Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

Kedd, 1977". május 10. 52 ¥ Átszállással a Széksóstó Ügy tűnhet, a kelleténél többet foglalkozunk a szék­sósfürdői utazással. Vajon nem kellene-e ugyanennyit törődnünk a szőregl tanító­nővel, aki Mihálytelekről vagy Turjánból buszozik na­ponta kétszer, félórát? Vagy a lakatossal, az Iskolással, aki Algyőről indul hajnalban és átszáll a Marx téren reg­gel, meg délután is? Hajla­mos az ember hinni, hogy a tanítónő, a lakatos, a diá.t joggal panaszkodna: sok ide­jét elveszi az utazás, de mert nem teszi, könnyű tu­domásul venni. ho<iy talán bele is törődött, sőt elége­dett. Mindezzel ellentétben azon­ban élénken fülelt és figyelt — ahogy mondani szoktuk — a közvélemény a széksós­tóí buszjáratról szóló hírek­re, s a vitákra: közvetlen já­rat legyen-e a városból, vagy elegendő a dorozsmai ABC-től induló betétjárat is. öt évvel ezelőtt csak a „nomád" kirándulások hívei indultak útra Dorozsma felé, aztán hogy a fürdő egyre gyarapodott, városias kényel­met, füves tereket, nagy vízfelületet, erdős pihenőket kínált fel a Tisza-partról ki­szorult strandotoknak is, megnőtt a fürdő forgalma. Egy-egy kánikulai vasárna­pon több ezren biciklizték, motorozták, autózták végig az oda vezető tíz kilométe­res utat. Az igazsághoz hoz­zá tartozik, voltak, akik vil­lamossal meg autóbusszal vágtak neki az útnak Do­rozsma főteréig, ahonnan még három kilométeres gya­logtúra várt rájuk. És közben egyre több par­cellának lett gazdája a für­dő szomszédságában is. Ek­kor került először szóba, buszjárat kellene. Lett. Előbb közvetlen, a Marx térről, aztán hogy többször fordulhasson a busz, hogy több utast vihessen, a do­rozsmai ABC-től. Tavaly nyáron már a betétjárat in­gázott a háromkilométeres úton, utasait a 7-es villamos, a 75, a 75 Y és a 63-as bu­szok hozták-vitték Szegedről. Ezt hívtuk úgy: átszállással a Széksóstóra. Így hívják ma is. Noha egyre többen pendí­tették meg. hogy jó lenne idővel megoldani, méghozzá ésszerűen megoldani a szék­sóstói utaztatást. Szombaton és vasárnap kora délelőtt, meg visszafelé kora este bi­zony nemcsak hogy sűríteni kellene a járatokat, de ér­demes lenne közvetlenül a városba visszaszállítani az utasokat. Hogy nem két fo­rintért — mert a fürdő kí­vül esik a tarifahatáron —, azt nem bánná senki sem, az átszállásos utazás is 2+1,50-be kerül. Előbb csak példálózások, aztán puhatolózó, majd egy­re sürgetőbb tárgyalások je­lezték: a pihenés, az egyna­pos kikapcsolódás kereteit, az oda-vissza utazás kényel­mét szeretnék elérni a fürdő gazdái és vendégei is. Azt remélték, hogy a 7-es villa­Dajkatehén Gazdaságosabb utódnevelés Nem ritkaság, hogy az ál­latkert egyik-másik lakója pótmamát kap: a dajkaság az állattenyésztésben is mindkább meghonosodó gya­korlat, módszer. Az Állattenyésztési Kutató Intézetben próbasorozattal sikerült megalapozni a nagy­üzemi dajkntehenes eljá­rást. A kutatásokhoz az ad­ta az indíttatást, hogy az „utánpótlás", azaz a borjak felnevelés! költségei maga­sak, túlságosan drága a fia­tal állatok tartása, ami ront­ja a tehenészet jövedelmező­ségét. Tudvalevő, hogy sok helyen mesterségesen táplál­ják a borjakat, másutt csak egy ideig kap tejet az anyá­tól, utána mesterséges tá­pokra fogják. Az ősi borjúnevelő mód­szer, amikor az anya ad te­jet az utódnak, visszaszo­rulóban van. Nem kifizetődő ugyanis minden borját kü­lön-külön ott tartani any­jánál — visszaveti a tejter­lést. Am a kutatók megálla­pították, hogy ha egy tehén egyszerre több borjút nevel, azaz egész évben csak a borjakkal „foglalkozik", ak­kor javul a gazdaságosság. A hajdúszoboszlói gazda­ságban egy 600-as tehené­szetben a legrosszabb hoza­mú 10o tehenet dajkaóllat­ként alkalmazták. A bor­jakkal együtt egész évben a legelőn voltak. Egy tehén egy év alatt húrom borjút nevelt fel. Olyan eredmény­nyel, hogy a nevelési költ­ség jelentősen visszaesett: 36 forintról 17 forintra mérsék­lődött a fiatal állatok egy kilogrammos súlygyarapodá­sára jutó összeg. Természe­tesen ehhez hozzájárult az olcsóbb épület, a szabadban való tartás és más költségek mérséklődése i6. A gazdasá­gosabb utódnevelésben azon­ban kétségkívül a dajkate­hénnek van a legnagyobb szerepe. J. F. mos július 1-i megszűnése újabb érv lesz, most már nemcsak a fürdő, hanem egész Dorozsma tömegközle­kedésének felülvizsgálásához. Néhány nappal ezelőtt mégis megjelent a dorozsmai für­dő betétjáratának menet­rendje. Átszállással a 75, a 75/Y és a 63-as járatra. A Volánnak természetesen és mindenekelőtt a munkába indulók, az iskolások, a vi­dékről bejárók, a nagy la­kótelepeken, s a külső vá­rosrészekben lakók utazási igényeit kell kielégítenie, s ezekben a kérdésekben má­sodlagosak a gazdaságossági szempontok. Csak ezek után iratkozhatnak fel az egyéb kényelmi igények a fontos­sági sorrend listájára, még akkor is, ha a rugalmas, az igényekre gyorsan reagáló menetirányítás szerinti busz­közlekedés nem ráfizetéses. Ezt leszögezve, értve és el­fogadva sem érthetünk azon­ban egyet azokkal a hivata­los ellenérvekkel, amelyek mereven ragaszkodnak a napsütésben, zivatarban, ká­nikulában és hűvös időben egyaránt érvényes menet­rendszerűséghez, s amelyek tavalyhoz képest nemhogy gyöngültek volna, de meg­erősödve, megmerevedve be­tonfalként vernek vissza minden kérést, kezdeménye­zést. Nem a vltaindítás szándé­kával, de nem kételkedve abban, hogy ennek a város­nak a lakói már megtanul­tak összefüggésekre figyelni, meggyőző érveket elfogadni, s józan vitában győzni, vagy meggyőzetni — kérjük az il­letékeseket, a Volánt, a vá­rosi tanács szakembereit, a közlekedésszervezőket, hogy mondják el véleményüket, s 'magyarázzák meg — még mielőtt eltúloznánk a strand­busz jelentőségét —, hogy miért nem lehet a dorozsmai Széksósfürdőre gyorsabban, kényelmesebben eljutni. Pálfy Katalin Homokozó vagy úszómedence ? A 800-as háztömbök kö­zött kedves kis játszótér húzódik meg. Alig egy éve készült el, hogy a környék apróságai itt játszhassanak. Néhány apuka és anyuka máris panaszkodik, hogy na­gyon sok a hiba, ezt nem csinálták jól, vagy azt nem. Illetékesek a bejelentésekre persze szívesen teszik fel a már jól bejáródott „válasz­lemezt": majd megoldjuk a problémát, mert hamarosan kiküldünk egy bizottságot, és így tovább, nem akarom a jól ismert szavakat ismétel­ni. A baj csak az, hogy mindezt ma már törvénysze­rűnek tartják egyes helye­ken. Ezért várhatnak az új játszótéren is ősz óta a ho­mokozó kijavításával. Mit kell egy homokozón javítani? Ez valóban szöges kérdés, de egykettőre ma­gyarázatot ad a földbe süly­lyesztett betonperemes ho­mokozó, ha a közelébe me­gyünk. Messziről annak lát­szik, aminek a tervezők és a kivitelezők 6zúnták, színültig telve homokszínű valamivel. De jaj, vigyázat apróságok, ha játszani akartok, s kis vödrötökkel, lapátotokkal a homokozó felé tipegtek ön­feledten. bele ne lépjetek a homokszínű valamibe, mert az nem homok, hanem víz! Legalább térdig ér még egy felnőttnek is. Ámbár lehet, hogy csak én vagyok rosszindulatú, mert egy úszómedencét né­zek mindenáron homokozó­nak. De, akkor miért nem írják ki, hogy mély víz, csak úszóknak! Vagy csak szúnyo­goknak? R. F. Szabadidő-park Harkányban Harkányban épült fel az ország első szabadidő-park­ja. Az építkezés már meg­kezdődött, s 1978 őszére be­fejeződik. A park a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat egyik bázisa lesz, ahol sokféle szemléltető eszközzel, érdekesen mu­tatják majd be a tudomány legújabb eredményeit. Már az idén megnyílik a terrá­rium és az akvárium, a földtani kiállítás, s a csil­lagászati bemutató. A gyer­mekeknek külön pavilont építenek, ahol tudományos ismereteiket bővítő játé­kokkal szórakozhatnak. A nyolcmillió forintért épülő park egész évben nyitva tart majd. Előreláthatóan évente negyedmillió látoga­tót fogadnak. Májusi reggel Még nem volt hat óra, mi­kor a legöregebb kocsis las­san kikocogott a téesz ud­varából, megelőzve minden­kit Ez már fel sem tűnt senkinek, inkább az lett vol­na a furcsa, ha valamelyik nap más hajt ki legelőbb. A kocsiderékban, a sok min­dent megért ekekapa húzó­dott, meg egy kas. frissen kaszált lucernaszéna mellett. A két öreg tó lassan, ráérő­sen bandukolt, de a kocsis csak a gyeplővel noszogatta őket. Pedig volt ostora is, de soha sem használta, il­letve mégis. A kanyarodáso­kat untodig ostorral jelezte. Most a csomózott szíj pety­hüdten himbálózott a kőris­nyél mellett. Csendes volt a határ, a harmatos fű ezüstösen csil­logott a napfényben. Zöl­dellt minden köröskörül. Távolabb egy akácliget mo­gorván feketéllett még. Mintha összeesküdtek volna, s így késleltetnék a tavaszt. Mellettük elterülő táblában a korai káposzta óráról órá­H.tZASSAG I. kerület Szeged: Dubec? György István es Károlyi Éva Mária. Gancsa La­jos és Kádár Ételka. Kocsis János cs Majoros Ildikó, Kószó László és Fekete Mária. Varga Sándor Imre és Rád Krisztina Ilona, Fe­hér László Imre és Nagy Eva. Tö­rök János László és Szélpál Kata­lin, Koncsek Tamás és Széesi Má­ria. Jovanov Bogdán és Tóth Ilo­na. Pesti Imre és Nagy Katalin Piroska, Lele József Mihály és Barát Zsuzsanna, Boldizsár Ká­roly Sándor es Konkoly Mária Magdolna. Siklósi András Sándor és Vass Ildikó Eszter, Fehérvári Mihály és Kószó Mária házassá­got kötöttek. III. kerület Szeged: Benkó János Károly és Papp Zsuzsanna. Sitkei András István és Baksa Melinda, Csonka Gábor és Rabi Klára Gyöngyi há­zasságot kötötték. SZÜLETÉS I. kerület Szegeti: Hidas Mihálynak és Szabd Máriának Timea, Maróti János Istvánnak és Lajkó Rozá­liának Rita, Rozinka István Jó­zsefnek és Bóta Erzsébetnek Ist­ván Csaba, Aradán Ferencnek és Magyart Zsuzaannanak Krisztina, Horváth Györgynek és Mészáros Rozáliának György, Fogarasi Já­nosnak és Tézsla Magdolnának János, Bailai Ferencnek és Mi­holka Rozálianak Ferenc, Mára Péternek és Bán Katalinnak Anita Erzsébet, Cslszér János Bélá­nak és Takács Évának Helga Re­náta, Horváth Sándornak és Mol­nár Margitnak Andrea, Zádorl Mihálynak és Kálmán Klárának Szilvia, Terljes Lászlónak és Frank Mária Piroskának László István. Nagy Miklósnak és Szelle Katalinnak Dóra Katalin, Perlaki Lászlónak és Mekkel Ilona nak Balázs, Bártfal Ernőnek és Balás­sy Ilonának Péter, Zombort Já­nosnak és Csányl Ilona Máriának László Zoltán. Tóth Laszlónak és Vasas-Csillag Erzsébetnek Ágnes, Kálmán Miklós Mihálynak és Nagypál Katalinnak Péter. dr. La­czl János Józsefnek és Juhász Hajnalkának Nóra Klára. Üjszászl András Lajosnak és Molnár Már­tának András. Rzlha Lászlónak és Zádorl Juditnak Éva, Laucsck Andrásnak és Kazi Ilona Anná­nak Péter, Csurgó"I«iszló György­nek és Laukó Erzsébetnek Krisz­tina, Eock József Istvánnak és Tóth Annának Sorolta. Kárpáli Tibor Sándornak és Szilágyi Lí­viának Orsolya. Nagy Mihálynak és Török Rozáliának Mihály Zol­tán, Tráser Ferencnek és Jánosi Családi események Gabriella Juditnak Ferenc, Ko­vács Ferencnek és Kalló Katalin Margitnak Gábor Ferenc, Csonka Zoltánnak és Kónya Katalinnak Szilvia, Mára Andrásnak és Tóth Ilonának Tibor. Zsemberi Sándor­nak és Bozó Katalin Etelkának Sándor, Császár Imrének és Kere­kes Gizellának Szabolcs, Sztász Györgynek és Margit Máriának Mariann Mercédesz, Hegedűs Pé­ternek és Tóth Erzsébet Ilonának Péter, Lakatos Istvánnak és Me­zei Piroskának István Gyula, Var­ga György Józsefnek és Zámbó Klárának Krisztina, Pintér János­nak és Bába Máriának János, Fe­kete István Károlynak és Farkas Ida Gabriellának Gergely. Sutka Józsefnek és Pálinkás Editnek Nóra Edit, Elekes Józsefnek és Horváth Eva Erikának Szilvia Ró­zsa, Elő Lajosnak és Sin Irén Ju­liannának Irén. Mamuzics István­nak és Burghardt Zsuzsannának István. Sándor Sándornak és Kó­piás Máriának Sándor Attila, Piri László Györgynek és dr. Nagy Emőke Máriának László Attila, Pelle Tamásnak és dr. Mágori Anikónak Kinga Mariann, Barna Feréncnek és Bencze Katalinnak Gábor Botond, Ketseti Pál Fe­rencnek és Basi Katalinnak Atti­la. Mihályffy Tibor Sándornak és Hódi Jusztinának Tibor, Kószó Pálnak és Kreisel Ibolyának Pál Árpád, Szerencsés-Fekete János Sándornak és Monostori Klára Pi­roskának Attila, Fritz Péternek és Tóth Klárának Zsombor, Szalal Mártonnak és dr. Major Máriának Tamás Márton. Farkas Istvánnak és Dobi Irén Editnek Tünde Ani­ta, Vlda Antal Györgynek és Ró­zsa Máriának Annamária, Putno­kl Józsefnek és Klivényi írén Ilo­nának Mónika, Benyhe-Kis Sán­dornak és Huszka Maria Magdol­nának Ágnes, Engi Lászlónak és Horváth Piroskának Erika nevü gyermekük születeti. III. kerület Szeged: Pálinkó Istvánnak és Vas Máriának Mónika Katalin, Szűes András Lajosnak és Nagy Ilonának András, Nagy Sándor­nak és Nártási Ilonának Sándor, Szilágyi András Lajosnak es Mol-i nár Mártának András, Dobó Sán­dornak és Retkes Margit Erzsé­betnek Sándor, Huszka Bélának és Balogh Gabriellának Bernadett Gabriella. Rókus Imrének és Ke­lenven Klárának Imre, Jankovics Bélának és Godó Irénnek Roland, Szécsényt Ferencnek és Tóth Vil­mának Zoltán, Fazekas Imrének és Gráf Mária Editnek Roland, Szalay-Hetényi Imrének és Orbán Rozáliának Edit, BánXi Lászlónak és Révész Piroskának László Sza­bolcs, Csarnó Lászlónak és Mand­ják Mária Margitnak Katalin Már­ta, Kerekes Istvánnak és Adok Margitnak Zoltán, Pataki Dezső­nek és Krlzsán Máriának Péter, Schweíekhardt Bélának és Kul­csár Zsuzsanna Juliannának Szil­via Edit, Tóth Mihály Zoltánnak és Héjjá Sárának Szilvia, Horváth Ferencnek és Patík Máriának Zsolt, Kispéter Szilveszternek és dr. Tanács Magdolnának Zsófia, Lantos Imrének és Pálinkás Évá­nak Imre nevű gyermekük szüle­tett. HALÁLOZÁS L kerület Szeged: Harsányt Sándomé Barna Karolina, Nagy Ferencné Szabó Margit, Schindler Károly, Tuksa Pál, Szabó Bálint, Agócsl József, Lovas Ferencné Tanács Ágnes, Katona Istvánná Feda Fri­derika. Monok István, Farkas Já­nosné Szűcs Mária, Sebők János­né Vedrédi Veronika, Szigetfalvl Józsefné Fricskó Jusztina, Andu­la Pálne Matuska Mária, Péity Flóriánná Tornyánszki Danica, Kmetty Gyula, Kopasz Vendel, Németh Mihály, Slajchó Pálné Fodor Márta Mária. Bakacsi Gyu­la György, Olajos Sándor, Vedres László János, Takács István, Pe­réül Istvánná Terhes Piroska, Fol­tán Ferencné Skringer Anna, Laj­tár Péter, Veres Bálint, Wellesz Terézia, Horváth Erzsébet, Bódi Györgyivé Kabók Mária, Szabó Istvánné Nózsi Ilona, Selmeczki Ernőné Gönczi Julianna meghalt. Szőregt Klembucz Istvánné Ko­vácsi k Mária, Kószó Istvánné Kollár Anna meghált. IH. kerület Szeged: Bera Sándor, Csákvári Ferenc, Szűcs-Borús Etelka, Kor­mányos István, Tóth János, Helm József, Papdi Vincéivé Nyári Te­rézia, Szécsi Antalné Takács Ilo­na, Jani Andi-ásné Heim Aranka, Biacsi Bálint Sándorné Bydlinsz­ki Márta, Borbély László, Sziro­vicza Dezsőné Juhász Anna, Ju­hász Margit. Nagy István, Pintér Jánosné Bende Erzsébet. Király Andrásné Lévai-Blczó Elza Mária, Fodor Sándor meghalt. ra nagyobbra hizott. Az alsó levelek jól szétterültek, a középsők pedig már befelé sodródtak, fejesedtek. Az öreg kocsis jólesően nézett szét, elégedetten szemlélő­dött, míg meg nem akadt a szeme egy üres folton. Vagy öt-hat méteren, több sorban is kisarabolta valami a ká­posztatöveket. — Ezek a gyerekek — do­hogott, s a kultivátorozó traktorosokra gondolt, akik többször ugratták a két öreg kancája miatt. Zsörtölődött még magá­ban, de aztán munkához lá­tott. Kifogta a szürkét, hát­ra kötötte a kocsiderékhoz, lökött eléje a friss lucerná­ból. Aztán a pejre került sor, az ekekapa elé fogta. Elrendezte a hártiot, nyaká­ba rakta a gyöplűt, igazgatta az ósdi szerszámokat és vé­gül nagyot kiáltott: — Gyia. te! — s kérges keze patentként fonódott az ekekapa szarvához. Komóto­san indultak el a sorok kö­zött. s ehhez a ló ütemesen bólogatott fejével, mintha csak azt kérdezgetné gazdá­jától: jól megyek?... jól megyek? Az öreg kocsis megfiata­lodva irányította a 16 mö­gött az ekekapát. Jobbról megemelte az ekekapa szarvát, picit balra szaladt a kapa, balról emelte, most jobbra húzott. Gyerekjáték­szerként engedelmeskedett akaratának. Igyekezett a ka­pát köfcel vinni a növények­hez. de úgy ám, hogy vélet­lenül se sértse meg egyiket sem. Mentek, jöttek. Men­tek, jöttek. — Fölszáradt a harmat — bökte egyszerre maga elé —, hóha — kiáltott előre is, jelezve újabb szándékát. A pej a szürke mellé került, s harsogva harapott a méreg­zölden friss lucernából. Az öreg kocsis is reggelihez lá­tott. Elővette fia régi, meg­viselt iskolás aktatáskáját. Ezt használta. Foggantyúját zsákvarró cérnával többször össze kellett varrni, de má­sutt is szakadt már, így ott is fehérlett a madzag. Koc­kás kendő került elő a tás­kából, benne a fehér kenyér, s a márványos szalonna. A táska mélyéről vöröshagy­mát is előkotort, meg egy kis papírt. A földre rakta a kendőt kiterítve, s rá a hagymát. Kicsit arrább ke­rült a galacsinná gyűrt pa­pír. A közeli akácosban vé­kony gallyakat szedett, ösz­szetörte apróra, csak egy arasznyira, a papírra rakos­gatta. úgy piramisszerűen. A zsebéből a kedvelt bicskáját húzta elő, a fémrész meg­csillant a napfényben. Büsz­ke volt erre a bicskára, még legénykorában vette magá. nak az egyik búcsúban. A penge a sok köszörülgetéstől elkeskenyedett, de most is úgy vágott, mint a borotva. A legközelebbi ujjnyi vas­tag akácsuhángot tövénél el­metszette, lecsapkodta a tüs­kéket, s meghegyezte a vas­tagabbik végét. Körülnézett, mi kellene még, aztán leült. Gyufát sercintett, s meg­gyújtotta a papirost. Az sietve kapott lángra, a lán­fok pedig mohón nyaldosták a száraz ágat. Kezébe vette a szalonnát, megvagdosta fe­lül. és oldalt, hogy a zsír könnyebben kicsurogjon, s egy helyen a bőrt is kilyu­kasztotta. Aztán óvatosan felhúzta az előkészített nyársra. Megpucolta a hagy­mát, de azt a kendőre tet­te. Várt még, míg teljesen el nem égett a gally és csak szürkén-pirosan izzott mind. Ekkor tartotta a meleg fölé a nyársat. A szalonna pilla­natok alatt sárga zsírt iz­zadt, s csorgott körbe-körbe, ahogy a nyársat forgatta. Egy-egy zsírcsepp a tűzre is hullott, ahol sercegve el­égett Időnként a kenyérre csepegtetett. Szép, sárga zsír volt az, nem kormos, nem szenes. Aztán, mikor jónak találta már a szalonnát, fél­re fordult a zsarátnoktól. Vart egy picit, hogy kihűl­jön a sült, majd jóízűen fa­latozni kezdett. Szemével az előtte levő káposztatöveket pásztázta. Talán látni vélte már, hogy az asszonyoki hajladoznak közöttük, han­gon szóval felverve a csen­det, szedik a káposztát. A közelben hangyaboly fekete vitézei jártak sietve. A mor­zsákat, és az ételmaradékot hát oda dobta, s így pillana­tok alatt felborult a rend. összehajtogatta a szalvétát, visszatette táskájába, ivott a butykosban levő hideg árté­zi vízből, s jólesően nyúj­tózkodott. — Menjünk, hogy megél­hessünk — szakadt ki szá­ján, s a lovakhoz ballagott. Megveregette a pejt. aztán a szürkét kötötte el. Befogta az ekekapa elé, eligazgatta gondosan a szerszámokat, majd egyenletes tempóban indult a kettős a sorok kö­zött. Könnyedén, fiatalosan. Ki gondolta volna az arra járók közül, hogy az öreg kocsis ezen a reggelen mar a hatvanat is betöltötte. Radics Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom