Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

2 Péntek, 1977. május 27. gépek „orvosai 99 — Azt mondják, hogy a karbantartók nagyon fontos emberek! — Tessék hangosa b ban mondani. Hogy ne csak mi halljuk meg! Van, akit csak akkor vesznek észre, ha nem dolgozik. Hogy fontos, esetleg csak akkor derül ki, ha nagy szükség van rá. Ilyen a tmk-mühely a legtöbb gyárban, üzemben. Nevében ls benne van: tervszerű megelőző karbantartás. Olyan ez, mint a megelőző orvosi vizsgálat. Azt is nézik, amelyik gép nem beteg. S ha kell menetközben is javítanak. A Hétvezér utcai kenyérgyár fiatal üzeme a városnak. Gépei „legjobb korban" vannak: már bejáratva, még nem öregszenek. — Ha ezt tekintjük, könynyü Itt a munkánk — mondja Borús Jenő műszaki csoport vezető. — Ha pedig azt, hogy milyen különleges, szellemes gépekkel dolgozhatunk, ráadásul már a beszerelésüknél ott voltunk, minden porcikájukat ismerjük, akkor meg szép is a munkánk — toldja meg helyettese, Jáksó István. * A termelés biztonságát a jó technikai adottságok döntően meghatározzák. Az új, jó gépeket is könnyű „lehajtani", ha nem ügyel rá a munkás — és nem őrködik egészségük felett a karbantartó szakember. Példák, hasonlatok aligha kellenek az állítás megerősítésére. De a legtöbb üzemben ugyanazt kérnék a karbantartók, mint az új kenyérgyárban : tessék hangosan mondani, milyen fontos ez az észrevétlen munka! Itt nincs sütőlapát. Az elektroműszerész kovászol és dagaszt, a lakatos süt. Azért persze pékek is vannak — a gépsoron minden rendben megy, teszi az a dolgát, ahogy beprogramozták, de a tésztát a pékmester tapogató keze pontosabban ítéli meg az automatikáknál. Itt mindenkinek ugyanaz s dolga: a technikát biztonságossá tenni. — Óránként 20 mázsányi, kilós kenyér jön ki a' gépsor „száján", amikor délután 2kor megindul a termelés. A Farsang András vonalvezető lakatos és Kcnderesi-Szabó József elektroműszerész a kemenceszabályzót ellenőrzi. délelőtt a gépellenőrzéssel telik — kis hiba, vagy nagy hiba, itt mindig készen kell lenni indulásig. Kenyér minden nap kell. Déli egy órakor már nem az üzemben, a műhelyben találom a lakatosokat is, az elektroműszerészeket is. Ezsiás Ferenc, lakatos csoportvezető kovásszivattyúval kínlódik, ezekkel hetente baj van. Már nem gyártják, alkatrész nincs, azt is a műhelyben kell készíteni. A síkszitára meg honnét vegyenek bambusz (jól hallottam: bambusz!) darabot, maguk feje után javították fémmel. „Egy ilyen ezita-szerkezet ötvenezer forint!" — a hanghordozásban benne van: ilyen „alkatrésszel"! Kérdezem: szeretik-e gépeiket? Bólintás a válasz. — Előkaphatjuk tartalék ötleteinket is néha. Mert ha most megrendeljük az alkatrészt, másfél év múlva meg is kaphatjuk... Van itt magyar, holland, jugoszláv gép is. Némelyikhez elfelejtették elkérni a gépkönyvet a külkereskedők ... amikor baj van, kereshetjük, mi kell hozzá. — Előfordult? — Hát...! A kemence gázTáplálkozás és életmód Háromnapos, nemzetközi tanácskozás kezdődött csütörtökön Székesfehérvárott „Táplálkozás és életmód" címmel. A rendezvény célja. hogy a hazai, valamint külföldi — szovjet, csehszlovák, bolgár, jugoszláv és lengyel — táplálkozástudományi szakemberek megvitassák a táplálkozás és az életmód összefüggéseit. Választ keresnek arra, hogy az életmód változása miként befolyásolja a táplálkozási szokásokat, a táplálkozás pedig követi-e az életmód változásait. Korszerűsödnek az ipari szövetkezetek Beruházásokra 9 milliárd forint égője elromlott egyszer. Egy jugó szerelő segített ki minket. Jól van, neki is nyolc órába telt a munka, nem kell restellkedntink senki előtt, az nagy dolog volt. Aznap nem volt a városban elég kilós kenyér... De hét végén, vagy kettős ünnep előtt folyamatosan mennek a gépek. Percek alatt kell megtalálni a bajt és nem sokkal több idő jut javításra sem. Különben tönkremegy a tészta. Csak az alapanyag rugalmas, a minőségi tűréshatár nem. A sütőtér „vonalvezetője", Farsang András is lakatos. — Hat gép szinkronizált munkája kell. Kis hibát magam javítok, lisztminőség szerint magunk szabályozzuk a gépeket. De a műszakügyeletes segítsége kell. ha javítás után ö-tr*1 hangolnunk a gépeket. — Jó a kollektíva, s ez mindenen átsegít — mondják az elektromos műhely dolgozói. Legnagyobb gondjuk, hogy kevesen vannak, helyettesíteni nehéz egymást. Míg beszélgetünk, nem állnak meg. Kenderesl-Sza bő József műszerész például egy újításon dolgozik: elektromos kenyérszámlálót készít. Csoportjuk 21 újításából más kenyérgyár ls vett már. Dovalovszki István — akinek három szakmája van — mondja, hogy a 15 tmk-s fele érettségizett Az anyagi megbecsüléssel elégedettek (van persze, aki ingatja fejét: nem biztos!), de ha a címkeragasztó betanított munkás is kaphat minőségi prémiumot, nekik miért nem juthat? Ezt csak egy idősebb kollegájuk biztatására bökte kl. A tmk_műhelyek klasszikus kérdése: közvetlen termelő erő-e a gépkarbantartó? Az biztos, hogy sok mű. lik rajtuk. Igeri, a minőség is. Jó lenne mindenütt törődni erkölcsi megbecsülésükkel is. Miért csak a riporter mondja ezt hangosan? Szőke Mária Mindennapos ünnep A

nyomtatott betű tiszteletének, szeretetének hagyományai vannak megyénkben. Annyira szerették, áldozatokat hoztak érte. Egy munkatársam és barátom földolgozta a századforduló kórnyéki Vásárhely tanyai könyvtárainak történetét: okmányai között hosszú névsorok bizonyítják, melyik, világosság után sóvárgó paraszt, milyen anyagiakkal támogatta a társulásból épülő könyvtárat. „özvegy Daru Mihályié egy szarufának való akácfatör/set, Istóki György két kocsi fuvart, Pálinkás János kétnapi kézi munkát ajánl föl a könyvtár épületére." Némely jobb gazdák készpénzt — s megy a lista száz névig. S a mátyáshalmi könyvtár alapszabályainak egyik pontja azt mondja: „Gazda és cselédje egyazon asztal mellett ülhet itt, ha az önként vállalt szabályokat betartja." Régi írók így fogalmaznák erről a tényről véleményüket: A lélek odamegy a betű világossága elé. S a régi szegedi munkásotthon szakmaközi könyvtára is önkéntes adományozásokból, báli bevételek fölüladakozásából gyűjtötte össze több mint tízezres könyvtárát. Ez a fölszabadulás utáni évekig szent helye volt a kultúraéhes szegedi munkásoknak. Közművelődési kölcsönkönyvtárak sok évtizedes számait figyelve tudjuk, a mai megyei olvasóközönség ennek a hagyományvonalnak az útján méltó magasságokra jutott el. A fölnőtt lakosság tizenhét százaléka könyvtáraink rendszeres olvasója. szám szerint 78 ezer ember, Éppen ötven évvel ezelőtt, a kultúra munkásainak mozgolódására, az írók megsegítése, a könyvkereskedelem fölélesztése céljából rendezték meg Magyarországon a könyvnapokat. Szeged két évvel később mozdul meg a könyvnapok ügyében. A Délmagyarország 1929-es évfolyamának pünkösdi számaban egy ismeretlen újságíró ilyen képet fest az első szegedi könyvnapról-: „Egy sátor magyar könyv a szegedi korzón. Ott áll a sátor a ringlispíl mellett. A könyvkereskedők Magyar Könyvhetet rendeztek két napra. A népünnepélyen volt pénz virágra, ringlispílre, cukorra, sörre, fröccsre. A könyvek sátora senkinek se kellett. Szeged vizsgázott. Sok díszkötéses retőtj várta a sétálókat. Valaki jó idő múlva egy Mórát vásárolt, s megint valaki Marlcovics Rodiont. Estefelé valaki érdeklődött az Aranyhajú Rózsika című meséskönyv iránt. Ára 2 pengő Nem kelt el. Ott sápadoztak és fakultak a porban a magyar könyvek, a pünkösdi nonyván. Könyvhét volt Szegeden. Magyar könyvek: jó éjszakát!" Egy évvel később Móra a szegedi könyvnapokról a következő képet festi: „A tanya régebben legalább históriás könyvet vett a ponyváról. Mostmár azt sem vesz. Nincs is neki való könyv. A város? Itt kétféle közönség van. Olyan, amelyik venne könyvet, de nincs rá pénze. A másik amelyiknek pénze van, mindent vásárol, csak könyvet nem. Amazok nem segíthetnek a könyvön, mert Őrajtuk sem segít senki. Emezek pedig nem éhesek a könyvre, nincs hozzá lelkük. Szóvul, Itt nern lehet segíteni. A könyv nem olyan, mint a levegő, levegőt muszáj venni, de könyvet nem." Hasonló Időben, hasonló észrevételeket tesz Móricz Zsigmond Vásárhelyről. „Búzatermő, szép, téres, nugy Alföld, de sok köböl búzát megtermettéi, de sok bödön zsírt szüreteitél, sok bort meglttál népeddel: hanem könyvet, azt nem etettél reá! Vásárhelyen kérdezem a könyvesboltban. — Milyen könyveket adnak itt el? — Iskolakönyvet, kérem, kizárólag csak tankönyveket. — Az egész bolt tankönyv? — Most igen ,.. Tízezernél több tanköteles gyermek van itt, ez megfelel valami ötvenezer kötet iskolakönyvnek évente. — És a szépirodalom? — Az most a tankönyvek mögött van, elhelyezve a hátsó sorokban, de nem ts sok kell belőle itt .. Néha egy-egy Courths Mahler, — És tudományos munka? — Az soha. — És hány könyvet adtak el ebben a hónapban? — Nyár van, egyet sem. Álltam, álltam a hódmezővásárhelyi könyvespult mellett, s hallatlanul szégyelltem magamat. Kinek írunk? ... minek írunk? ... Vagy csak önámítás ez az egész magyar irodalom? ...Ki vesz bennünket komolyan? írókat? ... mi egymást Budapesten, s ezzel kész? S

az ötvenes évek .döcögő múltra néző, napjainkra kivirágzott, ünnepi könyvhéten tizennégy pavilon utcahosszan árulja a könyvet. Tavaly Szegeden 80 millió forintért vásároltak könyvet. Egész évben ünnepeljük, pontosabban, nem múlik el ünnep, se hétköznap könyv nélkül. Ezt akartuk I Amilyen reménytelennek tűnt az előttünk élő írók jajkiáltásaiból olvasva az olvasótömegek sorsa, napjainkban olyan derűsnek látszik jelene, jövője. Olvasó néoünk következetesen halad az évszázadok óta áhított, betűkkel közvetített világosság felé. Azért van tennivalónk A 80 milliós könyvvásárlés többszöröse az alkoholra fordított összeg. Erősen közelítenünk kell a számokat egymáshoz. Kevesebb pálinkát. több könyvet 1 A könyv ünnepe az frók, kiadók glóriáját, a szocialista kultúrát fényesíti. Jusson a dicsfényből a könyvkereskedelem lelkes, névtelen seregének, a hivatásos és üzemi könyvterjesztők, bizományosok százainak. A tétova könyvvásárlóval szemben fölkészült népnevelök módjára ők állnak szemben, ők a kultúra terjesztői a könyvvásárlás hétköznapjaiban. Tóth Béla Elismerés a könyvbarát bizottság aktivistáinak Emlékplakettet és oklevelet adományozott a Hazafias Népront Csongrád megyei bizottsága tegnap, csütörtökön a megyei könyvbarát bizottság aktivistáinak, akik az Olvasó Népért mozgalom fejlesztésében és a könyvterjesztésben éveken át kimagasló munkát végeztek. Az elismerés dokumentumait Nagy István, a népfront megyei bizottságánuk elnöke adta át Gruber Lószlónénak, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat idegen nyelvű könyvesboltja igazgatójának (Szeged), Juhász Pálnak, a városi tanács vb művelődési osztálya csoportvezetőjének (Szeged), Hajdú Gézának, a Somogyikönyvtár osztályvezetőjének, a népfront könyvbarát bizottsága elnökének (Szeged), Müller Lászlónak, a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat Tömörkény könyvesboltja Igazgatójának (Szeged), valamint Bíró Ferencnek, a szentesi ÁFÉSZ könyvesbolt vezetőjének. Egy esztendő gazdasági és mozgalrm munkáját értékelte, valamint az 1977. év eddig eltelt szakaszának eredményeit, továbbá az állandó bizottságok idei tennivalóit tárgyalta csütörtöki ülésén az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa. Rév Lajos, az OKISZ elnöke arról tájékoztatta az ülés résztvevőit, hogy 1976ban — jobbára az azonos tevékenységű kollektívák egyesítése útján — 72-vel csökkent az ipari szövetkezetek száma. Ez a koncentráció, az erők egyesítése biztosítéka lett a magasabb műszaki színvonalnak, a korszerűbb, hatékonyabb termelésnek. A korszerűsödést jelzi az a tény is, hogy az ötödik ötéves tervben 8,5—9 milliárd forint értékű beruházást valósítanak meg a szövetkezetekben. Az idei évkezdetről elmo'n-I dotta az OKISZ elnöke, hogy az első negyedévben 7,6 százalékkal termeltek többet az ipari szövetkezetekben, mint a megelőző év első negyedében. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a külkereskedelmi értékesítés csaknem 40, a lakosság részére nyújtott szolgáltatások 11, az építőipari karbantartás pedig 26 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt az első negyedév után. (MTI) békemozgalomról lelkészeknek Tájékoztató előadást tartott tegnap, csütörtökön a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága, a megyei Római Katolikus Papi Békebizottság elnöksége, a Protestáns és Egyéb Egyházak Lelkészi Békebizottságának elnöksége a népfront városi bizottságának székházában a római katolikus, protestáns és egyéb egyházak lelkészei részére. . A béke és barátsági hónap programjaként megrendezett tájékoztatón Munkácsi György esperes, a Protestáns Papi Békebizottság elnöke megnyitó szavai után dr.Né. meth Tibor, a Lobogó című lap főszerkesztő-helyettese az időszerű nemzetközi békemozgalmi kérdésekről beszélt. Zárszót Nagy Tibor kanonok, a Római Katolikus Papi Bizottság elnöke mondott. Az ülésen megjelent Molnár Sándor, a népfront megyei titkára és dr. Udvar, di József, Csanád egyházmegye püspöke is. Az ICID konferenciája Az MTA Országház utcai nagytermében csütörtökön, tegnap megkezdődött a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) háromnapos kerekasztal konferenciája. Ezen a környezet által közvetített vízpárologtatással, az úgynevezett evapotranszspirációval összefüggő kutatások nemzetközi munkamegosztásának fejlesztéséről tárgyal 30 országi küldöttsége. (MTI) J Építők Fe jlödő üzemi demokrácia Az építők székházában csütörtökön az üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól, a fejlesztés feladatairól tárgyalt az Építő-, Fa- és Épitőanyagipari Dolgozók szakszervezetének központi vezetősége. Az ülésen részt vett Juhász Ottó, a SZOT titkára is. Megállapították, hogy az üzemi demokrácia fejlesztésére hozott jogszabályok alapján megélénkült a szakszervezeti tagok és a vezető testületek munkája, s kedvezően segítették az üzemi demokrácia kibontakozását is. A bizalmiak jog- és hatáskörének bővítése alapján a gazdasági vezetőkkel folytatott együttműködés fejlesztesére az építésügyi és városfejlesztési minisztérium és a szakszervezet közös útmutatóban határozta meg a legfontosabb feladatokat. Az ágazati minisztériummal közösen július l-ig együttes intézkedést adnak k! az üzemi demokrácia fejlesztésének tennivalóiról.. (MTI)