Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

12 Vasárnap. 1977. május 22. Felh aSattf felhők fölött flz égboltot vigyázzák — Lokátorosok között Tisztaság, rend, fák és vi­rágok. Takaros épületek. Itt, ebben a békés, kellemes kör­nyezetben állomásozik a ha­za: légvédelem lokátoros­al egysége. — Élen járó alegység az itteni — mondja Horváth Ferenc alezredes. — A rend­kívül szigorú követelmények­nek példásan tesznek eleget. De mik a követelmények lokátoroséknál? Erről Czék­mán István százados ad tá­jékoztatót, bemutatva alegy­ségét. Szól a magas fokú technikai fölszereltségükről, a bonyolult, okos berendezé­sekről. A szovjet lokátorok „szemei" az égboltot, a lég­teret vigyázzák. Éjjel és nap­pal tudnak arról, hogy mi­lyen a mozgás a levegőben, néhány száz méterre a föld­től, a felhők alatt, sok ezer méter magasan, a felhők fö­lött. Békében — és ennek ol­talmazásáért szolgálatuk, fo­galmaz így a százados — ter­mészetesen a polgári légi­forgalom gépeiről is tudnak. A lokátorok regisztrálják a mezőgazdasági repülők, a vi­torlázó gépek mozgását. Sőt, jelzik a vonuló madárcsapa­tot is. — A mi alegységünk — közli a százados — a honi légvédelem része. A honi lég­védelem pedig a Varsói Szerződés tagállamai légvé­delmi rendszeréhez tartozik. Aztán ő, meg Taró József százados, és mások — hiva­tásosak és sorkatonák — a felelősségükről beszélnek. Ez újra és újra visszatér, mert a szolgálat nemcsak nagy technikai hozzáértést, de szüntelen pontosságot köve­tel. Mi történik a levegőben; 1artják-e útvonalukat a gé­pek; a rendnek meafelelő-e a közlekedés a légtérben? — ezt figyelik. Ka például egy határmenti téesz földjét mű­t.rágyázza a mezőgazdasági repülő, s netán túl közel ér a határhoz, mert. elvesztette tájékozódási képességét, se­gítenek a lokátorosok. Az alegység szüntelen harckészültségben van. S hogy mi is történne egy eset­leges ellenséges szándéKá behatolásnál? — ezt is érzé­keltették. Szakmai, katonai szóhasználat nélkül, pusztán lényegre utalóan igy össze­gezhetjük a bemutatót, a gyorsan pergő eseményeket. A lokátorok jeleznek. Mór föl is derítették a behatolt ellenséges bombázókat. Tud­ják magasságukat, haladási irányukat. Már jeleztek is a honi vadászrepülőknek. a rakétákkal fölszerelt földi légelhárításnak. Vadászrepü­lőinkkel is közvetlen a rá­dióösszeköttetés. Irányítják őket. hogy a leggyorsabban és a legjobb körülmények között küzdjek le az ellen­séget.. Ujabb és újabb infor­mációs mondatok. (Közben váratlanul telefo­nálnak a távoli gyógyinté­zetből. Súlyos műtéthez vér kell. Négyen, pihenőben le­vők, azonnal indulnak az al­egység gépkocsiján. Ez nem tartozik a gyakorlathoz, de az alegység életéhez igen, mert tagjaik közül sokan vér­adók.) — Az ellenséges bombá­zók — a negyedik — mene­külni próbál. Magassága 12 ezer méter. Saját vadász emelkedjen még ezer mé­tert — tájékoztatják a mi pi­lótánkat. A lokátorok képernyőjén villódzó, piros pontok. Gyor­san rögzített és továbbított adatok. Múló percek. Azt is jelzik és jegyzik, hogy a sa­önjaro lokátor ját vadászgép megsemmisí­tette az ellenséges bombázót. A rakétás légvédelem is jól végezte harci föladatát. Nem­sokára véget ér a légi csata. Bár tudjuk, csak bemutató volt, mégis olyan jó, hogy a háború föltételezése sem za­varja a csöndet, nyugalmat. A bemutató végrehajtásá­ban a lokátorosoktól részt vett Kiss László törzsőrmes­ter, hivatásos katona. Az Orion Gyárban dolgozott, onnan vonult be, majd ma­radt a néphadseregben. Két gyermeke van, Edit és Laci. — Minden rendben történt — jegyezzük meg. Erre azt feleli: ennek igy kell lennie. De azért vagyunk itt, azt akarjuk, hogy a valóságban ne csináljuk végig, amit mu­tattunk. Kiss Ferenc a bemutatón az adatokat továbbította. Középiskolát végzett. Tény­leges idejét tölti, kiváló ka­tona. Szegedről vonult be, a MÁV-nál dolgozott. „A szol­gálat — állapítja meg — tel­jes figyelmet kíván, nagy a feladat." ö is jól érzi ma­gát. Dicséri az ellátást, mert például az ebédnél két me­nüből választhatnak. Hobbi­ja? Szeret autózni. Ha több időre eltávozást kap. beül édesapia, a szalámigyári dol­gozó Wartburgjába, és uta­zik egyet. Az adatokat — a bemuta­tón — Balla Ferenc rögzí­tette. A Szegedi Postaigazga­tóságtól — ahol műszaki el­lenőr volt — vonult be. Sze­gedi fiú. — Nincs okom panaszra — feleli a kérdésre. — Kö­rülménycink jók. Szakmailag is sokat tanulunk. Alegysé­günkre, minden katonájára, sokat bíztak. Terve? Ha leszerel, tovább akar tanulni. A harcálláspontot — a gyakorlatkor — Martonosi János tizedes, kiváló katona, a MÁV szegedi lakatosa és Kendrusz József honvéd biz­tosította a légvédelmi auto­mata géppuskával. (Szovjet fegyver. Kezelői tudják és mondják, hogy ezekkel a lég­elhárítókkal a vietnami ha­zafiak sok támadó amerikai repülőgépet lőttek le.) Mar­tonosi János családos ember. Felesége a Szegedi Ruha­gyárban dolgozik, most gyermekgondozási segélyen van. Szorongó érzésekkel jött katonának, mert — érthető­en — foglalkoztatta, hogy anyagilag mi lesz a család­dal, míg tényleges idejét töl­ti. Gondoskodnak családjá­ról, róla. S hogy nyugodt, ki­egyensúlyozott ember, szol­gálatát példásan ellátja, ezt az is bizonyítja: kiváló kato­na, már tizedesi rendfoko­zatot ért el. Jókedvű ő is, mint valamennyien az alegy­ségben. — Hogy telik az élet itt? Szolgálat, pihenés, szórako­zás, művelődés váltogatja egymást. Jól együtt vagyunk az alegységben. Ha a fiam felnő, és katonának kell mennie, azt kívánom, hogy ő is ide vonuljon be, és békében szolgáljon. A pihenőben levő lokáto­rosok szép klubszobában, tartalmas programokkal tölt­hetik az időt. Úttörőbe t, KISZ-istákat is vendégül látnak, ók mennek hozzájuk, előadást tartanak honvédel­mi órákon, közreműködnek az MHS rádiósklubjában stb. A KISZ-szervezet kiváló cí­met viselhet, akárcsak a klubjuk. ,.. Most este tévét néznek a klubszobában a pihenőben levők. Ha lekerül róluk a katonaruha — itt is, mint általában a néphadseregben — pizsamát vesznek föl, úgy bújnak ágyba. A szolgálatban levők vi­gyázzák a levegő óceánját. Csendes az égbolt... Morvay Sándor B2 Lakásépítések Gyorsjelentés az építőipar munkájáról Az építőipar kivitelező szervezeteinek dolgozói — az ÉVM gyorsjelentése szerint — az év első négy hónapjában 10 száza­lékkal több építési munkát végeztek, mint a múlt év azonos időszakában. A múlt évinél nagyobb ütemben dolgoztak a la­kásépítők. Az év első négy hónapjában 6666 új otthont adtak át, 235-tel többet, mint a múlt év azonos időszakában. Első­sorban az ÉVM-vállalatok dolgozói gyor­sították a munkát, összesen 15 vállalat adott át több lakást, mint. egy évvel ez­előtt. A tanácsi vállalatok, az építőipari szövetkezetek és a termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásai viszont a számítottnál kevesebb lakást adtak át. Az építőanyag-ipar szerényebben, 3,8 százalékkal bővítette termelését az év el­ső 4 hónapjában. Kedvező, hogy a tavaszi építési szezon idejére mintegy 40 millió téglával, 300 ezer köbméter kaviccsal, 450 ezer négyzetméter ?zbeszt-("»ment h'dlám­iemeZzel, csaknem 60 000 tonna ceménttel, 28 000 tonna betonnal és 60 000 méter fe­szített födémgerendával többet szállítottak az építőknek, mint egy évvel ezelőtt. rr és pártmunkás Bille Györgynével, az új­szegedi szövőgyár kikészítő üzemének vezetőjével má­sodszorra találkoztam mun­kahelyén. Először a szövő­gyár pártvégrehajtó bízott-1 ságának ülésén, amelyen őt számoltatták be a gazdasági eredményekről. Jelentése annak is átfogó képet adott a kikészítőről, aki ott nem ismerős, nem ott dolgozik. Nemcsak saját gyára, ha­nem a Kenderfonó és Szö­vőipari Vállalat más gyár­egységének termékei is eb­ben az üzemben kapnak utolsó „simítást": festést, impregnálást, szárítást. A végtermékek itt kapják meg a szemmel is érzékelhető minőséget, és kifutásuk a hazai és a világpiacra is itt gyorsul fal, vagy akadhat el. Ajtaja nyitva Ez hát Bille Györgyné bi­rodalma és még egy kivarr! üzemrész is, összesen mint­egy 140 dolgozóval. Ha min­den egyes munkatársát a gépeknél nem is, a kollek tíva odaadó munkáját jól lát­tatta az üzemvezető, amikor — beszámolójában — kiállt értük, munkájukat könnyítő intézkedéseket, egyenlő mun­káért egyenlő bért sürgetve Azt is. érzékeltette, hogy a hozzátartozó műszakiakkal közvetlen, egymást megértő a kapcsolata, de a beszélt nyelv mindig csicsergő. Kis lazítások, beugró technoló­giai hibák nagy számonké­réseket vonnak maguk után. Azt elhallgatta, hogy a há­rom műszakos üzembe este, otthonról is be-beszalad, hogy nincs-e valami problé­ma, nem kell-e a segítsége. Hogy hozzá, az üzemből át­hallatszó zajban fürdő iro­dába bárki bemehet, bár­milyen gondjával és nem jön ki segítés, megértés nélkül —, azt is tudják Bille Györgynéről. Huszonegy éve dolgozik itt és 13 esztentieje üzemve­zető. Ebben a beosztásban egyedüli nő a KSZV-nél. An­nak idején vegyészként vég­zett a JATE Természettudo­mányi Karán, s a gyárban rögtön diszpécserként kezd­te. Közben textilvegyész szakmérnöki diplomát szer­hatnak. Hozzátette azonban saját vagy mások példájá­oól, vagy inkább megérzés­ből, hogy vezető poszton a nőktől mindig újabb és újabb bizonyítást, rátermett­séget várnak, míg a férfiak, ha egyszer odakerültek, úgy hisszük, hogy oda is szület­tek. Hogy valamiben is hát­rányt szenvedne ugyanilyen beosztású férfikollegáival 6zemben, arra sem példát, sem összehasonlítást nem tudott említeni. Sőt: Biliéné az újszegedi szövőgyár part­végrehajtó bizottságának tag­ja, a szegedi kenderfonó­gyárban instruktor. Mint pártpropagandista pedig most kapta meg ezért a munká­jáért a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt. Jelesekkel vizsgázik Odesszaban Magyar küldöttség a hajöúton A fekete-tenger-parti Odesz­szában. Szeged szovjet test­vérvárosába érkeztek a tíz szocialista ország szovjet ba­ráti társaságainak aktivistái­ból álló küldöttségek — köz­tük az MSZBT 25 fős cso­portja —. amelyek a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­ge szervezésében május 20. és június 5. között barátság hajóutat tesznek a Dunán. A barátságtúrát a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteleté­re szervezték. A bolgár, csehszlovák, ku­bai, lengyel, magyar, mon­gol, német, román, szovjet és vietnami vendégek kétna­pos odesszai tartózkodásuk során a város történelmi em­lékeivel ismerkednek. Talál­koznak a helyi baráti társa­ság aktivistáival, üzemekbe, építkezésekre, kikötőkbe, mú­zeumokba, tudományos- és gyógyintézetekbe látogatnak el. a tengerészklubban pedig internacionalista esten vesz­nek részt. (MTI) zett a műegyetemen, egy má­sodikat az első mellé. Ami­kor most beszélgettem vele, azon tűnődtem: azért olyan határozott, energikus, célra­törő és megértő-e, mert egyetlen sikere, eredménye sem hullott az ölébe? Min­denért nagyon meg kellett dolgoznia. Vagy van mö­götte más is, egész életre szóló intelem, amely ha nem is feszessé, de nagyon fe­gyelmezetté teszi az életét? Családias légkör — Otthon én is feleség és anya vagyok, mint minden asszony, olyan örömökkel és gondokkal, amelyek min­den családban megvannak — mondta. — A munkában viszont, legyen az bármi és bármilyen természetű, amit az emberre bíznak, rend­szerető és következetes szok­tam lenni, mert az kapcsoló­dik mások boldogulásához is. Pontosan úgy. mint a csa­ládban. Biliéné korán és jól meg­alapozta vezetői készségét, tekintélyét. Országos pályá­zaton kétszer lett Kiváló Ifjú Mérnök, ugyanennyiszer a könnyűipar és kétszer a Szakma Kiváló Dolgozója. A nem teljes felsoroláshoz rögtön hozzátette: — A nekem szóló elisme­résekben ott van üzemem minden dolgozójának a mun­kája, a kiegyensúlyozott, a jól termelő kollektíva helyt­állása, az a családias lég­kör, amelyet nem én alakí­tottam ki, hanem még Bakó László, a gyár főmérnöke, akitől addig megtanultam dolgozni, tanulni és vezetni. Én csak tovább ápoltam azt a hagyományt, tradíciót, amely összeköt a közös ügy érdekében dolgozót és veze­tőt. Beszélgetés közben több­ször is említette, hogy gaz­daság és politika, elméleti felkészültség és gyakorlat csak együtt, egy úton jár­Tulajdonképpen azért ke­; estem fel, hogy erről a mun­kájáról beszélgessünk. Meg­.epődött, mert természetes­nek tartja ezt a pártmunká­ját is, amelyet, ha nem is ebben a formában, de párt­tagsága kezdetétől folyama­tosan végez. Akkor még egyetemi hallgatóként, utá­na pedig a gyárban. — Minden egyes foglalko­zás jó szellemi torna vala­mennyiünk számára a nem­zetközi kérdések szeminári­umán, amelyet vezetek. Mar­xista—leninista esti egyete­met és marxista középisko­lát vegzett középszintű mű­szaki vezetők és alapszer­vezeti párttitkárok a szemi­nárium résztvevői. Túlzás nélkül mondom: öröm ve­lük együtt lenni. A tanul­takról, az aktivitásról pe­dig senki nem kap bizonyít­ványt. mégis mindannyian jelesek, és én is velük vizs­gázom. A beszélgetésben a vezetői tartalomhoz és stilushoz jó messziről érkeztünk, s ez még mindig nem a teljes portréja Bille Györgynének. Népszerűségére, optimizmu­sára, az élet minden rezdü­léséhez kötődésére azzal még nem kaptam választ, hogy minden dolgozó társa, két­kezi munkás és művezető, nála idősebbek és fiatalok a keresztnevén szólítják. Ju­ditka mindenkinek. Csak ha valamilyen elfoglaltság­ra hivatalosan felkérik, ak­kor szólítják elvtársnőnek. Vajon tudják róla a környe­zetében, hogy annak ide­jén, gyermekfővel túltette magát a halálon? A nyila­sok szinte a szeme láttára megölték apját, bátyját és úgy virradt rá a felszabadu­lás, hogy az ő torkát nagy sírások szorongatták. Akkor fogadta meg önmagának, hogy mindent megtesz az életért, amely csak győze­delmes lehet, boldog és el­pusztíthatatlan. Rájöttem végül, amit sej­tettem, hogy mitől olyan erő6 és magabiztos, és mi az az intelem, amely elkí­séri őt egé6z életre szólóan. Lődi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom