Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-14 / 112. szám
4 Szombat, 1977. május 14. Konzultáció A folyamata A valóság emberi megismerése több szinten — fokozatokban — lejátszódó folyamat E folyamat két nagy lépcsőfoka az érzéki észlelés és az elvont gondolkodás. Az emberi gondolkodás történetében a mai napig találkozunk a megismerés e két szintjének önállósításával, az egyik szintnek a másik rovására történő túlhangsúlyozásával. Azokat a filozófiai áramlatokat, amelyek szerint csak az érzéki észlelés ad hű és megbízható tudást a valóságról, empirizmusnak nevezzük. (Az empíria: tapasztalat, empirista: tapasztalaton alapuló latin kifejezésekből.) Azokat az irányzatokat pedig, amelyek éppen ellenkezőleg, lebecsülik az érzéki észlelés szerepét és az elvont gondolkodást tartják döntőnek és egyedül megbízhatónak a valóság megismerésében, a racionalizmus kifejezéssel szokás jelölni. (A ratio — ész, értelem — kiíejeziésből.) Az empirizmus — nagyon is érthetően — vezető filozófiai áramlata volt a XVII—XVIII. század liájámak. Kifejezte ri átalakulásnak, a gazdaság, a kereskedelem fejlődésének azt az igényét, hogy a valóságra vonatkozó ismereteket azonnali és közvetlen gyakorlati hasznossági próbáknak vessék alá, s amit a tapasztalat igazol, azt tartsák meg, amit nem igazol, vessék el. Az empirizmus ezért szorosan összefonódott a pragmatizmussal, amely egyoldalúan a hasznosságot tekinti cselekedeteink egyedül jogosult eredményének. Némi túlzással elmondható, hogy a racionalizmus viszont inkább azokban az országokban vált uralkodóvá, amelyek — mint Franciaország, még inkább Németország — később, sőt megkésve léptek a polgári fejlődés útjára. Ennek megfelelően nem — vagy megkésve — alakultak ki a tőkés termelésnek olyan kritériumai, mint a közvetlen gyakorlati hasznosság. S e kritérium elkésett történeti kiképződése egyben lebecsülését is magával hozta: nem az' empíria, a tapasztalati hasznosság és a siker, hanem a ráció — az emberi ész és értelem — a valóság megismerésének és formálásának zsinórmértéke. Ezt vallotta jórészt a hagyományosan a marxizmus egyik forrásának tekintett klasszikus német filozófia is. A marxista—leninista flAng- lozófia a ráció—empirista a polgá- problémát a két sík egységét és közvetett kapcsolatát állítva válaszolja meg. Feltárja az érzéki észlelés komponenseit (érzet, érzetek összképe: észlelet; korábbi érzetek felidézése: képzet), éppígy az elvont gondolkodás összetevőit (fogalom: a lényeges és általános vonáHogyan állapítják meg a filmeknél a korhatárt ? A moziműsorokban a cím klubmozik, illetőleg a Filmutáni csillagok jelzik, hogy múzeum műsorára kerülnek. a szóban forgó alkotást csak Hazánkban egyébként az 16 vagy 18 even felüliek nez- elmúu esztendőben 198 jáhetik meg, illetőleg, hogy 14 tókfilmet mutattak be. Köéven aluliaknak. megtekinte- zümk négy volt 18> tizenhét set nem ajánljá*. Milyen 10 éven felüli korhatárhoz szempontok szerint allaplt- köt a 14 éven alul nem ják meg a korhatert? - ér- ajánlott filmek száma 47 deklodtunk a Filmfoigazga- vo)k tóság műsorpolitikai osztályán. — Az „Iránytű" az a miniszteri rendelet, amely kimondja, hogy a bemutatásra kerülő filmeket a filmátvevö bizottság a nevelési szempontok figyelembevételével .,. minősíti. Az A, B és C minősítés a 18 éves, a 16 éves, illetőleg a 14 éves korhatárt jelenti. Míg a 18, illetőleg 16 év kötelező erejű — tehát ennek az előírásnak a megszegőit kivezethetik a moziból és a jegyet kiadó mozit vagy illetékes személyt megbüntethetik — addig a 14 éves korhatár csak ajánlott, tehát nem kötelező. A filmek korhatár szerinti kategorizálását illetően — ennek jegyében — a fő szempont az, hogy a serdülőkorúikra káros . a brutalitás, a lurvaság és az erőszakosság brázolása: ez nagyon sok esetben hátrányosan hat a fiatalok gondolkodására. Komoly gondot okozhat az is, ia a serdülőkorú olyan problémával találkozik, amelyet nem ért meg; félelmet kelthet benne és pszichológiailag árthat a fejlődésben levő fiatalembernek. „Korhatár-vitákat" idézhet elő a modern filmek realizmusa. Sok esetben — épien az előzőekben emiitett izempontok alapján — mérlegelni kell, hogy értékes filmek, amelyekben sok a naturális elem, s közönség elé kerüljenck-e? Ilyenkor Fényes Tamás sok kiemelése; ítélet: a fogalmak közötti viszony; következtetés: az Ítéletek szabályokhoz kötött viszonyrendszere). Bemutatja, hogy mindkét sík nélkülözhetetlen, mert önmagában sem kielégítő. Az elvont gondolkodás hiányában képtelenek lennénk a jövőre — a még nem tapasztaltra — vonatkozó következtetéseket megvonni. A tapasztalati megismerés hiányában pedig elveszítenénk a megismerés „kapuját": sem magunkat, sem másokat nem lennénk képesek eligazítani a külvilágban. Ám nemcsak erről van szó. Hanem arról is — és ebben rejlik az egyoldalú empirizmus és racionalizmus kritikája —, hogy az egyik szint nem képes a másik helyére lépni: nem helyettesítheti azt. Az elvont gondolkodás útján nem lehet ellátni azokat a feladatokat, amelyeket a valóság megfigyeléses-kísérleti feltárása igényel. Nincs teória, amely az elektronmikroszkóp helyébe léphetne. És megfordítva: a valóságnak számos olyan lényegi és törvényszerű összefüggése van, amelyet nem lehet közvetlen tapasztalat tárgyává tenni. Hogy az ember az élővilágból alakult ki az emberszabású előmajmok közbeiktatásával, ez olyan törvényszerűség, amelyet nem lehet közvetlen empirikus úton megfigyelni és rekonstruálni. Avagy annak a ténynek, hogy a tőkés társadalom kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályokra tagolódik, számtalan közvetlen tapasztalati megfigyelés — a jóléttől a polgári „véleményszabadságig" — ellentmondhat. A törvény mégis fennáll. Létezése a kizsákmányolás gazdasági, szociális és egyéb feltételeinek tudományos — gondolati-következtető — feltárását követeli meg. Vitapartnerünk itt az empirizmus modern formája: a neopozitivizmus, amely elveti az általános összefüggéseket, és azt állítja, hogy pusztán az egyedi eseményekre vonatkozó ítéletek létjogosultak. P. ZS. Versenyben A Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységében négy formája van a munkaversenynek. A gyáregységek közötti, az Élüzem címért indított versenyben „önállóan" vesznek részt, a gyáregységen belül pedig az üzemrészek között, valamint az egyes brigádok és az egyéni teljesítmények területén vetélkednek. Az éves versenyvállalások a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított csepeli felhíváshoz csatlakozva készültek el. Jóllehet még csak az év első felében járunk, az eddigi tapasztalatok is igen tanulságosak. Az 1977. évi vállalásokról a gyárban elmondták, hogy a minőség, mennyiség, a munkafegyelem, a selejtcsökkentés, a termelékenység terén „merészebb" vállalások születtek, amelyek különösen figyelemreméltóak az újítómozgalommal, a munkavédelmi előírások betartásával és a DH-mozgalommal kapcsolatban. A lelkesedéssel, az odaadással nincs baj: jó példa erre, a kommunista műszakokon tanúsított aktivitás. Am a munkaverseny gondjai legalább annyi figyelmet érdemelnek, mint pozitívumai. Annál is inkább, mert ezek a gondok egyben a gyáregység, a közvetlen termelés gondjai is. Az eddig eltelt időszakról megállapítható, hogy minden üzemrészben voltak „szépséghibák", ami a megfelelő minőséget, a tervezettnél nagyobb selejtmennyiséget illeti; s az új dolgozók megismertetése a szakmával sem volt mindig és mindenütt megfelelő. Azonban az első negyedévben a legnagyobb nehézséget az alapanyaghelyzet okozta. Szállítási szervezetlenségek, a gyáregység közvetlen munkájától független rossz minőség nagy erőfeszítéseket kívánt az év elején, s ez bizony érezteti, éreztetnie kell negatív hatását a versenymozgalomban is. Hogy a szegedi cipőgyár dolgozói mindezek ellenére is megállják helyüket a munkában, arra mi sem jobb példa, mint hogy az iparági brigádvezetők tanácskozásán Albrecht Apollónia, a tűző üzemrész brigádvezetője a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Világos tehát: ha az üzemben „készen kapott" nehézségekkel ls találkozni olykor — a jó munka segít azok leküzdésében. D. L. Hadüzenet pornak, sárnak Egyre-másra jelentek meg a közelmúltban a Délmagyarország vasárnapi levelezési rovatában panaszok: az Úttörő tériek, Nádas utcaiak, a dorozsmai Jerney utcaiak, szőregi Sarkantyú utcaiak keseregtek, hogy utcájuk sároS, kátyús, járhatatlan. Ugyanakkor a Városépítés és a Város Közlekedés című szakfolyóiratok új számaiban megdöbbentő statisztikák támasztják alá a panaszokat Ezekből nemcsak az derül ki, hogy az alföldi városok belterületi útjai átlagosan fele annyira burkoltak (kövezettek, aszfaltozottak), mint a dunántúliaké, hanem az is, hogy Szeged az alföldiek között is meglepően hátrányos helyzetben van. Néhány dunántúli város útjainak burkoltsága százalékban 1974-ben így festett: Szombathely 89, Nagykanizsa 66. Veszprém 65,7, Székesfehérvár 62,2, Sopron 62, Esztergom 50 %. Ezzel szemben az alföldieket jellemző számok: Kecskemét 66, Hódmezővásárhely 44, Kalocsa 41, Szolnok 40,5, Szeged 40, Csongrád 39,9, Békéscsaba 34. A szegedi 40% még az öt A jegyesség ről értékű sodó fél jóhiszeműsége, azaz aki nem tudta, hogy a másik fél végső elhatározása más lesz, mint amit vele közölt, vagy arra utalva viselkedett. Nyilvánvaló, hogy az Ií. S. szegedi olvasónk dó, tehát nagyobb a jegycsscgről kert tájé- ajándékok — a polgári jog koztatást. Szeretné tudni, általános szabályai alapján hogy a jegyességet hogyan — visszakövetelhetők. A rászabályozza a jog, továbbá dió, a televízió, a kerékpár, azt is szeretné tudni, ha a a hűtőszekrény, vagy éppen házasság nem jön létre, az egy értékes festmény stb. eljegyzés a házasságkötésre ajándékokat, amit meny- nem a szokásos mértékű fi- utaló magatartás. Ezért a asszonyának adott, vissza- gyelmesség, hanem az élet- házasság reményében költeközösségre utaló ajándékozás kező jegyes a jogszabály körébe tartozik. Ezek tehát szerint kártérítésre jogosult, a jegyesség megszűnése ese- A bíróság az utaló magatartén visszakövetelhetők. Ez a tást tanúsító jegyest a kár lehetőség a jóhiszemű jegyes teljes vagy részbeni megtéjogi és erkölcsi szabályok rítésre kötelezheti. A kártészerinti védelmét jelenti. Er- rítésre kötelezés tehát a bíkölcsi védelem — a jog esz- róság belátásától függ. A jóközeivel — annyiban, hogy hiszeműi jegyes jogi védela házassági ígéret erkölcsi mének másik eszköze a tékövetelheti-e vagy sem? jogi foelmaradásával . , ,, . ., , joai .védelem a házasság reazzal is számot kell "etnünk, ,_*„yében UolL*ező jegyesbogy kiknek az érdeklődési nek' körébe tartozik a szóban tor- ' íré alkotás, s ennek megfelelően esetleg stúdiópi iramokba iktatjuk, vagy • A jegyesség nem galom, a családjog nem ismeri el, tehát nem fűz hozzá jogi előírásokat A jegyesség, mint a házasságkötést megelőző, a házasságra lépés szándékával létesült kapcsolat a társadalmi együttélés szokásos terméke, értéke> ennek közvetett csa- vedésre (meghiúsult várako és alapvetően az erkölcsi ládvédelmi szempontja, a zásra) vonatkozó jogi renjogi szabályozáson keresztül delkezések alkalmazása. Az ajándékozás során mindkét fél a jövőben bekövetkező házasság megkötésével szá— például a polgári ésabün- tosan először is az úgyneve- molt. Enélküf az ajándékozett utaló magatartást kell zás létre sem jött volna. A A Polgári Tör- jegyes tehát az általa adott vénykönyv szerint utaló ma- ajándék visszakövetelésére gatartás az olyan szándékos tévedésre hivatkozással — s?fi 'h hafSSaS,TS magatartás, amely más jó- indíthat pert. „ >r "" kapcsolatos b;szemQ személyt alapos ok- Olvasónk a fentiekből már kai olyan magatartásra kész- el tudja bírálni, hogy menytet, amely miatt őt — önhi- asszonyának adott értékes báján kívül — károsodás ér- ajándékokat vioszakövetelAz eddigi bírói gyakorlat te. Az utaló magatartáshoz heti-e a jegyesség megszűszerint a jegyesek között a tehát egyfelől szándékosság nése után. szokácos mértéket meghal/ - szükséges, másfelől a káró- DK. V. M. normák szabályaira épül. A család jogon kívül egyéb jog- is érvé Ü1 területeken jogilag értékélt kapcsolatnak számít. Így Jogi eszközökkel kapcsolatetőjog szabályai szerint jegyes hozzátartozó, ami azt említeni' jelenti, hogy a jegyes mentesül a tanúzási kötelezettközség csatlakozása előtti állapotot tükrözi; nyilvánvaló, hogy velük csak romlott az arány; becslésem szerint ma 35% lehet csupán burkolt az összes szegedi út, utca közül. A statisztika — első pillanatra meglepő, de jobban utána gondolva: természetes — összefüggést mutat ki az utak burkoltsága és a gépkocsival való ellátottság között A következő számsor azt mutatja, hogy egy-egy városban ezer főre hány gépkocsi jut: Szekszárd 81, Pécs 74, Zalaegerszeg 67, Veszprém 66, Eger 65, Kaposvár 62, Kecskemét 63, Békéscsaba 54, Szolnok 56, Debrecen 49, Szeged 45. Nyilvánvaló tehát hogy hátráltatja a városiasodást a burkolatlan utak nagy száma. Amennyire érthető és megmagyarázható a történelmi és természeti viszonyok különbségeiből a dunántúli és az alföldi városok közötti eltérés, annyira nem lehet objektívnek tartani pl. Szegednek Kecskeméthez képest való hátrányát mind a két vonatkozásban. Az utak burkoltságát tekintve 66:35; a gépkocsival való ellátottságot nézve pedig 63:45 az arány. Természetesen senki nem rója ezt föl a mai városvezetésnek: tudjuk, hogy örökölték ezt a terhet. Ám a statisztikának és a napirenden levő panaszoknak egyaránt arra kell késztetnie a városfejlesztés mai irányítóit, hogy az eddiginél előbbre sorolják a tennivalók sorrendjében a belterületi utcák burkolását. Nem túlzás azt kívánni: közvetlenül a lakásépítés után. Nem csupán a személygépkocsik szaporodása teszi sürgetővé az útépítés fokozását, hanem az elemi közérdek is. A mentő, a tűzoltó, a betegeket, időseket szállító bérautó sem mehet be a dágványos, tengelytörő utcákba. Életmentés foroghat kockán miattuk. Végül, de nem utolsósorban, a környezetvédelem, a természeti szép iránti igény is azt követeli, hogy üzenjünk hadat a pornak, sárnak. Bizonyos, hogy a városi tanács építési és közlekedési osztályának van terve a belterületi utcák fokozatos burkolására. Ezt nem ismerem, de attól tartok, a jelenlegi ütemet tekintve Szeged utcáinak fele még 2000-ben sem lesz kikövezve. Holott elkerülhetetlen lépés Szeged városiasodásának folyamatában az útépítések meggyorsítása. Nemcsak a valóban szükséges, a nemzetközi utak áteresztő kéoességét fokozó útvonalak és csomópontok költséges kiénftése. hanem a város lakosságának mindennavi életét szolgáló utak, utcák burkolása is. Valószínű, hogv a városfejlesztésre szánt pénznek némi átcsoportosítására i* szükség lenne, ha a fontos* sági sorrendben előbbre ke* rülne a belterületi útburkolás. Az is nyilvánvaló, hogy kétszer is meg kell gondolni a jövőben, érdemes-e egyegy kövezett vagy aszfaltozott utcát újrakövezni, újraaszfaltozni, mielőtt kövezetlenek százai várják a portalanítást. Takács Máténak a Területrendezés 1976. évi 1. számában megjelent tanulmánya szerint eredményes Szegeden a burkolatlan utak megszilárdítása kohósalakkal. Eddig mintegy 15 ezer tonna salakot terítettek szét 5—6 méter szélességben, 30— 40 cm vastagságban bizonyos kövezetlen utcákra. A salak az esővíznek és a forgalom terhelésének hatására cementálódik, megköt, és egykét év múltán kielégítő szilárdságot ér el. Ezt a kezdeményezést kellene az eddiginél kiterjedtebben, szélesebb körben folytatni. Ebben egy-egy utca lakóinak társadalmi munkájára is lehet számítani. Ehhez az kell, hogy kerüljön nyilvánosságra az a terv, amely a salakozandó utcák sorrendjét és a munkák időrendjét pontosan megadja. Egyszeriben érdekeltekké válnának az utcabeliek, és nyilván munkaerejüket adnák a burkoláshoz. Az sem elképzelhetetlen, hogy anyagilag is hozzájárulnának; erről csak a lakosság utcánkénti megkérdezése után tudnánk bizonyosat. Mindenesetre mind a Hazafias Népfront, mind a Magyar Autóklub mozgósítaná a lakosságot erre a kézzelfogható haszonnal járó társadalmi munkára. Ahova nem kerül salak, oda minden talpalatnyi helyre füvet vessünk. Egy-egy ház lakói ne csak söpörjenek, hanem füvesítsenek is a saját házuk előtt. Az is valószínű, hogy a keskeny, csak egy nyomtávú burkolt utcákon sajátos helyi KRESZ-re kell majd szoktatnunk a gépjárművezetőket: kitéréskor ne hajtsanak a fűre, hanem álljanak félre egy-egy ház kapubejáratánál, míg a szembejövő kocsi elmegy. Így meg lehet kímélni mind az utat, mind az ezt szegélyező füvet Ezzel párhuzamosan folyhat a fontosabb utcák aszfaltozása. Olyan tervet kellene kidolgozni, amely az ezredfordulóig tűzi ki Szeged valamennyi utcájának burkolását salakkal vagy aszfalttal. Nem mehetünk át a 21. századba sáros, poros, gyomos városképpel! El kell érnünk, hogy legalább 2000re csak burkolt utak, járdák és zöld gyenek legyenek Szeged belterületén. Dr. Péter László, a Magyar Autóklub szegedi csoportjának elnöke 4