Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

Vasárnap, 1977. február 13. 3 Februártól Felépült Szegeden egy épületszárny — 23 helyiség, ebből 16 lakószoba — és nem is lehet kiszámítani, mennyi ráfordítással. Ne szimatoljunk bűnügyet. „Mindössze" arról van szó, hogy 16 kőműves és a textilgyár szocialista brigádjai . februárban, tavaly, lealapozták az 1. leánvszálló új szárnyát, és szeptemberben beköltözhettek az új lakók, 64 ipari tanuló lányka. Én háromszor visszakérdeztem: tényleg? Valóban alig 8 hónap alatt...? Tízezer órák Mostanában én ilyet nemigen hallottam. Pedig ki mondaná akármelyik épületre, amit megterveztek, elkezdtek, hogy nem is olyan sürgős? Mindegyik az. Hogy végül is pontosan mennyibe kerül, aligha tudjuk összeadni. Lehotai Ferenc, a munkaügyi osztály vezetője a kimutatásokból olvassa: a KISZ tagjai 15 ezer 957 órát dolgoztak rajta, a szocialista brigádok ... na, nézzük: az összes társadalmi munkaóra 27 ezer 404, ebből csaknem 16 ezer a kommunista szombatokra, a termelesbe számít, az óvodára-bölesődére, meg sportlétesítményekre, meg ... Ne gondoljanak hanyag adminisztrációra se a számolatlan órák hallatán. Azért sem kísérletezem tovább a pontos adatok vadászatával, mert Molnár Sándorné, a leányotthon vezetője meséli: — A szálló szeptemberben benépesült, de száz százalékos állapot a december 31-i átadáskor volt csak, a belső munkák befejezésében már a lányok is ügyködtek. Vasárnap még festettek, egész este, fél éjszaka a nevelőnők, takarítónők és tanulólányok együtt súroltak, rakodtak, s hétfőn 10 órakor minden glédában á'lt A KÖJÁL képviselőié nem fukarkodott a csodálkozást is kifejezni dicsérő szavakkal — mi meg alig álltunk a lábunkon. Ki tudná kifejezni, hogy azon az egy hórukk-munkán hány órás feladatot végeztünk el? A nevelők szocialista brigádjának arany fokozata van. Szóval: tízezer órák között párat biztos „elszámoltunk" volna. Végül is az eredmény így is. úgy is felbecsülhetetlen, hiszen 64 férőhellyel bővült, s ma már 158 fős a szálló. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a 253 ipari tanulóból 212 lakhat kényelmes, szép leányszálláson (a többiek a másik munkásszálláson). S ez nagy vonzerő volt és lesz is a oályaválasztó fiatalok és szüleik számára. Most a régi épületrész felújítása a feladatunk, az valósággal kopottnak tűnik az új mellett. Padlólakk- és festékszag árad — most ott szorgoskodnak, szépítenek mindent. Otthont találni A nevelői szobában ismer, kedünk az otthon vezetőjével, és Vass Józsefné és Palogyai Zsuzsa nevelőkkel. Egy szép, magyaros fa tányértartót mutatnak, maguk készítették, éppen befejezték. — Most készülnek a lányok a szállógyűlésre, ahol azt is megbeszéljük, hogyan díszítsük a folyosók ma még csupasz falait. Mi is besegítünk. A nevelői munkáról kérdezzük őket, de a lányokhoz invitálnak bennünket először, hiszen hamarosan műszakba indulnak, de most még együtt találhatjuk őket. Még nem sejtjük — ők sem —, hogy szavaknál többet mondó „szemléltetés" lesz a következő beszélgetés. Tizenöt-tizenhat éves, komoly és mégis csitri lányok. Szocialista brigádvezetők országos tanácskozása Szombaton a Vasas Szakszervezet székházában rendezték meg a vasas szocialista brigádvezetők országos tanácskozását. A fővárosból és vidékről érkezett 450 küldött több mint 300 ezer szocialista brigádtagot képviselt. A tanácskozáson elmondták, hogy az 1977. évi feladatok teljesítése csak fegyelmezett, jobb minőségű, hatékonyabb munkával érhető el. Ezt hangsúlyozta beszámolójában Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár is. Elmondta, hogy a kohászatban és a gépiparban elsősorban rekonstrukciós jellegű fejlesztésekkel és a tartalékok feltárásának gyorsításával kell a feladatokat végrehajtani. Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes a villamosenergia-ipar legfontcsabb feladataival foglalkozott. Kiemelte a Tiszai Hőerőmű, a Paksi Atomerőmű, a Dunántúli Gyűjtőerőmű és a 750 kilovoltos nemzetközi távvezeték építésének fontosságát. A brigádok képviselőit arra kérte, hogy az ágazatban dolgozók gyors és minőségi munkával mutassanak Déldát. Szombaton a MEDOSZ székházában rendezték az állami eazdásások és a szakvállalatok szocialista brigádvezetőinek tanácskozását. A szocialista brigádok aktív részt vállalnak a falvak és a települések fejlesztési programjának megvalósításából. Szombaton a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjének Akadémiai utcai székházában a vállalatok szocialista brigádvezetői tanácskoztak. A tanácskozáson a szocialista brigádok elhatározták, hogy a munka hatékonyságát tovább fokozva az idén a tervezett 10 százalékkal szemben 15 százalékkal több árut adnak a tavalyinál a tőkés exportra. Több mint ezer szocialista brigád képviseletében 70 küldött és számos meghívott gyűlt össze szombaton a Ruházati pari Dolgozók Szakszervezetének székházában, hogv számba vegye az eredményeket, megtárgyalja az elkövetkező évek főbb gazdasági és mozgalmi feladatait. Mindezeket Földi László könnyűinari államtitkár és Tóth Tiborné, a szakszervezet főtitkára foglalta össze vitaindítójában. A brigádok segítőkészségét számos, a termelés színvonalának emelését célzó vállalás tanúsítja, köztük a szakmai képzés és továbbképzés szélesítésére, a munka- és a te-hnológiai fegyelem javítására vonatkozó kezdeményezések. Négyen Tiszakécskéről jöttek, mégis csak ketten ismerték egymást eddig. Most nevük együtt szerepel az ajtón. a táblán: Ézsiás Kati, Juhász Andrea, Michalik Erzsi, Mata Erzsi. Vendégük is van, Ravasz Helga, gádorosi kislány. Elfogódottan indul a beszélgetés, magyarán: én bűvészkedek a szavakkal-kérdésekkel, ők mosolyognak, bólogatnak. Juhász Andrea melegszik bele — s a diszkréten a nyitott ajtó mögött, a folyosón távolabb álló nevelők összenéznek. S éppen ezért, talán most nem is részletezem, hogy eleinte idegennek érezték magukat a lányok, aztán megszokták lassan az otthont, a gyárat, a várost, s ha nehéz szívvel is jöttek viszsza az első otthoni látogatásokról, ma már teli a tarisznya mesélnivalóval, ha hazamennek, de könnyű szívvel érkeznek vissza az anyukától. családtól. Nagylány lett a kislányokból. Ma már 8—• 10 szövőgép is szalad kezük intésére. Rövid idő? Mondom, belemelegedtünk, de szavaiknak más jelentőséget adott, amit a nevelők mondtak: — Hát az csoda, hogy éppen Andrea volt ilyen közlékeny! Mert érzékenyek valamennyien, hiába, most kerültek ki a családból, A nevelők nemcsak a matematikát, fizikát magyarázzák itt, de éjszaka benéznek a szobákba, betakargatják őket, minf anyukájuk ... Andrea pedig? Nevelőszülőktől jött, s az intézet, mint gyám, állami otthonba akarta helyezni. De a kislány akkor már — noha tartózkodása, szerénysége ezt eltakarta — ide kötődött. „Tessék megígérni, Nelli néni" — szorongatta az otthonvezető kezét —, „tessék megígérni, hogy én is itt maradhatok!" Nem csoda, hogy meghatottak, milyen felszabadult és beszédes lett ez a kedves, szőke gyereklány közöttük. Több ez. mint a jól sikerült KRESZ-vetélkedő, a készülődés a kézimunka-kiállításra, vagy a sikeres klubestek. A közösségben az emberformálódás — ez a pedagógus igazi öröme. Februártól szeptemberig építőrekorddá nőtt a szálló. Szeptembertől februárig — otthonná. Hosszú, vagy rövid idő hát egy esztendő? Szőke Mária Meggyőződéssel K

atonáéknál — tudja, aki már viselte az egyenruhát — mindenféle parancsra csak azonnali és föltétlen végrehajtás lehet a válasz. Meg is nézhetné magát az olyan alakulat, ahol például az „Előre" vezényszóra úgy reagálna a legénység, hogy „vitassuk meg előbb, érdemes-e elindulni". De más a sereg és más a polgári élet Jóllehet, mindenféle munkasikernek alapvető föltétele a készséges hozzáállás, egy termelő együttesben korántsem rokonszenves az, ami a laktanyán belül természetes: a vigyázzba merevedés és rohanás. Nem bizony. A gépies végrehajtási készség ugyanis legtöbbször híjával van a meggyőződésnek, s éppen ezért a legapróbb nehézség fölbukkanásakor lelohad, sőt kedvetlenségbe csaphat át. Márpedig letörten, a kudarcok láttán megmeghátrálva lehetetlenség huzamosabban emberhez méltó, tisztességes munkát végezni. Nagy baj, hogy némelyek rögtön összecsapják a bokájukat, mihelyt a főnökük nevét hallják. Az ilyen szolga alkatúakkal irgalmatlan nehéz szocializmust építeni, mert lélektelenül és majd hogy nem értetlenül végzik a dolgukat, amelyet néha éppen ezért elrontanak, és újra kell csinálni. Tételezzük fel, hogy az effajta népség a szívós munka következtében lényegesen megfogyatkozott már. tehát nem okoz különösebb gondot, amikor terveink megvalósításáról beszélünk. Léteznek azonban olyanok is — a kétkezi munkások és az értelmiségiek soraiban egvaránt —, akiktől távol áll ugyan a hajbókolás, de úgy vélik, rájuk nem tartozik egyéb, mint az utasítások lehető legpontosabb végrehajtá. sa. ök mondják azt, hogy „majd tudják az okosok", tőlük származnak az efféle bölcsességek, hogy „akiknek az isten hivatalt adott, annál gondoskodott észről is", továbbá: „azért kapják a ,nagy dohányt', hogy törjék a fejüket" stb. Ezekből a magatartásformákból rögtön kitűnik valamiféle lelki renyheség, vagy legalábbis olyan viszolygás az önálló gondolkodástól, amely könnyen szürkévé, egyhangúvá teheti az életet. Mert ugyan mitől lesz unalmas az értekezleteknek egy jelentős része? Attól, hogy az előadó képtelen a saját fejét használni, ehelyett rendeleteket, rossz jegyzőkönyvek szövegét másolja és magolja minduntalan. Attól fél, ha másként fogalmaz, mint valamely határozat, akkor már bűnt is követett el ellene, és méltatlanná vált arra, hogy szószóló legyen. Pedig „odafönt" nem győzik eléggé hangsúlyozni, hogy egy-egy párthatározat csak a fő feladatokra és jelenségekre mutat rá, a legfontosabb összefüggéseket világítja meg, a munkahelyek és az egyes emberek tennivalóit mindig a helyi szerveknek kell meghatározniok, a sajátos körülményeket figyelembe véve. Persze, nem olyan stílusban, hogy csak a benfentes közgazdászok, vagy a kultúrpolitikusok számára legyen érthető, hanem úgy, hogy lelkesedni ' tui on tőle az is, aki „csak" a gépek zava' alan működéséért felelős. Az egyértel. ir.f és világos beszéd azért is fontos, mert sokan hajlamosak a félremagyarázásra, a pusmogásra, annak sugallmazására vagy eppen híresztelésére, hogy mást kell érteni a fogalmakon, nem azt, amit jelentenek. És valljuk be, ez a viselkedés is tapasztalatokból táplálkozik. Az emberek „kitanulták", hogy az árrendezésen leginkább áremelés értendő; a dolgozók munkafelajánlása néha a vezetők egymás közötti elhatározását jelenti; a demokrácia fejlesztését olykor elintézik a „tessék hozzászólni, elvtáreak"-kal; a bírálat gyakran nem más, mint a takarítónő vagy a hivatalsegéd elmarasztalása, és így tovább. Ha elfelejtjük szép anyanyelvünket, és oly nyakatekerten, őszintétlenül, unalmasan „szabjuk meg a feladatokat", hogy mi magunk se értjük, hisszük el, vagy elalszunk saját „szónoklatunktól", akkor ne csodálkozzunk, ha végül oda se figyelnek az emberek. Csak meggyőződéssel lehet üdvözítő munkát végezni, műhelyben és irodában egyaránt. Csak meggyőződéses kommunista szóval lehet kinyitni az emberek szívét, hogy fönntartás nélkül fogadják a párt mondanivalóját, megértsék azt és dolgozzanak érte. Ne csak azt csinálják meg, ami a határozatokban ténylegesen szerepel, hanem azt is, ami annak szelleméből rájuk hárul a maguk munkakörében. A meggyőződéshez és a meggyőzéshez azonban mindenekelőtt bizalomra és befogadási készségre van szükség. Hiába papol a pórtfegyelemről, mondjuk, a gazdasági vezető, aki különben legyint a népgazdasági érdekekre, és a politikai döntéstől a kormányrendelet megjelenéséig még manipulálgat, szabálytalankodik szűkebb környezete, vagy éppen a maga számára. Ilyenkor oda a bizalom. Aztán mit ér az olyan egyetértés. amely csak néhány formális felszólalásban nyilvánul meg? A tervezés időszaka arra való, hogy az igazgató környezetében épp úgy megvitassák a jobb gazdálkodás föltételeit, mint a szocialista brigádokban. Ilyenkor késhegyig mehet a vita „minden szinten", lehet káromkodni, asztalt döngetni az életképesebb javaslatok védelmében, mert egy a legfontosabb: ne hallgassa el senki a maga mondanivalóját. Egészen természetes azonban, hogy nem lesz mindenkinek igaza, illetve, hogy egyik-másik elgondolást a döntésnél figyelmen kívül kell hagyni. De az elengedhetetlen, hogy nyíltan megmondják: Kovács elvtárs javaslata ezért nem időszerű, Szabó elvtárs véleménye meg azért hasznosítható. párt és a lakosság összefogásával az idei felgyülemlett tervcélok is elérhetők. Lényeges, hogy a szocializmust ne csak nagy általánosságban, hanem részleteiben, a munkahelyén is fogadja el minden rendes állampolgár. A fejbólintás keveset ér belső meggyőződés nélkül. Minden rajtunk múlik: semmilyen központ, se égi, se földi hatalom nem 6egít rajtunk, ha mi magunk belényugszunk a meglevő állapotokba. A párt nem a Központi Bizottság, hanem 750 ezer párttag összeforrottsága, amely képes magával ragadni az egész lakosságot. De csak akkor, ha az MSZMP rokonszenves politikáját napról napra színvonalasan képviseljük és nem engedjük elszürkíteni. Nincsenek fásult emberek, csak unalmas „hegyibeszédek" vannak. Pedig a párt meggyőző erejű, intelligens képviselete korántsem formai, hanem nagyon is lényegi kérdés, ha meggondoljuk, hogy a legmélyebb kommunista-humanista bölcsesség is csak annyit ér, amennyit megértenek belőle az emberek. F. NAGY ISTVÁN A Kaszerózási ünnepség Budapest felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél. A talapzat előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A zenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt. Ezt követően a szovjet hősök emlékművénél a hála, a kegyelet és a megemlékezés koszorúját helyezték el a budapesti pártbizottság, a fővárosi tanács, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport, valamint a társada'mi és tömegszervezetek képviselői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Fiatalok, segítsetek a belvíz elleni védekezésben ! A KISZ megyeI bizottságának felhívása Fiatalok! Az elmúlt évben A belvízrendezés megoldá- kell kézi földmunkát végeza KISZ-küldöttgyűlés véd- sa társadalmi és személyes ni, hogy a vízelvezetést megnökséget vállalt Csongrád érdekünk is és egyetlen tisz- oldjuk. megye komplex belvízrende- tességes megoldás, hogy erő- Középiskolás — szakmunzési tervének megvalósítása >nket összpontosítva mi is kástanuló — egyetemista " • • kivegyük részünket e nagy fiúk! feFdfoi^1g?.ldáSáb-ÓÍ - 1977 nyarán - június, júFiatalok! Csongrád megye- UuSi augusztus hónapokban ben 5 évalat 14 000 ház dőlt _ a belvízrendezéshez SzeJLbfIv z P"sz«tása geden és Makón megyei épímratt. Évente tobb száz m,l- tőtáborokat szervezünk. A Ho Í°K értéku a mezogaz- KISZ-alapszervezetek mozdasagban okozott kar nagy- gósítsák a fiúkat, és az épísaga" tőtáborba való jelentkezés Elkészült a belvízrendezés legyen az egyéni vállalások komplex terve, amely alap- fontos része, ján 10 év alatt oldható meg Gyertek és legyetek e ez az óriási gond. nagyjelentőségű feladat végNekünk elsősorban azokon rehajtój között élenjárók! a területeken kell besegíte- Várjuk jelentkezéseteket! nünk, ahol nem oldható Viszontlátásra nyáron az meg gépesítéssel a belvíz- építőtáborban! rendezés. Makón és Szeged- KISZ Csongrád megyei Tápén beépített utcákban Bizottsága felett