Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

I Kedd, 1977. július 26. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A VI. Művelődéselméleti Nyári Egyetem ünnepélyes megnyitója délelőtt 0 órakor a Biológiai Kutatóközpontban. A XVIII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Feronc Múzeum Horváth Mihály utcai képiárahan, augusztus 21-ig. Kátai Mihály festőművész kiállítása a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 28-lg. A természettudományok Szegeden. Kiállítás A Somogyi-könyvtárban, augusztus 4-lg. Csanádi György Iparművész kiállítása a Gulácsy Lajos teremben, augusztus 4-ig. Eifert János fotókiállítása a Bartók Béla művelődési központban, július 28-ig. Skorutyák János kékfestő és Szekeres István fafaragó alkotásai a Juhász Gyula művelődési központban, július 27-ig. „Szeged világa". A IV. Országos Kisgrafikai pályázati kiállítás, a Bartók Béla művelődési központban, július 28-lg. Rékassy Csaba rézmetszetei a November 7. művelődési központban, július 29-lg. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Bemutatók a szabadtéri játékokon Megalakult a szabadtéri művészeti tanácsa Tegnap Szegeden, a városi tanácsháza vb-termébcn, megalakult a szabadtéri játékok művészeti tanácsa. Pontosabban újjáalakult, hiszen a 80-as években már működött hasonló tanácsadó testület. • Ezúttal megvitatták a jövő évi programlehetőségeket is (mint ismeretes, 1978-ban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a felújított szegedi szabadtéri). A művészeti tanács tagjai: Mikó András, Szinetár Miklós, Vámos László rendezők, Pál Tomás karmester, Orosz László, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője, Kőháti Zsolt, az MSZMP KB munkatársa, Szabó G. László, a megyei tanács, Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettesei, Sebe János, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Szántó Tivadar, a városi pártbizottság osztályvezetője, Horváth Mihály, a szabadtéri játékok igazgatója, Nikolényi István újságíró. Művelődés-3 elméleti egyetem Ma, kedden kezdődnek meg Szegeden a VJ. Művelődéselméleti Nyári Egyetem előadásai. A művelődésügy irányítói, könyvtárosok, művelődési hazak igazgatói, tanácsi előadók ezúttal a művelődéspszichológia témakörében hallgathatnak neves szakembereket. Elhordott már a dómszínpadról jó néhány babonát aa Idő és a tapasztalás (több nyugtalan rendező, mint Vámos László, segítségével persze). Hiedelmeket, hogy nincs személyiség, csak tömeg, hogy a távolság fölemészti a költészetet, hogy a templom kategorikusan tagadja mindazt, mi nem kultikus stb. Vagyis az archimédeszi igazság érvényét, mint a Játékok tősgyökeres babonóját; minden térbe mártott mű az előadáson annyit veszít súlyából, amennyi az általa kiszorított templomkörnyezet. Esztendők során kiderült, nincsenek babonák, csal^ jó előadások és rossz előadások, a műsorkör tágas, bár nem határtalan. Ettől fogva aztán a választás mindig kardinális, hiszen ez az architektúra képes a földhöz nyomni és megemelni, adódnak tehát darabok, melyek a téröböl gondolati erőterében letanyáznak, s amelyeknek ugyanettől a rejtező energiától szárnyai nőnek. Nem véletlen, ha a színpadot Madách és Euripidész, Illyés Gyula és a Feer Ibsen je kapja váltakozva, meg gyakorta Shakespeare, hiszen míg amott a rendezés szüntelen igyekezetét a darab és a tér nivellálása emésztené, emitt kellemesebb gondokkal küzd: „csak" nyilvánvalóvá tenni a kohéziót. Shakespeare-t a szegedi dómszínpadon egyszerre -teszi fölismerhetővé eredetiség, dramaturgia, szellemiség, imigyen a tetőtlen tér (Globes színház), a szimultán játék (Szentivánéji álom, Rómeó és Júlia) és a gondolat nehéz szikláit kivájó költői nyelvezet. Ezért háziszerző, s remélhetően marad még sokáig. Akkor is, ha az idei Játékokat megnyitó Lear király — mejyet kivitelezésének minden eresztékében az 1967-es Hamlet folytatásául ígért Vámos László — csak részben tudott megfelelni a fokozott várakozásnak. Azon túl, hogy az előadás kissé elnyúlik, a végére tempózavarokkal küzd, lelassul, valószínűleg dramaturgiai különbségek teszik, hogy nem képes tartós evidenciát biztosítani a Hamlet egykori előadásában fölismert erényeknek, kiváltképp a személyiség szuggesztív jelenlétének. Sietve tenném hozzá, nem a címszereplők (az akkori Gábor Miklós és a mostani Bessenyei Ferenc) teljesítményei okán, Egyszerűen arról van szó, hagv a Hamletben amíg bekövetkezik a nagv tett, s eljön a bosszú pillanata, több az akció, seregnyi célra tartó történés itatja át a filozófiát, azaz látványosabb a krimi — a Lear igazi nagv történése viszont a kezdő pillanatoké, a király lemond, s a hatalomátruházás, hatalomvesztés következményeit látjuk kibontakozni (miként sűrítetten Madách Tragédiájának athéni képében), elsősorban pszichológiai síkon. A Hamletben a filozófia (eszme, költészet) mindvégig hozzájárulás, közvetlenül a főhősben mozditó erő egy mind elodázhatatlanabbá váló tett elkövetéséhez — ugyanakkor a Lear filozófiája (eszméje, költészete) Utána jár a nagy tettnek, „lekésett róla", a csak a főhős környezetére hat inspirálóan, magát az exkirályt destruálja, fölemészti fokozatosan: az elhibázott cselekvés következményei mint jégcsapok ereszkednek rá, passzív állapotba fagyasztják. Más szóval tehát: míg szerkezetében a Hamlet konstruktív dráma, a Lear király elemző. Ezért tű. Szüret Acs S. Sándor felvétele Lear (Bessenyei Ferenc) oldalán lányai; Goneril (Psota Irén) es Regan (Olsavszky Eva) nik kevésnek (hangsúlyozni szeretném. a szegedi szabadtéri hatásküszöbéről) ugyanaz a rendezői eszköztár, mely Vámosra (és a publikumra) annak idején revelácíóként hatott a Hamletben. Pontosabban. Ügy érezzük, pergőbb ritmussal, merészebb szövegértelmezéssél, ha a különböző cselekményszálak fölerősödnek, s szemléletesebbek a belső kontúrok (a Leur—Cordelia és a Gloster—Edgár sorsazonosságok), ha jelmezben és térbeli elrendezésben sarkosak az egymástól elütő szándékok (Schaffer Judit az öltözetben például csak a gonosz lányok összetartozását villantja ki, a hűség fe. hér leplébe bújtatott Cordelia ellenében) — látványosabban kamatoznak az előadás kétségtelen szépségei. Térmegtartó jelzésekkel, gördülő díszlettömbökkel operál ezúttal is Vámos. A képi látvány annyival több korábbi rendezéseinél, amennyiben a szobrász Vilt Tibor hatalmas kőprizmái Önállóan is életképesek, immanens művészi tartalmak hordozói. A templomról leparladó sziklatörmelékek mint kolduló szerzetesek térdepelnek a hórihorgas toronylábak jmazsámolyához; velük sejteti a mű gondolatiságának gravitációját Petfovics Emil szikár dobütésekkel átlyuggatott kísérőzenéje, S mivel a Lear királyban az emberi természet — erény és hiba, lét és karakter — öltözik költészetbe, Vörösmarty zengzetes fordítását a színházi közérthetőség nyelvezetére nyesegető Mészöly Dezső olyan szöveget tesz a szereplők elé, melynek elengedhetetlen kötelme a szép dikció. A „válogatott csapat" színészei általában azokat a formákat hozzák, ahogyan „klubszínekben" játszanak, így a teljesítmények változékonyak. Bessenyei Ferenc tagbaszakadt, széles indulatokkal kilécezett Lear-Je hasznos teatralitással tölti be a rop. pant színpadot, 'elhalkuló mennydörgései érzékeltetik a becsapott, megkeseredett ember egyre lassuló iszapgyaloglását a reménytelenségbe. Olsavszky Eva (Regan) any. nyival emelkedik nővérei (Psota Irén, Vass Eva) fölé, hegy természetes gesztusokkal, okos artikulációval alkalmazkodik a különleges követelményekhez, Vámos a Bolondot szánta a lear-l magatartás keserű kontrasztjónak: a hálás szerepet Gábor Miklós nagy fantáziával, színes skálán bontja ki, minden pillanatában figvelni kell rá. Belülről megfogalmazott, sugárzóan érett alakítás Mensáros Lászlóé (Gloster), Szabó Gyuláé (Kent), mértéktartóan higgadt, bölcs Albán: Kovács János, fiatalos tüzű — az ellenszenves Cornwall moszkjában — Hollai Kálmán, udvarnokként Székhelyi József. Annyi lntríkus figura után i« Újfajta megközelítést keres Kállai Ferenc a Lear JáSójához, Edmondhoz, Horesnyi László (Edgár) viszont beért külső, séges eszközökkel. lf). Űjlaky László (Francia király). Benedek Miklós (Burgund fejedelem) és MArláss József (Aggastyán) nevét kell említeni még, valamint a kisebb szerepekben a szegedi színház művészeit. Bagó Lászlót és Mentes Józsefet — korrekt hozzájárulásukért az emlékezetes perceket szerző hazai szabadtéri ősbemutatóhoz. Nikolényi István Három siker uián minden egyszerűnek látszik. Íme a recept: végy egy ünnepet a népéletből; keresd meg a kapcsolódó szokásokat, szertartásokat, játékokat, táncokat, dalokat. Előkészítés: porold le, tisztítsd meg, faragd le és egészítsd ki; hintsd meg humorral, keverj hozzá csipetnyi iróniát. A friss, zamatos darabokat vegyítsd a színpad törvényei szerint, szemed rajta legyen, míg készre forr, akkor még fű-zerezd — ízlés szerint. Ügyelj a tálalás pompájára: a formák harmóniájára, a színek összhangjára; a belbecs követelte külcsínre; ne feledd, hogy evés közben jön meg az étvágy, és az utolsó íz a legmaradandóbb; ellenőrizd, helyén-e a bor, gyertya, virág, és — Jöhetnek a vendégek. Megbocsátassék a profán hasonlat: mindenki tudja, hogy a legkiválóbb szakácskönyvből se lehet jó konyhát vinni, ha a szakács nem mestere a szakmának. És az is Igaz, hogy az eddigi ünnepi alkalmakra azért telt meg az éggel boltozott ház, mert a vendégek tudták, hogy nem csalódhatnak. Receptről pedig — nehogy a konyha társuljon és csizma kerüljön az asztalra — többé szó ne essék. Mert hogy lenne ilyen, az valóban csak látszat. „Mindössze" annyi az igaz, hogy a nemzetközi néptáncfesztivál Dóm téri gálaestjelhez nem volt honnan tapasztalatokat szerezni, nem volt mire építeni, nem volt mit tökéletesíteni; a nagyszínpadi táncjátékokat — mint máig egyedülálló művészeti produkciókat — „ki kellett találni", az alkotás minden öröme és gyötrelme árán pedig, szükségszerűen, kristályosítani egy eddig nem volt műfaj szabályait. Hogy ezek tényleg megszülettek, és korántsem statikus természetű előírásokként működnek: a Hegyen-völgyön lakodalom és a Májusjárás után itt az újabb bizonyság, az idei gálaest. A Szüret előkészületeihez kapcsolódó játékokat, tréfákat, szokásokat erdőbényei gyűjtések alapján komponálta dramatikus táncjátékká Nóvák Ferenc rendezőkoreográfus. A szivárványszínes első rész táncalt és játékait vezető Csőszre ner egyszerűen narrátorszere hárult. Meg kellett oldan: hogy az egy szálra felfűző' de egymástól formailag, ha gulatilag nagyon különbö. jelenetek és táncbetétek bonthatatlan egység illúzi ját keltsék, egymás hatás erősítsék. Kristóf Ttborna (a Mikroszkóp Színpad tag Jának) a költői szövegkönyv segített — Kiss Anna nép költészeti Ihletésű, sziporkázóén gazdag szókincsű, népi humorral átszőtt versei —, a népművészet értékeinek tisztelete, kifejezőeszközeinek ismerete, és persze színészi erények. Teljesítményéhez hozzászámítva még a színpadra alakított jelenetek, játékok, tréfák báját, eredeti humorát, a szereplők felkészültségét, imponáló tánctudását, a zenei anyag (a szerző: Vavrinecz Béla) igényességét, Fehér Miklósnak a táncot önzetlenül kínáló díszleteit — mindez még mindig kevés lett volna, hogy új. egységes, „nekünk szóló" színpadi alkotás szülessen: hatása áttörjön a rivaldán, színházi élménnyel ajándékozzon meg. Amivel teljesülhetett ez a magas igény; a koreográfusnak azok a határozott alkotói szándékai, melyek a népművészet legfontosabb jegyeinek felmutatását irják elő, maradéktalanul érvényesültek a táncjáték első részében. A törekvés az egyszerűségre, sallangmenteeségre, őszinteségre, nyíltságra; a gondolati-érzelmi gazdagság legmegfelelőbb kifejezéseire — áthatotta az első felvonás valamennyi jelenatét-táncát. A bemutatónak ez a legfőbb értéke — a sokféleségből teremtett gazdag egység — csonkult a második részben. A szüreti felvonulás tarkaságát, a külföldi vendégek színes, látványos táncait lehetetlen a mi szisztémáink szerint szabályozott mederbe terelni. Minthogy egyenként, önálló betétekként is élvezhetők, nem ls lenne érdemes. Ha a magyar szereplők erősen stilizált kádártáncát viszont sikerül „megspórolni", a gyönyörű fináléval törésmentes, egynemübb, zavartalanabb Szüretnek Járhatott volna — az így isper-> ceklg zúgó vastaps. Sulyok Erzsébet A néptáncfesztivál dijat Szegeden az Aida külföldi szólistái Vasárnap érkeztek Szegedre, » hétfőn délelőtt keresték fel a szabadtéri igazgatóságát az Aida külföldi vendégénekesei. A címszereplő: Lorenza Canepa Olaszországból, Amonasro — vagyis Nikola Szmocsevszki — Bulgáriából, Amneris; Gissla Schröler az NDK-bóli Radames: Francesco Ortiz Spanyolországból érkezettA szabadtéri „történelmével", a várossal Horváth Mihály, a Játékok igazgatója ismertette meg az Aida külföldi szólistáit, akik este már az előadás szereplőinek közös nyelvén, olaszul daloltak a dómszínpadon. Tegnap, hétfőn este — egyelőre zongorakísérettel — együtt próbált a teljes stáb, színpadra léptek a szegedi szereplők — Sinkó György, Gregor József, Karikó Teréz, Réti Csaba —, a budapesti és a szegedi operai kórus, valamint a Zenebarátok Kórusa, meg a balettkar is, A pénteki premierig nonstop műszakot tartanak. A vasárnapi gálaest után a Tisza Szállóban megtartott díjkiosztó ünnepséggel befejeződött a VI. Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál. Az űjszegedi három folklórbemutatón a következő együttesek szerezték meg a közönség díját, Budai Sándornak, a Népművészet Mesterének egy-egy saját készítésű citeráját: a lengyel Tremblanka együttes, a HVDSZ Bihari János táncegyüttese, és a trnovói Pobeda együttes. A fesztiválon részt vevő valamennyi tánccsoport magas színvonalú műsoráért megkapta az Aranypapucsot. A magyar együttesek koreográfiai versenyében az első díjat a Bihari együttes és Foltin Jolán koreográfus kapta az Ugrós című kompozícióért. A nemzetközi zsűri zenei díjjal jutalmazta Kiss Ferencet, az együttes zenei vezetőjét. A második díjas a miskolci Auos táncegyüttes, és vezetőjük Stoller Antal, a Lakocsai táncok koreográfusa. Zenei díjat kapott Rossa László zenei yezető és Kónya Erzsébet táncos. Az EDOSZ Szeged táncegyüttes és Nagy Albert koreográfus harmadik díjat nyert a Sárközi táncokkal. Különdíjat kapott Szurdi Zsolt, aki az ÉDOSZ és a Zala együttes műsorában tekerőlanton játszott. Ugyancsak harmadik díjas a Vadrózsák ténckara, és Erdélyi Tibor koreográfus; különdíjat kapott Belecz József, az együttes szólótáncosa. A külföldi együttesek színvonalas, de egymástól eltérő Jellegű teljesítményeit a zsűri azonos díjakkal jutalmazta. Valamennyi együttes koreográfusa megkapta az új elnevezésű Fesztivál-díjat. A Szakszervezetek Csongrád megyei tanácsa a bolgár Pobeda táncegyüttest, amely a folklórbemutatókon a legtöbb közönségszavazatot kapta, különdíjjal jutalmazta. A fesztlválzaró ünnepségen Bányaini dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese és Simó Tibor, a SZOT osztályvezetője adta át a dijakat. \ \