Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

\ 37 Szerda, 1977. április 6: Az olvasók leveleiből postaláda Egyik olvasónk kérdez, s van. aki a kérdés ismerete nélkül válaszol rá, vagy vitázik vele. Egy másik levélbői olyan kérés olvasható ki, amelyet egy harmadikban „látatlanban" cátol írója. Ezekből az egymásnak felelgető levelekből kerekedett ki a mai válogatás, a lehetőségekhez képest kiegészítve azokkal az Ismeretekkel, szempontokkal, amelyekkel más irások anyaggyűjtése közben a szakemberek ismertették meg a levelekhez kommentárt fűzft újságírót, Vélemények a sugárútról Nagymihály Zoltán leveléből idézzük elöljáróban: „A korszerűsített Kossuth. Lajos sugárúton a villamosmegállók járdaszigetein nem védi korlát a várakozó utasokat". A száguldó járművek balesetveszélyes helyzetet teremtenek, noha a KRESZ valóban előírja a fokozott óvatosságot a járdasziget és a járda közti úttesten. De nem biztos ám, hogy -a korlát védelmét a gyalogosok tisztelnék is: hiszen épp a sugárúton lehet a legtöbb szabálytalan, zebrát kerülő, járdaszigetről óvatlanul lelépő gyalogost látni. (Amikor az Anna-kútnál volt lánckorlát, átléptek azon is.) Hogy azonban a járdasziget felőli úttesten és közvetlenül a7- útkereszteződések előtt tilos várakozniuk a gépjárműveknek, abban igaza van Nagymihály Zoltánnak. Akkor is tilos, ha tábla nem figyelmeztet a tilalomra. De ha a sorozatos szabálytalanságokat másképp nem lehet megelőzni, bizony nem árt a kritikus helyeken egy-egy tilalmi tábla. Mint például a vasbolt előtt, az Anna-kútnál. Horváth István újszegedi levélírónk épp ezt a tiltó táblát tartja feleslegesnek, pedig bizonyára látta olvasónk is: olykor 4—5 autó is vét a szabállyal és táblával is megteremtett rend ellen. „Túlzott előzékenység volt telerakni az előkerteket színes padokkal a sugárúton: éjszakánként kényelmes hely azoknak, akik hangoskodni szeretnek" — írja Nagymihály Zoltán. Bizonyára ez is valóságos érv, de azért a nappali sétálásra, nézelődő nyugdijasokra tekintettel mégiscsak kellenek azok a padok. Padok, parkok, zászlók Mint ahogy Radnai Gyula, Sándor utcai levélírónk a 4-es villamos Vonala mentén kifejezetten hiányolja a padokat, illetve azt kérdi, a Lenin körút korszerűsítésével egyidőben vajon állítanak-e majd padokat a villamosmegállókhoz? A tervek ismeretében máris üzenhetjük a jó hírt: mint ahogy a sugárúton, a Lenin körúton is gondolnak majd a megpihenni vágyó sétálókra. (Side kívánkozna még névtelenül véleményt mondó egyik olvasónk levelének néhány részlete Is, az többek között, amely a felsővárosi lépcsőfeljárókra kiülő nézelődőket, beszélgetőket fricskázná. Hogy „falusi jellegűvé válik ezzel épülö-szépüló Felsővárosunk?" Nos, ízlés dolga. Mint ahogy a kerti törpés előkert, a tízemeletes elé öntevékenyen ültetett rózsatő és a névtelen levélírás is az.) , Ezen a héten egész kis vita kerekedett arról, jó-e, ha az új házak lakói a beköltözés után szépíteni akarják közvetlen környezetüket, addig is, míg a „hivatalos' parkosítok megérkeznek. A veteményeskertnek természetesen nem őrülnek az előkertek gondozói, de valamilyen ésszerű középutat mégiscsak kellene találni, hogy sem az önkéntes segítőknek, se a tervezett parkok építőinek ne szegjék kedvüket. És igazán kár lenne, ha szomszédai megjegyzései levélírói kedvét szegnék T. Imre tarjánl olvasónknak, észrevételeit, Javaslatalt továbbra is várjuk. Hiszen most is igazat kell adnunk levélírónknak: az új városrészek ünnepi díszeit hiányolja, a Belvárosban fellobogózott házak mintájára valóban elkelne több zászló Tarjánban, Felsővároson és Odesszában is. Röviden Olvasónknak, aki jelzőlámpa felszerelését sürgeti a Lenin körút és Dózsa utca kereszteződéséhez, aligha válaszolhatunk mást: mint bizonyára észrevette, az átépítés miatti útlezárás növelte meg a kereszteződés forgalmát. Az átmeneti nehézségeken, úgy véljük, türelemmel és óvatossággal, nem pedig közlekedési lámpával kell segíteni. Kiss Máté Marx téri levélírónk azt teszi szóvá, hogy a piacokon áruló kistermelők drágábban adják árujukat a megengedettnél. Nos, a piaci árellenőrök rendszeresen figyelemmel kísérik a termelői árakat is, az állítólagos drágítok ellen ennél hathatósabb, s „napra készebb" ellenőrzőhálózatot szervezni — indokolatlannak tűnik. A tanácsnál kapott felvilágosításnál többet, sajnos, mi sem üzenhetünk Zsótér József olvasónknak: azok ellen, akik megszegve a tanácsrendeletet, nem zárják b.e. galamjaikaf,, Vtlóban csak a feljelentés segít. Folytatandó, követendő Stílusosan persze inkább azt a címet kellene adnom Zombori István levelének, hogy Foly-ta-tan-dó Tor-TaTűra! „A telerajzolt aszfalt őrzi a két nap emlékét. És persze mi, a város lakói, a szívünkben. Az ötlet Pestről jött, de mintha csak Szegeden találták volna ki. Szinte percről percre nőtt az érdeklődés iránta, és pénteken délután már az egész Belváros odafigyelt. Közüggyé lett, mint ahogy a több ezer egyetemista és főiskolás léte is az. Ügy tűnik, ez a hangulatos és szellemes vetélkedő a a maga frisseségével, lendületével létrehozta azt, ami eddig csak a több száz éves egyetemi városok irigyelt tradíciója volt, az egész közösséget megmozgató, lelkes öszszefogást, az általános műveltség és a sport terén folytatott versengést. Ügy hiszszük, az egyetemi KISZszervezetnek érdemes lenne megfontolnia a vetélkedő rendszeressé tételét, minden évben március végén, amikor az egész város szine előtt mérhetné össze erejét, mondjuk a két egyetem hat kara, ezzel valóban igazi egyetemi tradícióvá fejlesztve a mostani versenyt. Köszönet a példamutatásért a medikusoknak. jól éreztük magunkat. Várjuk a folytatást." T. J. az újszegedi, Akácfa utcai kiskerttulajdonosok nevében fogalmazta levelét. „A Tisza magas vízállása miatt kertjeink víz alá kerültek. A helyzet reménytelennek látszott, úgy hittük, minden fa és vetemény kipusztul. Hogy nem következett be, az csak az I. kerületi hivatal azonnali intézkedésének és a vízmüvek Terhes brigádjának köszönhető. Ha lehet, kérjük, hozzák ezt mindenki tudomására." Hogyne lehetne. Március 21-én. hétfőn Volán-busszal utazott Tótkomlósra P. Jánosné hattyastelepi olvasónk. Ö leszállt, ám pénztárcája fent maradt — a busz ülése alá csúszva. Nem véletlen, igen: maradt. A Gyulára érkező autóbuszt takarító kalauz találta meg ugyanis . a „megsétiltatott" vagyonkát. Olvasónk szerencsére ugyanazzal a járattal tért vissza Szegedre. És taIán már felesleges is hozzátenni: visszakapott pénzével. Ezért mond köszönetet. Török Ilonka nagyon szépen ír, s ügyesen forgatja a tollat, ceruzát 13 kis társa is, akik nyílván a felnőttektől látott (vagy szüleik javasolta) aláírásgyűjtéssel bizonyítják: valóban őrülnek az ajándéknak. Üzenetük — a boríték címzése szerint is —• a „Komplett Ruházati Vállalat és más, illetékes vállalat dolgozóinak" szól. (Lém, már azt is tudják, mit jelent az illetékes szó! De tapasztaláson alapuló Ismereteik szerencsére kellemesek.) S a levél: „Mi, a tarjáni Építő utca környékén levő játszóterek használói nagyon szépen köszönjük a szíves, példamutató munkát, amellyel olyan szépen kicsinosították játszótereinket. Szeretettel gondolunk mindannyiukra." S itt következik a névsor, majd: „és még sok, írni nem tudó kispajtás." Nekik is mondd meg Ilonka, hogy vigyázzatok az ajándékra, s akkor biztosan jut belőle jövőre is. Válaszol az illetékes Múlt heti Postaládánkban tettük közzé Horváth István permetezővásárlással kapcsolatos panaszát. A Csongrád megyei AGROKER Vállalat oezátlyvezetője, Biczók Gyula Intézkedett: „a permetezők ára módosult, a panaszos reklamálására telefonon és személyesen is tájékoztattuk a boltot áz árváltozásról, ét kértük, hogy Horváth István számláját a jóváíró levélnek megfelelően módosítsák, a vevő jogos követelését sürgősen rendezzék," összeállította: Pálfy Katalin Kettős jubileum Az itt közölt kép ma éppen negyvenesztendős. 1937. április 6-án, a szegedi városi színházban Beethoven-díszhangversenyt rendeztek, az akkor 23 esztendős Fricsay Ferenc karnagy vendégfelléptével. Ezen ünnepi hangversenyen hangzott föl először Szegeden Beethoven legismertebb, IX. szimfóniája. A korabeli kritika a vidéki zenei élet nagy diadalának könyvelte el a szegedi zenei eseményt. Néhány sor Tóth Aladár kritikájából: „Az előadás kétségkívül elsősorban a filharmonikusok lelkes fiatal karnagyának, a kitűnő Fricsay Ferencnek érdeme, Ez a fiatal muzsikus megmutatta, hogy Szeged városában nem hiányoznak azok a nagy zenei energiák, melyek Beethoven leghatalmasabb remekének előadásához szükségesek ... Még a szólisták közül is kettő — a kitűnő Cholnoky Margit és Kertész Lajos — szegedi művész volt..." Ebben az évben ünnepeljük Beethoven halálának 150., és legismertebb müve, a IX. szimfónia szegedi premierjének 40. évfordulóját. Képünk a korabeli előadás közreműködőit ábrázolja: Alváry Lőrinczet, • Gyenge Annát, Fricsay Ferencet, Cholnoky Margitot, és a most 80 esztendős szegedi művészt. Kertész Lajost. Tanítványok A Kit mit tud? döntője, ez a monstre televíziós műsor a legmegrögzöttebb kétkedőket is meggyőzte: megéri az országos méretű előkészítés^ a sokakat megmozgató szervezés, az a jóformán össznépi „felhajtás", ami a tehetséges fiataloknak ezt a fórumát övezi. Megért, mert szunnyadó energiákat is felszabadít, rejtett képességeket is felszínre tud hozni: a széles nyilvánosság semmihez sem hasonlítható légkörében megméretik a tehetség, kinyilvánul a tettvágy; formálódhat a fellépő fiatalok személyisége, és a mi képünk — róluk. A Ki mit tud?-műsorok alapján — nem utolsósorban — plasztikus kép rajzolódik egész kulturális-közművelődési életünkről. A demokratizmusáról például sokat lehetne beszélni a mostani adássorozat kapcsán. Vagy a „divatjairól", pontosabban a mostanában virágzó ágairól-műfajalról, amelyeknek KI mit tud?-beli arányai — mint tükörben — pontosan mutatták „a nagv egészben" betöltött helyeiket. Nem lehet véletlen például a néptánc mennyiségileg ls szembetűnő jelenléte, és kiemelkedően magas alkotói-előadói színvonala. A verseny néptáncosainak szereplései mögött ott a „háttér": a folklórnak, a HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Kádár András és Kónya Magdolna Mária, Bánjak Baohlr Fayeal és Lantos Ilona Erzsébet, Zámtoó Mihály és Tarkó Katalin, Szamara Tamás József és Kovács Judit, dr. Altruayer László és dr. Gyenes Edit, Rózsa Béla de Szabó Erzaébet, Rácz Nándor és Beitkő Aranka, Búza József és Ahrahám Gyöngyi, Tihanyi Zoltán Béla és Pap Terézia, Gál István Mihály és Furák Katalin, Molnár Pál ée Kiss Marianna Erzsébet. Gazdagh Zoltán Nándor és Bán Gabriella Katalin, Magyar István és Szögi Ildikó, Szabé-Bozsó István és Németh Ágnes Ilona, Gáspár István és Kiss Márta Agn,es, Bodor István és Kovács Klára, Rózsa Gábor és Bús Anilkó házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Vörös László György és Tamás Mária Jolán, Strtfler József és Bálint Márta, Fehér János és Bakos Etelka Erzsébet, Varga Albert éa Palócz Julianna, Molnár Béla István és Miklós Anna. Farkas Géza és Tornatás Éva Mária, Nagy Sándor és Kulcsár Márta Rozália házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Peták László Viktornak és Dinnyéé Erzsébetnek Márta, Vas Józsefnök és Molnár Katalinnak Katalin, Gál Lászlónak és Slnkovlcs Ágnesnek Tímea, Vörös Iászlónak és Szekfű Katalinnak László, Czapár Péternek és Flllén Éva Rozáliának Arnold, NováJd Mihálynak és Petrtka Katalin Erzsébetnek Szilvia, Ambruzs Sándornak és Bolla Tlonának Zoltán Sándor, Schultz Andrásnak és Bénák Erzsébetnek Levente András, Bezsenyl Lászlónak és Fledler Rónának Balázs. Széesl Istvánnak és Bodor Máriának Brigitta, Kalmár Géza Istvánnak és Cseléd es Mária Magdolnának Piroska, Szűkíts Lászlónak és Olasz Anna Ildikónak Gábor, Földes! László Pálnak és Széesl Piroskának Attila, Török Lászlónak és Orlncaák Judit Editnek Csaba, Paluch Lászlónak és Bálint Rónának Tibor, Méri Péternek és CserkUti Erzsébet Gizellának Miklós Gergő, Gera Péter Jenőnek és Balázs Máriának Attila. Bagt Károly Imrének és RárzBalog Zsuzsannának özilvia. Kocsis Pálnak és Trtfusz Éva Juliaimának Hajnalka, Takács Józsefnek «* Molnár Anna Mariáé Családi események nafc Mariann. Erdélyi Gábornak és Deák Erzsébetnek Gábor, Baki Imrne Jánosnak és Kelemen Éva Gabriellának Imre. Bitó Ferencnek és Kiss Katalinnak Krisztián, SaJimidt Ferenc Jánosnak és Brezsán Piroskának Mónika, Horváth Istvánnak és Vágó Honának Zoltán, Pintér Zoltánnak és Paragi Ibolya Margitnak Zoltán István, Tóth Mátyásnak és Herold Katalinnak Gabriella, Kucsara Istvánnak és Puskás Gabriellának Gábor István, Duszka Mihálynak és Cbvalinga Jolánnak Márta, Mészáros György Mihálynak és Vörös Évának Éva, Dóczi Istvánnak és Sárkány Zsuzsannának Ildikó, Darvas Tibornak és Ferenczi Évának Krisztina Éva, dr. Gél Mihály Jánosnak és Guglava Mária Magdolnának Tamás Mihály, dr. Bartha Istvánnak és dr. Sári Máriának Eszter Mária, Suti Andrásnak és Póea Zsuzsanna-, nak Edina, Nyemczovszky Andrásnak és Sándor Erzsébetnek András, Slezák Gézának és Forgó Erzsébetnek Szilvia, Csonka Ferencnek és Szalai Máriának Róbert, Szekeres Árpádnak és Rozsnyói Erzsébetnek Tibor, Fekete Józsefnek és Lackó Rozáliának Csaba, Pál Józsefnek és Kis Annának Hajnalka, Tóth Lászlónak és Nagy Etelka Erzsébetnek Tímea, Atlgyal György Józsefnek ái Mayer Ágnesnek Gabriella Helga. Révész Mihály Gézának és Szomaházi Edit Klárának Dóra Edit. Tilli József Istvánnak és Perédl Ilona Máriának Zsolt József, Balla József Istvánnak és Frank Judit Margitnak Melinda Judit, Kovács Bélának é« Balogh Bertának Péter, BArdos-Dinszki Ferencnek és Andó Mária Magdolnának Krisztián. Tóth Tibornak és Kari Máriának Ivett nevű gyermekük született. m. kerület Szeged: Berecz Gyulának és Ábrahám Évának Anita Krisztina, Magony Ferencnek és Masznytk Klárának Róbert Ferenc, Kapás Jánosnak és Sári Rónának Zoltán. Sulyok Istvánnak és Bártfi Bertának István László, Kószó Jánosnak és Sánta Mária Etelkának Csaba Péter, Kovács Bélának és Felföldi Margitnak Gábor, Kispéter Zoltánnak és Laczl Irénnek Anna Edit, Molnár Jánosnak és Hinek Erikának Violetta Erika, Tóth Jánosnak és Mesterházi Erzsébetnek Gábor, Csorba Jánosnak ós Balázs Mária Magdolnának Zsolt, Fábián Jánosnak és Tóth Margitnak Magdolna, Bakó Sándornak és Péter Erzsébet Évának Sándor, Dobó Istvánnak és Bicskei Mária Magdolnának István Ede, Kóesó József Ferencnek és Börosök Máriának Angéla. Varga József Istvánnak és Jámbor Ilonának Beatrix Erzsébet, Koezó Józsefnek és Farkas Margitnak Krisztián, Petrófi Józsefnek és Benki Mártának Angéla Julianna. Tóth Lajosnak és Kopasz Ilona Erzsébetnek Angéla Anikó, Vámos István Sándornak és Slyk Grazyna Elsbletának Zoltán István, Kovács Józsefnek és Karkusz Erzsébetnek Tibor, Kriván Lászlónak és Oláh Valériának Krisztián, Sárdi László Jánosnak és Kormányos Piroskának Róbert Béla nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Lajkó Károly, Szűcs Lajosné Lőw Viktória Anna, Keresztesi Ferencné Rlgler Magdolna, Szász Edit, lengyel MihályItó Nyáguly Éva Erzsébet, Vas Jámosné Oláh Mária, Belinszky Lászióné Béki Mária, Szoráth István, Kratokvilla Imróné Pázmányi Anna, Völgyesi -Ferenc, Motikn Ottóné Gábris Katalin Hajnalka, Sugár Sándor. Kálmán János meghalt. n. kerület Szeged: Koszorús István, Arany Imrémé Kis Ilona, Gonda 1 Péter, Berg Edit, Sípos Ferencné Pálfl Hona, Szőllősy Ferenc, Jenei Imre, Ajtai István meghalt. m. kerület Szeged: Ábrahám Béla György, Erdélyi József, Rózsahegyi Lászióné Babarci Anna, Ferenezl József, Horváth Istvánná Vaszil Ilona, Rúzsai István, Kovács Andrásné Bartók Anna, Vanger Józsefné Gábor Erzsébet, Barát Lajos, Rutai Viktória. Szögi István, Kálmán Imre, Varga Istvánná Turzó Borbála, Katona Laios, Horváth János. Ceglédi Mihály, Hajnal József, Barabás Vilmos Gergely meghalt. népművészetnek kulturális életünk egészét befolyásoló mai r-eneszánsza. Szeged úgy mutatkozott be a tévés vetélkedőkőn, mint ennek a művészeti ágnak egyik fellegvára. Az EDOSZegyüttes és a szólótáncosok — köztük a döntős pár. Kis. péter Julianna és Tanács István, a győztes Szögi Csaba — nagyszerű szereplése mögött tehetség és szívós, ki-' tartó munka van. Nemcsak az övék. Ilyenkor, a nagy győztesörömök közepette nem árt arra Is gondolni: a szereplő fiatalok valamennyien tanítványok. Te. hetségüket már korábban észrevették, felkészülésüket segítették és remélhetőleg ezután is ugyanezekben a „jó kezekben" teljesíthetik ki önmagukat. A szegedi táncosok neve mellé ezért kívánkozik az együttesvezetőé. Nagy Alberté. A főiskolai Operaszínpad, a versmondó Katona Ágnes, a furulyázó Szabó László, Széplaki Ág. nes karmester és a kamarazenekar szép sikerei mögött ott van az iskolák légköre, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola oktatóinak, tanárainak munkája. HajdúBihar megye, Pécs, a Zalka főiskola mellett ezért is kapta az Országos Közművelődési Tanács ötvenezer forintját a Tömörkény gimnázium. A tehetséges tanítványok újabb és újabb csapatai használják majd, amire kell: hogy előbb-utóbb megosszák velünk az alkotás gaz. dagságát. Az ünnepi műsorban még egy „tanítvány" kapott helyet, pontosabban: A tanítvány című Nagy Lajosregény tévéváltozata. Nagy Lajos önéletrajzi művében A lázadó emberben van egy mondat, amely sok mindent elmond a Jankovich Bésán Elemér nagyságos úr terezováci kastélyában nevelősködő író közérzetéről: „Anyám valóságos helyzetéről nem szándékoztam vele semmit közölni, hiszen az olyan rossz volt, hogy arról beszélni már illetlenség lett volna, vagyis: nem lett volna etijiett-szerű." A filmbeli instruktor megformélójának. Hegedűs D. Gézának sikerült érzékeltetnie a kastélylakók és az ő világa közötti szakadékot. Málnay Levente rendezőt már csak azért Is dicséret illeti, mert NagyTat"- művet vitt a képernyőre. &.E.