Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

10 Vasárnap, 1977. január 16. Játékvezetésünk gondjai és örömei A Délmagyarország kérdéseire Zsolt István válaszolt A játékmester Sportműsor VASÁRNAP Kézilabda. Teremkupa-mérkőzések az újszegedi Sportcsarnokban: Bcs. Vízmű—MEZŐGÉP, NB-s férfi, 8. Szegedi Textilművek—Kiskunhalas, NB-s női, 9.10. Bcs. Előre Spartacus—Újkígyós, NB-s férfi, 10.10. Szentesi Kontakta— Szegedi Konzerv, NB-s női, 11.20. Kiskunhalas—HÓD. GÉP, NB-s női, 12.20. Tápé— TAURUS, alapfokú női, 13.20. DÉGAZ—Algyő, alapfokú női, 14.05. DÉGAZ—TAURUS, alapfokú férfi, 14.50. Kinizsi Húsos—Volán, alapfokú férfi, 15.35. Megyei Tanács— MTA Biológia, alapfokú női, 16.20. Tejipari V.—Kinizsi Húsos, alapfokú női, 17.05. Algyő—OTP, alapfokú férfi, 17.50. Magasépítő V.—Megyei Tanács, alapfokú férfi, 18.35. TAURUS—600. sz. ITSK II., alapfokú férfi, 19.15. Kosárlabda. A SZEOL NB l-es női csapata Kiskurifélegyházán a Dánffy Antal kupa-tornán vesz részt. HÉTFŐ Labdarúgás. Radnóti-hétfők. Kispályás mérkőzések a gimnázium udvarán. Sándorfalva—Csillag FC, 17.30. Kozmosz—FC ACCY, 18.30. Alföldi Vendéglátó—Honvéd tér, 19.30. Csütörtökön Budapesten, a Hungária Kávéház különtermében találkoztak a vidéki lapok sportrovat-vezetői a Játékvezető Testület elnökével, Zsolt Istvánnal, valamint Pataki Sándorral és Verebes Józseffel, hogy megvitassák a magyar játékvezetés gondjait, örömeit. Valljuk be öszin. tén, voltak gondjaink is. Éppen ezért volt feltűnő, hogy a 19 megye rovatvezetői közül csak Kaposvárról, Pécsről, Győrből, Szolnokról, Debrecenből és Szegedről érkeztek meg Zsolt István meghívójára. Pedig kölcsönös előnyöket jelentett ez az őszinte hangú beszélgetés. Ha végiggondoljuk az őszi szezon NB l-es mérkőzéseit, láthatjuk, hogy rengeteget fejlődött a magyar játékvezetés. Hibát elkövető, gyenge napot kifogó játékvezetők voltak, de lesznek ezután is. Ez teljesen természetes és törvényszerű. Hiszen emberek valamennyien, felelős beosztásokban ddlgozó emberek! És problémáik is lehetnek. Nem úgy az Ezerfejű Cézárnak. Fura helyzet. Az élet egyetlen területén sem lehet embertársainkat olyan trágár szavakkal illeW, mint teszi gyakorta némely „szurkoló" a játékvezetővel szemben. Nemegyszer becsületsértések özöne zúdul a játéktérre egy-egy hibás ítélet után. Fejlődött, sokkal korrektebb, jobb lett játékvezetésünk. A fejlődés azonban nem hozta magával a „szurkolók" (tisztelet a meghatározó kivételnek) fejlődését. Még mindig sok a magyar pályákon az a „szurkolótípus", aki a játékvezetők sértegetésében leli örömét. De így van ez már régóta. A csatár, a labdarúgó hibázhat bármennyit, az edző hibás taktikát alkalmazhat — a játékvezető azonban soha nem tévedhet. Persze, ez sem egyértelmű, hiszen az egyik szurkoló tévesnek, a másik igazságosnak tartja ugyanazt az ítéletet. Ezekből a sorokból majdnem az derül ki, hogy nincs is mit tenni. PeEredményjelző az újszegedi Sportcsarnokban Gyenes Kaimén felvétele Az újszeged! Sportcsarnokban hamarosan átadásra kerül a VBKM VII.LESZ-gyárénak eredményjelző táblája. Az 1,5 millió forintba kerülő, „Varisport" típusú elektromos eredményjelzőt az országban elsőként Szegeden helyezik üzembe. Az ügyes szerkezet, nem túlzás, de mindent tud. Tájék ztutja a nézőket, játékosokat, játékvezetőket, versenybírókat az eredményekről, méri az időt, jelzi a pontszámokat. Így alkalmas kosár-, kézi-, röplabda, súlyemelés, cselgáncs, torna, tenisz, atlétikai versenyeken elért eredmények köz'étcre. Képünkön: Odor István csoportvezető és Pékár Kálmán gyártmánytervezö a kapcsolótáblánál ellenőrzi a gép működését dig van. Az egyesületeknek törődniük kell a szurkolókkal is. A becsületsértést elkövetőket el kell távolítani a magyar pályák környékéről is. Azokat az edzőket pedig, akik egy vesztes mérkőzés után a játékvezetőt okolják, el kell marasztalni. Mert jó példák vannak. Elég csak Angliában körülnézni. A kedvenc csapat kikaphat, a két szurkolótábor összeverekedhet, még a játékosok is. A bíró azonban minden esetben melet fővel távozik. Az angol közönség már eljutott erre a csúcsra. Az angol kupadöntőn például a nagy esélyes Manchester United alacsonyabb osztályban szereplő csapattól szenvedett 1:0 arányú vereséget. A mérkőzés után újságírók, riporterek özöne rohanta meg az addig névtelen góllövőt, aki kijelentette: „Legalább ötméteres lesen álltam, amikor megkaptam a labdát, így aztán nem volt nehéz a hálóba találnom." A kijelentés után valamennyi újságíró rohant a MU mesteréhez. És mi volt Docherty válasza? „Engem, uraim, nem érdekel, hogy hány méteres lesen állt a góllövő. A lényeg az, hogy jövőre megnyerjük a kupát!" Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy Angliában mit jelent megnyerni az Angol Kupát. És mégis... Docherty igazi sportember maradt. Hát ide kellene nekünk is valamikor eljutnunk! Sok-sok őszinte kérdés és őszinte válasz hangzott el a tanácskozáson. Többek között elmeséltük a JT vezetőjének, hogy Szegeden már feltűnő volt a játékvezetők engedékenysége, amikor a durva belemenések sorát elkövető játékos nem került a kiállítás sorsára, vagy a diósgyőri esetet, amikor Jaczina játékvezető már a mérkőzés előtt megkérdezte a szegedieket: Ismét zakó lesz? Szóval, ilyen is volt, mégsem ez a jellemző. A beszélgetés közben Zsolt István készséggel válaszolt a Délmagyarország kérdéseire. — A szocialista országok FIFA-játékvezetőinek kétnapos továbbképzésén szóba került a sárga lapos figyelmeztetések tapasztalata. Foglalkozik-e a JT, hogy Magyarországon ismét visszaállítják a sárga lapos figyelmeztetések rendszerét? — Nem. Nagyon sok országban vitatják a sárga lapos figyelmeztetések rendszerét. A FIFA-játékvezetők tanácskozásán Mikelis Rubenis szovjet játékvezető például elmondta, hogy náluk addig nagyobb volt a fegyelem, míg nem vezették be a sárga lapot. A mi álláspontunk pedig: olyan játékvezetőkre van szükségünk, akik minden segédeszköz nélkül rendet tudnak tartani a pályákon. A sárga lappal, véleményem szerint, nagy felelősséget vennénk le a játékvezetők válláról, és rátennénk egy még nagyobb felelőtlenséget. — JVgm tartja túl szigorúnak, hogy a magyar pályákon egy kézlegyintés, vagy egy labdaelrugás után kiállítanak játékosokat? — Egyáltalán, hiszen egyetlen olyan sportág nincs, ahol a bírói sípszó után megengednék a labda elrúgását, vagy eldobásá't. Mindent el kell követnünk, hogy csak a játékkal törődjenek a labdarúgók; a tiszta játékidő emelkedjen. De gyorsan mondok egy példát, melyből kiderül, hogy labdaelrúgásért kiállított játékosok száma elenyészően kevés. Az őszi szezon két osztályában — NB I és NB II-ben — 343 mérkőzést játszottak. Labdaelrúgásért összesen 7 (!) játékost állítottak ki a játékvezetők. — Milyen szankciókat alkalmaznak a sorozatosan gyengén bíráskodó játékvezetőkkel szemben? — Magyarországon semmilyen büntetést nem von maga után, ha egy játékvezető hibázik, vagy téved. Amikor az ellenőri jelentésekből kiderül, hogy valamelyik játékvezető formájában törés áll be, sorozatosan gyengén vezet mérkőzéseket, nem részesül abban a jutalomban, hogy a következő héten is vezessen mérkőzést. Tartós formahanyatlás után pedig elkerül az NB l-es keretből. Ilyen az 1976os bajnokság után nem volt Egyébként játékvezetőinket egy év alatt ötvenszer (!) ellenőrzik, és ezeket 50 ellenőr minősíti. Ez a rendszer egyedülálló a világon! — A magyar labdarúgás felemelkedését a játékvezetők is elősegíthetik, mégpedig a kemény és durva játék helyes, egységes megítélésével. Nem hibásak játékvezetőink, hogy a magyar játékosok nem tudnak ütközni, keményen futballozni? — Nem hibásak a magyar játékvezetők, hiszen az a csapat, amelyben a játékosok használják a felsőtestüket is a labda megszerzésekor — partnerra találnak a magyar játékvezetőkben. Láttam az NDK-ban járt csapataink játékát. Annyi alattomos durvaságot viszont régen, mint amit a magyar játékosok produkáltak. Egyszóval az edzőknek kellene tanítaniuk, sőt azoknak, akik az edzőket oktatják, hogy mit is jelent keményen és nem durván futballozni. A beszélgetés végén a JT vezetője örömmel hallotta a sportrovatvezetők véleményét. E szerint megszűnt már az a gyakorlat, hogy vidéken nem lehet nyerni, hiszen a játékvezetők a hazai csapatot segítik. Persze, ehhez hozzájárult az is, hogy a JT kitűnően fiatalított. Elég csak Pádár és Kuti játékvezetők működését említeni, valamint Sir Stanley Rous köszönő leveleit, melyekben elragadtatással értékeli a magyar játékvezetők külföldi szerepléseit. Bagaméry László A lengyelországi kézilabda világbajnokságon a magyar csapat a bolgárokkal találkozott és döntetlen eredményt ért el. A-csoport: Magyarország—Bulgária 28:28 (11:17). Hullámzó teljesítménye, olykor kedvtelennek tűnő játéka hosszú időn át talány volt Szegeden. Talány, mert képes volt igazán nagy tehetségekre jellemző dolgokat produkálni a pályán, de az sem hatott meglepetés erejével, amikor a mérkőzések egy-egy szakaszában hosszú percekre „eltűnt", csak lézengett a zöld gyepen. Ha neve szóba került, sokan lemondóan legyintettek. Ügy voltak vele, ő is egy Pestről kényszerből vidékre került, kedvét vesztett labdarúgó, aki hamarosan továbbáll. Tehetsége ellenére majdnem a sportág perifériájára került. A tavalyi ősz kedvező változást hozott a 24 éves Birinyi István életében. Üj edző került a SZEOL NB l-es csapatához, akinek nem sok idő kellett ahhoz, hogy felismerje, hol az igazi helye a csendes, szerény labdarúgónak. A csapat irányítója lett, a középső közéopályás. Meghálálta a bizalmat, A Népsport értékelése alapján 5,882-es átlagával negyedik a rangsorban! Himer István vezető edző véleménye: „Az ősz folyamán a legjobb teljesítményt nyújtotta a csapatban, bár egy-két mérkőzésen gyengélkedett. Technikailag képzett labdarúgó, jól lát a pályán, irányítókészsége átlagon felüli. Erejét viszont jobban is beoszthatná, néha még sok a holtidő nála. A góllövés sem tartozik erényei közé. A tavaszi idényben ezen a téren feltétlen javulást várok tőle." Korán felfigyeltek tehetségére, tizenöt éves, amikor leigazolja a Budapesti Honvéd a mezőkövesdi gimnázium csapatából. Addig ugyanis nem játszott egyesületi csapatban! Az ismeretlen. számára idegen környezet lassan megszokottá vált. Teltek-múltak a hónaitok, az évek, de nem haszontalanul. Leérettségizett, közben labdarúgótudása is gyarapodott. Mint annyi más társa, ő is reményteljesen várakozott a nagy alkalomra, hogy bekerüljön az egykor sok fényes dicsőséget szerzett együttesbe. Kevés eséllyel, hiszen a vetélytárs nem más, mint Kocsis Lajos volt. Két és fél éve, 1974 augusztusában „csereakció" révén került a SZEOL-hoz. Gujdár Sándor és Virágh Ernő ment, Birinyi pedig Hojszák Zoltánnal és Kádár Lajossal jött. — A Honvédot mindenképpen ott akartam hagyni, a cserével alkalom kínálkozott, hogy a SZEOL játékosa legyek — emlékezett Szegedre kerülésének történetére a szőke középpályás. — Megvallom őszintén, az első két év vegyes, vidámnak egyáltalán nem mondható érzelmeket váltott ki belőlem. Megnyertük az NB II-es bajnokságot, majd egy év után kiestünk az első osztályból, illetve a létszámBirinyi István emeléssel végül mégiscsak bent maradtunk. A bizonytalanság, csakúgy mint társaimat, engem is megviselt. A tavalyi sikeres őszre viszont mindig szívesen emlékezem. Együtt van a csapat, jó a hangulat. Nem túlzok, ha azt mondom: szeretjük egymást, tudunk egymásért küzdeni. Két év után először éreztem, érdemes volt Szegedre jönnöm. A kedvező hangulat formálásáért, a csapat jó szerepléséért Biripyi István is megtette a magáét. A mérkőzések többségén jól játszott, szervezett, irányított. Egyre jobban ráillik a jelző a SZEOL játékmestere. — Irányítani tudok, úgy érzem rúgótechnikámmal és a gyorsaságommal sincs baj, ellenben a góllövéssel adós vagyok — mondja önkritikusan az őszi szerény egy góljára célozva. — Eredménytelenségemet talán az váltotta ki, hogy elsődlegesen azt tartottam szem előtt, biztos, hasznos tagja lehessek a csapatnak. Miután ez sikerült, a jövőben másra is gondot fordíthatok, mert tanulnivalóm akad még bőven. Sokat kell javítanom szerelőkészségemen, a kapu előtti fejjátékom sem az igazi, főleg ezeket gyakorolom ezentúl az edzéseken. Természetesen a többi munkát is igyekszem becsülettel elvégezni. A gyors, észjátékot kedvelő középpályással a nehéz, kemény összecsapásokat tartogató tavaszi fordulóról is szót cseréltünk. Bizakodva, egészséges optimizmussal mondta: — Megszerezzük a biztos bentmaradáshoz szükséges 14—16 pontot, erre képes a csapat. A magam részéről az őszihez hasonló, de inkább jobb játékkal, meg góllövéssel szeretnék ehhez hozzájárulni. Jó lenne többször is az ellenfelek kapujába találni ... Gvürki Ernő * MINDENFELŐL A hollandiai Wijk an Zeeben megkezdődött a 39. Hogoven nemzetközi sakktorna, amelyen magyar részről Bárczay László vesz részt. Bárczay rajtja nem sikerült, az első fordulóban ugyanis vereséget szenvedett a holland Hans Böhmtől. * Megszokottá vált, hogy minden év elején érvényesíteni kell a munkaviszonyban állót edzőknek a végzettségüket igazoló igazolványukat. Az OTSH közelmúltban megjelent rendelkezése alapján azonban es évben, mivel egységes Igazolvány kerül bevezetésre, ezért a régieket már nem kell az MTSII-nál érvényesíttetni. Így elegendő sportorvosi bejegyzés a munkaviszony kötéséhez, illetve fenntartásához. Az új igazolványok cseréje ez év december 31-ig fejeződik be. * A magyar asztaliteniszezők legújabb ranglistáján a férfiaknál Klampár Tibor (Bp. Spartacus), a nők mezőnyében pedig Magos Judit a listavezető.