Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

2 Xedd, 1977. július 19: Szozológikus térkép Lengyel tudósok szozoló­gtkus térképeket dolgoznak ki. azaz térképeket készíte­nek a környezet szennyezett­ségéről. A térképen jelölik a különböző eredetű szennye­ződéseket (szilárd és folyé­kony halmazállapotú hulla­dékok, különböző gázok, ta­lajerózió, zaj és vibráció). Néhány ipari körzet térképe már elkészült és megkezd­ték az ország egységes tér­képének összeállítását. Ilyen méretű munka első ízben fo­lyik. A szozológikus térkép lehetővé teszi az ipar tudo­mányos alapon történő ter­vezését és fejlesztését, az ipartelepítést, anélkül, hogy kárt okoznának a természet­ben. „Tözrablás" Egy japán férfi házában már 13 éve ég az olimpiai fáklyából meggyújtott tűz. A „tűzrablás" 1964-ban tör­tént, amikor a fáklyát a sportolók Tokió felé menet letették a helyi tanács előtt, a férfi titokban elvitt egy kis benzinlámpát és meg­gyújtotta. A „szent láng" őrzése már 12 hordó benzi­nébe és 8 lámpájába került. B. J. Ópnsztaszer ügyében A szegedi mim felvása Az ópusztaszeri Emlékpark megyénk egyik büszkesége, történelmünk két fontos, sorsdöntő eseményének szín­helye. A múzeum munkatár­sai több mint hat éve dol­goznak az Árpád-kori mo­nostor feltárásán, a honfog­lalás itt lezajlott eseményei­nek felderítésén, a leendő múzeum anyagának össze­gyűjtésén. Folyamatosan tá­jékoztatják a látogatót a végzett munkánkról, terve­inkről. Ügy vélem ideje volna, hogy többet tegyünk az Em­lékpark egyéb létesítményei ügyében is, hiszen a föl­szabadulás, földosztás né­pünk második honfoglalása, és az ehhez kapcsolódó mú­zeum gyűjteményének ösz­szeállítása ugyancsak a mú­zeum feladata. Az elkészült rendezési tervek szépívű gondolatsora épületekben és tárgyakban akarja bemutat­ni azt az utat, jnelyet bejár­tunk úgy, hogy tükörként vetítse vissza a fölszabadu­lás-íöldosztás előtti életmó­dot, és azt az óriási válto­zást, mely azóta lezajlott Ezért terveztünk tanyákat, kovács-bognár műhelyt, szél­malmot — teljes felszerelés­sel —, hogy a ma és a jövő ifjú nemzedéke meggyőződ­hessen arról, milyen körül­mények között éltek és dol­goztak elődeink. A felszaba­dulás utáni fejlődés eredmé­nyeit egy nagy múzeumban tesszük közszemlére, s azt szeretnénk, ha körülötte áll­nának azok a mezőgazdasági eszközök, traktorok, aratógé­pek, cséplőgépek, melyek már kikoptak a használat­ból, melyeket egyre újabb és újabb, az ember munká­ját megkönnyítő modernebb géptípusok váltottak fel. A mai fiatalság el sem tudja képzelni az aratásnak, hor­dásnak és cséplésnek kora­hajnaltól a csillagok feljöt­téig tartó keserves munká­ját, kl emlékszik a cséplő­gépet hajtó gőzös masinára, az augusztusi dongásra; mintha óriási méhkas sza­badult volna el a tanyák között, a cséplőgép feljajdu­lására, mikor egy-egy kévét a dobba belöktek. Erőinket fölmérve be kell látnunk, hogy mindezt a múzeum sa­ját erőfeszítésével nem tud­ja megvalósítani. Az eddigi munka során is sokszor adó­dott ügy, hogy szocialista brigádok segítségét kértük. Felméréseink szerint eddig közel egymillió forintnyi társadalmi munka is beépült a park különböző szerelvé­nyeibe. Ópusztaszer természetesen nem Csongrád megye bel­ügye, hanem az egész or­szág sorsát megváltoztató események jelképe. Ügy érezzük mégis, hogy nekünk, Csongrád megyeieknek, töb­bet kell tennünk érte. Az Emlékpark kezelője a szege­di Móra Ferenc Múzeum. Ügy érezzük, hogy a ránk háruló feladatokat csak szé­les körű összefogással tud­juk megvalósítani. Ezért a Móra Ferenc Mú­zeum felhívással fordul a< megye szocialista brigádjai­hoz, termelőszövetkezeteihez, üzemeihez: vállaljanak részt a régi mezőgazdasági gépek, traktorok, cséplőgépek, ara­tógépek. tárcsák, ekék, eke­kapák stb. összegyűjtésében, Kajszi, szőlő és előadás Szakosított építőtábor Balotaszálláson Egy „körmös" matuzsálem a múzeum leendő darabjai közül azok kijavításában, konzer­válásában, folyamatos gon­dozásában. Vállaljanak részt a felépítésre kerülő tanya­együttesek anyagának szállí­tásában és felépítésében. A szélmalom, molnárház, ko­vács-bognár műhely felkuta­tásában, bontásában, szállí­tásában, építésében. Az épít­kezéseket a jövő esztendő tavaszán szeretnénk megkez­deni, de az előkészületeket most kell megtennünk. Bí­zunk abban, hogy a közös ügy szeretete szülőföldünk és szűkebb pátriánk iránti sze­retet által vezetett mun­kánk gyümölcseit rövidesen az ország más részéről ér­kező látogatók is élvezhetik majd. Dr. Trógmayer Oltó múzeumigazgató A Balotaszálláson dolgoz* középiskolás lányokát mér a hírük is megelőzte. A kis­kunhalasi állomástól a tá­borig vezető úton Imre bá­csi, a gazdaság sofőrje sok mindent elárult róluk. 0 úgy hallotta, hogy nagyon jól dolgoznak, mindennap száz százalék felett teljesítik a normájukat és a gazdaság­ban elégedettek a munká­jukkal. Ugyanezt a véleményt Ju­hász Bálint, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság balotai ke­rületének igazgatója is meg­erősítette : — Rendesek, fegyelmezet­tek, jókedvűek a lányok. Ál­talában csak az első napok a nehezek, míg bele nem jönnek a munkába. A mun­kaverseny helyezési sorrend­je is eközben alakul ki, az­tán már nem is igen válto­zik a táborzárásig. A lelke­sedésükből le tudjuk mérni, hogy azt kapták, amire szá­mítottak. Sokan közülük nem előszörre vannak itt, ők jobban észrevehetik azt az igyekezetet, ahogy a gaz­daság évről évre fejleszti a tábort és próbálja még kul­turáltabbá tenni a tábori életet. Balotaszállás hétfőtől kezdve már a harmadik tur­nust fogadja. Most a hétvé­gén negyvenöt gimnazista (Szegedről, Makóról, Hód­mezővásárhelyről) és a Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola kilenc hallgatója vett búcsút a tábortól. Az eltelt két hét alatt kajszibarackot szedtek és szőlőt kötöztek, valamint előadásokon vettek részt. Ez az utóbbi kicsit szokatlanul hangzik a fül­nek. Jelentését Túróczi Ber­talan IV. éves magyar—tör­ténelem szakos hallgató, a tábor vezetője magyarázta meg: — Az országban tíz sza­kosított építőtábor van, ezek közül az egyik a balotaszál­lási. A tábor lakói a munka után — ízlésüknek megfele­lően — az úgynevezett „ér­deklődési körök" előre meg­hirdetett óráira járhatnak. A témákat még év közben elküldik az iskoláknak, hogy a diákok előre tájékozódhas­sanak lehetőségeikről. A foglalkozásokat a főiskolások vezetik, akik napközben egyszerű brigádtagok, s csak késő délután vagy este „lép­nek elő" tanárokká. Az elő­adások anyaga természetesen nem szerepel a középiskolás tananyagban, de jól kiegé­szíti azt. Július első két he­tében a következő témákból voltak előadások: művészet­történet, néprajz, népzene, valláskritika és újkori ma­gyar történelem. A szó szoros értelmében zajlik az élet Balotaszállá­son. A szellemi frissességet igénylő előadások után a tá­borlakók valamennyi köz­ponti rendezvényen részt­vettek : a Népek barátsága együttes koncertjén, az Utazz velünk műsoros di­vatbemutatón és a Mikrosz­kóp színpad előadásán. Mindezek mellett egymást érték a szellemi vetélkedők, ki mit tud?-ok és a sport­versenyek. S közben a teljesítmények valóban olyan magasak, ahogy azt már Imre bácsi is említette odafelé menet. Volt egy brigád az első hé­ten, amelyik 200 százalékot teljesített. Kajsziszedésből a táborátlag egyszer sem volt 180 százalék alatt. A szőlő­kötözés már az unalmasabb munkák közé tartozott, leg­alábbis így mondták a gim­nazisták. A táborátlag ebből 102—117 százalék között mozgott. A sorok között a hangok irányában indultunk el. A tíz lány alig látszott ki a sűrű szőlőindák közül. A tízből ketten főiskolások, a többiek szegedi és makói gimnazisták. Szúnyog Erzsé­bet volt közülük a legbeszé­desebb, a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziu­mának másodikos tanulója. — Életemben először va­gyok építőtáborban, nehe­zebb munkára és sokkal ke­vesebb rendezvényre számí­tottam. A két hét után bát­ran mondhatom azt, hogy kellemesen csalódtam, és el­határoztam, hogy jövőre is ide jelentkezem. Szúnyog Erzsébet még azt is elmondta, hogy érettségi után a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola magyar— történelem szakára szeretne felvételizni. Ha ez az elha­tározás az érdeklődési körök és a főiskolások hatására született, akkor komoly eredmény... Fekete Klára HAZASSAG I. kerület Szeged: dr. Dervaderies János és Korponay Ágnes Ildikó, Szi­lágyi Béla és Nagy Eva Erzsébet, Molnár Pál Kálmán és Réti Má­ria, Sós Pál L-ászló és Boróczy Kornélia. Boszák János és László Rozália Judit, dr. Kahán Ágost és Goldmann Leonóra Katalin, Osztopányt Gábor és Farkas Tünde. Mojzes Lajos és Nagy Magdolna. Lucz János és K<s Margit, Motika Gábor Ottó és Fazekas Márta. Sávolt Mihály és Medovárszkl Eva Erzsébet. Kú­tsora Mihály és Takó Gyöngyi, Szűcs László István és Kopasz Kinga. Mihalik Tibor és Báthory Magdolna. Bozóki János és Sze­keres Piroska, Vass Zoltán és Stldy Zsuzsanna. Törköly György Péter és Czira Erika, Soös Sán­dor és Molnár Márta, Vargha Balázs és Papp Ilona Éva, Joó Imre Lajos és Csepregl Ida, Egervári Ferenc László és Ocs­kó Mariea Danica. Barabás Zol­tán és Damjanovics Ágnes, Bo­ros Karoly és Samu Vilma, Fa­zekas Béla és Völgyi Gyöngyi. Temesvári Sándor és Faragó Mária Csilla, Orvos Sándor Im­re és Dobos Eva. Marék János és Szedlák Ilona. dr. Dékány And­rás és Szénást Eva házasságot kötöttek. in. kerület Szeged: Licska István és Te­mesvári Aranka, Jassó László és Zádori Judit. Cslpak Sándor és Szebenyl Irén házasságot kötöt­tek. SZULETES I. kerület Szeged: Bodák Istvánnak és Koskóczl Rozália Máriának Gá­bor, Havjér István Gábornak és Duka Máriának Kriszti­na Eva, Krizsán Tibornak és Ko­vács Zsuzsanna Máriának Oréta, Csányt Mihálynak és Bodor Mag­dolnának Mihály Zoltán. Jáksó Jánosnak és Üri Erzsébetnek Er­zsébet Eva. Rácz. Ferencnek és Balázs Irénnek László. Halász Pálnak és Rácz Matildnak Pál László, Boszák Mihálynak és Mlnyó Mária Annának Róbert Mihály, Krauser Gyulának és Lázár Eszternek Zoltán Gyula. Bitó Istvánnak és Gémes Julian­nának Szidónia. Papp Gyulának és Tóth Irénnek László, Farkas Józsefnek és Forral Juliannának Oábor József, Jankó Lajosnak és Miklós Margitnak Edit Margit. Wébel Géza. Ferencnek és Fe­rencz Máriának Géza, Ábrahám Istvánnak és Halász Ágnesnek Péter, P.Ulnkó Lászlónak és Ma­darász Erzsébetnek Attila, Papp Családi események Antalnak és Kondaes Jolánnak Anita Tímea, Pócslk Antalnak és Botos Piroskának Zsolt, Sárközi István Dénesnek és Priskin Ho­nának Enikő, ördög Józsefnek és Vas Erzsébetnek Ildikó Margit, Erdélyi Lászlónak és Klímák Máriának László, Budai Gyula Oyörgynek és Farkas Márta Ka­talinnak Ildikó, Dux László La­josnak és dr. Velcsov Katalin­nak Veronika Mária. Barát Mi­hálynak és Kiss Ilonának Nor­bert, Nagy Ferencnek és Faragó­Szuhay Eva Jolánnak Ferenc, Szugylczkt Györgynek és Nacsa Ilona Erzsébetnek Endre, Ben­csik Jánosnak és Bata Mária Ka­talinnak Szilveszter Balázs, Gom­bos László Károlynak és Barna Ilonának Zsolt. Acs-Torma Ti­bornak és Gunda Judit Zsuzsan­nának Gábor, K1ss Károlynak és Pintér Irénnek Csaba, Dohár Jó­zsefnek és Fazekas Jrénnak Ka­talin Diána, Pataki Ferenc Jó­zsefnek és Kovács Brigittának Csaba, Török Jánosnak es Süveg Mária Magdolnának Marianna, Fodor Sándornak és Sánta Ho­nának Zsolt, dr. Zombory János Istvánnak és Iszály Máriának Petra Virág, Nyerges-Cserháti Lukácsnak és Adám Gizella An­nának Bernadett, Ratkal József­nek és Szegedi Julianna Teréziá­nak Gábor József. Pálfl Jenő Gézának és Márton Magdolna Piroskának Szilvia Edit, Bajusz Pálnak és Király Ilonának Gá­bor, Csányi Vidornak és Tanács Etelkának Zoltán, Tóth-Godó Já­nosnak és Blte Rozáliának Ta­mara, Kónya Jánosnak és Aradi Juliannának Edit, Bozsó József­nek és Zádori Mária Klárának Ágnes, Kudron Nándornak és Tonigold Olgának Balázs, Sárkö­zi Ernőnek és Kakuszi Gizella Juliannának Tamás, Kiss Gyulá­nak és Salamon Erzsébet Idá­nak Gyula, Varga Lászlónak és Józsa Magdolna Mártának Ró­bert, Harsai Józsefnek és Szél Mária Magdolnának Andrea ne­vű gyermekük született. III. kerület Szeged: Frindt Henrik Zol­tánnak es Beloval Mariának Krisztina ffva, Nyári Béla István­nak és Lajkó Juliannának Judit, Stifán Sándornak és Alexi Má­riának Orsolya, Széplaki László Ernőnek és Makal Erzsébetnek Ágnes Melinda, Fekete Mihály­nak és Simon Editnek Brigitta Edit, Puskás Antalnak és Pris­kin Ilona Máriának Beáta, Püs­pöki László Istvánnak és Czin­kóczl Mariának István Zsolt, Zsufa Miklós Mihálynak és Óno­di Katalin Máriának Akos Adám, Adám Györgynek és ŰJvári Edit­nek Gábor, Enyedi Istvánnak és Mészáros Mártának Márta, Fodor Jánosnak és Klsguczi Zsuzsanná­nak Zsolt. Kovács Istvánnak és Horváth Magdolnának Éva Tün­de, Balázs Ernőnek és Biró Sá­rának Ernő, Lajkó Vilmosnak és Gombos Ilona Máriának Vilmos, Bene Péternek és Horváth Zsu­zsuzsannának István. Dant Já­nos Istvánnak és Bíró Mária Annának Zsuzsanna Beatrix, Szabados Ernő Istvánnak és Be­ra Zsuzsanna Juliannának Ernő Imre, Csuhaj Zoltánnak és Egri Etelka Katalinnak Gabriella Bet­tina. Gyalai Józsefnek és Kónya Klárának Zsolt, Karasz István­nak és dr. Büzás Magdolna Má­riának Péter. Kiss Jánosnak és Llpusz Malvinnak Aranka. Ter­hes Istvánnak és Kovács Irénnek Tímea Irén nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Gulácsi Lajos. OrOsz István. Szabó Lász.ló, Szél Ist­ván. Ötvös Istvánná Bezeg Ilona. Balogh Menyhert, Ocskay László, Gallai Ernő, Simon Istvánné ör­dögh Hona, Hevesi Béláné Ter­hes Rozália. Prohászka Mihály, Gera Mlhályné Kis Ilona, Ve­csernyés Ferenc. Szabó József­né Bok Franciska. Korom Ist­vánné Tűrt Rozália. Mészáros Hdikó Zsuzsanna. Sadler Albert­né Téglás Magdolna, dr. Beke Ferencné Sekulja Emília. Palo­tás István Ferenc. Farkas Ist­vánné Szilád! Márta. Megyeri István, Pállnkó István, Horváth József meghalt. III. kerület Szeged: Kun Sándorné Stikel Zsuzsanna, dr. Tihanyi Nándor­né Horváth Katalin, Nagy Ká­roly, Vass Kálmán. Szabó Lajos Mihály, Miklós István, Antal Lő­rinc, Kőbőr Jánosné Schubert Julianna, Lele Istvánné Mészá­ros Margit, Szilágyi Györgyné Tajtt Anna, Czeglédl István, Haj­csár István. Takács Imre Antal, Juhász János, Kertész István meghalt. Parasztvigadó A kisvendéglő, amelyről a következőkben felsőfokú di­csérettel szándékozom ára­dozni, teljes nevén őrségi Parasztvigadó. Elöljáróban az az ÁFÉSZ keresztapa ér­demel dicséretet, aki a nem mindennapi, hangulatos ne­vet kitalálta. Vendéglátó iparunk tele van mindenfé­le virág- és állatnevekkel, jó ötlet volt tehát a Parasztvi­gadó elnevezés. A többi di­cséretet azok az ÁFÉSZ-ve­zetők, tervezők, kivitelezők érdemlik, akik ezt a vendég­lőt ebben a négyszáz lelket számláló — Kisrákos nevű — községben létrehozták. Miért? Azért, mert szakítot­tak minden maradisággal és modern formakereséssel, ter­veztek egy tájba illő, min­den mesterkéltségtől mentes vendéglőt, kicsit, de belső kiképzésében olyat, amilyen­nel hazánk más tájainak ki­sebb-nagyobb városai sem rendelkeznek. Szeged sem. Ha a mi belvárosunkban áll­na ez a vendéglő, csodájára járnának vendégeik. Azt mondja Kránicz Sán­dor üzletvezető, hogy ez mindenestől a Pankasz és Vidéke Áfész alkotása. Nem lehet valami nagy ez a pan­kaszi ÁFÉSZ, sok ilyen van az országban. A pankasziak azonban nem mentek ötle­tekért a szomszédba. Az el­nök és minden vezető rajta volt azon. hogy ez a ven­déglő ilven legyen — mond­ja az üzletvezető. Hát most ilyen. A külső, söntésterem, inkább szoba, gyönyörű faborítású, megta­lálhatók itt az őrségi táj jellegzetes föld- és erdő­művelésének szimbolikus elemei, a Szentgotthárdi Ka­szagyár is adott hozzá né­hány szerszámot és minden­minden harmonikus, a nép és képzőművészet jegyeit vi­seli a falakon, mennyeze­teken. A belső szoba, ahová az iddogáló vendégek büszkén tessékelnek be. ugyancsak díszes faelemekből készült, textilborítású falsíkok, a padlózat kétszintű kiképzé­se. a szépen tervezett ajtók, ablaktk, a berakásos meny­nyezet, és négyszemélyes fülkék teszik hangulatossá a helyiséget. S mindez vadonatújnak hat. Megkérdem a vezetőt, mikor nyitották meg a ven­déglőt. — Ezt kérem, éppen egy évvel ezelőtt. Azóta megsza­kítás nélkül üzemel. De tes­sék megnézni, itt minden új, itt semmit se rongálnak meg, nem szemetelnek, ez a szép környezet igen jó ha­tással van itt az emberekre. Hozzám lép egy fiatalem­ber, bocsánatot kér a zava­rásért, Nagyon örül, hogy ennyire tetszik nekünk a Parasztvigadó, neki is na­gyon tetszik, büszke rá. Megmondja a nevét is. Iván Miklósnak hívják és nem is idevaló lakos, hanem szak­méri. De menjek csak el a Vadása tóhoz — mondja — ott is épít ilyen vendéglőt az ÁFÉSZ, ha szépet aka­rok látni, nézzem meg. Minek örül ennyire ez az ember, mire büszke, s mér* mondja el ötször is, hogy nézzem meg a most készülő vendéglőt is. A szépségre büszke, Arra, hogy ilyen gyönyörű kocsmába léphet be egy fröccsre, eszébe se jut már a régi, büdös kocs­ma, magáénak érzi ezt a művészi kivitelezésében ma­gasrendű kisvendéglőt. Erre büsNfék lehetnek az ÁFÉSZ, vezetők is. mindenki, aki csak a kisujját is mozdítot­ta, hogy a Parasztvigadó, tábla idekerüljön az ajtó fö­lé. Érdemes mindezt az ör< ségtől távol elmondani? Ha­zánknak ez a szép tájegysé­ge most lépi az elsőket ide­genforgalmi tekintetben, s máris ilyen nagyszerű csa­logatókkal rendelkezik. Nem ártana, ha Dél-alföld ÁFÉSZ vezetői megnéznék, mit, ho­gyan lehet, sőt hogvan kell csinálni a vendégek meg­igézésére. Ormos Gerő Munkásszálló épül A Középületépítő Vállalat dolgozói megkezdték a Tau­rus budapesti munkásszálló­jának építését a Stróbl Ala­jos utcában. A négyemeletes épületben 228 gumigyári dol­gozó kap majd korszerű szál­lást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom