Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

2 Csütörtök, t977. augusztus 23." távirat Erich Honcckert az Októberi torradalom Érdemrenddel tüntették ki 0 Budapest. Moszkva (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsaganak első titkára és- Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Erich Honeckemek. a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, az NDK' Államtanácsa elnökének 65. születésnapja alkalmaból. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bízoltsaganak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözletet küldött Erich Honeckernek 65. születésnapjára. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki Erich Honeckert. elismerve ezzel azt a kiemelkedő szerepet, amelyet Honecker betölt a két országban élő népek barátságának és együttműködésének fejlesztésében, a béke és a szocializmus ügyének megszilárdításában. I Fogolycsere • Kairó (AI'P) I , Szerdán délelőtt fogoly| cserét hajtottak végre az j egyiptomi—líbiai határon — | közötte Iszmail Fahmi egyipj tomi külügyminiszter külföldi nagykövetekkel egyiptomi diplomácia vezetője semmi közelebbit nem mondott a kicserélt foglyok szómáról, sem pedig azokról a tárgyalásokról, amelyek ezt a lépést lehetővé tették. Az Arna líbiai hírügynökség jelentése szerint Moamer el-Kadhafi líbiai államfő Kurt Waldheimmel Tripoliban folytatott kétórás eszmecseréjén felhívta az ENSZ főtitkárának figyelmét arra, hogy Egyiptom új katonai támadásra készül Líbia ellen. Waldheim és Kadhafi találkozóján foglalkozott a nemzetközi helyzet számos fontos kérdésével. így a közel-keleti, a rhodesiai és a namíbiai fejleményekkel is. Kirándulási jegyzetek Más a hangulatunk 2. Lapok a titkos CIA-dossziékból „Agymosás" - náci módszerekkel Hatalmában, s önbizalmá- gok megdöbbentő bifonyíté- tional Herald Tribüné egy ban megerősödve ült Turner kát szolgáltatják az egyete- cikkéből kiderül, még egy tengernagy a washingtoni mek, tudományos kutntóinté- „varázsló" szolgálatait is Capitóltum egyik szenátusi zetek és a kémtröszt közötti igénybe vették, bizottsága elé. Az önbiza- kapcsolatnak. Tudományos A tisztes férfiú, aki a John lomra minden oka megvolt: programok címén több mint Mulholland névre hallgatott, egykori tisztliskolai évfo- száz kutató foelalkozott Ame- több területen is hasznosítotIyamtársa, az elnök őt nevez- rika-szerte az ,,agy mosás" ta széles körű ismeretéit a te ki az összes amerikai hír- módszereinek kidolgozásán. A ciA szolgálatában. így pélszerző szervezet tényleges ve- CIA-programok végrehajtása- dául egyes ügynököket bűzetőjévé. Az Egyesült Alla- hoz szegődött Intézetek a dol- vészmesterségre oktatott, és I zódnak a roncsautók. Az itt- tőt látunk. Oka lehetett az embe- rossz szót egyet se érdemel, Márk téren. Boldog idő emriségnek, hogy fölta- adott szavát mindig betartot- léke lehet, mint, öreganyó lálja az autópályát: ha ha- ta, szervezésébe egy hajszál nászút ja. Megpróbálkozik feladni akar. ezen aztán me- bele nem esett, de az ide- szállni, néha egy-két özvegy het, és mivel futás közben genvezetőnkkel nfcm jártunk madár, de annyi az ember, úgy sincs ideje nézelődni, jól. Néha-néha megmondta nem igen fér ide a galamb, nincs is semmi, amit nézni ugyan, hány méterre járunk Ha valóban süllyed ez a szép érdemes. Ha majd robotpiló- a tenger s_zintje fölött, há- város, az csak a turistáktól ták vezetik a kocsikát, itt nyan lakják azt vagy ézt a lehet. ásítanak legtöbbet az autó- várost, de a mikrofont keve- Megállni, nézni nincs idő. sok. set koptatta. Az isonzói lép- csak fényképezni, futtában, csőkről ő se tudott, kereste A világhódító turistacsapatok tehát sillabuszait, hátha rendszeresített fegyvere a mondanak valamit, de kide- fényképezőgép és a sorozatrült, irományai nem is erre lövő filmfölvevő. A vízibuaz útvonalra szólnak. Lapoz- szon többen vagyunk, mint gattuk, nyálazgattuk, végre a a tarjáni tízesen reggelente, Monfalcone és Gorfzia közöt- mégis fényképez mindenki, ti területet meg Udinét is Szomszédom feje tetejéig beleértve tapogva találunk nyújtózkodom, fönn a gép. valamit: talán itt lehetünk, és a hónaalól lesem, mikor Azt mondja az írás — heve- érdemes elsütni. Int, tegyem nyészett tolmácsmunka sza- rá nyugodtan a gépet. Jó fö'ldr^iz" ga érzik a szavakból, gyors- fejnek látom, jó is lenne, eörbeséaét ineveltük mert fordítása lehet egy olasz úti- mert el nem mozdulna a gép, evvel eavütt szén de görbe könyv Pasainak hogy de jó fejet alantas munkára ra7vXk » hangulatos katonatemető, és külföldön is vétek befogni, utjai voltak a történelemben a7 *aszok áttörésj kísérletei. nyújtózkodom inkább tovább. nek emlékét idézi. Ezt kel- A kalmár-Velence? Két bácsival meg a még éldegélő kereskedők között, a többi többi nagypapával. hogy fagyos, mintha jeges baramit ők a hibbant monarchia langban ringatták volna bölEgy napra átugrottunk Olaszországba, tisztelegni aa Adria királynője előtt. Sok a tisztelgő, még tűri Velence, ezt mondhatnánk summázatként, de előtte, essen néhány szó arról, amit ide, jövet nem láthattunk, vagy éppencsak megpillanthattunk. Ahogy kanyarodik a part a „csizma" szegélyén, úgy tapad hozzá Trieszt. Valóságos görbe város is. Számontartani elég, hóny^JLlt^ Irü—^Á lene most megértetni Imre kedves arccal találkozunk dok rengetegeben. Kelendő „ fehércseléd volt. sok volt a kérő, és ha nem ment, vitte az erősebb. Akármelyik or- nagy(>bb dicsőségére p^g. csőjüket. Az egyik ott áll tűzben vagy szuronyroham- már a piacon, a buszunk njmal véghez vittek, avval tójában, amikor megállunk, nem tettek többet, csak han- és ordítja torkaszakadtából: gulatos katonatemetőt csinál- magyar penzo! Húsz forint tak. ök énekelték itt: Csil- tizenkettő kepeslap. Végre lagos ég. merre van a ma- kérik tőlünk valahol a magyar hazám ... Ez jut gyar pénzt. Itthon is drágábeszünkbe, későbbi nemzedé- ban adnák, kérünk tehát há szághoz tartozott, esett, védeni is nehéz lehetett, húzták-vonták tehát. Szép város, nagy város, odavisszaúton ez maradt meg emlékezetemben. Nagyságára mértékem is van: valamirevaló kisvárosnak egy autóWatlhH keknek, hatvan évvel később, rom tucatot, és kiáltjuk vele: vet szomorú 'sorkvégén" hogy nekütlk ™s a Penzo! A ílyájukat befutván halmo! hangulatunk, ha katonateme- Encsem-b^m^ mokban ugyanis nem a CIA, lármilliókért igyekeztek meg- a tárgyak eltüntetésének műazaz a Központi Hírszerző dolgozni. Az LSD hatását vészetére tanította a „köpeny Hivntfil az egyetlen szerv, például az atlanti szövetségi és tőr lovagjait". Ezenkívül amely külföldi hírszerzéssel, börtön és a New Jersey ál- a telepátia és parapszicholómagyarán kémkedéssel fog- lambanlevöBordentown fegy- gja göröngyös mezejére isellalkozik. Különböző minisz- ház foglyain tanulmányozták, vezette a CTA-t. A Hivatal tériumok és hatóságok alá- Erről maga a náci módszere- ugyanis megbízást adott a rendeltségében tevékenyked- ket alkalmazó tudós — dr. „varázslónak": elemezze egv nek más kisebb-nagyobb CarI Pfeiffer számolt be. A "misztikus" munkáját, aki átszervezőtök is ilyen felada- hitleristákhoz hasonlóan a jítólag egy telepatikus hírtokkal. Sót még csak nem is CIA sem kímélte az elme- közlési és gondolatolvasási a CIA a legnagyobb kém- gyógyintézetek ápoltjait. Így rendszert dolgozott ki (!). Sót, szervezet az USA-ban. Az ún. például a Providenceben le- ráadásul telepatikus úton Nemzefbiztonsági Hivatal, vő Butler kórház lakóin egyes akarták a szovjet tengeralattamely rádió-lehallgatással és „csillapítószerek" és az alko- járók követését is megoldani, rejtjelfejtéssel foglalkozik, hol hatását tanulmányozták. (Az üggyel kapcsolatos vallényegesen nagyobb költség- Nem kevésbé iszonyú az a íomásoVból kiderült: a ,.vavetéssel és létszámmal ren- beismerés, mely szerint A rázslónak*' sikerült magát n delkczik. CIA „jótékony halál" kísér- súlyos dollárezrekkel fizető A CIA természetesen nem leteket is pénzelt. Állítólag megrendelőt is alaposan átvéletlenül van a figyelem öntudatlan rákos oetegeknek ejtenie.), központjában: ez az a testű- adtak be egy általuk kifejlet, amelynek ügynökei a leg- lesztetl szert. A vizsgáló bitöbb szennyes feladatot vég- zottság egyik tagja, Eaward A Mulholland-iigy azonban csupán egy jelentéktelen epirehajtják. A CIA szervezte a Kennedy szenátor elmondta, ffiV^er* klwtefen8^ külföldi politikusok elleni hoO San Francisco-i és New beismlmtt vaev SO intézmerényletcket, s a Központi York-i luxushotelekben öröm- . . L „„ * Hírszerző Hivatal Langley- lányok szervezetébe juttattak ^nyt„] ™.e f ben levő főhadiszállásán sza- be kárbltószereket anélkül, "eb mos huladásellenes puccsot, hogy az érintettek ezt tudták ££ „Izlt inváziói tervezlek meg. A volna, majd átlátszó tükörszervezet, vagy egyes ügynö- falon keresztül vizsgálták kei belekeveredtek az ameri- szexuális magatartásukat, kai belpolitika piszkos üzle- A CIA azonban nem csuteibe, valószínűleg közük volt pán a gyógyszerekkel való teprtcsak igazat kell adni a a Kennedv-gvilkossághoz; „agymosást" kutatta. Sok mii- New York Times cikkírójávolt CIA-emberek hajtották lió dollórt fizettek ki külön- "^LV^Ta rrt^tln T.ifn" végre a Watergate-betörést . .. - u..*^.^ tartast. de a CIA-1 kel1 ellen" is. Az elmúlt egy-két évben bozo niagatartas-kutatasok- őrizni", a szervezetből -kiábrándult ra- sőt, mint az az Interna- Miklós Gábor egykori ügynökök közül töbtek ki ezért Az amerikai hírszerzők módszereikben alig voltak válogatósabbak a náciknál, s honi „fekete hétvége" jut eszembe, amikor a rozsdának adott márkás kocsit látom; szünk a gyerekeknek, annyit számol a papírján, lelóg róla Beszéljünk inkább Velen- a vége. Olvashat az én ábrácéről. Jött velünk egy öreg zatomból is. a gyerekekre úton azt nevet, és leüt a sor végéből ,,. . , 11 anvóka, egész autoknal sok az eroszakos mondUi gyönyörű lesz, meg- ötszáz lírát. Hatalmas sum halál. És akik benne ültek? Táblák ugranak elénk fulátjuk. Kedves és megboldo- ma. eldugottabb helyen kétgult élete párjával nászúton szer is mehet érte a-család tás közben: Fiume Isonzo, olt iu annak idején, hogyne a dolgára. Fi UTTM? Tagliamento, aztán rnondáriá sjjépníjk.- Egy éisz^a- A gondolákat né félejtsük! Piave Canal és Fiume Piave. kát 1 öltöttek"csak itt. akkor Ügy kiabálják, mint régen a Legalább egy kattintás ere- js zuhogott az eső, amit. la- dorozsmaiak a széksót. Ap jéig jó lenne megállni a totti ablakon keresztül látta, rócska pénzünk ls elfogyott, partokon, hogy fényképet de szép volt az üvegen mire bátorságom támad meghozhassunk. és nagyapainkra kopogó eső is. Most? Az az kérdezni, mennyi a tarifa emlékezzünk. A sztrádának érzésem, ezt a várost úgy Tízezer líra — és már tusz. törvényei vannak, nagy- eszi meg az idegenforgalom, kolna is befelé, nehogy leapáink kínjaival nem törőd- mint öriáskígvó a vadmala- késsiik. „Ószőlemió" lesz? — nek, az emlékezés gubancait cot. beveszi a szájába. és állítom le a péklapátos, pörhamar elvágják tehát. Nem szjnte ráhúzza magát Botra gekalapos révészlegényt a üzenhetek jó öreg Kotorman kötött baboskendők, zsebken. lendületben. Fejemre int. Imrének Domaszékre, csak dök és mós übegő-fitvegő tá- hogy beteg vagyok. így aztán azt, voltam valahol Doberdo borj jelvények az idegenve- tőle is megszabadultunk szealatt, láttam az Isonzót., már ^p^űk zászlai, ezek alatt ost- rencsésen. Különben is lyukas régen nem fahídja van a romolják sok tízezren napról volt. a fekete gondola. Tagliamentónak, és valóban napra Ha valaki másik ken- Itthon nézem a fényképehitványka kis folyó a Piave. de a1á sodródik, talán csak ket. Velence azért nagyon Nem láttam, hogy szobrot otthon veszi észre, hogy el- szép. Jó lenne még egyszer állítottak volna a partjára tévedt. Hallottam valamikor, látni, sok galambbal. Zitának. Meg azt, hogy bo. lond ugyan, aki ennyi pénzért háborog, amikor nyugodtan kirándulhatna, kedvére pihenhetne, de némely háborgás olyan, mint a folyó: nem lehet megkerülni, át kell jutni rajta. Az Tsonzo bal partján látunk valamit, nagy lépcsőkkel, néhány ciprusfenyővel, meg is kérdezzük az idegenvezetőt, mi lenne az. Gáláns cég az IBUSZ, mennyi a galamb a Szent Horváth Dezső Tito elnök a Koreai NDK-ban 0 Phenjan (Tanjug) pi Demokratikus KöztársaJoszip Broz Tito, jugoszláv ságba érkezett. A ph.enjani államfő, a Jugoszláv Kom- repülőtéren Kim Ír Szen, a munisták Szövetségének el- Koreai Munkapárt KB főtitnöke, szerdán hivatalos ba- kára, köztársasági elnök foróti látogatásra a Koreai Né- gadta. ben is megírták emlékirataikat, amelyben lolep'ezték a CIA-t, sőt az amerikai törvényhozás nyomozó bizottsága ls több olyan dicstelen fejezetét, derítette fel a szervezet történetének, amelyet, hosszú évekig sikerült titokban tartani. Nos, most. is olyan adatok kerültek napvilágra, amelvek a felháborodás újabb hullámát váltották ki. Az már korábban ls ismert volt, hogy a CIA nagy érdeklődést, tanúsított egyes kábítószerek iránt, s az LSD mar az ötvenes években bevonult a kémszervezet titkos fegyvertárába. Kiderült: a CIA szolgálatában álló egyik tudós, aki önmagán próbálta ki a szert, madárnak képzelte magát és kiugrott egy felhőkarcoló ablakán. „Emberek. mint kísérleti nyulak — felháborító!" Ezt nyilatkozta most. Turner tengernagy a szenátusi albizottság előtt, ahol neki kellett beszámolnia azokról a szennyes ügyekről. amelyeket a tudományos kutatás ürügyén hajtottak végre az elmúlt, két évtized Amerikájában. A bizottság elé tárt anyaBercxeli A. Károly Vándorének (Regény) 14. — Nézze, Carlo, én gazdag lány vagyok... Ne haragudjon, hogy ezzel előhozakodom, de ha már igy vgn, miért tagadjam... S ha gazdag vagyok, akkor szabadjon a szivem választását követni. — S erre elpityeredett. — Akkor mit ér a gazdagság? — Ebben igaza van — néztem rá ellágyulva, s szívesen lecsókoltam volna könnyeit, de erre nem volt lehetőség az út közepén. Már-már azon töprengtem, hogy nem hívhatnám-e föl a szobámba, de ezt mégsem mertem megkockáztatni. S Elena olyan nyílt volt és egyenes, hogy ezt 6 maga ajánlotta volna fel, ha helyesnek tartja. Aztán rátért nehéz helyzetemre, s pénzét Is felkínálta, de ezt én természetszerűen visszautasítottam. — Én már egynek érzem magát magammal — jegyezte meg bájosan, de azért én mégis elzárkóztam az elől, hogy a pénztárcáját is igénybe vegyem, s inkább a szpagetti felségés voltát színezgettem előtte udvariasan, s egy önkéntelen mozdulattal pukkadásig telt gyomromra mutattam. — Gombolja ki egy kicsit a nadrágját — mondta ö olyan ártatlanul, hogy .majdnem elpirultam bele, s már nyúlt is felém, hogy e műveletben segédkezzék. Én megfogtam a kezét, és megcsókoltam, hogy elejét vegyem édes anyáskodásának, amely már az én szememben is túl ment a határon. De Elena semmi zavart nem érzett, s talán, ha nagyon erőltetem, ott az út közepén elfogadja, hogy szájon csókoljam, vagy a mellét simogassam. Vannak az ártatlanságnak is olyan határesetei, amelyek már-már cédáskodásnak hatnak. S hogy Elenában nem volt semmi cédaság, arról tágra nyílt szemé s egész felolvadt lénye biztosíthatott. — De most megyek, mert. a szüleim igen szigorúak — állt meg hirtelen, s megszorította a kezemet, és a száját is úgy csücsöritette, mintha szívesen megcsókolna, ha lehetne. — őket kell megpuhítanom, s akkor ugye, eljön hozzánk? — Természetesen — feleltem. — S ha maga olyan férfit akart mindig, amilyen én vagyok, én viszont magáról állíthatom. Szeretem magát, kedves Elena. Boldogan mosolygott, s kezét a szivére szorította. — De jó, hogy ezt mondja. — Aztán izgatott sietséggel suttogta még, hogy legyek esté otthon, mert Giovanna viszi a tál szpagettlt. Egye meg, és gondoljon rám. — S integetve elsietett. Mikor utánanéztem, kissé sután, de annál kedvesebben imbolygó alakjára, felmértem magamnak szép lábát, forás csípejét, izgató tomporát, s nem tudtam leküzdeni, hogy ezt a szót el ne rebegjem: — Imádlak! Ehenhalási kísérletem oly kevéssé sikerült, hogy a végén már. őszintén vágyakoztam a koplalasra, s szinte bujkáltam adakozó barátaim elől. Pedig a bőség még három napig tartott, s közben még fokozódott is. Mert másnap megjelent De Stefano egy doboz nápolyival, s este beállított Enrico, a pincér, s miután szemre, hányást tett, hogy nem volt hozzá bizalmam, egy tányér sült. húst rakott elém, s kijelentette, hogy ezt mindaddig megismétli, míg nefn térek vissza a vendéglőbe étkezni. A többiek persze mind hordták az ételt, s Elena sem mulasztotta volna el, hogy délben és este egy-egy lavór makarónit ne küldjön nekem, s ne üzenjen valami kedveset Giovannával. Ezzel a leányzóval annyira összebarátkoztam, hogy titkos szerelmünket is feszegetni mertem előtte, mert érdekelt, hogy ez az egyszerű. Józan parasztlány, aki már nem is volt nagyon fiatal, mit szól a dologhoz. De Qiovanna annyira el volt bűvölve Elenától, s úgy szerette őt, hogy a legnagyobb ostobaságban is melléjé állt volna. Most csak anynyit jegyzett meg, hogy Elena vőlegénye nem az ő kisasszonyénak való, de a papa sokra becsüli, s bízik benne, hogy ember lesz belőle. Ez a megjegyzés eléggé lesújtott, mert féltem a bonyodalmaktól, s egy kissé már kezdtem beleélni magam, hogy Nápolyban végzem el az egyetemet, mint Elena vőlegénye, aki talán néha meg is látogathat menyasszonyi minőségében, s a végén én is gazdag makarónigyáros leszelc. (Folytatjuk.)