Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

10 Vasárnap, 1977. február 13. WLDM^SnSSSM Szegedtől Ibériáig Gera Sándor forradalmi útja L

evéltári források, bírósági és ügyészségi iratok, továbbá ma még szerencsénkre élő tanúságtevők nyújtanak megközelítő képet a mai és későbbi nemzedékek számára a Csongrád megyei és szegedi munkásmozgalom elszánt, s dicső küzdelmeiről, s azok harcosairól. Arról az elszánt, s öntudatos osztályharcról, amelyet a magyarországi fasizmus ellen, a dolgozó tömegek politikai, szociális és kulturális elnyomásának felszámolásáért vívtak. Ilyen engesztelhetetlen ellensége volt a fasiszta diktatúrának, a népelnyomás uralmának, a dolgozó náp sorsáért rengeteg megpróbáltatást, s áldozatot vállaló Gera Sándor. A kisemmizett parasztság és munkásság nyomorúságos szociális helyzetének, valamint politikai jogfosztottságának megváltoztatásáért vállalta tudatosan az illegális forradalmi harcos veszélyes életútját. Ilyen forradalmár volt Gera Sándor, Szeged város szülötte, a szegedi proletariátus osztályhű fia. Eddig már több tudományos munka es újságcikk szerzője írt Gera Sándor forradalmi tevékenységéről és életrajzi adatairól. Az, aki a Horthy-fasizmus korszakának munkásmozgalmi történetét meg akarja ismerni, tudnia kell. hogv abban az időben üldöztek minden haladó gondolatot. A Horthv-fasizmus osztálygépezete az 1921. évi III. t. e. paragrafusai alaDján „az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos fölforgatására irányuló bűntettnek" nyilvánította a fasizmus ellen, a demokratikus rend megteremtéséért, 6 a dolgozó nép felemelkedéséért folytatott baloldali szervezkedést gyűléseket s Ilyen cselekményekben történő részvételt. Gera Sándor forradalmi illegális tevékenysége a vizsgálati fogsága idején felvett adatok és az ügyészségi iratok vádiratai szerint. alaposan kimerítette az 1921. évi III. t. c.-ben foglaltakat. A bírósági forrásokban fellelhető, s reá vonatkozó adatok szerint Gera Sándor hetven éve. 1907. február 2-án született Szegeden, a Liszt utca 27-ben. Vallomása és az élő harcostársak visszaemlékezései azt bizonyítiák, hogy az 1922-1923as években válik agilis és bátor harcosává a proletár osztálymozgalomnak, s az antifasiszta küzdelemnek. Ezekben az években már az ellenforradalmi rezsim rendőrsége Budaoesten találja szemben magát Gera Sándorral. De mivel még büntetlen előéletű és még csak 16 éves ifjú, s mert súlyos politikai bűncselekményt nem tudtak ellene bizonyítani, kitoloncolták a „vörös" fővárosból. Hazajött Szegedre, és a detektíveknek 1927-ig úgy tűnt, „rendes" és „csendes" életet él. Ezekben az években cipésziparos szakmát tanul Dobó Miklós és Lengyel János mesterek mellett, a szegedi „Record" cipészüzemben. Dobó Miklós és Lengyel János nemcsak szakmabeli mesterségre tanították meg. hanem forradalmi marxista—leninista nevelői is voltak Gera Sándornak. 1924—1928 között aktív és szervező munkát végez a bőrioari munkások szakszervezetében Szegeden. s a megyében. Személyes kapcsolatai a baloldali munkásmozgalom egyéniségeivel egyre szélesebbé váltak. Ebben az időben már nemcsak a szegedi baloldali érzelmű munkásokkal volt kapcsolatban, hanem a Csongrád megyei elvtársakkal csakúgy, mint a fővárosiakkal és a KMP illegális veztőivel. Szegeden Gladics Józseffel, Dobó Miklóssal, Korom Mihállyal, Ladvánszky Józseffel áll közeli mozgalmi öszszeköttetésben. 1928-ra már egyik, irányítója Szegeden és Csongrád megyében a fasiszta diktatúra ellen Szervezkedő illegális tevékenységnek, mozgalomnak. A KMP illegális központi vezetőségének kezdeményezésére bekapcsolódik egy országos illegális kommunista tanácskozás megszervezésébe, amelyet a Tápé és Szeged menti Tisza-parti füzesekben szándékoznak megtartani. Az országos kiterjedésű. s több megyéből érkező kommunisták tanácskozásáról tudomást szereztek a rendőri és csendőri nyomozó szervek. 1930. május 12-én mintegy 12 személy — akik már nem értesülhettek időben a rendőrségi nyomozó szervek jelenlétéről — megérkezett a tervezett illegális összejövetel színhelyére. Közülük három makói elvtársat tudtak a helyszínen letartóztatni. A szegedi királyi ügyészség elnöke 1930. június 12-én a királyi főügyésznek címzett jelentésében a május 18-i kommunista szervezkedésről „az állam és a társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló bűntett miatt vádolt Rosner Jenő és társai elleni bűnügyben 25 személy ellen indított politikai bűnügyről" számol be. A 25 vizsgálat alá vont személy: Rosner Jenő (ismeretlen helyen tartózkodik), Gladics József, Gera Sándor, Gombai Mihály, Batik Rácz János, Kákonyi József, Ladvánszky József, Stéhli István, Magyari Lajos, Komócsin Antal, Szekeres Mihály. Mészáros András, Székely Mihály, Szalárdi Péter, Diós Sándor, Igaz Pál, Bökönyi János, Lőrincz István. Sarkadi István, Jaksó József, Körösi Tibor. Szakáll György, Hermann Mihály, Szabó József. Kelemen Imre. A nyomozás és a vizsgálati megállapítás 6zerint „az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló szervezkedés" irányítója Szegeden: Gera Sándor szélsőséges cipészsegéd, aki a saját elhatározásából érintkezésbe lépett Gombai Mihály, Gladics József, B. Rácz János. Kakonyi József. Ladvánszky József szegedi, majd Székely Mihály és Igaz Pál makói lakosokkal." A szegedi bíróság 1931. június 13-án hozott másodfokú ítéletével Gera Sándort, Gladics Józsefet, Gombai Mihályt egyenként két és fél évi fogházra és 5 évi mellékbüntetésre, Komócsin Antalt 8 havi fogházra és 3 évi mellékbüntetésre, Batik Rácz Jánost és Székely Mihályt 2 évi és 2 havi fogházra, s 5 évi mellékbüntetésre ítélte. Gera Sándor és osztályhű társai kiszabadulása után rögtön felvették a kapcsolatot, és folytatták a küzdelmet a fasizmus ellen. Gera Sándor hozzáfog a felső kapcsolat helyreállításához, s tovább folyik a kommunisták, s valamennyi antifasiszta erő szervezett összefogása egy igazságosabb társadalmi rendszer megteremtéséért. A Szegedre Németországból a baloldali érzelmű munkásokhoz érkező hírek felvillantják annak reményét, hogy az antifasiszta erők összefogásával megakadályozzák a hitleri fasizmus uralomra jutását, s ez lelkesíti őket, s még bátrabbá válnak. Mint Komócsin Antal elvtárs felidézi, 1932 áprilisában elhatározták, hogy május elsejére „vörösre festik a várost". Az volt a tervük, hogy a város falaira, kerítéseire hatalmas betűkkel a fasizmus ellen lázító jelszavakat festenek, és kisméretű falragaszokkal egységfrontba szólítják a demokratákat a fasizmus ellen. Gera Sándor a dorozsmai állomáson várta a központ összekötőjét Szegedre. Társaságában volt Gladics József és Gombkötő Péter. Az állomásra érkezve észreveszik, hogy a szegedi rendőrség ismert nyomozói, Pintér és Győri várakoznak ott. A nyomozók azt figyelték, kik várják a Budapestről érkező összekötőt A levelezési kapcsolatba beépített ügynök megkaparintotta ugyanis a KMP illegális központja által küldött levelet, amely a jelszót is tartalmazta. Május elsejét már ismét a cellákban töltötték az osztályharc bátor katonái. A letartóztatottak között voltak: Gera Sándor,Gombai István, Gladics József, Gombkötő Péter, Korom Mihály (a közelmúltban hunyt el Szegeden), Szepesi Imre, Szarnék György és mások. Az 1932. augusztus 28—szeptember 7. között folytatott bírósági tárgyaláson a vádat képviselő ügyész Gera Sándor esetében a felső kapcsolat kiderítésére törekedett, eredmény nélkül. A bíróság Gera Sándort, Gladics Józsefet, Korom Mihályt és Komócsin Antalt „a törvényes állami és társadalmi rend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedésben mondotta ki bűnösnek". Három aranyásó Ezért a vádlottakat 5—8 hónapig terjedő fogházra ítélték, és mellékbüntetésként rendőri felügyelet alá helyezték őket. Egy év múlva, 1933 márciusában a szegedi bíróság ügyészi óvásra perfelújítást rendelt el, s ekkor valamennyi elítélt büntetését súlyosbították. Gera Sándor ekkor már nem volt a bíróság előtt. Hiába keresték a rendőrök és a csendőrök. 1933. február 4-én eltávozott Szegedről és sikerü't átjutnia Csehszlovákiába, maid onnét valószínűleg Ausztrián át, Franciaországot érintve Spanyolországba jutott, és ott a proletármozgalom internacionalista katonájaként fegyverrel a kézben harcolt a fasizmus ellen. A felszabadulás után még hoszszú éveken át várták haza őt ismerősei, egykori harcostársai. Az 1956. évi ellenforradalom idején mártírhalált halt Mező Imre, aki a spanyol polgárháborúban a magyar internacionalisták brigádjában harcolt a fasizmus ellen, a megmutatott kép alapján ismerte fel és közölte, hogy Gera Sándor 1937-ben halt hősi halált nem messze tőle, spanyol földön. Szeged dolgozói, ifjúsága kegyelettel őrzi szivében Gera Sándor emlékét. Ennek egvik jele az is, hogy az ellenforradalom leverésében fontos szerepet betöltő munkásőrség szegedi zászlóalját róla nevezték el. SÁRKÖZI ISTVÁN P

örög a motor kereke, kotorja a sódert, ami fehér szőnyegként vezet a meredek löszfaltól a méltóságos Dunáig. Nyár van, meleg a nap, zör. gősre szárította parti bokrok árvízkor elhalt ágait. Aranymosókat keresek itt. Ács magasságában... azaz emléküket. A helyet, ahol egykor halmokba kotorták-hordták a part fövényét, hogy aztán fáradságos munkával, tengernyi vízzel és cseppnyi higannyal előcsalogassák belőle a sárga fémet, hogy majd eladva, kenyér, élelem, ruha legyen belőle. Az aranymosás a magyarországi folyók mentén igen régi mesterség. Mostak a Maros, a Dráva mentén, a Duna partjain. A mai Csehszlovákia területén, Ács. csal szemben, még falunév is őrzi a nemesfém kubikosainak emlékét: Aranyosnak hívják. Sosem volt nálunk ez a mesterség a könnyű meggazdagodás, a hirtelen vagyonosodás, a szerencsés fölkapaszkodás útja; hazai vizeink hegyekből kimosott, kiszaggatott, megzúzott, iszappá finomított aranyat hordoznak csak, lerakják a zátonyokra, leterítik az árterekre, a kanyarok lapos íveire. Amikor a Duna a Kisalföldre kilép, meglassúdik, meggyengül, elhagyja hát terhe egy részét. Ennek köszönhetők az Ásványráró környéki lerakódások. Azért marad arany az iszapban még ezután is (no meg az ár. hullámok a már leült homokot is fölkanják). s így jutott a Komárom feletti Ács határába is belőle, a Duna szép ívű kanyarulatának. hajlásának mindkát partjára. Rárónál kiülepedtek a „na. gyobb" szemcsék (ezek is csak század-, ezredgrammosak), ide. Ácshoz, a finomabb hordalék érkezik. Ott, ahol meggyűlik az iszan neheze — a kvarc, a „vaspor" (vasérc) és az arany is — vöröses a föveny; ott kell gyűjteni, lapáttal fölszedni a néhány centiméteres réteget, majd végigmos. ni az asztalra rétegzett posztón, százszor, ezerszer, tízezerszer emelintve a „merigülőt", csorgatva, öntve, loccsantva, futtatva belőle a Duna vizét. Az aranymosók kora tavasztól késő őszig dolgoztak, zord időben rőzsefallal védekeztek az északi szél ellen. Ök sem voltak gazdagok (erről tanúskodik a „madarásszal" talán MRÁZ JÁNOS RAJZA szélesebb körben ismert rigmus: „Halász, vadász, aranyász; üres tarisznyában kotorász!"), de szalonnájuk mindig volt, akkor is, mikor a kubikosoknak felkopott az álla, munka híján. Sokan próbálkoztak aranymosással a század harmincas éveiben. úgy megnövekedett az iparengedélykérők. partrészigénylők, sőt géopel próbálkozó részvénytársaságok és magánosok száma, hogy a kormány miniszteri biztost küldött ki a lelőhelyek és az esetleges ipari hasznosíthatóság fö1 mérésére. Az ő összefoglalója volt az első kalauzom, amelyből nemcsak a régi mesterség legfontosabb mozzanatait, hanem a pontos térképvázlatok alaoján a mai Magyarországra eső lelőhelyeket is megismerhettem. így kerültem Ácsra, azaz, mo6t már a Lovadirétre, hiszen így hívják a Duna hajlatában viszonylag érintetlenül maradt, lakatlan, ligetes legelőt. Itt található viszonylagosan a legnagyobb koncentrációban az arany, a „habzásban" — ahová a víz széle ér, s a hullámok ki-' járnak — egv gramm körül mostak a sóder köbméteréből. Mostak... De mi ez? Az egyik kis félszigeten furcsa cövekek állnak a víz szélén, mellette só. derhalmocskák. Odébb, a fák alatt, fura gépezetre bukkanok. Nem tudom, hogy működhet, pöfögök tovább az embermagas gaz között. Nocsak... Két idősebb, ötven körüli férfi, meg egy alig tizenéves fiúcska bóklászik a parton, ha a szemem és az olvasmányaim nem csalnak, épp aranyat mosnak! Hírre nem számítottam, hogy még ma is van, aki műveli ezt a mesterséget. A két öreg nagy, széles asztalon dolgozik, a fiúcska egy kisebben, látszik, hogy maga szerkesztette. Nagy halomban áll az öszszehordott föveny, az egyik férfi föllapátol belőle a saroglyára, az asztal felső végire, a szikárabb, alacsonyabb, szemüveges, bajuszos másik pedig komótos mozdulatokkal emelgeti rá a Dunának egy bedőlt fa mögött meglassúdott vizét. A hfg iszap végigfut a fel. teregetett posztócsíkokon, amiket néha tiszta vízzel locsolnak, föléhaiolnak. úgv nézik: csillognak-e már a szemcsék. Fél óra eltelik, az üdvözlés óta egv szó sem hangzott el. végül a szemüveges — látszik, hogv ő a mester — kezdi a beszélgetést. Nagy Lajos szívesen és kedvvel beszél, szavaiból nemcsak a szeretett mesterség apróbb, s nagyobb fogásait ismerheti meg hallgatója — sokaknak, tanároknak. kirándulóknak, filmeseknek, fiataloknak és öregeknek mesélt már —, hanem generációja életét. a századelő körülményeit, az akkori szegényemberek életét is. Nyomon követhetjük az aranymosás lassú eltűnését, az aranyászok elfogyását, míg végül ő maradt utolsó mohikánnak. Mint mondják, vannak még. akik ismeri k az aranymosás módját, de inkább a cukorgvárba járnak, biztosabb kenyér az. De azért bízik benne, hogy nem felejtődik el egészen a mesterség, a fiúcskára gondol ilyenkor, s más követőkre, akiknek átadta már tudását. A többi már egy szép nyári élmény; egy hétig mostuk az aranyat a környéken, persze, néhány naDig épD az aranyat eresztve el ügyetlenül a posztó alatt meg is kaptuk érte a megillető szedtevettét. Meggazdagodni nem sikerült, de az ősi mozdulatok, munkafogások. a szinte érintetlen vidék. az időtlen Duna melletti élet nemzedékeken túlra vezetett vissza bennünket. Lajos bácsi sokat segített, tréfált. magyarázott, mesélt. Végül vállalkozott arra is. hogv valamikor, a télen ellátogat Szegedre, hogv meséljen magáról, a mester- * ségről. az aranvászox Kevesek által ismert életéről. Bemutatja majd a mosás minoen mozzanatát, kicsiben, a helyszínről hozott mintával. Erre a találkozásra február 19-én kerül sor, a JATE. klubban, ahol levetítjük Sebestyén Ferenc filmjét is. PELCZER ISTVÁN