Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

10 Vasárnap, 1977. január 16. Játékvezetésünk gondjai és örömei A Délmagyarország kérdéseire Zsolt István válaszolt A játékmester Sportműsor VASÁRNAP Kézilabda. Teremkupa-mérkőzések az újszegedi Sportcsarnokban: Bcs. Vízmű—MEZŐGÉP, NB-s férfi, 8. Szegedi Tex­tilművek—Kiskunhalas, NB-s női, 9.10. Bcs. Előre Sparta­cus—Újkígyós, NB-s férfi, 10.10. Szentesi Kontakta— Szegedi Konzerv, NB-s női, 11.20. Kiskunhalas—HÓD. GÉP, NB-s női, 12.20. Tápé— TAURUS, alapfokú női, 13.20. DÉGAZ—Algyő, alapfokú női, 14.05. DÉGAZ—TAURUS, alapfokú férfi, 14.50. Kinizsi Húsos—Volán, alapfokú fér­fi, 15.35. Megyei Tanács— MTA Biológia, alapfokú női, 16.20. Tejipari V.—Kinizsi Húsos, alapfokú női, 17.05. Algyő—OTP, alapfokú férfi, 17.50. Magasépítő V.—Me­gyei Tanács, alapfokú férfi, 18.35. TAURUS—600. sz. IT­SK II., alapfokú férfi, 19.15. Kosárlabda. A SZEOL NB l-es női csa­pata Kiskurifélegyházán a Dánffy Antal kupa-tornán vesz részt. HÉTFŐ Labdarúgás. Radnóti-hétfők. Kispályás mérkőzések a gimnázium udvarán. Sándorfalva—Csil­lag FC, 17.30. Kozmosz—FC ACCY, 18.30. Alföldi Ven­déglátó—Honvéd tér, 19.30. Csütörtökön Budapesten, a Hungária Kávéház külön­termében találkoztak a vidéki lapok sportrovat-vezetői a Játékvezető Testület elnökével, Zsolt Istvánnal, valamint Pataki Sándorral és Verebes Józseffel, hogy megvitassák a magyar játékvezetés gondjait, örömeit. Valljuk be öszin. tén, voltak gondjaink is. Éppen ezért volt feltűnő, hogy a 19 megye rovatvezetői közül csak Kaposvárról, Pécsről, Győrből, Szolnokról, Debrecenből és Szegedről érkeztek meg Zsolt István meghívójára. Pedig kölcsönös előnyöket jelentett ez az őszinte hangú beszélgetés. Ha végiggondoljuk az őszi szezon NB l-es mérkőzéseit, láthatjuk, hogy rengeteget fejlődött a magyar játékve­zetés. Hibát elkövető, gyen­ge napot kifogó játékvezetők voltak, de lesznek ezután is. Ez teljesen természetes és törvényszerű. Hiszen embe­rek valamennyien, felelős be­osztásokban ddlgozó embe­rek! És problémáik is lehet­nek. Nem úgy az Ezerfejű Cézárnak. Fura helyzet. Az élet egyetlen területén sem lehet embertársainkat olyan trágár szavakkal illeW, mint teszi gyakorta némely „szur­koló" a játékvezetővel szem­ben. Nemegyszer becsület­sértések özöne zúdul a játék­térre egy-egy hibás ítélet után. Fejlődött, sokkal kor­rektebb, jobb lett játékveze­tésünk. A fejlődés azonban nem hozta magával a „szur­kolók" (tisztelet a meghatá­rozó kivételnek) fejlődését. Még mindig sok a magyar pályákon az a „szurkoló­típus", aki a játékvezetők sértegetésében leli örömét. De így van ez már régóta. A csatár, a labdarúgó hibáz­hat bármennyit, az edző hi­bás taktikát alkalmazhat — a játékvezető azonban soha nem tévedhet. Persze, ez sem egyértelmű, hiszen az egyik szurkoló tévesnek, a másik igazságosnak tartja ugyanazt az ítéletet. Ezekből a sorok­ból majdnem az derül ki, hogy nincs is mit tenni. Pe­Eredményjelző az újszegedi Sportcsarnokban Gyenes Kaimén felvétele Az újszeged! Sportcsarnokban hamarosan átadásra kerül a VBKM VII.LESZ-gyárénak eredményjelző táblája. Az 1,5 millió forintba kerülő, „Varisport" típusú elektromos ered­ményjelzőt az országban elsőként Szegeden helyezik üzem­be. Az ügyes szerkezet, nem túlzás, de mindent tud. Tá­jék ztutja a nézőket, játékosokat, játékvezetőket, verseny­bírókat az eredményekről, méri az időt, jelzi a pontszámo­kat. Így alkalmas kosár-, kézi-, röplabda, súlyemelés, csel­gáncs, torna, tenisz, atlétikai versenyeken elért eredmé­nyek köz'étcre. Képünkön: Odor István csoportvezető és Pékár Kálmán gyártmánytervezö a kapcsolótáblánál ellen­őrzi a gép működését dig van. Az egyesületeknek törődniük kell a szurkolók­kal is. A becsületsértést el­követőket el kell távolítani a magyar pályák környékéről is. Azokat az edzőket pedig, akik egy vesztes mérkőzés után a játékvezetőt okolják, el kell marasztalni. Mert jó példák vannak. Elég csak Angliában körülnézni. A ked­venc csapat kikaphat, a két szurkolótábor összevereked­het, még a játékosok is. A bíró azonban minden eset­ben melet fővel távozik. Az angol közönség már eljutott erre a csúcsra. Az angol ku­padöntőn például a nagy esé­lyes Manchester United ala­csonyabb osztályban szerep­lő csapattól szenvedett 1:0 arányú vereséget. A mérkő­zés után újságírók, riporte­rek özöne rohanta meg az addig névtelen góllövőt, aki kijelentette: „Legalább öt­méteres lesen álltam, ami­kor megkaptam a labdát, így aztán nem volt nehéz a há­lóba találnom." A kijelentés után valamennyi újságíró ro­hant a MU mesteréhez. És mi volt Docherty válasza? „Engem, uraim, nem érde­kel, hogy hány méteres le­sen állt a góllövő. A lényeg az, hogy jövőre megnyerjük a kupát!" Azt hiszem, nem kell ecsetelni, hogy Angliá­ban mit jelent megnyerni az Angol Kupát. És mégis... Docherty igazi sportember maradt. Hát ide kellene ne­künk is valamikor eljut­nunk! Sok-sok őszinte kérdés és őszinte válasz hangzott el a tanácskozáson. Többek kö­zött elmeséltük a JT vezető­jének, hogy Szegeden már feltűnő volt a játékvezetők engedékenysége, amikor a durva belemenések sorát el­követő játékos nem került a kiállítás sorsára, vagy a di­ósgyőri esetet, amikor Jaczi­na játékvezető már a mérkő­zés előtt megkérdezte a sze­gedieket: Ismét zakó lesz? Szóval, ilyen is volt, még­sem ez a jellemző. A beszél­getés közben Zsolt István készséggel válaszolt a Dél­magyarország kérdéseire. — A szocialista országok FIFA-játékvezetőinek kétna­pos továbbképzésén szóba ke­rült a sárga lapos figyelmez­tetések tapasztalata. Foglal­kozik-e a JT, hogy Magyar­országon ismét visszaállítják a sárga lapos figyelmezteté­sek rendszerét? — Nem. Nagyon sok or­szágban vitatják a sárga la­pos figyelmeztetések rendsze­rét. A FIFA-játékvezetők ta­nácskozásán Mikelis Rubenis szovjet játékvezető például elmondta, hogy náluk addig nagyobb volt a fegyelem, míg nem vezették be a sár­ga lapot. A mi álláspontunk pedig: olyan játékvezetőkre van szükségünk, akik min­den segédeszköz nélkül ren­det tudnak tartani a pályá­kon. A sárga lappal, vélemé­nyem szerint, nagy felelőssé­get vennénk le a játékveze­tők válláról, és rátennénk egy még nagyobb felelőtlen­séget. — JVgm tartja túl szigorú­nak, hogy a magyar pályá­kon egy kézlegyintés, vagy egy labdaelrugás után kiállí­tanak játékosokat? — Egyáltalán, hiszen egyet­len olyan sportág nincs, ahol a bírói sípszó után megen­gednék a labda elrúgását, vagy eldobásá't. Mindent el kell követnünk, hogy csak a játékkal törődjenek a labda­rúgók; a tiszta játékidő emelkedjen. De gyorsan mon­dok egy példát, melyből ki­derül, hogy labdaelrúgásért kiállított játékosok száma el­enyészően kevés. Az őszi sze­zon két osztályában — NB I és NB II-ben — 343 mérkő­zést játszottak. Labdaelrúgá­sért összesen 7 (!) játékost állítottak ki a játékvezetők. — Milyen szankciókat al­kalmaznak a sorozatosan gyengén bíráskodó játékveze­tőkkel szemben? — Magyarországon semmi­lyen büntetést nem von ma­ga után, ha egy játékvezető hibázik, vagy téved. Amikor az ellenőri jelentésekből ki­derül, hogy valamelyik já­tékvezető formájában törés áll be, sorozatosan gyengén vezet mérkőzéseket, nem ré­szesül abban a jutalom­ban, hogy a következő héten is vezessen mérkő­zést. Tartós formahanyatlás után pedig elkerül az NB l-es keretből. Ilyen az 1976­os bajnokság után nem volt Egyébként játékvezetőinket egy év alatt ötvenszer (!) el­lenőrzik, és ezeket 50 ellenőr minősíti. Ez a rendszer egye­dülálló a világon! — A magyar labdarúgás felemelkedését a játékveze­tők is elősegíthetik, mégpe­dig a kemény és durva játék helyes, egységes megítélésé­vel. Nem hibásak játékveze­tőink, hogy a magyar játé­kosok nem tudnak ütközni, keményen futballozni? — Nem hibásak a magyar játékvezetők, hiszen az a csa­pat, amelyben a játékosok használják a felsőtestüket is a labda megszerzésekor — partnerra találnak a magyar játékvezetőkben. Láttam az NDK-ban járt csapataink já­tékát. Annyi alattomos dur­vaságot viszont régen, mint amit a magyar játékosok produkáltak. Egyszóval az edzőknek kellene tanítaniuk, sőt azoknak, akik az edzőket oktatják, hogy mit is jelent keményen és nem durván futballozni. A beszélgetés végén a JT vezetője örömmel hallotta a sportrovatvezetők vélemé­nyét. E szerint megszűnt már az a gyakorlat, hogy vi­déken nem lehet nyerni, hi­szen a játékvezetők a hazai csapatot segítik. Persze, eh­hez hozzájárult az is, hogy a JT kitűnően fiatalított. Elég csak Pádár és Kuti já­tékvezetők működését emlí­teni, valamint Sir Stanley Rous köszönő leveleit, me­lyekben elragadtatással érté­keli a magyar játékvezetők külföldi szerepléseit. Bagaméry László A lengyelországi kézilabda világbajnokságon a magyar csapat a bolgárokkal talál­kozott és döntetlen ered­ményt ért el. A-csoport: Ma­gyarország—Bulgária 28:28 (11:17). Hullámzó teljesítménye, olykor kedvtelennek tűnő játéka hosszú időn át ta­lány volt Szegeden. Talány, mert képes volt igazán nagy tehetségekre jellemző dol­gokat produkálni a pályán, de az sem hatott meglepetés erejével, amikor a mérkő­zések egy-egy szakaszában hosszú percekre „eltűnt", csak lézengett a zöld gyepen. Ha neve szóba került, so­kan lemondóan legyintettek. Ügy voltak vele, ő is egy Pestről kényszerből vidékre került, kedvét vesztett lab­darúgó, aki hamarosan to­vábbáll. Tehetsége ellenére majd­nem a sportág perifériájára került. A tavalyi ősz kedvező vál­tozást hozott a 24 éves Biri­nyi István életében. Üj ed­ző került a SZEOL NB l-es csapatához, akinek nem sok idő kellett ahhoz, hogy fel­ismerje, hol az igazi helye a csendes, szerény labdarúgó­nak. A csapat irányítója lett, a középső közéopályás. Meg­hálálta a bizalmat, A Nép­sport értékelése alapján 5,882-es átlagával negyedik a rangsorban! Himer István vezető edző véleménye: „Az ősz folyamán a legjobb tel­jesítményt nyújtotta a csa­patban, bár egy-két mérkő­zésen gyengélkedett. Tech­nikailag képzett labdarúgó, jól lát a pályán, irányító­készsége átlagon felüli. Ere­jét viszont jobban is beoszt­hatná, néha még sok a holt­idő nála. A góllövés sem tartozik erényei közé. A ta­vaszi idényben ezen a té­ren feltétlen javulást várok tőle." Korán felfigyeltek tehetsé­gére, tizenöt éves, ami­kor leigazolja a Budapesti Honvéd a mezőkövesdi gim­názium csapatából. Addig ugyanis nem játszott egye­sületi csapatban! Az isme­retlen. számára idegen kör­nyezet lassan megszokottá vált. Teltek-múltak a hóna­itok, az évek, de nem ha­szontalanul. Leérettségizett, közben labdarúgótudása is gyarapodott. Mint annyi más társa, ő is reményteljesen várakozott a nagy alkalom­ra, hogy bekerüljön az egy­kor sok fényes dicsőséget szerzett együttesbe. Kevés eséllyel, hiszen a vetélytárs nem más, mint Kocsis Lajos volt. Két és fél éve, 1974 au­gusztusában „csereakció" ré­vén került a SZEOL-hoz. Gujdár Sándor és Virágh Ernő ment, Birinyi pedig Hojszák Zoltánnal és Kádár Lajossal jött. — A Honvédot mindenkép­pen ott akartam hagyni, a cserével alkalom kínálkozott, hogy a SZEOL játékosa le­gyek — emlékezett Szeged­re kerülésének történetére a szőke középpályás. — Meg­vallom őszintén, az első két év vegyes, vidámnak egy­általán nem mondható ér­zelmeket váltott ki belőlem. Megnyertük az NB II-es bajnokságot, majd egy év után kiestünk az első osz­tályból, illetve a létszám­Birinyi István emeléssel végül mégiscsak bent maradtunk. A bizony­talanság, csakúgy mint tár­saimat, engem is megviselt. A tavalyi sikeres őszre vi­szont mindig szívesen emlé­kezem. Együtt van a csapat, jó a hangulat. Nem túlzok, ha azt mondom: szeretjük egymást, tudunk egymásért küzdeni. Két év után elő­ször éreztem, érdemes volt Szegedre jönnöm. A kedvező hangulat for­málásáért, a csapat jó sze­repléséért Biripyi István is megtette a magáét. A mérkő­zések többségén jól játszott, szervezett, irányított. Egyre jobban ráillik a jelző a SZEOL játékmestere. — Irányítani tudok, úgy érzem rúgótechnikámmal és a gyorsaságommal sincs baj, ellenben a góllövéssel adós vagyok — mondja önkriti­kusan az őszi szerény egy góljára célozva. — Ered­ménytelenségemet talán az váltotta ki, hogy elsődlege­sen azt tartottam szem előtt, biztos, hasznos tagja lehessek a csapatnak. Mi­után ez sikerült, a jövőben másra is gondot fordíthatok, mert tanulnivalóm akad még bőven. Sokat kell javítanom szerelőkészségemen, a kapu előtti fejjátékom sem az iga­zi, főleg ezeket gyakorolom ezentúl az edzéseken. Ter­mészetesen a többi munkát is igyekszem becsülettel el­végezni. A gyors, észjátékot ked­velő középpályással a ne­héz, kemény összecsapásokat tartogató tavaszi fordulóról is szót cseréltünk. Bizakod­va, egészséges optimizmus­sal mondta: — Megszerezzük a biztos bentmaradáshoz szükséges 14—16 pontot, erre képes a csapat. A magam részéről az őszihez hasonló, de in­kább jobb játékkal, meg gól­lövéssel szeretnék ehhez hoz­zájárulni. Jó lenne többször is az ellenfelek kapujába ta­lálni ... Gvürki Ernő * MINDENFELŐL A hollandiai Wijk an Zee­ben megkezdődött a 39. Ho­goven nemzetközi sakktorna, amelyen magyar részről Bárczay László vesz részt. Bárczay rajtja nem sikerült, az első fordulóban ugyanis vereséget szenvedett a hol­land Hans Böhmtől. * Megszokottá vált, hogy minden év elején érvényesí­teni kell a munkaviszonyban állót edzőknek a végzettségü­ket igazoló igazolványukat. Az OTSH közelmúltban meg­jelent rendelkezése alapján azonban es évben, mivel egységes Igazolvány kerül bevezetésre, ezért a régieket már nem kell az MTSII-nál érvényesíttetni. Így elegendő sportorvosi bejegyzés a mun­kaviszony kötéséhez, illetve fenntartásához. Az új igazol­ványok cseréje ez év decem­ber 31-ig fejeződik be. * A magyar asztaliteniszezők legújabb ranglistáján a fér­fiaknál Klampár Tibor (Bp. Spartacus), a nők mezőnyé­ben pedig Magos Judit a lis­tavezető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom