Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-11 / 59. szám

Péntek, 1977. március 11. 3 Erzsi nem hiányzik Ha megkérdezik tőlem, hogy vagyok, néha teljesen za­varba jövök. „Köszönöm...", esetleg „ ... kopogjuk le. .." — vagy ilyen semmitmondó válaszra futja. Én meg azt kérdeztem a Vidám brigádtól, hogy mitől vidám. A felelet: nevetés. „Mi már csak ilyen jóked­vűek vagyunk." Kopogjuk le. Nekem ugyanis zúg a fe­jem a szövőterem hatalmas zajától, pedig egy széles fo­lyosó és három ajtó választ el a legalább kilencven de­cibel zajtól, amiben ők mű­szakjaikat töltik. Ilyenkor, télen 28 fok (nyáron 30) van, és a relatív páratartalom 67 —74 százalékos — ha keve­sebb volna, nagyon szakadna a szál. Ha ilyen körülmények kö­zött ücsörögni kellene nyolc órát, megőrülne az ember. Ezt ők is vallják, akik ki­lencen száz szövőgépet haj­tanak itt. Három találkozói Az első beszélgetés — na, ne gondoljanak röpgyülésre, arra nem érnek rá, csak né­hányan kijöttek időnként a gépteremből — nem sikerült valami jól. Addig jutottunk, akár a gyakran elhangzó kö­zömbös „hogy vagy" után. A másodszori találkozáskor már egyenesen megmondták: na­pok óta nézik az újságot, hogyhogy? Hát nem készül az a riport? A harmadik ta­lálkozás nagyon egyoldalú volt: én sétálgattam a gyár­kapu előtt, ók pedig fárad­tan jöttek műszakból, elro­hantak mellettem. Nem vol­tak rosszkedvűek, csak ki-ki sietett a dolgára, a vidékiek a buszhoz, a szegediek is ki erre, ki arra. Nem vettek észre, de én alighanem elta­láltam már, ki siet a gyerek — Olyanokat mi csak za­varunkban mondunk! — ne­vet szívből Erzsike. Igen, először hivatalos hely­zetjelentést adtak. De én azt az irodán is megkérdezhet­tem, hogy 104—105 százalék­ra teljesítik a tervüket, s 99 százalék körüli az első osz­tályú áru a kezükből kike­rülő termékek közül, s ezzel — főleg a mennyiség miatt — egyik legjobb brigád ez a szövődében. S aztán: ha nem lennének brigád, akkor is együtt dolgoznának, egy­más javára vagy kárára élve, mert olyan az új munkaszer­vezés, a szövőcsalád, hogy együtt számolják el teljesít­ményüket. Akkor meg mitől brigád a brigád? Azt hittem, nehezet kér­dezek. — Most sem kötelező bri­gádban dolgozni. De alig van parti, amelyik nem brigád — mondja Márta Sándorné, aki ugyan 20 éves fiatalasszony, de már öt éve itt dolgozik a gyárban. — De hogy egy­mást megértve, segítve dol­gozunk, azt csak a brigád formálta ki bennünk. — Azt is, hogy legnagyobb bánatunk, hogy ritkán tu­dunk munkaidő után talál­Barna Istvánné 29 évével kőzni! Barátokat találtunk a rangidős, a komoly, sze- egymásban a brigádon belüi membe nézve, elgondolkozva — toldja meg Franciska, Ros­felel: fás Lászlóné. — Nézze, olyan váratlanul Félszavakból is értik egy­jöttek, nem is értettük, miért mást — mondják a barátok­A magyar békemozgalom Ölést tartott M" a Minisztertanács ÉÉÉfe A Vidám brigád vezetője pont hozzánk. Tavaly ápri­lis 4-én kaptuk meg az ezüst­koszorút — különben arra is alig volt időnk, hogy meg­ünnepeljük —, s ebben a gyárban annyi kiváló, hírne­ves brigád van, hogy kerül­tünk mi a kalapba? Hagy szavak nélkül Szegeden 3800 szocialista ra, ők pedig egymás szájáról olvasva beszélgethetnek csak a zajban. Segítés? „Én régen nem segítettem senkinek, igaz, nekem se fűzött szálat senki. Most nem nézzük, enyém vagy tiéd a gép!" — mondja Barnáné. — „A mun­ka lehetne egymásrautaltság miatt is közös. De ennyire jó csak baráti közösségben le­het." Franciska a tragikusan meg­Sokrétű programot bo­nyolít le ebben az esztendő­ben a magyar békemozga­lom. Az Országos Béketanács munkatervében — amint az MTI tudósítóját tájékoztat­ták — fontos feladatként szerepel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójáról való méltó megemlékezés: barátsági gyűlésekkel és más politi­kai demonstrációkkal. Békemozgalmunk jelen­leg a világ 127 országában tevékenykedő békeszerető, haladó erőkkel áll együtt­működésben, s az idén to­vábbfejleszti nemzetközi j kapcsolatait. Ott lesznek kül­dötteink a nemzetközi bé­kemozgalom idei legnagyobb szabású eseményén, a bé­keépítők varsói világköz­gyűlésén, amelyre várható­an májusban kerül sor. Ezen a tavaszon sorrend­ben 19. alkalommal rendezi meg május 9. és június 9.' között az Országos Béke­tanács — a Hazafias Nép­fronttal, a társadalmi és tö­megszervezetekkel, mozgal­makkal együttműködve — a béke és barátsági hónapot. Ezt az eseménysorozatot az OBT ünnepi ülése vezeti majd be. A Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter­tanács csütörtökön ülést tar­tott. Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se jelentést tett a magyar— vietnami gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működési bizottság VI., va­lamint a magyar—laoszi gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság alakuló ülésszakáról. A kormány a jelentést jó­váhagyólag tudomásul vet­te. Havasi Ferenc miniszter­elnök-helyettes olaszorszá­gi, dr. Szekér Gyula mi­niszterelnök-helyettes iraki tárgyalásairól tájékoztatta a kormányt. A Miniszterta­nács a jelentéseket jóváha­gyólag tudomásul vette. A kormány megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter je­lentését Bohuslav Chnou­peknek, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kül­ügyminiszterének hazánk­ban tett hivatalos baráti lá­togatásáról. A külügyminiszter jelen­tést tett Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Ki­rályságban tett hivatalos lá­togatásáról. A kormány el­fogadta a beszámolót. A Minisztertanács úgy ha­tározott, hogy anyagi se­A kormány előterjesztést fogadott el a számítástechni­kai központi fejlesztési program 1976—1980. közötti időszakra szóló feladatairól. Ennek keretében határozott a számítógép-alkalmazás bő­vítéséről és hatékonyságá­nak növeléséről, a szakem­berképzés folytatásáról és a számítástechnikai eszközök gyártásának fejlesztéséről. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter előter­jesztésére a kormány álla­mi nagyberuházásként jó­váhagyta a Hajdúsági Cu­korgyár építését, kapcsolódó beruházásait­A SZOT elnöksége tájé­koztatta a Minisztertanácsot a szakszervezeti jogsegély­szolgálat működésének ta­pasztalatairól. A kormány a jelentést egyetértően tudo­másul vette. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke jelen­tést tett a népi ellenőrzés 1976. évi munkájáról és el­lenőrzési tapasztalatairól. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vet­te, és felhívta a minisztere­ket hogy irányító munká­jukban hasznosítsák a ta­pasztalatokat. A kulturális miniszter ja­vaslatára a kormány hatá­rozatot hozott a Kiváló és az Érdemes Művész kitün­gítséget nyújt a Román Szo- tető címek adomanyozasarol. cialista köztársaságnak, a A Minisztertanács ezután földrengés okozta károk eny- egyéb ügyeket tárgyalt hítésére. (MTI) elé, ki megy az iskolába, brigád van, kereken 34 ezer szakadt gyermekgondozási vagy a boltba. Nekem fontos taggal. A Pamutnyomóipari volt ez a műszak utáni szót- Vállalat szegedi textilgyárá­lan találkozás is, persze, ta- ban 137 szocialista brigád Ián enélkül is tudhattam vol- 1306 tagot számlál, arany fo­na: a Vidám brigád se min- kozatú brigád közülük 57, dig vidám, mégha oly fiata- ezüst 14, bronz 23. Mindany­lok is, mint a hajnal öt óra- nyiuk véleményére kíváncsi kor. De kellett a hétköznapi volnék, de mert sorra venni fáradt arcuk, fedezete ez képtelenség, részből formáz­szavaiknak, véleményeiknek, nám az egészet. Keresem, hiszen az első felszínes be- minduntalan azt faggatom: szélgetéskor hiányérzés ma- ismeri-e egy brigád a gyar radt mindőnkben. Érezték ők közösségének terveit, felada­maguk is: olyanokat mond- tait, fontosnak érzi-e a ma­tak, amit hirtqlen rákérde- ga szerepét ezek végrehaj­zéskor mondani szokás. Olyan tásában. jól fésült, olyan „cikkbe illő" — Ez túl nagy kérdés volt feleletek voltak azok. Lebe- először is, másodszori be­csültem volna őket, ha azo- szélgetésünkkor is annak ér­kat, pontosabban csak azo- zem — mondja Barnáné. — kat olvashatták volna ők, s Nem mintha nem látná az Szemétből — dollár Hasznos lehet a hulladék is az olvasók róluk. Különben ezt meg is mond­tam • Erzsikének, a brigádve­zetőnek. Három éve vezetője a textilgyár mások előtt 8200-as partinak nevezett ember a feladatokat, meg a részét is benne, de ilyesmit ki fogalmaz meg hétközna­pokon ? — Csakhogy végre elkerül­szövőcsoportjának. Erzsike, jük a nagy szavakat! somogyi Károlyné felvételed Szabó Aniatac és Rostás Ferencné szabadság után azt kérte: ve­lük lehessen ismét. Közöttük erőre kapott. „Itt váltunk munkássá!" — mondják a vi­déki lányok-asszonyok, és mentek együtt társadalmi munkára, szépítették azt a bölcsődét-óvodát, ahova nem ők hordják majd gyerekeiket. — Ha fáradt vagyok, le­tört vagyok valamiért, nem kell mondani se. Szó nélkül besegít valaki, nem kérde­zik, de elmondjuk egymás­nak is, mi bajunk van — fo­galmazza meg Márta Sán­dorné. Minek rangsor? — Ki a legjobb a brigád­ban? — kérdezem négy-öt asszonytól is. Nem tudnak választani. „Van, aki lassab­ban dolgozik, de minden mé­tere hibátlan. Szóval: min­denki része benne van az eredményben, s ezért kölcsö­nösen becsüljük egymást." Egy brigádtag „lógott ki a sorból". Két éve változás nél­kül együtt dolgozik a brigád, tíz eredményeik önmagukért neszéinek. De Erzsi hiányoz­gatott, s egyetlen napja min­dent elsöpört... Kezdhették a versenyt elölről. — Csak egyszer kellett „el­kapni", nem volt szükség hosszas nevelésre. Egy éve nem hiányzott, s ő is, mi is jobban érezzük magunkat. Versenyben maradtunk. Ma már a teljes nevét se akarják elárulni, persze, mert arra büszkék, amit Erzsi megváltozása jelképez: a jó brigádszellemre. Szőke Mária i Ha van a mai húsz-, harmincéves embernek egészen hétköznapi jellegű „úttörőkorú" élménye, a hulladékgyűjtés biztosan az. Ma is látni olykor papirt, rongyot, ócskavasat gyújtó kisdiákokat, s a sokféle hulladék, a kukákból itt-ott kikandikáló, eldobott, hasznavehetetlennek minősített kü­lönböző anyagok — a „szemét" — látványa összefonódva a srácok „mozgalmi jellegű" MÉH-szállítmányaival egyetlen szót idéznek föl bennem. Egy szót, ami ma gazdasági éle­tünkben szinte közhelyszerúeii ,jláger": takarékosság. — Az élettel, a fejlődéssel jár, hogy évről évre több a hulladék — mondja Mayer Tibor, a Dél-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Váljalat igazgatója. — A „hagyományos" hulladékok hasznosítása megoldottnak mondható: a vasanyagok részben kohókba kerülnek, az úgynevezett válogatott haszonvas pedig a kiselejte­dot okoz: a nagymértékben szennyezett műanyagokkal az ipar nem tud mit kezde­ni. A használt gumi értéke­sítésénéi technológiai gon­dok vannak, például a gumi­termékek egyik alkotórészé­nek, a bomló textilanyagok­nak különválasztása. Azon­ban egy örvendetes újdon­ságról lehet beszámolni: a anyagok új anyagként valő felhasználásának lehetőségét. — Azt hiszem — foglalja össze mondandóját az igaz­gató —, általában érdeme­sebb lenne jobban odafigyel­ni a hulladék-felhasznalás­nál meglevő tartalékforrá­sokra. Anyagmentö és im­portpótló feladat a miénk, s mi látjuk igazán, mi min­den megy olykor veszendő­be. és mit jelent a takaré­kosság. Évente 180—200 mil­lió forint értékű különféle hulladékot forgalmazunk, s évi 5—6 ezer vagon árut kell begyűjtenünk. előkészíte­nünk és kiszállítanunk. Végezetül egyetlen adaték a Mayer Tibor által elmon­dottakhoz: ha a vállalat mindazt nem csinálná, amit csinál, a fenti anyagmeny. hónap végén megjelenik egy zett vállalati eszközök eladá- új műanyag, a Termisol hó­sát jelenti. Igy olcsóbb a la- és hangszigetelő, amely kü- _ kosságnak is, s azt szoktuk különféle műanyag-hulladé- nyiséget kizárólag behozatal­mondani, tapasztalatok alap- kok felhasználásával készül, kellene fedeznünk. Eny­ján: nincs az az áru, amely- és Dorozsmai úti telepünkön nyit a takarékosságról es lesz kapható. Ha ez kiállja azokról a bizonyos lehetősé­a próbát, bebizonyítja a ^L^t^Al£& „másodnyersanyagok", azaz tak re egyszer ne jönne vevő. A rongyfélék legnagyobb részéből a közhiedelemmel ellentétben nem lesz papír. A nyersfedéllemez (magya­rul : kátránypapír) gyártásá­ban használják fel, valamint géptisztító anyagok lesznek belőlük. Egyébként április, május, június hónapokban nagyszabású textilhulladék­gyűjtési kampányt szervez­nek. amelynek fontos nép­gazdasági oka van: a ma­gyar ipar a sok műszálas anyag térhódítása következ­tében kénytelen valutát adni — a rongyért, mert a fel­dolgozáshoz csak a pamut­féle anyagok a jók, ezekből viszont a műszáldivat miatt egyre kevesebb van. Ezzel szemben a papírgyártás nem képes a begyűjtött anyag felhasználására. A többletet a nyugati piacon értékesít­jük: 1976-ban 500 vagon pa­pírt exportáltunk, az idei tervben is ennyit írtunk elő. Olasz és osztrák cégeknek igen jól jön a papírhulla­dék, az országnak pedig igy lesz a szemétből — dollár. A műanj'ag- és gumihulla­dék felhasználása sok gon­a hulladékok között a mű­D. I­Lakást építenek az ipari szövetkezetek Az építőipari szövetkeze­tek lakásépítő tevékenységé­nek fokozásáról, az ehhez szükséges feltételek megte­remtéséről tanácskoztak csü­törtökön az OKISZ székhá­legtöbb helyen nem megfe­lelő a vezetés színvonala, hiányoznak a tömeges lakó­házépítésben gyakorlattal rendelkező, jól képzett mű­szaki és közgazdasági szak­zában az ÉVM, a tanácsok emberek. Az erő koncentrá­és a lakásépítéssel foglalko- lására van szükség, feltétle­zó szövetkezetek vezetői. Mé­száros Vilmos, az OKISZ el­nökhelyettese azokat a visz­szahúzó tényezőket elemez­te, amelyek közrejátszottak abban, hogy a tervezett 50 ezer helyett a szövetkezetek csak 32 ezer 585 lakást épí­tettek. Az építőipari szövetkeze­tek számos nehézséggel küszködtek, mint például a nül rövidíteni kell az építés! határidőket, ezt húzta alá Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszter­helyettes, amikor egyebek mellett arról is szólt, hogy a múlt évben 38-cal csök­kent az építőipari szövetke. zetek száma. A tanácskozáson meghatá­rozták az idei legfontosabb teendőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom