Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-18 / 220. szám

12 Vasárnap, 1977. szeptember 18. BjH »w M S&EZEOMOi D. O. - S.-ben — Zúgtak a tankok, sztaniol­szagú volt a levegő, egy francos nagy akna becsapódott elém, a itt nézett bennem, az ajándékut itt érzőm a képemben, az orr­nyereg alatt, itt van a szilánk, kórházba vittek, száizáram volt, mozdulni sem tudtam. D. O. élete olyan színtelen volt, mjnt. egy selyemnincsié, az idő a karján vitte, egy-egy szétszakí­tott nadrág utáni verésen kívüj semmi más maradandó élménye nem maradt gyermekkorából. El­végezte a négy polgárit, közepe­sen, az apja ötvös volt, munkás kezű ötvös, ritkán mondott vala­mit. akkor meg alig lehetett érte­ni, mert pösze is volt, raccsolt is. D. O. akkoriban egyetlen szenve­délyének hódolt, villamosütköző­kön beutazta Budapestet, csavar­gott benézett minden kapu alá, es magában történeteket talált kl. Ennek köszönhette, hogy kalauz­ként felkerülhetett a Hősök teré­től Rákospalotáig közlekedő busz­járatra. A helyismereti vizsgán a Közraktár utcát kérdezték tőle, s luibozás nélkül vágta rá a helyes választ így alkalmazták. Buszon io lenni — gondolta —. a busz nagy. ablakából a fejére nézhe­tek mindenkinek. Osztályozta a kobakokat kicsi, apró, közepes, nagy, kövér, duzzadt, s megálla­pította, a legtöbb felforrna a kö­zepes, nem túl kerek, szabályos, preeis vonalú. Ezek a legokosab­bak — gondolta —. ezek lepipál­ták az apró. kicsi, duzzadt, nagy, kövér fe.lfleket, a legéletrevalób­bak a közepes, szabályos fejűek, s mikor ilyen fejformátú ember­rel találkozott, már máshogyan adta át a menetjegyet. Neki ma­gának kicsi, hosszúkás. szipka alakú feje volt de igyekezett mindenben ideáljait utánozni, és nemsokára elérte, hogy csak ve­lük szemben fogta el kisebbségi érzés. — Zúgott a fejem, alkoholsza­gú volt a levegő, egy francos nagy szike csapott belém, szétné­zett bennem, mikor kitoltak a műtőből, mindenki a kezemet fogta, szorongatták a kezemet, mondták, kitüntetést kapok, meg már nem tudom, mit, láttam, fel­néznek rám. takarómra teleped­tek. Talán irigyeltek is az aknám miatt Mikor kirúgták a kalauzl állásá­ból, mert rájöttek, hogy érettsé­gije van, D. O. elhelyezkedett egy rózsadombi csemegeboltban. Akkoriban diplomatakörnyék volt a Rózsadomb, meg írók is laktak ott hasznosíthatta hát német nyelvtudását és alkalmazkodó modorát, elbeszélgethetett HeRai Jenővel, a német fókonzullal és még sok más, köztiszteletben álló úrral — el is feledkezett régeb­bi kedvenc időtöltéséről, a fejek rwztálvozásáról. örült és minden­félét kitalált hogy otthon jólér­tesül tségét bizonyítsa. Akkoriban mindenkit vigasztalt: a német fő­konzul most mondta neki, miköz­ben 15 deka szalámit kért. hogy háború nem lesz, mert a németek háború nélkül győznek; mint a kurvák, úgy fognak lefeküdni csapataik előtt az országok, mert villámgyorsak, és olyan szövetsé­gesük van, mint Magyarország. Ezt a főkonzul mindig mosolyog­va mondta, és megcsipdeste D, O. arcát megcsapdosta a fehér köpenyből is kiálló kulcscsont­jait — Értesítettek, hogy a kórhá­zat kitelepítik Németországba. Nem tudtam meglógni, pedig las­san elegem lett az aknámból, a szilánkomból, hallottam a Sztá­lin-orgonákat. és féltettem a ker­tes hazamat. De nem volt mit tenni, mennem kellett, mert hord. égyas voltam. Csak annyit tud­tam elintézni, hogy a feleségn­met felvegyék feketén a nővérek közé. így ő is velem jöhetett. Hét év után D. O. otthagyta a esemegeboltot. megunta az állan­dó ementáliszagot, meg a keztt­rsókolomokat. a rohanást az aj­tóhoz. kitárni a vevő előtt, meg­unt mindent, a rekedt főnökét is. akinek el kellett számolnia a ce­ruzabéllel, fogta magát, és át­ment az óbudai hajógyárhoz könyvelőnek, Unalmasabb mun­ka volt, viszont megint elkezdett beszé'getni magában, s osztályoz­ta a kollégái felformáját. Kecs. késsynek a hátában volt a feje, nyaka nem is volt. Tatárnak olyan magasan volt a szemüvege, hogy senki sem érthette meg a pillantását. Récskeinek szép feje volt, D. O. rögtön kinézte magá­nak. líét íróasztallal odébb plt, beszélni nem nagyon beszélhe­tett vele, meg Réeskei nem is állt szóba senkivel, de nézhette, ho­gyan dolgozik, milyen gonddal kanyarítja a számokat, s a gyű­rűin visszanéztek a műkövek. Ebédidőben próbált a közelébe férkőzni, de nem sikerült. Récs­kei mogorva igen-nemjei elbá­tortalanították, de csak jobban elhitették vele, Recskéi különle­ges ember, nem olyan, mint a többiek, egyéniség. Aztán egy na­pon Récskej eltűnt, rebesgettek, hogy börtönben van, mert a fele­ségét, és egy rzőke fiatalembert rajtakapott, ahogy az ágyában henteregtek, s a belső zsebéből előhúztu a pisztolyát, életveszé­lyesen megsebesítette a nejét, az­tán a fiújára célzott, de elvétet­te. D. O, ezt nem hitte el. rossz­indulatú pletvka, mert Recskéiről senki sem mondhat semmi rosz­szat. hát kárognak, mint a var­Jak. — S. német városban állítottak talpra. Nálunk már béke volt, amikor ott megszólalt a Panezer­Alarm, öt percig szólt a sziré­na április közepén, remegtünk, mint a kocsonya, ha már idáig megúsztam, nem akartam meg­dögleni, egyikünk sem akart meg­dögleni — húsz nercre voltak a várostól az amcsi Báncélosok. és ml elpatkolunk, úgy mondták, azokat nem érdekli semmi és senki, jönnek. Ifinek, jönnek, lő­nek — inkább, mint az oroszok. D. O. a párnákat magasra stó­szolta a feje alatt, és újra nem osztályozta a fej tonnákat, mert egy cseppet sem unatkozott, egészséges volt, mégis izzadt, át­nedvesedett a lepedője, a naja csomókban állt. Mikor felhívat­ták a kórházparancsnokhoz, négykézlábra ereszkedett, kereste a papucsét, meri valamelyik marha belerúgott, és átcsúszott a papucs a másik ágy alá. D. O. pizsamanadrágjának varrásához illesztette kezét, szabályosan je­lentkezett. nem is vette észre, mi­lyen hülyén lehet pizsamáhan tisztelegni. — Ért maga az aknákhoz? — kérdezte csendesen a parancsnok. Mellette drótkerete6 szemüvegben vékony dongájú, kocka fejű pa­sas allt. Kezet a varráshoz. Papuccsal összecsapni a bokát. — Jelentem, keveset. — Nem haj. Veszélyben va­gyunk. segítenie kell. A németek aláaknázták a városközpontot. Ha felrobban, fasírtnak sem le­szünk jók. Elpusztul az egész vá­ros. Vigyen magával két embert, s menjen az úr után — ós a koc­ka fejre mutatott. — Igenis! D. <5. lemondó volt, érzéketlen, fásult, nyugodt, olyan, mint ami­kor az ember elől hatodszorra ve­szik el az ételt, az agya, a gyom­ra legyint az egeszre, minek kia­bálni. futni, verekedni, elvették, kész. Kiválasztott két egészséges ka­tonát, elindultak a kocka fejű pasas után, lomposan, ráérősen mentek, a pasas szólt is, „mi lesz már", de ők csalt méregették ma­guk alatt a koszos, törmelékkel teli járdát. D. Q„ mikor az épü­lettömb elé értek, egyedül ment be a házba. Felbattyogott az el­ső emeletre, rögtön meglátta a ládák között rohangáló selyem­vékony gyújtózsinórt, megint ku­tyául izzadt, átnedvesedett az utcai ruhája is, aztán rátalált a gyutacsra, remegtek a belső ré­szei, ahogyan leszerelte, A két ka­tona addigra a kocka fejű civil­lel szerzett egy lovas kocsit, ar­ra vitték vígan a teli láda akná­kat, három fordulót tettek a pá­lyaudvari légótartalyhbz, az meg nyelte a cuccot, mint kacsa a no­kedlit. — fi.-ból szöktem haza. a fele­ségemmel. Újra lelszóllhattam a buszra, kalauz lettem, szocialista brigádvezető, megkaptam a „ki­váló dolgozó" kitüntetést. ha akarja, megmutatom, mindenhez van nálam dokument, Látja, itt a szilánk a képemben — mutat­ja a poros röntgenfelvételt. D. O. megélte a ülökalauz­rendszert. ő volt a szakma öreg­1e, áttették később pénzszállító kocsira, három garázs összbevéte­lét szállíthatta, bizalmi állás volt, régen elfeledkezett a fejformák­ról, a háborúról, mikor kezébe került egy újság, amiben a fran­cia becsületrendet veszi át egy német nő, aki megmentett nyolc­van franciát a haláltól. Ekkor levelet írt S. városhoz, szerencséje volt, élt a kocka fejű civil, ma^as rangú köztisztviselő­ként ment nyugdíjba, rögtön vá­laszolt neki. az éoülettömb, ahol az aknák voltak, ma játékgyár, küldtek neki játékokat, meghív­ták S. városba családiával együtt, kitüntetést kapott, mikor haza­jött, névjegyet csináltatott, mely­re rányomatta a kitüntetés cí­mét, szerkesztőségekbe kopogott, íróknak ajánlkozott regénytémá­ul. minden könyvet elolvasott, a noteszében adatok sorakoznak, mely szerint az „Akcióban az SS" című könyv 456. oldalán ott a szám: S. városban, mikor meg­mentette. 583 deportált volt el­szállásolva — oroszok, lengyelek, franciák, zsidók —, és ha hozzá­vesszük a polgári lakosságot, D. O. legalább ezer embernek men­tette meg az életét. Lakótelepen lakik, egy konyha mögötti fél szobában, feleségével, A lakás két és fél szobás, a fia a menyével és az unokával a másik két szobában lakik, nem látja őket A menye szóba sem áll ve­le, feleségét egyszer meg is ver­te, ő nem tudta megvédeni. A fia szerelmes, nem csinált botrányt, hogy megverték az anyját, D. G. is hallgatott. Szeret} a csendet, félti az egészségét, cigarettát csak szuperfilttel szív. Vékony, szikár ember, erőszakos arcvonásokkal. Az idő, mint egy selyempincsi! a gazdája, karián vitte, külföldön csak a háborúban és S.-ben, mint vendég volt, kartondobozokban osztályozza a múltiat, mindenről dokumentuma van, de ő csalt néhány évről beszél; Zúgtak a tanleolt, sztaniolszagú volt a levegő, egy francos nagy akna becsapódott elém, szétné­zett bennem, az ajándékát itt Őr­zöm a képemben, az orrnyereg alatt, itt a szilánk, kórházba vit­tek, szó.izáram volt. mozdulni sem tudtam. Mikorra kitelepítet­ték a kórházat S.-bs. talpra áll­tam, megmentettem a várost a pusztulástól. Megmentettem, s ezt mégsem tudtam apró pénzre váltani, Ugyanúgy élek, mint aki nem mentett meg senkit. D. O.-ról már nem írunk re­gényt. TAMÁS ERVIN Mód... mód... életmód Bcnke László Darabokban Ki ez aki magam elől föld alá is menekülne? Szívem mintha árverezne. Azt veri, hogy ón jövök ott — fegyverrel és fegyverek kózt ­velem szembe. tgy kell lenni? Darabokban, széttördelve? S tagadni, hogy kény re-kedvre? Istené az ember arca? Magának ő meg is tartja? Megkegyelmez. Ad belőle. Jövendőt ad, reménységet. — Nem. kegyelmes, rám ne add avjtt jóindulattal kacatjaid. Másra várok. Más magamra. Ez a régi Jakhatatlan. Üres vagvok, de isten nem kell Csak az ujéletü ember. Ha a szociológusok meghatáro­zását kezdésnek lefrnám. legtöbb olvasó riadtan átlapozná, nem­csak a cikket, az eeosz oldalt Is. (Azért később majd kipróbál­juk.) Tény, hogy a „hogyan élünk, hogyan éljünk?" kérdéskör divat­ba jött, nemcsak a hótköznupo­kun, egyéni útkeresésben, de tu­dományos kutatás targvaként is. Azt azért előre szögezzük le, még nem mindenkinek az a gond­ja, hogy meglevő, megszerzett ja­vaival miképp élje tartalmasab­ban életét. De egyre több ember áll a válaszra várva (bár lehet, a kérdést helyette másuk teszik fej): mi a tartalmas élet, milyen­né rendezzem életem, milyen em­berré szeretnék válni, Gorkij, már a század elején er­ről gondolkodva, kifejtette: nem jóllakatni lesz ma jd nehéz az em­bereket, arra keressünk választ, utána mit kezdjenek magukkal? Jólét, szabad Idő, tanulás — már konferenciát Is tartunk róla. Éppen most zajlott három napig, Salgótarjánban, a szociológusoké. Nemzetközi, Négy szekcióban. Szeptemberi forróságban, az algyői olajmezőn, az 502-es fúrási pontnál. Daika Lajossal „vizsgál­juk" a kérdést. Nem tudományo­san. Beszélgetve. A technikai „jó­létet" a modern olajkút és a stú­diómagnó jelenti, ml tagadás: mindkettő zavarja a beszélgetést Dajka Lajos a Münnich Fe­rencről elnevezett, 17-szeres szo­cialista, a Népköztársaság Kiváló Brigádja címet elnyert küzössóe iagja. Héttér: a 41 fős brigádban (ahol ma is 22 alapítótag dolgo­zik) 1965-ben egyetlen érettségi­zett se volt ma huszonkettőnek kettő vagy több szakmája van. 24 végzett marxista középiskolát, nyolcan készülnek a második szakvizsgára, tízen középis­kolások, két esti egyetemista, plusz hat marxista középiskolába járó tagúk van. Munkájukról — csak ránézve is — azt mondhatom: nehéz. Most izzadnak, télen fagyoskodnak: szabad ég alatt szerelik a hatal­mas gépeket. Méltatlankodva dü­börög szavunkba az óriási kút: ne nyúljon hozzám az olvan „doktor", aki nem érti dolgát... Dajka Lajos 19 éves korában, éppen nyole éve lakatosként Is­merkedett meg az olajfúró be­rendezésekkel. Azóta hegesztő szakmát is szerzett, neki van itt a legmagasabb minősítése hegesz­tésből, Mikor ezt felhozom, olyan szerény, elhárító mozdulattal fe­lel, olyan kevés büszkeséggel, amilyen kezdő korában, a brigád legfiatalabb tagjaként lehetett. — Mindig tudni akartam min­dent a szakmaréi. De beleszólni az öregek, a tapasztaltak vitáiba altkor se mertem, amikor úgy éreztem, jól látom már a dolgot, kezdem érteni a s/akmát. Engem a bizonytalanság is, a bizonyos­ság is a tanulásra ösztökélt. Most gépipari technikumban harmad­éves vagyok. Nagyon nehéz. Felemeli kezét, s én tudom, amit nem mondott ki: pem a fe­je miatt nehéz. Munkáját kezére kottázta a szerszám. — A munkaidőnek csak kezde­tét tudjuk. Ki, mikor végez, azt a feladat szabja meg, Van két óránk a munkaidőből, de a fel­adat legalább négyórás, s ha reg­gel kezdünk, újból jövünk 10—59 kilométert? Nem vitás, mit csi­nálunk. Maradunk. Azért is, mert tel iesftményünk mások munkáját befolyásolja, azért is. mert a megbízhatóságnál fontosabhat nem sokat ismerünk. Túlóránk aztán van elég. Vizsgaidőszakban igyekszem „lecsúsztatni" — más­kor nem. (Eljön az az idő, amikor a tár­sadalom gazdagságát, a haladás legfőbb mutatóját az emberek személyisége, gazdag személyise­ge jelenti majd.) _ Én itt lettem ember. Nem­csak korom szerint lettem felnőtt, nős, családos, akinek lakása van, rendezett ólele. Egv más válla­latnál is úgy alakulhatott volna, nem? De az ember egyéni sorsa jellemző a közösségre is ahol él: én restellenék segít,-.éget kérni alt­hoz, amit nekem is tudnom kell, de hogy tudjam Is. azért feleiái zagyok. Nem voltam mindig cél­tudatos. Ma idejön például egy fiatal hozzánk, hurnar megszokik nálunk, s ahogy telik az idő, egy­re inkább kiismeri, ertjük mi a szakmát. 8 tiszteljük egymást a szakértelem mlati. Tudja, mi nem hallgatunk el egymás előtt • semmit, nem tartunk meg sajat használatra és dicsőségre forté­lyokat, nem! S az is igaz. hogy ma mór többet tudnak a fiatalok is, mint mi. hajdanán, de mint­ha mi — hogy is mondjam — jobban példaképnek tekintettük volna az öregeket. Már akit lehe­tett. persze. Alighanem Dajka Lajos nehe­zen látná be, hogy ma mar ő is öregnek számit jlven szempont­ból, példaképnek tekintik. Képes, ségei szorgalommal párosulnak. Hogyan is győzné másképp? Nyole óránál legtöbbször hosz­szabb. igen megerőltető munka, umelyben nz egyensúlyt ubban sem lehet megtalálni: fizikailag vagy szellemileg megerőltetőbb-e? Szabad Idő? Pihenés? Helyette is, pluszban ts: éjszakai tanulási A munkésművelődes ma köz. ligy. S ha Dajka Lajos példakép, nem abban válik ej másoktól, hogy minden érdekli, hogy szak. mája professzora akar lenni — ilyen ember sok van, minden szakmában —-, őt szorgalma, cél. tudatossága minősíti, még ebben az igényes közösségben is a leg. jobbak között, Hogy jól él-e? S hogyan élne? Vágyait felsorolni — úgv vé­lem, már eltérne célunktól, Sok hasonló ember, hasunió sors van ebben a kiesi országban. Csak el­képzeléseink szilárdak n szocia­lista életmódról, n modelljeink is már kétlábon járnak — legföl­jebb a megfogalmazásokat hagv­ták a tudományos emberekre. Dajka Lajos aligha gondolkozik azon, szocialista embertlous-e 6 már. mások annak tartjók-e, vagy még csak ezután lesz. Most mi. ha/ mérjük, s mihez viszonyítva állítsuk mi? Millió jel mond igent, s a legfontosabb: arra tö« rekszik. a legtöbbet kihozza ön. magából. Tudatosan. Nem azért, hogv Jegyen neki kocsija, villája. Biztos nem — meg sem mertem hát kérdezni. Ha valami hiányzik — elekor az az idő. Még ha nem is veszi ész­re. hogy elszaladt a napi nyolcas, s ő lunt van még uz olajmezőit. Az életmód nem életszínvonal kórtlése csupán, Az anyagi jólét de sok embernek nem eszköz még arra. hogy önmagát, szemé­lyiségét alakítsa, És a szabod idő még nem garancia arra, hogy mindenki művelődjék — mint ahogy a sok nehéz munka se akadályoz mindenkit a tanujás­han, Milyen sok szálú kérdéskör ez! Kell-e hát konferencia. ke]l-o hát tanakodni raita, milyen élel­modellt keressünk a ma és a holnap ..eltelt", jóllakott embe­reinek? A tudósok konferenciája azt mondta • „az életmód az embe. rek azon te' ékenvségi-magntar. tási rendszere, amelyet több-ke. vesebb tudatossággal, életük for­málására, különböző szintű szúk. ségleteik kielégítésére szervez, tek," Igv végül talán nem is olyan túl elvont a meghatározás, hiszen Dajka Lajos ts azt példázhatja: szervezni kell az életünket. S ez a cselekvést kifejező Ige magá­ban foglalja a tudatosságot, 0 döntött, mire fordítja energiáját, 8/OKL MARIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom