Maria, Pávlisz Gyulá­nak és Szabd Ivén Erzsébetnek Beatrix Hajnalka. Varga László Balázsnak és Fórtl Ilona Piros­kának Tamás László, Keresztes Gyula imrenek es MaJkócs Családi események Aranka Ilonának Sándor. Or­dögh Istvánnak és Csikós Iloná­nak László István, ördög Ist­vánnak es Jenel Margitnak Zsuzsanna, dr. Sztriha László Sándornak és dr. Boti Zsuzsan­na Máriának Márton Gábor, Sári Istvánnak es Farkas Iza­bellának Csaba, Ambrus Laszló­nak és Bullás Rozsának László, Nagy Zoltánnak és Jókai Eva Juliannának Katalin Éva. Ue­regszászy Zoltánnak ts Barát Veronikának Dalma, Hocz Pál Mátyásnak és Papp Etelkának Krisztina. Korom Dezsó Ger­gelynek és Lakatos Hona Mag­dolnának Dezső. Tóth Lászlónak és Kiss Máriának Lászlj. Ta­kács Lászlónak és Szabó Erzsé­betnek Gábor, dr Tóth Károly­nak és dr. SoOs Judit Márta­nak Károly. Sipus Tibor István­nak és Kollár Rozáliának Kor­nélia, Szemerey Miklós Pálnak és Szabó Irén Máriának Miklós Róbert, Bagi Józ.sef Andrásnak és Gácsi-Klss Margit Etelkának Csaba. Tóth Józsefnek és Vá­mos Máriának Anett, Lázár Mihálynak és Adám Máriának László, Juhász Lajosnak és KUrthy Erzsébetnek Erzsébet, Kusmicki Tibornak és Nagv Ágnesnek Tibor. Becskei Mi­hálynak és Sós Emmának Zsolt Mihály, Bogos Ferencnek és Kis Évának Gábor. Ordas Gyu­lának és Csúrl Gabriellának Jó­zsef István, Szerdahelyi Péter Pálnak és Hermán Eszternek Katalin, Ballá Lajos Illésnek és Prónnl Piroskának Péter. Tóth Mihálynak és Hollandi Mártának Szilárd. Szűcs Istvánnak és Egl Julianna Magdolnának Gábor Roland, ökrös Tibornak és Rigó Máriának Gábor. Póth János Gábornak és Klspéter Mária Magdolnának Krisztián János, Kis Tmrének és Pap Juliannának Csaba. Lánc Imre Vilmosnak és Petrovszki Ilonának Erika, Tóth Tibornak és Csókásl Iloná­nak Renáta Kitti. Fehér Sándor­nak és Fokete Erzsébetnek Zsolt István. Kővári Józsefnek és Békési Zsuzsanna Évának József Gábor nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Balog László János­nak és Ménesi non árnak Beáta. Marczln György Mihálynak és Marlnko Jolán Magdolnának Mónika Tímea. Kelemén János­nak es Kresák Magdolna Iloná­nak Balázs, Miklós Imrének es Antal Irénnek Edina, Almásl Istvánnak és Mucsl Erzsébetnek Szilvia, ördög Imrének és Varga Mária Ilonának Imre, Varga Lászlónak cs Borbély Irén Klá­rának Attila Sándor. Boldizsár Lászlónak cs dr. Méreg Klárá­nak László Balázs, Dunai Mi­hálynak és Bablnszky Erzsébet­nek Ferenc Dánlel. Tőth Árpád­nak és Pásztor Anna Julianná­nak Árpád. Szokat Imrének es Bernáth Marta Arankának Imre Márton. Blczók Istvánnak és Sőregl Rozália Teréziának Attila. Szabó Ferencnek és Hegedűs Anna Erz.sébelrek Kornélia, Borbély Lajosnak és Dégl Má­ria Magdolnának Mariann. Von­clna Dragannak és Kocsis Pi­roskának Lola Mariann. Hor­váth Sándor Istvánnak éa Bur­ján Máriának Attila László, dr. Ászmaii Abdel Hadinak és Hbrváth Margitnak Ibrahim. Fontos Sándor Gézának és Mé­száros Erika Editnek Rómeó Gellért nevű gyermekük szü­letett. HALAI.OZAS I. kerület Szeged: Oásnár Mihály. Mér­falvt Ferdinándné Melovszky Mária. Timkó Györgyné Bc­lopotoczkv Zsuzsanna, Marsi Mihály, Kertész Lukács Sándor, Epinger Károly. Bárkányi An­tal. Péter Istvánná Puskás Ve­ronika, Szeeedl Péter, Stlebl József, Nyári Jenőné Hegyközi Ilona. Bánsági Tiborné Patai Matild. Szekeres Sándor, Csur­man Lstosné Lakatos Mária, Varga Zoltán, Lantos József, Zay Margit, Lucza Julianna meghalt Szőre*: Rfte c Dobé Anna. Ooretltv Istvánné Bálint Rózsa meghalt. n. kerület Szeged: Buga István Horváth Józsefné Nyári Rozália Anna, Lep Pál. Bárkányi Ferenc. Llp­ták Latosné Kantó Julianna, dr. Abátl Béla meghalt. in. kerület Szeged: Szünyog János, Korom Mihályné Gémes Veronika, Nagy Károly Ferenc. Gyetval TAjosné Mixich Lucn, Komócsin Vincéné Fischer Jolán. Pataki József Kovács Latosné Jankuj Mária. Nagy Jánosné Csávás Mária Németh Tllésné Ábrahám Piros­ka. Csikós Ferenc István, Tóth András, Iván Jenőné Szécsi Terézia. Cslpal Pálné Prágai Mária. Dömötör Pál, KIBS József meghalt. r ||>< r F •• | rr Ujjaepulo vasutak Latin-Amerika első vasút­vonalát 1837-ben avatták fel Kubában. Ez a vasút — a személyszállítás mellett — főként a cukorszállítás cél­jrit szolgálta, de az 1929— 32-es nagy világgazdasági válság után nem sok gondot fordítottak rá, s a többi vo­nal fenntartására sem. Ezért a mai Kubában igen sürgős feladat a vasútvonalak fel­újítása, a személy- és teher­áru-szallítás modernizálása, A vasút-rekonstrukció reszletes terveit 1969—70­ben dolgozták ki, s a folya­matos program megvalósítá­sában igen nagy segítséget ad a szigetországnak a Szov­jetunió. A most folyó első öt­éves tervben újjáépítik töb­bek között a 880 kilométer hosszú Havanna—Santiago de Cuba vonalat. Ezen a vo­nalon a személyszállítás ma­ximális sebessége 140, a te­hervonatoké pedig 100 kilo­méter lesz óránként. Az öt­éves terv vasúti beruházásai­ra 700 millió pesót fordíta­nak, s ebből 1149 kilométer hosszú pálya átépítését ter­vezik. Megteremtik a vasút­építéshez szükséges ipari hátteret is, de a modernizá­láshoz szükséges mozdony­és kocsiparkot importból biz­tosítják. Elsősorban a szocia­lista országokból, de Argentí­nából és Kanadából is vásá­rolnak vonatokat: 1976 és 1980 között 40 Diesel-moz­donyt és több mint 1900 te­hervagont szereznek be. Az aigentínai FIAT-cég nemrég szállította le az első ötven légkondicionált, panoráma abiakú vasúti személykocsit. A vasútvonalak, a kocsi­park modernizálásával egy­ídöben a vasúti személyzet, a szakemberek képzésére is nagy gondot fordítanak: 1800 vasúti mérnök, 2900 technikus és 6200 szakmun­kás ki-, illetve átképzését irányozták elő. Kubában az első vasutasképző központ 1965-ben Camagüeyben jött létre, s ma már három ha­sonló intézmény működi M a szigetország különböző része, in. (BUDAPRESS—PRENSA LATINA) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom