Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

5 Kedd, 1977. augusztus 9: Az illegális munkásmozgalom egyik találkozóhelyén, a gödi Fészekben a Nagy Októberi Szocialista FonraiáaJom 60. évfordulója .tiszteletére megemlékezéseket rendeztek. A program szombaton este az úttörők. KISZfiatalok és veteránok találkozójával kezdődött. Va&árnap megkoszorúzták a váci országúi mentén emelt munkásmozgalmi emlékműX'et. A Fészekben Dxo,ppa Gusztáv, a KPVD3Z Természetbarát Egyesületének elnöke beszédében felidézte a közös szórakozások, a politikai megmozdulások emlékeit, majd kulturális műsor következett. Délután sportversenyekkel zárult a gödi Feszek emléknapok programja. A gödi Duna-partot több mint 50 évvel ezelőtt. 1924ben fedezték fel a budapesti munkások, köztük az MTE sportolói. Vasárnaponként ide jártak pihenni, szórakozni. Az ide járó kommunisták. szervezett munkások, baloldali szociáldemokraták itt vitatták meg a mozgalom tennivalóit, feladatait, s gyakran tartottak szemináriumokat is. Készül es tűzijáték Gyártják már a 30 percei alkotmánynapi fővárosi tűzijáték rakétáit a Fűzfői Nitrokémiai Ipartelepeken. E munkára az üzemben külön szakmai csoport alakult. Ez előbb megtervezte a műsort. e annak minden mozzanatát rajzban rögzítette. A rakéták nagyrésze már raktárakban van. Többségük hatalmas pálmákat, vízeséseket és ezüstfolyamokat rajzol majd az égre. A pálnnarakéták összsúlya eléri a 6 tonnát; ennyi robbanóanyagot kell a levegőbe juttatni ahhoz, hogy a Gellérthegy felett szép legyen a fény- és hangeffektus. Hamarosan főpróbát tartanak a fűzfői Balaton-parton, s csak ezt követően kezdődik meg a szerelés a Citadellán és a Gellérthegy oldalában. ,(MTI) Képernyő fonalak A szerkesztő ajánl. Van, amikor azért, mert felkérik rá: más esetben a magyarázkodás kényszere hajtja. s előre megírja műsorához a lábjegyzetet. Előfordul, hogy azért ír, nyilatkozik előre a produkcióról, hogy felfedje: „kérem, ebből a témából többet nem lehet kihozni"! Az előzeteseket a rádióújság közli. A hosszabbakat a szöveges oldalakon, a rövidebbeket a műsorok címei között. Vajon melyik típusból való a most következő? —töprengtem. Egyébként így íródott: „Egy költő és egy város találkozása a maga korában hétköznapi esemény. Ady pécsi látogatását még az irodalomtörténet sem említi, ám ez a néhány órás szellemi együttlét más társadalmi körülmények között, 1919-ben. a költő halálát követően ezreket tudott mozgósítani." Ennyi a szöveg, mely kételyekre késztetett. Először: egy költő és egy város találkozása sohasem hétköznapi esemény (legfeljebb naptári értelemben az!). Másodszor: Ady látogatását vajh ki nem említi még?. Harmadszor: hogyan tudott egy Nyugat-est (százan ha láthatták) ezreket mozgósítani ? Előre ne jósoljon az ember! Vártam az előzetes típusba sorolásával szerda estig. Az eredmény pedig... A televízió pécsi körzeti stúdiója nagy körültekintéssel, sok munkával és jeles szakmai színvonalon csinált egy műsort. Megszólalt benne a kitűnő irodalomtörténész Tüskés Tibor, a költő Csuka Zoltán; láttunk három színészt (Szegedről is ismerősöket: Krasznói Klárát, Molnár Piroskát és Melis Gábort), akik Ady-verseket tolmácsoltak. Csak azt a legfontosabbat, csak azt a leglényegesebbet nem találtuk ki, hogy unit is akart mondani a műsor. Végül néhány szót még a bét krimijéről. (A baba). Még tart az ádáz vita filmátvételi bizottságaink munkájáról. Az egyik közülük ezt is átvette. Ha az ember a film láttán megpróbálja beleképzelni magát az illető bizottság helyzetébe, csak a következőket gondolhatja; nem volt más krimi, csak ezt az egyetlen egyet ajánlották fel a külföldi cégek; véltoetá továbbá azt (nyár lévén), hogy a szezonvégi kiárusításból származik, ilyetén olcsó, s a régi mondás szerint a bizottság olcsó filmnek nem nézi meg a kockáit. A krimit ugyanis hiába kerestél; a nézők a képernyőn. Es ha a felügyelő a végén el nem meséli, hogy az ír© és a rendező hibájából mit nem láttunk, hát nem is tudom... csak arra tudok gondolni, hogy forgatás közben elvesztették a fonalai. Petri Ferenc SZEGEDI ÜNNEPI HETEK XVIII. szegedi nyári torlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 21-ig. Kígyós Sándor szobrászművész tárlata a November 7. művelődési központban, augusztus 26-ig. Sövegjártó Mária keramikusművész kiállítása a Gulácsy Lajosteremben, augusztus 19-ig. Hajnal Gabriella kiállítása a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Fotóklubok 13. szegedi szalonja a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművész kiállítása a Juhász Gyula művelődési központban, augusztus 29-ig. Kátai Mihály festőművész tárlata a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 2k-ig. Szép könyv '76. Kiállítás a Technika Házában, augusztus 11-ig. A Természettudományok Szegeden. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 21-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Stranssl szolgálni Abody Bélával A cigánybáró körül — Milyen kapcsolatok fűzik Szegedhez? — E kérdésre a vendéglátó város iránti udvariasságból ülendő legalább egy itt élt ükszülöit. ködbe vesző ifjúkori szerelmet vagy ízletes, tájjellegű borokkal dúsított hnl vacsorát elővarázsolni a bűvészcili.nderbő! s a nem sokra kőtelező, ám poétikus „második szülővárosom" képzavarával megajándékozni házigazdáinkat. Lehessek konkrétabb, s örülök, hogy lehetek. Korábbi szakmai és magáncélú látogatások után, 1959-től. az ünnepi játékok feltámadásától számítva tíz, egymást követő nyáron át költöztem ide hosszú hetekre, többször családostól, hogy kritikákat, összefoglaló beszámolókat, kisebb-nagyobb elmélkedéseket írjak az előadásokról. Főképpen az operaprodukciókról, de magáról az egész „ügyről" is. Ez évtized emlékét illetékesek széppecsétes írása őrzi, amelyben amolyan torzsgárdistának fogadnak a Játékok körüli buzgalmamért. Ezután életemben a nyüzsgés fél évtizede következett, lát vár vas és kí nos, szükséges és fölösleges kitérők választott és „bejegyzett" hivatásom útvonalához mérten. Sok jó és rossz dolgom támadt: nem tudtam évenként fölbukkanni. Majd jött a nyüzsgés szigorú, de igazságos büntetése, két évi betegeskedás; ebből kilenc hónapig vízszintesen, s a hozzá illő komor gondolatok. Ez sem kedvezett kapcsolatunknak. Most, mint látható, úira itt vagyok, teljes terjedelmemben. (Ami nem csekélység.) Kérem, tekintse válasznak. Elvetődni valahová véletlenség, visszatérni állásfoglalás. Koptatott, de tán még nem egészen hiteltelen szóval: hűség. S egy emlék. Itt írtam Nyomozás című kötetem javarészét. (Ha ugyan van javarésze.) Jo munkakörülményekUj lelet a Várban Törökkori — 1686-ban elhantolt tömegsírra bukkant Budán Szent György téri kutatásai során Zolnay László régész, a Budapesti Történeti Múzeum főmunkatársa. A Munkásmozgalmi Múzeum melletti területen, a nyár elején végzett ásatások ködben tíz, fejjel lefelé elhantolt harcos maradványai kerültek felszínre. Ezek a törökök nyilván 1686. szeptember 2-án. Buda visszafoglalásakor estek e! A tetemek mellett fegyvertöredékek, cserépedények is felszínre kerültek. S kutyacsontok is, — az állatok bulláit nyilván a járványveseélytől tartó győztesek dobták elesett ellenfeleikkel egy sírba. A feltárást egyelőire nem tudják folytatni, mivel ott húzódnak az egvkori királvi istálló falai. Előreláthatólag a jövő évben, amikor ennek a területnek a feltárását megkezdik, folytatódik a föld vallatása arról, rejt-e még törökkori maradványokat. Kígyós Sándor pécsi szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás vasárnap Újszegeden. a November 7. Művelődési Központ nagytermében. A tárlaton az alkotó jórészt márványból faragott kisplasztikákat mutat be. Elvont, absztrakt szobrokat, amik előtt furcsa gondolatai támadnak a látogatónak. Kígyós olyan illúziót kelt szobraival, mintha képes volna a márvány hideg kristályszerkezetét hajlítani, penderíteni, megcsavarni, mintha ujjainak nyomát is megőrizné a szilárd kő. Pedig ezek a hajlított, csavart formák a tűzben edzett vasra jellemzőek, a márványt kemény munkával kell faragni, pattintani. csiszolni. Lehet, hogy éppen ebben rejlik Kígyós Sándor alkotásainak lényege? A márványjelek kevés konkrétumot hordoznak. Kiteljesítik az anyag szépségét, jelzik a nagyméretű megvalósítás monumentális lehetőségeit, magukba sűrítik a térplasztikák környezetszervező hatásait. így azonban, kisplasztikái mivó-ltjukban nem többek kísérleteknél. ötletes játékoknál, a lehetőségekkel való zongorázásnál. Nem tudom véletlen-e, vagy törvényszerű, de KíTi ipj :: II w A i m A III gyós Sándor szobrai között Almásy Aladár grafikus lapjaira gondoltam. Almásy szinte minden grafikáján megjelenik a nevéhez kötődő gyümölcs, vagy annak lerágott csutkája, mintegy önirónikus fintor. Kígyós Sándor szobrai pedig úgy hajlanak, csavarodnak, kúsznak a térben, mint valami márványkígyók. Persze, minden önirónia és minden groteszk fintor nélküli. Sőt. hősiesen, mintegy anyaguk szilárdságának és maradandóságuk tudatában. T. L. Nagy Lajos felvétele A szövegkönyv fordítója re leltem, az ünnepi hangulat is kedvezett, „felpörgetett". — Más oka és más formája is van ennek a visszatérésnek. Az ön adaptációjában újították fel A cigánybárót. Besorolja fontosabb művei közé, vállalja? — Hogy van-e egyáltalában „fontosabb" művem, nern tudhatom; ne én döntsem e! (S arra sem mindig lehet és érdemes mérget venni, hogy akik eldöntik, jól döntik e!) Nyilván vállalom; ott a nevem a plakátokon, a nálam különbek megtisztelő társaságában. De a kérdés mögött mintha egy másik bujkálna: nem „degradáló-e" az ilyen átdolgozó munka, kivált az úgynevezett — rosszul így nevezett — könnyű műfajban ? Ha jól értem, erre kellene kilyukadnom. — Valóban jól értette. Tízkötetes író, kritikus, elvont esztétikai, irodalom- és zenetörténeti tanulmányok szerzője. Úgy tudom, színpadon, rádióban, televízióban kizárólag drámáit mulatták be. Az utóbbi évek munkássága és nyilatkozatai is azt mutatják, hogy kabarébeli, „könnyű" riendégszereplése végetért, vagy legalábbis ritkulóban van. Készülőben levő könyvének részletei és legújabb novellái szerini alapos az elhatározása, hogy visszatér pályakezdése eszményeihez és műfajaihoz. — Az őszinte kérdésért őszinte válasz jár. Vállalom a félreértés kockázatát, hogy az illedelmes hazudozást elkerüljem. mert az sérti a nagykorú olvasót. Szép sajtófordulat, illedelmes frázis lenne azt mondani, hogy „mindig az adott mű a fő mű'', hogy ebben apaittnyai benne van, miegymás. Kerüljük el. Iteves írói becsvággyal megáldott — megvert — szerző tekinti adaptációit, más — nagyobb — szellemek füttyére táncoló munkáit életműve csúcspontjainak. Még ha az alapmű, a zenei anyag remekmű is, mint A cigánybáró esetében Johann Strausst szolgálni nem szégyen. Ámde az úgynevezett életmű összetett, miképpen a táj vagy az emberi szervezet. A magunk esendő kis belső tája, írói szervezete is. Szívünk csak egy van, s mondható is, hogy legfontosabb szervünk, ha ugyan e meghatározásnak értelme van. De ez nem jelent annyit, hogy szívesen levágatnánk a fél karunkat, nélkülözhetönek tekintjük lábunkat, fölöslegesnek fülünket-orrunkat. Brecht is adaptált, zeneművet Hacks jóformán csák adaptált, a János vitézt Karinthy Ferenc korszerűsítette. Hiányos, de így is kábitóan megtisztelő lista. Magam is régóta szerepelek e regiszter legalján. Szívesen játszom nálam rangosabbak anyagával, s gondolok vagy színezek, faragok tovább olyasmit, amiben ez a több „benne van", csak az idők valtoztával, új nézők számára, a körülmények átalakulásával másfajta elóhívásmódot, új jelzésrendszert igényelnek. Egy példa; arra. hogy néha a vak kappan is talál szemet: Katájev A kör négyszögesítése című vígjátékából készült átdolgozásom öt éve fut telt házakkal a Pesti Színpadon, s immár három vidéki színház is átvette. Más művek talpra vagy fejtetőre állításán is buzgólkodtam, s hoztam mutatós sikert és zajos bukást a szerzők fejére. És ne feladjuk: A cigánybáró származasa nemes — Jókai ihletése —, zenéje maradandó, s nyilván ez tartja életben, de szövege illogikus, suta, olykor bántó vakszöveg. Itt aztán „szabad a gazda": van mit javítani és nincs mit elrontani. „Beledolgozni", hajózni avultság és zsurnalisztikus, „pestieskedő" aktualizálás sziklái között, szatírát, sőt stílparódiát csempészni a zene alá, de nem megfúrni tiszta romantikáját, „véleményezni" az alapszöveg bornírtségait — például a bárdolatlan, göregáboroskodó cigányszemléletet, a millénniumi naivitást —, de úgy, hogy idézőjeleim ne akadályozzák a lényeg, a jó zene élvezetét, ne tereljék el a figyelmet: ez a munka rangos szellemi közérzetet, érdekes logikai és nyelvi feladatot, és — mert annyi emberhez jut el — pedagógiai ihletettséget nyújt annak, aki kedvvel dolgozik rajta. • Szóval: nem önálló, mankótlan terveim, „nehéz" munkáim helyett, de nem is félvállról, gépi rutinból, „humor-profiként" dolgoztam A cigánybárón. Nem is tudtam volna. Bérmunkásnak silány vagyok; rossz szellemi körülmények között, lefokozott becsvággyal még szolid közepest, korrektül igénytelent, „no, ez még elmegy"-színvonalút sem tudok „termelni", csak csapnivalót, használhatatlant. — A cigánybáró tavaly közönségsikert aratott. Ezért került újra műsorra. De az elismerés mellett szigorú bírálat is elhangzott. Erről mi a véleménye? — Nagyon elfogult vagyok — a kritika javára. Még ha ellenem szól is. Ha jogait védem, a magam jogait védem. A közönségsiker nagy, tiszta öröm, hogy ne mondjam, mámor, de nem okvetlenül eligazító értékű. Fejlődő ízlésünk jelenkorát fejezi ki; a szerző tereljen, készítse elő a holnapi jelenkort is. S gondolja meg a kellő alázattal: hátha e nagy sikerénél egy profi ökölvívó-mérkőzés vagy sztriptízmutatvány még nagyobb sikert aratott volna. Vagy, megfordított, optimista változat: a jobb mű, a nagy mű, a HamlA vagy a Borisz Godunov. A kritikus ellen vastapsokkal, statisztikákkal, gratuláló levelekkel védekező szerző gyanús képződmény: nem hisz magában, hogy jobbat is nyújthat, nem hisz a nézőben, hogy a jobbat jobban szeretheti. Meg aztán: ez a siker Strauss, a rendező Horváth Zoltán, Fischer Sándor pompás versei, s a művészek sikere volt. No meg Szegedé, a tér hangulatáé, a Játékok emberi varázsáé. Van mihez felzárkózni. — Szóval? Szóval átdolgoztam. Mái csak a formabontó kísérlet miatt is: legyen végre egy jó madár, aki szót mer fogadn a szigorú bírájatnak, ha lé nyegével egyetért. Ne én me séljem el, miféle változások történtek, ne én döntsem el használtak-e. A próbákat is követni szeretném; izgatottan varom „önkritikám" eredményét Ezért költöztem le megint, ápolva életformám „haladó hagyományait". N. I.