Délmagyarország, 1977. február (67. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-27 / 49. szám

»MAGAZIN : 84 Vasárnap, 1977. február 27. Munkáskezeket adtam én Éjjel a csillagok nem [égnek, évszakok sírnak és egek. Almában sír az anya s ébred, azt hiszi, sir a kisgyerek... — Szép Aiunkáskezeket adtam én az államnak. Nem bánom, hogy hajnalban keltem, éjfél­kor feküdtem. Betöltöttem az öt­venhetet. Akkor is örörr volna, ha még egyszer újra kellene kez­denem. Tán sokkal jobb is len­ne, kapnék az államtól sok tá­mogatást. De behívom már a két kicsit, mert most csak kettő van itthon. (Iskolás korú gyerekek ülnek az anyjuk mellé, a szék karfá­jára. Hangulattal telik meg a kis szoba.) Ez a kls Guszti az én „legna­gyobb" fiam! Sokat segít itthon. Tiltakozik ls mindig, hogy nem 6 a pici. Andival sincs baj. Jól tanul. Szépen hegedül. Na, mu­tasd már meg a hegedűt, és játsszál valami szépet... Or­szágos versenyre készül. De mondom mindet elölről: Irma a legnagyobb. Dolgozik. A jogi egyetemen. Gépel, de Jár az esti tagozatra is. Most ne­gyedéves. Sikerült neki min­den vizsga. Alajos fiam a textil­művekben művezető. A múlt év­ben országos versenyen nyert első díjat. Megbecsülik, szere­tik a munkahelyén. Elkerült már a háztól, albérletbe ment. Van egy kisbabájuk. Alig várom már a szombatot, amikor mind hazajönnek. Felteszem a nagy, nehéz vaslábast a gázra, és tele­főzöm töltött káposztával... Eredj már Guszti, zárd el a tü­zet, azt hiszem, hogy úgy hagy­tam .,. (Mozdul a családi gépezet, An­di is tenné már az álla alá a he­gedűt, de csak áll, és várja a biztatást.) Év végére várnak új lakást Miklósék. Az a fiam is a textil­művekben dolgozik, ő is műve­zető. Nem messze innen, albér­letben laknak. Elfelejtettem mondani az előbb Alajosról, hogy most küldik a műszaki fő­iskolára a gyárból. Elvégezte előtte a marxista egyetemet. Azután következik a Nándor, ö rendes iskolában tanul. Megke­reste rá a pénzt, amikor a tex­tilben dolgozott. Villanyszerelő volt, most elektroműszerésznek tanul. Kecskeméten a főiskolán. Másodikos. Ha szabad ideje van, azonnal jön haza a gyárba. Sze­retik ott, végig kitűnő tanuló. (Előkerül a kotta, a kottatartó, szépen, tisztán szól a hegedű. Vi­valdi.) Péter is jól tanult. Mind a három évben nyert valami dí­jat a fiatalok versenyén. Most u tejüzemnél szakmunkás. Aho­va kell, oda teszik. Van, amikor túrót, van amikor vajat csinál, meg néha pasztőröz. Nemsoká­ra betölti a húsz évet. Munka mellett szeretne továbbtanulni ő is. Hát, hogy is mondjam, miért maradt Tibor fiam is a textil­iparban? Egy megindult, vitte magával a többit. Közel van,, és szívesen mennek oda, meg­becsülik őket. (Kiszámoljuk, hányadik gye­rek is ő. A hatodik. Májusban valamelyik kirakatból mosolyog ránk a fénykép a Textilipari Szakközépiskola tablójáról.) Gyönyörű, fekete hullámos ha­ja van. Nem szólok ellene sem­mit. Egynek se szóltam. Nekik is vannak igényeik. Most nem is­merne rá, mert levágatta. Sze­reti az iskolát. Nyáron itt gya­korlatozik ő is a gyárban. Nem tudjuk, sikerül-e neki a főisko­la? (Guszti besegít: könnyflipari főiskolára megy majd Tibor. Sok érmet hozott haza. Tájékozódá­si futó.) Kornélia lányom mondta ta­valy, hogy dolgozik a nyári gya­korlat után is. Akkor is rakja a téglát, csak vegyünk új bútort a klsszobába. Az Építőipari Szak­középiskolába jár. Most már nemcsak ennivalóra jut, hanem telik a lakásra ls. Tavaly lett gáz is. Sokat nélkülöztünk. Nem szégyen az, csak nehéz rágon­dolni. Node, nem értem még a végére. Andrea még az általánost Járja. A Guszti meg a legki­sebb, hatodikos, de ő segít ne­kem legtöbbet. Eljár a boltba, meg mindent megcsinál. Néha, amikor megveszem az ebédnek valót, alig bírja hazatolnl a bi­ciklit, úgy meg van pakolva. (Guszti bólintással igazolja, s a szeme csücskében ott a huncut­kodás, mégis csak ő hozza a csa­ládnak a kaját.) Elmondtam mind sorban. Mit mondjak még? Akinek ma hár­mas ikre születik. öröklakást kap. A családi pótlékból ls meg­élnének. Nekünk kilenc van, de csak kettőre kapunk pénzt, a többi kinőtt alóla. Későn jött nekünk a szerencse. Jut azért kenyér, pénz és takaró is mind­egyiknek. Dolgozunk ml mindnyájan. Ré­gebben még többet. A férjem képkeretező kisiparos volt, most a „tizenegyes" autójavítóban dol­gozik. Járt az üveges kátéeszbe ls. Nyolcszáz forintot hozott ha­za négy gyerekre. Mi pénz az! (Andrea összepakolja a kottá­kat. A szekrényben pakolász.) Ügy éltünk, ahogy tudtunk. Amikor evés után nem tudtam mit eltenni a kétkilós kenyér­ből, gondoltam, elmegyek mun­kára a ruhagyárba, minden nap hat órára. De a kilenc gyereket ki kellett indítani, nem lehetett itthagyni őket Akkor még gáz­fűtés se volt. Inkább utaztam egy órát nap mint nap, innen a Mura utcából (Űttörő tér mel­lől), hogy a József Attila sugár­úton kl tudjak nyitni. A férjem üzletét 1964-ben átvettem, odáig elvittem, hogy tavalytól kapok egy kis nyugdíjat. Évenként a tanács adott segélyt, hol ötszáz, hol ezer forintot. A gyerekek is hoztak haza, meg rakták az if­júsági kölcsönt. (Dél felé jár az Idő, az ebéd­hez való még ott a szatyorban, Guszti már készülődik, nehogy őt vegyék elő a többlek, hogy el­summantotta a dolgát.) Annak örülök, hogy azért mindenki megállja a helyét a családból. Boldogan főzöm te­le ünnepekkor, ha kell, kétszer is a húszliteres vaslábast. Együtt vagyunk mindannyian. Amióta anyám meghalt, én gondoskodom beteg húgomról is. Kicsit szomorú is vagyok, ha látom, hogy szedelőzködnek, de örülök is, mert saját fészkükre mennek. k ... Azon néma vinnyogás [dermed. Az anya ágyából kikel — úgy látja, mosolyog a gyermek, és megnyugodva alszik el..."! Varga Lajosné mondatalt Jó­zsef Attila sorai közé szorította: MAJOROS TIBOR Slmal Mihály A körmenet féllábon egy csresznyefa lassún rakottan jődögél s véle a csizmás almafák véle egész Békés megye fürtök kalászok jegenyék házak kocsik lovak tanya surmók tündérek cimborák követik a cseresznyefát én meg követem mindjüket és megkövetem mindjüket magamhoz ölelném sorra mind hisz ők az Ifjúság késő hiába csak vonul­nak visszahozhatatlanul kört körre ír a körmenet mögöttem dobognak de én is mindiglen mögöttük megyek kört körre ir a Körmenet ők utolérnek de nekem már elérhetetlenek Gyurkovics Tibor A hó Nagy hó, nagy varjak, nagy egész, kialakult birodalom, teher fekszik az utakon, amerre lehet, arra mész. Annyi út elveszett a hóban, és annyi ember, mint a gép elromlott az akaratodban, kit akarsz megtartani még? Mi lesz veled trolibusz ? S okan nem gondolnak arra, hogy egy városi ember át­lagban több időt fordít (Budapesten napi 1—2 órát) a közlekedésre, mint szórakozásra, vagy saját gyermekeinek a ne­velésére. Ezért nem csoda, ha mindennapi közérzetünket, han­gulatunkat alapvetően befolyá­solja ez a kérdés. Bár a közle­kedéssel megelégedve csak rit­kán vagyunk, mégis van a tö­megközlekedési eszközökön be­lül a többinél jobbnak, szimpa­tikusabbnak tartott jármű. Saj­nos, olyan járművet még sehol sem tudtak konstruálni, amely közlekedéspolitikai, gazdaságos­sági, levegőszennyezési és egyéb szempontból egyaránt kiváló len­ne, mégis szeretnék a budapesti közlekedésben egy sokak által szimpatikusnak tekintett, és ma már fejlesztés előtt álló közleke­dési ágazatról, a trolibusz hely­zetéről beszámolni. Ami rövid történetét illeti, a tömegközlekedési eszközök csa­ládjában egyetlen jármű sem váltott kl annyi vitát — kapott annyi elismerést és elmaraszta­lást, mint a trolibusz. Közel 40 év alatt, 1960-ig 49 ország, 495 nagyvárosában létesítettek troli­buszüzemet. Majd 1970-ig 15 or­szág, 69 városában szüntették meg ugyanezt a közlekedési ága­zatok Az utóbbi évek eseményei, kü­lönösen a környezetvédelem in­dokolt előtérbe kerülése és az ún. olajválság azt eredményezte, hogy a trolibusz fejlesztésének kérdését ismét napirendre lehe­tett tűzni. Kétéves előkészítő munka után, 1976 júniusában a Fővárosi Ta­nács — u megváltozott helyzet­re való tekintettel — úgy dön­tött, hogy az V. ötéves terv idő­szaka alatt a 154 db-ból álló troliparkot 350 db-ra kell emel­ni, a meglevő járművek korsze­rűsítése mellett. A döntésnél kijelölték alkal­mazási területét — a forgalom­technikai lehetőségeken belül. Ezek a következők: — sűrűn beépített, erősen lég­szennyezett városrészekben (pL belváros), — pihenőövezetek, illetve ki­emelt zöldterületeken (pl. Zug­liget, Városliget, Margitsziget), — egyes új lakótelepeken, — hegyes, dombos vidékeken (az áram-vi6szatáplálás lehetősé­ge mellett). Járműbeszerzési nehézségek nincsenek. A Szovjetunió felké­szült szóló járművek tekinteté­ben saját igényen felül az ex­portigények, így a magyar igé­nyek kielégítésére is. Csuklós jármüveket 1980-ig azonban csak IKARUS—6zovjet kooperáción belül célszerű építeni. Időközben a trolibuszjármü­vek átlagéletkora, az új beszer­zések és korszerűsítés alapján, 20 évről 2,5 évre csökkent. A fej­lesztés következő lépéseként megkezdődött három új troli­buszvonal építése a fővárosban. összességében 1980-ig 70 km új útvonalon találkozunk majd a halkan suhanó további 200 db korszerű járművel. Ténykérdés, hogy Budapesten átértékelődött a közlekedési esz­közök használata, A BKV hosszú távú terveiben a környezetvéde­lem és az energiatakarékosság kiemelkedő szerepet kapott, és ez a villamos és trolibusz széle­sebb skálájú felhasználását is je­lenti. Felvetődik a kérdés: nem túl­zott-e az óvatosság e területen az ország többi nagyvárosaiban? A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, amely átfogja a közlekedési ágazatokat, a troli­busz kérdésében mindig a meg­fontolt, de határozott fejlesztés híve volt, legutóbb Budapest mellett vidéken is tervbe vette a trolibuszfejlesztést. Ahhoz azon­ban, hogy Budapesten kívül bár­hol új telephely létrejöjjön, illet­ve valamely városban a VI. öt­éves tervben a trolibusz közle­kedhessen, helyi viszonyokra ls értékelhető tapasztalatokra van szüksége. Ez pedig egy-egy kí­sérleti vonal V. ötéves tervi meg­építését teszi szükségessé. Azoknak a felelős városterve­zőknek, akik a kísérlet kockáza­tát vállalják, előreláthatóan 6ok problémával kell megküzdeniük. A kísérlet sikere érdekében ösz­szel'ogás szükséges, biztosítani kell azt, hogy az eddigi tapaszta­latok rendelkezésre álljanak, s az elvi segítségen túl, anyagi tá­mogatás ls szükséges. Konkrétan, ha pl. Szeged vállalná ezt az út­törőszerepet. a BKV-nak bizto­sítania kellene az áramellátás tervezését, a járművek beszerzé­sével járó munkát, a járműal­katrészek BKV-val együttes — térítés melletti — beszerzését, a szakemberek kiképzését stb. A KPM-nek érdemes lenne mérlegelnie, hogy a fenti felté­telezett segítség mellett miként lehetne 1978/79-re a kísérlethez pénzügyi alapot létrehozni, hogy megfelelő tapasztalatok birtoká­ba jutva, a VI. ötéves tervhez szükséges járműveket és beren­dezésszükségletet még időben ál­amközi szerződésekkel alátá­masztva rendezni lehessen. Budapesten a trolibuszfejlesz­tés kérdése józan érvek alapján már eldőlt. A vidéki városok csak akkor tudnak a VI. ötéves tervben e járműfajtával számol­ni, ha már most közös segítség­gel hozzákezdünk a munkához. Szocialista társadalmunknak a dolgozókról való sokoldalú gon­doskodását bizonyítja a magyar országgyűlés által 1976-ban elfo­gadott környezetvédelmi törvény, amelyen belül a légszennyezés el­leni küzdelem kiemelkedő sze­repet kapott. Az új közlekedési eszközfaj­tákra való áttérés sok gonddal és vesződséggel járhat, de min­den vezetőnek, aki komolyan ve­szi a közlekedés helyét és szere­pét — indokolt esetben — vál­lalnia kell azt a többletmunkát, amely a megszokottól való elté­rést — átmenetileg — indokol. Remélem, hogy a vidéki váro­sok esetében is rövid időn belül megtörténik az átértékelés, és még kevesebb időveszteséggel, mint Budapesten, tért hódít ez a környezettiszta és halk jár­mű. , RISS JENŐ országgyűlési képviselő, az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának tagja, a BKV fejlesztési vezérigazgató-helyettese

Next

/
Oldalképek
Tartalom