Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

Péntek, 1977. június 24. 36 Figyelemmel és fegyelemmel Beszélgetés a tűzvédelemről Ügy szerepel a köztudatban a tűz, mint a legszörnyűbb elemi csapások egyike. Néhány, különösen nagy kárt okozott tüzeset történt az utóbbi hónapokban — köztük a legutóbbi a nagykanizsai áruházi raktártűz —, s ez még jobban az érdeklődés előterébe hozta a tűzoltóság munkáját, a tűzvédelem időszerű feladatait. Horváth Sándor tűzoltó ezredest, a BM-tűzoltóság országos parancsnokhelyettesét kerestük fel a tüzek megelőa tűzoltóság munkájára és a nyári tennivalókra vonatkozó kérdésekkel. — Kezdjük a tüzesetek okaival. Mi okozza e téren O-nöknek a legtöbb gondot? — Legmakacsabb ellenfelünk: a gondatlanság. A természeti erők által okozott tüzeket kivéve szinte minden eset mögött a gondatlanság húzódik meg. A statisztika 17 íéle okot sorol fel, köztük olyanokat, mint a dohányzás, a nyílt láng használata, a gyermekek játéka, a sugárzó hő, az elektromos áram, a szabadban való tűzrakás, de ha mindezeket alaposabban elemezzük, kiderül, hogy valaki valahol vétett a tűzvédelmi előírások, a kötelező elővigyázatosság írott vagy íratlan szabályai ellen. Sokmilliós kárt, sőt emberélet kioltását Is okozitatja például, ha gyerekek keaeügyében gyufát hagynak, ha valaki nem tartja meg a hegesztésnél kötelező biztonsági előírásokat, vagy szabálytalanul használ elektromos berendezést. Külön lehetne beszélni az erdei tűzrakó-, szalonnasütőhelyeken őrizetlenül, vagy eloltatlanul hagyott tűzről, parázsról, ezek ugyancsak jelentós károkat okoznak. — Milyennek (téli Magyarország jelenlegi tűzvédelmi helyzetét? — Túlzott aggodalomra sincs 'ok, de a helyzet további javítására mindenképpen szükség van. Tavaly a tűzkárok összessége meghaladta a 181 millió forintot, ebből több mint 52 millió volt az ipar és 82 millió fölötti ősszeg a mezőgazdaság vesztesége. Mindinkább jellemfővé válnak az úgynevezett nagy és kiemelt értékű tűzkárok mindkét területen. Ez azért van így, mert itt e helyeken koncentrálódnak a legnagyobb értékek. Például a Magyar Pamutipar újpesti gyárában a modern géppark pusztulása jelentette az óriási veszteséget, a nagykanizsai bútoráruház raktárának tüzénél viszont a késztermékekben és az épületben keletkezett nagy összegű kár. Szeretném hangsúlyozni, hogy az értékkoncentráció növekedése csupán a nagyobb veszélyeztetettség lehetőségét jelenti, de ennek nem szükségszerű velejárója, hogy tűz keletkezzék. Ahol a tűz elleni védekezés szabályainak megtartását, az anyagi és személyi feltételek biztosítását nem holmi „kellemetlen feladatnak"', hanem a termelés fontos feltételének tekintik, ott nincs és nem is lehet komolyabb baj. — Jelent-e a korábbitól eltérő feladatokat a tűzoltóságnak a felgyorsult városiasodás, közelebbről a lakótelepek építése? — Bizonyos értelemben a kelleténél többet. Ezek egy része abból adódik, hogy egyes tervezők, illetve kivitelezők nem számolnak kellően a tűzkeietkezés lehetőségeivel, másrészt pedig egyes lakók nem tanúsítanak kellő gondosságot. Tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak építkezni, hanem lakni is más módon kell a modern lakótelepeken, a magasépületekbert, hiszen baj esetén az ezekből történő menekülés sokkal bonyolultabb, és a kárérték is rendkívül jelentős lehet. Emiatt Ösztönözzük az ingatlankezelő vállalatokat a szükséges intézkedések megtételére, a lakótelepi lakások lakóit pedig a legfon{osabb helyi tűzvédelmi tudnivalók elsajátítására, másszóval a magasházakban szükséges óvatosabb életmódra. — Tavaly a korábbiaknál több halálos áldozatot követeltek a tüzesetek, s ezen belül különösen sok volt a tűz okozta gyermekhalál. Mit lehet tenni e szomorú statisztika megjavítása érdeltében? — Az elmúlt évben 153 személy vesztette életét tűz következtében, köztük 34 gyermek, valóban mindkét szám magasabb az előző évekénél. A felnőtteknél leggyakoribb halálok: az ittas állapotban ágyban való dohányzás, a gyerekeknél viszont ismét a gondatlanság, Előfordult, hogy két-három kisgyerek szenvedett egyszerre tűzhalált, vagy halálos füstmérgezést a szülő hanyagsága, a felügyelet hiánya miatt. Tűzvédelmi szerveink évek óta szívós felvilágosító munkával, propagandatevékenységgel igyekeznek megelőzni az ilyen eseteket, de sajnos, ezt nem mindenki szíveli meg. Széles körű társadalmi akcióra lenne szükség, a szülők, a pedagógusok, a gyermeknevelési intézmények összefogására, a sajtó, a rádió és a televízió aktívabb közreműködésére. — Mit jelent a tűzoltóság számára a nyár, a mezőgazdasági idény? — Mindenekelőtt a kalászos és szálas mezőgazdasági termények betakarításának és szárításának fokozott védelmét. A nagyfokú gépesítés következtében a betakarítási idő lerövidült, kevesebb ideig vannak veszélyeztetve a kalászosok a termőterületen — ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy az új technológia új veszélyforrásokat is hozott létre, gondoljunk az erő- és munkagépekből kipattanó szikrákra, a villamos berendezéseknél előforduló hibákra, a tarlóégetésre. Az összefüggő, nagy gabonatáblákon a tűz gyorsan terjed, az egész termést elpusztíthatja. A meleg levegővel történő szárításnál a legkisebb technológiai vagy tűzvédelmi mulasztás következménye az anyag meggyulladása lehet. — Nyári gondjaink felsorolása korántsem teljes — mondotta befejezésül Horváth Sándor tűzoltó ezredes. — A tűzoltóság jelen van mihdig és mindenütt, ahol szükség van rá. Itt külön ki kell emelnem a falvakban fontos szerepet betöltő önkéntes tűzoltók munkáját. Rájuk a tűzmegelőzésben és a tűzoltásban egyaránt lehet számítani, munkájukat igen lelkesen és jól végzik. Túl a hivatásos és az önkéntes állományon, társadalmi segítőinken, szükség van minden állampolgár figyelmére, fegyelmére elsősorban a tüzek megelőzése, de ha kell, az oltásban is. V. E. Több szifonpatront gyártanak A Veszprémi Bakony Művek kertai üzemében, ahol a nyári kánikulában különösen keresett szifonpatron készül, műszaki és üzemszervezési intézkedések megvalósításával növelik a termelést. Bevezették a kispalackok három műszakos gyár. tását, ugyanakkor számos ésszerűsítéssel növelték a termelékenységet is. Mindezek eredményeképpen az idén minden eddiginél, nagyobb mennyiségű szifonpatront szállítanak Répcelakra, ahol töltik azokat. Míg az elmúlt esztendőkben átlagosan 25 millió darabot, addig az idén már 30 milliót adnak át. (MTI) Korszerűsít az Egyesült Izzó Az Egyesült Izzó zalaeger-> szegi alkatrészgyárában há-i romszázhúszmillió forint fejlesztést végeznek. Korszerű szerszámgépgyártó csarnokot és napi 10 tonna kapacitású üveggyárat építenek. A szerszámgyártó csarnokban még ebben az évben, az üveggyárban pedig a jövő év elején kezdődik a termelés. Tápai lagzi Ritkán adódik Tápén manapság, hogy egy szombatra három lakodalom jusson. Néhány évtizeddel ezelőtt nem volt' ritka a májusi lakodalmakból öt-hat sem, az ősziekből meg általában a három-négy. Ehhez nagyon sok minden kellett: asztalok, padok, sátrak, bográcsok meg mindenféle evőeszköz, aztán bor, vágni való üsző, vágy éves bika, lakodalmanként egy vőfély, szóval olyannyira sok minden, hogy főszezonban nem is győzte a falu kellékekkel. A 30-as években még hétfőn és szerdán tartották Tápén a lakodalmat, mert ha szombatra tették — emlékezik Molnár Tutor János bácsi —, akkor vasárnap kevesen mentek a templomba. Ma meg ott alig fordulnak meg a házasulandók. Ezzel a hagyományos esküvői szokás szinte teljesen elmaradt Tápén. Már-már a feledés homályába vész az utcáíi rezesbandával végigvonulás szokása is, amit a legkisebbek ma is szájtátva néznek, de sok felnőtt lagzinézőn is a csodálkozást vettem észre; Retek Mihályék mégis hagyományosan, gyalogosan mentek esküvőre. Elöl haladtak a menyasszony rokonai, utánuk a fehérkendővel feldíszített násznagyok, a táncembör, meg a vőfény, majd a menyasszony következett az első koszorúslegénnyel, akinek a párja meg a vőlegényt vezette a házasságkötő terem ajtajáig. Ott cseréltek, s kiki a maga párjával ment be. A koszorús párok után az asszonysereg haladt, majd a férfiak következtek, akik után már a rezesbanda fútta a figyelmeztetőt: Sej, kislány, kislány, jól meggondold a dolgot...! A menet rendje hagyományos volt, de már hiányzott belőle az igazi, lakodalmas hangulatú vidámság, a marsolós táncok, a lakodalmi hujángatások, s bizony egyre-másra a népdalok is, helyükbe a műdalok meg a nóták kerültek. Arra nem is esik talpra a lakoma, pedig „a Retkük ügöncsak mulatósak", de úgy látszik most nem szabadult el velük a pokol. Legalább is az utcán még nem. Retekék az utolsó gyereküket házasították ki, az ötödiket. Húsz éven át minden négyévben lakodalom volt ott, de a legelsőhöz nem igen hasonlított a legutolsó: Ilonkáé, Lajosé még amolyan százházas, üszőbornyús, háromnapos volt, ez meg a mai igényeknek megfelelően szerényebb, de ez is belekerült annyiba, mint a régebbiek bármelyike. Meg aztán akkor még sokkal fiatalabbak voltak azok is, akik ezt a lakodalmat — az esküvőtől hajnalig — átüldögélték, legföljebb tapsoltak; hej, bezzeg valamikor... A mai lakodalmak persze még sok szép szokást konzerválnak, amelyeknek nagy részét azonban éppen hogy megmenthették. Együtt is alkalmazzák valamennyit, mint a perecszakítást, a menyaszszony megtáncoltatását, maskarások táncát, a sortáncot, a szakácsok táncát. Az újpár-, illetve az újasszonytánc még mind-mind olyan, ame-« lyek nélkül szárazzá, színtelenné válna a lakodalom Tápén. Sajnálni való, hogy néhány, magáról nem is tudom mit gondoló család — vagy éppen a házasulandó fiatalok — csupán arra ügyelnek, hogy legyen enni, méginkább inni való, no' meg a restatáncról végképp nem felejtkeznek el. Amíg régen a restába dobott fillérek csupán jelképet képviseltek, hogy az új pár az életben soha se legyen garas nélkül, addig ma az ajándéknak szánt súlyos ezreket hajigálják a restába, némelyek puszta hivalkodásképpen. Mennyivel szebb lenne. ha az ilyennemű kötelezettségeinket úgy intéznénk, mint eleink: az űj pár elé tett tányérba rakták — a vőfély rigmuskíséretében — a pénzajándékot. A tárgyakat, eszközöket meg szintén ott adták át nekik, amit az örömanya vitt be a nagyházba. Retekéknél ez a szokás is maradt. Más dolog, hogy Turi Pétör félmeztelenre vetkőzve mosatta meg magát 200 pengőforintért az ifjú párral. A lakodalmi játéls mindenben határtalan. Nagy kár, hogy a lakodalmi szokáshagyományok gyakorlásában sok tápai család megtagadja önmagát. Ok nélkül is a látványosnak vélt autósorral nyargalja végig a tápai nagyutcát, mert hogy egyremásra „hozott lányokkal" kötnek házasságot ifjaink, a lányok se akarnak kistápai mönyecskék lenni már ... Ifj. Lele József ' Vallás, egyház napjainkban (1.) Következetes, töretlen politika íllamonk és az egyházak': 'rendezett viszonya, kölcsönös bizalma, szilárd elvi .alapokra épülő jó együttműködése Jellemzi szocialista hazánk, s benne a megye egyházpolitikai helyzetét. Ezt hosszú, következetes harccal. elvileg jól megalapozott, töretlen egyházpolitikával sikerült elérni. Munkánkat nehezítette a történelmi múlt ellentmondásos, sok szempontból elmaradott, sőt, részben reukciós öröksége. Magyarországon már a múlt század végén megszületett a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény, amely kimondja: mindenki szabadon vallhat, és követhet bármilyen hitet, vagy vallást, s azt az ország törvényeinek és a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőképpen is kifejezheti, gyakorolhatja; senkit sem szabad a vallási szertartus gyakorlásában akadályozni, vagy hitével nem egyező vallási cselekmény teljesítésére kényszeríteni. A törvény előírja, hogy a polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független. Vallási hite, vagy egyházi szabályai — olvasható a törvényben — senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől. Mindenkinek szabad valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy más vallásfelekezetbe belépni. A törvény tiltja az állampolgárok vallás szerinti megkülönböztetését; ugyanakkor nem mondja ki az állam és az egyházak teljes különválasztását, amely a régi társadalmi rendszerben, a felszabadulás előtti időszakban nem is nyert megoldást. Az idézett törvény előírásainak jó része is papíron maradt; a Horthy-fasizmus idején a kisebb egyházakat törvényen kívül helyezték, működésüket betiltották. Mindezeknek csak a felszabadulás vetett véget. Az 1945-öt követő S^^oimkai helyzetét különféle tényezők befolyásolták. Népünk gazdasági és kulturális elmaradottságot örökölt a régi világtól. A Horthy-fasizmus idején Magyarország Eu„rópa elmaradottabb országai közé tartozott. A tőkés társadalmi rendszer feudális maradványokkal és fasiszta diktatúrával párosult. Ezért hazánk a vallásosabb európai országok közé tartozott. Különösen a római katolikus egyház igen nagy gazdasági és politikai hatalommal rendelkezett. Az egyház tulajdonában volt csaknem egymillió katasztrális hold föld, és kezében tartotta a bankok, bányák, ipari vállalatok részvényeinek jelentős részét. Egyházi kézben volt az elemi iskolák háromnegyed része és a középiskolák egyharmada. A katolikus főpapok hivatalból tagjai voltak a felsőháznak, amely az egyik legmagasabb hatalmi szerv volt a régi államban. A Magyar Kommunista Párt még a felszabadító harcok idején kidolgozta politikai irányvonalát, amely megállapítja, hogy a magyar demokrácia biztosítja minden vallás szabad gyakorlását addig a pontig, amíg az nem irányul a demokratikus államrend ellen. Az új népi demokratikus hatalom ugyanakkor bejelenti az állam és az egyház teljes mértékű kettéválasztását, gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt. E politika megvalósításáért szállt síkra a párt a felszabadulás után. A magyarországi egyházak akkori vezetőinek egy része viszont — a római katolikus egyházban főleg Mindszenty érsek, a református egyházban Ravasz László püspök, az evangélikus egyházban Ordass püspök — hallani sem akart a Magyar Kommunista Párt által kitűzött demokratikus feladatok végrehajtásáról, Mindszenty a felszabadulást a nemzet „nagy tragédiájának" nevezte, az 1945-ös földreform ellen pedig külön körlevélben tiltakozott. Az egyházak reakciós vezetői abban reménykedtek, hogy a nyugati hatalmak megszállják az országot, visszaállítják a régi rendszert. Az események azonban nem őket, hanem a munkásosztály vezette demokratikus erőket igazoltók. Az ország újjáépítése a vártnál rövidebb idő alatt ment végbe. A reakció nem tudta meggátolni a földreform végrehajtását, amelyet a Magyar Kommunista Párt kezdeményezett. Sikerült megszüntetni az inflációt; megkezdődött a bányák, a nehézipar, majd a bankok államosítása, 1948-ban államosították a 100 főnél több dolgozót foglalkoztató üzemeket, és sor került az egyházi iskolák államosítására, ami jelentős lépés volt az egységes szocialista iskolarendszeri, megteremtésének útján. Az 1948-ban bekövetkezett nagy fordulattal győzött a proletárdiktatúra, a szocialista forradalom hazánkban. Mindez változásokat idézett elő egyházi körökben is. Fokozatosan túlsúlyba kerültek azok. akik megegyezésre törekedtek aa egyház és az állam között. Az egyházon belül kiéleződtek az ellentétek, s közben az egyházak politikai tömegbázisa rohamom san csökkent. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy népünk véglegesen a szocializmus útját választotta. Az egyházak számára egyetlen reális lehetőség volt: megegyezni a szocialista állammal, amire 1948—1950ben került sor. Két jelentős egyházpolitikai vonatkozású törvény született 1947-ben. Az egyik az 1947-es párizsi békeszerződés törvénybe Iktatása, amely kimondja, hogy a magyar állam minden állampolgárának biztosítja faji, nyelvi, nemi és vallási különbség nélkül az emberi szabadságjogok gyakorlását, ideértve a véleménynyilvánítás, a sajtó, a vallásgyakorlat és a gyülekezés szabadságát. A törvény előírja, hogy hazánk jogalkotása és joggyakorlata nem tehet különbséget, megkülönböztetést a magyar állampolgárságú személyek között fajuk, nemük, nyelvük vagy vallásuk alapján. Ezzel összhangban, külön törvény jelent meg az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különly* ségek megszüntetéséről. Kimondta mindazon különbségek megszüntetését, amelyek a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetek jogállása között valamely hitfelekezet hátrányára fennálltak. E törvény alapján a különböző egyházakkal teljesen egyenrangú megegyezés történt, ami a református, az evangélikus, az unitárius egyházzal és az izraelita hitfelekezettel 1948ban, a katolikus egyházzal pedig 1950-ben jött létre. A megállapodás első részében az egyházak képviselői elismerik és támogatják a