Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

talfito VILÁG PRÍ^TÁRJAI. EGYESÜLJETEK! OELMAGYARORSZAO MAGYAR SZOCIALISTA M U N KAS P Á'R T LAP J A 67, évfolyam 79. szám 1977. április 3., vasárnap Ára: 1,20 forint forradalmi feladatunk a fejlett szocialista társadalom építése Dr. Maróthy László ünnepi köszöntője Hazánk felszabadulásának 32. év­fordulója alkalmából dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára mondott ün­nepi köszöntőt. Beszédében hangsú­lyozta: Nincs még egy ünnep a naptárunk­ban, amely annyira kifejezné népünk legnagyobb történelmi sorsfordulójá­nak fogalmát, mint április 4-e. Történelmünk folyamán parasztfel­kelések, forradalmak, függetlenségi és szabadságharcok , estek áldozatául a hazai és a nemzetközi reakció túlere­jének. Népünkből azonban sohasem tudták kiölni a szabadság reményét. Ez adott évszázadokon át erőt a küz­dőknek, kitartást a csüegedőknek, „magyarságot a magyarnak". Így volt akkor is, amikor Horthy ellenforra­dalmi rendszere a második világhábo­rú végső pusztulással fenyegető ka­tasztrófájába sodorta a nemzetet. Né­pünk legkiválóbb fiai és lányai, ha el­szigetelten is, szembeszálltak a világ­uralomra törő hitleri fasizmussal és hazai kiszolgálóival, önfeláldozó küz­delmük az antifasiszta harcban egye­sült nemzetek világtörténelmi győzel­mében teljesedett be. Kelet- és Nyu­gat-Európa országaival együtt 1945. április 4-én végre hazánk is szabad és független lett. Ebben a világméretű küzdelemben, melyben az ember legyőzte az em­bertelenséget, a humanizmus a bar­bárságot, a békevágy a háborút, a Szovjetunióé volt a döntő szerep. A világ első szocialista államának népei és katonái hozták a legtöbb áldozatot a mi szabadságunkért is. Népünk vég­re saját kezébe vehette sorsának irá­nyítását és a népi hatalom megte­remtésével másodszor is megnyílt ha­zánk előtt a szocialista fejlődés útja. Hősi tetteiket és önzetlen áldozatai­kat sohasem feledjük. Emléküket ápoljuk és megőrizzük. Nemcsak a tisz­telet virágaival. Sokkal inkább azzal a történelmi „emlékművel",' amely a szocialista Magyarország építésében ölt testet. Engedjék meg. hogy felszabadulá­sunk 32. évfordulóján, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében tisztelettel köszöntsem Önö­ket, szívből jövő jókívánságaimat fe­jezzem ki hazánk minden polgárának, párttagoknak és pártonkívülieknek, idősebbéknek és fiatalabbaknak, a Magyar Népköztársaság valamennyi barátjának, aki osztozik velünk az ünnep örömében. A 32. évét ünneplő szocialista Ma­gyarország társadalmi portréja gazdag, kiegyensúlyozott és bizakodó képet mutat: a tartalmában kiteljesedő szo­cializmus, a fejlett szocializmus ké­pét. Hátterében rengeteg munkával, harccal és áldozatokkal is. Távlatai­ban megalapozott optimizmussal. Ezt a társadalmi portrét szívesen nézi, mutatja és tartja magáénak min­denki. Az is, aki a bölcsőnél jelen volt, és az is, aki már e bölcsőben ne­velkedett. A 32 dolgos év, mióta a munkásosz­tály és szövetségesei az ország gaz­dái, nagy eredményeket érlelt: haladó társadalmi rendet; fejlett ipart, kor­szerű mezőgazdaságot; szilárd szövet­ségeseket, barátokat szerzett. A 32 év eredménye sokaknak éle­tük művét jelenti. A 32 év sokaknak örökségként jutott. Hazánk lakossá­gának a fele már nem emlékezhet saját tapasztalatából a felszabadulás­ra, még kevésbé az azt megelőző idők­re. Már ránk, a harmincas éveinkben járókra is joggal mondják, hogy be­leszülettünk a szocializmusba. A ná­lunk fiatalabbak számára pedig a munkáshatalom megvédésének korsza­ka is történelem. Tisztelettel és nagy­rabecsüléssel adózunk azoknak, akik harcoltak a jelenért és építették 32 éven át a hazát. Az örökösök előtt nem kisebb és nem könnyebb felada­tok állnak, kötelességük továbbvinni és meghaladni az elődök művét. Nemzeti egységben tekinthetünk a jövő elé. Jó programunk van a követ­kező 15—20 esztendőre, melyet népünk minden rétege a sajátjának érez. Idősek és fiatalok, párttagok és pár­tonkívüliek, hivők és ateisták, ma­gyarok és nemzetiségiek fognak ösz­sze a fejlett szocialista társadalom programjának megvalósításáért. Konk­rét teendőinket világosan megfogal­mazta pártunk XI. kongresszusa. Most a végrehajtáson a sor. Ez sokrétű mupkát jelent, de kiemelt jelentősége van a további fejlődésünk alapját képező gazdasági építésnek, az ötödik ötéves tervünk megvalósításának. Az első esztendő eredményei meg­felelnek a várakozásnak. Céljaink el­éréséhez azonban további erőfeszíté­sekre van szükség. Terveink teljesítése mindannyiunktól a legjobb képesség szerint végzett, fegyelmezett, odaadó munkát igényli. Az év minden mun­kanapján, a munkanap- minden órá­jában. Csak így várhatjuk országunk gyorsabb fejlődését. gondjaink és problémáink megoldását. Valamennyien tudjuk, hogy a kül­ső körülmények és a természeti té­nyezők . kedvezőtlen alakulasa az el­múlt években nehéz gazdasági hely­zetet teremtett számunkra. Ez reflek­torfénybe állította fogyatékosságain­kat, az elavult termelési módszereket és berendezéseket, s nem egy esetben gondolkodásunk korszerűtlen vonásait is. Ezek együttes hatásaként nemzeti jövedelmünk nem növekedett a kí­vánt mértékben. A lakosság reáljöve­delme nem a tervezett szinten alakult. Mégis elmondhatjuk, hogy van mit en­nünk és tudunk öltözködni. Ha többet fizetünk is érte, de elegendő hús és tej jut a családoknak. A múlt évben S0 ezer csaiád költözhetett új, korsze­rű lakásba, és százezrek közlekedését segíti a budapesti metró megnyílt má­sodiK vonala. Termelóberendezéseink egyrésze elavult, de a korszerűsítés sem maradt el, új üzemek kezdtek termelni, mint például a leninvárosi olefinmű. A legfejlettebb műszaki színvonalat képviseli majd hazánk el­ső atomerőműve, amely egy új szo­cialista várossal együtt épül Pakson, a Duna partján. Tény, hogy komoly gondjaink vannak a munkafegyelem­mel, de az is tagadhatatlan, hogy csaknem másfél millió szocialista bri­gádtag célozza és mintázza életével, munkájával a teljesebb szocialista holnapot. Szándékaink és tetteink a. dolgozó osztályokkal és rétegekkel szövetséges munkásosztály hatalmát, a proletár­diktatúra államát erősitik, amely va­lamennyi állampolgár érdekeit védve és szolgálva fejlődik össznépi állam­má, s mindinkább egyenlő esélyeket biztosít a társadalom tagjainak a munkához és a tanuláshoz, képessége­ik kifejlesztéséhez, egyéni és társadal­mi boldogulásukhoz. Hazánkban kiegyensúlyozott a poli­tikai légkör. Minden tisztességes ál­lampolgár, minden dolgozó ember biz­tonságban, jó közérzettel tekinthet a holnap elé. Kipróbált, hazafias és in­ternacionalista párt vezeti népünket. Egyre szélesebben kibontakozik a szo­cialista demokrácia. Tömegek tulaj­donságává válik a közügyek és benne a saját sors intézésének szándéka, amihez társadalmi rendünk az érde­mi döntés jogát és lehetőségét egy­aránt biztosítja. Tovább bővül és új garanciákkal gyarapszik a munkások, a dolgozók beleszólási joga az üzemek, a munkahelyek életébe. Gyökere' eresztenek az olyan új, demokratikus kezdeményezések, mint az ifjúsági parlamentek. A fejlett szocialista tár­sadalomért végzett gazdasági, politi­kai, kulturális munka, és ezzel össze­függésben a marxista—leninista gon­dolkodás terjedése, magasabb rendű célokat, új értelmet ad az ember éle­tének. Népünk jobbra törekvése még so­hasem forrott ilyen szorosan össze a világ haladó erőinek harcával, mint korunkban. Három évtized alatt alap­vetően megváltoztak a haladás és a reakció erőviszonyai a világon. A szo­cialista világrendszer a történelmi fej­lődés menetét meghatározó tarsadalmi, politikai, gazdasági tényezővé vált. Kétségtelen, hogy a nemzetközi im­perializmus jelentős erőket tud még felvonultatni. Feszültségeket teremt, ellentéteket szít, kihasználja az embe­riség évszázados nyűgeit: az elmara­dottságot, a nemzeti, faji és Vallási előítéleteket. Kemény küzdelmeket kell még vívnunk a szélsőséges kato­nai körökkel. Fel kell vennünk a har­cot a jól szervezett, tapasztalt impe­rialista propagandagépezettel, amely nem riad vissza t az álszent szemfor­gatástól sem, ha a haladás erőinek árthat. Ezt teszi napjainkban is, ami­kor nem átallja a chilei fasiszta dik­tatúra és a dél-afrikai fajüldöző re­zsim támogatóit az emberi jogok vé­dőügyvédének szerepében mutogatni. Mi mégis optimisták lehetünk. Ma már a föld és a kozmosz egyetlen ré­szén sem cselekedhetnek az imperia­lista hatalmak kényük-kedvük szerint. Mindig és piindenütt számolniuk kell a Szovjetunió, a szocialista vi­lágrendszer, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom, a fejlődő országok haladásra törekvő népcinek erejével. Ez az erő az embe­riség jövőjének biztosítéka. Ehhez az erőhöz bennünket a szolidaritás szi­lárd kötelékei fűznek. Közös harcunk eredménye, hogy megvalósul a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politi­kája. • Ennek köszönhető a helsinki biztonsági és együttműködési értekez­let létrejötte és sikere. A békéért., a katonai enyhülésért., a tömegpusztító fegyverek betiltásáért vívott küzdemünkben magunk mellett tudhatjuk a demokratikus, haladásra vágyó néptömegeket, s egyre inkább a józanul gondolkodó polgári köröket és politikusokat is. Ezzel együtt valljuk: ahhoz, hogy az emberiség életéből végképp száműzzük a háború veszélyét, a békéért vívott harcot most is össze kell kapcsolnunk a társadalmi haladás ügyével. Nekünk forradalmi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szo­cialista társadalom építése Magyar­országon. Ez népünk érdeke. Ezzel já­rulhatunk hozzá a haladó erők gya­rapodásához. Ezt várják tőlünk elv­társaink, barátaink. Ez ad tartalmat hazafiságunknak és nemzetközisé­günknek. Internacionalista magatartásunkban megkülönböztetett helye van a Szov­jetunióhoz fűződő viszonynak. A ma­gyar—szovjet barátság legjobbjaink­nak a szocializmusért vívott közös harcában született, erősödött és nap­ról napra mélyül, gazdagodik. A tör­ténelmi egymásrautaltság az élen já­rók felismeréséből milliók mindenna­pi kapcsolatává, személyes barátságá­vá válik. A magyar—szovjet barátság­nak harcokban edzett múltja, szikla­szilárd elvi alapokon nyugvó, népeink érdekeinek kölcsönösen megfelelő je­lene és jövője van. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön, felszabadulásunk 32. évfordulóján adózzunk tisztelettel a felszabadítók, a munkásosztály hatalmát kivívok és megvédők emléke előtt, önfeláldo­zásukból és eredményeinkből gyűjt­sünk erőt további feladataink megol­dásához. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kívánom önök­nek, hogy jó erőben és egészségben munkálkodjanak közös országépitő céljaink elérésén és személyes, csalá­di terveik teljesítésén. Eletüket és tö­rekvéseiket kisérje siker, öröm és bol­dogság. Éljen április 4., bazánl {elszabadulásának ünnepe Az évforduló programjából Az ország felszabadulásá­nak 32. évfordulója alkal­mából tegnap, szombaton ka­tonai tiszteletadással fel­vonták az állami zászlót az Országház előtt, a nemzeti lobogót és a munkásmozga­lom vörös zászlaját pedig a gellérthegyi Szovjet Hősi Emlékműnél. Ma. vasár­nap és hétfőn délben a Kossuth Lajos téren zehés őrségváltás lesz. A felszabadulási ünnep­ségek hagyományos aktusa­ként tegnap, központi ko­szorúzási ünnepséget ren­deztek a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél és a Hősök terén a Magyar Hő­si Emlékműnél. Ugyancsak tegnap, az Országházban a párt- és a kormány veze­tőinek jelenlétében kitün­tetéseket nyújtottak át azok­nak, akik a szocialista épí­tés legkülönbözőbb terüle­tein kiválóan tevékenyked­tek. Ma, az Operaházban dísz­ünnepséget rendeznek, hol­nap a Népköztársaság El­nöki Tanácsa fogadást ad a Parlamentben. Az ünnepi program kiemelkedő ese­ménye lesz a holnapi ifjú­sági nagygyűlés a Jubileumi Parkban. • Az MSZMP Szeged városi bizottsága, Szeged megyei város tanácsa és a Haza­fias Népfront Szeged városi bizottsága holnap, április 4-én koszorúzási ünnepsé­geket rendez a szegedi hősi emlékműveknél. A Széche­nyi téri szovjet hősi em­lékműveknél délelőtt 11 óra­kor a Dugonics temetőben levő szovjet, valamint a Bel­városi temetőben levő román hősi emlékműveknél dél­előtt 10 órakor kezdődik a koszorúzási ünnepség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom