Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-30 / 203. szám

4 Kedd, 1977. augusztus 30: Iskola és társadalom Mi a véleményed? Az utóbbi évek népességpolitikai határozatai, gyakorlati megvalósításuk, a hatékony tudatformálás és egészségügyi felvilágosítás eredményei máris tapasztalhatók. Vajon mi a véleménye mindezekről a mai tizenéveseknek? Ennek a gondolatnak a jegyében kérdeztem meg iskolánk ifjú szakmunkásjelöltjeinek egy részét (leánytanulókat). A válaszokat név nélkül kértem, hogy növendékeink teljesen nyíltan közölhessék állásfoglalásukat. Az őszinteségre egyébként is felhívtam a figyelmet Egy osztály véleménye persze erősen képviseleti jellegű csak. Az ilyen reprezentatív adatgyűjtések levonható következtetései mégis eléggé megbízható iránymutatással szolgálnak jóval tágabb érvényesíthetőségükre is. Nézzük tehát kereskedőjelölt (azóta már végzett) tanulóink megnyilatkozásait, a legfontosabb kérdések tükrében! 1. Mik az elvárásaid jövendő házastársadról? A válaszok túlnyomó része a megértést, őszinteséget es háziasságot tartja legfontosabbnak. Figyelemre méltó igények, különösen ha mindenkiben magában is megvannak. Néhány idézet: „Jövendőbelimet udvariasnak, barátságosnak képzelem el. Nem szeretném, ha féltékenykedne! Nagyon jó lenne, ha minden káros szenvedélyt mellőzne. A szüleit, családját, feleségét szeretné, megértené, segítené!" „Legyen komoly, megértő, segítőkész, megbízható, őszinte és otthonias!" „A gyermek nevelésében és egyébként is az otthoni munkában velem együtt vegye ki a részét! PL: neki ls éppolyan kötelességének kell lennie az otthoni takarításnak stb., mint nekem." 2. Köztudott, hogy hazánk a válások számarányában nemcsak élen jár világviszonylatban, hanem ez a szám még emelkedőben is van. Csongrád megyében a legtöbb az 1000 lakosra jutó válások száma az ország megyéi között. Megyei szinten: a válás a házasságkötéseknek több mint a negyede, Szegeden még rosszabb a helyzet: kb. a harmada. Tanulóink — nagyon csekély kivétellel — elutasítják maguktól a könnyelmű, eshetőleges válást, mint ahogy a meggondolatlanul kötendő házasság gondolatát is. A családalapítás természetes vágya nem szorítja le tehát igényszintjüket. A köröttük, nemegyszer családjukban is tapasztalható ellentétek, a zátonyra jutott házasságok nagy száma inkább óvatosságot tanácsoló, mint kedvet szegő jelenséghalmaz tehát a szemükben. Néhány érdekes vélemény: „Nem kötnék házasságot elvált férfival. Ha az előző feleségével nem értették meg egymást, valószínű, hogy előbb-utóbb ml is idejutnánk. Akkor aztán azt mondhatnák mások: ennek mindegy, csak férfi legyen!" „Ha csak énmiattam válna el, semmiképpen nem mennék hozzá." „Nem mennék elválthoz, mert a másik nőnek bizonyosan van gyereke tőle, és fizetnie kellene neki a tartásdíjat. Én pedig nem azért megyek férjhez, hogy a férjem másik nőnek keressen!" 3. Megyénkben következetesen a legkevesebb az 1000 lakosra jutó születések, illetve természetes szaporodás száma. Szeged ebből a szempontból jobb képet mutat. (1975-ben a természetes szaporodás megyei szinten: 4,1, Szegeden 8,0.) Leánytanulóink kivétel nélkül annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy el sem tudják képzelni majdani házasságukat gyermekek nélkül (csaknem mindenki többes számban ír). Megjegyzem: „ az osztályban két asszony is volt már, mindkettőnek kisfia is. A házasélet természetes velejárójának tekintik a gyermeket. Nélküle unalmas és tartalmatlan lenne családi életük. A női lélek természetes vágya nyilatkozik meg e véleményekben, egyben annak — tudatosult, avagy talán még tudat alatt lappangó — érzésegyüttese is, hogy a gyermek a házasság szilárdságának és tartósságának is legjelentősebb biztosítéka, különösen ha több kis kéz is kapaszkodik a szülőkébe, ha azok már-már elszakadni kívánnának egymástól. Hallgassunk meg két tanulót: „Az első lehetőleg fiú legyen, a második pedig kislány. Nagy korkülönbség ne legyen köztük!" (A férjhez és a gyermekek érdekeihez alkalmazkodó előlegezett álláspont.) „Szerintem a gyerekek alkotják a házaáság alapját. Én hármat is szeretnék. Ahol van gyermek, ott egész más az élet. A világon sincs annál szebb dolog, mint a gyermeknevelés." (Nyilván tisztában van ilyen nagy lány, hogy bizony sok gond is a több gyermek, mégis így tör fel belőle természetes érzésvilága.) 4. A fiút a legtöbben mielőbb bemutatnák szüleiknek, mihelyt kapcsolatuk komoly jelleget ölt. Nem mintha feltétlenül döntő lenne számukra szüleik véleménye, hanem mert ők „mégiscsak tapasztaltabbak az életben". Szeretettel nyújtott tanácsukat megszívlelik, a döntés jogát azonban fenntartják maguknak, hiszen ők élnek majd „együtt vele". Itt lappangóan az a vágy is meghúzódik, hogy lehetőleg önálló családi otthont tudjanak kialakítani, s ott — mint az 1. kérdésre nyújtott válaszukban már részletezték — együttes munkájukkal teremthetik meg „kis fészküket". 5. Megengedhetőnek tartod-e a szexuális kapcsolatot házasság előtt?" A válaszok szinte egyértelműek. 25-ből csak 2—3 az engedékenyebb felfogású, illetve bizonytalankodó. Túlnyomó többségüknek a meggyőződését ez a -válasz képviseli: „Nem. Mert az a fiú később meggondolhatja magát, és nem veszi feleségül az ilyen lányt. A gyereket az ilyennek aztán egyedül kellene felnevelnie, hiszen már egyáltalán nem bizonyos, hogy bármilyen rendes férfi feleségül venné az ilyen lányt." Más vélemények: „Eljegyzés előtt semmiképpen sem." „Nem! Mi lenne akkor érdekes a házaséletben?" „Lelkiismereti meggyőződésem szerint sem tenném." Áttekintésünk végén leszögezhetjük fiataljaink öntudatos, túlnyomórészt körültekintő megfontoláson alapuló és maguk, családjuk, a társadalom iránt felelősséget eláruló magatartását. Megnyilatkozásaik messze kimagaslóan jó szülői és iskolai nevelésről nyújtanak számot, egyben megbízható alapjainak is látszanak jövendő boldogságuknak, valamint hazánk (és benne megyénk) népességstatisztikájának javuló irányzata számára. Részletesebb vizsgálattal talán kevésbé lenne kedvező a képünk. Ügy vélem azonban, a bemutatott eredmények nemcsak egy osztályra, nem is csak egy iskolára vetnek jó fényt, hanem hatósugaruk jóval messzebbre is kiterjed. Dr. Tűzkő Lajos tanár Könyvekről sorokban [ Repülőtérkorszerűsítés Havannában Kenediné Szántó Lívia: Az etruszok nyomában Homály fedi az ókori Etruria lakóínak eredetét Arra, hogy kik voltak az etruszok, hogyan kerültek az Appennini-félszigetre, ahol virágzó kultúrát hoztak létre, legtöbb lexikon lakonikusan így felel: származásuk ismeretlen, még nincs felderítve, vitatott. A könyv szerzője nem hivatásos történész, művészettörténésznek sem vallja magét, de szenvedélyes és lelkiismeretes nyomozó, aki az etruszkok nyomalt kutatva vallatóra fogta a mitologiát, az antik irodalmat és a képzőművészeti alkotósokat. Munkájának eredményeként bemutatja az etruszkok néppé formálódásának folyamatát, a letelepedést, a városállamok alakulását, virágkorát, majd hanyatlását, a megállíthatatlan elrómaiasodást. A gazdagon illusztrált könyv 50 oldalnyi' képmellékletet is tartalmaz, amelynek segítségével az olvasó fogalmat alkothat magának, milyen csodálatos művészet virágzott Etruriában az időszámítás előtti hatodik, hetedik században. Déry Tibor: Felelet. Az e napokban elhunyt Kossuthdíjas író regénye a Kozmosz Könyvek Fiatalok Könyvtára sorozatban jelent meg a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó két évvel ezelőtti kiadása alapján. A közel 900 oldalas mű a magyar munkásosztály két világháború közötti életének nagyszabású, ma már klasszikus ábrázolása. Egyike annak a néhány könyvnek, amely az ötvenes évek elejének irodalmából maradandónak bizonyult. Déry valóságos eposzt írt, amelyben a 30-as évek Magyarországáról ad képet. Főalakja Köpe Bálint fiatal munkás, akinek gyermekkora, szenvedések érlelte kezdődő férfikora a felelet az őt körülvevő igazságtalan és kíméletlen világra. Mint a könyv méltatója írja, „Déry a humánus élet hagyományos értékeit hirdeti, a dolgozó ember történelmi szerepe mellett kötelezte el magát, s az embri haladás reményét szólaltatja meg, midőn felel a történelem zaklató kérdéseire." J. Stcinbeck: Érik a gyümölcs. — Kék öböl. A harmincas évek Amerikájának nagy gazdasági és társadalmi válságáról mond kemény ítéletet az Érik a gyümölcs, amely fő műve a Nobel-díjas írónak. Megrázó képet fest a földjükről elűzött bérlők hányattatásairól. A Joad család sok-sok ezer sorstársával együtt a munkalehetőség reményében vág neki egy rozoga teherautón a hosszú útnak Kaliforniába, ahol megvetés és terror fogadja őket. A Kék óböl cselekménye ugyancsak az író szülőföldjén, Kaliforniában játszódik. Itt a szereplők remekül megrajzolt különc figurák, s zárt közösségük mulatságos epizódjain jól szórakozik az olvasó. (Európa Könyvek.) Észak- és Dél-Amerika, Afrika és Európa nagyvárosaival áll összeköttetésben a havannai Jósé Marti repülőtér. A légikikötő bővítését és korszerűsítését a közelmúltban kezdték meg. Űi épületcsarnok, fel- és leszállópálya épül, gépesítik a csomagok ki- és berakodását. Egyidejűleg modernizálják a műszaki, navigációs szolgálatot, és korszerű berendezéseket kap az információs központ is. A munkálatok befejezése után a repülőtér egyidejűleg 1600 utast szolgálhat ki. A havannai repülőtér fejlesztéséhez nagy segítséget nyújt Kubának a Szovjetunió. A szigetország belföldi járatain JAK—40, a nemzetközi vonalain pedig IL— 62-es repülőgépek közlekednek. A kubai pilótákat és a földi személyzetet is a szovjet intézmények képzik ki. (MTI) Házasságról, uálásről A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1976-ban 100 457 pár kelt egybe Magyarországon. (1970-ben 96 ezer 612, 1960-ban pedig 88 ezer 566 házasságot kötöttek.) A válások száma ugyanezen időben egyenletes emelkedést mutat: 1960-ban 16 ezer 590, 1970+ben 22 84J, 1975-ben 25 997, tavaly pedig már 27 200 válást mondtak kl. A felsorolt évek adatait sorra véve minden ezer fennálló házasságra 6,5, 8,4, 9,3, illetve 9,7 válás jutott, és ez — sajnos — nemzetközi mércével mérve is elég magas arány. Sajtóanekdoták Nagy Endre, a híres konferanszié és kiváló újságíró egy mérsékeltebben sikerült színházi szezon után elhatározta, hogy felhagy a konferálással és hetilapot indít. Meg kell mondani, a lapot nem kapkodta különösebben az olvasóközönség, összesen három szám jelent meg belőle, és mindháromból jelentős mennyiség maradt eladatlanul. A remittenda példányai ott hevertek Nagy Endre lakásán, a sarokba zsúfolva. Amikor aztán egy vendége a balul sikerült lapkiadói kalandról kérdezte, a színpadi szóhoz hűtlenné lett. de a lapjával nem sok babért aratott Nagy Endre egy latin mondás magyar változatával mutatott a sok. nyakán maradt lappéldányra: — A szó elrepül, az írás megmarad. * A két világháború között Békésen megjeleni egy helyi újság, amely a tájjellegű hírek bősége mellett átvett kisebb mennyiségű külpolitikai hírt is, a központi lapokból ollózva azokat. Egy alkalommal a szerkesztő a forrásul szolgáló fővárosi újságban nagybetűs címet látott, amely így szólt: „Békésen rendezik az ola6z —abesszin viszályt." Anélkül, hogy beleolvasott volna a hírbe, máris körmölni kezdte a másnapi, élénk hahotát kiváltó vezércikket: „Szeretettel várjuk a négust városunkban!" * A tévében híreket mondott a népszerű, ifjú szpíkernő. Befejezésül ezúttal is az időjárás zárta a sort. Az idő akkoriban tavaszodott, de nappal se volt még kimondott kánikula. A hajnalok pedig csendesek, de nem éppen fagymentesek voltak. Ez a meteorológiai helyzet vezetett aztán az itt következő önleleplezéshez: — Éjszaka gyenge vagyok! közölte a milliós nézősereggel az ezúttal méiyértelműen bakizó bemondónő... < HÁZASSÁG I. kerület Majoros Károly József és Hegedűs Judit Gizella. Srertirmal László István és Brecsolc Mária. Puróczy István János és Zsovár Zsuzsanna. Szecsi László András és Sebestyén Magdolna, Kelemen Sándor és Takács Katalin Mária, Csonka Csaba Lajos és Nemeth Mária Franciska, Takács József és Domonkos Edit Mária, Petrovics László és Lukovlcs Eva, Podoski Péter Pál és Jaczkó Katalin, Farkas Szilveszter és Csűri Edit, Csukonyl László József és Gyűrű Klára Julianna, Dekány Gyula és Hulman Irén, Timár Gyula és Dosztig Ildikó, Szőcs Lajos és Nagygyórgy Ida, Deák Ferenc és Szabó Katalin, Jankó Gyula és Gazdag Gabriella, Börcsök László István és Bodó Márta Mária, dr. Zsedényi István és Gyenes Ágnes Henrietta, Kránlcz Vendel és Terhes Mária, Jójárt Sándor és Kókai Julianna házasságot kötöttek. n. ke-űlet Gombárovlcs Ferenc és Simon Mária Margit, Csordás András es Antal Katalin. Szabó uözsef és Király Mária, Körmendi János és Gémes Gyöngyi, nanzár János és Takács Magdolna, Varga János és Mukal Irén. Safadi Hablb és Kovács Magdolna, Sziklai József Lajos és Csurgó Valéria. Libor János és Sóti zsuzsanm. Hélt Imre és Grodtczki Anna Mária, Sovány Mihály és Farkas Ida Klára, Vörös István és Bárkányi Ilona Mária, Faragó Péter és Zomborl Ágnes Veronika, Kmeez József és Gonda Ágnes, Kalupls Gyula és Nagy Emma. Varga András Mihály és Farkas Katalin házasságot kötöttek. SZÜLETÉS 1. kerület Rácz Lajosnak és Kasza Irén Erzsébetnek Krisztina, Marcti Tibornak és Szegvári Erzsébetnek Mariann, Szaial Mihálynak es Benke Katalinnak Mihály. Rik Miklósnak és Gajdács Mariának Gabriella, Jenai Imrének es Ambrus Erzsébet Klárának rizabolcs, Fagygyaz Imrének és Virág Mária Teréziának Attila, Buknicz Péternek és Födi Ilonának Zsolt, BenkO Lászlónak és Szekeres Erzsébetnek László Attila, Molnár József Mihálynak és Trlppon Máriának József, Joo Ferenc Jánosnak és Adám Rózsának Ildikó Rózsa, Tóth Miklós Ivánnak és Gál Juditnak Balázs, Szabó Lajosnuk és SziCsaládi események kora Katalinnak Szilvia, Bozóky László Zoltánnal: és Lorldon Juliannának László. Popovlcs Lőrincnek és Palóez Máriának Gábor Máté, Vlgn Mátyás Péternek és Farkas Ilonának Ibolya Anikó, Fodor Lászlónak és Hlavacsek Mártának Akos. Szilágyi Balázsnak es Csehó Honának Ildikó, Baráth Lajosnak és Illa Aranka Erzsébetnek Zoltán Lajos. Nagy Lajosnak és Körmendi Ida Máriának Mónika, Roszlk Pálnak ós Tóbiás Rózának György. Tóth Imrének és Tóth Editnek Tibor, Sebők Mihálynak es Gyuris Évának Barbara, Cseh Ferencnek és Urbán Ilona Eleonórának Judit, Szalma Zoltánnak és Kiss Máriának Zoltán, Taskó Mártonnak és Németh ibolyának Márton. Csillag Árpádnak és RUM! Piroska Erzsébetnek Erika, Karóezkat Ferencnek és Ponta Éva Ilonának Andrea, Szász Tibornak és Kélity Magdolnának Thnea. Szász Tibornak es Kéltty Maeöolnának Zsolt Tibor, Varga Imrének és Balogh Margit Irénnek Zoltán, Nagyrnlhály Andrásnak és Lakatos Aranka Eszternek Andrea. Péter Lajosnak és Kopasz Máriának Gabriella. Farkas Sándornak és Szabó Ilonának Anita. Máté Imrének és Dósa Annának Rozália. Oláh Imrenek és Mezei Annának Henriett, Vég Attilának és Sugár Magdolnának Melinda, Börcsök Antalnak és Ábrahám riroskának Antal Tibor, Ör-I.'lg László lnrének és Tlrajia Erzsébetnek Tamás Attila, Kovács Ottó Istvánnak és Puskás Annának Zsolt Ottó. Kiss Jánosnak és Börcsök Ilona Juliannának Krisztina Ilona. Császár Istvánnak és Seres Gizellának Márta, BOröcz Szilveszternek és Walszhár Erzsébetnek Cábor, Sznnlszlő Zolién Antalnak és Szaniszlő Mária Magdolnának A'exa, Nagy Jánosnak és Németh Margit Juliannának Zoltán RolanJ, Virág Lajosnak és Tóth Máriának Csaba Lajos, Benedek Szabolcsnak és Török Rozáliánál: Márta, Egedi Józsefnek és Miklós Ilonának Zoltán, Bata Péternek és Juhász Katalinnak Péter. Oabls Istvánnak és Tótn Franciska Ibolyának Zsolt István. Ocskó Lajos Istvánnak és Barta Veronika Juliannának Veronika, Busa Jenő Péternek és Iíorosnyl Emíliának Ildikó Emllta, Goda Józsefnek és Selmeczl Juliannának Attila, Juhász János Pálnak és Pelle Hona Máriának Máté, Bende Lajosnak és Papp Klárának Gábor Lajos, Várkonyl Bélának es Czinege Eszter Mártírnak Edina, SUz Győzőnek és Kiss Vilma Gizellának Ottó, Halász Pálnak és Bakos Kláranak Nándor. Farkas Mlhá'ynak és Nógrádi Franciska Piroskának Zsolt. Kuhn István Mihálynak es László Erzsébot Zsuzsannának Bernadett Zsuzsanna, Moyzes Józsefnek és Magvar Zsuzsannának Mónika nevű gyermeke született. ül. kerület Komócsin Vincének és Szelei Piroskának Krisztina Evn, Elek István Lászlónak és Banka Erzsébet Katalinnak Ágnes Katalin. Kardos Andrásnak é3 Boros Jolánnak Annamária, Dukál Ernőnek és Petresz Sárának Anita. Köblös Jánosnak és Szalma Piroska Veronikának Tibor I.aszló, Kaity Nándornak és Tihanyi Zsuzsannának Dávid, Kalmár Józsefnek és Dávid Máriának József Norbert, Örvös Györgynek és Tasyugy Máriának György, Tápai András Józsefnek és Srankó Éva Ágotának András Balázs. Pintér Józsefnek és Csúcs Máriának József. Pintér Józsefnek és Csúcs Máriának Zoltán nevű gyermeke született. HALALOZAS I. kerület Csurgó Jézsefné Árva Hona, Törzsi János, Badénvl László, szabó István, Stein Andor, KOsa Jánosné Fejes Zsuzsanna, Géczl István, Latos Fercnc, MőczRlehler Miklós Antal. Császár Lajos, Bódi Sándor meghalt. II. kerület Lőrtncz Jánosné Hevesi Mária, dr. Varga János Pál. Palázsy Miklós, Sándor Ferenc, Varga Jánosné Karácsonyi Anna meghalt. III. kerület Tóth Antalné Fodor Piroska. Gőndös György. Molnár Imre, Pap Sándor, Palásti István, Rabi Jánosné Tóth Veronika. Töröl: Imréné Junghaus Ilona, Németh János, Domonkos La)os, Márki József, Perezé Dezső, Bárkányi János meghalt. Az elváltak közül sokan remélik, hogy egy újabb házasság majd jobban sikerül, mint az előző. Az elváltak egy része tehát ismét igent mond az anyakönyvvezető előtt: az 1978-ban házasságot kötő férfiak 15,2 százaléka az elváltak közül került ki, az előző évben ez a százalékarány 15,3 volt. Az elvált nők pedig a házasságkötők 13,3, illetve 13,9 százalékát tették a férjhez menőknek. Hány éves korban mennek az anyakönywezetőhöz? A tizenhat éven aluliak közötti fiatalemberek még nem házasodnak. A tizenhat éven aluli lányok aránya pedig erősen csökken: 1960-ban a 16 év alatt házasuló lányok aránya 0,9 százalék volt, 1970-ben 0,5, 1976-ban pedig 0,4 százalék az összes házasságot kötő nőkhöz viszonyítva. A tizenéves házasságkötők aránya (16-tól 19 évesig) a fiatalembereknél tavaly 8,8 százalék volt, a lányoknál 35,4 százalék! Húsz és 29. életéve között nősült a házasulók 72,6 százaléka, míg a férjhez menő nőknek valamivel több mint a fele állt huszonévesen az anyakönyvvezető elé 1976ban. 30—39 eves volt a házasságot kötő férfiak 9,9 és a nők 6,5 százaléka. 40 éves vagy idősebb volt a házasulandó férfiak 8,7 százaléka, s ennek a korosztálynak nőtagjai is találtak még párra: százalékarányuk 6,1 volt. És mit mutatnak a számok, ha azt nézzük, hogy milyen volt a tavaly elváltak kor szerinti megoszlása? Nos, 20 évnél fiatalabb volt az elvált férfiak 0,3 és a nők 3,2 százaléka. A 20. és 29. év között volt az elvált férjek 33,8 százaléka és majdnem azonos a nőké: 34,2 százalék. Az ötödik X után, vagy még később bontotta fel a házasságát az összes tavalyi elválók közül a férfiak 13.4, valamint a nők 8,0 százaléka. Melyik a házasságok kritikus éve? Egy évnél rövidebb ideig élt együtt az 1976-ban elváltak 3,2 százaléka. Egynégy évi házasság után vált minden harmadik válóperes pár: 32,7 a százalékarány, öt-kilenc évet ert meg a válással végződött házasságok 26,3 százaléka, 10—14 év után vált az összes 1976-ban válók 13,6 százaléka, 15—J 9 évig tartó házasság után vált 10,2 százalék, és 20 év vagy még több kellett a válóperesek 14 százalékának ahhoz, hogy rájöjjenek: nem egymáshoz valókl