Délmagyarország, 1977. március (67. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-19 / 66. szám

2 Szombat, 1977. március 19. Panaszok helyett Ha semmi mást nem tenne a domaszéki művelődési ház igazgatója, csak leírná ne­gyedévenként hosszú jelenté­sekben, miért nem tud ered­ményesen dolgozni, megélne belőle. Hosszabb-rövidebb Ideig mások is megélnek pa­naszkodásból, az áthághatat­lan akadályok fölsorakozta­tásából, és annak a szemléle­tes érzékel tetétéséből, hogy milyen jól dolgoznak ők, ha a körülmények kezükre ját­szanak. A művelődés háza Domaszéken legalább het­venéves vályogház. Közfalalt kiszedték annak idején, hogy nagyobb terme is legyen, en­nélfogva hullik a vakolat, mállik a mennyezet: akár szénnel fűtik, akár olajjal, hideg marad — és ráadásul tanyán van. Ki jönne ide az új faluból, az új házak ké­nyelméből? Mégsem írnak panaszos jelentéseket. Mindenki beleszól Mai szemünknek és mai fü­lünknek szokatlan, amit az Itteni közművelődés szerve­zetében látunk-hallunk. Te­lefonálnak Csanádpalotáról, hogy jöjjenek a Nagymamá­val tájszínházat játszani, és a tanácselnök egyezkedni kezd velük. Fejből tudja, mi­kor üres a színpad és mikor nem. Idejön azért a telefon, hoz a kultúra Igazgatója is. de nem sértődik meg, amiért nem őt kérdezték meg ha­marabb. inkább megköszöni az előzetes alkut. Ö már csak a színlapot kéri, hogy plaká­tot készíthessen, és egyezke­dik a bevételre, szállításra, erre- arra. öt perccel később a harmadik utcában eey há­ziasszony ugvnnúgy el tudja mondani szóról szóra, egész héten mi lesz, és hol lesz. — Hol lehet? — A tanácsházán, a könyv, tárban, az Iskolában vagy valamelyikünk lakásán. A tanácsházáról általában azt tartjók, akinek tíz forint adótartozása van, nem szíve­sen teszi be a lábát, közmű­velődési feladatok ellátására tehát nem alkalmas. Itt rá­adásul a tanácselnökkel ta­lálkozhat, aki esténként Ide­jön, mégsem épült ki a gát­lások rendszere. Ellenben Farkas Józsefnét óva intet­ték már régebben, ne eresz­kedjen le ennyire, ne vállal­ja ő az ajtók nyitását és csukását, mert árt a tekin­télyének. — Valóban árt? — Ügy érzem, sikerült megnyernem az emberek bi­zalmát, és ennek nagyon örülök. — Messziről nézve attól is félni lehet, hogy hivatali ke­rékvágásba fordul a közmű­velődés kereke is. — A szele sem ér bennün­ket. Nappal hivatal, tele száz meg száz gonddal, este ének­kar, kézimunka, színjátszás. Sok ismerős igazgató állás­pontját idéztem föl, amikor megkérdeztem Kardos Lász­lót: Nem zavarja, hogy az ő munkájába mindenki bele­szól? Traktoros, szövetkezeti elnök, iskolaigazgató, tanács­elnök, háziasszony, népfront­elnök, a KISZ, a Vöröske­reszt, a nőbizottság, a ... ki tudja, ki még? Miért nem mondja, ez az én szakmám, hagyjanak nyugodtan dol­gozai> — Gondoljon bele bárki józan ésszel. Az a közműve­lődés föladata, hogy elégítse ki a meglevő igényeket és keltsen föl újakat. A bele­szólás annyit jelent, hogy mindenki elmondja, mit sze­retne csinálni. „Hivatali" kö­telességem. hogy minden kí­vánságra figyeljék. — Vegyünk egy pénteki napot. Hány helyen fordul meg. — Politikai oktatás van és termelési ankét, filmet kell vetítenem a művelődést ház­ban. Pávakör a faluban, esti iskola felnőtteknek — én szervezem ezt is —, német nyelvtanfolyam, úttörőknek néptánc, fotósoknak szakkör, szabás-varrás tanfolyam. Legalább benézni mus-"-lj mindenhová. Kintről szala­dok a tanácsházára, innen az Iskolába. Nagyon jól jártunk az új iskolával, minden ked­den és pénteken este miénk az egyik fele. Szakkörnek 1ó akármelyik szaktanterem, ha nagyterem kell, a zsibongót rakjuk tele székekkel. — Erre mondják: meg le­het fizetni? — Ezt vállaltam, amikor tíz évvel ezelőtt idejöttem. Asszonyok Megint egy furcsaság. Az asszonyokat köti az otthon, a család, igen ritkán moz­dulnak ki esténként hazul­ról. Domaszéken mindent az asszonyok szerveznek, leg. inkább maguknak. Ha egyik­másik férfi közéjük állna, például a háromnapos nyári kiránduláson, leintik: szer­vezzetek magatoknak ti ls. Tombácz Gézáné az ott­honülők közé tartozik, beteg­sége is házhoz köti. Bedol­gozó. egyik szegedi vállalat­tól hozza-viszi a heti mun­kát. Hetenként kétszer megy a tanácsházára énekelni. Ité-^ zimunkázhi, színdarabot ta­nulni vagy színdarabot taní­tani. — Amíg a szövetkezetben dolgoztam, emberek között voltam. A négy fal között nem bírnám kl, rosszul esne, ha nem mehetnék. — Férfiszemmel a kézi­munkát nem sokra tartják. Miért megy oda, ha egész nap Itthon is kézimunkázik? — Ott közben előadás ls van, filmvetítés is. EB sokan vagyunk együtt! Most az énekkarra kaptunk rá, mi­nősítő versenyre készülünk. — Addig a férfiak? — Legtöbben eljárnak dol­gozni, ha hazajönnek, itt a háztáji. Most arról hirdettek előadásokat, hogy lehet több állatot tartani, zöldséget ter­melni, ott is volt valameny­nyl. Őket inkább a prak­tikus dolgok érdeklik. Megint előáll bennem má­sok aggodalma. Otthon a meleg, a fotel, a teljes ké­nyelemmel papuccsal; a ta­nácsháza hivatal, az Iskola unni való tanterem — miért jönnek mégis onnan ide. Akárhol járok, fölteszem a kérdést. Ilyen feleletekét ka­pok: — Hírtelen nőtt meg ná­lunk a lakosság művelődési igénye. Azelőtt elég volt. ha valaki szépen beszélt, most már az is számít, mit mond. A televízió házhoz hozza a mozit, a színházat, az országot és a világot, de nem hozza a szomszédot, nem hozza a falut. Olyan előadások kellettek, amit mi leginkább községpolitikai tá­jékoztatónak hívunk. Aztán jöttek a szövetkezeti témák. Hogy a szabás-varrás mellé hogyan vetődött oda a nyelv, tanfolyam, a bábszakkör, meg a többi, már nehéz len­ne megmondani. Kedden és pénteken legalább 150—180 ember mozdul ki otthonából, más napokon kevesebb. Meg­gondolja magát az egyik cso­port, kirándulást szervez az ország túlsó felébe, vagy ke­res magának olyan meleg­vizes fürdőt, ahol még nem járt. Felülről senki Sokféle gondolat kínálko­zik összefoglalónak. Ha az igazgató panaszkodna, akkor is vele tartana az egész fa­lu: kórusban mondanák, hogy ez sincs, á2 sincs, pe­dig milyen jó lenne, ha len­ne. Ha valaki r&áldozza Idejét, erejét társak szegőd­nek mellé, és mindenki ten­ni kezdi, amit ezelőtt csak elvárt. Itt kezd hasonlítani a domaszéki példa a meg­álmodott közművelődési mo­dellhez, hiszen nem alkal­mankénti rendezvények kö­zönségéről van szó, hanem művelődő közösségekről. Az igazgató pedig egyszerűen kimondja: nekem az a dol­gom, hogy mindenkire fi­gyeljek. Azt azért Ide kel' írnom a gondolat méltó be­szegéseként, hogy sokan be­leszólnak ugyan a munkájá­ba, sokan kérik, sokan sür­getik, de „fölülről" senki. Akt kér, aki követel, ma­gát is beleérti az elfogadók és a megvalósítók sorába is. &s reménykedik, lesz egy­szer olyan művelődési ház is, ahol minden együtt le­het. Horváth Dezső így élünk (3) A könnyek súlya Mindent megmérő, táblá­zatokba foglaló világunkban a könnycsepp súlyát is meg­állapították. Aligha téve­dünk, ha feltételezzük, né­melyik hazánkfia világre­korder lehetne... csupán annyi kellene hozzá, hogy megkérdezzük: miként élsz, hogyan megy sorod? Érdekes módon azok préselik ki a legkövérebb könnycseppe­ket, akiknek a legkevesebb az okuk erre. Mert ott, ahol ezer forint alatt marad az egy főre jutó családi jövede­lem, bizony nem vendég, ha­nem lakó a gond, amelyet enyhíteni közös kötelesség. Ott azonban, ahol a sok is mindig kevés, ahol a több hizlalásához kellene a még több, miért ügyelnénk a — krokodilkönnyekre? I Mindig új lista Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család ter­veket készít, mindig új lis­tát állít össze arról, mit kí­ván elérni. A gazdaságpoli­tikának az a kötelme, hogy kijelölje a megfelelő alapo­kat ehhez a tervezéshez. A termelőágazatok fejlesztésé­vel például, azután a bér­és jövedelempolitika, az ár­politika eszközeivel. Azaz a gazdaságpolitikát meghatá­rozó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelyeket a társadalom ru­házott rájuk. Az össztársa­dalmi érdekeket kell képvi­selniük, tehát minden össze­függéssel számolniuk szük­séges. Nem akaratuktól, ha­nem meghatározott lehetősé­geiktől függ, mit döntenek e testületek tagjai. Mégis, sokak szemében ez érthetet­ennek látszik. Kerülőt téve: az Európai Gazdasági Közösség szakér­tőinek egy csoportja „Az infláció problémái" címmel jelentést állított össze. Eb­ben egyebek között megálla­pítják: a fogyasztói árak évi átlagos emelkedése a kilenc tagállamban 1960 és 1968 között 3,6, 1972 és 1974 kö­zött már 10,6, 1975-ben pe­dig 12,5 százalék volt. Ta­valyelőtt a fogyasztói ár­emelkedés a Német Szövet­ség! Köztársaságban bizo­nyult a legalacsonyabbnak »6,1 százalék), legmagasabb­nak pedig (21,5 százalék) Nagy-Britanniában. (Fran­ciaországban e mutató 11,8, Olaszországban 17 százalék volt.) S figyeljük csak a ka­pitalista logikát, sokféle ja­vaslatuk között mire buk­kanhatunk! A szakértői cso­port a termelékenység eme­lése. a termelési költségek csökkentése érdekében kívá­natosnak tartja az üzemi szólásszabadságot, „amely lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy feltárják elé­gedetlenségük okait". A lépcsők magassága Szociológiai vizsgálatok bi­zonyították annak a feltéte­lezésnek az igazságát, hogy hazánkban a családok túl­nyomó többsége két-három százalékos életszínvonal­emelkedés esetén úgy véle­kedik, körülményei nem Ja­vultak. Becsapnánk önma­gunkat? A mértéket téveszt­jük el! Volt idő, amikor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tudtunk. Azután lehetőségeink folya­matos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táplálta bennünk, hogy mielőbb meglegyen mindaz, amire régóta áhítoztunk. Közben új szükségleteink formálód­tak, s már ezek tükrében vizsgáltuk életszínvonalun­kat. Tegnapi óhajaink mai kielégítése természetessé vált, s természetellenessé az, hogv holnapi kívánságaink nem teljesülnek automatiku­san. Nem a lépcsőket, ha­nem azok magasságát mérik fel sokan rosszul. Sőt, két­három lépcsőfokot kihagyva szeretnének a feljebb levő „emeletekre" jutni. Csak­hogy elfeledik: ezeket az emeleteket először meg kell építeni, A lakosság névleges jövedelme 1960 és 1975 kö­zött 118,5 milliárdról 311,5 milliárd forintra nőtt. Sike­rült tehát megmászni — föl­építeni — néhány emeletet. Kötegnyí boríték Csupán tallózva a kövér kalászokat ringató földön: több mint egymillió család költözhetett új otthonba másfél évtized alatt; közele­dik a két alapvető osztály, a munkásság és u parasztság életszínvonala; bevezették a gyermekgondozási segélyt, tavaly összesen 287 ezren él­tek vele, s számukra 3,5 milliárd forintot fizettek ki; az 1975. évi II. törvény egy­ségesítette a nyugdíjrend­szert; tizenöt év alatt hét­szer emelték a családi pótlé­kot, 1976-ban 7,5 milliárd forintot kaptak kézhez ilyen címen a szülők ... Bizonyára mindenkinek nz a legfontosabb boríték, amelyben a fizetését kapja. Ehhez azonban még kötegnyi más borítékot is mellékel a társadalom — vagy mondjuk úgy: teszünk hozzá magunk —, amikben ott rejlik köz­napjaink ezerféle alkotóele­me A tömegközlekedés bő­vülő eszköztára éppúgy, mint a kedvezményes tüzelőutal­vény, az üdülő a vízparton, vagy a hegyek között, a gyermeknek napközben ott­hont adó óvoda, az üzemi étkezde sokat szidott ebéd­je, a munkaruha, a védőétel és -ital... Belátjuk, nem látjuk be. ez ls az életszín­vonalunkhoz tartozik. Amit akkor hinnénk el igazán, ha — hiányoznának. Mészáros Ottó (Következik: A háló hossza.) Nyitás előtt a vásárközpont Az Idén április 15-én nyit­..a meg először kapuit a bu­dapesti nemzetközi vásár­központ, s egyszerre mind­járt négy kiállítást tár a lá­togatók elé; a mezőgazdasá­gi és élelmiszer-ipari gépe­ket, műszereket felvonultató Agromasexpo-t, a gépjármű­fenntartás és -javítás nem­zetközi seregszemléjét, az Autoservlce-t, a műanyag­ipari Hungaroplast kiállítást és a Llmexpo-t, amely a tex­til-, ruházati, bőr-, cipő- és tísztítóipar gépeinek nemzet­közi kínálatát vonultatja fel. í Forgalomkorlátozások Országos szarvasmarha-tenyésztési tanácskozás Országos szárvasmarha-te­nyésztési tanácskozást tar­tottak pénteken Debrecen­ben. Dr. Ács Antalnak, a Debreceni Agrártudományi Egyetem rektorának megnyi­tója után Váncsa Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes tartott be­vezető előadást a szarvas­marha-tenyésztés időszerű kérdéseiről. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy 1976. végén 1 880 000 szarvasmarha volt az országban, a tehenek és előhasl üszők száma pedig 810 000. Hosszú idő után elő­ször sikerült a nagyüzemi te­hén- és üszőállomány növe­lésevei pótolni a kistermelői kiesést, 15 esztendő alatt a nagyüzemi szektor aránya 33 százalékról 71 százalékra, a tehénállomány aránya pedig 27 százalékról 66 százalékra növekedett. A nagyüzemi te­hénállomány gyarapítása mellett természetesen nem mondhatunk le a kistermelői állományról sem. Lényegesen kedvezőbb helyzet alakult kt 1976-ben a tejtermelésben is. A tejter­melési előirányzatot mintegy harmincmillió literrel túltel­jesítettük, A termelésnöve­kedés kizárólag a fajlagos hozamok növeléséből szár­mazik. Az egy tehénre eső átlagos tejtermelés 2768 kiló volt, ami 238 kilóval több az előző évinél, Ilyen arányú termelésnövekedésre régen nem volt példa. Az elmúlt évek tenyészté­si politikájának eredménye­ként kedvezően alakult a tej­termelő állomány. Megfelelő ütemben halad a kereszte­zést program: jelenleg 721 nagyüzem 330 ezer tehénnel és üszővel folytat tejirányú keresztezést. Túlteljesítettük vágómar­ha-tenyésztési tervünket. 1978-ban 34o ezer tonna Vá­gómarhát értékesítettek. Nem sikerült viszont meg­felelő ütemben fejleszteni az üzemi állategészségügyi há­lózatot, nem tudtuk növelni az üzemi állatorvosok szá­mát, Ezért született minisz­tériumi állásfoglalás az ál­lategészségügy fejlesztéséről, az üzemi és hatósági felada­tokról. a hálózat és szervezet korszerűsítéséről. A munka­termelékenység fokozásában is álig léptünk előre vala­mit. Március 01-én, hétfőn forga­lomkorlátozás lesz Szegeden. Délután 1 órától fél 3 óráig, Il­letve este háromnegyed 7 órá­tól este fél 8-lg lezárják a Dó­zsa György üt—Vörösmarty ut­ca—Tanácsköztársaság útja köz­ti útszakaszt, este negyed nyolc­tól este 8 óráig pedig a Vörös­marty utca—Széchenyi tér észa­ki oldala—Kossuth Lajos sugár­út közötti útszakaszt. Ezekben az Időpontokban a Tiszán túlról. Illetve a Tiszán túlra közlekedő helyközi buszjáratok nyomvona­la is megváltozik. A Marx tér­re érkező autóbuszok a Ilid ut­ca—Széchenyi tér—Károlyi utca —Mlkszéth Kálmán Utca útvo­nalon háládnak, a Marx térről pedig az AtUlá, a Nagy Jenő ut­cán át, a Széchenyi téren és a Híd utcán át közlekednek. A Tanácsköztársaság útján a for­galomkorlátozás idején átmene­tileg megszűnik a vízúgyi igaz­gatóság előtti megállóhely. A Marx tér felé közlekedő Járatok a Híd utcában a posta oldalán, a Marx tér felől érkező autó­buszok pedig a Széchenyi téri zöldségbolt előtt állnak meg. A fenU időpontokban és útsza­kassokon életbe lépő forgalom­korlátozás á helyt menetrend­szerű buszjáratokat ls érinti. A délután 1-től fél 3-ig. s az este háromnegyed 7-től tél 8 óráig terjedő útlezárás a 10fY, az M/14, a 32 ós a 43 jelzésű járatok nyomvohalát módosítja. A 10,'Y jelzésű autóbuszok a Nagykörút —József Attila sugárút csomó­ponttól a Nagykörúton át a Kossuth Lajos sugárúton és a Lenin körúton haladnak. Tarján felé a Kiss Ernő utcai megálló­hely helyett a Lenin körúti, MAV Igazgatóság előtti megálló­helyet használják. A Tarján— Lövölde út között közlekedő M/14-ei autóbuszok Újszeged fe­lé a Nagykörút—Jóssef Attila •ugarút közötti csomóponttói a Nagykörúton át folytatják útju­kat as Attila utcán, a Széchenyi téren, a Híd utcán keresztül. Ilyenkor a Szént György téri megállóhely helyett a Nagykör­úton, a Felszabadulás Tsz meg­állót, a vízügyi igazgatóság meg­állóhely helyett pedig a Széche­nyi téri, zöldségbolt előtti meg­állót használják. A Tarjánba haladó járatok a Hid utca­Széchenyi tér—Károlyi utca— Mikszáth Kálmán utcö—Nagy­körút közötti útszakaszon köz­lekednek, s nem a vízügyi igaz­gatóságnál, hanem a posta ol­dalánál állnak meg. A Petőfite­lep—Bajcsy-Zsilinszky utca kö­zött közlekedő 22-cs és a Tar­Ián 103—Bajcsy-Zsilinszky utca közötti 43-as Járatok a Nagykör­út—József Attila sugárút cso­móponton át a Nagykörúton ha­ladnak tovább, majd a Kossuth Lajos sugárúton keresztül, a MAV igazgatóság mögött ka­nyarodnak a Bajcsy-Zsilinszky utcára. A 22-es Jelzésű autóbu­szok a forgalomkorlátozás Ide­je alatt nem érintik a Radnóti gimnázium előtti megállóhelyet, A 43-as járat a Belvárosba Jö­vet a Szent Oyörgv téri meg­álló helyett a Felszabadulás Tsz megállót használja, Tarjánba menet a II. kerületi tanács előtt áll meg, ugyanúgy, mint a ll/Y-os autóbuss. Az este negyed 8-tól este g-ig terjedő forgalomkorlátozás a 10-es, a 20-as é^ a 41-es autóbu­szok közlekedését módosítja. A Tarján—Honvéd tér között köz­lekedő 10-es, valamint a Petőfi­telepet a Honvéd térrel össze­kötő 20-as Járatok útvonala már­cius íl-én a Honvéd tér felé a Nagykörút—Kossuth Lajos su­gárút csomóponttól a Nagykör­úton haladnak tovább, majd as Attila utcán át kanyarodnak a Lenin körútra. Ilyenkor tehát nem érintik a Centrum áruhái előtti megállóhelyet. Tarján, Il­letve Petőfi telep felé a Lenin körütről a Mlkszéth Kálmán ut­cára fordulnak az autóbuszok, útjukat a Nagykörúton folytat­ják. Nem a MAV Igazgatóság­nál, hanem a Mikszáth Kálmán utcában, a Centrum áruház mel­lett állnak meg. A 41-es jelzésű, Bajcsy-Zsilinszky utca—Nyltra iltca között közlekedő járatot csak részben érinti a forgalom­korlátozás. Az oste 7 óra 10 perckor a Nyltra utcától induló autóbusz a Nagykörút—Kossuth Lajos sugárút csomóponttól to­vább halad a Nagykörúton, be­fordul az Attila utcába, ezután Károlyi utca—Széchenyi tér— Kiss Srnő utca az útvonala. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom