Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-13 / 37. szám

Vasárnap, 1977. február 13. 3 Februártól Felépült Szegeden egy épü­letszárny — 23 helyiség, eb­ből 16 lakószoba — és nem is lehet kiszámítani, mennyi ráfordítással. Ne szimatoljunk bűnügyet. „Mindössze" arról van szó, hogy 16 kőműves és a tex­tilgyár szocialista brigádjai . februárban, tavaly, lealapoz­ták az 1. leánvszálló új szárnyát, és szeptemberben beköltözhettek az új lakók, 64 ipari tanuló lányka. Én háromszor visszakérdeztem: tényleg? Valóban alig 8 hó­nap alatt...? Tízezer órák Mostanában én ilyet nem­igen hallottam. Pedig ki mondaná akármelyik épület­re, amit megterveztek, el­kezdtek, hogy nem is olyan sürgős? Mindegyik az. Hogy végül is pontosan mennyibe kerül, aligha tud­juk összeadni. Lehotai Fe­renc, a munkaügyi osztály vezetője a kimutatásokból olvassa: a KISZ tagjai 15 ezer 957 órát dolgoztak rajta, a szocialista brigádok ... na, nézzük: az összes társadalmi munkaóra 27 ezer 404, ebből csaknem 16 ezer a kommu­nista szombatokra, a terme­lesbe számít, az óvodára-böl­esődére, meg sportlétesítmé­nyekre, meg ... Ne gondoljanak hanyag adminisztrációra se a számo­latlan órák hallatán. Azért sem kísérletezem tovább a pontos adatok vadászatával, mert Molnár Sándorné, a leányotthon vezetője meséli: — A szálló szeptemberben benépesült, de száz százalé­kos állapot a december 31-i átadáskor volt csak, a belső munkák befejezésében már a lányok is ügyködtek. Va­sárnap még festettek, egész este, fél éjszaka a nevelőnők, takarítónők és tanulólányok együtt súroltak, rakodtak, s hétfőn 10 órakor minden glédában á'lt A KÖJÁL képviselőié nem fukarkodott a csodálkozást is kifejezni dicsérő szavakkal — mi meg alig álltunk a lábunkon. Ki tudná kifejezni, hogy azon az egy hórukk-munkán hány órás feladatot végeztünk el? A nevelők szocialista bri­gádjának arany fokozata van. Szóval: tízezer órák között párat biztos „elszámoltunk" volna. Végül is az eredmény így is. úgy is felbecsülhetet­len, hiszen 64 férőhellyel bő­vült, s ma már 158 fős a szálló. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a 253 ipari ta­nulóból 212 lakhat kényel­mes, szép leányszálláson (a többiek a másik munkásszál­láson). S ez nagy vonzerő volt és lesz is a oályaválasz­tó fiatalok és szüleik számá­ra. Most a régi épületrész fel­újítása a feladatunk, az va­lósággal kopottnak tűnik az új mellett. Padlólakk- és festékszag árad — most ott szorgoskodnak, szépítenek mindent. Otthont találni A nevelői szobában ismer, kedünk az otthon vezetőjé­vel, és Vass Józsefné és Pa­logyai Zsuzsa nevelőkkel. Egy szép, magyaros fa tá­nyértartót mutatnak, ma­guk készítették, éppen befe­jezték. — Most készülnek a lá­nyok a szállógyűlésre, ahol azt is megbeszéljük, hogyan díszítsük a folyosók ma még csupasz falait. Mi is besegí­tünk. A nevelői munkáról kér­dezzük őket, de a lányokhoz invitálnak bennünket elő­ször, hiszen hamarosan mű­szakba indulnak, de most még együtt találhatjuk őket. Még nem sejtjük — ők sem —, hogy szavaknál többet mondó „szemléltetés" lesz a következő beszélgetés. Tizenöt-tizenhat éves, ko­moly és mégis csitri lányok. Szocialista brigádvezetők országos tanácskozása Szombaton a Vasas Szak­szervezet székházában ren­dezték meg a vasas szocia­lista brigádvezetők országos tanácskozását. A fővárosból és vidékről érkezett 450 kül­dött több mint 300 ezer szo­cialista brigádtagot képvi­selt. A tanácskozáson elmond­ták, hogy az 1977. évi fel­adatok teljesítése csak fe­gyelmezett, jobb minőségű, hatékonyabb munkával ér­hető el. Ezt hangsúlyozta be­számolójában Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtit­kár is. Elmondta, hogy a kohászatban és a gépipar­ban elsősorban rekonstrukci­ós jellegű fejlesztésekkel és a tartalékok feltárásának gyorsításával kell a felada­tokat végrehajtani. Szili Géza nehézipari mi­niszterhelyettes a villamos­energia-ipar legfontcsabb fel­adataival foglalkozott. Ki­emelte a Tiszai Hőerőmű, a Paksi Atomerőmű, a Du­nántúli Gyűjtőerőmű és a 750 kilovoltos nemzetközi távvezeték építésének fon­tosságát. A brigádok képvi­selőit arra kérte, hogy az ágazatban dolgozók gyors és minőségi munkával mutas­sanak Déldát. Szombaton a MEDOSZ székházában rendezték az állami eazdásások és a szak­vállalatok szocialista brigád­vezetőinek tanácskozását. A szocialista brigádok aktív részt vállalnak a falvak és a települések fejlesztési prog­ramjának megvalósításából. Szombaton a Baromfifel­dolgozó Vállalatok Trösztjé­nek Akadémiai utcai szék­házában a vállalatok szocia­lista brigádvezetői tanács­koztak. A tanácskozáson a szocia­lista brigádok elhatározták, hogy a munka hatékonyságát tovább fokozva az idén a tervezett 10 százalékkal szemben 15 százalékkal több árut adnak a tavalyinál a tőkés exportra. Több mint ezer szocialis­ta brigád képviseletében 70 küldött és számos meghívott gyűlt össze szombaton a Ru­házati pari Dolgozók Szak­szervezetének székházában, hogv számba vegye az ered­ményeket, megtárgyalja az elkövetkező évek főbb gaz­dasági és mozgalmi feladata­it. Mindezeket Földi László könnyűinari államtitkár és Tóth Tiborné, a szakszerve­zet főtitkára foglalta össze vitaindítójában. A brigádok segítőkészségét számos, a termelés színvonalának eme­lését célzó vállalás tanúsít­ja, köztük a szakmai képzés és továbbképzés szélesítésé­re, a munka- és a te-hnoló­giai fegyelem javítására vo­natkozó kezdeményezések. Négyen Tiszakécskéről jöt­tek, mégis csak ketten is­merték egymást eddig. Most nevük együtt szerepel az aj­tón. a táblán: Ézsiás Kati, Juhász Andrea, Michalik Erzsi, Mata Erzsi. Vendégük is van, Ravasz Helga, gádo­rosi kislány. Elfogódottan indul a beszélgetés, magya­rán: én bűvészkedek a sza­vakkal-kérdésekkel, ők mo­solyognak, bólogatnak. Ju­hász Andrea melegszik bele — s a diszkréten a nyitott ajtó mögött, a folyosón tá­volabb álló nevelők össze­néznek. S éppen ezért, talán most nem is részletezem, hogy eleinte idegennek érezték magukat a lányok, aztán megszokták lassan az ott­hont, a gyárat, a várost, s ha nehéz szívvel is jöttek visz­sza az első otthoni látogatá­sokról, ma már teli a tarisz­nya mesélnivalóval, ha ha­zamennek, de könnyű szívvel érkeznek vissza az anyuká­tól. családtól. Nagylány lett a kislányokból. Ma már 8—• 10 szövőgép is szalad kezük intésére. Rövid idő? Mondom, belemeleged­tünk, de szavaiknak más jelentőséget adott, amit a ne­velők mondtak: — Hát az csoda, hogy ép­pen Andrea volt ilyen közlé­keny! Mert érzékenyek vala­mennyien, hiába, most ke­rültek ki a családból, A ne­velők nemcsak a matemati­kát, fizikát magyarázzák itt, de éjszaka benéznek a szo­bákba, betakargatják őket, minf anyukájuk ... Andrea pedig? Nevelőszülőktől jött, s az intézet, mint gyám, álla­mi otthonba akarta helyez­ni. De a kislány akkor már — noha tartózkodása, sze­rénysége ezt eltakarta — ide kötődött. „Tessék megígérni, Nelli néni" — szorongatta az otthonvezető kezét —, „tes­sék megígérni, hogy én is itt maradhatok!" Nem csoda, hogy megha­tottak, milyen felszabadult és beszédes lett ez a kedves, szőke gyereklány közöttük. Több ez. mint a jól sikerült KRESZ-vetélkedő, a készülő­dés a kézimunka-kiállításra, vagy a sikeres klubestek. A közösségben az emberformá­lódás — ez a pedagógus iga­zi öröme. Februártól szeptemberig építőrekorddá nőtt a szálló. Szeptembertől februárig — otthonná. Hosszú, vagy rövid idő hát egy esztendő? Szőke Mária Meggyőződéssel K atonáéknál — tudja, aki már visel­te az egyenruhát — mindenféle pa­rancsra csak azonnali és föltétlen végrehajtás lehet a válasz. Meg is nézhetné magát az olyan alakulat, ahol például az „Előre" vezényszóra úgy reagálna a le­génység, hogy „vitassuk meg előbb, érde­mes-e elindulni". De más a sereg és más a polgári élet Jóllehet, mindenféle munka­sikernek alapvető föltétele a készséges hozzáállás, egy termelő együttesben ko­rántsem rokonszenves az, ami a laktanyán belül természetes: a vigyázzba merevedés és rohanás. Nem bizony. A gépies vég­rehajtási készség ugyanis legtöbbször híjá­val van a meggyőződésnek, s éppen ezért a legapróbb nehézség fölbukkanásakor lelo­had, sőt kedvetlenségbe csaphat át. Már­pedig letörten, a kudarcok láttán meg­meghátrálva lehetetlenség huzamosabban emberhez méltó, tisztességes munkát vé­gezni. Nagy baj, hogy némelyek rögtön össze­csapják a bokájukat, mihelyt a főnökük nevét hallják. Az ilyen szolga alkatúakkal irgalmatlan nehéz szocializmust építeni, mert lélektelenül és majd hogy nem ér­tetlenül végzik a dolgukat, amelyet néha éppen ezért elrontanak, és újra kell csinál­ni. Tételezzük fel, hogy az effajta népség a szívós munka következtében lényegesen megfogyatkozott már. tehát nem okoz kü­lönösebb gondot, amikor terveink megva­lósításáról beszélünk. Léteznek azonban olyanok is — a kétkezi munkások és az értelmiségiek soraiban egvaránt —, akik­től távol áll ugyan a hajbókolás, de úgy vélik, rájuk nem tartozik egyéb, mint az utasítások lehető legpontosabb végrehajtá. sa. ök mondják azt, hogy „majd tudják az okosok", tőlük származnak az efféle böl­csességek, hogy „akiknek az isten hivatalt adott, annál gondoskodott észről is", to­vábbá: „azért kapják a ,nagy dohányt', hogy törjék a fejüket" stb. Ezekből a ma­gatartásformákból rögtön kitűnik valami­féle lelki renyheség, vagy legalábbis olyan viszolygás az önálló gondolkodástól, amely könnyen szürkévé, egyhangúvá teheti az életet. Mert ugyan mitől lesz unalmas az érte­kezleteknek egy jelentős része? Attól, hogy az előadó képtelen a saját fejét hasz­nálni, ehelyett rendeleteket, rossz jegyző­könyvek szövegét másolja és magolja minduntalan. Attól fél, ha másként fo­galmaz, mint valamely határozat, akkor már bűnt is követett el ellene, és méltat­lanná vált arra, hogy szószóló legyen. Pe­dig „odafönt" nem győzik eléggé hangsú­lyozni, hogy egy-egy párthatározat csak a fő feladatokra és jelenségekre mutat rá, a legfontosabb összefüggéseket világítja meg, a munkahelyek és az egyes emberek ten­nivalóit mindig a helyi szerveknek kell meghatározniok, a sajátos körülményeket figyelembe véve. Persze, nem olyan stí­lusban, hogy csak a benfentes közgazdá­szok, vagy a kultúrpolitikusok számára le­gyen érthető, hanem úgy, hogy lelkesedni ' tui on tőle az is, aki „csak" a gépek za­va' alan működéséért felelős. Az egyértel. ir.f és világos beszéd azért is fontos, mert sokan hajlamosak a félremagyarázásra, a pusmogásra, annak sugallmazására vagy eppen híresztelésére, hogy mást kell érte­ni a fogalmakon, nem azt, amit jelente­nek. És valljuk be, ez a viselkedés is ta­pasztalatokból táplálkozik. Az emberek „kitanulták", hogy az árrendezésen legin­kább áremelés értendő; a dolgozók mun­kafelajánlása néha a vezetők egymás kö­zötti elhatározását jelenti; a demokrácia fejlesztését olykor elintézik a „tessék hoz­zászólni, elvtáreak"-kal; a bírálat gyakran nem más, mint a takarítónő vagy a hiva­talsegéd elmarasztalása, és így tovább. Ha elfelejtjük szép anyanyelvünket, és oly nyakatekerten, őszintétlenül, unalmasan „szabjuk meg a feladatokat", hogy mi ma­gunk se értjük, hisszük el, vagy elalszunk saját „szónoklatunktól", akkor ne csodál­kozzunk, ha végül oda se figyelnek az em­berek. Csak meggyőződéssel lehet üdvözítő munkát végezni, műhelyben és irodában egyaránt. Csak meggyőződéses kommunis­ta szóval lehet kinyitni az emberek szívét, hogy fönntartás nélkül fogadják a párt mondanivalóját, megértsék azt és dolgoz­zanak érte. Ne csak azt csinálják meg, ami a határozatokban ténylegesen szerepel, ha­nem azt is, ami annak szelleméből rájuk hárul a maguk munkakörében. A meggyő­ződéshez és a meggyőzéshez azonban min­denekelőtt bizalomra és befogadási kész­ségre van szükség. Hiába papol a pórtfe­gyelemről, mondjuk, a gazdasági vezető, aki különben legyint a népgazdasági érde­kekre, és a politikai döntéstől a kormány­rendelet megjelenéséig még manipulálgat, szabálytalankodik szűkebb környezete, vagy éppen a maga számára. Ilyenkor oda a bizalom. Aztán mit ér az olyan egyetér­tés. amely csak néhány formális felszóla­lásban nyilvánul meg? A tervezés idősza­ka arra való, hogy az igazgató környezeté­ben épp úgy megvitassák a jobb gazdálko­dás föltételeit, mint a szocialista brigádok­ban. Ilyenkor késhegyig mehet a vita „minden szinten", lehet káromkodni, asz­talt döngetni az életképesebb javaslatok védelmében, mert egy a legfontosabb: ne hallgassa el senki a maga mondanivalóját. Egészen természetes azonban, hogy nem lesz mindenkinek igaza, illetve, hogy egyik-másik elgondolást a döntésnél figyel­men kívül kell hagyni. De az elengedhe­tetlen, hogy nyíltan megmondják: Kovács elvtárs javaslata ezért nem időszerű, Szabó elvtárs véleménye meg azért hasznosítható. párt és a lakosság összefogásával az idei felgyülemlett tervcélok is elér­hetők. Lényeges, hogy a szocializ­must ne csak nagy általánosságban, ha­nem részleteiben, a munkahelyén is fogad­ja el minden rendes állampolgár. A fejbó­lintás keveset ér belső meggyőződés nélkül. Minden rajtunk múlik: semmilyen köz­pont, se égi, se földi hatalom nem 6egít rajtunk, ha mi magunk belényugszunk a meglevő állapotokba. A párt nem a Köz­ponti Bizottság, hanem 750 ezer párttag összeforrottsága, amely képes magával ra­gadni az egész lakosságot. De csak akkor, ha az MSZMP rokonszenves politikáját napról napra színvonalasan képviseljük és nem engedjük elszürkíteni. Nincsenek fá­sult emberek, csak unalmas „hegyibeszé­dek" vannak. Pedig a párt meggyőző erejű, intelligens képviselete korántsem formai, hanem nagyon is lényegi kérdés, ha meg­gondoljuk, hogy a legmélyebb kommunis­ta-humanista bölcsesség is csak annyit ér, amennyit megértenek belőle az emberek. F. NAGY ISTVÁN A Kaszerózási ünnepség Budapest felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából szombaton koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi Fel­szabadulási emlékműnél. A talapzat előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A zenekar eljátszotta a magyar és a szovjet himnuszt. Ezt követően a szovjet hősök emlékművénél a hála, a kegyelet és a megemlékezés koszorúját helyezték el a buda­pesti pártbizottság, a fővárosi tanács, a hazánkban ideig­lenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport, valamint a társada'mi és tömegszervezetek képviselői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Fiatalok, segítsetek a belvíz elleni védekezésben ! A KISZ megyeI bizottságának felhívása Fiatalok! Az elmúlt évben A belvízrendezés megoldá- kell kézi földmunkát végez­a KISZ-küldöttgyűlés véd- sa társadalmi és személyes ni, hogy a vízelvezetést meg­nökséget vállalt Csongrád érdekünk is és egyetlen tisz- oldjuk. megye komplex belvízrende- tességes megoldás, hogy erő- Középiskolás — szakmun­zési tervének megvalósítása >nket összpontosítva mi is kástanuló — egyetemista " • • kivegyük részünket e nagy fiúk! feFdfoi^1g?.ldáSáb-ÓÍ - 1977 nyarán - június, jú­Fiatalok! Csongrád megye- UuSi augusztus hónapokban ben 5 évalat 14 000 ház dőlt _ a belvízrendezéshez Sze­JLbfIv z P"sz«tása geden és Makón megyei épí­mratt. Évente tobb száz m,l- tőtáborokat szervezünk. A Ho ͰK értéku a mezogaz- KISZ-alapszervezetek moz­dasagban okozott kar nagy- gósítsák a fiúkat, és az épí­saga" tőtáborba való jelentkezés Elkészült a belvízrendezés legyen az egyéni vállalások komplex terve, amely alap- fontos része, ján 10 év alatt oldható meg Gyertek és legyetek e ez az óriási gond. nagyjelentőségű feladat vég­Nekünk elsősorban azokon rehajtój között élenjárók! a területeken kell besegíte- Várjuk jelentkezéseteket! nünk, ahol nem oldható Viszontlátásra nyáron az meg gépesítéssel a belvíz- építőtáborban! rendezés. Makón és Szeged- KISZ Csongrád megyei Tápén beépített utcákban Bizottsága felett

Next

/
Oldalképek
Tartalom