Délmagyarország, 1977. május (67. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-21 / 118. szám

Szomfcat. 1977. május 21. 7 Az S. kötet Előtérben a munkásművelődés A közelmúltban látott napvilágot a TIT Csongrád megyei Szervezetének V. Művelödéselméleti Nyári Egyetemén elhangzott előadásokból készült összeállítás, sorrendben az ötödik kötet. Lapozgatva ezt a majd félezer oldalas könyvet, válogatva a méltatás, olvasói kedvcsinálás sokféle módja közül, mindenekelőtt az elismerésnek kívánunk hangot adni: jó érzés tapasztalni a témakör felelősségteljes, széles ívű megközelítését. Bizonyosan összefügg ez azzal az örvendetesen sokszólamú előadói gárdával, amelynek egyik legfőbb jellemzője az elméleti szakemberek és a gvakorlati művelődés-politikusok együttműködése. Ennek alapján a hallgató-beszélgető-vitatkozó másik-fél, az előadói asztal túlfelén helyet foglalók, élet és tudomány közelből egyaránt betekintést nyertek a művelődéselmélet, konkrétan a munkásművelődés témakörébe, Éöngészve, meditálva a kötet tanulmányain, mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogv a munkásművelödés folyamatának össztársadalmi megvalósítása. irányított, gyorsított ütemű végrehajtása összehangolt cselekvést igényel közművelődésünk vezetőitől. S az is megmutatkozik. hogy mennyire fontos az előzetes ismeretgvűités, a megbízható tájékozottságra alapozó helyzetfelismerés, amely ma már jobbára megelőzi a cselekvést. Néhány évvel ezelőtt még gvakori volt. népművelőkkel beszélgetve a panasz: a művelődés. kulturálódás afféle harmadrangú tevékenység, nincs sok becsülete annak sem. aki végzi, de azt se hordlák tenvéren. aki tanulni akar. Ebből a kötetből — sok egvéb mellett —- az is k'derül, hogv felelős párt- és állami vezetőink maglikának valliák a közművelődési programot, s ennek érdekében végzett művelődéspolitikai elemző értékelő munkájuk példaadó. Mindez igaz lehet, mondhatják az örök kételkedők, de miképpen látják ezt a vállalati, üzemi vezetők, akik nélkül nincs munkásművelődés? Nos, a nevükben természetesen nem beszélhetünk. A tanqjmánykötet egyik konklúziója, hogy korszerű termelés és korszerű szakmai-társadalmi-közéleti műveltség egymástól elválaszthatatlanok, s ez a felismerés gazdasági kényszerítő tényező is. A nemzetközi és a hazai tapasztalatok és adatok eléggé egyértelműen bizonyítják, hogy a termelés műszaki-technológiai fejlődése és a foglalkoztatottak képzettségi színvonalának állandó növelése egymással erős kölcsönhatásban levő tényezők. Mint a kötet egyik tanulmányában olvasható, ez a megállapítás — mely egy tendenciára vonatkozik — nem új, noha még nem egészen ment át a köztudatba, s ebbe a késésbe jelentősen belejátszik a társadalom és a gazdasági élet műveltségigényének viszonylag késői •jelentkezése. Nyilvánvaló, hogy itt a műveltségigény vonatkozásában tömegekről van szó, dolgozó emberek száz- és százezreiről. Ám ugyanez a jelenség tartalmaz egy másik megközelítési lehetőséget is: o társadalmigazdasági kívánalmak magasabb igénye azért jelentkezhetett realitásként a 70-es évelt elején, mert akkorra érett be két és fél évtized termése. Alap-, közép- és felsőfokú képzésünk megfeszített szakmai és politikai oktatásunk eddigi mennyiségi felhalmozása mostanra váltott át, minőségi ugrás révén. Műveltség és erkölcs együttesen jellemzik az egyén magatartását, s mint ilyen tényezők, nagy jelentőségűek az osztály közösségi életének alakításában is. Társadalmunk vezető erejének, a magyar munkásosztálynak műveltsége megnyilvánul azokban a magatartási formákban is, amelyeket az osztály — s részben tudatos, részben önkéntelen módon, a példa erejénél fogva — az ennél szélesebb tömegek követnek. Az iskolai képzés, mint a munkaerkölcsre nevelés egyik fóruma, s ennek kapcsán az általános közművelődési eszközrendszer része, kívánatos lenne, hogy jobban közelítsen a munkaerkölccsel szembeni termelési elvárásokhoz, ezért ez a feladat új követelményeket támaszt az oktatásüggyel szemben is. Szorosan a művelődés-magatartás témához tartozik a szocialista brigádok nevelő, közösséget alkotó szerepe, amelynek jelentőségét, fontosságát nem kell külön méltatni, hiszen mindennapi közgondolkodásunk részét képezik értékeik. További fejlődésünk azonban igényli a közművelődés társadalmi méretű funkcióinak kibontakozását. hogy olyan légkörben működjenek, melyben a művelődés folyamatossága presszionál a szakmai-társadalmi ismeret megújítására. Talán ezek a gondolatok is jelzik, azt a témakört, mellyel a kötet egyik fontos tanulmánya foglalkozik: a művelődés és a magatartás kölcsönhatásának sokfelé ágazó kérdéskörét. Természetesen egy vaskos tanulmánykötet egészéről nem lehetséges képet adni néhány rövidke bekezdésben, különösen nem akkor, ha olyan rendkívülien fontos témakörről ad áttekintést, mint a munkásművelődés időszerű feladatai. Mégis betöltheti egy rövid méltatás hvatását, ha napjaink zuhogó könyváradatában segít eligazodni, tájékozódni. A TIT Szegedi Művelődéselméleti Nyári Egyeteme kiemelkedően fontos témát választott, amikor vállalkozott a munkásosztály műveltsége témakörének elemzésére. Mindazok a szakemberek, akik e területtel akar csak közvetetten is foglalkoznak, a gondolatok és megközelítésmódok valóságos kincsesbányájára bukkannak, a tanulmánykötetet lapozva. Dr. Tráser László y&imölcsről iskolások a Fészekben Szegedi fiatalok muzsikáltak a minap délelőtt a budapesti Fészek-klub nagytermében. Szegedről autóbuszszal érkeztek a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei a fővárosba, hogy bizonyságot tegyenek zenekultúrájukról. S sorok írójának, a Délxnagyarország egykori zenekritikusának hogyne dobbanna meg a szive, amikor arról értesül, hogy a szegedi zeneiskolának közel 1200 növendéke van! Hiszen a zenekritikus édesapja: Csányi Mátyás zeneszerző és karmester ifjúkorát Szegeden töltötte el, s részt vett a Tanácsköztársaság kulturális munkájában, új idők új dalaira oktatván a szegedi munkáskórusokat. Hát. igen... A kritikus édesapja erről álmodhatott majd hatvan évvel ezelőtt; erről a csaknem 1200 ifjú muzsikust számláló szegedi zeneiskoláról. S e sorok írója is szerény eszközeivel ezért a zenei fejlődésért dolgozott annak idején Szegeden egy évtizeden át. A növendékhangversenyt Laczó Zoltán, a Magyar Zeneművészek Szakszervezete Zenepedagógus Szakosztálya, a hangverseny rendezősége részéről néhány üdvözlő szóval nyitotta meg, majd Stanics Béla, a zeneiskola igazgatója ismertette röviden az iskola célkitűzéseit, és nyitó számként a vonószenekart vezényelte. Rameau táncszvitje nem tartozik a könynyed zeneszámok közé, bár franciás bájával a nagyrészt gyermekekből álló, mégis komoly és precíz zenekart áthevítette. A zenekar Stanics igazgató vezényletével még három számmal szerepelt: Marcello d-moll oboaversenyművét, Sugár rondójának zongqraszólóját fogták markáns keretbe; végül Decsényi szvitjével brillíroztak, a megjelent közönség kirobbanó tetszésnyilvánításától kísérve. A magánszámok: Szervánszki, Szokolay, Bogár, Balassa. Naudot, Debussy, Villa-Lobos mind egy-egy kiemelkedő zeneiskolai tehetség bemutatkozását segítették elő; így György Tibor kürt, Bajzák István klarinét, Czirok Mihály trombita, Medgyessi Edit zongora, Bodrogközi Eszter fuvola, Mátrai Júlia fagott és Sztrain István gitárművészetével aratott őszinte tetszést. Az oboaversenyművet Tóth Györgyi, Sugár rondójának zongoraszolóját Nádor Andrea játszotta rátermetten és finom zenei érzékkel. A hangverseny befejező száma Verdi Don Carlosának harmadik felvonásbeli kvartettje volt, amelynek előadói Laczi Júlia 3. o. növendéken kívül Meszlényi Erzsébet, dr. Gazsó Tibor és dr. Pusztai István végzős növendékek voltak. Előadásmódjuk, nagy vivőerejű, kulturált énekhangjuk és simulékony illeszkedőkeszségük révén bármelyik ifjú operaegyüttesünkkel felvehetik a versenyt. Zongorakísérőjük Szél Mária volt. Mindent egybevetve ez a növendékhangverseny őszinte, örömteli élményt jelentett a zenekedvelő ifjúságért lelkesedő hallgatóságnak, és a lelkes muzsikusegyüttesnek egyaránt. Csányi Piroska 9

Szakácskönyvek dicsé• rik, sok jót mondanak róla, egyszer-kétszer látni is csomóba kötött sípokat a zöldségespultokon, de talán egyetlen panaszkönyvbe se írják be, ha nincsen. Sok időnek kell még eltelnie, amíg nálunk népélelmezési cikk lesz belőle — ha lesz egyáltalán. Külföld mindenesetre többre becsüli, mint a paprikás szalonnát, két kézzel nyúl tehát érte. Elsősorban azért termelik, ahol termelik, hogy külföldre vihessük. Ahol még termelik. Jól emlékszem, azért jött el annak idején Veres Péter Öttömösre, engedve a szíves és többszöri hívogatásnak, hogy a spárgát is léthassa, meg azokat is, akik vele bánnak. Hírből hallotta csak, látni is akarta, és megtudni mindent, amit csak tudni lehet. Ajnározva írogattuk mi is minden évben, hogy szedik a spárgát Öttömösön vagy Ásotthalmon. Most azt kell leírnunk, hogy jövőre se itt, se ott nem akarnak bajlódni vele. Ezt is azért írtuk le, hátha sikerülne a végső I döntés előtt fordítani rajta. Miért akarják abbahagyni a két szövetkezetben? Az első osztályú ára kilónként 35,20, a másodiké 31,20 — még az »úgynevezett fejtörmelékért is 14,50 vagy 11,50-et, a másfajta törmelékért és „cérnáért" 3,80-at fizetnek kilónként. Az ár tehát nem lehet gond, Öttömösön azt hallottam, tavaly 6—10 ezer forint között kereshetett májusban, aki vállalta. Nagy pénz, tagadhatatlanul nagy, de tegyük hozzá, megdolgoztak érte. A spárgát hajnalban és alkonyatkor kell szedni, kézzel előkaparni a bakhátak alól, de munkával telik el az az idő is, ami hajnal és alkonyat közé esik. Átlagban 12 órát dolgoznak, hajlongva, térden csúszva, földet kapargatva, vasárnap is, hétköznap is. Bérfeszültség támadt a szövetkezetben, idén másképpen próbálkoztak: 14 forintos órabért ígértek, de rájöttek, órabérben nem lehet spárgát művelni. Nem az a valami, amit kifizetnek érte, hanem az, ami benne marad a földben. Mert amit ma szedni lehet, az nem maradhat holnapra. Mielőtt nagyon ráfizetett volna a szövetkezet, vissza kellett állnia a részesmüvelésre. Beszélgetés közben az elnök nem vallja be, mennyi kár keletkezett ebből a „kísérletből". Tavaly 50 ezer forintot hozott hektáronként, többet, mint a szőlő. A munkabér elvitte ugyan 40 százalékát, de A spárga maradt igy is a szövetkezetnek is. Jövőre nem csinálják. Ásotthalom tavalyelőtti számokkal szolgál: 14 hektárról közel egymillió forintos árbevétel került a számadásokba. Tavaly elszámolták magukat, egy részét nem szedte föl, aki elvállalta, és napok alatt „elszaladt" a spárga. Alkalmi munkaerőt toboroztak hirtelen, de rájöttek, ez így nem megy. A spárgát szeretni kell — ezt mondják. Idén olyan szerződést ajánlottak a tagoknak, aminek valóban két oldala van. Azt is belefoglalták, ha valaki nem gondozza tisztességesen, a kárt köteles megfizetni. Nem is kellett a szerződés senkinek. Az elnök szavai: nagy erőszakoskodások árán 4—5 soronként tudtuk kiadni, de 60 sor így is megmaradt. Erre külön munkacsapatot szerveztünk. Az agronómia határozott véleménye: ősszel ki kell szántani. Itt most olyan gazdasági számvetésnek kellene következnie, amit magam sem értek tövéről hegyére, ezért nem is kísérletezem vele. A lényege talán az, hogy nem sajnálja saját tagjaitól a több pénzt a szövetkezet, sőt szívesen adná, ha másképpen nem megy, de nem teheti. Az úgynevezett sávos jövedelemadó szerint, ha többet fizet, annyival lesz nagyobb a többletbér adója, hogy azt már nem tudja elviselni. Egyszerűsítsünk, ahogy lehet. Szükségünk lenne a spárgára, mert jó valutát hoz. Eladhatatlan spárga nincsen, a garantált ára is 30— 25—20 és 12 forint, a napi ár ennél lényegesen jobb. Megérné a tagoknak, megérné a szövetkezetnek, mégis fölszántják. Öttömösön 21 (négyet már fölszántottak), Asotthalmon 14 hektárt. Ha mindent meg akarunk érteni, természetesen jobban körül kell néznünk. Most kezdik érezni ezeken a területeken is a munkaerőhiányt, kénytelen tehát úgy szervezni a két szomszédos szövetkezet, hogy legyen embere a zöldségkertészetnek is, amikor paprikát kell palántázni vagy paradicsomot. Ez is májusi munka, ezt sem lehet későbbre 'halasztani. Szükségünk van fűszerpaprikára, fehér paprikára, paradicsompaprikára és a paradicsomra is, a hazai ellátás szempontjából is. azt sem mondhatjuk, ezt hagyjuk. De a legnagyobb bökkenő, hogy azt az állandó lekötöttséget egyre kevesebben vállalják, amit a spárgatermesztés jelent. Mi lehet a megoldás? Az egyik magától kínálkozik. Egyre többen húznak bakhátakat kertjeikben, és spárgát termelnek alatta. Öttömösön azt hallottuk, legalább annyi ad át már a háztáji a fölvásárlóknak, mint amennyi a közösből származik. örvendetes a hír azért is, mert így is marad piacravalónk, meg azért is, mert alkalmanként az egész család besegít munkaerejével — de valljuk be, ez csak félmegoldás. Annyiszor hallottunk kemény igyekezetről, amellyel egy-egy üzem igyekszik visszaszorítani gazdaságtalan termékeinek gyártását, és tudjuk, milyen nehézségekbe ütközik az átállás. Itt a kimondottan gazdaságos termelés fönntartására kellene erőfeszítéseket tenni. A két szövetkezet vezetője azt mondja, önmaguk nem képesek rá. Fölfelé ajánljuk a témát. Hozzáértő emberek hátha tudnak tanácsot adni az üzemen belüli lehetőségek föltárására, vagy megkeresik a kívülről jövő ösztönzés lehetőségeit. Ha ez a két község több valutát tud termelni, mindenképpen jól járunk vele. Az öttömöslek gondoltak a zöld spárgára is, azt talán könnyebb termelni, de piacát nem ismerik. Horváth Dezső Tudoraányos minősítések A Magyar Tudomány, az MTA Értesítője most megjelent májusi számában közzétette a Tudományos Minősítő ' Bizottság februárban nyilvánosságra hozott döntéseit. Ez alapján a Szegeden élő és dolgozó tudósok közül a Tudományos Minősítő Bizottság Bartók Mihályt Diolok, oxa-cikloalkánok és 1.3-dioxa-cikloalkánok átalakulása fémkatalizátorokon című disszertációja alapján a kémiai tudományok doktorává nyilvánította. A bizottság Koltai Mátyást Az insulin anaphvlactoid gyulladást okozó hatásának elemzése című di«zszertációja alapján az orvostudományok kandidátusává; Koncz Jánost A pedagógus hivatás vizsgálata a fejlett szocialista társadalom építése követelményeinek szemszögéből című disszertációja alapján a neveléstudományok kandidátusává; Penke Botondot Biológiailag aktív peptidfragmensek szintézise gyors módszerekkel című disszertációja alapján a kémiai tudományok kandidátusává; Sipka Sándort Száz év (1850—1950) magyar irodalomtörténeti tankönyvei című disszertációja alapján a neveléstudományok kandidátusává; Tóth Árpádot A kivételes hatalom nevezetes problémái a dualizmus idején című disszertációja alapján az állam- és jogtudományok kandidátusává; Tóth Lászlót A jövő tudómén va módszereinek alkalmazása az élelmiszer-termelés vizsgálatában című diszszertáció.ia alánján a közpazdaságtudománvok kandidátusává nyilvánította. A Korányi társaság vándorgyűlése Átadták a Korányi-emlékérmet dr. Kulka Frigyesnek A Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság kétévenként szokásos vándorgyűlése pénteken Szolnokon, a Ságvári Endre megyei művelődési központban kezdte meg kétnapos munkáját. A sebész, a laboratóriumi és a traumatológiai társaság, illetve az általános orvosok tudományos egyesületével karöltve rendezett tanácskozáson az NDK, az NSZK, Csehszlovákia és Jugoszlávia szakorvosainak jeles képviselői is részt vesznek. A vándorgyűlés fő témája a hirtelen bekövetkezett heveny mellkasi betegségek, tünetek sebészi és konzervatív ellátása, a sürgősségi beavatkozás, az erre vonatkozó újabb tudományos és gyakorlati eredmények ismertetése. A vándorgyűlés plenáris ülését, amelyen részt vett Andrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első titkára is. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes nyitotta meg. Méltatta korunk tüdőgyógyászatának fejlettségét, majd arra mutatott rá. hogy hazánkban az egykori, népbetegséget — a TBC-t — visszaszorították. A plenáris ülésen a Korányi Frigyes TBC és Tüdőgyógyász Társaság tiszteletbeli tagjává választották dr. Enno Freerksen profeszszort, a kiéli egyetem kísér, leti orvostudomány tanszékének vezetőjét, a borstell TBfc és experimentális orvosi kutatóintézet igazgatóját. A Korányi-emlékérmet az elmúlt évben végzett kimagasló szakmai és társadalmi tevékenységéért dr, Kulka Frigyes orvosprofeszszor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektorhelyetlese kapta meg, aki nagy érdemeket szerzett a délmagyarországi mellkassebészeti centrum megteremtésében, a terület TBC és tüdőbetegségek elleni küzdelmében. A plenáris ülés után három szekcióban folytatódott a vándorgyűlés. A vándorgyűlés alkalmával a Német Demokratikus Köztársaság és a Magyar Népköztársaság mellkassebészei — a két állam közötti egészségügyi egyezmény alapján — együttműködési szerződést kötöttek, (MTI)