Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-22 / 171. szám

6 Péntek", 1977. július 22. Kádár Jáaos levélben köszöntötte a nemzetközi gyermekfesztivált # Budapest (MTI) A Szovjetunióban — több mint száz ország gyerme­keinek részvételével — ezekben a napokban tartják az L nemzetközi gyermekfesztivált; a moszkvai megnyitót kö­vetően a krím-félszigeti „Üttörő Köztársaságban", Artyek­ben folytatódik a gazdag program. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára levélben köszöntötte a gyermekseregszemle küldötteit, valamennyi résztvevőjét. Az üdvözlő levelet a magyar gyermekek, a magyar úttörők küldöttsége adta át a fesztivál résztvevőinek. Fegyveres konfliktus Egyiptom és Líbia között 9 Kairó (MTI) Az egyiptomi és líbiai lé­gierő egységei, illetve száraz­földi csapataik csütörtökön a két ország határövezetében több mint négyórás ütközetet vívtak — közölte egy egyip­tomi katonai szóvivő. A kairói rádió . egyiptomi katonai szóvivőre hivatkozó, első jelentése szerint az egyiptomi erők 40 líbiai tan­kot és két repülőgépet meg­semmisítettek. MAGYAR—LENGYEL TÁRGYALÁSOK A magyar—lengyel gazda­sági együttműködési állan­dó bizottság legutóbbi ülés­szakán hozott határozatok végrehajtása érdekében dr. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter tárgyalásokat folyta­tott Henryk Kislel lengyel pénzügyminiszterrel. SZÉPVÖLGYI ZOLTÁN PRÁGÁBAN Dr. Hankó János, a Ma­gyar Népköztársaság Ideig, lenes prágai ügyvivője csü­törtökön este a magyar nagy­követségen fogadást adott a Szépvölgyi Zoltán vezette magyar küldöttség tiszteleté­re. A fogadáson Jelen volt Zdenek Zuska, Prága főpol­gármestere ós számos más közéleti személyiség. A fő­városi tanács elnöke és kí­sérete négynapos, hivatalos látogatását befejezve ma reggel hazautazik Prágából. RÁDIÚTElfX HADERŐ-CSÖKKENTÉSI TÁRGYALÁSOK Bécsben csütörtökön befe­jeződött a közép-európai haderők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről folyó tanácskozások 12. fordulója. A haderő-csökkentési tár­gyalások szokásos nyári szü­nete Ismét több hétig tart A tervek szerint szeptember utolsó hetében újítják fel a bécsi konferencia munkáját. TUDOMÁNYOS SZIMPÓZIUM A Hirosima és Nagaszaki ellen intézett atombomba­támadás utóhatásai címmel Július 22—30. között tudo­mányos szimpóziumot rendez Tokióban a nemzetközi bé­keiroda és a japán nemzeti előkészítő bizottsága. POZSGAY IMRE MOSZKVÁBAN Pozsgay Imre kulturális miniszter csütörtökön meg­tekintette a külföldi szerzők műveit bemutató. Július 15-e óta nyltvatartó moszkvai könyvkiállítást. A TASZSZ hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában rámu­tatott: ez a kiállítás a hel­sinki értekezlet eszméinek megvalósítását célzó politika meggyőző bizonyítéka és szemlélteti, hogy a szovjet olvasók milyen széleskörűen teszik magukévá az egyete­mes kultúra szellemi érté­keit. KÉPVISELETI IRODÁT NYITOTT EGY OLASZ BANK BUDAPESTEN A hat legnagyobb olasz pénzintézet közé tartozó Banco dl Sicilia Roma Bu. dapesten képviseleti irodát állított fel, amely csütörtö­kön kezdte meg hivatalos működését Idegen tájakon (8l) Ha főnfúj fönn... Júniusban hetyke kis sü­veggé zsugorodik a magas hegyeket borító hólepel. Ap­ró, vakító foltok, lefelé tar­tó, megszürkült erecskék emlékeztetnek csak a télre. Az Innsbrucki medencében tombol a hőség. Lenge öltö­zetű turisták özönlik el az óvárost és filmfelvevővel, fényképezőgéppel próbálják megörökíteni az Anna-oszlo­pot, a sötét, árkád, bazárok szegélyezte Herzog-Fried­rich-Strassét. s megmenteni valamit az otthoni órák szá­mára a Hafelekar alatt ra­gyogó, híres aranytető lát­ványából. Efféléken buzgólkodtam én is. Delben' — igyekezvén jól gazdálkodni a percekkel és a schillingekkel — banánt vet­tem, akár a legtöbb ott kó­borgó idegen, s Goethe egy­kori lakóháza közelében, a csobogó szükŐkUt lépcsőjén ..megebédeltem". És aztán: Hofhirche, népművészét! mú­zeum, emlékművek, táblák, szobrok, Höfer Andrásra, a legendás tiroli- szabadsághős­re emlékezők. Mi tagadás, a turislásko­dás igen fárasztó „munka", különösen ilyen hőségben — állapítottam meg, miközben a fejfájástól csillagokat lát­va várakoztam a götzensi buszra. Odahaza egyre rosz­szabbul lettem, gyomorfájás, szédülés társult a kezdetek­hez: orvost hívtunk. — A, magát is megtréfál­ták az óriás manók, (die Alpc) meleg lehelelükkel ki­csit körbefújták... — Elő­ször értetlenül hallgattam az orvostól szokatlan szavakat. Aztán így folytatta: — De hát nem csoda, ha megbete­gedett ettől a „fuvallattól"... Akt egész életét az Alpok­ban tölti, az se tudja meg­szókúi a fŐht, Ma Csaknem rplndenkl ilyen panaszokkal hívott, méghozzá kivétel nél­kül olyanok, akik a városban voltak. Götzcns ugyanis sze­rencsés fekvésű, ezt a kör­bezárt katlant elkerüli az egvébként sok gondot okozó szél. A környék iskoláit gyakran be is zárják néhány napra, a meteorológusok és a pszichológusok tanácsára. Ilyenkor olyan zabolátlanok a gyerekek, hogy nincs az a tanár, aki kordában tudná tartani őket. Persze a fel­nőtteknek se sikerül úrrá lenniük az idegeket is föl­borzoló szélen. Kicsit kételkedve hallgat­tam az orvos magyarázatát. Jó ürügy, jön egy ilyen eny­he kis fuvallat és rá lehet fogni a munkaundort. De akkor belém hasított a fáj­dalom és visszakoztam: ezek a „kényszerszünetek" csak nem tartozhatnak a tiroli ün­nepek közé. Mert munkaszüneti napok ünnep címén vannak szép számmal ez idő tújt. Aligha szalasztanának el egyetlen alkalmat is, amely picit is méltó a megemlékezésre, a föllobogózásra, az ünnepi díszre, énekre, muzsikára. Pünkösd, Űr napja, nyáfkö­Szöntő ürügyén csaknem tíz napot elünnepelgetett oda­haza a falu népe, felé se nézve munkahelyének. Sőt. közönséges hétköznap volt, amikor egyik bezárt bolttól a másikig baktattam, mire megtudtam. Götzens ma va­lamilyen sajátos vallási ün­nepet ül, a szomszéd falvak­ban tudok csak vásárolni. Miként zajlik le egy igazi falusi ünnep az Alpokbán? Idehaza 4-kor. 5-kor a kukák csörömoölésére ébredek, ott ugyanebben az Időben rá­zendítenek a harangok, egy­másnak felelgetve, vastag érc­hangjukkal órákon át lab­dáznak a sziklafalak. Nyolc óra körül díszlövés-sorozat rezegteti meg az ablakokat, nyomában riadt gyereksírás hallatszik mindenfelől. Va­lamirevaló polgár Ilyenkor előveszi rengeteg pénzért csináltatott, sajátosan götze­ní népviseletét. Házigazdánk ls fehér harisnyát húzott mindannyiszor, fekete kan­táros térdnadrágot, piros­sérga csíkos mellényt, piros kabátot és széles karimájú, darutollas, sárga kalapot. Ki­fényesítette réztrombitáját — mert nemcsak a falu dísz­századának, a fúvószenekar­nak is tagja — és elindult a főtérre, a főpróbára. A szél szárnyára kapta a katonás vezényszavakat és a zenekar játékát, míg odahaza RSRZO­nyok és gyerekek készülőd­tek. A fiatal nők közül kevesen vesznek már magukra nép­viseletet, csak az idősek öl­tenek fekete, hosszú ruhákat, akár az apácák. Délelőtt, aki csak él és mozogni tud, ott szorong a főtéren, végignézi az alkulomhoz illő ceremó­niát, meghallgatják a térze­nét, trécselnek, sörözgetnek, luftballont vesznek a majd elröppenő gyerekeknek. Különös, szép szokás, hogy minden évben megünneplik a nyár beköszöntét. Június 20­án vállalkozó kedvű férfiak hegymászó öltözetbe bújnak, botokat, köteleket vesznek magukhoz, hátukon sátrat és hálózsákot, kétnapi elemó­zsiát, cipelnek és nekivágnak az úttalan szikláknak. Amer­re járnak, máglyát raknak, s szürkületkor fáklyával a ke­zükben tartanak a csúcs fe­lé. Este nyüzsögnek ezek az apró fénypontok és a mág­lyák magasba szökő lángja megvilágítja az eget lé. Oly­kor magas füstoszlop tom­pítja fényüket: a tűzoltók rettegve várják ezt a napot. Végigjártuk a környező fal­vak, Axams, Lizum. Mut­ters, Natters magasan fekvő utcáit: a „pislákoló" hegyek előterében apró gyertyafé­nyek szerénykedtek minden ablakban. Az egyik sziklafal táblává gyalult, déli lejtőjén betűket rajzoltak a lángok, óriás betűket, hogy ólasz föl­dön is olvashassák az üzene­tet: „Süd-Tirol". azaz: Szív­fájdalmuk a régi, nem feled­keztek meg Idegenbe szakadt déli területeikről sem. Azt mondják, évek óta lángolnak ezek a szavak, ott a táblává gvalult sziklafalon. S mi tör­ténik? Itt Is, ott is elnézik, tudomásul veszik az üzene­tet — és minden marad a régiben. Chikán Ágnes Magyar vezetők üdvözlő távirata lengyel államférfiakhoz Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titká­ra; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Edward Gierek elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának; Henryk Jablonski elvtárs­nak, a Lengyel Népköztársaság Államtaná­csa elnökének; Plotr Jaroszewlcz elvtárs­nak. a Lengyel Népköztársaság Miniszter­tanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, az egész magyar nép is a maounk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szívből jövó jó­kívánságainkat küldjük Önöknek, s a test­véri lengyel népnek, nemzeti ünnepük, Lengyelország újjászületésének 33. évfor­dulója alkalmából A magyar nép óezlnte nagyrabecsüléssel tekint a lengyel dolgozók országipitö munkájára, nagyszerű eredményeikre, amelyeket a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével értek el a szocializmus építé­sében, a népgazdaság is a kultúra fejlesz­tésében, országuk felvirágoztatásában. El­ismerés övezi azt az aktív tevékenységet, amelyet a Lengyel Népköztársaság folytat a szocialista közösség erősítéséért, a nem­zetközi kommunista es munkásmozgalom összeforrottságáért, a tartós béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért. Országuk külpolitikája világszerte élvezi a haladó és békeszerető erők támogatását. Örömünkre szolgál, hogy a magyar és a lengyel népet a hagyományos barátság szálai füzilc egymáshoz, amely új tartal­mat kapott és kiteljesedett azáltal, hogy a magyar és a lengyel nép a szocialista fejlődés útjára lépett. Meggyózódésünl:, hogy országaink és népeink szilárd szö­vetsége is együttműködése a marxizmus­leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján szüntelenül fejlődik népeink ís a szocialista közösség javára. Nagy nemzeti ünnepük alkalmival ba­ráti és testvéri érzésekkel kívánunk Önök­nek ée az egész lengyel népnek további sikereket a Lengyel Egyesült Munkáspárt által kitűzött nagyszerű célok valóra vál­tásában. a fejlett szocialista társadalom építésében. * Apró Antal, az országgyűlés elnöke táv­iratban üdvözölte Stanislaw Gucwát, a szejm elnökét, A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksége, a SZOT el­nöksége. a KISZ Központi Bizottsága ugyancsak táviratban üdvözölte partner­szervezetét az én harminchárom évem Cikkünk ner»6j« lúdzi len­gyel iró, újságíró, aki Len­gyelországban szatirikus mü­veivel és tánczenei szövegei­vel, verseivel ts nagy népsze­rűségre tett szert. Alábbi Írá­sát magyarországi tartózkodá­sa alkalmával Irta, amelynek során ellátogatott Szegedre is. Ma, július 22-én ünnepli hazám felszabadulásának 33. évfordulóját Harminchárom év telt el attól a pillanattól, amikor a lengyel föld egy felszabadított darabkáján megalakult a Lengyel Nem­zeti Felszabadítési Bizottság. Cj hatalom, népi hatalom kezdete volt ez, amely a néppel együtt vívta kt a nagy eredményeket Nagyszerűek ezek az. eredmények, de még nem elégítenek ki teljesen, még vannak tennivalók. Mondhatnánk úgy is. hogy evés köz,ben jön meg az étvágy. A magyar olvasó — tudo­másom szerint — elegendő Információval rendelkezik a lengyelek életéről, gyakran írnak róla a magyar újságok, és beszól a televízió, a rádió. E cikkben ezért ilyesmiről nem esik szó, de talán ér­dekes lesz egy és más az én harminchárom évemről, az én 33. évfordulómról. Sorsam úgy alakult, hogy nem olyan emberek kőző tartoztam, akiknek sikerült volna kivárniuk a szabadsá­got saját hazájukban. Engem — haaorúóan több szózezer lengyelhez — a háború ide­genbe taszított. Vajon tény­leg idegenbe? Hát nem ... Lehet, hogy ez patetikusan hangzik, de hogyan fejezhet­né ki az ember azt az örö­mét, nagy szerencséjét és megelégedését, amiért túl­élhette a háborút egy másik nép segítségével és törődésé­vel. Olyah népévél, amely akkoriban szintén nagy ne­hézségekkel, ai elnyomatás­sal küszködött, hiszen az a nép sem volt akkor szabad. Természetesen Magyaron, szágrói van szó! igen, ez a nép 1939.ben befogadott sok ti/ezer lengyelt, akiknek si­került elmenekülniük a hit­leristák által megszállt ha­zájukból Sajnos, Magyaror­szágén is az élet egyre ne­hozebbé vált. megsokszoro­zódtak a gazdasági és tár­sadalmi problémák. Itt tud­tam meg azután a rádióból a Vörös Hadsereg és a vele együtt harcoló lengyel had­sereg offenzívaiénak kezde­tét országunk felszabadításá­ért. Ez időbén a felszabadító Vöfős Hftdsérég már közele­dett a magyar határ felé. Itt értesültem St varsói félkelés kitöréséről és bukásáról. Minden jó és rossz hírt együtt éltük át a magyarok­kal, hiszen közös ügyről volt szó. De az 1944 júliusi, au­gusztusi. novemberi és de­cemberi napokban a magam korabeli fiatal nemzedék még nem volt tisztában min­dennel, de mindannyian — akik nem tudtunk személye­sen részt venni a harcokban —, vártuk a felszabadulást. Vártunk valamire, aminek el kell jönnie, mert máskép­pen el sem tudtuk képzelni. És végre eljöttl Aztán követ­keztek az újjáépítés nehéz­ségei. Most már mindannyi­an tudjuk, hogy az. ami Lengyelországban és Magyar­országon ma van, nem az égből pottyant az ölünkbe. Hogy mindezért keményen meg kellett dolgozni. Az eltelt 33 évben kiala­kult a hagyományos léngyél — magyar barátság új mo­dellje ls. Annak a barátság­nak, amely a történelem folyamán, sokszor beigazoló­dott a gyakorlatban, és amely számomra mindig igaz barát­ságot jelentett. S most 33 év után ismét Magyarorszá­gon vagyok. Továbbra is örülök és csodálatba ejt a magyar táj szépsége mellett e'zősorbün a lengyelek Iránti szívélyesség, vendégszeretet Csodálkozom és szerencsés­nek tartom magam, hogy ép­pen itt. a magyar földön — ugyanaz, amely már 1944­ben sem volt idegen, hanem második hazám volt, ünne­pelhetem meg a 33. évfordu­lómat. a szabadság első fel­villanásának 33. évfordulóját, számomra, len gye1 és ma­gyar hatdm számára. Majd­nem minden évben ellátoga­tok ide, talán egy kicsit ter­helve magyar barátaimat, de arra gondolok, hogy ezeket az utazásokat ők idézik' elő, mert Itt mindig 161 érzem magam. És különben Is, ba valaki Izsngyelországba Jön, és összetalálkozik velem — biztos lehet abban, hogy — én is megteszek mindent, hogy a mi hazánkról és a lengyelekről úgy beszélhes­senek a ma! magyarok, mint igazi barátokról. S ha már viezontlátogatés­ról esik szó, akkor azt is le­írom. hogy valahányszor Ma­gyarországra utazom és be­szélgetni kezdek magyar ba­rátaimmal. mindig félmerül egy már talán banálisnak ható kérdés: Mit érdemes megnézni Lengyelországban, mit érdemes meglátogatni? Eleinte úgy tűnt: ezek a kérdések csak szokásos ud­variassági kérdések, amelye­ket egy külföldinek fel kell tenni, nehogy azt higgye, hogy nem érdeklődnek or­szága iránt. De mivel ezek a kérdések igen gyakran zá­poroztak felém, meg kellett győződnöm róla, hogy nem puszta udvariasságról van szó, hanem tényleges érdek­lődésről. A magyar lapok sokat ír­nak Lengyelországról, a rá­dió és a televízió szinte na­ponta említi. A magyar új­ságírók és publicisták láto­gatása Lengyelországban szinte mindennapos. Ezért kicsit nehéz a válasz. De úgy láttam, hogy a magya­rokat elsősorban Krakkó ér­dekli. Ez Lengyelország ré­gebbi fővárosa, kiemelkedő kulturális hagyományokkal rendelkező várös. A műem­lékek városának ls nevezik, a népi Lengyelország nagy gonddal állította helyre. Az égési ország és a lengyel— magyar kapcsolatok történel­mében talán a legfontosabb emlékek fűződnek hoz2á. Ezért ls olyan város, ame­lyét mindén magyarnak meg kell látogatnia, ha Lengyel­országba utazik. Nem túlzás, hogy egyedül Krakkóban kell eltölteni annyi időt a mű­emlékek megtekintésévél, mint amennyi Budapest mű. emlékeinek megtekintéséhez szükséges, A királyi vár a Wawelban, a Jagelló Egye­tem, a Barbakán, a Posztó, ház. a Éötér. Krakus, Kos­ciuszko, VÓanda halma, mú. •zoumok'.' 82 templom és sok­sok más műemlék, amelyek Lengyelország és a lengyel —magyar közös történelem, rői tanúskodnak. itt van mindamellett a Ki-akköl Vajdaság sok váro­sával éi helységével. Köztük Ojóów, Pléskowa. Skála éa Zakopane, a léngyel Tátra fővarosa, vagy Wtellezka, a még működő sóbányáival, íölü alatti múzeumaival, só­ba faragott kápolnájával és föld alatti tüdöszanatórium­mai. És még itt van Poro­rtim, a Lenin-múzeummal és a nagy léngyel aeélváros, Nőwa Huta. Minden négy­zetkilométer földnek meg­van a maga régi Vagy új kórt törtéhelme, áhól mindenre kiterjedően hatalmas anyagi befektetésekkel igyekeznék a lengyelek megőrizni és be­biztosítani mindazt, ami mél­tó az ezeréves történelem­hez, és a boldog, örömteli 33 évhez, amely új történel­münket alakítja. Ceiary JussynsU

Next

/
Oldalképek
Tartalom