Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
Kedd, 1977". május 10. 52 ¥ Átszállással a Széksóstó Ügy tűnhet, a kelleténél többet foglalkozunk a széksósfürdői utazással. Vajon nem kellene-e ugyanennyit törődnünk a szőregl tanítónővel, aki Mihálytelekről vagy Turjánból buszozik naponta kétszer, félórát? Vagy a lakatossal, az Iskolással, aki Algyőről indul hajnalban és átszáll a Marx téren reggel, meg délután is? Hajlamos az ember hinni, hogy a tanítónő, a lakatos, a diá.t joggal panaszkodna: sok idejét elveszi az utazás, de mert nem teszi, könnyű tudomásul venni. ho<iy talán bele is törődött, sőt elégedett. Mindezzel ellentétben azonban élénken fülelt és figyelt — ahogy mondani szoktuk — a közvélemény a széksóstóí buszjáratról szóló hírekre, s a vitákra: közvetlen járat legyen-e a városból, vagy elegendő a dorozsmai ABC-től induló betétjárat is. öt évvel ezelőtt csak a „nomád" kirándulások hívei indultak útra Dorozsma felé, aztán hogy a fürdő egyre gyarapodott, városias kényelmet, füves tereket, nagy vízfelületet, erdős pihenőket kínált fel a Tisza-partról kiszorult strandotoknak is, megnőtt a fürdő forgalma. Egy-egy kánikulai vasárnapon több ezren biciklizték, motorozták, autózták végig az oda vezető tíz kilométeres utat. Az igazsághoz hozzá tartozik, voltak, akik villamossal meg autóbusszal vágtak neki az útnak Dorozsma főteréig, ahonnan még három kilométeres gyalogtúra várt rájuk. És közben egyre több parcellának lett gazdája a fürdő szomszédságában is. Ekkor került először szóba, buszjárat kellene. Lett. Előbb közvetlen, a Marx térről, aztán hogy többször fordulhasson a busz, hogy több utast vihessen, a dorozsmai ABC-től. Tavaly nyáron már a betétjárat ingázott a háromkilométeres úton, utasait a 7-es villamos, a 75, a 75 Y és a 63-as buszok hozták-vitték Szegedről. Ezt hívtuk úgy: átszállással a Széksóstóra. Így hívják ma is. Noha egyre többen pendítették meg. hogy jó lenne idővel megoldani, méghozzá ésszerűen megoldani a széksóstói utaztatást. Szombaton és vasárnap kora délelőtt, meg visszafelé kora este bizony nemcsak hogy sűríteni kellene a járatokat, de érdemes lenne közvetlenül a városba visszaszállítani az utasokat. Hogy nem két forintért — mert a fürdő kívül esik a tarifahatáron —, azt nem bánná senki sem, az átszállásos utazás is 2+1,50-be kerül. Előbb csak példálózások, aztán puhatolózó, majd egyre sürgetőbb tárgyalások jelezték: a pihenés, az egynapos kikapcsolódás kereteit, az oda-vissza utazás kényelmét szeretnék elérni a fürdő gazdái és vendégei is. Azt remélték, hogy a 7-es villaDajkatehén Gazdaságosabb utódnevelés Nem ritkaság, hogy az állatkert egyik-másik lakója pótmamát kap: a dajkaság az állattenyésztésben is mindkább meghonosodó gyakorlat, módszer. Az Állattenyésztési Kutató Intézetben próbasorozattal sikerült megalapozni a nagyüzemi dajkntehenes eljárást. A kutatásokhoz az adta az indíttatást, hogy az „utánpótlás", azaz a borjak felnevelés! költségei magasak, túlságosan drága a fiatal állatok tartása, ami rontja a tehenészet jövedelmezőségét. Tudvalevő, hogy sok helyen mesterségesen táplálják a borjakat, másutt csak egy ideig kap tejet az anyától, utána mesterséges tápokra fogják. Az ősi borjúnevelő módszer, amikor az anya ad tejet az utódnak, visszaszorulóban van. Nem kifizetődő ugyanis minden borját külön-külön ott tartani anyjánál — visszaveti a tejterlést. Am a kutatók megállapították, hogy ha egy tehén egyszerre több borjút nevel, azaz egész évben csak a borjakkal „foglalkozik", akkor javul a gazdaságosság. A hajdúszoboszlói gazdaságban egy 600-as tehenészetben a legrosszabb hozamú 10o tehenet dajkaóllatként alkalmazták. A borjakkal együtt egész évben a legelőn voltak. Egy tehén egy év alatt húrom borjút nevelt fel. Olyan eredménynyel, hogy a nevelési költség jelentősen visszaesett: 36 forintról 17 forintra mérséklődött a fiatal állatok egy kilogrammos súlygyarapodására jutó összeg. Természetesen ehhez hozzájárult az olcsóbb épület, a szabadban való tartás és más költségek mérséklődése i6. A gazdaságosabb utódnevelésben azonban kétségkívül a dajkatehénnek van a legnagyobb szerepe. J. F. mos július 1-i megszűnése újabb érv lesz, most már nemcsak a fürdő, hanem egész Dorozsma tömegközlekedésének felülvizsgálásához. Néhány nappal ezelőtt mégis megjelent a dorozsmai fürdő betétjáratának menetrendje. Átszállással a 75, a 75/Y és a 63-as járatra. A Volánnak természetesen és mindenekelőtt a munkába indulók, az iskolások, a vidékről bejárók, a nagy lakótelepeken, s a külső városrészekben lakók utazási igényeit kell kielégítenie, s ezekben a kérdésekben másodlagosak a gazdaságossági szempontok. Csak ezek után iratkozhatnak fel az egyéb kényelmi igények a fontossági sorrend listájára, még akkor is, ha a rugalmas, az igényekre gyorsan reagáló menetirányítás szerinti buszközlekedés nem ráfizetéses. Ezt leszögezve, értve és elfogadva sem érthetünk azonban egyet azokkal a hivatalos ellenérvekkel, amelyek mereven ragaszkodnak a napsütésben, zivatarban, kánikulában és hűvös időben egyaránt érvényes menetrendszerűséghez, s amelyek tavalyhoz képest nemhogy gyöngültek volna, de megerősödve, megmerevedve betonfalként vernek vissza minden kérést, kezdeményezést. Nem a vltaindítás szándékával, de nem kételkedve abban, hogy ennek a városnak a lakói már megtanultak összefüggésekre figyelni, meggyőző érveket elfogadni, s józan vitában győzni, vagy meggyőzetni — kérjük az illetékeseket, a Volánt, a városi tanács szakembereit, a közlekedésszervezőket, hogy mondják el véleményüket, s 'magyarázzák meg — még mielőtt eltúloznánk a strandbusz jelentőségét —, hogy miért nem lehet a dorozsmai Széksósfürdőre gyorsabban, kényelmesebben eljutni. Pálfy Katalin Homokozó vagy úszómedence ? A 800-as háztömbök között kedves kis játszótér húzódik meg. Alig egy éve készült el, hogy a környék apróságai itt játszhassanak. Néhány apuka és anyuka máris panaszkodik, hogy nagyon sok a hiba, ezt nem csinálták jól, vagy azt nem. Illetékesek a bejelentésekre persze szívesen teszik fel a már jól bejáródott „válaszlemezt": majd megoldjuk a problémát, mert hamarosan kiküldünk egy bizottságot, és így tovább, nem akarom a jól ismert szavakat ismételni. A baj csak az, hogy mindezt ma már törvényszerűnek tartják egyes helyeken. Ezért várhatnak az új játszótéren is ősz óta a homokozó kijavításával. Mit kell egy homokozón javítani? Ez valóban szöges kérdés, de egykettőre magyarázatot ad a földbe sülylyesztett betonperemes homokozó, ha a közelébe megyünk. Messziről annak látszik, aminek a tervezők és a kivitelezők 6zúnták, színültig telve homokszínű valamivel. De jaj, vigyázat apróságok, ha játszani akartok, s kis vödrötökkel, lapátotokkal a homokozó felé tipegtek önfeledten. bele ne lépjetek a homokszínű valamibe, mert az nem homok, hanem víz! Legalább térdig ér még egy felnőttnek is. Ámbár lehet, hogy csak én vagyok rosszindulatú, mert egy úszómedencét nézek mindenáron homokozónak. De, akkor miért nem írják ki, hogy mély víz, csak úszóknak! Vagy csak szúnyogoknak? R. F. Szabadidő-park Harkányban Harkányban épült fel az ország első szabadidő-parkja. Az építkezés már megkezdődött, s 1978 őszére befejeződik. A park a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyik bázisa lesz, ahol sokféle szemléltető eszközzel, érdekesen mutatják majd be a tudomány legújabb eredményeit. Már az idén megnyílik a terrárium és az akvárium, a földtani kiállítás, s a csillagászati bemutató. A gyermekeknek külön pavilont építenek, ahol tudományos ismereteiket bővítő játékokkal szórakozhatnak. A nyolcmillió forintért épülő park egész évben nyitva tart majd. Előreláthatóan évente negyedmillió látogatót fogadnak. Májusi reggel Még nem volt hat óra, mikor a legöregebb kocsis lassan kikocogott a téesz udvarából, megelőzve mindenkit Ez már fel sem tűnt senkinek, inkább az lett volna a furcsa, ha valamelyik nap más hajt ki legelőbb. A kocsiderékban, a sok mindent megért ekekapa húzódott, meg egy kas. frissen kaszált lucernaszéna mellett. A két öreg tó lassan, ráérősen bandukolt, de a kocsis csak a gyeplővel noszogatta őket. Pedig volt ostora is, de soha sem használta, illetve mégis. A kanyarodásokat untodig ostorral jelezte. Most a csomózott szíj petyhüdten himbálózott a kőrisnyél mellett. Csendes volt a határ, a harmatos fű ezüstösen csillogott a napfényben. Zöldellt minden köröskörül. Távolabb egy akácliget mogorván feketéllett még. Mintha összeesküdtek volna, s így késleltetnék a tavaszt. Mellettük elterülő táblában a korai káposzta óráról óráH.tZASSAG I. kerület Szeged: Dubec? György István es Károlyi Éva Mária. Gancsa Lajos és Kádár Ételka. Kocsis János cs Majoros Ildikó, Kószó László és Fekete Mária. Varga Sándor Imre és Rád Krisztina Ilona, Fehér László Imre és Nagy Eva. Török János László és Szélpál Katalin, Koncsek Tamás és Széesi Mária. Jovanov Bogdán és Tóth Ilona. Pesti Imre és Nagy Katalin Piroska, Lele József Mihály és Barát Zsuzsanna, Boldizsár Károly Sándor es Konkoly Mária Magdolna. Siklósi András Sándor és Vass Ildikó Eszter, Fehérvári Mihály és Kószó Mária házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Benkó János Károly és Papp Zsuzsanna. Sitkei András István és Baksa Melinda, Csonka Gábor és Rabi Klára Gyöngyi házasságot kötötték. SZÜLETÉS I. kerület Szegeti: Hidas Mihálynak és Szabd Máriának Timea, Maróti János Istvánnak és Lajkó Rozáliának Rita, Rozinka István Józsefnek és Bóta Erzsébetnek István Csaba, Aradán Ferencnek és Magyart Zsuzaannanak Krisztina, Horváth Györgynek és Mészáros Rozáliának György, Fogarasi Jánosnak és Tézsla Magdolnának János, Bailai Ferencnek és Miholka Rozálianak Ferenc, Mára Péternek és Bán Katalinnak Anita Erzsébet, Cslszér János Bélának és Takács Évának Helga Renáta, Horváth Sándornak és Molnár Margitnak Andrea, Zádorl Mihálynak és Kálmán Klárának Szilvia, Terljes Lászlónak és Frank Mária Piroskának László István. Nagy Miklósnak és Szelle Katalinnak Dóra Katalin, Perlaki Lászlónak és Mekkel Ilona nak Balázs, Bártfal Ernőnek és Balássy Ilonának Péter, Zombort Jánosnak és Csányl Ilona Máriának László Zoltán. Tóth Laszlónak és Vasas-Csillag Erzsébetnek Ágnes, Kálmán Miklós Mihálynak és Nagypál Katalinnak Péter. dr. Laczl János Józsefnek és Juhász Hajnalkának Nóra Klára. Üjszászl András Lajosnak és Molnár Mártának András. Rzlha Lászlónak és Zádorl Juditnak Éva, Laucsck Andrásnak és Kazi Ilona Annának Péter, Csurgó"I«iszló Györgynek és Laukó Erzsébetnek Krisztina, Eock József Istvánnak és Tóth Annának Sorolta. Kárpáli Tibor Sándornak és Szilágyi Líviának Orsolya. Nagy Mihálynak és Török Rozáliának Mihály Zoltán, Tráser Ferencnek és Jánosi Családi események Gabriella Juditnak Ferenc, Kovács Ferencnek és Kalló Katalin Margitnak Gábor Ferenc, Csonka Zoltánnak és Kónya Katalinnak Szilvia, Mára Andrásnak és Tóth Ilonának Tibor. Zsemberi Sándornak és Bozó Katalin Etelkának Sándor, Császár Imrének és Kerekes Gizellának Szabolcs, Sztász Györgynek és Margit Máriának Mariann Mercédesz, Hegedűs Péternek és Tóth Erzsébet Ilonának Péter, Lakatos Istvánnak és Mezei Piroskának István Gyula, Varga György Józsefnek és Zámbó Klárának Krisztina, Pintér Jánosnak és Bába Máriának János, Fekete István Károlynak és Farkas Ida Gabriellának Gergely. Sutka Józsefnek és Pálinkás Editnek Nóra Edit, Elekes Józsefnek és Horváth Eva Erikának Szilvia Rózsa, Elő Lajosnak és Sin Irén Juliannának Irén. Mamuzics Istvánnak és Burghardt Zsuzsannának István. Sándor Sándornak és Kópiás Máriának Sándor Attila, Piri László Györgynek és dr. Nagy Emőke Máriának László Attila, Pelle Tamásnak és dr. Mágori Anikónak Kinga Mariann, Barna Feréncnek és Bencze Katalinnak Gábor Botond, Ketseti Pál Ferencnek és Basi Katalinnak Attila. Mihályffy Tibor Sándornak és Hódi Jusztinának Tibor, Kószó Pálnak és Kreisel Ibolyának Pál Árpád, Szerencsés-Fekete János Sándornak és Monostori Klára Piroskának Attila, Fritz Péternek és Tóth Klárának Zsombor, Szalal Mártonnak és dr. Major Máriának Tamás Márton. Farkas Istvánnak és Dobi Irén Editnek Tünde Anita, Vlda Antal Györgynek és Rózsa Máriának Annamária, Putnokl Józsefnek és Klivényi írén Ilonának Mónika, Benyhe-Kis Sándornak és Huszka Maria Magdolnának Ágnes, Engi Lászlónak és Horváth Piroskának Erika nevü gyermekük születeti. III. kerület Szeged: Pálinkó Istvánnak és Vas Máriának Mónika Katalin, Szűes András Lajosnak és Nagy Ilonának András, Nagy Sándornak és Nártási Ilonának Sándor, Szilágyi András Lajosnak es Mol-i nár Mártának András, Dobó Sándornak és Retkes Margit Erzsébetnek Sándor, Huszka Bélának és Balogh Gabriellának Bernadett Gabriella. Rókus Imrének és Kelenven Klárának Imre, Jankovics Bélának és Godó Irénnek Roland, Szécsényt Ferencnek és Tóth Vilmának Zoltán, Fazekas Imrének és Gráf Mária Editnek Roland, Szalay-Hetényi Imrének és Orbán Rozáliának Edit, BánXi Lászlónak és Révész Piroskának László Szabolcs, Csarnó Lászlónak és Mandják Mária Margitnak Katalin Márta, Kerekes Istvánnak és Adok Margitnak Zoltán, Pataki Dezsőnek és Krlzsán Máriának Péter, Schweíekhardt Bélának és Kulcsár Zsuzsanna Juliannának Szilvia Edit, Tóth Mihály Zoltánnak és Héjjá Sárának Szilvia, Horváth Ferencnek és Patík Máriának Zsolt, Kispéter Szilveszternek és dr. Tanács Magdolnának Zsófia, Lantos Imrének és Pálinkás Évának Imre nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS L kerület Szeged: Harsányt Sándomé Barna Karolina, Nagy Ferencné Szabó Margit, Schindler Károly, Tuksa Pál, Szabó Bálint, Agócsl József, Lovas Ferencné Tanács Ágnes, Katona Istvánná Feda Friderika. Monok István, Farkas Jánosné Szűcs Mária, Sebők Jánosné Vedrédi Veronika, Szigetfalvl Józsefné Fricskó Jusztina, Andula Pálne Matuska Mária, Péity Flóriánná Tornyánszki Danica, Kmetty Gyula, Kopasz Vendel, Németh Mihály, Slajchó Pálné Fodor Márta Mária. Bakacsi Gyula György, Olajos Sándor, Vedres László János, Takács István, Peréül Istvánná Terhes Piroska, Foltán Ferencné Skringer Anna, Lajtár Péter, Veres Bálint, Wellesz Terézia, Horváth Erzsébet, Bódi Györgyivé Kabók Mária, Szabó Istvánné Nózsi Ilona, Selmeczki Ernőné Gönczi Julianna meghalt. Szőregt Klembucz Istvánné Kovácsi k Mária, Kószó Istvánné Kollár Anna meghált. IH. kerület Szeged: Bera Sándor, Csákvári Ferenc, Szűcs-Borús Etelka, Kormányos István, Tóth János, Helm József, Papdi Vincéivé Nyári Terézia, Szécsi Antalné Takács Ilona, Jani Andi-ásné Heim Aranka, Biacsi Bálint Sándorné Bydlinszki Márta, Borbély László, Szirovicza Dezsőné Juhász Anna, Juhász Margit. Nagy István, Pintér Jánosné Bende Erzsébet. Király Andrásné Lévai-Blczó Elza Mária, Fodor Sándor meghalt. ra nagyobbra hizott. Az alsó levelek jól szétterültek, a középsők pedig már befelé sodródtak, fejesedtek. Az öreg kocsis jólesően nézett szét, elégedetten szemlélődött, míg meg nem akadt a szeme egy üres folton. Vagy öt-hat méteren, több sorban is kisarabolta valami a káposztatöveket. — Ezek a gyerekek — dohogott, s a kultivátorozó traktorosokra gondolt, akik többször ugratták a két öreg kancája miatt. Zsörtölődött még magában, de aztán munkához látott. Kifogta a szürkét, hátra kötötte a kocsiderékhoz, lökött eléje a friss lucernából. Aztán a pejre került sor, az ekekapa elé fogta. Elrendezte a hártiot, nyakába rakta a gyöplűt, igazgatta az ósdi szerszámokat és végül nagyot kiáltott: — Gyia. te! — s kérges keze patentként fonódott az ekekapa szarvához. Komótosan indultak el a sorok között. s ehhez a ló ütemesen bólogatott fejével, mintha csak azt kérdezgetné gazdájától: jól megyek?... jól megyek? Az öreg kocsis megfiatalodva irányította a 16 mögött az ekekapát. Jobbról megemelte az ekekapa szarvát, picit balra szaladt a kapa, balról emelte, most jobbra húzott. Gyerekjátékszerként engedelmeskedett akaratának. Igyekezett a kapát köfcel vinni a növényekhez. de úgy ám, hogy véletlenül se sértse meg egyiket sem. Mentek, jöttek. Mentek, jöttek. — Fölszáradt a harmat — bökte egyszerre maga elé —, hóha — kiáltott előre is, jelezve újabb szándékát. A pej a szürke mellé került, s harsogva harapott a méregzölden friss lucernából. Az öreg kocsis is reggelihez látott. Elővette fia régi, megviselt iskolás aktatáskáját. Ezt használta. Foggantyúját zsákvarró cérnával többször össze kellett varrni, de másutt is szakadt már, így ott is fehérlett a madzag. Kockás kendő került elő a táskából, benne a fehér kenyér, s a márványos szalonna. A táska mélyéről vöröshagymát is előkotort, meg egy kis papírt. A földre rakta a kendőt kiterítve, s rá a hagymát. Kicsit arrább került a galacsinná gyűrt papír. A közeli akácosban vékony gallyakat szedett, öszszetörte apróra, csak egy arasznyira, a papírra rakosgatta. úgy piramisszerűen. A zsebéből a kedvelt bicskáját húzta elő, a fémrész megcsillant a napfényben. Büszke volt erre a bicskára, még legénykorában vette magá. nak az egyik búcsúban. A penge a sok köszörülgetéstől elkeskenyedett, de most is úgy vágott, mint a borotva. A legközelebbi ujjnyi vastag akácsuhángot tövénél elmetszette, lecsapkodta a tüskéket, s meghegyezte a vastagabbik végét. Körülnézett, mi kellene még, aztán leült. Gyufát sercintett, s meggyújtotta a papirost. Az sietve kapott lángra, a lánfok pedig mohón nyaldosták a száraz ágat. Kezébe vette a szalonnát, megvagdosta felül. és oldalt, hogy a zsír könnyebben kicsurogjon, s egy helyen a bőrt is kilyukasztotta. Aztán óvatosan felhúzta az előkészített nyársra. Megpucolta a hagymát, de azt a kendőre tette. Várt még, míg teljesen el nem égett a gally és csak szürkén-pirosan izzott mind. Ekkor tartotta a meleg fölé a nyársat. A szalonna pillanatok alatt sárga zsírt izzadt, s csorgott körbe-körbe, ahogy a nyársat forgatta. Egy-egy zsírcsepp a tűzre is hullott, ahol sercegve elégett Időnként a kenyérre csepegtetett. Szép, sárga zsír volt az, nem kormos, nem szenes. Aztán, mikor jónak találta már a szalonnát, félre fordult a zsarátnoktól. Vart egy picit, hogy kihűljön a sült, majd jóízűen falatozni kezdett. Szemével az előtte levő káposztatöveket pásztázta. Talán látni vélte már, hogy az asszonyoki hajladoznak közöttük, hangon szóval felverve a csendet, szedik a káposztát. A közelben hangyaboly fekete vitézei jártak sietve. A morzsákat, és az ételmaradékot hát oda dobta, s így pillanatok alatt felborult a rend. összehajtogatta a szalvétát, visszatette táskájába, ivott a butykosban levő hideg ártézi vízből, s jólesően nyújtózkodott. — Menjünk, hogy megélhessünk — szakadt ki száján, s a lovakhoz ballagott. Megveregette a pejt. aztán a szürkét kötötte el. Befogta az ekekapa elé, eligazgatta gondosan a szerszámokat, majd egyenletes tempóban indult a kettős a sorok között. Könnyedén, fiatalosan. Ki gondolta volna az arra járók közül, hogy az öreg kocsis ezen a reggelen mar a hatvanat is betöltötte. Radics Ferenc