Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

/ Csütörtök, 1977. májas 26. Emlékezés Madzsarné Jászi Alizra Madzsarné Jászi Alizra emélkeztek 6zerda délelőtt, születésének 100. évfordulója alkalmából. A Farkasréti temetőben levő' sírjánál Gardi Zsuzsa, az orvostovábbképző intézet egészségügyi főiskolai karának adjunktusa, a gyógytornászképző szak helyettes vezetője méltatta a magyar gyógytorna megalapítójának érdemeit, aki világviszonylatban is úttörőként dolgozta ki a terhességi tornát, és lefektette a napjainkban mind szélesebb körben terjedő munkahelyi torna alapjait. Ezt követően az Egészségügyi Minisztérium nevében Zsögön Éva államtitkár is elhelyezte a síron a megemlékezés koszorúját. Szerdán emléktáblát lepleztek le a XI. kerület, Ménesi út 12. számú házon, Madzsarné Jászi Aliz, egykori iskolájának falán. Ünnepi beszédet Riskó Tibor egyetemi tanár, az egészségügyi főiskolai kar gyógytornászképző szak vezetője mondott. Bauxit, új eljárással Üj gyártási eljárás bevezetésére — a bauxit mészadagolásos kioldásának alkalmazására — készülnek az Ajkai Timföidgyárban. A termelés gazdaságosságának javítását szolgáló módszer a Fémipari kutató Intézet szabadalma, és elsőként Ajkán vezetik be. Záróünnepség az újságíró-stúdióban JJ Megváltozott az A Magyar Üjságírók Országos Szövetsége és a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága propaganda- és művelődésügyi osztálya által támogatott újságíró-stúdió szerdán, a délutáni órákban tartotta záróünnepségét a szegedi Sajtóház klubjában. A tanfolyam hallgatóit, a szerkesztőségek és a kiadóvállalat képviseletében megjelenteket Gazdagh István, a Délmagyarország rovatvezetője, a MUOSZ megyei csoportjának titkára üdvözölte, és köszöntötte a záróünnepségen részt vevő Kovács Sándort, a megyei pártbizottság munkatársát, aki felszólalásában méltatta a tömegkommunikációs eszközök (sajtó, rádió, televízió) fontos munkásságát a párt politikájának népszerűsítésében, annak végrehajtásában. Nagy Pál, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese a tanfolyam munkásságát, a következő tanév elképzeléseit ismertette. Végül Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője, a MUOSZ elnökségének tagja köszönte meg Szabó Endrének, a stúdió vezetőjének közreműködését a tanfolyam vezetésében, majd okleveleket és könyvjutalmakat adott át a tanfolyamot példásan látogatóknak. résztvevőknek. A kedves ünnepség után a hallgatók még sokáig baráti beszélgetést folytattak a megjelentekkel, egymással. Az én ingem fehér? Egy Kubában forgatott riportfilmről adtak „előzetest" a Fiatalok órája című új, ifjúsági tévémagazinban. Táj-, ember-, utcaképek, tengerparti felvételek futottak a képernyőn, a kísérőszöveget a kitűnő tévébemondó olvasta. Az első mondatra még nem figyeltem, a második! így hangzott: „Ezt a csodalatos szigetet, Kubát, nekünk, magyaroknak találták ki." Ez igen, végre egy izgalmas információ. Meglódul tőle a képzelet. Vajon mire készül ez a forgatócsoport? Csak azért vannak ott, hogy felderítsék a terepet? Aztán mehetünk mindannyian, nyélbeütni egy legújabbkori kalandozást? Rájöttünk végre. hogy a Kárpát-medencénél jobb helyek is vannak a glóbuszon? Például az a távoli sziget, amely csak ideiglenesen a kubaiaké, mert hisz „nekünk van kitalálva?" Nem lesz túl nehéz dolgunk, a kubaiakat ugyanis — erről szintén a kísérőszöveg értesített — csak egyetlen területen nem tudjuk „túlszárnyalni". Miben? „Nézzék csak, mi lesz itt, ha megszólal egy dob!" — mondta a bemondó, kisvártatva hallottuk a dobot és láttuk egy kubai nő ritmusra ringatott csíoőjét. Törhettük a feiünket: mit és hogvan kellene „tűlszárnválni", hogy maradék lelküsmeretfurdalásunk is megszűnlön, amikor elfoglalok végre a „nekünk kitalált" szigetet. * Hogy minek ennyi sző egy szerencsétlen fogalmazványról? A rövid filmelőzetes bosszantóan buta kísérőszövege egyetlen példa a rengeteg közül, amelyen meg lehet mutatni, miféle téveszmék, babonák, tudatlanságok és magatartások miatt használjuk rosszul anyanyelvünket. Nem fogadnék, mert biztos vagvok benne, hogy a „negvedik negvedévben képernvőre kerülő" teljes riportfilmet másfajta szöveg kíséri maid, az előzetesét csak ideiglenesen alakították „stílszerűre", minthogv ifjúsági műsor tésze vo't. A szerző „fiatalos" stílusban szeretett volna megnyilatkozni, mindössze azt nem tudta, mi'ven is lehet ez a stílus. B«r voltak elkéozelései. Megtette őket valóságnak, és sokszorosította az ilvenkor ropnant fc*rtékonv technika, a tévé segítségével. * * Amikor X bizottság ülésén az üzemmérnöknek a fásítási hónap „menetrendje tárgyában" illik felszólalni, memóriája mélyéről kibányássza a közhelyeket — mert fogalma sincs a „tárgy", a „napirend" lényegéről. A felszólalások, nyilatkozatok panelmondatai nagyon sokszor segítik leplezni, hogy a beszélő egyszerűen nem ismeri a témáját. Jóval nehezebb megtalálni azokat az okokat, amelyék félelmetes ütemben szaporítják a mondanivaló lényegét elhallgató, kifacsart, körülményes, mondatsémákból összeállt „megszólalásokat". Vajon mi késztet valakit arra, hogy a szeminárium értékeléseként leírja (mert leírja, hogy aztán fölolvashassa) a következőket: „Voltak hibák a szervezésben és ez rányomta bélyegét a megjelenésre, mert mindig akadtak hiányzók, főleg a nők terén." Nincs egyszavas válasz, hiszen tanulmányokat lehet és kell írni a valóságos okok felderítésére. A lényegeseket fölsorolta dr. Deme László egyetemi tanár a TIT-klub minapi ismeretterjesztő estjén, amelyen dr. Békési Imre főiskolai docenssel együtt kommunikációs gondjaikról, főként a közélet fórumain használt nyelvről beszéltek. Az oknyomozás kiindulópontja: a nyelvhasználat változásai pozitív vagy negatív előjelű társadalmi változása, kat jeleznek; a nyelv tükör, amely a jó szemnek társadalmi jelenségekről is mutat képet. Ha a „kiscsoportokban", a közélet mikrofórumain (KlSZ-alapszervezetben, brigádban, lakóbizottságban stb.) csak az élettől elrugaszkodott, az élő beszédtől eltávolodott nyelvi formulák „érvényesek", a mintában van a hiba. Amelyet pedig „fölülről" vesznek, vagy kapnak. Az úgynevezett nagy-közélet nyelvhasználati mintái, akusztikai ideáljai pedig sajnos nem alakulhattak, mint a demokrácia hagyományaiban bővelkedő országokban. Csak ránk maradtak. készen, úgv tűnik, a kívánatosnál tartósabb megőrzésre a demokratikusmentes történelmi korokból, amelyekben — egvebek mellett — a bürokráciának, a „fölfelé félésnek" teremtődtek hagyományai. A nyelv romlásának öszszes többi okát azért kell felderíteni, hogy tudjunk tenni valamit a célért: akkor is a gondolataiknak és érzelmeiknek megfelelő módon beszéljenek az emberek, amikor kilépnek a lakásuk ajtaján. Az ajtó mögött ugyanis, a családban — legalább a felnőttek — általában „jól" beszélnek. A nyelvész példatárában szereplő téeszelnök azt mondja a feleségének, hogy nincs elég ember az aratáshoz, és nem azt — mint az irodában —, hogy nem rendelkezünk elegendő számú munkaerővel a nyári aratási munkálatok elvégzéséhez. A gyerekeink pedig a közélet fórumain is el tud iák majd mondani, amit gondolnak, ha otthon véleményük lehet, gondolkodhatnak — legapróbb koruktól. És persze, az iskolában sem „verik beléjük", hogy a „Milyen színű az inged?" — típusú kérdésekre kizárólag „kerek, egész" mondottal (Az én ingem fehér) válaszolhatnak. Mert a mi nyelvünkön igenis így hangzik a felelet: Fehér. Az „Akinek nem inge. kezdető szólás használatát pedig a fentiekhez hasonló nyelvi ügyekben kerülni kell. Kinek-kinek vállalni a folytonos nyelvi (ön) nevelő munkát — kötelesség. Sulyok Erzsébet A játszótéren mindenki őket nézi. Két, összetévesztésig egyforma kisfiú az ikerbabakocsiban. Hétéves forma kislány dajkálgatja őket, a nővérük. Az asszonyok mosolyognak, 6 kérdezgetik az anyukát: ugye sok dolog van velük? Az ikreket egyszerre etetni, itatni, sorban öltöztetni nem könynyű mulatság. — Az még hagyján, csak a lakás ne lenne olyan kicsi. Másfél szoba, főzőfülke, bizony szűkös ötünknek. Már két éve várjuk, sikerüljön a minőségi csere, legalább három szobára volna szükségünk. ElsőliSiséglik van — Gyakran két év alatt is, de négy-öt éven belül biztosan ki tudjuk elégíteni a nagycsaládosok kérését — mondják a lakáshivatalban. — A tavalyi, több mint kilencezer igénylőből 220-an voltak a nagycsaládosok. Kilencvenegyen tanácsi lakást igényeltek, hatvanegyen meg is kapták. A tanácsi értékesítésű szövetkezetiből 50, az OTP-lakásokból 5 jutott a három- és többgyerekeseknek. Minőségi cserével tavaly 64-en költöztek tanácsi, kilencen tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásba. Végiglapozzuk a nagycsaládosok névjegyzékét. Majláth Albertné három gyerekét egyedül nevelő takarítónő kétszobás tanácsi lakást kapott Felsővároson. Juhász József gépkocsikísérő feleségével és három gyerekkel költözött tavaly egy plusz' kettes szövetkezeti lakásba. Asósék — a férj segédmunkás, a feleség konyhalány — kislányukkal és két kisfiúkkal vették birtokukba a Felsőváros 312/B számú ház egyik lakását. Új film A púpos lovacska Színes, szinkronizált szovjet rajzfilm. Irta: Ivan Ivanov-Vano és A. Volkov. Fényképezte: M. Durjan. Tervezte: L. Milcsin. Rendezte: Ivan Ivanov-Vano. Pjort Jersov meséje elevenedik meg mától a szegedi mozikban, mely joggal számíthat a legfiatalabbak, de a felnőttek érdeklődésére is. A MOKÉP tájékoztatójából kiderül, hogy a tizennyolc esztendős meseköltő 1834ben írta Ostobácska Ivanuska tündérszép históriáját. A Szovjetunióban rendkívül népszerű, hétmillió példányban adták ki, de többször megjelent külföldön is. Ivan Ivanov-Vano már 1948-ban elkészítette filmváltozatát, amely akkor a szovjet rajzfilm történetének első, egész estét betöltő alkotása volt (miként a közelűiúltban nálunk a János vitéz): A púpos lovacskát tehát másodszor álmodja vászonra. Fölfedezhető benne minden, ami a gyermeki fantázia, igazságszeretet, szimpátia és antipátia fölkeltésének kelléke: a két idősebb testvér mohósága, a cár önzése, az ármánykodó lovászmester. a tengerek kényeskedő királylánya, az elveszett és megtalált. gyémántgyűrű, tűzmadarak „napszédítő tollakkal", mindmind a gonosz és a jó küzdelmeiben hordoznak erkölcstartalmakat Mesék amennyivel a valóságos történetek fölött járnak, úgy szárnyal a rajzfilm fantáziája az élőszereplős filmek fölé. Ivanov-Vano élénk színekkel dúsított, jellegzetesen orosz figurákat kirajzoló kockái éggúgy az igazság győzelmét,' az álhatatos parasztfiú lelményét és diadalát vetítik a nézó elé, ahogyan ez szokott volt lenni a mesékben. Jó szórakozást kínál. N. I. — Azelőtt csak szobakonyhás lakásunk volt — kezdi a beszélgetést Ásós Ferencné. — A kislányunk, Éviké már iskolás, Attila négy, Ferike hároméves. Könnyű elképzelni: milyen nehezen tudtuk megszervezni az életünket A fiúk, akárcsak a többi hasonló korú gyerek, elevenek, zajosak, örökké játszani akarnak. A kislánynak viszont csendre, nyugalomra volt szüksége, hogy tanulhasson. Fürdetéshez a második sarokról hordtuk a vizet, étkezésnél mindent bevittünk a szobába, a konyhában öten nem fértünk el. Gyakran ingerültek, fáradtak voltunk, hol egyik, hol másik gyerekre kellett rászólni: „Ezt ne tedd. ahhoz ne nyúlj, maradj csendben!" Amikor beadtuk a cserekérelmünket, nem is reméltük, hogy ilyen hamar, alig két év alatt megkapjuk a lakást. Jlkár egy ötös találat Körbevezet, megmutatja az új otthont. Kettő plusz egyes szövetkezeti, szépen elférnek, egyik szobában a férj és a feleség, másikban a kislány, a harmadik szoba a fiúké. A berendezés nem fényűző, de kedves, barátságos, a kézimunkák, a virágok, a színes takarók mind arról árulkodnak: Asósék szeretik az otthonukat. Ami a kényelemhez legfontosabb, a tévé, a hűtő- és a mosógép, a centrifuga már megvan. — Tavaly ősszel költöztünk be. szeptemberben tudtuk meg, huszonharmadikok vagyunk a névsorban. Egy ismerős szólt, ő látta nevünket a jegyzékben. Azonnal elrohantunk, hogy saját szemünkkel is meggyőződjünk róla. Hogy mit éreztünk, azt aligha tudnám szavakkal elmondani. — Mintha ötösünk lett volna a lottón! — veszi át a szót a férj. — A feleségem azóta sokkal nyugodtabb, többet nevet és legalább öt kilót hízott. Nem csoda, a nagyobb lakással az életünk is megváltozott. Nincs kapkodás és idegeskedés, „családi menetrend" szerint megy nálunk minden. Korán kelünk, én hatra, a feleségem fél hétre jár dolgozni. Mielőtt elindulnánk, együtt reggelizünk. A feleségem fél hat előtt 5 perccel már a buszmegállóban van a fiúkkal, a ruhagyári óvodába viszi őket. Délután én megyek értük, mert fél kettőkor végzek. Hazaérve átöltöztetem a srácokat: irány a játszótér. Én addig bevásárolok, takarítok, mire a feleségem négy órakor megérkezik, az itthoni tennivalók nagy részével végzek. Délutánonként segítek Évikének a tanulásban, szeretném, ha a gyerekeknek könnyebb lenne majd, mint nekünk volt. Szüleiktől tanulták Asósék szülei zenészek voltak, egyik családban nyolc, a másikban négy gyerek. Apjuktól, anyjuktól tanulták, hogy mindenkinek tenni kell valamit a családért. — Édesapám olykor félretett magának egy kis pénzt, jó lesz a születés- és névnapi ajándékokra, gondolta. Aztán amikor elment édesanyárrtmal vásárolni a piacra, látva, hogy a leggondosabb beosztás mellett is alig jut a legfontosabbakra, mindig elővette megtakarított vagyonát. Az ajándékra szánt pénzből lett tojás, zöldségféle és gyümölcs, jobban a legszebb játéknak sem örültünk volna. Ásósné mosolyogva hallgatja férjét, nem állja meg, hogy közbe ne szóljon: most ő is így csinálja. Ha nem így tennének, aligha tudnának a szerény jövedelemből kijönni. Takarékosságukat, családjuk Iránti odaadásukat dicséri a szén lakás, a példásan öltöztetett és gondozott három gyerek. Igaz, sok mindenről lemondtak. Tíz éve házasok, de csak egyszer, a tavalyi nagy boldogság örömére mentek el szórakozni, a Hungáriába. Addig az asszony nővére vigyázott a gyerekekre. Moziba nem jutunk el. üdülni még soha nem voltak. Szórakozásuk, hogy hétvégeken vendégül látják a testvéreket, rokonokat, vagy éppen ők mennek el hozzájuk. Jókedvűek, barátságosak, 6 a rövid látogatás után iskönynyű észrevenni: boldog emberek. Asósék hét. általánost végeztek el, most, hogy már nagyobbacskák a gyerekek, s nagyapa is van a közelben, tervezik: elvégzik a nyolcadik osztályt is. Évikének, Attilának és a kis Ferinek már könnyebb dolga lesz. Ladányi Zsuzsa Hangverseny Turcsányl Tibor gordonkaművész hangversenyét rendezik meg a Zeneművészeti Főiskola kistermében ma, csütörtökön este 7 órakor. Turcsányi Tibor 1975ben kapott művészdiplomát, Mező László volt a tanára, egy évig pedig N. Gutman (Szovjetunió). Megnyerte a Zeneakadémia 100 éves jubileumi versenyét és nagydíját. Tavaly diplomát kapott a lipcsei Bach-verseny döntőjében. Jelenleg a filharmónia ösztöndíjasa. Csütörtöki, szegedi műsora D. Gabrielli-, Boccherini-, Beethoven-, Schubert- és Sztravinszkij-művekből áll. Zongorán közreműködik Wagner Rita. <