Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

4 Kedd, 1977. mfljus 31. 4 Virág. •. Piac Tarjánban, anyák napján. A , viragpavilon előtt hosszú sor állt, a jóindulattal is csak III. osztályúnak minősíthető szegfűkért. Látták ezt a piacosok is. Gyorsan előkerült az előző napról kimaradt margaréta, azonnal el is kelt. Kilenc óra körül anyóka érkezett. Nem bajlódott most a forintos salátával, Inkább összeszedte a ház körül található öszszes virágot. Még ki sem pakolt, vevők érkeztek. A rövid szálú futórózsákból összeállított csokrokat (három szál) 7 forintért kínálta. Egy fiatalember már számolta a pénzt, amikör az egyik profi árus megbökte az anyókát, aki a figyelmeztetésre gyorsan helyesbített: 7 forint egy szál... Néhányan felháborodtak, volt aki továbbáUt. Másutt azonban nem volt virág, igy hát leszurkolták a 21 forintot a három szál satnya futórózsáért, az édesanyák pedig másnap kidobták az elhervadt virágokat. Piac Tarjánban, ballagás napján. Virág van elég, csak az árak változtak meg az előző naphoz képest. Plafonárak. Hamarosan pedagógusok napja lesz. A virágárusok máris lázas izgalommal készülődnek. Ezek a „virágnapok" hasonlítanak a majálishoz, azzal a különbséggel, hogy nem gyerekek, hanem felnőttek ülnek a hintákban. Mert ezután is minden virág el fog kelni. Ha kifogy az élő, élni kezd majd a művirágos. Vadkék papirszegfűk találnak vásárlóra (legutóbb egy férfi öt szálat kért egyszerre). Brr... Már a gondolattól is hideg szél söpör végig a hátamon ... Bagaméry László Űrkutatók városa Kubában Ott, ahol az első kubai Interszputnyik-állomás létesült, 1971-ben kezdték építeni Alamart, az „űrkutatók városát". Alamarnak ma már 26 ezer lakója van, 227 épületet emeltek Kuba legifjabb városában, két-, három-, négyszobás lakásokkal. A lakosságnak fele nő, s igen sok a fiatal. A távlati tervek szerint a városnak 150 ezer lako6a lesz. A városkában kilenc bölcsőde, hat napközis óvoda, egy műszaki iskola épült. Van olimpiai méretű uszodájuk, poliklinikájuk, szabadtéri filmszínházuk, két vásárcsarnokuk és számos szolgáltatóházuk. Nemcsak a várostervezés kiváló, de a közigazgatás megszervezéséért is „mintavárosnak" tartják Alamart. (BUDAPRESS—PRENSA LATINA) Az életszínvonal része Van a nagy szürrealista festőnek, Salvador Dalinak egy képe: Szétfolyó idő a cime. Szanaszét heverő, nyerstésztához hasonlóan nyúló, csavarodó, szétterülő órák, nz idő kiszámíthatatlanságát, relativitását hivatottak ábrázolni. Az idő azonban, bármennyire is szubjektíven értékelhető valami. tudatunktól is függetlenül fontos, különösen, ha leglényegesebb tevékenységünkkel, a munkával hozzuk összefüggésbe. A munkaidő megfelelő kihasznalása — kulcs a munka értékeléséhez és ezen keresztül a gazdasági élet megértéséhez. Nemrégiben tárgyalta a Minisztertanács azt a KNEB-jelentést, amely 85 nagyüzemnél, vállalatnál vizsgálta a munkaerő-gazdálkodás tükrében a munkaidő kihasználásának helyzetét. „Kapóra jött" tehát egy kis körültekintés — Szegeden, a Taurus szegedi gumigyárában. A hevcderrészleg három részből áll: a szövő-, a henger- és a lemezüzem tartozik hozzá. Amint. Szépe Róbert részlegvezetővel járjuk a műhelyeket, megállunk egy csődület előtt: áll n gép. — Megint toldani kell — mondják. Megtudom: a részleg 25 százalékban szovjet exportra, 15 százalékban tőkés kivitelre — az NSZK-ba, Angliába. Hollandiába, Indiába és máshová is — termel. A gyártás első fázisához szükséges szövet alapanyagból a hazai szövőgyárak — a KSZV és az albertfalvai gyár — nem tud megfelelő mennyiségűt és minőségűt Szállítani. Az okok: a gépek avultsága, meg a kapacitás. Így alapanyagból importra kényszerültek. Az exportra kerülő hevederszalagoknak a szabvány szerint 200 méter hosszúnak kell lenniük, a KSZV 100 méteresnél hoszazabbat „nem tud hozni". Ezért a toldások, s maga a szövet is gyakran nincs megfelelően „összedolgozva", szakad. — Átlagosan hány toldás van naponta? — Egy műszakban harminc körül, egy körülbelül 15—20 percet vesz igénybe. De — három műszakban dolgozunk. A munkaidőben legalább 15—18 százalékos kiesést jelent ez, arról nem is beszélve, hogy az exporthotáridóket is felborítja. Normális végekkel 3—3,5 milliós toldási veszteséget lehetne nyerni, és nem lenne a normálisnál négyszerte nagyobb hulladékmennyiség sem. A lemezüzemben feltűnik, hogy jó néhány munkáson élénksárga színű, a többiekétől elütő színű munkaruha van. Ez a fajta „megbélyegzés" eredeti és főleg nagyon hasznos dolog: így hívják föl a többiek figyelmét az új dolgozókra, hogy az eléggé veszélyes, nagy körültekintést igénylő munkafolyamatokban fokozottabban törődjenek velük, segítsék őket. — Ott makóiak dolgoznak, ha jövőre elkészül Makón az új csarnok, ők kerülnek oda. Muszáj ezt így csinálni, mert itt a gépeket a lét- . számgondok miatt nem tudjuk megfelelően kihasználni, pedig innen a lemezüzemből j is sokat exportálunk: Hollandiába, az NSZK-ba, sőt még Szudánba is. Hevederszállítószalagjainkat a marokkói foszfátbányákban használják. — Ebben az üzemben az a baj, hogy az egyes technológiai sorokat nem folyamatszerűen alakították ki — folytatja a részlegvezető. — A csarnok nagysága „behatárolja" a lehetőségeket, amikor 1964-ben egy komplett sort szereltek fel, részben még más, régi gépek voltak. A telepítési időrend azóta teljesen felborult, keverednek az újak és a réglek. • • rr ido — A munkások hogyan reagálnak a termelés akadozásaira? — Ha van megfelelő mennyiségű-minőségű anyag, gépkihasználás, akkor technológiai fegyelem is van, nincs lógás. De nézzen csak odal Ott most kilenc ember áll, csinálják a gépet. Ha látják, hogy van értelme munkájuknak, becsülettel végzik, a jó gép, a sima, zökkenőmentes munka ösztönzi, hajtja a dolgozót. S hozzátehetjük: a folyamatosan végzett munka biztosítja a tervteljesítést, az export teljesítését és még valamit, ami ugyanilyen fontos. A megfelelő, egészséges légkört, amit a végzett munka öröme, felszabadultsága ad. Az idő ballag és rohan egyszerre, és sajnos — nemcsak úgy folyik szét, mint Salvador Dali képén. Pedig az idő nemcsak relatív — drága is, nagyon drága. Domonkos László Ha egy gyárban modern, korszerű gépsort állítanak fel, akkor egv befektetett forint évenként 2 forinttal növeli a termelési értéket. Ha azonban valamilyen javítószolgáltató üzembe fektetjük a pénzt, akkor egy befektetett forint a termelési értéket évenként legfeljebb 25 fillérrel növeli. Egy korszerű üzemben dolgozó munkás évenként akár egymillió forint értéket is képes előállítani. A cipőt foltozó bácsika azonban a javítóműhelyben talán még 30 ezer forint értékű munkát sem végez egy év alatt. Ezek a rideg, közgazdasági tények. Ha ez így van, akkor érdemes volt a IV. ötéves tervben 6 milliárd forintot költeni a lakossági szolgáltatás fejlesztésére és szabad ebben az ágazatban kétszázezer embert foglalkoztatni? A kérdés merőben szónoki. A válasz ugyanis egyértelmű: szabad, sőt kell. Erre az álláspontra helyezkedett az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottsága is, amely kedden tárgyalta meg a lakossági szolgáltatások helyzetét. A fejlesztés két szempontból is nélkülözhetetlen. Az egyik — és bármily furcsa, kevésbé lényeges — a gazdasági megfontolás. A lakosság tulajdonába pillanatnyilag 250 milliárd (!) forint értékű „javítanivaló" van. Ekkora értéket nem hagyhatunk pusztulni. A fontosabb szempont azonban a politikai. A szolgáltatás az életszínvonal része, mégpedig sok egyebet megelőző, az emberek közérzetét lényegesen befolyásoló tényezője. Ezen a döntő területen a negyedik ötéves tervben, valamint tavaly és az idén is erőteljes fejlődésnek lehettünk és lehetünk tanúi, haszonélvezői. Jól kamatozik az a megkülönböztetett figyelem, amit a társadalom; és az a támogatás, amit az állami költségvetés erre a célra fordít. Az ideális, vagy legalábbis kielégítő helyzettől mégis messze vagyunk. Az igények évi 5—6 százalékkal növekednek, a szolgáltatások legfeljebb 2 százalékkal. Ezt az egészet valahogyan jobban kellene csinálni. Viszonylag könnyen megoldható, hogy az állami támogatás a legfontosabb célokra irányuljon és tegye kifizetődővé a vállalatok, szövetkezetek, magánosok számára ezt a tevékenységet. Rendelettel már nem oldható meg, de ugyanilyen fontos, hogy a szolgáltatásban is növekedjék a termelékenység, egy dolgozó több munkát tudjon azonos idő alatt elvégezni. Az ehhez szükséges műszereket, kisgépeket, eljárásokat nagyrészt már feltalálták. Csak minálunk általában nem gyártják. Néha — időnként ötletszerűen — hozunk be külföldről ilyen eszközöket. Pedig sürgető, hogy meginduljon a hazai gyártás. És legyen helyiség is. ahol ezeket a kisgépeket alkalmazni, a javításokat elvégezni lehetséges. Feltalálták már a könnyűszerkezetes, gyors építési módot is, de központi akaratnak kellene érvényesülni, hogy kidolgozzanak javítóműhely építésére típusterveket, és ezeket az ország legkülönbözőbb részein valósítsák is meg. A termelékenységhez tartozik, hogy a munkásember ismerje azt a gépet, ami javításra a keze alá kerül. Ha Magyarországon megjelenik egy új traktor, vagy esztergagép típus, akkor a leendő kezelőket a gyár vagy a szállító vállalat kioktatja az új gép kezeléséről. Sajnos, ha új típusú televízió, hűtőgép, személygépkocsi stb. kerül forgalomba, akkor az ilyen tanfolyamok általában elmaradnak. Tehát a munkásembernek a megbízó készülékén kell kitapogatnia, hogyan is működik, hogyan kell javítani. A szolgáltatás sokágú írtadat, sokféle szervezet vesz részt benne. örvendetes, hogy az állami vállalatok szerepe növekszik, aggasztó, hogy az ipari szövetkezeteké csökken. Az pedig kimondottan sajnálatos, hogy a nélkülözhetetlen magánkisiparosokat sokan lebecsülik, majdhogy ellenségnek nézik. A munka utáni, gebines, vagy félállásos javító-szolgáltató tevékenység engedélyezésének lehetőségét nem ismertetik, nem propagálják eléggé, pedig ez az egyik legnagyobb kapacitástartalék. (Az adózása ma már kedvező.) Ha nem találsz iparost — csináld magad. A jelszó jó, a megoldás világszerte terjedőben van. Csakhogy ehhez kell festék és ecset, tégla és tervrajz, milliónyi alkatrészAmi nálunk általában hiánycikk, vagy a pult alól, bizonytalan utakra indul. A képviselők bíráló és javasló megjegyzéseit a bizottsági ülésen jelen levő állami vezetők helyesléssel fogadták. Bejelentették, hogy bizonyos jogszabályok felülvizsgálata, gazdasági intézkedések megtétele már folyamatban is van, más ötleteket pedig majd a következő átfogó koncepció kidolgozásánál vesznek figyelembe. Földeáki Béla Magyar—lengyel kezdeményezésre Epiil a Borostyán sztráda Nemzetközi együttműködéssel több országot átszelő autópályaként újjászületik a történelmi múltban nagy szerepet játszó hagyományos borostyán útvonal. A tervet annak idején 1972-ben Lengyelország és Magyarország terjesztette elő a helsinki békeértekezÚj erőművek Csehszlovákia ban Csehszlovákiában a most folyó hatodik ötéves terv 77—79 milliárd kilowattóra áram termelését irányozta elö. A feladat megoldása érdekében az erőműkapacitást 3500—4000 megawattal .bővítik: 1980-ig hő- és vízi erőművet bővítenék, és újakat is építenek. Az új erőművek sorában Prága északi részén épül a Melnlk—III. A két korábbi — 330, illetve 440 megawatt eljesítményü — erőmű melett ez a harmadik 1270 mefUwatt aram termelésére lesz alkalmas. Itt helyezik üzembe az első 500 megawattos blokkot is Csehszlovákiában. Ehhez hasonló, teljesen automatizált erőmű — a Szovejetuniót kivéve — nincs még egy szocialista országban sem. Egymaga annyi áramot ad majd, mint az ország háború előtti energiatermelésének a 70 százaléka volt. A tervidőszak során üzembe helyezik a Jaslovské Bohuniec-i atomerőmű két 440 megawattos blokkját is. (BUDAPRESS— PRAGOPRESS) HÁZASSÁG I. kerület Szegei: PlgnAczki Zoltán es Olasz Katalin, Papp Lajos és Tamási Zsuzsanna, Erclödi János és KÓS7.6 Eva, Sárkőzi Sándor és Cserny-Kuhn Mária. Bucsek Mihály és Palócz Julianna Teréz, Uhrin Sándor János és Fonyó Mária Katalin, Korom Sándor József és Sebők Mária Julianna, Szélpái Antal és Katona Erzsébet, Kovács László és Deák Judit, Székely Gyula és Csónyi Anikó, Ónodi László Imre és Marták Irén, Kis Sándor és Arva-Nagy Ilona Katalin, Vass Zoltán József és Csapó Irén, Póta József és Szűcs Ágnes, Császár András és Csurman Katalin Julianna. Makra Péter és Forral Gabriella, Nyári István és Kojnok Hona házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Nojcsek Attila László és Meznerics Tünde Ilona, Bakaity Béla László és Somlyai Ágnes, Markó József és Aschin Margit Gyöngyi, Kis Ernő László és Vadász Katalin. Csikós József és Monostori Erzsébet, Palotás József és Bodó Erika. Bíró Tibor László és Deák Katalin, Terhes István András és Virág Mária, Verók József István és Farkas Anna, Boldizsár Fercnc es Horváth Rózsa, Kalmár István Sándor és Soós Ilona, Urbanovich Tivadar és Hevesi Erzsébet, Rákosi Zoltán Sándor és Brlnzen Katalin házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Fodor Imrének és Furák Klára Magdolnának Beáta, Bódi István Sándornak és Simon Matildnak Gábor Tamás, Mező Ferenc Istvánnak és Böröcz Juditnak Zsolt Ferenc, Fodor Ferdinánd Antalnak és Tóth Etelkának Szabolcs, Silló Ferencnek és Ordögh-Cztnkus Klárának Gábor, Buknicz István Jánosnak és Szabó Rozáliának Eva Orsolya. Csókásl Zoltán Bélának és Hódi Ilonanak Anita Ágnes. Nagyhaska Istvánnak és Gyuris Ilona Máriának Ágnes, Varga Antal Györgynek és Családi események Török Máriának Krisztina Patrícia, Búza Károlyinak és Petrovlcs Erika Jusztinának Lajos Ferenc, Berkó Károlynak és Csillag Rozáliának Aron Péter, Matkó Zoltánnak és Zelel Évának Szilvia, Berta József Péternek és Biró Editnek Gábor, Vesmás Bélának és Nagy Honának Krisztián Béla, dr. Pesti Miklósnak és Fülöp Erzsébetnek Judit Zsuzsa, Rovó Pálnak és Király Zsuzsannának Zsolt Pál, Czékus Tibor Antalnak és Szekeres Terézia Ibolyának Balázs Imre, Túrán Pálnak és Takács Zsuzsannának Zsuzsanna Krisztina, Takács Tamásnak és Káity Máriának Zsuzsanna, Nagy Lajosnak és Iványi Mártának Zoltán, Kovács Péter Pálnak és Felső Teréz Johannának Ildikó, Pokász Sándornak és Hangos Máriának Sándor nevű gyermekük született. III. kerület Szeged: Rostás Jánosnak és Rostás Katalinnak Katalin Márta, Csányi Józsefnek és Ktnyó Ilonának Andrea, Klrl Ferenc Mihálynak és Tóth Erzsébetnek Mónika, Papdi Lászlónak és Bóka Arankának Tünde, Szálkái Sándor Imrének és Csontos Mártának Dorottya, Varga Andrásnak es Maróti Zsuzsannának András Attila, Haramász Andrásnak és Tóth Zsuzsannának István Balázs, Halász Dezsűnek és Pópity Erzsébetnek Csaba Dezső, Németh Józsefnek és Kozma Erzsébetnek Anikó, Sajó Dánlelnek és Szekeres Erzsébetnek Erzsébet. Sánta Lászlónak és Hevesi Zsuzsannának Laszlo, Szalal Lászlónak és Lajkó Máriának Edit Mária, Puskás Lászlónak és ördög Mária Ilonának Zsolt, Bakó József Péternek és Nemes Irénnek József Zsolt, Bihari Ferencnek és Kinyó Anna Rozáliának Szlmona, Kata Jánosnak és Kánai Gizellának Norbert, Kálmán Miklósnak és Farkas Rozáliának Márta Rozália. Kispál Jánosnak és Kiss Eva Honának Szilvia, Kaló Gábornak éa Papp Ilona Angellának Edina. Liliom Károly Istvánnak és Szatmári Erzsébetnek Brigitta, Tóth Jánosnak és Pintér Juliannának László, Tóth Attilának és Pintér Máriának Brigitta Beatrix nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Slmonek Gyuláné Papp Mária, Lénárd Ferenc Sándorné Kocsis Ilona, dr. Kondor Sándor, Kalapos Sándorné Horváth Etelka, Csányi Antalné, Víg Julianna, Csató József, .lékkel Ferenc, Pipicz Istvánné Rutai Erzsébet, Gila Sándorné BiteKovács Rozália, Rácz István, Juhász István, Komáry Ede, Tarnaszentmiklósi Károly, Rus Tlvadarné Betyár Eszter, Füleky Istvánné Kovács Margit Erzsébet, Rangli Györgyné Földesl Erzsébet, Sándor Jó?««f Károly. Rull Mária, dr. Demény Alajos Adám meghalt. II. kerület Szeged: Kovács Lajos, Mónus Lászlón*' urbán Mária, Gönczi Lászlóné Fehér Julianna, Szél József meghalt. III. kerület Szeged: Báló Antalné Marcsó Margit, Hegedűs László, Komi István, Bozóki György, Nyári Antal, Csányi Pál, Balla Józsefné Jekelfalusy Márta Mária, Bus Andrásné Gyöngyösi Margit, Kopeczky Emil, Balogh Kálmán, Fodor Pélné Schwella Mária, Slbalin Mátyásné Apró Terézia, Francia Jánosné Kis Veronika, Mészáros istvánné Hasznos Piroska, dr. Marsi Zoltánné Andracslk Éva Mária, Urbán-Zsllák László, Kószó István, Pelheő Emiiné Ungerbauer Margit, Szűcs Imre, Rostás József, Zsemberl Annamária, Rehák Rozália, Gercsó Mlhályné Kocsis Mária meghalt. leten. A javaslatot, mint a kereskedelem, a turisztika és a tudományos-műszaki kapcsolatok közös fejlesztésének jó példáját kedvezően fogadták. A lengyel—magyar kezdeményezésre épülő útvonal nyolc más országon — Csehszlovákián, Ausztrián, Jugoszlávián, Olaszországon, Bulgárián, Románián, Görögországon és Törökországon — is áthalad, s ezekkel az államokkal egyetértésben épül. 1975 májusában az említett országok, valamint aa ENSZ fejlesztési alapjának és az Európai Gazdasági Bizottságnak a képviselői a terv első szakaszának megvalósítására megalakították a Kivitelező Bizottságot. Az eddigi munka nyomán már kirajzolódnak a hatalmas vállalkozás körvonalai: az 5000 kilométeres sztráda a Balti-tengertől Törökországig terjed, egy külön elágazással Ausztrián át Olaszországig. A „borostyán út" később Irán és a Perzsaöböl országai felé is meghosszabbítható. Az autópálya két transzeurópai sztrádát — a Moszkva—Berlin és a . KijevDrezda utakat — keresztezi majd. A beruházás során számítanak a Nemzetközi Aiao támogatására, s most egy nemzetközi útépítő géppark kialakításának koncepciójáról tárgyalnak. A nagy munka befejezését 1990-re tervezik. Több ország már a nemzetközi szerződések aláírása előtt megkezdte a sztráda egy-egy szakaszának építését. Lengyelországban például az épülő Piotrków— Czestochowa közötti gyorsforgalmi út a „borostyán sztráda" egyik szakasza lesz. Ez az új útvonal jelentősen „megrövidíti" majd a távolságot a skandináv államok és Dél-Európa között. (BUDAPRESS—INTERPRESS) Z. Czaplinski