Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

Szombat,' 1977. április 23. S Tiszta a folyó vize Tisza-kutatók tanácskozása Kétnapos tanácskozásra méter, 1980-ig legalább két- lapotáról. Megállapították, ült össze tegnap, az MTA szegedi pénteken bizottsága szer ennyi mennyiségű víz- hogy a folyó vize áltatában re lesz szükség. A víz tisz- jó minőségű, tiszta, noha székházában a Tisza-kutató taságónak megőrzése létfon- egyes szakaszain szennyező­Bizottság. Dr. Horváth lm- tosságú. A re tanszékvezető egyetemi zottság kutatásai a tanár, a bizottság elnöke lathoz igazodnak, megnyitójában emlékezte- között azt Tisza-kutató Bi- dések is kimutathatók. A fo­gyakor- lyóban levő baktériumok többek gondoskodnak a víz öntisztu­igyekeznek meg- lásáról mindaddig, amíg va­tett arra, hogy az ankéton állapítani, milyen hatással lamiféle beavatkozás fel elhangzó 22 előadás több­sége a munkacsoport fő ku­tatási területéhez: a leen­dő és meglevő vízlépcsők körzetének kapcsolódik. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízszükségle­tének biztosítása víztározók létesítésére, illetve a meg- pékkel, levő tározók fejlesztésére ösztönzi a szakembereket. Az ország friss víz felhasz­van a mezőgazdasági és az nem billenti a víz biológiai ipari szennyezés a víz bio- egyensúlyát lógiai egyensúlyára, meny- A tanácskozás ma, szom­nyiben változtatnak a tiszai baton folytatódik. A refe­vizsgalatához víz minőségén a mellékfo- rensek többek között az lyók. Kutatják az emberi utótisztító tórendszerek hid­beavatkozas hatásat az élo- robiológiai, kémiai vizsgála­vizekre. tának eredményeit ismer­Tegnap 11 diavetítéssel, ké- tetik. A Tisza-kutatás tava­grafikonokkal il- lyi eredményeiről, a mun­lusztrált előadás hangzott el. kacsoport idei feladatairól Szó esett egyebek között a dr. Marián Miklós egyetemi nálása jelenleg 6 millió köb- Tisza vizének jelenlegi ál- tanár tájékoztat. Halkopasztók Mosolyognivaló ember az, aki annyira járatlan a főzési tudományokban, hogy még a halat is kopasztja. Eddig leg­alábbis így gondoltuk. A Szegedi Konzervgyár halfel­dolgozó csarnokában bizto­san megharagudnának, ha kinevetnénk munkájukat. Pe­dig szó, ami szó, itt kopaszt­ják a halakat Nem csúfol­nivaló ez, mert így sokkal olcsóbb, mint a szokásos mó­don, vagy a nóta szerint kis bicskával kapargatnák a hal pikkelyét Azért nem úgy kell elkép­zelnünk a halkopasztást, hogy ülnek körben az asszonyok és egyenként szedegetik a pöttyöket a busákról. Mert ez valóban unalmas és hosz­szadalmas munka lenne. Ezt még a szakmáját szerető hal­mészárosoktól se kívánhatja el senki. Mi közük a halkopasztás­hoz meg a konzervgyárhoz a filézőknek. Annyi, hogy a ko­pasztás ötlete az ő munká­jukból származik. Ugyanis próbálgatták a szegedi üzem­ben is hagyományos módon megnyúzni a növényevő ha­lakat, de a bór meg a pik­kely megmakacsolta magát és nem jött le. fllBcotő, üjítö kedvvel halak a libegőn. — Ez az, — Én a Zója ifjúsági őrt­üzem i tanácskozásokon, ami a vaspályának a lényege, gádban vagyok, és azt aján­munkaértekezleteken a dol- * • lottuk fel, hogy kevesebb gozók mindig hozzátettek va- A. mozgó pálya beleviszi a hulladékkal dolgozunk, lamit az elképzelésekhez, míg halakat a forró vízbe, és em- Papp Rozália, a Felszaba­végül úgy döntöttek, felújít- berl kéz beavatkozása nél- dúlás szocialista brigád ve­ják a halüzemet, ahol majd kül ki is emeli, mert egyen- zetője az anyagnorma-megta­lerántják a bőrt a halakról, letes sebességgel megy kör- karítást emelte első helyre a Tóth István, a főzeléküzcm be. Kapnak közben forró für- vállalásaik közül, vezetője arra a kérdésre, dőt, majd hideg zuhanyt, Különben is úgy dolgoz­így megráncosodik a busák nak, ahogy az előírás kéri. bőre, és lánckesztyűvel gyor- Mindnyájan remélik, sikerül san lerántják a bőrüket. A elérniük, hogy naponta mű­szalag viszi tovább a halat, szakonként 80 mázsa élő ha­A pálya újabb részén késsel iat feldolgozzanak, 20 mázsá­nem szép látvány a halké- pillanatok alatt felbontják, s Val többet az eddiginél. Igv szágos bányaföldtani ankét szítményekben a halak fe- metszőollóval levágják az két év alatt a nyereségből háromnapos hogy miért is szükséges ko­pasztani a halat, ezt vála­szolta : — A fogyasztók, a vásár­lók igénye miatt, ugyanis látvány N emrég az egyik termelőszövetkezet­ben mondta egy fiatal szakember. „Jók most nálunk a gépek, egyet akarnak a vezetők és tagok, jól halad minden munka földeken, s az emberek is kedvvel csinálnak mindent." Az ilyen vé­lemény nyilvánvalóan bizakodó hangulatot takar. Pedig a mezőgazdasági munkák csak ezután kezdődnek teljes lendülettel, s addig is számtalan kellemetlenségre, vá­ratlanul rosszra forduló időjárásra is szá­míthatunk. Sok-sok, előre nem látott aka­dály nehezíti a munkát, a kitűzött tervek elérését. Nyilván könnyedséget jelent a problémák megoldásánál, ha a vezetők és a téesztagok összhangja jó, a munkát bel­ső széthúzás nem hátráltatja. A mezőgazdasági termelés átalakulása során voltak időszakok, amikor a tagok nem szívesen fogadták az újítani szándé­kozó vezetőket. Aki újat akart teremteni, nagyon sok ellenállást kellett legyőznie, s többször elfáradt, mire az elképzelése meg­valósult. A hagyományostól eltérni csak lépésről lépésre lehetett. Most viszont öröm fiatal mezőgazdásznak lenni, hiszen soha nem látott lehetőségek teremtődtek az al­kotó és újító kedvűeknek. Mezőgazdaságunk felvirágzásának idő­szakában élünk. Napról napra születnek az újabb és újabb termelési eljárások, technológiák. A mezőgazdasági miniszté­riumhoz számtalan korszerűsítésről érke­zik bejelentés. A termelési rendszerekből néhány éve még hazánkban alig volt mu­tatóba, most már majdnem minden nö­vény termeszthető ily módon. Nagyon sok szorgalmas és ötletgazdag szakember tö­rekszik arra, hogy sajátos körülményeiket figyelembe véve alakítsa ki az újabb és megbízhatóbb termelési technológiákat. Nagyszerű az a szándék is, hogy eredmé­nyeiket másokkal megismertetik, és segít­ségnyújtásként az érdeklődő gazdaságok­nál is bevezetésre ajánlják. „Amit mi ki­dolgoztunk — mondják —, azzal más szak­ember már ne töltse feleslegesen az időt." Ha valaki eddig nem is értette meg iga­zán, ezután már tisztán látja, mit jelent a mezőgazdaságban is a szellemi tőke, s hogyan válhat mindez nagyon jelentős anyagi erővé. Igazi rangot vívtak ki a kutatóintéze­teink is. Esztendőről esztendőre sok új és bőven termő fajta kerül a mezőgazdasági termelésbe. Soha nem dolgozott ennyi jó képességű szakember a kutatásban, mint jelenleg. Nemcsak itthon, hanem külföldön is tekintélyt szereztek már maguknak. A mezőkön és szántóföldeken dolgozó gépekre ma már alig lehet ráismerni. A klasszikus traktorformák többnyire meg­változtak, hatalmas gépcsodák róják ren­dületlenül a sorokat. Ezek egy menetben képesek akár két-három munkaműveletet elvégezni, 8—10—15 méter szélességben is. Gép szedi ma már a paradicsomot, borsót. babot, fűszerpaprikát és kukoricát. A so­kat emlegetett nehéz kapálás helyébe újabban már a gyomirtó szerek léptek. Nem ritkaság a legkorszerűbb, repülőgépes növényvédelem sem. Többször előfordul, hogy 5—10 termelőszövetkezet, vagy álla­mi gazdaság összefog és közös erővel vá­sárol helikoptert a növényvédelmi perme­tezésekhez. A helikopter a tulajdonos té­eszekben mindig talál permeteznivalót. A szőiő, a gyümölcsöskert, a gabona, a ku­korica, a lucerna és a különféle zöldség­növények gazdaságosan csak akkor ter­meszthetők, ha rendszeresen és idejében végzik el az üzemek a szakszerű növény­védelmi teendőket. Megdöbbentőek azok a számok, amelyek az elkésett vagy el­hanyagolt növényvédelmi munkákból ere­dő károkat jelzik. Ma már fejlett techni­kával a megtermelt értékeket az ember képes megóvni. A megváltozott termelési szerkezet, a sok-sok új gép többet kíván a mezőgazda­sági dolgozóktól. A gyári és vállalati mun­kásokhoz hasonlóan magas műszaki szín­vonalat kell biztosítani a mezőgazdaság­ban. A továbbképzések tehát sohasem ön­célúak, hanem jelentős közösségi érdek,' Minden nagy teljesítményű, több millió forintot érő traktor vezetője tulajdonkép­pen gépének kapitánya is. De az sem mindegy, hogyan végzik az emberek az ér­tékes növények ápolási és művelési mun­káit. A mezőgazdasági dolgozók képzésére ezért éppen annyit kell fordítani, mint bárhol 'másutt. Több termelőszövetkezet­ben látták meg ennek jelentőségét Saját erőből szerveztek tanfolyamokat. Egy ilyen tanfolyamon hallottam, hogy milyen lelkesedéssel és szívós akarattal akarják elsajátítani az újat az emberek. V alamelyik homoki gazdaságban, ahol a tanyák ezerfelé szabdalják még ma is a közös gazdaság földjét, mondta egy idős téesztag: „Ki hitte volna, hogy ez a posza homok egyszer még ilyen értékes lesz." Elgondolkodtató szavak. Va­lóban, a hatvanas években, a téeszszerve­zés hőskorában még a legoptimistábbak sem hitték, hogy ennyire megváltoztatha­tó a termelés. De hozzá tartozik az igaz­sághoz az -is, hogy az iménti helyen azért érhették el a jelenlegi jó eredményeket, mert a vezetők egymás között egészséges kapcsolatban vannak, a tagság bizalmát élvezik. A közösség ereje, az összefogás hatása az alkotásban mérhető. Nem sportról van ugyan szó, mégis szívesen nyúlok egy gondolathoz. Mindig jó érzés, ha a tabel­lán egy-egy lépéssel feljebb kerülhetünk. Az lenne mindannyiunk számára kedve­ző, ha minél több gazdaság jelentené be: nálunk is együtt a csapat. De ehhez csak az akarat, mint látjuk, még kevés. Radics Ferenc Véget ért a bányaföldtani ankét A Mecseki Szén- és Érc­bányáknál szervezett üzem­látogatással fejeződött be pénteken Pécsett az I. Több a fehérje a kenyérben kete bőre. uszonyát megtérül a befektetés, s a Majd kiderült, hogy nem _ Nem tökéletes még a Szegedi Konzervgyárban nem is kerül sok pénzbe az eljá- pálya — mondja az üzem- bánják, ha megmosolyogják rás, amit nemrégiben valósi- vezető. — Erre munka köz- őket. mert kopasztják a ha­tottak meg. összesen 250 ezer ben jöttünk rá. Most kísér- iakat forintba került, a haszna an- leteznek a tmk-sok olyan nál nagyobb, s 40 vagonnal pneumatikus levegőnyomás­több halat dolgozhatnak fel sal működő metszőollóval, évente, mint korábban. amivel könnyebben el tud­4 juk távolítani az uszonyokat és a hal farkát is levághat­A targoncáról beöntik a juk vele. halakat a tárolóedénybe, Most még bárddal külön majd mozgólépcső-szerűség- végzik ezt a műveletet gel viszik őket a kopasztó- * ba. Hasonló elv szerint mű­ködik, mint az üzemi kony- Nyolcfajta halételnek sze­hában használatos burgonya- lik, darabolják itt a busákat hámozó. A henger alján a meg a tükörpontyokat. Az hullámos tárcsa, amikor el- egyik műszak különleges hal­orog, egymáshoz és a kar- paprikast készít. Ügyes kezű burundummal bevont palast- , fűszerezik hoz dörzsöli a halakat. Pik- af,s/onyok; sozzak' ^szerezik, kelyeltávolításnak nevezik ezt ízesítik, porciózzák a fém­szakszóval. Két perc múlva dobozokba a halszeleteket, 60 kiló hámozott hal ömlik majd a vonai végén lezár­ki a kopasztóból. ják> száz vekkerórányi do. Mondhatnánk azt is lám, 2g_3() ha. milyen egyszerű ez az egesz. Nem ez a lényege a lat használnak, ez a norma, halfeldolgozó vonalnak, ha- erre ügyel mindenki, nem a konvenjor — mutatja _ Több szocialista brigád az jizemvezető a hajlított _ mondja A ó vassíneket, ahol fenyes pal- & , , , , cikákon egymás mellé ag- Iren. amikor a dobozzaro gatva, szép lassan utaznak a lapkákat beleteszi a gépbe. Majoros Tibor programja, amelyen a Mecseki Szén- és Ércbányák, az Országos Érc­es Ásványbányák, valamint a Magyar Alumínium Ipar több mint kétszáz geológus* vett részt. A kazánjavító szövetkezei negyedszázada Tizennyolc ember alakítot­ta 1952 tavaszán a Szegedi Kazánjavító Ipari Szövetke­zetet. Többször átszervezték a szövetkezetet az igények változása miatt, de a fő profil mindvégig a kazánja­vítás volt. Jelenleg csaknem kétszázas összlétszámmal dolgoznak, jóformán az or­pedig már nyolc éve dolg» zik a Kecskeméti Konzerv­gyárnak. A szövetkezet dol­gozóinak érdekesebb munkái közé tartozik az ország csak­nem teljes területén végzett vegyszeres kazántisztítás, a főleg Szegeden igényelt épü­letlakatosi munka, valamint a Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében vállalt szág egész területén. Beren- feladat: tűzoltókészülékek dezések javításában, eszkö- karbantartása. zök gyártásában állandó partnere a szövetkezet a FÜTÖBER-nek, a Láng Gép­Megalakulásuk 25. évfor­dulója alkalmából a kazán­javítók ünnepi közgyűlést gyárnak, az Április 4. Mű- rendeztek tegnap, pénteken veknek. Földeákon külön Szegeden,- a Tisza Szálló részleg működik, egy csoporthangversenytermében. Somogyi Károlyné felvételé Korábban hí.t adtunk róla, hogy a Szegedi Gabonatermesz­tési Kutató Intézetben sikerült előállítani egy olyan új bú­zafajtát. amely a szokásosnál jóval több fehérjét tartalmaz. Most arról kaptunk értesítést, hogy szerda óta Szeged olyan kenyeret eszik, amely a 16,5 százalék fehérjét tartalmazó GK—Tiszatáj nevű búza lisztjéből készül. Harminc vagon búzát őröltek meg, egy része a szegedi sütőipari vállalathoz került, de jutott belőle Békéscsabára és Kecskemétre is. A sütőipar vezetői arról tájékoztattak bennünket, hogy az egykilós kenyér készült ebből a jó minőségű lisztből, szer­dán, csütörtökön és pénteken. Jellemzőjeként említik, hogy külsőre szép, íze jó, rugalmasabb, nem nyomódik össze, nem laposodik, és lassúbb az „öregedése" is. Kísérletkép­pen sütöttek a lisztből, amely egyébként alkalmas arra is, hogy gyengébb minőségűt javítsanak vele

Next

/
Oldalképek
Tartalom