Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

Vasárnap, 1977. augusztus 28. PX MAGAZIN ZMO1 A bajnok M

indenki kinn volt, aki számított valamit az uszodában. Azok hatan már fennálltak a rajtkőn. Integettek, vigyorogtak. Egy borsózöld úszósapkás férfira vártak: a tus vízsátrában álldogált. — Na mi lesz már, Bényikém? Mindjárt indítják a számot! Kilépett a vízsugárból, ráérősen elzárta a csapot. Néhány malomkörzést csinált. Oldalazó járásával a hármas rajtkő felé indult. Szőrös karjai szinte a nyakából nőí-pk ki, komoly szertartásossággal haladt. Minden évben övé volt a hármas. — Bízunk magában, mester! Néhány térdropogtató guggolás után fellépett a rajtkőre. A tömeg felmorajlott. A hangszóró: Hagyományos évadzáró versenyünk utolsó szóma következik, a 100 méteres férfi gyorsúszás. Indulnak: Egyes pólyán Benkő SZVSE, kettesen Kasza Kinizsi, hármason Bényi, egyesületen kívüli, négyesen Büky SZAK, ötösön... Üszósapkáját igazgatta, fakó fecskéjének a madzagjával babrált. Az indítót figyelte, járomcsontján megfeszült a bőr. ... A verseny indítása a legújabb olimpiai versenyszabályzat alapján történik! A versenyzők (zsinegen rángatott rongybábuk) izmaikat lazították. ötven évének egész szánandóságóban állt ott, a napbarnított, fiatal testek között. Az indító hangja harsant: — Felkészülni, vigyázz, egy, kettő, három, négy ... most! A Kinizsis Kasza háromnál belevetette magát a vízbe. Fütty, taps, vihogás. Visszamászott a rajtkőre. Hiába, ez az új szabály! Kasza széttárta a karját. A második rajt már sikerült. Végre, igen. ö ismer engem, gondolta. Behunyt szemmel úszott. A többiek most ugrottak a vízbe. Valaki egy labdát dobott be nekik a tribünről. Paszszolgatva haladtak fölfelé, három-négy testhosszal mögötte, ö csak úszott Kimérten, konokul. Mindent bele, mester! Bényikém, mutassa meg nekik! (Ott ül az asztalnál, és gépel. Fáradt, szürke arc. Most az órájára néz. Még tíz perc, iktatja magában a tényt. Tovább gépet Kat-kat-kat-kat. Szavak, számok, rubrikák. Kat-kat-kat. Gyakorlott üjjak. Kat-kat-kat. Havi ezerkilenc a levonásokkal. Kat-kat-katkat ... Az ajtó résnyire nyílik. Kimért hang a folyosóról: — Bényi kartárs! Nem hallja, gépel tovább. A kinti hang ingerülten ismétli: — Bényi kartárs! Felkapja a fejét, riadtan tekint körül. Észreveszi a nyitott ajtót, félbetört mozdulat. Feláll. Az ajtó még jobban megnyílik. Egy szögletes fej jelenik meg a nyílásban: — Az osztályvezető kartárs hívatja. Zavartan gombolgatja a zakóját. — Igenis, azonnal. Valamelyikük visszadobta a * labdát a tribünre. Taps, fütty. Fogózni kezdtek. A tribün elismerő röhögéssel nyugtázta az ötletet. Mindjárt Itt a forduló. Az inas karok ólomlassún lapátoltók a vizet. Meg kéne próbálnom a bukófordulót, gondolta. Izgalmában rosszkor vett levegőt, ivott. Nem, mégse próbálom meg a bukót. A többiek felhagytak a fogócskával, s a forduló után álmos csapásokkal követték. Lehet, hogy kifogytak az ötletekből, vagy csak unták már. A tribün: — Bé-nyi! Bé-nyi! (Fújtat, mire felér a negyedikre. Sajnálja a liftre a pénzt. „Egy sportembernek ez meg se kottyan, a rendszeres tréning teszi, tudja Baloghné, az a legfontosabb!" Az ajtó előtt áll, mélyeket lélegez. Bentről kaparászás, csaholás hallatszik. — Jó napot! Mi újság? — jön elébe a főbérlőnő. Mintha ő csaholt volna az imént. — Jó napot, Baloghné — indul a szobája felé. Azelőtt úgy éltek, mint a házasok. Mosott, főzött rá az özvegy, és illedelmesen fel-felnyikkant a savanyú, kutyaszagú ágyon. Most maga varrja meg az alsóit, stoppolja a zoknikat. A vállalati koszt is tűrhető, csak ne lenne olyan nehéz beletalálni abba a fránya tűbe. — Bényi úr! — kocogtatja meg az özvegy az ajtót. — Tessék! — Ne haragudjon, hogy szólok, de tegnap megint égve felejtette a villanyt a vécében. — Maga meg ma is beengedte a szobámba a kutyáit! — Mi baja velük? Ne olvasson a vécében, azt mondom! — Semmi köze hozzá! Én viszont megtiltom, hogy beengedje ide azokat a húgyos, bolhás dögöket, érti? Bevágja az asszony előtt az ajtót. — Finis, Bényikém! Fini-i-i-s! — A lábtempó, erősítse a lábtempót! Szinte fájt a víz. A gyomorszája összeszorult a megerőltetéstől. Istenem, segíts, hogy kibírjam! Karjai akaratától független, makacs evezőként működtek. — Ha most valaki rámúszik! Lehetetlen, hogy ne én... Elsőnek fordultam, és az időmérő is ... — Nem mert körülnézni, szemhéja görcsösen lehunyva. A célnál beleütötte a kezefejét a medence falába. A többiek ekkor gyorsítottak. A hátára feküdt, krallozott egy kicsit. Szaggatott sóhajokban szakadt ki belőle a levegő. Krétafehér arccal, a nyálát köpködve, elindult kifelé. A versenyzők még a vízben gratuláltak, ahogy szokás. Jobban megszorítottál, mint tavaly, veregette meg az egyik vállát. Csak tudod, ahogy a vízért nyúlsz, nem jó a szög ... Majd megmutatom egyszer. — Köszönöm, mester — mondta Benkő az SZVSE-ből. A parton kezek, virágcsokrok, mosolyok. Valaki a vállára terítette a fürdőköpenyét. — Fantasztikus! — jött a versenybíróság elnöke. — Üj Eurázsia-csúcsot úszott a mester! Fantasztikus! Gratulálok. — Az idő? — kérdezte tétován. Arcok táncoltak feléje mindenhonnan. A kezét rángatták, mint egy fogantyút — Köszönöm, igazán semmiség — rebegte sugárzó arccal. — Már benne volt — bólogatott a SZAK Béla bácsija. — Már a múltkor is benne volt ez a nagy idő. Én tudtam. És aztán a dobogó. Az érem az egyik kezében, sorra kezet rázott a vezetőkkel. A helyezetteknek gratulált. Vaku villant, feldübörgött a taps. Mindenki fölött élit. A vizet nézte. A tömeg nevetve körülfogta a dobogót, a vállukra vették. Ha ezt a Baloghné látná, gondolta. ' TEMESI FERENC Bencze /ózsef A tűzhöz Tüzet vessetek, tűzbe essetek, érjetek, égjetek, tűzhöz megtérjetek, tűzből Ítéljetek, tüzet kísérjetek, tüzet védjetek, tűzhöz göbbedjetek, tűztől senyvedjetek, tűztől töppedjetek, tűzből fölkeljetek, tüzet öleljetek! Magamat befognám Magamat befognám vasszeges igába, hogy húzzam én is a gondot a világba! Küllős kerekekkel fölszöknék az égre, hold-tököt lehozni haza a cserénybe. Ostor oltalmazzon mindörökre engem, zsömle felhőimbe villám ne kerengjen! Szarvamat odaadnám béke-harsonának, jó kaszatokmánynak jövő aratásra! Sokan boruljanak jászolkarikómra. hogyha megszakadok egyszer az igába! Petri Csathó Ferenc A mester Értőinek okos tanító, butáknak mutatványos: rögeszmés öngyilkosjelölt, mint tudós Apáczai Jénos, ki lepipálta Szent Ferencet, mivel a körégyűlt vadaknak nem lelkük békességét prédikálta, hanem a szükségszerű rendet, melyben vadak már nem is laknak. Tudta magát "mindennél szabadabbnak; mert kinek az álma: tudományban haladva írni és írva haladni előre — a halált is le tudja bírni, < ahogy az igazában kétkedőket:' hűs logikája láncára köti. táncoltatja és szánja őket. Hóesés F.gy hete szülni ment a nő hóesést álmodsz éjszakánként és benne Józsefet kinek lassan hosszú fehér szakálla nő. Szerelem Ezen a világvégi műtőasztalon ebben a furcsa tetszhalálban nem hallok mást csak a lélegzeted suhog fölöttem mint az angyal szárnycsapása. Képek Ady életéből ír J§ HHK XL h Sir* Wmm