Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

2 Vasárnap, 1977. április 17. HCadcar Joraos feBszolcaleascs (Folytatás az 1. oldalról.) foglalása — s ez politikai szempontból nagyon fontos — széles körben kedvező visszhangra talált: kevéssel a kongresszust követően a Ha. zafias Népfront Országos Ta­nácsa úgy foglalt állást, hogy a kongresszus alapvető cél­jait. elfogadja, és az ország­gyűlési választásokon ennek megfelelő programmal lép népünk elé. így is történt. Az országgyűlési választásokon népünk e célokat a fejlett szocialista társadalom építé­sének programját szavazatá­val is megerősített, óriási többségében egyetértően fo­gadta és támogatta. Azóta más, nagyon fontos társadalmi események is tör­téntek. Lezajlottak az ágazati szakszervezeti kongresszusok, ezt követően a szakszerveze­tek XXIII. kongresszusa, majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a szö­vetkezetek kongresszusai, és megtartották a Magyar Nők Országos Tanácsának konfe­renciáját is. E kongresszusok és tanácskozások szintén ki­fejezésre juttatták az egyet­értést a párt XI. kongresszu­sának irányvonalával. Sőt, valamennyi tömegszervezet és tömegmozgalom — rendel­tetésének megfelelően — már a kongresszusi határozatok gyakorlati végrehajtásával Is foglalkozott. Megfelel tehát a valóságnak, ha leszögezzük, hogy a párt XI. kongresszu­sának útmutatása, a fejlett szocialista társadalom építé­sének programja alapján to­vább erősödött népünk szo­cialista egysége és összefor­rottsága. A Központi Bizottság e heti ülése megállapította, hogy az idei népgazdasági terv vég­rehajtása megfelelően indult. Kiegészíthetjük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése is jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ünnepelte meg egész népünk március 15-ét, az 1848-as for­radalom évfordulóját, már­cius 21-ét, az 1919-ea dicső Magyar Tanácsköztársaság évfordulóját, és legnagyobb nemzeti ünnepünket, a fel­szabadulás napját, április 4-ét A Forradalmi Ifjúsági Napok keretében Ifjúságunk is méltó módon köszöntötte as ünnepeket Népünk nem­csak bensőséges ünnepségek­kel, hanem a munkában való helytállással is emlékezetessé tette ezeket a kiemelkedő évfordulókat Megállapíthatjuk tehát — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az Irántunk közömbösek és ellenfeleink is —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzete szilárd, ha­zánkban olyan nép 61 és dol­gozik, amely a fejlett szocia­lista társadalom építésére összpontosítja erőit. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz hely­zetben volt n Magyar Nép­köztársaság. Ellenségeink — ós általában azok, akik nem hívei a szocializmusnak és a kommunizmusnak — a múlt év őszén „megemlékeztek" nz 1958-os ellenforradalomról, keresték a „hajdan volt" idő­ket De csupán azt a követ­keztetést tudták levonni, hogy Magyarországon nincs talaja más politikának, csak a jelenleginek. Ellenségeink állapították ezt meg. nem ml, s azt hiszem, ezúttal kivéte­lesen nekik is igazuk volt. Ami a gazdasági es a kul­turális építés kérdéseit il­leti; a szocializmus építése a szó szoros értelmében gazda­sági és kulturális épitést is jelent. Aki a kultúra további felvirágzását óhajtja, annak elő kel] segítenie a gazdasági feladatok megoldását, hiszen a gazdasági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen vé­gezzük a gazdasági építő­munkát, akkor összes politi­kai, társadalmi és kulturális célunkat elérhetjük. Ha azon­ban a gazdasági építésben nem mennek rendben a dol­gok, akkor minden más el­képzelésünk és reményünk csak elképzelés és remény marad. Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gazdasági építés terén külön­leges nehézségekkel kellett megküzdenünk, nehéz felté­telek között dolgoztunk. A nemzetközi gazdasági körül­mények az utóbbi esztendők­ben számunkra hátrányosan változtak meg. Tavaly ter­mészeti csapások is sújtot­tak bennünket. De ne felejt­sük hozzátenni mindehhez: saját munkánk gyöngesége! is hátráltattak minket. Mindent egybevetve pozi­tívumként állapíthatjuk meg, hogy az 1978-os népgazdasá­gi terv fö iránya jó volt. Olyan célokat tűztünk ki, és értünk el, mint az ország fizetési mérlegének javítá­sa, a belső felhasználás tervszerűbbé tétele. Előbbre léptünk az építésben is: a nemzeti jövedelem 3 száza­lékkal emelkedett, s nőtt az ipari termelés is. Sajnos, az emlékezetes természeti csa­pások következtében a me­zőgazdaságban terveink nem váltak valóra, ami természe­tesen visszahatott bizonyos feldolgozó iparágak eredmé­nyeire is. A fő irányt te­kintve az 1976-os terveket összességében jól teljesítet­tük, bár néhány fontos mennyiségi mutatót sajnos nem értük el. Munkásosztályunk, szövet­kezeti parasztságunk, alkotó értelmiségünk, egész népünk becsülettel dolgozott az el­múlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogv 1976 mégis az előreha­ladás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alap­jai szilárdak, amelyek nagy teherpróbákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézsé­gével együtt is — stabilitást és biztonságot jelentett a társadalom, és az emberek életében egyaránt. A múlt évi eredmények alapján, a körülményeket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál na­gyobb arányú fejlesztést ír elő, hogy aa 1976-os ütem­veszteséget behozzuk, s az ötéves terv teljesítését bizto­síthassuk. Ezt a célt szolgálja az az előirányzat, hogy a nemzeti Jövedelmet 6—6,5, az ipari termelést 6. a mezőgazdasági termelést mintegy 7—8 szá­zalékkal kell növelni. Az életszínvonal-emelkedésnek is meg kell haladnia a ta­valyi ütemet. A reáljövede­lem 1376-ban országos átlag­ban körülbelül csak egy szá­zalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgozó rétegek reáljövedelme alatta maradt, másoké valamivel meghalad­ta az átlagot. Ebbe nem le­het és nem is kell belenyu­godnunk: ezért 1977-re a reáljövedelem növekedését minteI*,'' 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Ezt feltétle­nül meg is kell valósítanunk! Nem állíthatjuk felelősen, hogy a dolgozók életszínvo­nalának állandóan emelked­nie kell, de azt igen, hogv a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgo­zók életszínvonalának rend­szeres emelkedésével. Fzt vi­szont álljuk, s ez tükröződik az életszínvonal javítását célzó Idei terveinkben ls. Az életkörülmények ala­kulásának egyik fontos té­nyezője a lakáshelyzet. A Központi Bizottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv tel­jesítéséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza en­nek a 15 esztendőnek óriási erőfeszítéseit. Az eredménye­ket azonban érdemes meg­nézni. Csupán a IV. ötéves terv időszakában kétszer annyi lakás épült Magyar­országon. mint a felszabadu­lás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egy­harmada költözött üj lakás­ba, került jobb. kulturáltabb körülmények közé. Bár ma több lakásigénylőt tartunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tud­nunk kell. hogy már nem ugyanolyan a lakáshelyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben Jelentős lakásépítő ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a lakáskultúra szín­vonalát. A komfortos laká­sok aránya háromszorosára, csaknem negyven százalék­ra, a két- vagy több szobás lakások aránya 37 százalék­ról 68 százalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal elérését jelzi, hogy Magyar­országon 100 lakásra 310 lakos jut, tehát egy ön­álló főbérleti lakásban nagy­jából hárman laknak. Ha a helyenkénti aránytalansá­gokról nem is szabad meg­feledkezni, ez az országos át­lag azért általánosan elfo­gadható. A Központi Bizottság át­tekintette az idei népgazda­sági terv első negyedévi tel­jesítését is. Jobbára az in­dulás tapasztalataival fog­lalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol lehet vagy kell iga­zítani. Az Indulás nem rossz. S ebben természetesen sze­repe van annak is, hogy az elmúlt év végén kicsit gyorsabb ütemben készültek, a tervek, hamarabb formá­lódtak ki a vállalati, üzemi elképzelések is. Ez feltétle­nül segített például abban, hogy az Idén nem tapasztal­tunk olyan „januári hely­benjárást" bizonytalansá­got, amihez eddig — sajnos — hozzá voltunk szokva. Az ipari termelés 5 százalékkal növekedett. Egyes iparágak­ban még nagyobb — a gép­iparban 6,8, az építőiparban 10 százalékos — az emel­kedés. Az Ipar tehát jól kezdte az évet. A mezőgazdaságot nem nagyon pártolta az időjárás. Késik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel. s ebből bizony már káraink is származtak. De tartozunk a mezőgazda­ság irányítóinak, az állami gazdaságok munkásainak, a termelőszövetkezetek tag­jainak azzal, hogy meg­mondjuk: tudjuk, becsület­tel helytálltak, elvégezték munkájukat. Örömmel szólok arról is, hogy a. mezőgazda­ság jól felkészült az idei évre, Kifejezésre jut ez ab­ban ls, hogv a tervezettnél 3 százalékkal több őszi ka­lászost vetettek el. Azt még nem Jehet tudni, hogy mi­lyen lesz például a kajszt­baracktermés. De a kenvér előbbrevaló, s ha az őszi kalászosok rendesen meg­érnek, nagy bajunk már nem lehet. Növekedett az állattenyész­tési kedv, javultak feltéte­lei, tehát kedvező a ten­dencia: jut a napi fogyasz­tásra, a népgazdasági szük­séglet kielégítésére, sőt ex­portra is. Ugyanígy kedve­zőek a jelek olyan nehéz területen, mint a zöldségter­mesztés, mert a szerződéses vállalások már fölötte van­nak a tavalyinak. Kívánjuk, sikerüljön teljesíteni is. Az év indításának meg­felelően alakult a dolgozók keresete ls. Az első negyed­évben az Ipari munkások munkabéralapja 6 százalék­kal, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek dolgozói­nak — a tagok és az al­kalmazottak — jövedelme 5 százalékkal emfelkedett. a kis­kereskedelmi forgalom pe­dig 6,7 százalékkal nőtt. Mindezt összegezve el­mondhatjuk, hogy az idei népgazdasági terv végrehaj­tása jól indult. Jelszavunk, hoev a folytatás még jobb legyen! Mert az 1977. évi tervet teljesítenünk kell. Harcolnunk kell az idei jó eredményekért, mert valójá­ban ezen múlik az V, öt­éves terv sorsa is. A tavalyi esztendő és az idei első negyedév tapasz­talatai alapján a Központi Bizottság megállapította, hog-' terveink reálisak, meg­felelő irányokat jelöltünk meg, gazdaságpolitika; és társadalompolitikai céljain­kat nem kell megváltoztat­nunk. A munka frontján azonban mindent meg kell tennünk, hogv e célokat el­érjük, tehát a termelést nö­veljük és az életszínvonalat emelni tudjuk. A reálbér és a reáljövede­lem növelését célzó terveink ls magasabbak a tavalyinál. Ennek kapcsán azonban ar­ról is szólni kell. hogy ná­lunk nem merev a fogyasz­tási cikkek árszínvonala. Közgazdasági és egyéb meg­gondolások alapján a mi ár­rendszerünkben, a fogyasz­tási cikkek között is van­nak rögzített, limitált és sza­badáras termékek. Ügy vél­jük, hogy a mi viszonyaink ezt az árpolitikát kívánják meg. Amikor a reáljövede­lem, a reálbér növeléséről beszélünk, figyelembe vesz­szük a fogyasztási cikkek árának idei tervezett 3,5)—4 százalékos emelkedését. Ez­zel is számolva kell elér­nünk a 3,5—4 százalékos reáljövedelem-növekedést. A fogyasztói árszínvonal idei emelkedésének nehezebb felén valójában már túlju­tottunk. Az árszínvonal ki­számításánál kötelességszerű­en számításba vettük a ta­valyi húsáremelés idei kiha­tását is. Voltak közoonti ár­emelések január elején is, majd emelkedett a bor ára. Ezeket az emberek tudomá­sul vették. Szeretném meg­mondani, hogy erre az évre fontos fogyasztási cikkeknél további központi áremelés nincs a tervben. Reméllük, nem is kerülünk olyan kény­szerhelyzetbe, hogy ilyesmi­vel foglalkoznunk kellene. A nemzetközi gazdasági vi­szonyok számunkra kedve­zőtlen változása, a természe­ti csapások és más körülmé­nyek gazdasági tevékenysé­günk nagy teherpróbáját, szigorú vizsgáját is jelentet­ték. A munka termelékeny­be gében a felszabadulás óta elért fejlődés — saját ko­rábbi helyzetünkhöz viszo­nyítva — számottevő. De nem kielégítő és megfelelő, ha a jelenlegi nemzetközi gazda­sági körülmények között aka­runk előrehaladni és boldo­gulni. A párt programnyilat­kozatában megfogalmazott táylati céljaink és terveink mngasröp.tűek, bátrak és szé­pek, ugyanakkor reálisak és megvalósíthatók, ha,., tenni­valóinkat nagyon komolyan vesszük. Biztonsággal indul­hatunk kl abból, hogy a ma­gvat nénga/dasáenak szilár­dak az alaniai. 'ehes-ztésének tervei reá'lsak. Mindent meg kell azonban tennünk, hogy salát evőinket még telleseb­ben mozgósítsuk, és a szocia­lista országok gazdasági egvíittn„nvndéséhen reiiő le­hetőseket jobban kihasz­nálok. Távlati terveink azért reá­lisak, mert az alapvető és döntő tényezőknek mór bir­tokában vagyunk. A hatalom a dolgozó nép kezében van. Rendelkezünk a dolgozó mil­liók egyetértő támogatásával, szocialista nemzeti egység alakult kl országunkban. A termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Ezek az alanvető tényezők teszik ter­veinket reálissá, szocialista céüalr.kat elérhetővé. Figyelembe kell azonban venni országunk egyéb adott­ságait is. amelyeken nem tu­dunk változtatni. Ilyen pél­dául. hogy kevés a nyers­anyagunk és| az energiafor­rásunk. Van viszont kvalifi­kált, magas szaktudású mun­kásosztályunk, termelőszö­vetkezeti parasztságunk, ér­telmiségünk. Ez a szakmai műveltség, szellemi kaoacl­tás is az ország adottságai­hoz tartozik. Nehéz örökséget kaptunk 32 évvel ezelőtt, amikor or­szágunk felszabadult, és a szabaddá vált nép harcolva és dolgozva építeni kezdte saját hazáját, az új társa­dalmat. A magyar munkás­osztály, dolgozó népünk fél­feudális, még kapitalista ér­telemben is elmaradott or­szágot örökölt az előző ural­kodó osztályoktól. Népünk azonban e harminckét év alatt óriási tténeimí hát­rányt hozott be, s talán száz­éves lemaradást is bepótolt. De azért vagyunk kommunis­ták, azért a szocialista tár­sadalmi rend hívet, a nép ér­dekeinek szószólói, gondozói és felelősei, hogy ne érjük be az elért eredménnyel! Emlékezhetnek rá: a kong­resszus határozatai között ol­vasható egy szerény, rö­vid mondat arról, hogy je­lenleg Magyarország az ipa­rilag, a gazdaságilag fejlett országok középmezőnyéhez tartozik. Nagy győzelem ez, hiszen az alsó mezőnybe tar­toztunk. De az a célunk, hogy hazánk — a szocialista társadalmat építve, annak le­hetőségeit kihasználva — kö­zeli, belátható időn beiül az iparilag fejlett országok so­rába zárkózzék fel. Ezt a célt is el kell érnünk. Ez megköveteli — miként a Központi Bizottság ülésén is szóba került —, hogy az eddiginél jobban szervezzük munkánkat. Fokozottabban szocialista céljaink, a nép szolgálatába kell állítanunk a tudományos kutatást is. A szocializmus és a tudomány szövetségesek, maga a szo­cialista rendszer is tudomá­nyos elmélet gyakorlati meg­valósítása. A szocializmus a tudományos fejlődés útjából eltávolítja a kapitalista tár­sadalom állította gátakat, s lehetővé teszi, hogy a tudo­mány mindinkább váljék ter­melőerővé. Ogy vélem, a mű­szaki színvonal emelése, a termékszerkezet javítása a tudományos kutatómunkánál kezdődik. Nem vagyunk olyan gaz­dagok, hogy szükségtelen, rosszul hasznosítható, a nem­zetközi piacon el nem ad­ható, drága termékeket gyártsunk. Meg kell javí­tanunk a termékszerkezetet, s meg kell tanulnunk az üzem- és munkaszervezést, hogy a rendelkezésünkre ál­ló termelőberendezéseket ha­tékonyabban ki tudjuk hasz­nálni. Ez a feltétele annak is. hogy a munkaerőt és a munkaidőt is jobban hasz­nosítsuk. A vezetés és a dol­gozók közös akarata kell te­hát ahhoz, hogy mindennek eredményeként növelni tud­juk a munka termelékeny­ségét. Tanuljunk meg ma­ximálisan kihasználni min­den lehetőséget, minden munkahelyen. Ha megtanul­juk, akkor messze magunk mögött hagyjuk a kapitalis­tákat a versenyben, a gaz­dasági tevékenységben. Mi a teljesítmény szerin­ti. szocialista bérezés el­vének hívei vagyunk. Mi­nél több területen teljesít­ménybérezést kell bevezet­ni. Ahol lehetőség van rá, ott normát kell alkalmaz­ni. A teljesítményt mérni kell, mert ha elmulasztjuk, akkor nem alkalmazhatjuk reálisan a teljesítmény sze­rinti bérezést sem. És a nor­mákat karban is kell tarta­ni, mindig hozzá kell igazí­tani a rendelkezésre álló új technikához. Rövid és hosszú távú nép­gazdasági terveink megvaló­sítása nagy követelményeket állít az Irányítás és a vezetés elé ls. A jelenlegi helyzet, mostani feladataink maga­sabb színvonalú vezetést kö­vetelnek meg az állami, a gazdasági és a 'műszaki ve­zetéstől, valamint az üze­mek pártszervezeteitől, a szak­szervezetektől, a KISZ-sz.er vezetektől és más társadal­mi szerveinktől. Üj. maga­sabb követelménvek állniK a Központi Bizottság és a kormányszervek előtt is. A jobb hozzáértés, a na­gyobb szaktudás minden dol­gozóval szemben követel­mény. Ennek megszerzésé­ben a szocialista brigádok nagymértékben segíthetnek. A jó tervek, a megfelelő vezetés, a színvonalas üzem­szervezés és a szaktudás mellett rendszerünk es.v!k nagy erőforrása a szocialista Öntudat erősítése. Nagyon fontos szerepet töltenek be a szocialista bri­gádok a nevelésben, általá­nos műveltségük emelésé­ben. vontos, '-ogy az egyes brigádtagok önkéntes erőfe­szítéssel is képezzék magu­kat. Még fontosabb az a szerep, amit a munkába be­kerülő fiatalok nevelésében vállalnak és betöltenek. E mozgalom már nem CSJ­pán tömegeket fog át, ha­nem — kl merem jelenteni — valóságos népmozgalom­má vált. Ahogy Itt ls szó esett róla, a dolgozóknak mintegy fele ma már szo­cialista brigádtag. Jelenleg szinte minden ál­lami és szövetkezeti mun­katerületen dolgoznak szocia­lista brigádok: összesen több mint 1 millú\800 OOO-en részesei a szocialista bri­gád-versenymozgalomnak: A szocialista címet egyszer, vagy többször elnyert bri­gádok száma 111 000. A szo­cialista címért összesen 157 000 munkabrigád ver­seng. Mindez nagyszerű, na­gyon jó, hogy így van. Nő­jön ez az arány minél to­vább! Nem kell félni attól, hosv túl sokan leszünk. Növekszik a szocialista brigádok társadalmi, köz­életi szerepe is. Az üzemek életének rendkívül fontos eseményei a szocialista bn­gádvezetők tanácsKozasai, amelyek a jövőben a szocia­lista demokrácia ntézmé­nyes szervei lesznek. Azt hiszem, egyetlen íózanes/.ü, becsületes üzemvezetőt, gyár­igazgatót. főmérnököt sem kell agitálni arra. hogy együtt dolgozzon a szocia­lista brigáddal, hiszen fel­adataik megoldásában a leg­nagyobb segítséget és tá­maszt a szocialista brigád­mozgalom jelenti. A szocialista brigádmozga­lomnak a múltja is, jelene ls szép. és óriási lövő áll előtte. Jövő formáját persze senki sem tudja megmonda­ni. De végső célja az. hogy a szocialista brigádoK jel­szava — „szocialista módon élni, dolgozni és tanulni" — általános, össznépi -elszóvá és gyakorlattá váljék. Arra kérjük a szocialista brigád­mozgalom vezetőit és tagjait hogv segítsenek ebben a tö­rekvésünkben, meri szocia­lista jövendőnk nagyon fon­tos feltétele, hogy ez valóra váljon. A szocialista brigádmozga­lom és maguk a szocialista brigádok mind nagyobb poli­tikai, erkölcsi és anyagi el­ismerésben részesülnek. En­nek a jövőben még inkább így kell lennie. Megragadom az alkalmat, hogy gratulál­jak a szocialista munka új hőseinek, a kitüntetésben ré­szesült szocialista brigádve­zetőknek és -tagoknak, szo­cialista brigádoknak. Szívből jó egészséget, további sike­reket kivánunk mindannyi­uknak. Szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételeiről szól­va rámutatott a szocializmu­sért, a társadalmi haladásért, a békéért vívott harc ered­ményeire. A legfontosabb eredmények közé tartozik a helsinki európai biztonsági értekezlet létrejötte. Itt kell említeni a népek antilmpc­rialista harcainak sikereit, amelyek közül kiemelkedik a vietnami nép szabadsághar­cának győzelme; e siker eredményeként ma az 50 mil­liós vietnami nép esyesült országban, egy hazában él, és a szocialista társadalmat építi. Világtörténelmi jelen­tőségű győzelme ez a viet­nami nép sok évtizedes sza­badságküzdelmének. A nem­zetközi helyzet kedvező Irá­nyú változását példázza az is, hogy az angolai nép — a ha­ladó erők nemzetközi szoli­daritásától is támogatva — sikerre vitte szabadsághar­cát, hogy az imperialisták nem tudták elvenni e nép szabadságát, amely több mint négy évszázados portugál gyarmati igát rázott le 'ma­gáról, és megindult a saját Útján. A nemzetközi kommunista mozgalom sikeres küzdelmei is hozzájárultak a világhely­zet kedvező alakulásához. Portugáliában össz.eomlott a több évtizedes fasiszta rend­szer, Görögországban meg­bukott a katonai junta, Spa­nyolországban a fasizmus fel­számolásával a Spanyol Kom­munista Párt — 38 év után — visszanyerte legalitását és szabadságát. További sikere­ket kívánunk ezeknek a test­vérpártoknak, Portugália, Spanyolország, Görögország demokratikus erőinek és né­peinek, Kívánjuk, hogy bol­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom