Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-27 / 49. szám
»MAGAZIN : 84 Vasárnap, 1977. február 27. Munkáskezeket adtam én Éjjel a csillagok nem [égnek, évszakok sírnak és egek. Almában sír az anya s ébred, azt hiszi, sir a kisgyerek... — Szép Aiunkáskezeket adtam én az államnak. Nem bánom, hogy hajnalban keltem, éjfélkor feküdtem. Betöltöttem az ötvenhetet. Akkor is örörr volna, ha még egyszer újra kellene kezdenem. Tán sokkal jobb is lenne, kapnék az államtól sok támogatást. De behívom már a két kicsit, mert most csak kettő van itthon. (Iskolás korú gyerekek ülnek az anyjuk mellé, a szék karfájára. Hangulattal telik meg a kis szoba.) Ez a kls Guszti az én „legnagyobb" fiam! Sokat segít itthon. Tiltakozik ls mindig, hogy nem 6 a pici. Andival sincs baj. Jól tanul. Szépen hegedül. Na, mutasd már meg a hegedűt, és játsszál valami szépet... Országos versenyre készül. De mondom mindet elölről: Irma a legnagyobb. Dolgozik. A jogi egyetemen. Gépel, de Jár az esti tagozatra is. Most negyedéves. Sikerült neki minden vizsga. Alajos fiam a textilművekben művezető. A múlt évben országos versenyen nyert első díjat. Megbecsülik, szeretik a munkahelyén. Elkerült már a háztól, albérletbe ment. Van egy kisbabájuk. Alig várom már a szombatot, amikor mind hazajönnek. Felteszem a nagy, nehéz vaslábast a gázra, és telefőzöm töltött káposztával... Eredj már Guszti, zárd el a tüzet, azt hiszem, hogy úgy hagytam .,. (Mozdul a családi gépezet, Andi is tenné már az álla alá a hegedűt, de csak áll, és várja a biztatást.) Év végére várnak új lakást Miklósék. Az a fiam is a textilművekben dolgozik, ő is művezető. Nem messze innen, albérletben laknak. Elfelejtettem mondani az előbb Alajosról, hogy most küldik a műszaki főiskolára a gyárból. Elvégezte előtte a marxista egyetemet. Azután következik a Nándor, ö rendes iskolában tanul. Megkereste rá a pénzt, amikor a textilben dolgozott. Villanyszerelő volt, most elektroműszerésznek tanul. Kecskeméten a főiskolán. Másodikos. Ha szabad ideje van, azonnal jön haza a gyárba. Szeretik ott, végig kitűnő tanuló. (Előkerül a kotta, a kottatartó, szépen, tisztán szól a hegedű. Vivaldi.) Péter is jól tanult. Mind a három évben nyert valami díjat a fiatalok versenyén. Most u tejüzemnél szakmunkás. Ahova kell, oda teszik. Van, amikor túrót, van amikor vajat csinál, meg néha pasztőröz. Nemsokára betölti a húsz évet. Munka mellett szeretne továbbtanulni ő is. Hát, hogy is mondjam, miért maradt Tibor fiam is a textiliparban? Egy megindult, vitte magával a többit. Közel van,, és szívesen mennek oda, megbecsülik őket. (Kiszámoljuk, hányadik gyerek is ő. A hatodik. Májusban valamelyik kirakatból mosolyog ránk a fénykép a Textilipari Szakközépiskola tablójáról.) Gyönyörű, fekete hullámos haja van. Nem szólok ellene semmit. Egynek se szóltam. Nekik is vannak igényeik. Most nem ismerne rá, mert levágatta. Szereti az iskolát. Nyáron itt gyakorlatozik ő is a gyárban. Nem tudjuk, sikerül-e neki a főiskola? (Guszti besegít: könnyflipari főiskolára megy majd Tibor. Sok érmet hozott haza. Tájékozódási futó.) Kornélia lányom mondta tavaly, hogy dolgozik a nyári gyakorlat után is. Akkor is rakja a téglát, csak vegyünk új bútort a klsszobába. Az Építőipari Szakközépiskolába jár. Most már nemcsak ennivalóra jut, hanem telik a lakásra ls. Tavaly lett gáz is. Sokat nélkülöztünk. Nem szégyen az, csak nehéz rágondolni. Node, nem értem még a végére. Andrea még az általánost Járja. A Guszti meg a legkisebb, hatodikos, de ő segít nekem legtöbbet. Eljár a boltba, meg mindent megcsinál. Néha, amikor megveszem az ebédnek valót, alig bírja hazatolnl a biciklit, úgy meg van pakolva. (Guszti bólintással igazolja, s a szeme csücskében ott a huncutkodás, mégis csak ő hozza a családnak a kaját.) Elmondtam mind sorban. Mit mondjak még? Akinek ma hármas ikre születik. öröklakást kap. A családi pótlékból ls megélnének. Nekünk kilenc van, de csak kettőre kapunk pénzt, a többi kinőtt alóla. Későn jött nekünk a szerencse. Jut azért kenyér, pénz és takaró is mindegyiknek. Dolgozunk ml mindnyájan. Régebben még többet. A férjem képkeretező kisiparos volt, most a „tizenegyes" autójavítóban dolgozik. Járt az üveges kátéeszbe ls. Nyolcszáz forintot hozott haza négy gyerekre. Mi pénz az! (Andrea összepakolja a kottákat. A szekrényben pakolász.) Ügy éltünk, ahogy tudtunk. Amikor evés után nem tudtam mit eltenni a kétkilós kenyérből, gondoltam, elmegyek munkára a ruhagyárba, minden nap hat órára. De a kilenc gyereket ki kellett indítani, nem lehetett itthagyni őket Akkor még gázfűtés se volt. Inkább utaztam egy órát nap mint nap, innen a Mura utcából (Űttörő tér mellől), hogy a József Attila sugárúton kl tudjak nyitni. A férjem üzletét 1964-ben átvettem, odáig elvittem, hogy tavalytól kapok egy kis nyugdíjat. Évenként a tanács adott segélyt, hol ötszáz, hol ezer forintot. A gyerekek is hoztak haza, meg rakták az ifjúsági kölcsönt. (Dél felé jár az Idő, az ebédhez való még ott a szatyorban, Guszti már készülődik, nehogy őt vegyék elő a többlek, hogy elsummantotta a dolgát.) Annak örülök, hogy azért mindenki megállja a helyét a családból. Boldogan főzöm tele ünnepekkor, ha kell, kétszer is a húszliteres vaslábast. Együtt vagyunk mindannyian. Amióta anyám meghalt, én gondoskodom beteg húgomról is. Kicsit szomorú is vagyok, ha látom, hogy szedelőzködnek, de örülök is, mert saját fészkükre mennek. k ... Azon néma vinnyogás [dermed. Az anya ágyából kikel — úgy látja, mosolyog a gyermek, és megnyugodva alszik el..."! Varga Lajosné mondatalt József Attila sorai közé szorította: MAJOROS TIBOR Slmal Mihály A körmenet féllábon egy csresznyefa lassún rakottan jődögél s véle a csizmás almafák véle egész Békés megye fürtök kalászok jegenyék házak kocsik lovak tanya surmók tündérek cimborák követik a cseresznyefát én meg követem mindjüket és megkövetem mindjüket magamhoz ölelném sorra mind hisz ők az Ifjúság késő hiába csak vonulnak visszahozhatatlanul kört körre ír a körmenet mögöttem dobognak de én is mindiglen mögöttük megyek kört körre ir a Körmenet ők utolérnek de nekem már elérhetetlenek Gyurkovics Tibor A hó Nagy hó, nagy varjak, nagy egész, kialakult birodalom, teher fekszik az utakon, amerre lehet, arra mész. Annyi út elveszett a hóban, és annyi ember, mint a gép elromlott az akaratodban, kit akarsz megtartani még? Mi lesz veled trolibusz ? S okan nem gondolnak arra, hogy egy városi ember átlagban több időt fordít (Budapesten napi 1—2 órát) a közlekedésre, mint szórakozásra, vagy saját gyermekeinek a nevelésére. Ezért nem csoda, ha mindennapi közérzetünket, hangulatunkat alapvetően befolyásolja ez a kérdés. Bár a közlekedéssel megelégedve csak ritkán vagyunk, mégis van a tömegközlekedési eszközökön belül a többinél jobbnak, szimpatikusabbnak tartott jármű. Sajnos, olyan járművet még sehol sem tudtak konstruálni, amely közlekedéspolitikai, gazdaságossági, levegőszennyezési és egyéb szempontból egyaránt kiváló lenne, mégis szeretnék a budapesti közlekedésben egy sokak által szimpatikusnak tekintett, és ma már fejlesztés előtt álló közlekedési ágazatról, a trolibusz helyzetéről beszámolni. Ami rövid történetét illeti, a tömegközlekedési eszközök családjában egyetlen jármű sem váltott kl annyi vitát — kapott annyi elismerést és elmarasztalást, mint a trolibusz. Közel 40 év alatt, 1960-ig 49 ország, 495 nagyvárosában létesítettek trolibuszüzemet. Majd 1970-ig 15 ország, 69 városában szüntették meg ugyanezt a közlekedési ágazatok Az utóbbi évek eseményei, különösen a környezetvédelem indokolt előtérbe kerülése és az ún. olajválság azt eredményezte, hogy a trolibusz fejlesztésének kérdését ismét napirendre lehetett tűzni. Kétéves előkészítő munka után, 1976 júniusában a Fővárosi Tanács — u megváltozott helyzetre való tekintettel — úgy döntött, hogy az V. ötéves terv időszaka alatt a 154 db-ból álló troliparkot 350 db-ra kell emelni, a meglevő járművek korszerűsítése mellett. A döntésnél kijelölték alkalmazási területét — a forgalomtechnikai lehetőségeken belül. Ezek a következők: — sűrűn beépített, erősen légszennyezett városrészekben (pL belváros), — pihenőövezetek, illetve kiemelt zöldterületeken (pl. Zugliget, Városliget, Margitsziget), — egyes új lakótelepeken, — hegyes, dombos vidékeken (az áram-vi6szatáplálás lehetősége mellett). Járműbeszerzési nehézségek nincsenek. A Szovjetunió felkészült szóló járművek tekintetében saját igényen felül az exportigények, így a magyar igények kielégítésére is. Csuklós jármüveket 1980-ig azonban csak IKARUS—6zovjet kooperáción belül célszerű építeni. Időközben a trolibuszjármüvek átlagéletkora, az új beszerzések és korszerűsítés alapján, 20 évről 2,5 évre csökkent. A fejlesztés következő lépéseként megkezdődött három új trolibuszvonal építése a fővárosban. összességében 1980-ig 70 km új útvonalon találkozunk majd a halkan suhanó további 200 db korszerű járművel. Ténykérdés, hogy Budapesten átértékelődött a közlekedési eszközök használata, A BKV hosszú távú terveiben a környezetvédelem és az energiatakarékosság kiemelkedő szerepet kapott, és ez a villamos és trolibusz szélesebb skálájú felhasználását is jelenti. Felvetődik a kérdés: nem túlzott-e az óvatosság e területen az ország többi nagyvárosaiban? A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, amely átfogja a közlekedési ágazatokat, a trolibusz kérdésében mindig a megfontolt, de határozott fejlesztés híve volt, legutóbb Budapest mellett vidéken is tervbe vette a trolibuszfejlesztést. Ahhoz azonban, hogy Budapesten kívül bárhol új telephely létrejöjjön, illetve valamely városban a VI. ötéves tervben a trolibusz közlekedhessen, helyi viszonyokra ls értékelhető tapasztalatokra van szüksége. Ez pedig egy-egy kísérleti vonal V. ötéves tervi megépítését teszi szükségessé. Azoknak a felelős várostervezőknek, akik a kísérlet kockázatát vállalják, előreláthatóan 6ok problémával kell megküzdeniük. A kísérlet sikere érdekében öszszel'ogás szükséges, biztosítani kell azt, hogy az eddigi tapasztalatok rendelkezésre álljanak, s az elvi segítségen túl, anyagi támogatás ls szükséges. Konkrétan, ha pl. Szeged vállalná ezt az úttörőszerepet. a BKV-nak biztosítania kellene az áramellátás tervezését, a járművek beszerzésével járó munkát, a járműalkatrészek BKV-val együttes — térítés melletti — beszerzését, a szakemberek kiképzését stb. A KPM-nek érdemes lenne mérlegelnie, hogy a fenti feltételezett segítség mellett miként lehetne 1978/79-re a kísérlethez pénzügyi alapot létrehozni, hogy megfelelő tapasztalatok birtokába jutva, a VI. ötéves tervhez szükséges járműveket és berendezésszükségletet még időben álamközi szerződésekkel alátámasztva rendezni lehessen. Budapesten a trolibuszfejlesztés kérdése józan érvek alapján már eldőlt. A vidéki városok csak akkor tudnak a VI. ötéves tervben e járműfajtával számolni, ha már most közös segítséggel hozzákezdünk a munkához. Szocialista társadalmunknak a dolgozókról való sokoldalú gondoskodását bizonyítja a magyar országgyűlés által 1976-ban elfogadott környezetvédelmi törvény, amelyen belül a légszennyezés elleni küzdelem kiemelkedő szerepet kapott. Az új közlekedési eszközfajtákra való áttérés sok gonddal és vesződséggel járhat, de minden vezetőnek, aki komolyan veszi a közlekedés helyét és szerepét — indokolt esetben — vállalnia kell azt a többletmunkát, amely a megszokottól való eltérést — átmenetileg — indokol. Remélem, hogy a vidéki városok esetében is rövid időn belül megtörténik az átértékelés, és még kevesebb időveszteséggel, mint Budapesten, tért hódít ez a környezettiszta és halk jármű. , RISS JENŐ országgyűlési képviselő, az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának tagja, a BKV fejlesztési vezérigazgató-helyettese