Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

IC Vasárnap, 1977. január 9: MAGAZIN is A

név eredendőn arra szolgai, hogy az egyÍK emoert ..ieg lefessen Kuxönoozietni a masiKtói. A csa.aanevek jobba* a vaiami egyéni tuiajdonsag atapján aiakoita* ki: nová vaió6i az illető, mnyen testi tulajaonsaga van, mi a mestersége. Az úyen nevek: Szegedi, Egri, Veszpremi, Budai, s nasonióK arra utainaK, hogy meiyik helysegoől származott a névadó ős. Az iiyen nevek: Kis, Nagy, Széles, Vastag, Hosszú, Magas, Balog — emiékeztetnek arra, akit először neveztek testi jellegzetessége alapján e néven. Kovács, Varga, Mo.nár, Szabó, s az ehhez nasonió neveket az ős mestersége alapján neveztek el így. A Nemein, i'óth, Oián, Kácz eredetét is könnyű kimutatni. S azokét a neveltét is, meiyek ragadvány- vagy csúinevekböl származnak. Náiunk mindenkinek többnyire egy utóneve van. így fordul elő, nogy rengeteg azonos nevű emoer el az országban. Az azért nem valószínű, hogyha nálunk két klubcsapat kiáll egymás ellen, akkor mind a huszonkét játékost mondjuk Szabónak hívják, bármily gyakori családnév is a Szabó, metyről a két évtizedes rádiós családtanfolyamot is elnevezték. De mivel a leggyakoribb csaiád- és utónévvel száz-, sőt ezerszámra találunk azonos nevű embereket az országban, a név nem teljesíti azt a feladatát, hogy megkülönböztesse az egyik emoert a másiktól. Nemrégiben végigböngésztem egy hét rádióés tévéműsorát. Az egyik nap Kovács István költőt mutatták be, a következő nap egy tévéjátékot adtak, melynek főszereplője történetesen szintén Kovács István volt. Látszólag kis ügy ez, mármint hogy a névnek a megkülönböztetésére kell szolgálnia, s ezért okvetetlenkedésem mintegy kritikájaként hallgattam ezután — hogy stílusos maradjak — Kovács Kati dalát: Uram, kár a szóért. Bár nem bizonyos, hogy kár a szóért Az eligazodás szempontjából hasznos hagyomány, hogy az oroszoknak három nevük van, középen az apai eredetre utalással. Ha ugyanis két embernek azonos is a család- és az utóneve, az atyai név eligazít: kiről van szó, mert az ritkán azonos. Három elem sorrendi azonossága ritkább mint kettőé. Az angol nyelvű országokban is gyakori a két keresztnév. De nem e külföldi hagyományok utánzására gondolok. Ladó Jáno6 utónév szótárában kereken . kilencszáz férfi- és kilencszáz női név található; ezek mind anyakönyveztethetők. Mért választanak a 6zülők mégis mindig a közül a néhány tucat név közül, mely egy-egy korszak múló divatja szerint a legelőkelőbbnek és legtetszetősebbnek látszik? Véleményem szerint az az ésszerű. hogy a leggyakoribb — például Kovács, Szabó, Nagy, Tóth, Molnár 6tb. — családnevekhez minél ritkább utónevet keressenek a szülők. (Mint a tévé Családi kör című műsorában: a két Kovács gyereket Kornélnak és Rékának hívják.) Ha pedig a A név családnév ritka, egyedi, akkor az a jó, ha az utónév mindennapos. Amilyen nehéz megkülönböztetni az egyik Kovács Erzsébetet a másiktól, ugyanannyira fura, szinte nevetséges, ha valaki a ritka családnevű gyereknek nagyon ritka utónevet adományoz. Akit nálunk Semmelbrotnak hívnak, jobb, ha leánygyermekét nem Eulália, hanem mondjuk, Erzsébet néven anyakönyvezted. És talán az se baj, ha kellő hangzási harmóniát teremtünk családés utónév között. Ezen azt értem, hogy akinek jobbára mély hangú magánhangzókkal teli családneve van, ne adjon mély hangú utónevet a gyereknek, s viszont. Az Avala család gyermekét ne hívjók Avala Aladárnak, jobb, ha Avala Elemérnek nevezik el. S az is nyilvánvaló, hogy Nemes Anna jobban hangzik, mint Nemes Emese. S beszéljünk arról is: hogv állunk az idegen eredetű családnevekkel. A múlt század beolvadási hulláma idején mindenki igyekezett megszabadulni német, szlovák, vagy szerb családnevétől. Sokszor keletkeztek ma már idétlennek ható családnevek. Sajnos, még Petőfi is ilyen műnevet vett föl a Petrovic6 helyett. Az Aranyvári, Laborfalvi, Reményi, Rózsahegyi, Rózsavölgyi, Szomory, vagy a Jókai-regényekben meg, mondjuk Szigligeti színműveiben szereplő műnevek — példának csak Kecskereyt, Kőcserepyt, Karcsatájit, Bálvándyt, meg Liliomfit, S/ellemfit és Szerelemhegyit említem —, azt bizonyítják: milyen túlzásokra ragadtatott névmagvarítókat és nagy képzelőereiű írókat a buzgalom. A századvég és a századelő divatossá tette a kettős családneveket. Főként a képzőművészek körében terjedt el, hogy folytonosság keletkezzék fiatalkori művük és későbbi műveik szignálása között így íródtak be kettős névvel a művészettörténetbe olyanok, mint — csak néhány példa — Iványi Grünwald, RipplRónai, Csontváry Kosztka, Körösfői-Krisch, Aba-Novák. Az volt a ritkább, ha valaki megtartotta idegen hangzású nevét, mint Kernstok Károly, vagy Glatz Oszkár. Az irodalomban és a színművészetben egyenest kötelező volt a névmagyarosítás; a köztudat el se tudta képzelni, hogy itt, a Duna-medencében, hol annyi nép keveredett, valakinek, ki a nyilvánosság fényszórójába lép, ne legyen magyar neve. Ez ma már a múlté — az irodalom kivételével —, minden közszereplést nyújtó pályán. Csak kapásból sorolom föl, néhány színművész nevét annak bizonyságául, hogy elmúlt a Liliomf'k és Szellemfik műmagvar, külsődleges névmagyarosítási korszaka: Sinkovits, Latinovits, Balázsovits, Tomanek, Psota. Törőcsik, Horesnyi. Sehütz, Paudits, Marsek, Gyabronka, Safranek. Magyar művészt jelölnek nemzetközi hangversenypódiumon ilyen nevek: Ferencsik. Fischer, Schiff. A filmes világban is találkozunk ilyen nevekkel: Reisenbüchler, Lohinszky, Rockenbauer. A tévé? Annyi idegen nevű közreműködő van, hogy föisorolhatatlan. A sportolók idegen hangzású neve se csökkenti a szurkolók hazafiúi buzgalmát: látsszék csak jól az az Ebedli, Törőcsik, Mayer, Gujdár, gvőzze le a volt sakkvilágba'nokokat Portisch, fusson jól Zemen, öktoTön kiválóan Glíick, a szurkotokat nem érdekli, mért nem változtatták idetéhen Ebesire. Törőre. M»Tvarra. Gulácsira. Poórra. Zemnlénire és Szerencsésre a nevüket. Magam js úgy vétem: nem a név tesz magvarrá senkit.. Még azokat se, akik a művészet, a soort vagy az ipo/taiom násrián szerzik hazánknak a bahí-nVat. NEMES GYÖRGY Műanyagok mindenütt RANDEVŰ — Ugye nem baj, hogy késtem egy kicsit? A

z MTESZ Csongrád megyei szervezete 1977. január 10—26. között rendezi meg Szegeden a II. Műanyagalkalmazástechnikai Kollokviumsorozatot a hidrológiai, az építőipari, a közlekedéstudományi, az élelmiszeripari, a textilipari, a mezőgazdasági, a faipari, a gépipari, a bőripari és az olajbányász szakemberek részvételével. A holnap kezdődő eseménysorozat a TVK termékeinek bemutatójával, majd dr. Balathy Zoltán, a Műanyagipari Kutatóintézet tudományos főosztályvezetőjének: Műanyagok gazdasági hatékonysága című plenáris előadásával veszi kezdetét, majd a szakmai kollokviumok következnek, amelyeken a gyakorlati és az elméleti szakemberek teremtenek maguknak közös fórumot. * Használati tárgyaink, ruházatunk, sőt gépeink egyre nagyobb 6zámban készülnek mesterségesen felépített óriásmolekulákból, műanyagokból. A korszerű élet már szinte el sem képzelhető műanyagok nélkül, sem a háztartásban, sem a termelőmunkában, sem az alkalmazott tudományokban. A műanyagtudomány és ipar nem máról holnapra jött létre. A jelesebb techniKatörténeti írások néhány évszázadot tartanak számon e területen. Az első eredmények a textilipar területéről valók. A XVII. században az angol Hooke, majd később a francia Réaumur elképzelhetőnek tartotta a selyemszerű fonal mesterséges előállítását. A gépnek ugyanazt kell végeznie, mint a selyemhernyónak: „átpréselni apró nyílásokon egy olyan folyékony anyagot, amely utána ruganyos és szőhető szállá válik". (Réaumur.) Egy évszázad múlva jöttek rá, hogy a műselyem alapanyagául a cellulóz alkalmas, majd később feltalálták a rézacetát-műselymet, amely már kevésbé volt tűzveszélyes, mint a Chardonnat-féle műselyem. Már ebben a században találták fel a viszkóz eljárású műselymet, ami aztán egyre gyorsabban nagy jelentőségre tett szert. A második világháború a műrostgyártás területén új, fontos fejlődési szakaszt jelentett. Működésbe léptek az első olyan műrostgyárak, amelyek a textilnyersanyagokat szintetikus úton, ásványolajtermékekből előállított anyagokból készítették. Így született meg a nylon, amelyet ioari méretekben 1940-ben kezdtek gyártani. Ezután került sorra a viaszosvászon és a linóleum. Erre az időre esik a műgumi jelentősebb megjelenése is. Több fontos találmány ipari megvalósításával mondhatjuk századunkat a műanvaaok századának is. Segítségükkel ieilődött nanguá az elektromos ipar, a híradástechnika, a repülés, a vegyipar, jelentősen alkalmazza a mezőgazdaság, sőt azt mondhatjuk, egész mai élelünk. Hazánkban a műanyagok előállítása az 1930-as években indult meg, egymástól függetlenül, kisebb-nagyobb üzemekben. Csak az ötvenes években vált iparunk egyik fontos tényezőjévé, és ma már főként a Tiszai Vegyi Kombinát és a Borsodi Vegyi Kombinát tevékenysége folytán népgazdaságunk számára is meghatározó. A sokféle megjelenési forma a műanyagoknál igen változó alkalmazási lehetőségeket rejt magában. A kemény, csontszerű termékektől a lágy, gumiszerű anyagig köztük szinte minden megtalálható. A műanyagok forgácsmentes megmunkálhatósága igen termelékeny feldolgozó eljárások alkalmazását teszi lehetővé. Vannak hő- és hangszigetelő műanyagok, az ibolyán túli sugarakat átengedők. Előnyös ezenkívül legtöbb műanyag jó vegyszerállósága, jó szigetelőképessége. Ismeretes jó kopásálló tulajdonságuk, és kis súrlódási együtthatóval rendelkezők. Más műanyagok viszont nagy súrlódási együtthalójúak. ezért dörzselemek, fékbetétek előállítására alkalmasak. Természetesen hamisítás lenne, ha a műanyagoknak csak a jó tulajdonságaikról beszélnénk. Az időjárási viszontagságokra, az idő függvényében tönkre mennek, elöregednek. Jelentőségük másik kulcskérdése árukban rejlik. Főként a színesfémekkel szemben előnyös es gazdaságos a műanyagok alkalmazása A világ jelenlegi műanyagelőállítása 5o millió tonnára tehető, és ez egyben azt is jelenti, hogy az utóbbi lo esztendőben a világtermelés háromszorosára növekedett. Legtöbb műanyagot az USA-ban állítanak elő. mintegy 10 millió tonnát. A világranglista második helyén kb. együtthatod az NSZK és Japán, majd a Szovjetunió, Franciaország. Anglia és Olaszország következik a sorban, a jelentősebbek között. Az igaz, hogy az elmúlt években a kapitalista országokban jelentkező válság egyre jelentősebben sújtotta a műanyagtermelést tgy-egy országban, és ez a jelenség az USA-ban a legszembetűnőbb, ahol a visszaesés közel 23 százalékos. A szocialista országodban a termelés tovább növekedett, és egy-egy esetben igen jelentős mértékben. A válság ellenére a műanyagok alkalmazási területe egyre inkább bővül, és így várható, h> gy újabb látványos fejlődés következik be a világtermelésben, ami mindenképpen a fogyasztás .agyértelmű szolgálatával kell hogy együttjárjon. BÁTYAI JENŐ Hogy érzem magam — itthon f I

degenbe szakadt hazánkfiától megkérdeztem, hogy érzi magát itthon. Mondta: jóL Igazán jól, minden nyáron hazajön. Erre tovább kerdeztem: vissza tudna szokni anynyi év után? Elgondolkozott. Talán — mondta. Aztán: — Biztosan — és másodpercnyi tétovázás után hozzátette: — Csak azt szoknám meg nehezen, hogy a boltokban folyton rendreutasítanak. Vagy ha a Patyolatba beadom az ingemet, mindig azzal az érzéssel, vajon visszakapom-e? Nem adnak-e másikat helyette, és egyáltalán miben marasztalnak el. Most rajtam volt a sor, hogy elgondolkozzam. El is határoztam, a legközelebbi alkalommal megkérdezem magamtól: hogy érzem magam itthon? Az alkalom nem váratott sokáig. Íme: — Tehát hogy is érzem magam itthon? — Jól. Igazán jól. Azt hiszem, sehol a világon nem érezném magam ilyen jól. Nálunk nem robban bomba az éttermekben, nem térítik el a repülőgépeket, nem puffantják le az elnököket. Szóval jól érzem magam. Csak... — Csak? . — Csak nehezen tudom megszokni, hogy a boltokban folyton rendreutasítanak. — Például? — Például: „Minek kérdezősködik, ki van írva az ára". Vagy: „Miért nem beszél hangosabban, néma gyereknek az anyja sem ..." Vagy: „Mit kell anynyit piszmogni azzal a pénzzel?" Vagy: „Édesem, ha nem tetszik, ne vigye." Vagy: „Ne fogdossa az árut kedves, aztán tönkreteszi és nekem kell megfizetni." Vagy: „Hova siet? Megy a vonatja?" Vagy... vagy semmi. Csak néz mögém az az elárusító vagy fölém vagy mellém, enyhe undorral az arcán, és nekem éreznem kell, milyen gusztustalan, pitiáner alak vagyok a Kereskedelem színe előtt. És folyton szégyellnem kell magam, már megint ideszemtelenkedtem a tizenöt deka parizeremért, és megint föltartom a dolgozót, olyanféle szeszélyeimmel, mint, hogy csak húsz dekát kérek és nem huszonhetet. — Szóval ennyi? — Nem. Nemcsak ennyi. Azt is nehezen szokom meg, ha az asszisztensnő rámkiabál az orvosi rendelőben, a buszsofőr a buszon, a pincér a vendéglőben, a WC-s néni a nyilvános WC-n. Sőt, azt is, ha nem kiabálnak; csak nevelnek. Mondjuk így: „Ennyi idős korára már igazán megtanulhatta volna." Valahogy renitens a természetem. Nehezen viselem ezt az össznépi méretű pedagógiát. Hogy a kórházi portástól a metrós kislányig mindenki hivatott- a nevelésemre Már többször próbáltam kitalálni. hogyan bújhatnék ki . az állandó kioktatás alól. Hogyan lehetnék jó mindenkinél? Igenám, de mindenki másféle jóságot követel. A pincérnél akkor vagyok jó, ha megeszem és nagy borravalóval jutalmazom a romlott húst. A tanácsi hivataloknál, ha pontosan kitöltőm a kérdőív 181 rubrikáját, és elintézetlen ügyei, met nem akarom elintézni. Az asszisztensnél, ha nem vagyok beteg, a fogorvosnál, ha nem mozdítom a fejem, a bolti eladónál, ha nem vásárolok, vagy ha mégis megteszem nagy ritkán, azt viszem, amit adnak. (Miért? Tehetek mást?) Még jobb vagyok ha megveszem ugyan az üveget, de sose váltom vissza. Ha „lehet 19 dekával több". Ha direkt a lottyadt paradicsomot és a zöld sonkát kedvelem. A pénztárosnál ha nem ötszázassal fizetek és ha nem reklamálok azért a hétforint nyolcvan fillérért, amivel vé. letlenül többet számolt. A konfekció üzletben, ha szabvány a méretem, és épp azt az egyfélét akarom megvásárolni, amit megmutatnak. A hentesnél, ha szeretem a mócsingot, a vonaton, ha a helyjegyemen előírt helyen ülök, még akkor is, ha már ott ül valaki, a többi fülke viszont üres. A buszon, ha elég gyorsan szállok le és fel. A metrón. ha nem lépek a védősávra, az úttesten, ha csak a kijelölt átkelőhelyen... és ott is futva. A Bizományi Áruháznál, ha vadonatúj bútoraimat árubabocsátom, a használtakat pedig tovább használom, a szemetesnél, ha almacsutkánál nagyobb szemetet nem dobok a kukába, a vállalati sofőrnél, ha gyalog járok, a strandon, ha úszósapkában csak a medence hosszanti irányában, pihenő nélkül, lehetőleg csapkodásmentes mellúszással... a tanárnőnél, ha olvashatóan írok, és nem teszek föl kérdéseket. Viszont az 6 kérdéseire a könyv szavaival válaszolok, a parkőrnél, ha nem lépek a fűre, a játszótéren nem szaladgálok és nem labdázom, a szociológusnál, ha minden fölmérésnek alávetem magam, a MOKÉP-nél, ha nem azt a filmet akarom megnézni, amiért úgyis annyian tolakszanak, hanem azt, amiért a vállalat jutalmat fizet a dolgozóinak ... De hát, könyörgöm, ki tud enynyiféle követelménynek megfelelni? És ha nem tudok, mert gyarló vagyok, akkor még 90 éves koromban is tűrnöm kell. hogy a bolti eladótól a színházi jegyszedőig mindenki összefogjon a tökéletesítésem érdekében? Egyébként igazán jól érzem magam. Csak ezt az egyet nem tudom megszokni... pedig sose éltem Kanadában, se másutt. És mégis... FENÁKEL JUDIT