Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

Csütörtök, 1977. július 14. Ötezer újjJonság A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézetben évente rsaknem öteser új terméket vizsgálnak meg, mielőtt kereskedelmi forgalomba kerül. Képünkön a BRG által gyártott új, kazettás magnetofont vizsgálják Learattak az Új Élet Tsz-ben Tegnap, szerdán délután az utolsó táblákról is levágták a gabonát a kombájnok a szegedi Űj Élet. Terme1 őszövetkezetben. összesen 801 hektárról arattak kalászost a gépek a közösben. Ezután sem pihennek a kombájnosok, hiszen amint végeznek a háztájival, segítenek a környező termelőszövetkezeteknek, hogy minél hamarabb tető alá kerüljön a gabona, biztonságos helyen legyen a szem. Mint már arról korábban hírt adtunk, először a szegedi Felszabadulás Tsz közösségében végeztek a nyár legnehezebb munkájával, az aratással. Nem állnak rosszul a többiek sem, hiszen Szeged gazdaságaiban a 7930 hektár aratnivalóból majdnem 6 ezer hektárnyi terület termése magtárban van. „Hetvennégy éves vagyok, segélyből élek de a magam 1 lázrészében. A szomszédom most fürdőszobát akar a lakásom egy részéből csináltatni. Ügye nem teheti meg? Ügye r.em ijesztgethet, fenyegetőzhet perrel, bírságolással?" Először csak a rémület, aztán a hivatalos hercehurca, rettegéssel, vérnyomás- és szívpanaszokkal, már az élniakarás cseppnyi vágya nélkül, a megaláztatás kínjai — 74 évesen. A szomszéd, még ha fürdőszobát nem is építhet, sértetlenül, azt ne mondjam, győztesen kerül ki végül? Z. műszaki ellenőr, naponta több építkezésen, lakásokban fordul meg: „El nem tudja képzelni, milyen helyzetbe kerülnek vétlen, magukkal tehetetlen, s ezért mindenkinek kiszolgáltatott emberek. Megszólítanak', olyan hivatalos-formájúnak néznek nyilván, aztán ömlik belőlük a kikívánkozó, de sokáig elfojtott panasz. Hogy segítsek, hogy adjak tanácsot, szóljak egy szót az érdekükben a szomszédnak, mert ők nem tudják már óvni n.agukat... Évtizedek óta tartó villongás, vagy csak tegnap történt összekoccanás — tulajdonképpen nincs különbség köztük: valakinek az idegeit ölik és valakinek a fölényét fújják fel még nagyobbá." özvegy B -nére a szomszédja — ugyan miért? — éjszakánként ráveri az ajtót. B-né rettegve nézi az órát, mert a „látogató" egy óra tájban érkezik rendszerint. Mit akarhat? Reggel, ha megkérdezi tőle, persze hogy tagadja. Tanú? Ki vállalja, hogy esetleg éjszakákon át virraszt B-né egyetlen szobájában, vagy kint az udvaron, illően elrejtőzve? — Biztos, hogy nem álmában hallja a néni a zörgetést? Biztos, hogy épp az a szomszéd a gyanúsítható? Sírás a felelet. Az ügyvédnő néhány éve végezte az egyetemet „Ha valaki a diplomaosztáskor megkérdezi tőlem, miért is választottam épp ezt a pályát, hittel és magabiztosan válaszoltam volna: az ártatlan emberek védelméért. Támasz akartam lenni, a jog érvényesítője, közvetítője. Afféle mankó, amellyel kilábalhat az útvesztőből a gyámoltalan." És most mit mondana? „Zavarban vagyok. Kilátástalan ügyek, tisztázhatatlan helyzetek, paragrafus nem szabályozta viszonyok, olykor az ellenfelem igazát hiszem megalapozottabbnak. Szeretnék néha nemet mondani, vagy legalább megértetni a nálam kopogtatóval, hogy térjen jobb belátásra, ne indítsuk el a port, mert semmi értelme. Engedje meg, hogy ne folytassa n. Zavarban vagyok." — Amit ez a lakótárs művel, az már vicc, kérem. Néhánya, éve írásban kérte, hogy a kukatartályok ne a kapu alatt, hanem a tárolótérségben legyenek, mert nyáron eléggé ártalmasak az egészségre. Helyt adtak a kérésének. Rövid idő múlva kérte, a nagykapu rácsait fedjék be, hogy a szag ne hatoljon át rajta. Ügy lett. Most aztán újra visszatért a kukaügyre. Tegyük mégis a kapu közelébe, mert hogy az zárt és ha becsukják, nem érződik majd az emeleti ablakokban a szemétszag. Ez is megtörtént Most feljelentéssel és panasszal fenyeget ha megtagadjuk kérését: a lyukak kivágását a nagykapun. Szerintem beteges feljelentő. nótórius panaszkodó, aki ugráltatja a környezetében élőket kihasználva, hogy komolyan venni őt már lehetetlen. Talán írnunk kellene a szóba jöhető összes hatóságnak, hivatalnak, hogy mi elhatároljuk tőle magunkat, és kérjük, ne tekintsék bejelentését közérdekűnek. Részlet az 1/1977. számú törvény II. fejezetéből: „Ha a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot nem az elintézésre hivatott szervhez tették meg, azt nyolc napon belül oda át kell tenni. Az áttételről a feljelentőt, illetve javaslattevőt egyidejűleg értesíteni kell." — Tetszik látni, ilyen ügyekből születnek az aktahalmazok. Részlet a törvényjavaslat indoklásából: „különféle sérelem orvoslását kérő beadvánnyal több olyan szerv is foglalkozott, amelynek az nem tartozott hatáskörébe... Mindezt megoldja a törvényjavaslat." (Amelyet az országgyűlés tavaszi ülésszakán elfogadtak.) Az udvarhoz semmi közük, éppen csak a keskeny járdát használhatják, sőt, ládákból emelt sötétítő tornyot raktak a keskeny konyhaablak elé, hogy még napfény se süssön rájuk. Másutt a biztosítékot csavarják ki a nyolcszáz forintos albérletben, nehogy a főbérlő tudta nélkül pörögjön napközben a villanyóra. A lelketlenség fantáziadússá teszi az embereket „Kivágta a kertbe ültetett rózsákat, szöges drótkerítéseket állított fel — azóta az udvar rosszemlékű filmeket idéz bennem. Aztán szögesdróttal vonta be a kapufélfát és végig üvegdarabokkal erősítette meg. Két kisfiamért minden percben rettegnem kell, mikor sérülnek meg." Nemrégiben felkeresett K-né, aki már egy évvel ezelőtt is tanácsért, segítségért fordult a szerkesztőséghez. Azóta többször találkoztunk, szeme alatt egyre mélyebbek a ráncok. Jogtanácsost, az Ingatlankezelő dolgozóit, a tanács szabálysértési előadóját, s a magam újságírói találékonyságát — ha van ilyen egyáltalán — hiába faggattam: nincs rá szabály, nincs az ügyben reménytkeltő fogódzó. Mert nincs tanú rá, hogy K-ék lakótársa valóban szándékosan bosszantja-e a segítséget kérő házaspárt. A füstöléssel, a varrógép kattogása elleni tiltakozással, az intrikákkal. „Ha meglátják, hogy jön hozzánk valaki, becsukózkodnak, persze olyankor ők a legnyugodtabb lakótársak." És a ház több lakója nem lát mindebből semmit? „Biztosan észrevették. De magamra haragítanám, ha tanúnak idéztetném be őket." * Szeretném megnyugtatni magam, hogy a csak betűjellel rövidített nevek, az utcanév és házszám nélküli történetek, levélrészletek mégis nyomravezetők lesznek. Azok számára, akik a békétlenségben ludasak De arról is győzködhetem magam, hogy a valóságban megtörtént esetek vétlen szereplőinek nem árt majd a „felismerés"., Pálfy Katalin J A

Minisztertanács 1976 decemberi ülésén a következő határozat született: „Az 1977. évi népgazdasági terv szerint a nemzeti jövedelem 6—6,5 százalékkal emelkedik. Ez az ipari termelés 6 százalékos, az építőipari teljesítmények 5—6 százalékos, és a mezőgazdasági termelés 7—8 százalékos növekedésével jön létre. A fogyasztás és felhalmozás 4—4,5 százalékkal emelkedhet. Ezen belül a lakosság fogyasztása mintegy 4 százalékkal nő. Az 1977. évi terv a lakosság életszínvonalának az 1976. évinél gyorsabb emelkedését irányozza elő." Mondatok kijelentő módban. Százalékok, száraz adatok. Amit kifejeznek, egyenlő a fejlődéssel. A fejlődés azonban nem puszta számok halmaza. Minden valós adat mögött munka kell, hogy álljon. És nem is akármilyen. Több mint öt hónap telt el az 1977-es évből, s az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy terveink az esztendő végére valóra válnak. Valóra válnak, ha. Ha minden dolgozó a maga területén minden tőle telhetőt elkövet a tervek végrehajtása érdekében. Hiszen ezek az érdekek mindannyiunk közös érdekei: párttagoké és pártonkivülieké egyaránt. Mi a feltétele annak, hogy azt mondhassuk: minden tőlünk telhetőt megtettünk a magunk posztján? Ha egy szóval kellene válaszolnunk a kérdésre, akkor a válasz úgy hangzana: fegyelem. A fegyelem betartása a munkahelyen ma minden gazdasági fejlődésünknek a forrása. Mindanynyian ismerjük azoknak a kutatásoknak az eredményeit, amelyek azt bizonyítják, hogy az országban átlagosan elvesztegetett munkaidő a munkára szánt összes idő 20 százalékát teszi ki. Most megint száraz adatok, számok következnek, amelyek azonban meglehetősen kifejezőek: Hazánkban 5 millió foglalkoztatottat számolunk. Ennek a 20 százaléka 1 millió dolgozó. De ez az egymillió dolgozó nem mind táppénzes beteg, hanem tüzelőre várnak, magánügyeiket intézik, mások ott vannak a munkahelyükön is, csak éppen nem dolgoznak. Miért? Mert anyagra, vagy gépjavításra, rajzra, szállítóeszközre várnak, vagy csak egyszerűen arra, hogy kifolyjon a kávé. Akik az első négy okból nem dolgoznak, azokra nem lehet azt mondani, hogy fegyelmezetlenek. De annál inkább a vezetőjükre, mindazokra, akik a munkaés üzemszervezés területén tevékenykednek rosszul. És lehet, hogy azért, mert a kávéra várnak, vagy mert íróasztaluk telefonján magánügyeiket beszélik meg. A szorgalmas, munkaszerető, alkotni vágyó emberek szívesen dolgoznak, ha biztosítják számukra a munkához szükséges feltételeket. Minden abszolút mérce helyett az ő magatartásuk határozza meg a munkafegyelem mértékét. A mértékadók összefognak, közösségük a szocialista brigád. Hogy ezek a brigádok megalakultak, az azért történt, hogy közös erővel valósítsák meg a kitűzött célokat, a népgazdasági terveket, ök példát is mutatnak, és ezzel a példával párhuzamosan kirekesztik a közösségből a fegyelmezetleneket, a lógósokat. A munkafegyelem betartása azonban nemcsak a szocialista brigádok tagjainak kötelező, hanem minden dolgozó kötelessége. Vannak azonban olyan dolgozók, akikre a törvények még inkább vonatkoz- , nak, s ezek a dolgozók a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai. Az MSZMP szervezeti szabályzata kimondja: „A párttag következetesen szolgálja a szocializmus ügyét, és minden körülmények között álljon ki a szocialista társadalom érde'.-.eiért, védelméért; mutasson példát a munkában, hivatásának teljesítésében." Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyoznunk azt, hogy a népgazdasági tervek megvalósítása, a párt és a kormány határozatainak végrehajtása a szocializmus ügyét szolgálja. Éppen ezért a párttagság a munkában nem valamiféle kiváltság, hanem önként vállalt kötelesség. És az a párttag, aki ennek a kötelességének nem tesz eleget, duplán büntettetik. Egyszer a munkájában elkövetett vétségekért a munkahelyén, másodszor felelősségre vonják a pártban. Mert hibát követett el a munkájában, s mert rontotta a párt jó hírnevét, önként vállalta a többletmunkát, a példamutatást, a nagyobb fegyelmet. És ha vállalásának nem tett eleget, bűnhődnie kell. Nagyobb vétségek esetén úgy, hogy kizárják a pártból. A párttag azonban nemcsak akkor sérti meg a fegyelmet, ha a sajat munkájának nem tesz eleget, hanem akkor is. ha látja, hogy mások követnek el hibát, s ezt nem teszi szóvá ott, ahoi a mások vétségeinek továbbterjedését megakadályozni tudják, ö az egész közösség munkájáért felelős. Vonatkozik ez az egyes pártszervezetekre is. S ha a pártszervezetek a lazaságok, viszszásságok, fegyelemsértések ellen nem emelnek szót, a gazdasági vezetők általában a párt tagjai — nem lehet. Mert a párton belül minden tag egyenjogú. Az alapszervezeti taggyűlésen bírálhatja a munkás az igazgatót, sőt kötelessége is bírálnia, ha hibát lát a főnöke munkájában, s az a hiba .valós. A vezető pedig, ha visszautasítja, vagy megtorolni igyekszik a bírálatot, a pártfegyelmet sérti meg. És megsérti a fegyelmet akkor is, ha nem tesz eleget a szervezeti szabályzat azon pontjának, amely kimondja: „A pártszervezet joga és kötelessége működési területén a párt politikájának érvényesítése, a munka átfogó ellenőrzése, az állami, gazdasági vezetők beszámoltatása." N

emegyszer megtörténik az Is, hogy a vállalat magas beosztású vezetői, ha párttagok is, nem mennek el az alapszervezet taggyűlésére, mondván, ők már tudják, miről lesz szó. Előfordul az is, hogy elmennek, de nem mint párttagok, hanem mint vezetők foglalnak ott helyet. Azok is, akik így viselkednek, de azok is, akik hagyják ezt, a pártfegyelmet sértik meg. És ha megbomlik a fegyelem a pártban, mit várhatunk a munkahelyen? Lássuk be: vannak ma még olyanok, talán minden munkahelyen, akik azt lesik, hol vét a párttag a munkafegyelem ellen. S ha találnak hibát, propagandát fejtenek ki — a párt ellen. Nemhiába mondta Kádár János, az MSZMP KB első titkára a XI. pártkongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában: „Mielőtt valaki kommunista lesz, illetve köztisztséget, pártfunkció* vállal, jól meg kell gondolnia elhatározását. De ha már meggondolta magát, teljesítenie kell, amit vállalt. Kommunistának, pártfunkcionáriusnak, köztisztség viselőjének lenni nem kényelmes beosztást jelent, hanem mindenekelőtt kötelességet, munkát, küzdelmet, a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálatát jelenti." Mérő Miklós Város az Avason Miskolc általános városrendezési terve alapján a város fölé magasodó dombon, az Avason új, Eger nagyságú városrész épül. A lakónegyedben több mint 13 ezer lakás lesz, 260 hektár terüI leten. TUzelüakció Százharmincmilliős megtakarítás Befejeződött a kereskedelem immár hagyományos nyári kedvezményes tüzelőakciója, amely a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes osztályának gyorsjelentése szerint sikerrel zárult. Március 28. és július 4. között a tüzelőkereskedelem összesen 1,1 millió tonna szilárd fűtőanyagot — 850 ezer tonna szenet és 250 ezer tonna brikettet — kínált olcsóbban. Az idén az akcióban mázsánként egységesen 11 forintos kedvezménnyel árusították a szenet és a brikettet. A meghatározott brikett készlet jóval az akció befejezése előtt elfogyott, s az előzetes adatok szerint a felkínált szén is mind elkelt. Végeredményben az akcióban — azzal, hogy a „holtszezonban" vették meg a téli tüzelőt — 130 millió forintot takarítottak meg a vásárlók. Gyümölcslé — fóliában A Siófoki Állami Gazdaság konzervüzemében megkezdték a szénsavmentes, rostos gyümölcslevek gyártását. Az üdítő italt aiufóliás zacskókba töltik. Az idén 10 millió, jövőre pedig már 25 millió tasak aiufóliás gyümölcslé kerül az üzletekbe