Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

2 i Kedd, 1977. március 29: Brezsnyev megbeszélése, és ft} az IIS9 kulngyminiszterevel együtiműKödése Megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalások vei, aki szombaton érkezett kapcsolatok kérdéseiben és a nemzetközi problémák ren­dezésében, továbbhaladva a Moszkvába. A felek véleményt cserél 0 Moszkva (MTI) » Hétfőn hivatalos közle­ményben Jelentették be, hogy a nap folyamán a tek a szovjet—amérikai kap­Kremlben Leonyid Brezsnyev, csolatok elvi kérdéseiről, az SZKP KB főtitkára. And- Szovjet részről hangsúlyoz­rej Gromlko, nr. SZKP PB ték, hogy a Szovjetunió — „ ,,, , , tagja, szovjet külügymtnisz- ugyanolyan mértékben, mint E8yesult Államok pohtikaja­ter megbeszélést tartott Cy- az Egyesült Államok — kész nak azokat a mozzanatait, ru» Vance-szel, az Egyesült kölcsönösen elfogadható fmelyf,k nincsenek összhang­Államok külügyminiszteré- megoldásra jutni a kétoldali ban öz egyenlőség, az egy­.... más belügyeibe való be nem szovjet—amerikai kapcsola­tokban az előző években el­ért eredmények alapján. Kellőképpen értékelték az Kormányválság Fra nciaországban • Párizs (MTI) Párizsban hlvatnlosan meg­erősítették az AFP értesü­lését, amely szerint Raymond Barre miniszterelnök hét­főn délután benyújtotta kor­card D'Estaing elnöknek. Glscnrd d'Estalng hétfőn este elhangzott beszédében bejelentette, hogy Raymond Barre leköszönő miniszter­elnököt bízta meg az új kor­mányának lemondását Ols- mány megalakításával. Több mint 500 halott RepUIOgép-szerenoaótlenaóg a Kanári-szigetekon (UPI) Santa Crui de Tenerife dos szigetre, Tenerifére irá­nyították őket, mert Las Palmas repülőterén vasárnap rendelkezésre a délután bomba robbant. A Az eddig álló adatok szerint 562 em- v* bcréletct követelt a polgári hTt "*L .f repülés történetének legsú- uflmf ffa £?V « kÍVH iJL.kh be8ült me8» a Kanan­lyosabb katasztrófája, amely vasárnap következett be Tenerife szigetén, hétfő( délután Santa> Cruzban e. holland tartott sajtóértekezletén bil0tuég utMOlt szigetek függetlenségéén küzdö szervezet követte el. KOZOHS A ttUl(ltrWa színhelyére Carloa Franco Irlbarnegaray, a spanyol légierők minisz­tere. A katasztrófát a Pnruim légitársaság gépén tartózko­dók közül 72-en élték túl. A Santa Cruz-1 kórházak szó­vivője szerint 12 személy csodával határos módon sér­tetlenül menekült meg. 14 túlélő állapota válságos, 28 személyt súlyos égési sérülé­sekkel kezelnek. Tizenöt utas könnyebb sebesülést szenve­dett és három személyt első­segélynyújtás után kienged­tek a kórházból. Miközben a szerencsétlen­ség színhelye felett még mindig gürü füstfelhő go­molyog és a repülőtér kifu­tópályája napokra használ­hatatlanná vált. a szakértők bevonásával megkezdődött a katasztrófa okainak kivizsgá­lása. A roncsok között meg­találták mindkét gép „fekete dobozát" és az adatok fel­dolgozása megkezdődött. Tenerife polgári kormány­aója a hétfői sajtóértekezleten az eseményeket rekonstruál­val, elmondotta: a Panam gép pilótája, aki arra ké­szülődött, hogy a KLM „Jum­bo" után maga is felszúll­jon, a talajt borító ködben váratlanul szembetalálkozott a KLM gépével, amely már teljes — 300 kilométeres — startsebességgel száguldott a felszállópályán Amikor az amerikai pilóta ezt észre­vette, oldalirányban próbált kitérni. A holland gén így oldalba kapta a Panam Boeingjét: ennek köszönhe­tő, hogy az amerikai hajózó­személyzet, valamint a piló­tafülke mögött helyet fog­laló utasok életben marad­tak. A borzalmán katasztrófa ismét felvetette a biztonsági berendezések hiányának kér­dését a spanyol repülőtere­ken, amire a repülésirányí­tók már régóta panaszkod­tak. A két gépnek eredetileg Las Palmasban kellett vol­na ieezálloM. de a özom&zé­uvatkozás és a kölcsönös elő­nyök elveivel, amelyek be­tartása nélkül lehetetlen a két ország közötti kapcsola­tok konstruktív fejlődése. Tegnap délután a Kreml­ben folytatódtak a szovjet­amerikai külügyminiszteri tárgyalások. A megbeszélé­sek délutáni szakaszában a küldöttségeket AndreJ Gro­miko szovjet, illetve Cyrus Vance amerikai külügymi­niszter vezette. A szovjet hi­vatalos közlemények a hét­fői eszmecserék résztvevői között említették Anatolij Dobrinylnt, a Szovjetunió washigtonl nagykövetét, Andre) Alekszandrovot, az SZKP KB főtitkárának mun­katársát és Georgij Kor­nyijenko külügyminiszter­helyettest. Illetve amerikai részről Malcolm Toont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, Paul Warnkét, a fegyverzetellenőrzési és le­szerelési hivatal vezetőjét, valamint Philip Habib kül­ügyminiszter-helyettest. A délutáni ülésen a ha­dászati támadó fegyverzetek korlátozásával összefüggő kérdések megvitatására ke­rült sor annak a megállapo­dásnak az alapján, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gertiid Ford, az Egyesült Államok elnöke ért el Vlagyivosztokban 1974 novemberében. Budapest (MTI) zatalunknak egynegyede belért szállítunk egymásnak Tondai Jenő külkereske- szénhidrogén és villamos gépeket és berendezése­mé mirzterhe:y^r ht ** tóé^V^mitttó ^Csehszlovákiával 7 szá­daliíta ország8 gazdásági 1bnna érkezik, több zalékkal (bővítjük árufor­együttműködéséről tájékoz- £"lból írklző A komplett "Tm^yar-lengyel meg­gyárberendezéiek segítik a állapodás rendkívül erőtel­tatta az újságírókat. Kiemelte, hogy küjkeres­keddml forgalmunk dömő S^JSE?" forrása egyre inkább a sza­kosítás és a kooperáció. Ed­dig mintegy 90 sokoldalú és 160 kétoldalú szakosítási és kooperációs egyezmény ki­dolgozásában és megvalósí­nyílik arra is, hogy nagy­értékű közlekedési és hír­közlő eszközöket vásárol-H Továbbra ls gyors a ma­gyar—román forgalom bő­• c. .,,.,, ... vülésének üteme. A megál­lapodás érteimében iorgal­munk 28 százalékkal lesz lenleg ÍM huoflU megéll- '.— SUÜSSK SípSS ÖttfVSS SSE megállapodást frtunk alá. vagy hosszabbítottunk meg. Így exportunknak 22, im­portunknak 11 százalél kosított vagy kooperációs ter­mék. A termelési együttmükö­metró motorkocsi, 50 troli­STnTettünk STj^ masabb. mlttM? ,m zií„ gépkocsi varhato szovjet vál­Magyarország es Bulgá­ria a külkereskedelmi egyen­tásl varrógépet, 1.4 millió súly további megszilárdításá­rubei értékű fényképezőgé- ra törekszik, s az áruforga­pet, 300 ezer rubel érték- lom előreláthatóan mint­. • „ .... ben rádióelemeket, 33 ezer eRy 26 wazalekkijJ. emel­RSíS^H^SSÍfcE: személygépkocsit, tr.nri.zto- kedik. ros rádiókat, órákat stb. Jugoszláviával szinten elen­Magyar és szovjet vállala- kül a forgalmunk, az im­désre alapozva külkereske- tok eddlg 33 szakosítási ^ b^ü1ő Sge várhatói delmi forgalmunk 1976-ban egyezményt kötöttek, s vár- an eléri majd a 410 miiiio ^ímTteftóitt Z* b»tó' ho*V a tekintélyes dollárt. év ^(üymnán összesen mirtt- szám rövidesen tovább emel- A szoCialista országokkal egy 6 milliárd rubel értékű K A"mBgyftr-NDK áruc.e- aláírt idel 6rucsere-lörgalmi ái-ut cseréltunk, ezen belü kL re_íorgalmi ^gyzőkönyv a jegyzőkönyvek jó alapot és vitelünk 13 7 behozatalunk forgalom kiegyenlített nö- megfelelő kereteket blztosi­8,4 szazalékkai volt maga- ve](5sét tesZ, lehetővé. Aru- tanak a külkereskedelmi A, rí liÁtr/1' eserénk meghaladja majd terv, S egyben a kölcsönös „ ,J„,Ie /„„"AHK^. J nz 1,1 milliárd rubelt, ezen kötelezettségek teljesltésé­re-forgalmi jegyzőkönyvek b ,Ü1 csaknem 800 millió ru- hez szerint forgalmunk 12,9 szá­zalékkal emelkedik az Idén, ezen belül a kivitel 14. a behozatal 11,8 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly. Kiemelkedően legfonto­sabb partnerünk továbbra is a Szovjetunió, amellyel vár­hatóan 3,6 milliárd rubeles forgalmat bonyolítunk le az idén, 10 százalékkal nagyob­bat az elmúlt évinél. Az árucsere összetétele válto­zatlanul igen kedvező. Ex­portunkban tovább nő a be­ruházási javak részaránya. A gépek és gépipari beren­dezések az idén a Szovjet­unióba szánt kivitel 45 szá­zalékát alkotják. A Szov­jétunióból származó beho­Egyházi vezetők tanácskozása O Budapest (MTI) csa közreműködésével össze­A„ „,„„há„i, hívott konzultációján részt Az Egyházak Világtana- Vegz dr Edward JScott kfl„ csa vezetői, valamint a szo- nadaj érsek, a tanács köz­cialista országok protestáns ponti bizottságának elnöke, és ortodox egyhazainak kép- dr. Philip Potter főtitkár, dr. viselői március 19—31. kő- Konrád Ralser főtitkár-he­zött Budapesten konzulta- lyettes és a szoctallsta or­tív megbeszélésen találkoz- szágok több mint 40 magas nak. A közel 300 protestáns rangú egyházi képviselője. A és ortodox egyházat tömő- konzultáción dr. Philip Pot­rítő nemzetközi egyházi szer- ter és dr. Bartha Tibor re­ve2etnek, a magyarországi formátus püspök tart beve­egyházak ökumenikus taná- zető» előadást. Shvoy Kálmán titkos naplóibál Közzéteszi: Perneki Mihály 36. Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyot 1942. augusztus 29-én felmentették a szegedi hadtest parancsnoksága alól... Czeydner elme­netelének nagy előzménye van. Az elmúlt télen (1942. január 4—30-a között — P. M.) Újvidé­ken csúnya események játszódtak le. En az egé­szet ... Ismerem, adatokkal örökítem meg. 1941 vége felé F.sablyán szerb nemzetiségű la­kosság a csendőrökkel szembeszállt, s több csend­őrt megöltek, minek következtében Zsablyán vagy 40—50 embert kivégeztek. Ez meglehetősen fel­kavarta Bácska nyugalmát, hol a bevonulásunk óta állandóan parázslott a hamu alatt a tűz a szerb—magyar gyűlölködés miatt, amely szenve­dély kirobbanások következménye volt. Ezen el­lentétek és a zsablyai eset folytatása volt. hogy Újvidéken a házakból hátulról a katonákra, s csendőrökre rálőttek. Felsőbb parancsra Szeged­ről Újvidékre szállították a felriasztott 9. h. gy. ezredet, Deák László ezredes parancsnoksága alatt, s elrendeltek a városban általános razziát. A várost beosztották három körletre, egyben a rendőrség, egyben a csendőrség, s egyben a hon­védség végezte a razziát. Újvidék katonai parancsnoka ekkor a gyalog­sági parancsnok Grassy tábornok volt, a csend­őrség parancsnoka Zöld őrnagy. Grassy egy ré­szeges alak. Zöld szadista volt. Czeydner délután S-ig volt Újvidéken, akkor elment haza Szeged­re. Amíg ő ott volt, minden a legnagyobb rend­ben ment. Elmenetele után a rendőrségi körlet­ben nem volt semmi baj, ellenben a honvéd- és csendörkörletben egy állítólagos kézigránátdobás folytán, melyet egy házból dobtak az utcán ha­ladó járőrre, egy olyan vérengzés kezdődött, mely párját ritkítja. A honvédek behatoltak a házakba, s az embereket lefogták, kivégezték, ki­fosztották. Körülbelül 3000 ember esett áldoza­tul. keresztény, zsidó, magyar, német, szerb. A befagyott Dunába jégléket vágtak, s oda dobták be a nyakszirtlövéses embereket. Tembnch főispán Pestre akart telefonálni, nem tudott, mert ei volt vágva a vezeték. Azután me­nekült kl a városból és... csak onnan tudott a ve­zérkorfönökseggel beszélni. Czeydner szerint Szombathelyi vezérkari főnök adott a véreng­zésre telefonparancsot. Az eset után a parla­mentbea Popovicö újvidéki képviselő interpel­lált, Kállay felelt, beígérte a vizsgálatot és a meg­torlást. Czeydner ellen is megindították az előzetes kihallgatásokat, a vezérkari főnökség ügyésze kihallgatta, ő mindenben felelősséget vállalt, bár ő nem volt semmiért felelősségre vonható. Gras­sy, Deák és Zöld voltak a felelősek a történte­kért.! — Szomorú eset ez a magyarok és a hon­védség történetében I (Az újvidéki „razzia" 1942. január végén oly nagyarányú és kegyetlen tö­meggyilkossággá fajult, hogy heves belpolitikai hullámokat is vert: Bajcsy-Zsilinszky, Rassay. Peyer, Zichy János, SzÜUő Géza vizsgálatot kö­veteltek, Bárdossy ezt el is vendelte, a kormány­zó azonban katonai irodájának főnöke útján megnyugtatta a véres kezű katonatiszteket; hogy nem lesz bántódásuk. Shvoy a vérengzés össze­függő, pontos leírását adja, hiszen ebben az idő­ben Szegeden tartózkodott, és mint nyugalmazott altábornagy, szoros kapcsolatot tartott fenn az akkori szegedi katonai parancsnokokkal, és mindenről tudomása volt. A történtekért azon­ban nemcsak az általa említett Szombathelyi, Grassy, Deák és Zöld volt a felelős, hanem ma­ga Feketehalmy-Czeydner ls. hiszen a vérengzés egyik fő szervezője és irányítója volt. Feketehal­my és Grassy 1943 decemberében, amikor vád­lott-társaival együtt bíróság elé állították, o fe­lelősségrevonás elől Németországba szöktek. 1944. március 19-e után tértek vissza. Feketehalmy a Szálasy-uralom alatt Beregffy honvédelmi mi­niszter helyettese. Grassy október 15-e után a Hungarista S£-hnd­osztály parancsnoka volt. Szombathelyit és Fe­ketehalmyt a felszabadulás után, mint háborús bűnösöket, Jugoszlávia kikéri, Újvidéken halálra ítélik őket és kivégzik. — P. M.) 1942. október 25-én nagy meglepetés: Bartha honvédelmi minisztert felmentették, utóda Nagy Vilmos lett. Kiváló ember, de közismerten nem jobboldali, liberális gondolkodású férfi. 1913. január 12-én kezdődött a voronyezsi csa­ta. amely a magyar hadseregre oly végzetessé vált. A magyar hadsereg a Don nyugati partján volt védő állásban, az oroszoknak volt 1 vagy 2 támadó hídfőjük. 12-én hajnalban hatalmas tankerőkkel majdnem rajtanításszerűen (Shvoy tehát elismerően ír a szovjet támadás kivitelezé­séről, rajtanításszerűen, tehát precíz rajláncok­ban támadtak, nagy erőkifejtéssel — P. M.) megtámadták az oroszok a magyar állásokat, le­gázoltak mindent, áttörték a frontot, s megkezd­* ték az állás felgöngyölítését. A magyar tarta­lékok ís rövid időn belül felőrlődtek, a németek ígérte nagyobb tartalékok pedig nem érkeztek oda soha. Eredmény: menekülésszerű visszavo­nulás, mely fejnélküli, pánikszerű futássá áto­kult át. A tüzérség — a motorizált — ott ma­radt, mert a vontatók javításban a németeknél voltak hátul, akik azt saját céljaikra felhasznál­ták. A szerencsétlen 2. magyar hadsereg teljesen szétverve, fejvesztetten, pánikot előidézve hátra­szaladt. Jany szigorú parancsot adott ki, de a fronton már nem lehetett a hadsereget rendbe­hozni. Június 23-án (1944-ben — P. M.) megkezdő­dött Szegedről a zsidók elszállítása a gettóból a téglagyárba. Láttam egy transzportot, szörnyű látvány volt, kegyetlen, szívtelen, otromba, bar­bár dolog! A gettóban csendőrnyomozók kutat­nak és sók mindent összelopkodtak. Akinek ne­xusai voltak, bemehettek fosztogatni. (Ezek a fosztogatások később még fokozódtak, és fegy­verfel a kézben szegedi Ifjúkommunisták. Bá­nyász Imre, ifj. Komócsin Mihály és JPikler Ta­más. valamint alakulófélben levő polgárőrök akadályozták meg azokat. — P. M.) Rendőrök voltak az élen. Arcomról szégyenemben leégett a bőr. A zsidókat kifosztva, a téglagyárba zsú­folták össze, a csendőrök durvák, gorombák vol­tak. sok a haláleset, a betegek ápolás nélkül vol­tak. Tóth Béla (helyettes polgármester — P. M.) érthetetlenül viselkedik. A. németek kezében van a legfőbb vezetés. A légiagyárat messziről láttam, szörnyű látvány volt. Szégyelltem, hogy magyar vagyok! A németek 1944. március 23-án már a kö­vetkező álláspontot foglalták el, s hirdették: ..Magyarország az európai elhárító harc kereté­ben aktívabb szerepet hivatott Játszani." Igen­ám. de mindez nem volt Igaz. Az ország lakos­ságának túlnyomó nagy többsége nem osztotta ezt n felfogást, és nem kívánt a háborúba be­avatkozni, de legkevésbé a németek oldalán. Csak egy kis klikk, a legelvakultabb szélsőjobb­oldaliak gondolkodtak így. azok Szolgálták a né­meteket, s ezeken keresztül oktrojálták a néme­tek az országra az ő elgondolásukat, s terrorizá­ló természetükkel vitték keresztül az akaratu­kat... Abban az időben, amikor kormányválság volt, és Pesten voltam. A Hungária Szálló halljában találkoztam Sztójayval, aki akkor még nem volt kinevezve miniszterelnöknek, csak designalva volt. (Tehát kormányalakítási megbízása volt, így 1944. márciüs 22-én találkoztak — P. M.) Beszélgettünk, s ő engem megkérdezett, hogy ítélem meg a helyzetet, mi a nézetem. Tudva és Ismerve az 6 nagy németbarétságát, nem mondtam meg az őszinte véleményemet, amely a jövőt illetően igen sötét volt, csak azt mond­tam neki, hiszem, hogy a németek ismét felülke­rekednek. Sztójay leverten és rezignáltán csak annyit felelt: „alig hiszem". Láttam, hogy ez a katonailag Jelesen képzett ember éppen oly tisz­tán látja a sötét jövőt, hogy a németek elvesz­tették a háborút, mint én. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom