Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

\ Péntek. 1977. június 10. Kádár János befejezte olaszországi látogatását (Folytatás az 1. oldalról.) nek óvni kell jogait és jogos törekvését, hogy emberhez méltó életet éljen, békében, igazságos társadalmi rendben, a határokon is túllépő testvériség szellemében. Hisszük — folytatta VI. Pál —. hogy az eddigi tapasztalatok igazolják a megtett utat: azt, hogy párbeszédet folytattunk a közös problémákról, ügyelve arra, hogy tiszteletben tartsuk az egyház és hivők jogalt, jogos érdekeit, ugyanakkor ügyelve arra is, hogy nyitottak és kellően megértőek legyünk az állam sajátos gondjai és tevékenysége iránt. A párbeszéd arra Irányul, hogy az igazi vallási béke légkörében elősegítse a társadalom valamennyi rétegének egységét, a becsületes együttműködést közöttük, a nemzet egészének egyre nagyobb hasznára. Mindez azt jelenti, hogy a Szentszék és a magvar katolikus egyház őszintén és becsületesen hajlandó tovább haladni ezen az úton. Kellően méltányolja azt. amit az állam eddig tett a maga részéről a kölcsönös megállapodások formájában az eddigi eredményekért, őszintén kívánjuk, hogy ezen az úton haladva még nemesebb célokat is elérhessünk. Tudjuk — fordult a pápa Kádár Jánoshoz —, hogy Ón is több ízben kifejezésre juttatta erre irányuló készségét. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy latogatását, amelyet az eddig megtett út bizonyos értelmű végső igazolásának tekintünk, egyúttal ígéretnek is lássuk: hogy új eredményeket érünk el kapcsolatunkban, a kölcsönös megértésben, és olyan nemes ügyek szolgálatában, amelyek pozitív együttműködéssel szolgálják a magyar nép érdekelt, de ezen túlmenően más népek, az egész emberi, seg érdekeit is, a béke védelmét. az egyes népek társadalmi, gazdasági, kulturális és erkölcsi haladását. A Szentszék ismeri és nagyra értékeli mindazt, amit ebben a tekintetben Magyarország tehet. Ezt az országot történelme és földrajzi helyzete Európa szívében szinte törvényszerűen a béke szeretetére és óhajára ösztönzi. A magvar kormány a maga részéről ugyancsak értékelte a Szentszéknek azt a készségét, hogy hozzájáruljon egy olyan erőfeszítéshez, amely tulajdonképpen közös érdekből fakadó kötelesség. Nem feledhetjük többek között, hogy a Szentszék 1969ben éppen Budapestről kapta először a felhívást, hogy támogassa az európai biztonság és együttműködés erősítését célzó kezdeményezést, amely később a helsinki értekezletben öltött testet. A Szentszék számára megtisztelő volt, hogy részt vehetett ezen az értekezleten annak tudatában: ezzel is komoly erkölcsi és politikai alapot teremthet földrészünk népeinek jobb együttéléséhez. Hőn kívánjuk — adott hangot kívánságának —, hogy a konferencia záróokmányát, amelyet az európai államok legfőbb vezetői írtak alá, minden részletében, minden aláíró ország maradéktalanul végrehajtsa. A pápa végezetül ezeket mondta: ezzel a kívánsággal együtt üdvözletünket és jókívánságainkat is tolmácsoljuk önnek, feleségének és kíséretének, valamint a számunkra oly becses, emlékünkben és imáinkban mindig jelenlevő magyar népnek. Szálljon le rá a mindenható áldása — zárta szavalt Sajtóértekezlet az olasz fővárosban Kádár János a vatikáni látogatás után nemzetközi sajtóértekezletet tartott az olasz és a Hóméban akkreditált külföldi sajtó képviselői, s a magyar újságírók részvételével. A nemzetközi sajtókonferenciát Randé Jenő. a Külügyminisztérium sajtóíőosztályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a nagy számban megjelent újságírókat, s atadta a szót Kádár Jánosnak. A Központi Bizottság első titkára bevezetőben rövid nyilatkozatot tett: — Örülök, hogy olaszorváSi látogatásom során találkozhatom a sajtó, a rádió és a tv munkatársaival. Köszöntöm Önöket, az olasz és a nemzetközi sajtó tisztelt képviselőit. s megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem az olasz sajtó munkatársainak korrekt munkáját, amelyet mostani római látogatásommal kapcsolatban végeztek. Az egyik lap ugyan azt írta rólam, hogy a „kompromisszum robotosa" vagyok, de szeretném megmondani: rámnézve nem sértő e jelző. Régen híve vagyok minden olyan kompromisszumnak, amely segiti azt az ügyet, amelyért dolgozom és harcolok. — Amint Önök is tudják, az Olasz Köztársaság miniszterelnökének meghívására látogattam Olaszországba. Ehhez a látogatáshoz kedvező alapot teremtett az, hogy a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatai az utóbbi időszakban jól alakulnák, és minden lehetőség megvan arra, hogy a kapcsolatok a jövőben sokoldalúan tovább fejlődjenek. — Most, amikor a hivatalos program már véget ért, megelégedéssel szólhatok arról, hogy az Olasz Köztársaság bagyrabecsült vezetőivel jó légkörben folytatott megbeszéléseinken kölcsönös törekvés nyilvánult meg a két ország együttműködésének további elmélyítésére és kiszélesítésére, a lehetőségek fokozottabb kiaknázására. — Meggyőződésem, hogy a magyar— olasz kapcsolatok fejlesztése jól szolgálja mindkét nép érdekeit, előmozdítja a béke ügyét, hozzájárul a különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséhez és az enyhülés megszilárdításéhoz. — Mint az ismert, ma délelőtt felkerestem a Vatikánban VI. Pál pápát, akivel hasznos eszmecserét folytattam az időszerű nemzetközi kérdésekről, a Magyar Népköztársaság és a Vatikán kapcsolatairól. Ezt kővetően Kádár János az újságírók kérdéseire válaszolt. 0 NÉPSZABADSÁG: Hivatalos látogatásának befejeztével hogyan értékeli a tárgyalások eredményeit, s ezek alapján milyen lehetőséget lát a magyar— olasz kapcsolatok sokoldalú továbbfejlesztésére? — Látogatásomat eredményesnek értékelem. A rendelkezésre állt rövid idő alatt az Olasz Köztarsaság politikai életének számos vezetöjével találkoztam, és olyan benyomást szereztem, hogy kölcsönös a szándék a magyar—olasz kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére. Vonatkozik ez az államközi, a politikai kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre, a kultura területére, a lakosság legszélesebb körű érintkezésére, a turizmusra és más hasonló teriiletekre. Kölcsönösen azt állapítottuk meg, hogy nagyon jó lehetőségünk van a sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére. Meggyőződésem, hogy a jó lehetőségek kiaknázása megfelel mindkét nep, mindkét ország érdekeinek. — Nagy jelentőséget tulajdonltok annak, hogy bár két különböző szövetségi rendszerhez tartozó országról van szó, mégis igen jó együttműködésre van lehetőség. Tudvalevő, hogy Olaszország a NATO-hoz, illetve a Közös Piachoz, a Magyar Népköztársaság viszont a Varsói Szerződéshez, lltetve a KGSThez tartozik Ennek ellenére együttműködésünk jó gyakorlati példája a különböző társadalmi berendezkedésű országok együttműködésének, békés egymás mellett élésének. 0 A CORRIERE EUROPEO (olasz gazdasági hírügynökség) tudósítója arról érdeklődött, hogy várhatók-e konkrét eredmények a gazdasági együttműködésben? — Az ilyen jellegű tárgyalásoknak, amilyeneket tegnap, tegnapelőtt az Olasz Köztársaság vezetőivel folytattunk, általában nem lehet feladatuk a gazdasági együttműködés c„yes kérdéseinek konkrét és részletes megvitatása. A fo területekkel és témákkal foglalkoztunk, azokat ajánlottuk kölcsönösen egymás figyelmébe. A többi a végrehajtás embereinek dolga. Az olasz vezetők megígérték, hogy az együttműködésre fogják ösztönözni az olasz gazdasági élet tényezőit. Jómagam is találkoztam a gazdasági élet egyes vezetőivel. Tapasztalatom szerint megvan a készség bennük, hogy fejlesszük a kölcsönös érdeknek megfelelő gazdasági, kapcsolatokat. Egyetértő volt a fogadtatása annak a véleményünknek is. hogy nem korlátozzuk a magyar—olasz kapcsolatokat egyszerűen az_ árucsere-forgalomra, tehát az „adok-veszek"-re, hanem a tudományos kutatástól kezdve minden lépcsőt járjunk végig és keressük meg a fejlettebb gazdasági együttműködés lehetőségeit. E2ek közé tartozik például a termelési kooperáció vagy akár a harmadik piacon megvalósítandó magyar—olasz gazdasági együttműködés. Biztos vagyok abban, hogy mostani tárgyalásaink — és nem utolsósorban a sajtó konstruktív hozzájárulása — új lendületet és ösztönzést adnak a magyar—olasz gazdasági kapcsolatoknak. És mivel kölcsönös az érdekeltség, bizonyos vagyok benne, hogy rövid idő elteltével az itt tárgyalt kérdések a konkrét megvalósulás szakaszába lépnek. 0 Az OSSERVATORE ROMANÖ-nak. a Vatikán lapjának tudósítója a VI. Pál pápánál tett látogatásra utalva azt kérdezte Kádár Jánostól, miként ítcll meg a magyar állam és az egyház viszonyát, és várható-e, hogy e látogatás nyomán a kapcsolatok tovább fejlődnek? * — Azt hiszem, világnézetemet ismerik, tehát objektívnak fogadják el véleményemet: a római katolikus egyház jelentós erkölcsi tényező. A Vatikán a világ egyik legkisebb területű, a legkisebb lélekszámú állama, amelynek fegyveres ereje nincs, de politikai súlya van. Illőnek tartottam, hogy Rómába jőve felkeressem VI. Pál pápát. Elmondhatom, hogy rendkívül Jó benyomásokat szereztem a Vatikánban töltött néhány óra alatt. Megengedhetőnek és jogosnak ítéltem meg, hogy megköszönjem a pápa, a Vatikán erőfeszítéseit, amelyeket a béke ügye, a békés egymás mellett élés, az enyhülés és különösen a helsinki megállapodás érdekében tett. Kértem, hogy Belgrádra is hasonló szellemben készüljünk. Arra a közismert tényre gondoltam, hogy a pápa és a Vatikán szavára többen hallgatnak, mint ahány állampolgára van a Vatikánnak. VI. Pál pápa a mai találkozót úgy értékelte, hogy kapcsolatainkat illetően jelentős esemény: lezárja a katolikus egyház és a magyar állam viszonya rendezésének fblyamatát, és ez üdvözölhető. Nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy a szocialista magyar állam, a Magyar Népköztársaság soksok nemzedéken át fenn fog állni, és még nemzedékeken át az egyházak is létezni fognak. Kötelességünknek tartjuk — érdekünk is fűződik hozzá —, hogy az állam és az egyház viszonya rendeződjék. Olyan műszert még nem találtak föl, amely megmutatná: ki igazi hivő, ki nem. Szám szerint nem lehet megmondani, hogy Magyarországon hány hivő van. De bizonyos. hogy vannak hivő emberek. Az állam és az egyház éles konfrontációja őket feloldhatatlan lelkiismereti problémák elé állítaná. Kijelenthetem, hogy Magyarorszagon ilyen probléma nincs. Igaz, sok éven át dolgoztunk a Vatikán megbízottjaival, míg rendezni tudtuk az állam és a római katolikus egyház viszonyát Magyarországon. De hazánkban a hivő embereknek nincs lelkiismereti problémájuk. A vallás szabad gyakorlásába, az egyházak életébe nem avatkozunk be. Ki-ki belátása szerint, ha akar, Vasárnap elmegy a misére, a7. istentiszteletre — az állammal nem kerül szembe. A római katolikus egyház magyar szóvivői hivatalosan kinyilatkoztatták, hogy a Magyar Népköztársaság alkotmányos törvényeit betartják, és a maguk eszközeivei támogatják a magyar nép építő terveit. Többet mi az egyház embereitől nem kívánunk. Megköszöntem a pápa képviselőinek és természetesen magának a pápának a fáradozást viszonyaink rendezéséért. Kölcsönösen elégedetten szállunk jelenlegi viszonyunkról. Persze, a tárgyalásokon néha bonyolult kérdések kerülnek szóba, sokáig tart a tárgyalás, lassan születik meg a megegyezés. De örömmel szólhattam arról is, hogy mindkét fél korrekten végrehajtja azt, amiben megegyezünk. Mindketten elégedetten állapíthattuk meg, hogy szándékaink találkoznak: a Vatikán és a Magyar Népköztársaság kormányzata kölcsönösen arra törekszik a jövőben is, hogy ez a kedvező folyamat tovább folytatódjék. Hallgassuk meg egymást, vegyük figyelembe és tartsuk tiszteletben a másik léi erdekeit. Magyarországon az áílam és az egyház viszonya tartósan rendeződött. • A CORRIERE DELI,A SERA tudósítója a Magyarországon működő többi egyház helyzetéről érdeklődött. — Amit az állam és az egyház viszonyának rendezettségéről mondtam, az a Magyarországon működő öszszes egyházakra vonatkozik. A felszabadulás óta eltelt harminc év alatt egymáshoz való viszonyunk rendeződött. Az elvi alap ugyanaz: az egyházak tiszteletben tartják az állam alaptörtvényét, az állam tiszteletben tartja az egyházak autonómiáját és biztosítja a vallásszabadságot. — Magyarországon a protestáns egyházakkal már korábban rendeztük viszonyunkat. Nem vagyok illetékes arra. hogy egyházi személyiségeket minősítsek. Abban, hogy a magyar állam és a magyarországi római katolikus egyház viszonya bonyolult és nehéz volt, nagy szerepe volt M mdszen ty érseknek. Alighanem ezért került legutoljára sor a katolikus egyházhoz fűződő viszonyunk rendezésére. Körülbelül két éve azonban normalizálódott a viszonyunk, és ez számunkra rendkívül lontos és jó. — Egyik egyházzal sincsenek napirenden különösebb viták. Persze, problémák mindig adódhatnak és bizonyára adódnak is. Az ilyesmi más partnerek között még a legjobb családban is elő szokott fordulni. A leghatásosabb recept ebben a vonatkozásban is a türelem. Ahhoz, hogy a kérdésekét rendezzük, meg kell érteni a másik felet is. Nagyon bízom abban, hogy miként jelenleg nincs, a jövőben sem lesz komoly konfliktusunk egyetlen magyarországi egyházzal sem. • Az OLASZ TV-HIBADÖ munkatársa azzal vezette be kérdését, hogy jól ismerik a Magyarországon húsz esztendő alatt végzett nagy munkát, tudják, hogy Magyarországon igen komolyan veszik az emberi jogokat, és tudják azt is. hogy Magyarország önálló ország. Ezek előrebocsátásával kérdezte meg: továbbra Ls ideiglenes jellegűnek tekinthető-e, hogy szovjet csapatok állomásoznak Magyarországon? — Volt már szerencsém ezzel a kérdessel találkozni. Megismétlem, amit már többször is kijelentettem, hogy a szovjet csapatok ideiglenesen tartózkodnak Magyarországon. Az időpontot, hogy meddig, most nem tudom megmondani. Ez a nemzetközi enyhülés, a nemzetközi helyzet alakulásának függvénye, összefügg a NATO létezésével. De senki nem Számolhat azzal, hogy az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonása után a népi hatalom veszélybe kerül Magyarországon. .4 szocialista rendszer megalapozott, élvezi az egész nép támogatását. — Ami az emberi jogok érvényesülését illeti: nem hisszük azt, hogy amit eddig elértünk, az ideális, célunk és feladatunk a szocialista demokrácia további fejlesztése. Mostanában nagyon divatosak az emberi jogokról hangoztatott szólamok. Magam is hosszan tudnám sorolni az alapvető emberi jogokat, például az élethez, a munkához való jogot, a nők és a fiatalok egyenlő bérhez való jogát, azután a minden állampolgárnak járó ingyenes orvosi kezelés, az üdülés jogát, és számos más jogot, amelyek nálunk nem papíron, hanem a gyakorlatban is biztosítottak. Más országok talán más emberi jogokra tudnak hivatkozni. — A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettségi érzése. — Nálunk véleményszabadság van. nem félünk az emberek véleményétől, sőt, azt minden lehetséges alkalommal kikérjük. Az emberi jogol^ kérdése nem jelent belső problémát. De ha ezeket a belügyeinkbe való beavatkozásra akarják felhasználni, az ilyen próbálkozásokat kénytelenek vagyunk visszautasítani. Azt tartjuk: aki az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének a híve, támogassa az enyhülést, a leszerelést, a biztonságot. Akkor simábban, jobban, könynyebben és gyorsabban tudjuk megoldani az előttünk álló kérdéseket. 0 A NEWSWEEK tudósítója azt kérdezte, hogy azok az újságírók, akik az 1956-os magyarországi eseményekről tudósítottak, bármikor — akár egyszerű turistaként is — viszszatérhetnek-e Magyarországra? — A történelem tanulságait emlékezetben kell tartani és figyelembe kell vepni. Mi ezt tesszük. Minthogya Vatikánban jártam, kézen-, fekvő, hogy Lót feleségénekbibliai legendája jut eszembe, amely mély emberi bölcsességet fejez ki. Azt tudniillik, hogy aki élni akar, előre akar menni, az előre nézzen, ne hátra. Mert Lót felesége is visszafordult, ég sóbálvánnyá változott. — A külföldi újságírók, akik I956-b»n Magyarországról tudósítottak, elvileg és általában visszatérhetnek az országba. 1956 drámai napjaiban a magyar újságírók kóziil is többen nem csupán olyasmit írtak, amit mondjuk egy év múlva is vállaltak volna. Jómagam azt tartom, hogy akár a magyar, akár a külföldi sajtó munkatársairól van szó, nem érdemes azt keresgélni, hogy ki mit írt 10—20 evvel ezelőtt. Az a fontos, hogy ma mit ír, seoítí-e a haladás ügyét. Emberi emlékezet iinlt van, de feketelistánk külföldi újságírókról nincsen. • Az II. MESSAGGERO tudósítója azt kérdezte Kádár Jánostól, hogy változatlanul fenntartja-e a bécsi sajtókonferencán tett kijelentését, miszerint nem ért egyet azzal, hogy az „eurokommunizmus" fogalma egyúttal kommunistaellenes fogalom. — Ami az „eurokommun izmusáról alkotott véleményemet illeti: régen jártam iskolába,- akkor földrajzból azt tanultuk, hogy Nyugatról tekintve Európa az Atlantióceán partjaitól az Ural hegységig terjed. Az európai kommunista mozgalomnak tehát a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen úgy alkotóeleme és része, mint mondjuk a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt, a Német Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt és így tovább, azaz valamennyi európai kommunista és munkáspárt. Ezt a tényt figyelmükbe ajánlom. — Az „eurokommunizmus" kifejezést mostanában gyakran használják bizonyos nyugat-európai pártokra vonatkoztatva. A mi véleményünk szerint az azonos helyzet bizonyos pártok között hasonlóságot teremt. E pártok a kapitalizmus, a m°nopoltöke diktatúrájának viszonyai között küzdenek a szocialista jövőért. Az adott viszonyok között ez természetes. Akárcsak az, hogy országuk történelmi múltjának, társadalmuk adottságainak megfelelően saját útjukat keresik a társadalmi felszabadítás érdekében. Nemcsak joguk, hanem kötelességük is ez, nem vitatkozunk róla, ebbe nem is tudunk beleszólni. Mert, hogy úgy mondjam, az saját hatáskörbe tartozik, hogy miképpen és milyen utat keresnek a dolgozó nép szabadságának kizávásara. — A kommunista világmozgalomban persze visszhangot váltott ki egyes pártok állásfoglalása a proletárdiktatúrát, valamint a pluralista szocializmust illetően. A marxista—leninista elmélet a társadalom fejlődésének útját világosan megmutatja. Egyértelműen kimondja, hogy a társadalmi törvényeknek megfelelően minden nép szükségszerűen a szocializmus útjara lép. 0 A MAGYAR TELEVÍZIÓ munkatársa azt kérdezte, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése érdekében milyen akadályokat kell elhárítani a KGST és a Közös Piac tagországainak gazdasági kapcsolataiban? — Néhány évvel ezelőtt magyar részről sajnálattal állapítottuk meg, hogy a magyar—olasz gazdasági kapcsolatok lendületes fejlődése megtorpant — elsősor-,