Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-24 / 95. szám

* Vasárnap, 1977. áoriTis 24. MAGAZIM JNNMM IllUltUtMffffgSKSfl Ilit. I**m »**tl ** |*5» mmmmmmm tus mmmmmmm %mmu 1***25* i»§« i**5S5* üli mmmmmmm wmm mmmmmmm A közművelődés és az amatőrök A VASARELY MÚZEUM ANYAGÁBÓL Cédula a brigádnaplóban A

zon még töprengett egy darabig, bírja-e. Aztán mégis inkább egy cetlire írta, s gondosan beletette a naplóba. Arra nem számított, hogy a brigádvezető csak két nap múlva néz bele. A kihullott cetlin ez állt: „Kilépek a brigádból..." Látta, hogy Kati elolvasta. De nem jött oda. Délután a zuhanyozóban szólt csak: — Nagyon sietsz? Elkísérlek egy darabig, jó? Nem kérdezte: „mi van?" Pedig magában százszor felépítette kettejük beszélgetését, s az úgy kezdődött volna, hogy Kati megkérdezi, mi van, mi baj. 0 meg azt feleli rá, hogy... — Nézd, azt -a múltkori íróolvasó találkozót is már sokallottam. De tegnap, amikor a fiammal a mozijegyet gyűjtöttük az előadás után, egyszerre elegem lett Feri megkérdezte: „Mire kell ez neked, édesanyám?" És én magamnak is elismételtem a kérdést. Milyen vetélkedő az, ahol először is oda keli adni „bizonyítéknak" a mozijegyet. még le is ellenőrzik talán, hogy valóban az ment-e aznap, s aztán kérdeznek a filmről. És akkor hitessük el, hogy mind a tizenöten együtt voltunk a fél hatos előadáson, csak aki most hallgat, az nem szeret szerepelni vagy nem értette a filmet, esetleg elaludt. Hát tudod... — Tudom — vágott bele a brigádvezető. De a többit csak gondolta. Neked van igazad, Panni. Ez buta formaság. De nem szólt eddig senki ellene. Most zárassuk ki magunkat a versenyből amiatt, hogy odamondhassuk a magunkét?" — Lehet, hogy bután mondom, de azt gondolom ... — Tudom — vágott bele Kati — nem hiszem, hogy ellenkezőt gondolsz, mint én. De hallgass Ide, ne mondjad most végig az Igazad ... — Ha most azt mondod, mi mindent végigcsináltunk már együtt... — Ne vagdalkozz, azt is jó néha végignézni. Honnét indultunk, hol tartunk. — Tudod mit? Hagyd ezt a hrigádgyűlésre. A családom már teljesen kiborul. Azt hittem én is, hogy egyre könnyebb lesz. á gyerekek nőnek, önállóak. De idefigyelj: a fiam már udvarol, és nem érek rá beszélgetni vele. Nem tudom, hogv a barátai milyenek. A lányom már gimnazista, varrni, kötni-horgolni kellene neki ruhákat, hogy csinos, divatos legyen, és mikor? Tizenhét éves házasok vagyunk, a negyvenet taposom már. de az urammal nem törődöm eléggé. Mikor fog elém állni, hogy elég volt a sok idegességből. házimunkából. egyedül töltött estékből — s elmegy valakivel. — Panni! Valami nagy baj van nálatok...? — kérdezte csendesen Kati. — Ha akarod, mondod. Ha nem tudok segíteni, vagy nem bízol bennem ... — Nincs... azt hiszem, nincs ... — szipog Panni. Szemét törülgeti. — Te nem értheted, persze, neked mégiscsak könnyebb volt... Női dolgok: kinek könnyű? Jő, Katinak egy gyereke van, az is felnőtt már, húszon felül, önálló, szakmája van, katonaviselt. Egészséges volt, és nagymamát örököltek a sorstól. A nagymama most is erős, egészséges. Kati „készre" ment haza mindig. Jutott ideje és ereje a közéletre is: brigádvezető, és évek óta alapszervezeti titkár. Neki könnyű, Pannihoz képest az is könnyű, hogy férje is a gyárban dolgozik, s ő is brigádvezető. Ha Kati őszinte akar lenni — és miért ne lenne? — a férje keze is benne van abban, hogy az ő brigádja háromszoros aranykoszorús. Mert a férje — szerencsére — ötletgyáros. Mindig meg tudták otthon beszélni a benti problémákat. a brigád „testére" szabott vállalásokat, a brigád „belpolitikájának? alakítását. Ahogy itt lépkedett Panni mellett, olyan meleg érzéssel gondolt párjára, olyasféleképp, mint valamikor menyasszonykoróban: büszkeséggel is, hogy ilyen embert talált, meg... meg — hát, ne szégyellje megfogalmazni — szerelemmel is. Hogy párja mindenben társa, megértő társa, szárnyalásának segítője. kudarcaiban támasza volt. S most. itt van Panni dolga. Jóska biztosan tudna erre is valamit, de most egyedül neki és azonnal, bizonyos, hogy azonnal kell felelni. — Beszéljek a férjeddel is? — szólt halkan. — Ne butáskodj! — mosolyodik el Panni. — Jó, hogy nem a védőügyvédem jelenlétében ... összenevetnek. Értőn, mint két régi barátnő. — Jól kinevetne bennünket! — majd elkomolyodik. — Ne hidd, hogy én túlkomplikálom a dolgot ... — Fáradt vagy, tudom. Az iskola. A sok szervezés. Azt hiszem, keveset beszélgetünk egymással. Pedig most nehezebb lépcsőfokhoz érkeztünk. Eddig a brigád fő célja a termelés volt. Ahogy a nagyokosok mondják: „termeléscentrikus" volt a brigádmozgalom. Most több kell, de ne mondd, hogy ez is ünnepi beszéd a brigádgyűlésre, jó? Mert az is, de a brigád mi vagyunk: egyenként alkotjuk a közösséget, egyetérteni egyenként kell. Az kell most, hogy műveltségben is felnőjünk. Sok a formaság —, de ha nem kényszerítjük magunkat bele. sose lesz időnk, vagyis: mindig kibújunk. — Kibújunk ... — Ne úgy értsed. Mindig tuiúnk mást csinálni, mindig kell mást csinálnunk ahelyett is, amit éppen teszünk. Akármire mond-; hatjuk; nem futja rá az időnk. Mert több a dolgunk, mint az ' időnk. Kiborultál? Mert sok az elmaradás. Mert idegeidben feszül a sok kötelesség, az el nem végzett tennivalód. Hát azt feleld meg: most „jött össze" minden, vagy komolyan gondoltad, amit ceruzával firkantottál a papírra? — Elnézést, hogy ceruzával™ — Buta vagy... jobban lehet radírozni, nem? — Vigyázz csak. Én sose voltam hebehurgya. Sokat töprengtem én ezen. Meg a két nap, míg vártam, hogy szólsz. Elhagyni se tudlak benneteket, meg az iramot se bírom. Nem .érek rá munkaidő meg iskola után óraszám olvasni, moziba menni, meg vetélkedőre. Sokat tanultam, de sokat kellene még. Döntsétek , el ti, az okosabbak, mert én nem találok kiutat, nem tudok 24 órából harmincat csinálni. Most is... — és elharapta a mondatot. Elsétálták, beszélték az időt. Hónap vége van, nincs pénze hideg vacsorára. S ha főzni kezd, mikor adhatja már asztalra? Könnyebb annak, aki csak odaáll, a gép mellé? Hajtja, s ha letelt, megy a maga dolgára. Csakhogy van-e már út visszafele, lehet-e egyirányú utcában szembefordulni? Nekik azt jelenti: elveszítik az esélyt a negyedik aranykoszorúra. S mi marad neki? Szakítani — tizenkét ,év után? Szembe kell néznie önmagával. Hogy mit jelent ő a közösségnek, most. ilyen pillanatban nem lehet mérnf. Nincs realitása az értéknek, amikor a közös veszteséget súlyozzák. Nagy a veszteség, ha vele másfél év sikere enyészik el. Vagy több évé is — hiszen formálták, gyúrták ők egymást bajon-sikeren keresztül évtizede. Saját magát sosem tudta megítélni. Vagy túlértékelné, vagy semmibe venné eddigi életét — Akarsz pihenni? Leadni munkákat...? Alig hallja. Mintha sok-sok kilométerről jönne a hang, elenyészik. Mintha nem is ő felelne: — Majd elmegyek holnap a múzeumba, megbeszéljük az' idegenvezetést. A gyári buszt már elkértem a pusztaszeri kiránduláshoz ... De a naplót vezesse valaki más. Olyan csúnyán írok. annyi időm megy el rá. hogy... Az idő, az idő... Felhők szaladnak az égen. Jaj, könnyű nekik!... Kis borulások, kis derülések. Eltűnnek nyomtalan, bármekkora is a felhő, odébbáll. Öntörvénye szerint. — Mikor pihennek a felhők? Megijed a saját kérdésétől. Kati nem szól rá, hogy de buta vagy, miket kérdezel. — Ezt a buszt már nem késsük le, gyere!... — mondja, és felpattannak együtt. Kati észre se veszi: a cetlit gyűrögeti zsebében. SZŐKE MÁRIA N

emrégiben ismertettük a szegedi amatőr művészeti mozgalom adatait egy hivatalos jelentésből. Ismétlésül most csak a két legfontosabb számot jegyezzük föl: 64 különböző csoportban — zenekarok, kórusok, színjátszók, táncosok, bábosok, filmesek és képzőművészettel foglalkozó közösségben — közel 2500-an találnak örömet, szórakozást. A mozgalom, amelyet már-már eltemetett az idő. mostanság valósággal újjászületésének korszakát éli, mert megtalálta helyét a közművelődés modern rendszerében. Az emberek egy része örömmel tölti növekvő szabad idejének bizonyos óráit közösségben, a zene, az irodalom, a képzőművészet szeretetében, az önkifejezés boldogságában, emberségét gyarapítva. Hiszen az emberi épülés egyik közösségi formája ez: műveltséget, ismeretanyagot gyarapító jellemet, kollektívát formál, közelebb vezet a művészetekhez, elkalauzol azoknak értő és szerető táborába, ízlést alakít, esztétikai ismereteket ad. Külön haszon, hogy ezen felül a legtehetségesebbeket elvezeti a hivatás magaslatáig is. Az amatőrmozgalom megújhodásának egyik forrása bizonyosan az, hogy a legváltozatosabb formákra talált rá, messzemenően . igazodik az adottságokhoz. Apró községekben is, nagy városokban is megtalálja saját profilját. Szegeden például —, ahol a hivatásos művészet magas színvonalon áll, és igen sokoldalú — nyilvánvaló ezek termékenyítő hatása, ugyanakkor kevesebb a szereplési lehetőség, természetes az igényesség. Itt leginkább réwm seket pótol. Nem véletlen tehát, hogy a kórusmozgalom a legnépesebb, s a táncművészet a legsikeresebb. A színjátszás meglehetősen hullámzó, aszerint, hogy vannak-e vonzó irányító egyéniségek. A város kulturális életének színképébe ezek a csoportok kellemesen illeszkednek, s igen gyakran szereznek elismerést a városnak, amely fölnevelte és táplálja őket. Igen érdekes szemügyre venni azt is: kiből állnak ezek a lelkes csoportok? A fiatalságé a vezető szerep a szegedi amatőrmozgalomban, főleg a diákságé. A résztvevők 84 százaléka 25 évnél fiatalabb, 76 százalékuk tanuló. Ehhez képest a munkásfiatalok aránya igen szerény, hiszen a munkáskategória minden korosztálya csak 13 százalékot tesz ki együttesen —, számszerűen pedig 290 embert. Az amatőregyüttesek, -csoportok életében mindig nagy szerepe volt és lesz az irányító szakembergárdának. A zenei műkedvelés tartósan jó színvonala nem választható el a szakvezetés minőségétől; a képzőművészetben ugyancsak megoldott az irányítás. A néptáncmozgalom sikerei ugyanilyen alapon születtek, és maradtak tartósak. Néhány művészeti ág viszont mélyeket sóhajt értő és érző vezetés után, nékülözve a hivatásosok pártfogását is. Szegeden a kórusmozgalmat tartják a műkedvelés legszervezettebb ágának. Külföldön, itthon, hangversenyeken, rádióban, televízióban, versenyeken bizonyít, s néhány kórus már hivatásos feladatokat is ellát. Viszont a mozgalom nem egyenletes, nem egyformák a szereplési lehetőségeik sem a különböző kórusoknak. A zenei együttesek halványabbak. A kamaraegyüttesek nem tudtak még felnőni annyira, hogy bekapcsolódhassanak Szeged zenei életébe. A dzsesszélet már sikeresebb, a dzsesszklubok élete élénk, s lendületet ad nekik a szegedi dzsessznapok ismétlődő programja. A beatmozgalom lesoványodott, a népzenei együttesek sajátos színekkel gazdagítják a város zenei kultúráját. A kamarazenélés, a hangszeres népzenei kultúra és a dzsesszélet nagyobb támogatást érdemelne. A feltételek és a támogatás eredményekben tükröződik. Jeles példa erre a néptánc mozgalom Szegeden, közelebbről az ÉDOSZ együttesének sikersorozata és a tápéi együttes, amely a hagyományőrzésben is nagyszerű szolgálatokat tesz. A két együttes erős kovász is, hiszen jórészt hatásukra, kibontakozott az ehhez rokonszálakkal kapcsolódó folklór-klub élet, a táncházak rendszere, a díszítőművészeti körök tevékenysége. Meglehetősen stabil a diákszínjátszás is. Az Egyetemi Színpad és a Tömörkény Gimnázium Irodalmi Színpada már tartósan beépült a város életébe, elismeréseket is hozott Szegednek. Más esetekben kiáltó gond a képzett, emberileg is vonzó vezetők hiánya, s ez nehezen érthető a színházi kultúra jelenlétében. A városi tanács végrehajtő bizottságának értékítéleteit közvetítjük tulajdonképpen cikkünkben. A testület nagy elismeréssel szólt a profi-kötelezettségekkel dolgozó bábjátszókról; a fotó- és filmklubról, összefoglalt azonban egy sereg követelményt is, amikor megállapította: „A műkedvelő művészeti mozgalom társadalmunk művelődési folyamatában, városunk kulturális életében fontos, más tevékenységgel nem helyettesíthető szerepet játszik, sajátos eszközeivel többirányú nevelési feladatot lát el. Ahhoz, hogy szerepét a jövőben mind hatékonyabban töltse be, szükség van munkája minőségének emelésére, társadalmi öszszetételének javítására, a mozgalomban aktívan résztvevő munkások és parasztok számának növelésére. A műkedvelő művészeti mozgalom továbbfejlődése lényeges javulást igényel működése anyagi és személyi feltételeiben, valamint az irányításban is." Ha itt megállna az ügy — a megállapításnál — kár lenne a hosszú nekifutásért. A vb azonban kidolgozott illetve elfogadott egy intézkedési tervet is az amatőr művészeti mozgalom továbbfejlesztésére, amelyet — ha kivonatosan is ;— érdemes ismertetni. Legfontosabb,hogy a közművelődési törvény szellemében valamennyi közművelődési intézmény segítse elő az amatőr művészeti mozgalom fejlődését; erősítse az irányítást, javítsa az együttműködést és a kölcsönös információcserét. Munkájuk tartalmi gazdagítása, a közönségkapcsolatok gyarapítása, a nyilvánossággal való találkozások alkalmainak gondos szervezése élénkítheti a munkát A műsorpolitikai elvek következetes véghezvitele, az új kezdeményezések pártfogása elengedhetetlen. A mozgalmat a közösségi nevelőmunka műhelyének kell terrtnteni, s egyre inkább meg kell benne becsülni a munkásművelődés jelentős bázisát is. Az ifjúmunkások nagyobb arányú bekapcsolódása szükséges. A város közművelődési, művészeti életében jobban kell aktivizálni a kiváló együtteseket, de külföldi szereplésekre is alkalmat kell nekik teremteni. Ennek érdekében anyagi alapot hoznak létre, melyből a csoportok pályázat útján részesedhetnek. Az együttesek és a szakemberek erkölcsi elismerésére fokozottabb gondot fordítanak. A tanács e határozatával nagy lépést tett előre. Bizonyára együtt lépnek majd vele az együtteseket fenntartó, patronáló intézmények, vállalatok is, ahogyan azt a közművelődési törvény megkívánja. SZ. S. L