Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-13 / 61. szám

2 1 Vasárnap, 1977. március 6. Elutazott a berlini tanács küldöttsége «k Budapest (MTI) Szombaton elutazott Bu­dapestről a berlini tanács küldöttsége, amelyet Erhard Krack főpolgármester veze­tett, A delegációt a Ferihe­gyi repülőtéren Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács el­nöke, valamint a fővárosi ta­nács több vezetője búcsúztat­ta, ott volt Gerhard Reinert, a Német Demokratikus Köz­társaság budapesti nagyköve­te is. , Községfanácsi választások Franciaországban Párizs (MTI) dótlanul éles kampány után Franciaország 36 575 váró- választják meg. sában és falvában több mint 33 millió választót szó­lítanak ma, vasárnap az ur­nák elé, hogy megválasszák a községtanácsokat az elkö­vetkező hat esztendőre. Az, A vasárnapi első forduló­ban csak azokban a közsé­gekben és városokban szüle­tik döntés, ahol valame. lyik lista megszerzi az ab­szolút többséget. A második hogy kiket választanak meg fordulóban, egy hét múlva, a több mint egymillió jelölt- a relatív többség is elegen. bői a 475 ezer tanácsosi posztra, fontos jelzést szol­gáltathat a hivatalos határ­idő szerint egy év múl­va - sorra kerülő parla. menti választásokra, amelye­ken harminc esztendeje elő­ször nyílik esély a baloldal győzelmére is. Éppen ezért a helyi vezető szerveket pél­dő — az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja. A baloldal közös listákon indul, de ezeken kerületen­ként úgy oszlanak meg a kommunista és szocialista, illetve más baloldali jelöltek, hogy az eredménytől füg­gően kommunista és szocia­lista többség is kialakulhat egy győzelem esetén. Magyar—jugoszláv egyezmény € Belgrád (MTI) Az okmány a megelőző há­Szombaton Belgrádban De- roméves munkatervvel össze­meter Sándor, a Kulturális hasonlítva jelentős bővítése­Kapcsolatok Intézetének al- ket irányoz dó tudományos, elnöke es Vaszjo Mtlincse- . . ... , , .. ... . ' vics professzor, a belgrádi oktatási es kulturális terüle- | kulturális önigazgatási érdek- ten egyaránt A most aláirt' közösség elnöke ünnepélyes megállapodás így egyebek kö­külsőségek között aláírta Ma- zött jelentősen bővíti a két gyarország és Jugoszlavia . . , . 1077—1879-es évekre szóló or5i!aS kapcsolatait a nemze­kulturális együttműködési «ségi együttműködés terüle­munkatervét. tén. Sok hűhó Hess körül Rudolf Hess állítólag két.- a hitlerizmus milliónyi ál­ségbeesett hangulatban van dozatának emlékét Span­— elment a kedve az életé- dauban havonta váltja egy­től, amelyet a nürnbergi mást a szovjet amerikai, bíróság amerikai, angol és angol és francia őrség, s a francia tagjai annak idején Hitler-ellenes koalíció négy megkíméltek. Fia, Wolf Rü- részvevőjének képviselői kö­diger Hess sajtóértekezleten, zösen igazgatják a börtönt „exkluzív interjúkban", sa- Ez is emlékezetet: a világ­ját maga fabrikálta újság- nak fellett összefognia, hogy Caglayangil Moszkvába látogat # Ankara (TASZSZ) A szovjet kormány meghí­vására Ihsan Sabri Caglay­angil török külügyminiszter március 13-án, vasárnap hi­vatalos látogatásra a Szovjet­unióban érkezik. a fasiszta bűnözők ne kapa­cikkekben igyekszik a világ tudomására hozni, hogy ap­ja a börtönben pusztul el, Onthassák ismét kezükbe a ha hamarosan nem történik világot valami érdekében. A vádlott Hitler, helyettese volt: ha már nem akasztották fel, — életfogytiglanra ítélték — milyen más ítélet lehetett volna még valamennyire is igazságos? A Hess fiú, aki sajnos, nem kévés támogatóra talált, „emberséget" emlegetve ve­zényel szovjetellenes roha­mot Hesst — úgymond — már kiengedték volna, ha a szovjetek is hozzájárultak volna e lépéshez. Azt köve­teli, hogy a nyugati partne­rek szegjék meg azt a meg­állapodást, amelyet a hit­lerista háborús bűnösök megbüntetéséről annak ide­jén a Szovjetunióval kötöt­tek, s apját a negyedik szö­vetséges hozzájárulása nél­kül is engedjék ki Span­dauból. Végtére is már 82 esztendős, s olyan kétségbe­esés vett rajta erőt, hogy fogságának 13 072. napján „öngyilkossági kísérletet" követett el. öngyilkossági kísérletről persze szó sem volt: ezt megakadályozná a szigorú őrizet, amelynek rendjét úgy állapították meg, hogy ne ismétlődhessék az, ami Göringgel történt. Hess cin­kostársának tudvalevően annak idején sikerült meg­szabadulnia az életétől és ezzel a bitófától. Mindössze annyi történt, hogy egy februári estén Hess a va­csorához kapott életlen, tompa késsel a csuklóján, a 'ibén, a nyakán megsértette magát. A börtönorvos rög­!ön bekötözte, s a sérült sa­lát lábán vissza tudott men­ni a zárkájába. A börtönöket azért épí­tették, hogy ott bűnhődje­nek, akiknek bűnhődn'ök kell. Rudolf Hess a világ­történelem legszörnyűbb bűntettének részese volt. Számára kegyelmet követel­ni annyit jelent, mint elfe­ledtetni ezeket a bűnöket és Pintér István „A török—szovjet kapcso­latok eredményesen fejlőd­nek a szuverenitás tisztelet­bentartása, az egyenjogúság, a területi integritás, a hatá­rok sérthetetlensége és a bel­ügyekbe való be nem avatko­zás elvei alapján" jelentette ki Ihsan Sabri Caglayangil török külügyminiszter, a TÁSZSZ hírügynökség anka­rai tudósítójának. A külügyminiszter, aki hi­vatalos látogatást tesz a Szovjetunióban, megállapítot­ta: „Az országainkat elvá­lasztó határ a béke és az együttműködés határává vált. A szovjet—török gazdasági együttműködés olyan szintet ért el, amely példaként szol­gálhat a különböző politikai és társadalmi gazdasági rend­szerű országok számára. A LUXEMBURGI KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA Szombaton elutazott a lu­xemburgi szakszervezeti de­legáció, amely a SZOT ven­dégeként Castegnaro John­nak, a Luxemburgi Általános Munkásszövetség elnökének vezetésével látogatott ha­zánkba. A küldöttséget Lige­ti László, a SZOT alelnöke búcsúztatta a Ferihhegyi re­pülőtéren. ELUTAZOTT AZ NSZK ÉLELMEZÉSI MINISZTERE Joseph Ertlnek, az NSZK élelmezési, mezőgazdasági és erdészeti szövetségi miniszte­rének vezetésével dr. Ro­mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter meg­hívására március 9—12. kö­zött küldöttség tartózkodott hazánkban; tárgyalásokat folytattak a gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működés fejlesztéséről. Lá­togatást tettek az állatorvos­tudományi egyetemen, és megtekintették a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátot. Joseph Ertlt fogadta Havasi Ferenc miniszterelnök-he­lyettes és dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter. A Joseph Ertl vezette küldött­ség szombaton elutazott ha­zánkból. AMNESZTIARENDELET SPANYOLORSZÁGBAN A spanyol kormány Sua­rez miniszterelnök vezetésé­vel tartott ülésén úgy hatá­rozott, hogy kiterjeszti a po­litikai foglyoknak a múlt év­ben adott részleges amnesz­tiát. CA8TRO ADENBEN Szombaton megkezdődtek a hivatalos tárgyalások a Fi­del Gastro, a Kubai KP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az Államtanács és a Minisztertanács elnöke ve­zette kubai párt- és kor­mányküldöttség és a Jemeni Népi Demokratikus Köztár­saság vezetői között A kubai delegáció Líbiából érkezett baráti látogatásra Adenbe. Emlékezés 1937 márciusára Márciusaink, tudjuk, sokszor emlékezetesek. Am néme­lyikük, a kimagaslóan dicső napok árnyékában, óhatatlanul feledésbe merülne, még ha lenne is mondanivalója az utó­kor számára. Ilyen a negyven esztendővel ezelőtti március idusa is, egy nemes haladó próbálkozás, a Márciusi Front zászlóbontásának napja. De hát ki emlékezik I937-re? Már csak a jóval öt­ven fölöttiek, azok is többnyire hézagosan, szeszélyesen. És igazat szólva, századunkról, sőt a két. háború közti közel­múltunkról is történeti tudatban is olykor homályos a kép. így mindmáig méltatlanul keveset tudunk e mozgalomról is, amelynek a szó szoros értelmében vett tömegvisszhang­ja annak idején még vezetőit, szervezőit is meglepte, a ha­talom birtokosait pedig kíméletlen ellenintézkedésre sar­kallta. Gömbös halott, Darányi a miniszterelnök. Vége az ok­talan, de mégis oly csábító illúzióknak, hogy megnyugta­tóbb irányba lehet terelni a jobboldali kormányzat szeke­rét. A felülkerekedett konzervatívok ugyan nem szeretik a honi nácikat, de hatalomféltésükben szívesen kifogják a szelet a nyilas vitorlákból. Megkezdődik hát a versenyfutás, amely a fasizálódás útján előbb a háború katasztrófájába, majd 1944 gyalázatába taszítja az országot. Ám ebben a reménytelennek látszó folyamatban is akadtak pillanatok, amikor úgy tetszett, mégis lehet, si­kerül valami históriai fordulatot kezdeményezni. Az 1937, március 15-én együtt ünneplő népi írók és baloldali egye­temi ifjúság, majd az a még szélesebb, valóban népfront jellegű összefogás, amelyben kommunisták, szociáldemokra­ták, népi értelmiségiek, haladó polgári személyiségek fron­tot építettek ki a „szabadság, föld, kenyér, független or­szág" nevében a „rabság, parasztelnyomás, munkásnyomor, gyarmati sors" ellenében, joggal nevezte magát márciusi­nak. Egykori vezetői közül az itthon élő Illyés Gyula, Féja Géza most visszaemlékeznek azokra az időkre. Arra is, hogy a mozgalom a pesti ünnepség után nagy lendületet kapott, a többi között Debrecenben, Hajdúböszörményben, Hódmezővásárhelyen, Pécsett, Szegeden, Győrött és Makón szerveztek gyűlést, kiáltványt bocsátottak ki. Néhány hónap elteltével a mozgalom még szélesebbé vált, az ifjúság, a szellemi élet olyan köreinek és jelentős képviselőinek is felkeltette az érdeklődését, vagy éppen ro­konszenvét, amelyek, akik korábban nem szívesen keve­redtek ilyen népfrontos csoportosulásba. Ez már sok volt a hatalomnak, a rendőrség közbelépett és elfojtotta a nem­zet igaz lelkiismeretére apelláló szervezkedést. Nehéz idők jártak, még nehezebbek következtek Lehetnek nem teljésen feltárt részletek, vitatható lé­pések a Márciusi Front rövid történetében. De jót, rosszat oly könnyen feledő korunkban fontosabb ennél maga az emlékezés. Múltunk körvonalazásában egyszer túlságosan szűken, másszor talán bőkezűen mérünk. A Márciusi Front kiáltványa, 12 pontja negyven esztendővel ezelőtt a ma­gyar társadalom forradalmi átalakítását követelte. Re­ményt gyújtott a reménytelenségben. így emlékezünk, emlékezzünk rá. B. J. Shvoy Kálmán titkos napióiból Közzéteszi: Pernek! Mihály 27. (Shvoy Kálmán a szegedi haszon- és örök­bérletekkel, valamint a telepítések kérdéskörével azért foglalkozott, mert 1936-ban a telepítési tör­vényjavaslat képviselőházi vitáján felszólalni ké­szült, és ehhez áttanulmányozta Szegeden a kér­déses téma iratanyagát, majd megírta. Mivel Szeged gazdaságtörténetében a haszonbérletek fontos szerepet töltöttek be, megállapításainak fontosabb részeit közöljük. — P. M.) Szeged városában az örökbérlet és a haszon­bérlet van bevezetve. Az örökbérlet a háború után keletkezett, mégpedig a háború után a sok idegennek letelepedése, a leszerelteknek a meg­szállt területekről való odaözönlése következté­ben a város lakossága hirtélen lényegesen meg­nóvekedett. Az 1919. évben, a kommunizmus ideje alatt, ezeknek a lakosoknak elhelyezésére azt a mód­szert vették igénybe, hogy a város belsejében la­kó intelligencia nagyobb lakásaiba telepítették be a legszegényebb embereket. Amikor a régi helyzet visszatért, a város hatóságának súlyos gondot okozott, hogy miként tegye ismét sza­baddá ezeket a lakásokat, hogy az intelligencia visszamehessen lakásaiba. A város hatósága ek­kor elhatározta, hogy a közvetlen közelében le­vő saját telkein telepítéseket létesít. Így Szeged közvetlen közelében három telepet létesített, va­lamint a már akkor mutatkozott kívánságnak megfelelően, hogy a tanyavilágban központok lé­tesüljenek, a két, már kifejlődésben levő köz­ponton a falusítás végrehajtása céljából telepí­téseket eszközölt... Ami Szeged város haszonbérleteit illeti. Sze­ged 1861-ben kezdte legelöterületeit haszonbér­be adni, és pedig 1861-ben 10 000 holdat adott bérbe, 1924-ben 41 000, 1935-ben pedig már 48 000 katasztrális holdra szaporodott ez a terület. Bér­lőinek száma 14 000, a bérletek száma körülbelül 10 000. Ez a különbség azért van, mert egyes szorgalmas, lelkiismeretes és anyagi felkészült­séggel rendelkező bérlők a kedvező anyagi vi­szonyaik folytán bérleteik számát szaporították. 1924-ben a Szeged város bérletei után befolyt jövedelem 1544 700 pengő, 1932-ben pedig 912 ezer 500 pengő volt. As az engedmény tehát, amelyet a város ez alaíé az ido alatt a bérősz­szegekben tette, körülbelül 32 000 pengőt, vagyis 40 százalékot tesz ki. Csak egészen kuriózumként említem meg, hogy amíg Szeged városának 1934­ig a bérösszeg behajtásai körül állandóan nagy nehézségei voltak — ennek okaira majd később mutatok rá —, addig 1935-ben az előirányzott 912 505 pengős bérösszegből 857 581 pengőt, vagy­is a bérösszeg 93,3 százalékát befizették. A hát­ralék 1934. december 31-én 970 ezer pengő volt, ami a város háztartásában igen súlyos és nehéz pontot jelentett. Az összes bérletek közül, amelyeknek száma kitesz 10 697-et, a hátralékos bérlők száma 5493, olyan, aki három és fél évi bérösszegnél nagyobb összeggel tartozik, van összesen 554, ebből olyan, aki még ezenfelül is ennél még nagyobb Ősszeg­gel tartozik, tehát kilátástalan, hogy valaha is le tudja törleszteni adósságát, van 242, aki előre­láthatólag le fogja törleszteni, van 312. Megálla­pítom tehát, hogy a 10 697-ből csak 554 azoknak a bérlőknek a száma, kik nagy nehézségekkel küzdenek. A folyó év elején, 1936-ban Szeged városa ra­dikálisan hozzányúlt a bérlőkérdés rendezéséhez, és a következő intézkedéseket, illetőleg határoza­tokat hozta. A régi berösszegek hátralékát le­szállította, vagyis, aki ma bérösszeggel' tartozik, annak a bérösszegét átszámították a mai búza­árakra, tekintettel arra, hogy a régi, sokkal na­gyobb búzaárak szerint kellett volna a bérössze­geket fizetni. A hátralékosoknak megengedte, hogy csak a jövő ősztől kezdve kezdjék 10 évi részletekben a hátralékok törlesztését. (Nyilván­való, hogy ezek az intézkedések csak ideiglene­sen könnyítettek a helyzeten, és valójában lát­szatintézkedések voltak. A föld hozamát kellett volna jobban arányba hozni az érte fizetendő bérösszeggel, a bérösszegek alapos revízióját kel­lett volna elrendelni, es végül a készpénzfize­tőknek nagyobb engedményt adni. — P. M.) Rá fogok mutatni azokra az okokra, amelyek előidézték azt, hogy a bérlőtársadalom ebbe a helyzetbe jutott... Ennek oka egyrészt az, hogy a haszonbérleteket a régmúltban árverések útján adták bérbe. Ezeknek az árveréseknek óriási hátrányuk az volt, hogy nemcsak Szegedről, ha­nem a környező falvakból is oda mentek a föld­re éhes emberek, és az árverezéseknél módfelett felhajtották a föld árát Annak ellenére, hogy a hivatalos közegek látták, hogy az elért összeg messze túlhaladja azt a bérösszeget, . amelyet azért a földért lehet adni... (Ez mutatja a föld­éhséget! — P. M.) senki sem tudja majd a bér­letet, a bérösszeget megfizetni, s kilátástalannak mutatkozott az is, hogy az adót és a terheket ia mind meg tudják fizetni. A másik ok pedig az volt, hogy mesterségesen szították fel a tanyatérület hangulatát. Ott még­jelentek ügynökök, olyan emberek, akik megala­kították a bérlók szövetkezetét. Természetesen, áz évi tagdíjakat, a 6 pengőt beszedték, de egész működésük csak abból állott, hogy ezt a szegény tanyai lakosságot arra inspirálták, hogy ne fi­zessenek, mert a városnak úgyis el kell majd en­gednie a bérösszeget. Ez volt az oka annak, hogy az emberek nem fizettek, adósságuk pedig folyton növekedett, és végül az adósság nyomja el őket. Nézetem szerint, egy haszonbérlet csak hkkor megfelelő, ha a bérösszeg arányban van a föld­del, másodszor pedig, ha az árverést, mint telje­sen helytelen kiadási módot, mellőzik. A túllici­tálás felhajtja az árat, s az nincs arányban a főid hozamával. A harmadszor pedig: a bérösz­szeg pontos fizetésére szorítani kell azokat, akik a haszonbérletet igénybe veszik. De érdekes momentum az is, amit a legsze­gényebb bérlőknél látunk, azoknál, akik Szeged városának legszegényebb részét, az ügynevezett Atokházát lakjak- Ennek már a neve is mutat­ja, hogy ez a legterméketlenébb föld. Itt kisbér­letek vannak, s az a szegény nép, annak ellené­re, hogy nem bír megélni — merem állítani, hogy az ország leginkább nyomorgó lakossága lakik ezen a területen, mert vannak itt családok, amelyek heteken keresztül nem látnak kenyeret, és sóba áztatott répán élnek (És mégis fizetniök kellett a bérösszeget! — P. M.) —, és a bérössze­get kiizzadni nem tudja, mert fizetni egyáltalán vagy alig tud, mégis ragaszkodik ehhez a kis földhöz. Es ez a szegény nép, amely azt mondhatnám, olyan nyomorban él, hogy arról senkinek fogal­ma sincs, március 15-én olyan hazafias ünnepet rendez, hogy az embernek a szeme önkéntelenül könnybe lábad, amikor látja, hogy az a szegény gyermek szegényes, de ünneplő ruhában jelenik meg, és hazáfias verset szaval. Szeged tanyai részében, ahol igen sűrű a la­kosság. és ahol az örökföldek nagy része a tanyai lakosság, a kisgazdák kezében van, a családi szaporulat folytán a föld már annyira megosztó­dott, hogv egy fiúra vagy leányra 10 holdnál ke­vesebb föld esik, amelyen azután nem tudnak megélni. Szívesen vennének földet, de nincsen módjuk arra, hogy földhöz jussanak, mert a vá­rosnak több eladni való földje nincsen, a közel­ben levő Pallavicini-féle hitbizomány pedig eb­ből a szempontból zárt területet képez. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom