Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

4 Kedd, 1977. július 5; A régi népszínházakról " Az Állami Déryné Szín­ház és a 25. Színház tár­sulatának összevonásából Népszínház alakul. (Üjság­hír) A mai színházlátogató alig­hanem keveset tud a magyar nyelvű színjátszás eszméjé­ért a múlt század második felében harcba indult Budai Népszínházról — a későbbi pesti Népszínház és — most alakuló új színházunk név­adó őséről. Molnár György szegedi és debreceni színigazgató hosszú évek kérelmezése után a Bach-rendszer bukását kő­vetően 1861-ben kapott en­gedélyt a Budai Népszínház megnyitására. „Ös-Buda vá­rában, ahol 24 évig nem hangzott a magyar nyelv", darabjaival sikerrel indult a •zínház; a négy német nyel­vű társulat mellett Pest­Budán magyarul egyedül játszó Nemzeti Színház tár­sa lett Az első előadásokat az azóta lebontott Budai Színkörben tartották, majd a Lánchíd budai hídfőjénél álló terményraktár épületét alakították át színházzá. Molnár, aki meglehetősen jó színész és az első jelentős magyar színházi rendező volt, anyagilag nem tudta rendben tartani a színház szénáját Nagyszerű kezde­ményezése, a szegények ré­szére juttatott ingyenes szín­házjegy-akció egy éven át olyanokat juttatott játékszíni élményhez, akik azelőtt csak kivülről láttak színházat. Később azonban, anyagi okok miatt, az akciónak' vé­get kellett vetni. A kiegyezés teremtette junius Az elmúlt hónapban az ország túlnyomó részén to­vább folytatódott a száraz­súg. A Dunántúl nyugati sze­gélyét, a Balatontól délre eső területeket és az Alföld északkeleti peremét nem szá­mítva, ahol néhány heves felhőszakadás fordult elő, a Júniusban lehullott csapadék mennyisége a sokévi átlag­nak mindössze 50—75 száza­léka között mozgott. Külö­nösen kevés esőt kapott az Alföld középső része, a Du­na—Tisza közének északi fe­le és a Kisalföld területe, ahol a havi összegek csupán 15—30 mm között alakultak, ami a szokásos júniusi csa­padéknak mindössze 25—40 százaléka. A hónap Időjárása rend­kívül szélsőségesen alakult. Az első öt nap szokatlanul hideg volt. a hőmérséklet napi középértékei ekkor 4—8 C.fokkal maradtak az év­szaknak megfelelő szint alatt, s a másodikára virradó éj­szakán a Dunántúl és az Esza ki-Középhegység több helyén —1, —4 fokos talaj, menti fagyok léptek fel. A Dél-Alföldön Is szokatlanul mélyre süllyedt a hónap ele­jén a hőmérséklet, így a Szegeden június 4-én fel. jegyzett 3 C-fokos hőmér­sékleti minimum olyan ala­csony érték, amilyen 1900 óta ezen a napon városunk­ban még nem fordult elő (az addig nyilvántartott legala­csonyabb hőmérséklet június 4-én 4.6 C-fok volt). Ezt a szélsőségesen hideg szakaszt szinte átmenet nélkül kdni­kulal hőség váltotta fel: 9— 14-e között országszerte 30— 35 C-fokig emelkedett a hő­mérséklet. s napi középérté­kei 5—7 C-fokkal voltak ma­gosabbak a szokásosnál. A nngv hőségre jellemző egv újabb hőmérsékleti rekord: a Szegeden június 14-én mért 33 C-fokos maximum kereken 2 fokkal haladta meg a városunkban ezen a napon 1900 óta előfordult legmagasabb hőmérsékletet. Az Idén taoasztalt szélsőség, hogy a hőmérséklet 10 na­pon belül háromnegyed év­százados hideg-, maid meleg­rekordot döntsön meg, pá­ratlan Időjárásunk történeté­ben! A meleg és túlnyomóan száraz ldőíárás 20-ig tartott, ezután csapadékosabbra és mérsékelten hűvösre fordult, A nagy csapadékhiányt, azonban csak részben enyhí­tették a rendkívül szeszélyes területi eloszlásban lehullott esők és lezúduló felhőszaka­dások, amelyeket több he­lyütt pusztító Jegverés kí­sért. A Dél-Alföldnek csaknem az egész területén jelentős csapadékihiny mutatkozott, amint azt a következő né­hány helv csaoadékösszege telzt: Bácsalmás 00 mm (RB%), Kiskunhalas 40 mm (62%), Kistelek 45 mm (70%), Szeged 30 mm (44%), Makó 43 mm (57%), Oros­háza 78 mm (120%). A hő­mérséklet havi mérlege a melegebb időjárás túlsúlya miatt kevéssel a pozitív ol­dalra billent, a havi közép­értékek az ország túlnyomó részén néhány tized fokkal meghaladták a sokévi átla­got. Szegeden a havi közép­hőmérséklet 19,7 C-fok volt, a normálértékkel megegyező. A hőmérséklet csúcsértéke 14-én 33 C-fok. mélypontja 4-én 3 C-fok volt. A tartós szárazság miatt országszerte bőséges napsütést regisztrál­tak. Szegeden 300 óra volt a havi napfénvtartam, a nor­málértéknél (270 óra) 12 szá­zalékkal több. Dr. Péczely György 'egyetemi tanár kedvezőbb légkörben 1867­ben Molnár ismét megnyi­totta Népszínházát Budán; ezúttal 1870-ig bírta a harcot az anyagi gondokkal. A színház rövid fennállása idején hármas célt követett. Az egyik a közönség neve­lése volt. Valóban sikerült is újabb rétegeket megnyernie színházlátogatónak, s bár a budai polgárokra számított elsősorban, a közönség fő­ként Pestről járt át Molnár látványos kiállítású darab­jaiban gyönyörködni. Fel­adatának tekintette az új magyar színpadi szerzők megszólaltatását. E tekin­tetben azonban csak szám­szerű sikereket ért el; igazán jelentős szerzőt nem tudott — még drámapályázat kiírá­sa útján sem — felfedezni. Végül: kötelességének érezte, hogy utánpótlást neveljen a magyar nyelvű színjátszás számára. Itt teljes volt Mol­nár és a Budai Népszínház sikere. Nála kezdett Jászai Mari a Nemzeti Színház ké­sőbbi erőssége, Kölesi Lújza, aki Blaháné néven a pesti Népszínház ünnepelt prima­donnája, nemzet csalo­gánya" lett ö maga 1875-ben, az in­duláskor a Pesti Népszín­házhoz szerződött művezető­főrendezőnek', de túlzott ér­zékenysége miatt — meg ta­lárr azért ls, mert baloldali nézetei nem egyeztek a kon­zervatív felfogású Rákosi Jenő színigazgatóéval — csakhamar lemondott állá­sáról. A pesti Népszínház több mint harminc évig működött az akkori Kerepesi (ma Rákóczi) út és Nagykörút sarkán; nagy sikereit a nép­színmű divatja idején aratta, aztán a közönség érdeklődé­se elfordult tőle. Emlékét a Népszínház utca neve őrzi. S a későbbiekben majd a Népszínház néven egyesülő két társulat művészi, köz­művelődési tevékenysége. Cs. B. A lege Mt másról beszélhettünk volna? A szakmunkáskép­zés úgy nőtt Nándi bácsi életéhez, mint ághoz a levél. Tegnap történt talán, hogy sűrű vendégségben a Tol­buhin sugárúti intézetben szorgosan jegyeztem a peda­gógusok szüntelen megújuló kísérletező kedvének szelle­mes ötleteit? Ha nem mon­daná, el nem hinném, öt éve nyugdíjas: már régóta hófe­hér haja a kortalanság aján­dékával őrizte meg kiegyen­súlyozott, derűs egyéniségét. Szíves invitálását el nem utasíthatom, apropót is kí­nál, éppen negyedszázada szervezték át az ifjúmunká­sok iskolai képzésének rend­szerét. Akkor osztották be területi elhelyezkedésük sze­rint az intézeteket, számo­zással, így lettek az úgyne­vezett százasok a Pest me­gyei, a 600-asok pedig a Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyei iskolák. A négy megyei iparitanulói hálózat osztályvezetőjévé nevezték ki László Nándort, aki alig korábban, 1950-ben került a szegedi intézet élé­re. Nem jött messziről, pá­lyakezdése ótn, 1932-től, a Felső Ipariskolai Tanulóott­honban dolgozott, utóbb igaz­gatóként — majd a 600-astól ment nyugdíjba 1972-ben. Négy és fél évtizedes peda­gógiai tevékenysége tehát mindössze két munkahelyhez kötötte. Konyak, fröccs, kávé. S bár „a füstölt hús tartósabb" — csipkelődik maliciózusan — nem él a cigarettával. Bő két évtized lakásban tárol­ható írásos és tárgyi emlé­kei, dokumentumai, amelye­ket gondosan megőrzött, is­kolatörténet. Nyitott könyv, ahol szenvedélyesen lapoz házasság I. kerület Szeged: Iglói Ferenc is Bartha Katalin Klára. Nagy István és Kovács Zsuzsanna, Verebéli Ba­lázs cs Kovács Margit, Kiss Er­nő és Fazekas Ibolya Terézia, Fenyvesi József Vilmos és Csá­nyl Margit Katalin, Bagl János és Gyöngyi Ilona. Bérezi Tamás ís Elek Ágnes, Agócsy Viktor és Tóth Erika, Kerényi Gábor és Dús Magdolna. Sebők István és Zstkai Ildikó. Popán Imre Antal és Nagy írén. Bitó litván és Ka­kuszl Anna Katalin. Hermecz Lajos és Danku Mária, dr. Bere­gi István Gyula és Kiss Ágota, Katona Ferenc és Lányi Erzsé­bet Veronika házasságot kötöt­III. kerület Szeged: Takács Tibor Mihály és Nagy Ibolya Klára, Erdélyhe­gyi László és Fülöp Eva, Hajka László István és Tóth Eva, Do­bos Ferenc és Murányi Ilona, Varga István és Bagoly Erzsé­bet, Bánfíi Tibor Gyula és Kig­Szabó Mária Mária, Virgoncz László János és Kelemen Eszter, Vági Ferenc és Balogh Margit, Sánta József Mátyás és Tóth Éva, Németh István és Lovas Er­zsébet házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Varga Jánosnak és Stdlovszky Katalinnak Zoltán. Kovács Ferencnek és Daróczi Erzsébetnek Krisztina, Aradi János Istvánnak és Marosi Má­riának János Tamás. Klötzl Fe­renc Mihálynak és Rózsa Aran­kának Aranka, Takács Zoltán Andrásnak és Hlobocsényl Ro­zália Máriának Mónika Rozália, Lajkó Géza Jenőnek és Atyimas Dinkának Zita, Hortobágyi Zol­tán Tamásnak és Galgóczl Kata­linnak Tamás. Ábrahám Imré­nek és Komócsin Zsuzsannának Ildikó. Kis Ferencnek és Szaká­las Irénnek Ferenc, Bodor János Sándornak és Barabás Évának Edina, Laczl Ferencnek és Link Márta Erzsébetnek Ferenc, Szűcs Péternek és Gáli Klára Ilonának Balázs, Sípos Mihálynak és Vet­ró Margit Juliannának Márta, Blte Sándornak és Király Mária Emmának Zsuzsanna Klára, Ta­rt Mihálynak és Veres Mária Évának Attila, Simon György­nek és Pozsár Juliannának Bar­bara, dr. Bánsági Tamás József­nek és Sarlós Mária Valériának Tamás, dr. Balogh Tibor Zoltán­nak és dr. Csapos Ágnes Iloná­nak Adám Zoltán, Drágán Já­nosnak és Mucsányi Irén Erzsé­betnek írén Ildikó, Csűri Mi­hálynak és Vágner Annának Ág­nes, Sziráki Ferencnek es Bitó Családi események Erzsébet Katalinnak Anita. Ka­pás Antalnak és Üjvárl Margit Erzsébetnek Eszter, Gaudi Mi­hálynak és Zabos Rozáliának Andrea, Császár Józsefnek és Ferencr.i Juliannának Csaba. Nagy Béla Lászlónak és Sza­niszló Irénnek László, Mészáros Jánosnak és Kuczlk Julianná­nak Mónika, Rejka Ferencnek és Farkas Lenkének Erika, dr. Ha­lász Jánosnak és Strifler Fran­ciskának Ervin János, Szabó Já­nos Imrének és Simondán Má­riának Anikó, Nagy Józsefnek és Duda Erzsébet Juliannának Krisztina, dr. Joó Imrének és dr. Cgordág-Nagy Évának And­rea Ágnes, Ber« József István­nak és Korom Máriának Agnos, Knopp Alfonznak és Márki Ma­tildnak Tamás Alfonz, Dobó Sándor Szilveszternek és Nagy Erzsébetnek Zsuzsanna Erzsé­bet, Kocsonyi Dezső Lászlónak és Tranyánszkj Gizellának László Róbert, Horváth Antal­nak és Varga Mária Mártának Szilvia, Juhász Péternek és He­vesi Mária Veronikának Zoltán, Veres Józsefnek és Cseh Máriá­nak Mariann Andrea. Terhes Sándor Jánosnak és Tallósy Má­ria Erzsébetnek Attila, Kónya Ferencnek és Szőke Ilonának Csaba, Korom Péter Józsefnek és Szécsl Rozáliának Anita, Kó­nya Istvánnak es Tábit Erzsébet Máriának István, Godó Zoltán­nak és Révész Máriának Zoltán. Hadár Attila Istvánnak és Bödő Zsuzsannának Attila István. Báló Ferenc Istvánnak és Kothencz Irénnek Tamás, Gárgyán János­nak és Börcsök Irénnek Erika, Nagy Miklósnak és Bárdos Pi­roskának Anikó Piroska, Koto­gán Vilmos Jánosnak és Pálíi F.rzsébet Piroskának Vilmos, Ktss Sándornak és Dohány Irén Erzsébetnek Sándor. Nagy La­josnak és Marton Klárának Ju­dit Klára, Uleneslk Mátyásnak és Baur Etelka Erzsébetnek Gá­bor, Tarl Istvánnak és Btacsl Annának Csaba, Dékény Mihály­nak és Lobár Erzsébetnek Mi­hály József, Kiss Istvánnak és Varga Évának István, Móra Ist­vánnak és Szilágyi Erzsébetnek Anikó, Németh Ferencnek és Ta­nács Máriának Mária, szöllősi Istvánnak és Varga Ilona Mar­gitnak Réka nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Bakó Sándornak és Ungi Erzsébet Ibolyának Emese, Pásztrai Lászlónak és Kelemen Katalin Máriának Eszter Janina, Szabó Gyulának és Havasi Er­szébetnek Zsolt Gyula, Bozsák Józsefnek és Móra Ilonának Krisztián, Fenesl Istvánnak és Magony Erzsébetnek István Ta­más, Kádár Sándor Imrének és Kovács Márta Adalbrrilnának Sándor, Szénásy József Mihály­nak és Szlgyártó Jolánnak Ta­más, Arnold Tibornak és Gár­gyán Mária Annának Brigitta, Fodor Józsefnek és Vass Mar­gitnak Emese Klára, Gallai Jó­zsefnek és Urbám Piroskának Erika. Kiss Péter Pálnak és Már­kus Klárának Dorottya, Kriska László Istvánnak és sasvár Zsu­zsanna Katalinnak Zsuzsanna. Szélpál Imrének és Bájhóber Editnek Edit, Szépe Sándornak és Érsek Annának Anikó, Szűcs Szilveszternek és Sztankovics Erzsébetnek Mária,' Veres Zol­tánnak és Hódi Amália Elzának Marcell. Réti Sándornak és Mu­rányi Katalinnak András, Berki Istvánnak és Nagy Anna Kata­linnak Szilvia, Kürti Ferencnek és Lakatos Erikának Ferenc, Rú­zsa Józsefnek és Igaz Margit Er­zsébetnek Zsolt, Borbola István Györgynek és Wolszky Anna­máriának Zsolt, Kapás Flórián Istvánnak és Gera Máriának Szilvia Mária, Szécsi Sándornak és Izsák Juditnak Norbert Atti­la nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Honkó Mátyás, Re­kedt-Nagy József. Laczi Illésné Fehér Margit. Major József, Kis Jánosné Csetvei Rozália, Tót Rozál, Bajtal Istvánné ördög Er­zsébet, Bogdán Pálné Hamari­desz Margit, Nagy István, dr. Károssy György, Ungi Mária, Lakatos Oyuláné Tóth Veronika. Rácz Péter, Prágai Mihályné Er­délyi Veronika, Kardos Sándor, Kocsis István, Csiszár László, Marosi Imre, Decker Béláné Ko­tló Etelka meghaltak. III. kerület Szeged: Molnár Istvánné Hor­nok Ibolya, Kéri József, László János József, Tábit Péterné Cri­bolya Rozália. Szántai-Kls Já­nosné Baranyl Etelka, Velró Já­nos, Gyurkovlts Árpád, Tóth György. Judik Sándorné Majno­vlcs Gizella, Kováts István, Ró­zsa Oyuláné Horváth Julianna Erzsébet, Molnár Dezső László, Csiszár Antal, Bugyi Istvánné Mészáros Erzsébet, Szemán And­rás, Lukács László, Sípos And­rás, Kisapáti Gábor meghaltak. , vissza, hiszen szívügye a szakmunkásképzés, a 600-as, ismeri, mint a tenyerét. — A felszabadulást követő években, az államosítások után, mind több szó esett a munkaerő-gazdálkodásról. Megfelelő szakmunkásokra volt szükség, és gondoskod­ni kellett a folyamatos után­pótlásról, az aranytartalék­ról. Csakhogy az igény ak­kor már nem inasok, iparos tanoncok képzéséről fogal­mazódott meg, hanem ipari tanulókat, a jövő szakmun­kásait kérte az ország. Vagy­is korszerű szakmai és álta­lános műveltséggel rendel­kező, szocialista világnézetű fiatalokat. Szegeden és kör­nyékén az állami, szövetke­zeti és magánipar, az építő­ipar és mezőgazdaság mind több szakembert követelt, így az iskola diáksága gyor­san fölszaporodott, 1960 tá­ján jó kétezren tanultak a 600-as intézetben. — Gondolom, vidékiek is akadtak bőven. Hol lehetett ennyi diákot elhelyezni, ok­tatni? — Valóban nyomasztó gon­dunk volt tantermeket, tan­műhelyeket, kollégiumi fé­rőhelyeket biztosítani. Lé­nyegében két ingatlan állt rendelkezésünkre, a Tolbu­hln sugárúton és a Repülő­téren, eredetileg ezek sem oktatási célokat szolgáltak. Lelkes és áldozatkész ta­nulók, tanárok, szakoktatók, műszaki és gazdasági dolgo­zók — a vállalatok, helyi párt- és társadalmi szervek segítségével, felettes hatósá­gaink engedélye és támoga­tása alapján — szükségtan­termeket. műhelyeket épí­tettek. És kaptunk bérelt tantermeket, műhelyeket ál­talános Iskoláktól, techniku­moktól, gépállomásoktól is. Előfordult, hogy hét helyen, két műszakban folyt az el­méleti oktatás és nyitott színben a gyakorlati. Hoz­zánk hasonlóan nehéz körül­mények között akkor már kevés Intézet működött az országban. Természetesen szorgalmaztuk az új iskolát, tantermet. kollégiumot és tanműhelyt. Kérésünk nyo­mán az országgyűlésben ls interpellált Szeged egyik ak­kori képviselője, Bódi László. Aztán elkészültek a tervek, nekiláttunk a kivitelezéshez. Nem véletlenül mondom töb­bes szám első személyben. Az új létesítmény helyén levő régi épületek szaksze­rű, balesetmentes lebontá­sára, a bontott anyag gon­dos tárolására nem akadt vállalkozó, magunk végez­tük. A Munkaügyi Minisz­térium dicsérettel és juta­lommal köszönte, hogy kö­zel kétszázezer forintot ta­karítottunk meg az állam­nak. Ezután a DÉLÉP zavar­talanul fölvonulhatott az új létesítmények építéséhez. A 600-as intézet pedagógusai, tanulói nemcsak saját haj­lékukat gondozták, fejlesz­tették, hanem a város több általános iskoláját, nevelő­otthonát, óvodáját is patro­nálták. Fölhúztuk társadal­mi munkában a béketelepi pártházat, hat lakás őrzi ta­nulóink kezemunkáját a Ság­váritelepen, ahol a vályog­vetéstől a kulcsátadásig min­dent ml csináltunk. A hon­védelmi neveléshez rövid­hullámú adó-vevő tornyot építettünk. — Egy ilyen népes intéz­ményben nem lehetett egy­szerű az oktatás és képzés személyi feltételeinek meg­teremtése sem. — Nyugdíjazásomig hét gépészmérnök dolgozott ná­lunk, négyen közülük mér­nöktanári képesítést is sze­reztek. A többi pedagógus egyetemet, tanárképző és műszaki főiskolát végzett, a szakoktatók technikumot, né­hányan pedig aranykezű mes­terek voltak. A tantestüle­tünkből nyolc igazgató ke­rült ki az országba, a szo­cialista szakmunkásképzé­sünk erősítésére, öt pedagó­gusunk az Elnöki Tanácstól, kilenc a minisztertől kapott kitüntetést, önálló MHSZ­szervezetünk működött. 1956 november 8-án az elsők kö­zött alapítottuk újjá Szege­den a pártszervezetet. Két tanárunk tankönyvet is írt. Megsárgult újságlapok ke­rülnek asztalra. Beszámolók a korszerű didaktikai beren­dezésekről, eszközökről, a pedagógiai és az osztályfő­nöki kabinetről, a magyar nyelvi, történelmi, matema­tikai, esztergályos, hegesztő és gépszerelő szaktantermek­ről, az avízátorról és a táb­laválasztóról, ami több ta­nuló együttes gyakorlását te­szi lehetővé. — Már a 60-as években olyan audiovizuális eszköze­ink voltak, mint az írásve­títő, magnó, film- és diave­títő. lemezjátszó stb. terv­szerűen kialakított és beren­dezett szertárak, könyvtá­rak. Több gyárban, vállalat­nál. közös együttműködés­sel, tanműhelyeket rendez­tek be diákjainknak. A di­daktikai elvek érvényesíté­sére, a tudományos, a kor­szerű anyag feldolgozására, a szemléletességre, a ta­nulók aktivizálására külön­böző kísérleteket végeztünk, így a didaktika világviszony­latban is nagy problémájá­nak, az úgynevezett vissza­csatolásnak alacsony hatás­fokán is igyekeztünk Javí­tani. Sokezer szakmunkást neveltünk föl, diákjaink há­rom egymást követő évben elsők lettek a Szakma Ki­váló Tanulója országos ver­senyen, elnyertük a MüM és a KISZ vörös vándor­zászlaját, tanulóotthonunk a kollégium címet, külföldi de­legációk egész sora fordult meg az iskolában, forgatott nálunk a tévé, a Klauzál té­ren kiállítást szerveztünk új mezőgazdasági gépekből, s még 1955-ben a mi szakem­bereink és tanulóink üze­meltették a szegedi szérűs­kertekben a cséplőgépeket. Jó féldoboz cigarettát el­füstöltem már. Nándi bácsi ablakot nyitott, s a hirtelen támadt csöndben azon töp­rengtem, vajon kikapcsol­ható-e szigorú nyugdíjjal Ilyen motor, ami a pedagó­gusban dolgozik, évtizede­kig. Aztán elmondta: nem. Előbb a MüM megbízásából a megyei szakmunkásképző intézetek továbbképzési klub­ját vezette, majd 1973-tól a megyei és városi pályavá­lasztási intézet keretében az állandó jellegű kiállításokat. A DÉLÉP ultramodern, im­pozáns termet adott a ház­gyár mellett oda jár kl Nán­di bácsi gyakorta, ahol egy­szerre 120 általános iskolás hallgat előadásokat, nézi a filmeket. Hogy könnyebb le­gyen döntenie: milyen pá­lyát válasszon. Mit vár az ország, és mi szeretne len­ni, ő maga... Nikolényi István . i V 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom