Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-18 / 194. szám

CsütSrtSk. 1977. augusztus 18. II Belvárostól távol Ellátási gondok a peremterületeken Nem végeztem felmérést, hogy megállapítsam, a belvárosi üzletek vásárlói között hányan vannak1 akik a megpakolt szatyrokkal a peremkerületekbe folytatják útjukat. A buszokon, villamosokon kitömött bevásárlótaskájukat szorongató asszonyok láttán mégis feltételezem: nem kevés az újszegedi, Petőfi- és Ságváritelepi, móravárosi lakos, aki az élelmiszereket a Belvárosból tipeli haza. Nem hiszem, hogy a zsúfolt belvárosi üzletekben kényelmesebb és gyorsabb a bevásárlás Ha mégis vonzóbb például a Széchenyi vagy a Klauzál téri csemegeboltokban sorban állni, várakozni, annak csak egy oka lehet: ezekben az üzletekben nagyobb a választék, ahhóz is hozzájut a vásárló, amit a lakásához közel eső boltban hiába keres. De ne hagyatkozzunk a feltételezésekre, inkább eredjünk a nyomába, milyen az ellátás a peremkerületekben. „Vásárló-körutunk" első állomása a petőfitelepi 104-es számú ÉLIKER-üzlet. Forgalmas, központi helyen található. délelőtt 11 órakor élénk sürgés-forgás fogadja a belépőt. Az alapvető élelmiszereket : tejet, kenyeret, olajat, zsírt, lisztet, cukrot kapni. Gyümölcs és zöldség is van a ládákban, igaz nem 1 úl nagy választékban. A (i.80-ért kínált I. osztályúnak feltüntetett almát elnézve, alig kapkodnának érte. Sok közte a hibás. Csak leértékelve lenne szabad árulni (igaz, az Elit Cipőbolt melletti élelmiszerüzlet utcai eiárusitóhelyén is természetes mozdulattal teszik a papirtasakba a romlott almát — I. osztályúként). A petőfitelepi üzletben nem kapni fűszerpaprikát, s ahogy az üzletvezető elmondta, immár két hete hiánycikk. Pedig ujra és Újra megrendelik. A FÜSZÉRT úgy látszik ..mostohagyerekeinek" tartja a peremkerületi boltokat. A szegedi ÁFÉSZ újszegedi, Erdélyi téri üzletében csak egy kilós csomagolásban talál a vásárló fűszerpaprikát — vaníliás cukor már jó ideje nincs a polcokon —, a Tolbuhin sugárúti ZÖLDÉRT pavilonban ugyancsak hiánycikk a halászlét, pörköltet ízesítő fűszer. A ságváritélepi 132-es számú ÉLÍKER-üzletben viszont kapható. Rendkívül tetszetős, alufólia csomagolásban. szegedi emblémával, nemzeti színű szalaggal 5 dekagramm 7,50. Kiiiíóldi ismerőseink számára, • ajándékképpen nem is drága, mindennapi fogyasztásra enyhény szólva luxus. A ZÖLDÉRT sem tarthatja szívügyének a Belvároson kívül eső üzletek ellátását a ságváritelepi boltban látogatásunk napján nem találtunk karfiolt. Igaz, reggel szállítottak', rohadtat, I. osztályú áron, 9 forintért. Az üzletvezető nem tehetett mást visszaküldte. A vásárló ebből csak annyit lát, hogy amit keres, nincs. Mégha tudná is az okát, az sem vigasztalná. Ahogyan a Bajai úti 65-ös számú ÉLIKERboltban is nyilvánvalóan bosszantotta a vevőket, hogy reggel hiába nyitnak be tejért. Az aznapi 25 literes szállítmány megsavanyodva érkezett. Sorsa ugyanaz lett, mint az előbb említett karfiolé, az üzletvezető visszaküldte. Délután fél 2-kor még nem érkezett helyette másik. Tájékozódásképpen ellátogattunk az ÉLIKER 19-es számú újszegedi Közép fasorban található üzletébe is. Bőséges választék' minden élelmiszerből, kedvünkre válogathattunk volna a konzervekből, fűszerekből, édességekből is. Nem hiányoztak a cukrász és a péksütemények sem. A zöldség- és a gyürnölcsválaszték bőséges volt, amit feltétlenül említésre méltónak találunk. Az Erdélyi téri AFÉSZ-üzletben ugyanis mindössze egyetlen egy görögdinnye képviselte a gyümölcsök népes családját. Az üzletvezető azzal érvelt, hogy a környékben mindenkinek van kertje (!) megtermeli a magának, családjának' szükséges zöldséget, gyümölcsöt. Az érvelés sántít. A gyümölcsök, zöldségek minden fajtáját, s olyan mennyiségben, hogy ez egész nyáron elegendő legyen, aligha termelnek a környék lakói. Ellenvetésemet megtoldanám még azzal, hogy a Közép fasorban található üzletet is kertes házak' övezik. S itt igénylik a vásárlók a zöldséget és a gyümölcsöt. Az üzleteket egymás után magunk mögött hagyva, egyre inkább megértettem azokat, akik a Belvárosból cipekednek haza. A boltők közül sok kellemetlen benyomást kelt a belépőben, piszkosak, némelyikben sűrű csapatokban donganak a legyek. A vásárlók mégcsak elhessegetik magukról, de a hentesárukról, a kenyérről, a péksüteményrő' nem zavarja el őket senki. Nem szándékozom az üzletek gondjait kétségbe vonni, legtöbbjükben alig találni hűtőpultot, van, ahol az üzletvezető csak úgy tudja megóvni a romlástól az élelmiszereket, ha óránként cserélgeti a hentesárut és a tejterméket a hűtőben. Mindkét fajta élelmiszer számára egyszerre nincs megfelelő hely. Az efféle „fogások" azonban cseppet sem segítenek megnyerni, s az üzletbe szoktatni a környék lakosságát. A petőfitelepi 104-es számú ÉLIKER-boItban helyszűke miatt a kenyeres polcok közvetlen közelében szeleteli, csapkodja bárdjával a hentes a húst „Vásárló-körutunk" napján, augusztus 12-én a Belvárosban már rendikívüli áron, fi forintért kínálták a sertéskörmöt. A Szeged és Vidéke ÁFÉSZ húsboltjában még mindig 8 forint, volt az ára. Talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, a kétforintos árkülönbségért — főként nagyobb mennyiség vásárlása esetén — már érdemes az Erdélyi térről a Belvárosba buszozni. Ladányi Zsuzsa Új film Száll a kakukk fészkére Színes, magyarul beszélő amerikai film. A forgatókönyvet Ken Kesey azonos című regénye nyomán Lawrence Hauben és Bo Goltiman írta. Fényképezte: Haskell Wexler. Zene: Jack Nitzsche. Rendező: Milos Formai. A főbb szerepekben: Jack Nicholson, Louise Flcteher és Wllliam Redfield. Ken Kesey regénye napok alatt elfogyott. Aztán erre az örömteli sorsra jutott a második magyarországi kiadása is. Sokan olvasták tehát a kitűnő regényt. Az olvasmányélmények pedig súlyos ballasztok. Az ember hajlamos arra. hogy saját képzeteit és képzeletét szembesítse az objektív látványnyal, a filmmel. Az adaptációk ezért okoznak többnyire kisebb-nagyobb csalódást. fis most essék szó a kevés kivétel egyikéről, Milos Formán filmjéről. amely öt Oscar-díjat sepert be. 1976ban a díjat odaítélő bizottság a legjobb rendezés díját Milos Formannek, a legjobb iérfialakítás díját Jack Nicholson rak, a legjobb női alakításét Louise Fletchernek ítélte. Jutott egy Oscar a forgatókönyv íróinak és a vágónak is, aki remek munkát végzett. Érdemes megjegyezni a nevét ennek a közhiedelem szerint csak mechanikus munkát végző embernek. Richárd Chewsnak hívják, s neki köszönhető, hogy egyetlen fölösleges kocka sem maradt a tekercsben —, nagy szó! Ettől feszes a film ugyanis. Társadalmi métafóra. McMurphyt az amerikai társadalom. miután McMurphy nem hajlandó elfogadni az amerikai társadalom játékszabályait, az amerikai társadalom elmegyógyintézetbe zárja. Ám miután az intézményrendszer a társadalom lenyomata — McMurphy sorsában nem áll be alapvető változás; tovább vívja egyszemélyes háborúját És elbukik. De csak a dramaturgiában: mert egyébként nem ő bukik el. hanem az a társadalom, amelyik fél a McMurphyktől. s védekezésképp szellemi ronccsá operálja őket. megfosztja őket akaratuktól. Milos Formán filmjének az a legnagyobb erénye, hogy nem veszik el a pszichiátria — ilyen megközelítésben esendő — részleteiben. Nem is erre koncentrál. A főhős betegtársai ugyanis nem pszichiátriai értelemben betegek. hanem menekülők a társadalomból, amely elviselhetetlenné vált számukra. Önként száműzik magukat a bolondokházába. Pargdoxon, hogy problémáik elől így sem menekülhetnek el. És ebben a McMurphylc sem segíthetnek nekik. Ha orvosi példát használunk: a főhős háborúja csak csillapító a lázra, de nem gyógyítja meg a lázat kiváltó betegséget. Pedig azt kellene. A rendező — mielőtt döntött volna a szereposztásról — ötszáz színészt hallgatott meg. Gigászi munka, de — amint a film bizonyítja — nem hiábavaló. Jack Nicholson nem játssza, éli McMurphyt. Igaz, ilyen feladat kevésszer, talán csak egyetlen egyszer adatik színésznek. Kitűnő Louise Fleteher is, aki a regénybeli főnéni helyett egy félénk, nyugodt ápolónőt játszik el. Nem ö hatalom. t— ezt érzékelteti ezzel a forgatókönyv —, hanem az a gépezet, amelynek a főnéni egyik része. A néző döbbenetes élménynyel távozik a moziból. Az évtized egyik' legjelentősebb alkotását látta ebben a műfajban. Ha a látottakat tovább is gondolja — megtud valami fontosat a ma Amerikájáról, a hatalom természetrajzáról, s arról is, hogy a rossz hatalmak elleni harc tulajdonképpen sohasem hiábavaló. Petri Ferenc SZEGED" ÜNNEPE HETE K XVIII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képiárában, augusztus 21-lg. Tápai Antal szobrászművész találkozója szocialista brigádokkal a Bartók Béla művelődési központban, 18 órakor. A művésszel Tóth Béla író beszélget. Kígyós Sándor szobrászművész tárlata a November 7. művelődési központban, augusztus 20-ig. Sövegjirió Mária keramikusművész tárlata a Gulácsy La év?- teremben, augusztus 19-5g. Hajnal Gabriella kiállítása a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Fotóklubok 13. szegedi szalonja a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművész kiállítása a Juhász Gyula művelődési központban, augusztus 20-ig. Kátai Mihály festőművész tárlata a Közművelődési Palota kupolájában. augusztus 28-ig. A természettudományok Szegeden. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 21-lg. A Móra Ferene Múzeum allandó kiállításai. Képzőművészet a nyári Szegeden Még meg sem történt a hivatdlos zárás, még hátra egykét előadás, a kiállítások egy része is várja (de még hogy!) a látogatókat, ám máris megszületnek a gyorsmerlegek, az első statisztikák. Számszerűségében alig-alig lehet hiányunk. Az elmúlt két hónap alatt 10 képző-, illetve iparművészeti kiállítás, három fotótárlat és több dokumentumkiállítás, bemutató kínált változatos nézelődni, tanulni, gyarapodni valót. Sikeresnek könyvelhetjük el a városi tanács, a múzeum, a művelődési központok, a Képcsarnok kiállításainak összetételét. A palettán megtalálhattuk a grafika, a szobor műfaját, az iparművészet több ágát (tűzzománc, ötvösség, textil, kerámia), a népi iparművészet három műfajának képviselőit (kékfestés, fafaragás, fazekasság), valamint a fotográfia hivatásos és amatőr művelőinek munkáit Talán két megjegyzést megér ez az összetétel. Az egyik, hogy mindegyik tárlat kortársaink műhelyeibe engedett bepillantást, a múzeum ál'landó gyűjteménye mellett nem találkozhattak az érdeklődők a múlt képzőművészeti értékeivel, a klasszikus alkotásokkal. A másik hiányosság, hogy a festészet az idén mostohagyereke volt a rendezőknek — a nyári tárlat mellett hiába keresték a legnépszerűbb műfaj reprezentánsait, pedig a népszerűségi listán még sokáig prolongált vezető helye. * A kiállítási program — vonzásköréből, létszámából és szándékaiból adódóan — legnagyobb vállalkozása az idén tizennyolcadszor megrendezett Szegedi Nyári Tárlat. A három hagyományos műfaj — festészet, grafika, kisplasztika —, jeles képviselőinek meghívásával a tárlat elsődleges célja évenkénti keresztmetszet, művészeti látlelet készítése — a közönség tájékoztatására, a szakma okulására. Persze, a röntgenfelvétel akkor lehetne hiteles, ha a meghívottak részint elfogadnák a szíves invitálást, részint rangos alkotásokkal jelentkeznének. Ellenkező esetben — mint az idén is — arányeltolódások keletkezhetnek. Mert ami például most a tárlat erénye, annak az árnyképe is ott van a termekben! Mire gondolok? 1. Évek óta a grafikusok nagyszerű szereplésének örvendhetünk és a festészeti anyag szegényességén kesereghetünk. A grafika lépéselőnye így óhatatlanul oda vezethet, hogy nem önmagához, saját műfajának fejlődéséhez, alkotóinak tehetségéhez mérjük, hanem más, stagnáló műfajokkal vetjük össze. 2. Tény, hogy ennyi ifjú, a pálya elején járó, tehetséges művész még nem szerepelt egyszerre a Képtárban. De ez elsősorban azért ilyen szembetűnő, mert a középnemzedék vezető tagja közül sokan és kimagasló értéket teremtő mesterek nem küldtek munkákat a tárlatra. 3. A bemutatott anyag döntő többsége elvont, az absztrakció magasabb lépcsőfokait járja. És itt álljunk meg egy szóra! A Nyári Tárlat szándékával, léte értelmével közművelődési feladatokat is vállal. Nem a művészek megalkuvását várjuk, hanem a helyesebb arányok kialakítását, a realista művek súlyának erősítését, a lépcső kezdeti fokait és fogódzóit. Ez pedig a szervezők, művészek és zsűritagok közös felelőssége. * A többi, jórészt egyéni kiállítás a különböző műfajok legrangosabb alkotóinak adott bemutatkozási alkalmat. Rékassy Csaba rézmetszetei a kisgrafikát művelők változatos lapjai, Kátai Mihály tűzzománcai, Sövegjártó Mária kerámiái, Hajnal Gabriella falikárpitjai, Kígyós Sándor márványszobrai, Csanádi György lakberendezési ötvösmunkái magas színvonalú, tartalmas, élményt nyújtó müvek voltak. Jól színesítették a programot Skorutyák János kékfestő textiljei, Szekeres Ferenc faés szarufaragványai, Mónus Sándor vásárhelyi cserepei". Emlékezetes, igazi fotósélmény volt Eifert János táncok-ihlette alkotásainak bemutatója, színvonalas a Fotóklubok 13. Szegedi Szalonja, érdekes a két pécsi fotóriporter tárlata. S mégis ... Itt is, ott is sajnálkozások: kevés a látogató, többre számítottak, bezzeg tavaly ... stb. A plakátokon hirdetett tárlatvezetésekből, munkás—művész találkozókból is alig egy-kettő valósult meg. Oka lehet a hirdetett időpontok csúszása, változása. oka a propagandamunka megannyi hiányossága (az is bizonyos, hogy ekkora, fesztivál méretű kiállítási rendezvénysorozathoz kevés a felkészült, mindig az érdeklődők rendelkezésére álló szakember, az a kevés pedig szinte emberfeletti munkát végez). A propagandamunkának — s ezt jó volna végre belátni! — csupán egyik, s nem is a legfontosabb eszköze-módszere a meghívó, a leporelló vagy katalógus, ha mégoly díszes és drága is. A szegedi nyár kulturális eseményeit — igy a tárlatokat — nem lehet függetleníteni sem a nyár évszakától, sem az idegenforgalom heterogenitásától. Ezért ígérkezett hosszú távon is jó és követendő kezdeményezésnek jó pár évvel ezelőtt a szabadtéri szoborkiállítások eletre hívása. A parkok pázsitján, fák lombjai alatt kiállított szobrok — ha jó művek és harmonizálnak a természeti környezettel — mágnesként vonzzák azokat is, akik még nem lépték át képtár, múzeum küszöbét. Hiányoljuk — már második éve. Meg kellene találni a vállalkozó kedvű gazdát, mert nem mondhatunk le róla. Sajnos, egy hasonló indíttatásból fogant tavalyi siker — a Bartók Béla művelődési központ bensőséges, zárt udvarán rendezett szoborkiállítás — is addigaddig húzódott-tolódott, míg zárás előtt két nappal valósult meg, későszülött lett. Egy elképzelésről már hallottam: a jövő évi ifjúsági napok programjába szeretnének beépíteni szabadtéri tárlatot, fiatal művészek megnyerésével, támogatásával. Persze, ez nem jelentheti, hogy lemondhatunk a többi szabadtéri kiállításról. Tandi Lajos Tudományos emlékülés Szabó Ervinről Születésének 100 évfordulója alkalmából az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, az MTA Történettudományi Intézete és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár augusztus 18-án tudománylos emlékülésen méltatja Szabó Ervinnek a hazai és a nemzetközi szocialista mozgalomban, a művelődési életben, a könyvtárszervezésben betöltött szerepét. Életpályáját, sokoldalú munkásságát mutatja be a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban augusztus 23-án megnyíló emlékkiállítás. Az ATI szegedi iskola la folyamatosan indít motorkerékpár- és személygépkocsi-vezetői tanfolyamokat. Jelentkezés: Autóközlekedcsi Tanintézet, Szeged, Berlini krt 16. Munkanapokon: 8—12 óráig. Megbízás pécsi szövetkezetnek A pécsi faipari szövetkezet kapott megbízást a 900 ágyas margitszigeti gyógyszálló belső berendezésére. Á szövetkezeti üzem. amely stílbútoraival szerzett európai hfrnevet, az elmúlt években sikert aratott nemzetközi hírű szállodák — mint például Brüsszel 31 emeletes luxushotelje. a budapesti Duna Intercontinental és a Hilton — részére szállított bútorokkal is. A kormány által kiemelt gyógyvízhasznosítási programban való részvétel profilbővítést jelent a pécsi faipari szövetkezetnek.